Délmagyarország, 1973. február (63. évfolyam, 26-49. szám)
1973-02-01 / 26. szám
CSÜTÖRTÖK, 1973. FEBRUÁR 1. Költözik a gyógyszertár Somogyi Károlyné felvétele Korszerű, új egészségház építése fejeződött be Algyőn. A kivitelezők gyakori változása miatt a beruházás meglehetősen elhúzódott, s végül öt és fél millió forintba került. Az építkezést a kisteleki Magyar—Szovjet Barátság Termelőszövetkezet fejezte be, s jelenleg a kisebb hibák javításával egyidőben a beköltözés is megkezdődött. Világos, modern helyiségeket kapott a gyógyszertár is, mely februártól már az egészségházban fogadja a betegeket. Nők a közéletben A népfront megyei elnökségének ülése Tegnap, szerdán ülést tartott Szegeden a Hazafias Népfront Csongrád megyei elnöksége. A napirenden olyan témák szerepeltek, mint a népfrontbizottságok nőpolitikai munkájának értékelése, a közelgő tanács választásokkal kapcsolatos feladatok megbeszélése. Ezen kívül az elnökség jóváhagyta a népfront megyei bizottságának idei munkatervét is. A népfrontbizottságok nőpolitikai munkáját elemző anyagot Szabó Gáborné, a népfront megyei alelnöke terjesztette a résztvevők elé. Az anyag mindenekelőtt az elnökség 1971-ben született állásfoglalását ismerteti, amely a nőpolitikai munka javítását célzó irányelveket tartalmazott. Az azóta eltelt több mint egy esztendő jelentős változásokat hozott a nőpolitikai munkában. A népfront kongresszusát követően átszervezték a megyei nőbizottságot, létszámát 53- ról 38-ra csökkentették. Ezáltal hatékonyabbá vált a bizottság munkája és javult összetétele is, közelebb került a való élethez. Tekintélyesen megnőtt ugyanis az üzemekben és termelőszövetkezetekben dolgozó tagok aránya, s jelentős mértékben meg is fiatalodott a bizottság. S hogy a bizottság munkája hatékonyabb legyen, tagjai közül hétfőnyi operatív csoportot alakítottak, akik havonta találkozva előkészítik a soron következő feladatokat, s rendszeresen figyelemmel kísérik a napi eredményeket. Az eredményeket s a még meglevő hiányosságokat egyaránt bőven tárgyalta a jelentés. Mindenekelőtt az elvégzett vagy a tervezett munkákról érdemes szólni. A makói járásban például háromnapos tanfolyamot rendeztek a községek nőbizottsági vezetői számára. A tapasztalatok alapján az idén, az első negyedévben a szegedi és a szentesi járásban is megrendezik e tanfolyamot. A népfront országos nőbizottságának javaslatára a megyei bizottság bekapcsolódott a háziasszonyok helyzetét felmérő munkába: több mint ötszáz kérdőívet összesítettek. A népfrontelnökségek nőpolitikai munkájában is számos változás következett be. Szemléletes példa: egyre több nő dolgozik a testületekben. A népfrontbizottságok tagjai között is jóval több a nő, mint korábban, csakúgy mint az elnökök és a titkárok között. Az elnökségek mellett dolgozó nőbizottságok száma is gyarapodott, jelenleg hetven van a megyében. Különösen a csongrádi és a szentesi népfrontelnökségek végeztek jó munkát a nőpolitikai tevékenység irányításában, a kerületi népfrontbizottságok munkája pedig Vásárhelyen a legjobb ebből a szempontból. A nőbizottságok is egyre inkább megtalálják helyüket, speciális feladatkörüket. A hetven közül tavaly már 34 készített önálló munkatervet. Számos területet felölel tevékenységük. Megbeszéléseik, üléseik napirendjén olyan témák szerepelnek, mint a település kommunális fejlesztése, a szolgáltatások, kereskedelem, orvosi ellátás, óvodai igények, a férőhelybővítés lehetőségei, társadalmi munka szervezése, sokgyermekes édesanyák és egyedülálló nők, idős emberek segítése stb. De a nőbizottságok munkájában részt vevők közül egyre többen tanulnak is. Vásárhely III. kerületében tavaly például 96 nő tanult a politikai akadémián, a népfront politikai tanfolyamain pedig mintegy 400 nő vett részt a megyében. Lehetne bőségesen sorolni az eredményeket, s részletezni a hiányosságokat is. Mert igaz, hogy alig több mint egy esztendő alatt jelentős eredményeket sikerült felmutatniuk a nőbizottságoknak, elősegítve ezzel a párt nőpolitikai határozatának megvalósulását, de nem sikerült mindenütt sokoldalú és valóban jó színvonalú munkát végezni. Ez hangot kapott a vitában is, melyben a felszólalók — Szőkefalvi-Nagy Béla, Hof-Felsőoktatási intézményeink hamarosan megjelenő tájékoztatójában a szegedi egyetemek, főiskolák idei felvételi keretszámai is szerepelnek. A József Attila Tudományegyetem állam- és jogtudományi karára 80, a bölcsészettudományi karra 95, a természettudományira 156 új hallgatót vesznek fel. A nem tanári szakokra 25 vegyész, 60 matematikus, 15 biológus, 10 fizikus és 40 programozó matematikus pályázhat. Az orvosegyetem keretszámai nagyjából az elmúlt évekhez hasonlóak: az általános orvosi karon 180, a fogorvosin 20, a gyógyszerésztudományi karon kereken 100 hely kiadó a felvételizőknek. A Szegedi Élelmiszeripari Főiskolán 120-an, a tanárképző főiskolán 378-an kezdik meg tanulmányaikat az 1973—74 pesiang Péter, *!. Némethíj es tanév első évfolyamain. Lajos, Molnár Sándor, Moravszki Ferenc, dr. Márton Sándor, Oláh Miklós és dr. Hrabovszki Mihályné, valamint az MSZMP Csongrád megyei bizottságának jelenlevő munkatársa, dr. Horváth Károlyné — az eredmények mellett számba vették a „fehér foltokat” is, vagyis azokat a területeket, melyeken nem kellőképpen hatékony a nőbizottságok munkája. Ezek közül néhány: a családtervezés, érdekvédelem, a nők helyzete a községekben, a népfront és a KISZ közötti jobb együttműködés igénye stb. A vita Nagy István elnöki összefoglalójával zárult. Az elnökség abban állapodott meg, hogy az anyag és a vita tanulságai alapján ajánlásokat, javaslatokat állítanak össze, melyeket eljuttatnak a nőbizottságoknak. Szegeden 1273 hely vár gazdára Összesen tehát a szegedi felsőfokú oktatási intézményekben 1273 „gólyát avatnak” szeptemberben. A brigádvezetők felelősségérzete a z, hogy az utóbbi időben a szocialista munikaverseny-mozgalomban egyre inkább a hatékonyság növelése, a minőség javítása, a hibátlanul végzett munka követelménye kerül előtérbe. Fontos politikai feladat, hogy ezek a célok és követelmények a munkaversenyben, a szocialista brigádok vállalásaiban még nagyobb súlyt kapjanak és a mozgalom egészére kiterjedjenek.” Az MSZMP KB tavaly novemberi határozatának ez a megállapítása tömören summázza a munkaverseny számtalan feladatát. Most, év elején vállalatoknál, üzemeknél egyaránt arra törekszenek a határozat szellemében, hogy hatékonyabbá tegyék a munkaverseny-mozgalmat. A fokozáshoz, a hasznos változtatásokhoz a legtöbb szegedi üzemben megvannak már az alapok, ötletek, javaslatok, elképzelések sorát jegyezhették föl gazdasági és mozgalmi vezetők a szocialista brigádvezetők vállalati tanácskozásain. A textilesek, vasasok, élelmezésipariak, helyiipariak kevés kivétellel már decemberben megtartották ezeket a hasznos eszmecseréket. (Másutt is sor kerül rájuk január végéig.) A tanácskozásokon megvitatták a brigádmozgalom fejlesztésének lehetőségeit, s egyben szóltak a hiányosságokról is. Mi sem természetesebb: mindezt igyekeztek összekapcsolni az évégi, illetve az 1973-as vállalati tervekkel, feladatokkal. Ilyenformán a gazdasági, gazdálkodási kérdéseket és a brigádmunka javítását egymás mellett, szerves egységben tárgyalhatták. Az értékelő beszámolók foglalkoztak a brigádmozgalom számszerű növekedésével is. De 1972-ben a legtöbb helyen nem ez volt a jellemző. A munkásosztály legjobbjait tömörítő versengés új szakaszába is lépett ebben az esztendőben: az új igények, magasabb követelmények időszakába Az anyagi és erkölcsi elismerés egyaránt magasabb, rangosabb lett — de nehezebb is volt eleget tenni a magasabb mércének. Ezért csak egy-két vállalatnál számolhattak be 5—10 százalékos számbeli növekedésről. A tartalmi elmélyülés, a minőségi fejlődés volt inkább jellemző. Rendjén is van így: szocialista brigádban dolgozni, brigádtagnak lenni — ez ma már komoly tisztességet, társadalmi rangot jelent, amit ki is kell érdemelni. A kollektívák tényleges eredményei, az elért fejlődési szint, a tevékenység szocialista jellege — ez a mértékadó. S hogy ilyen mértékkel mérik maguknak a feladatokat a brigádok, hogy tudatosan törekszenek a többre, jobbra, ez kitűnt a megbeszéléseken elhangzott észrevételekből, javaslatokból. Az anyagellátás folyamatosságának, a gépek jobb műszaki állapotának biztosításáért emeltek szót például a jutaárugyárban. Ilyen, a munka folyamatosságát gátló tényezőket máshol is szóvá tettek. De a textilművekben azt is fejtegették, hogy szocialista módon dolgozni nem csupán a százalékok növelését jelenti. Ez már a tartalmi gazdagodás irányába mutat. emcsak jól dolgozni, szocialista módon teljesíteni a gazdasági feladatokat , hanem ennél többet adni. A hármas jelszó második, harmadik „lépcsője” már a fokozást jelenti: többen szorgalmazták az önképzés lehetőségeinek növelését, tanfolyamok, hosszabb távú oktatás szervezését. Másfelől azt is, hogy ezek a felajánlások is kellő súllyal essenek latba a mérlegelésnél, értékelésnél. A kenderfonóban például kifogásolták, hogy nem minden brigád vesz részt a politikai oktatásban, s ez nem mutatkozik meg kellőképp az értékelésben. Persze, tudjuk, hogy ez komoly lecke az értékelőknek, például a bejáró brigádtagok esetében sok szempontot figyelembe kell venniök. De éppen a kenderben találkoztam nemrég olyan brigádvezetővel, aki nemcsak a szemináriumlátogatást szervezte meg bejáró társainak — havonta egyszer —, de a könyvtárba is „beíratta” őket, maga hozza nekik a könyveket. S alkalmanként tárlatot nézni is elmennek együtt, aminthogy gyárlátogatásra is szorítanak időt. A titka mindennek: gazdagodni akarnak új ismeretekkel, tapasztalatokkal. Ami legjellemzőbb: a brigádvezetők felelősségérzete. Nem véletlen, hogy az üzemi vezetés legszilárdabb bázisainak érezheti-tudhatja a brigádmozgalmat. Felelősségteljes, tudatos, hozzáértő munkásemberek a „brigadérosok”, s ilyen alkalmakkor még külön fűti őket a küldetés tudata is. A többiek megbízásából beszélnek. Akkor is, amikor az anyaghiányt, a körülményes anyagvételezést és szállítást teszik szóvá, akkor is, amikor a műszaki könyvtár kincseinek célszerű felhasználását szorgalmazzák. Vagy azt a helyzetet kifogásolják, hogy szakmunkások kénytelenek olyan munkákat végezni, ami nem tartozik feladatkörükbe. Ez nem egy helyen vár még megoldásra: sajnos, úgy is el lehet vesztegetni értékeket, hogy nem használjuk ki a bennük rejlő lehetőségeket. A munkaverseny és termelésszervezés egymást kölcsönösen kiegészíti, erősíti vagy gyengíti. A tanácskozásokon egy sor munka- és üzemszervezési javaslat is elhangzott Olyan hiányosságokról is szó esett, amire máshol a brigádok már megtalálták a megoldást. A vásárhelyi mérleggyár brigádvezetői szóvá tették például a munka szervezetlenségét, s hogy a kiesés miatt nem tudják maradéktalanul teljesíteni vállalásaikat. Nos, ennek a Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál már meglelték az orvosságát: az adott brigád és az üzemrész irányítói közötti szerződéskötést. Ezt a formát talán célszerű lenne meghonosítani más üzemekben is, aminthogy kooperáló vállalatok szocialista brigádjainak jobb „összjátékát” is eredményezhetik az ilyen szerződéskötések. Valami hasonló lehetne a recept a gumigyári tmk-sok gondjaira is: ők azt panaszolták, hogy más üzemrészek teljesítéséhez kötődik eredményességük. Ez a kiragadott példa is bizonyítja: a brigádok közti tapasztalatcserében is lenne fantázia, jobban ki lehetne használni az ilyen lehetőségeket. Hol ezt, hol azt csinálják másutt jobban — érdemes eltanulni a legjavát. A verseny nyilvánosságának, a legjobbak népszerűsítésének formáit, módozatait is lehetne így fejleszteni, bővíteni; erre nagy szükség is van. Vagy az újakkal való foglalkozást, a kézfogástól a befogadásig, az első naptól a betanulásig mennyivel jobb az olyan üzemekben, ahol egy-egy szocialista brigád veszi „szárnyai alá” az új társat. A szocialista brigádok növekvő aktivitása, a többletfeladat-vállalás, a tudatosabb munkavégzés megfelelő hangsúlyt kapott a vállalati tanácskozásokon — állapította meg az SZMT közgazdasági bizottsága. Az eszmecserék hasznosak voltak, elérték céljukat. A közgazdasági bizottság különös fontosságot tulajdonít annak, hogy a következőkben a szakszervezeti bizottságok a gazdasági vezetőkkel együtt tegyenek intézkedéseket a brigád vezetői javaslatok megvalósítására, a hibák, panaszok orvoslására. A termelésszervezés korszerűsítését szorgalmazó javaslatokra külön gondot kell fordítani. Megszívlelendő az alábbi ajánlás is: „Az 1973. évi munkaverseny célkitűzések kialakításakor, a munkaverseny-szabályzatok készítésekor ki kell dolgozni az átlagos munkaeredményeket meghaladó munkavégzés, az eredményesebb anyagi, erkölcsi ösztönzés hatékonyabb formáit”. Ez kétségkívül tovább fokozhatja a verseny növekvő lendületét: érdemes hát keresni és felhasználni a mozgalomnak ezeket a tartalékait. , Simai Mihály N A kormány részvétnyilvánítása A Magyar Népköztársaság kormánya mély megrendüléssel értesült a Kecskeméten történt súlyos kimenetelű közúti szerencsétlenségről. A kormány utasította az illetékes szerveket a szerencsétlenség körülményeinek gyors kivizsgálására. Felhívta a közlekedés- és postaügyi minisztert, hogy a Minisztertanács február 1-i ülésén tegyen jelentést, terjessze elő javaslatait a szükséges intézkedésekre. A kormány az áldozatok hozzátartozóinak részvétét és együttérzését fejezte ki. Gondoskodik arról, hogy az áldozatok hozzátartozói segítségnyújtásban részesüljenek. ItA szerencsétlenségről jelentésünk a 8. oldalonJt 3 Új gyár Asztalos Lajos, kohó- és gépipari miniszterhelyettes szerdán felavatta az Elektroakusztikai Gyár nyíregyházi üzemét. Az új üzem létrehozása szorosan kapcsolódik a párt- és kormány vidéki ipartelepítési politikájához , ugyanakkor része az országos elektronikus alkatrész-ellátást programnak is.