Délmagyarország, 1973. március (63. évfolyam, 50-76. szám)
1973-03-21 / 67. szám
VILÁG PROLETÁRAI, EGYESÜLJETEK! Plakát 1919-ből t Történelmi tzenkilenc iv • í . ■ rAz idő álma ismét felőrölt egy évet, megint távolabb vagyunk 1919. március 21-től, amelyet munkásosztályunk, népünk győzelmi napjaként jegyzett fel a történelem. Akkor kezdődött a Magyar Tanácsköztársaság dicsőséges 133 napja. Az idő múlása nem borít ködfátyolt az akkori eseményekre. Pedig kevesebb az emlékező, egyre kevesebben maradnak közöttük azok, akik az új szándékok, a forradalmi tettek szemtanúi, cselekvő megvalósítói voltak. Pedig milyen szívesen hallgatjuk emlékezéseiket a sodró eseményekről, a lobogó, lelkes hangulatról, a saját hazájában először gazdává vált nép lázas, alkotó öröméről. De az idő ritkítja soraikat! Ám nem az idő győz, mert ha kevesebb is az emlékező, több a feltárt emlék, többen vannak tudatosak, akik nemcsak az iskolában tanulták, hanem a megváltozott élet jeleiben találják meg a 133 nap igazolását. Azt a kimondhatatlanul jó érzést és eszmei tudatosulást, hogy az akkori küzdők és mártírok győzelme, forradalmat és hazát védő harca és bukása nem volt hiábavaló. Ezen a napon különösen keressük az alkalmat, hogy kezet szorítsunk a hajdani forradalmi tanácsok tagjaival, egykori vörös katonákkal, akik a belső ellenséggel, a külső támadókkal szembeszállva nem két, hanem sok tűz között, felejthetetlen bátorságot tanúsítottak. Keressük az alkalmat, hogy kezet szorítsunk a hajdani ifjakkal, akik akkor a legboldogabbak, ha széttekinthetnek azon a hazán, amelyet már akkor szabadnak, szocialistának, jómódúnak, nemzetközi tekintélyében erősnek, egységesnek szerettek volna látni. Ők talán mindenkinél jobban tudják becsülni a szabadság jóízét, a sikerek felemelő élményét, mert rövid volt a 133 nap, és utána a fehér terror fekete évei következtek. Az elvesztett szabadság tanította őket arra, hogy az elnyomás évei alatt a szabadságért mindennap küzdeni kell. S a felszabadulás előtti évtizedekben sosem mondtak le arról, hogy újrakezdjék, a tapasztalatokon is okulva okosabban, de ugyanolyan keményen, a forradalmi munkát. Ott voltak a felszabadulás után az új élet megindításánál, és sokan fegyvert fogtak, az ellenforradalom napjaiban, a kivívott eredmények védelmében. Velük szorítunk kezet, előttük tisztelgünk ezen a napon, s ezzel a Tanácsköztársaság, a forradalmi nép, az alkotásra serkentő szocialista eszmék nagyságát ismerjük el. Nemcsak az emlékezők szólnak hozzánk, hanem a 133 nap egyre világosabban feltárt története és tanulsága is. Nem mi tesszük naggyá azt a napot, nem mi emeljük ki a történelmi események sodrából az ünnepléssel, az emlékezéssel, hanem az szól hozzánk, az int, tanít. Egységre, a munkásosztály forradalmi vezető szerepére, a nemzetközi összefogásban rejlő erőre. Emlékeztet arra, hogy az első proletár forradalom országának vezetői már akkor — pedig élet-halál harc zajlott az új hatalom fenntartásáért — szolidaritást vállaltak velünk. Szolidaritást, amelynek gyümölcse lett a felszabadulás és az eltéphetetlen barátság. Ezt érezzük mindannyian március 21-re emlékezve. \ Előkészületek a béke-világkongresszusra Sajtótájékoztatót tartott kedden az Országos Béketanácsnak az a delegációja, amely most tért vissza Moszkvából, a következő béke-világkongresszust előkér szítő első nemzetközi konzultatív találkozóról. Hárman dolgoztak a delegációban: dr. Zsebők Zoltán professzor, az OBT alelnöke, Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára és Csaba Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője. Elmondták — egyebek között —, hogy a Béke-világtanács elnöksége tavaly októberben, Santiagóban tartott ülésén határozta el a béke-világkongresszus összehívását 1973-ban. Ennek jegyében a BVT az idei esztendőt a békeszerető erők világkongresszusának évévé nyilvánította. Moszkvában most elhatározták, hogy a békevilágkongresszust október 2. és 7. között hívják össze a szovjet fővárosban. Nem csupán BVT-kongresszusként, hanem a békéért küzdő erők minden eddiginél nagyobb arányú találkozójaként. Nemzetközi előkészítő bizottság működik — októberig — a világtalálkozó szervezéséért, programjának kimunkálásáért. Annak jegyében formálódik a program, hogy a kongresszusnak nem valamiféle háborúellenes demonstrációnak kell lennie, hanem sokkal inkább arra kell ráirányítania a világközvélemény figyelmét: mit tehetünk, mit tegyünk az enyhültebb nemzetközi helyzetben az enyhülés további kibontakoztatásáért, a békés egymás mellett élés további sikereiért. Magyarországon is megkezdődnek az előkészületek. A hagyományos májusi békehónap programját ezúttal szintén a világkongressszushoz kapcsolják. „Béke Vietnamban” címmel az Országos Béketanács — a KISZ- szel és a Művelődésügyi Minisztériummal közösen — pályázatot írt ki. Tudományos békekonferenciák egész sorát rendezik meg a közeljövőben. A magyarországi előkészületek csúcspontja az országos békekonferencia lesz, amelyet Budapesten tartanak, szeptember közepén. Ekkor választják meg — a korábbi budapesti és megyei béketalálkozók javaslata alapján — a moszkvai világkongresszusra utazó népes magyar küldöttség tagjait. (MTI) A szolgáltatások helyzete Országos tanácskozás Szegeden Hét megye tanácsi szakembereinek részvételével kétnapos tanácskozás kezdődött tegnap délelőtt a lakossági szolgáltatások helyzetéről Szegeden, a megyei tanács épületében. A megyei tanácsok, az Országos Tervhivatal és a Helyiipari Kutató Intézet képviselői a lakossági szolgáltatások fejlődését vizsgálták, és vitatták meg, az 1969-ben kelt kormányrendelet hatályba lépése óta eltelt időszakban. Az említett rendelet a szolgáltatások dinamikus fejlesztését írta elő, hiszen abban az időszakban az volt általánosan jellemző, hogy a vegyesprofilú vállalatok és szövetkezetek a kedvezőbb nyereségfeltételeket biztosító árutermelést helyezték előtérbe. Sajnos, ez a tendencia ma is károsan érezteti hatását. A konferencia Kovács Imrének, a megyei tanács elnökhelyettesének megnyitó szavaival kezdődött, majd Bérczi Gyula, a megyei tanács tervosztályának vezetője tartott vitaindító előadást A IV. ötéves terv területi megvalósulásának eredményei és problémái, a szolgáltatások tekintetében címmel. Az előadó többi között elmondotta, hogy Csongrád megyében a IV. ötéves terv előkészítése során a tanács végrehajtó bizottsága elfogadta azt a javaslatot, hogy a helyi tanácsokat mind szélesebb körben kapcsolják be a szolgáltatás-fejlesztési feladatok megvalósításába, s a központi szolgáltatás-fejlesztési támogatást a helyi tanácsok gazdálkodására bízta. Így vált lehetővé, hogy a helyi erőforrásokkal kiegészülve az e célra szánt pénzügyi alapok megduplázódjanak. Az elmúlt két év adatait figyelembe véve megállapítható, hogy a megye ipari szolgáltatásainak fejlődési üteme és az ellátottság színvonala meghaladja a vidék hasonló átlagát. Jellemzésül néhány adat: az egy főre jutó ipari szolgáltatások értéke 1971-ben 611 forint, 1972-ben már viszont 641 forint volt. Dinamikusan fejlődött a szolgáltatás ágai közül a gépjárműjavítás és a lakáskarbantartás. Két év előtti szintjén maradt viszont az elektroakusztikai berendezések javítása. Kedvezőtlenül érintette a községek lakosságát, hogy a fejlődő tendencia ellenére ezekben a helységekben az egyéb ipari szolgáltatások mértéke és színvonala visszaesett. Bérczi Gyula elmondotta azt is, hogy Makó kivételével megyénk valamennyi városában szolgáltatóházak építése kezdődik meg ebben az évben. A vitaindító előadás után kibontakozott élénk eszmecsere során a résztvevők ismertették a többi megyék szolgáltatásfejlesztésével kapcsolatos problémákat. Rámutattak többek között arra, hogy bár az elmúlt két évben egymilliárd forint költségvetési támogatást kapott a szolgáltatási hálózat fejlesztése, a szolgáltatások növekedésének üteme a szinte minden megyében kimutatható nagyobb arányú előrelépés ellenére is még mindig elmarad a tervezettől. Okait elemezve egyrészt azt hangsúlyozták, hogy az új létesítmények még csak ezután dolgoznak teljes kapacitással, másrészt pedig szóvá tették, hogy az időközben kapott kedvezmények ellenére egyes szolgáltatási ágak — elsősorban is a különféle tisztító- és javítószolgáltatások — még mindig nem hoznak annyi hasznot, mint a termelőtevékenység, kevésbé nyereségesek, tehát nem ösztönzőek. Sok szó esett az ülésen az alkatrészellátás zökkenőiről is. Délután dr. Krammer Rezső, a Helyiipari Kutató Intézet osztályvezetője tartott előadást a területi fejlesztés tervezésének módszereiről. Az értekezlet mai, szerdai munkanapján dr. Ács Lászlóné, az Országos Tervhivatal területi, szociális és kulturális osztályának szakreferense tart beszámolót a lakosság részére az elkövetkezendő, ötödik ötéves tervidőszak alatt végzendő ipari és személyi szolgáltatások területi tervezéséről. 61. évfolyam, 67. szám 1973. március 21. szerda Áras 80 fillér Ma összeül az országgyűlés Az Elnöki Tanács az alkotmány 22. paragrafusának (2) bekezdése alapján március 21-re összehívta az országgyűlést. Az ülésszak délelőtt 11 órakor kezdődik. A napirendi javaslatok között szerepel a Minisztertanács munkájáról szóló kormányelnöki beszámoló és a büntetőeljárásról szóló törvénytervezet megtárgyalása. Olajbányászbravúr A hazai olajipar nem mindennapi bravúrját hajtották végre kedden délelőtt a makói 2-es számú fúrási ponton a Nagyalföldi Kutató és Feltáró Üzem orosházi üzemegységének olajbányászai; egy óra alatt kétszáz tonna súlyú béléscsövet és 3000 zsák cementet építettek be a jelenleg 3010 méter mélységű kútba. A kedden elvégzett beépítéssel megteremtették a feltételét annak, hogy az 5000 méter mélységűre tervezett kút műveleteit tovább folytassák, s második biztonsági béléscsövének elhelyezésére is sor kerülhessen. A Makó határában dolgozó olajbányászok egyébként az ország második legnagyobb mélységűre tervezett kútjának fúrásánál is rekordteljesítményt produkáltak. A kívánt 3810 méteres mélységszakaszt 101 nap alatt érték el, 50 nappal korábban, mint az országos rekordot tartó korábbi kutatófúrásnál. (MTI) A bérintézkedések végrehajtásáról A Munkaügyi Minisztérium kezdettől figyelemmel kíséri a március elsején életbe léptetett központi bérpolitikai intézkedések végrehajtását, továbbá azt is, hogy saját erőforrásokból milyen arányokban hajtanak végre a vállalatoknál bérfejlesztéseket. Az eddigi tapasztalatokról a minisztériumban a következőket mondották: — Tapasztalataink szerint a vállalatoknál a kormány intencióinak megfelelően használták fel a központi bérfejlesztési összegeket, s ezek az elvek érvényesülnek a saját forrásokból származó béremelések elosztásánál is. Január végén valamennyi vállalat megismerte központi béremelési kereteit. Az átlagosnál nagyobb béremelést kaptak a nehéz fizikai munkát végzők. Emelték a harmadik-negyedik műszakban dolgozók bérét, bérpótlékát, sok helyütt pótlékot vezettek be a második műszakosoknak. Nagy gondot fordítottak a nők munkájának nagyobb anyagi megbecsülésére, a béraránytalanságok csökkentésére. A vállalatok igyekeztek a saját forrású bérfejlesztés felhasználását összehangolni a központi bérpolitikai keret felosztásával. 1973-ra általában három-négy százalékos saját forrású bérfejlesztést terveznek a vállalatok, bár a különbségek meglehetősen nagyok, 1-től 6 százalékig terjednek. Az írásos értesítéseket az alapbérekről általában valamennyi érintett dolgozó megkapta, s az új darabbérekről is tájékoztatták a műhelyek kollektíváit. Semmi akadálya annak, hogy márciusi bérét már a felemelt összegben kapja az érintett 1,3 millió dolgozó, továbbá azok is, akiknek csupán a vállalati forrásokból emelték a bérét. A felemelt márciusi béreket április első napjaiban fizetik ki, de már a márciusi előlegfizetéskor is vastagabb lesz azoknak a borítékja, akiket a bérintézkedések érintenek. (MTI)