Délmagyarország, 1973. május (63. évfolyam, 101-125. szám)

1973-05-03 / 101. szám

VILÁG PROLETÁRIÁN EGYESÜLJETEK! MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Május ünneplése Leony­id Brezsnyev beszélt a Vörös téton A szegedi nagygyűlés szónoka Péter János volt A munkásosztály és a munka nagy nem­zetközi ünnepét világszerte a szolidaritás jegyében ünnepelték meg. A szocialista­­ országokban az alkotó ember és a felsza­badult alkotó kedv állt az ünnep közép­pontjában, a tőkés országokban egybekap­csolódott az emberibb életért, a jobb élet­viszonyokért, a függetlenségért folyó osz­tályküzdelemmel. Nincs olyan sarka a világnak, ahol a nemzetközi szolidaritás eszméje utcára ne hívta volna a dolgozó milliókat. Moszkvá­ból pazar felvonulást közvetített a televí­zió, s az egybegyűlteknek Leonyid Brezs­nyev, az SZKP főtitkára mondott beszé­det; Prágában, Berlinben, Bukarestben, Varsóban, Szófiában, Belgrádban száz- és százezrek sereglettek egybe; Párizs esőben ünnepelt; Hanoiban katonai díszszemlét is tartottak a győzelem örömére; New York­ban és a nagy amerikai városokban fel­vonulások és sztrájkok voltak; Angliában — ahol még tilos a májusi — nagy sztráj­kot szerveztek a vasmunkások ... A világ minden tájáról érkezett jelen­tések azt tükrözik, hogy a májusi eszme elevenen él a dolgozók szívében. Hazánkban is minden város és község ünnepelt, egész napos programmal kö­szöntötte dolgozó népünk a huszonkilen­­cedik szabad májust. (Tudósításainkban a budapesti, a moszkvai és a szegedi május 1-ről számolunk be az 1., 2., 3. oldalon.) Negyedmillió budapesti felvonulása Muzsikával ébredtek ked­den a budapestiek is: a fő­város több pontján fúvósze­nekarok adtak térzenét a kora reggeli órákban. Ün­neplőbe öltözött a Felvonu­lási tér: a díszemelvénnyel szemben Marx, Engels és Benin arcmása volt látható, az Építők székházát a baráti szocialista országok zászlai borították, a SZOT-székházra äg a nemzetközi mun­­aozgalom vörös lobogóit és a nemzeti zászlókat tet­ték l. Körben a teret is zászlóerdő koszorúzta. Már az ünnepség megkezdése előtt telt ház volt a téren. A díszemelvényen foglalt helyet Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, Losonczi Pál, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának elnöke, Fock Jenő, a Miniszterta­nács elnöke, a Politikai Bi­zottság több tagja, a mun­kásmozgalom több veterán harcosa, s a társadalmi és tömegszervezetek számos ve­zetője, a termelés több kivá­ló dolgozója. Tíz óra előtt néhány perc­cel úttörők szaladtak be a térre a Gorkij fasorból, s virágokkal köszöntötték a dísztribünön helyet foglaló­kat, majd pontosan tíz óra­kor a fanfárok hangjára kez­dődött meg a május elsejei központi ünnepség. Az élcso­portban nyolcezer KISZ-fia­­tal menetelt. A tribün előtt elsőként egy monumentális vörös zászló­val haladtak el, körben fia­tal lányok, a munkások nem­zetközi összetartozását jelké­pező szalagokkal. Ezt egy „Éljen, május 1.” felirat kö­vette, majd hatalmas vörös csillagot fogtak közre a szakmunkásfiatalok. Zászlót tartó ifjakból alakították ki a szocialista testvérének összefogásának, szolidaritá­sának, együttműködésének, egységének szimbólumát. A leglátványosabb a KISZ-fiatalok felvonulása volt: mintegy ötezren öltöz­tek a testvérnépek népvise­leti ruháiba és rögtönzött táncot mutattak be a X. ber­lini VIT emblémája körül. A főváros egyesítésének 100. évfordulójára emlékez­tetett egy hatalmas 100-as szám, Budapest címerével és „Együtt Budapestért!” fel­irattal. Számos megyéből ér­keztek küldöttségek és a vi­dékiek együtt ünnepeltek a fővárosiakkal. Tizennégy kerület dolgozói 8 oszlopban vonultak fel, élen a párt-, az állami és tö­megszervezeti vezetőkkel, va­lamint a termelésben, az al­kotómunkában kitűnt üze­mek, vállalatok, intézmények legkiválóbb­jaival. Budapesten a május else­jei központi demonstráció — amelyen mintegy negyed­­millió fővárosi vett részt — fél egy után fejeződött be. 63. évfolyam, 101. szám 1973. május 3., csütörtök Ára: 80 fillér Embererdő a Széchenyi téren Már kora reggel, meg­előzve a zenés ébresztőt, vá­ratlan ajándékként tiszta kék ég, s melengető napsütés kö­szöntette az ünnepet. Várat­lanul jött ez a szép idő, hi­szen az előző hét nem nyúj­tott sok reményt arra, hogy valódi tavaszi napsütésben ünnepelhetünk. S a derült reggelben, már­ 6 órakor ze­nére ébredt a város, zene­karok járták az utcákat, az ünnepre ébresztendő Szeged lakóit. Mozgalmasak voltak a ko­ra reggeli órák is. Egyre töb­ben sétáltak az utcákon, él­vezve a kellemes, már-már nyári napot. Lassan benépe­sült az üzemek, vállalatok környéke, gyülekeztek dol­gozóik a felvonulásra. Még 9 óra sem volt, amikor a ruhagyáriak menete már el­indult a Kossuth Lajos su­gárúton. Megtermett május­ra emelkedett a sor fölé, s fölhangzott a dal is: „Röpülj, te lángoló, Tűzszínű zász­ló ...”. A ruhagyár menete mögött ekkor fordultak ki a kapun a DÉGÁZ dolgozói is, kintebb pedig indulásra ké­szen álltak a konzervgyáriak, fölöttük is ott magasodott a májusfa szalagos-díszes koro­nája. S minden felvonuló csoport feje fölött nemzeti­színű és vörös zászlók, s a léggömbök színes csokra vi­rított. Az Április 4. útja végén 9 után néhány perccel már indulásra kész volt a vas­utasok csoportja, éppen élük­re állt a zenés ébresztőről visszaérkező vasutaszenekar. Aztán egy rövid próba: a MÁV-nevelőintézet népvise­letbe öltözött kollégistáinak tánca, s már indult is a me­net a pattogó induló hang­jaira. Fél 10 előtt tíz perc­cel már megérkezett az első csoport a Széchenyi térre, az olajbányászok menete. Az indulók hangját meg-meg­­szakította a köszöntő szó: „Köszöntjük a miniszteri ok­levéllel kitüntetett KSZV dolgozóit, a dicsérő oklevél­lel kitüntetett kőolajtermelő vállallat dolgozóit”. „Üdvö­zöljük a Kiváló Gyár címmel kitüntetett gumigyár munká­sait.” S egymás után érkez­­(Folytatás a 3. oldalon.) A budapesti dolgozók má­jus 1-i seregszemléje alkal­mából Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára nyilatko­zatot adott: — Aki jelen van — mon­dotta —, de bizonyára az is, aki csupán látja vagy hallja a budapesti május elsejei felvonulást, az velem együtt érzi, hogy jó hangulatú és megalapozott bizakodást su­gároz. Van okunk arra, hogy a nemzetközi szolidaritás e nagy napján jól érezzük ma­gunkat. Ha arra az évre gon­dolunk, amely a tavalyi má­jus elsejétől elválaszt ben­nünket, tudjuk, hogy előbbre jutottunk idehaza is. A po­litikai élet, nem utolsósor­ban a novemberi központi bizottsági határozat pozitív hatásaként felpezsdült, ele­venebb lett, s ez nagyon jól kifejezésre jutott a tanács­választások napjaiban is. Na­gyon örülök annak, hogy a munkásosztály vezető szere­pe és népünk egysége egy­formán kifejezésre jut ha­zánk közéletében. Anélkül, hogy itt számokat mondanék — hiszen ismeretesek az ada­tok —, ez az év a gazdasági, a kulturális építőmunkában is jelentős előrehaladást ho­zott.­­ Ugyanígy szólhatunk a nemzetközi élet fejlődéséről is. A közügyek iránt érdek­lődő emberek az egész vilá­gon részesei voltak annak a sok éve folyó harcnak, amely eredményt hozott: mindenki tudja, hogy Vietnamban, ká­oszban már békemegállapo­­­dás van, habár még küzde­ni kell annak teljes érvé­nyesüléséért. Helsinkiben együtt ülnek az országoknak és népeknek az európai biz­tonsági értekezletet előkészí­tő képviselői és más téren is előrehaladás van. — Május elseje a munkás nemzetköziség és a szolida­ritás ünnepe. Ezt, ezen a fel­vonuláson is számtalan jel­szó, zászló hirdeti. Ez nem­csak jelszó. A haladó népek és mozgalmak szolidaritása a legnagyobb és egyre nö­vekvő erő a mai világban.­­ Mindez azt mondja ne­künk, hogy ha idehaza ki­tartunk és még jobban tömö­rülünk szocialista eszméink, céljaink mellett, s a hétköz­napokon azzal a hangulattal és lelkesedéssel dolgozunk terveink végrehajtásán, amellyel magát az ünnepna­pot megüljük, akkor újabb biztató, szép eredmények várnak reánk. — Ugyanígy érezzük ezen a napon, hogy nem vagyunk egyedül a világon, hanem egy hatalmas, élő erőnek va­gyunk a részesei. A buda­pesti május elsejei felvonu­lás, mint az ország más he­lyein levő felvonulások is, egyben a szocializmust építő magyar nép üzenete, üdvöz­lete a Szovjetunió népéhez, a szocialista országok népei­hez, a kapitalista országok­ban harcoló emberekhez, a szabadságukért küzdő népek­hez. Ha a belső egység és a nemzetközi összefogás tovább erősödik — mint ahogy meg­van a lehetősége, és rajtunk múlik —, akkor le fogjuk küzdeni a velünk szemben álló erőket és a nehézsége­ket. — Innen, a május elsejei budapesti felvonulásról üd­vözlöm a nemzetközi szoli­­daritás nagy napját ünneplő magyar népest. Kádár János elvtárs nyilatkozata Majálisozók Bordányban Kádár János köszönti a budapesti felvonulókat Érkeznek a szegedi felvonulók a nagygyűlésre

Next