Délmagyarország, 1973. június (63. évfolyam, 126-151. szám)

1973-06-01 / 126. szám

2 Ideológiai együttműködés Az MSZMP és a LEMP szerződése­ i Varsó (MTI) Varsóban csütörtökön aláírták az MSZMP és a LEMP Központi Bizottsága ideológiai együttműködési szerződését. A megállapodást az MSZMP részéről Aczél György, a PB tagja, a KB titkára, a LEMP részéről pedig Jan Szydlak, a PB tagja, a KB titkára írta alá. Az egyezmény értelmében a két testvér­párt széles körű tapasztalatcserét folytat az eszmei-nevelő, politikai, tudományos és kulturális munka területén, a szocialista építés, a dolgozók hazafias és internacio­nalista nevelése, a marxizmus—leniniz­­mus alkotó továbbfejlesztése és népszerű­sítése érdekében. Előirányozták a tömeg­­tájékoztató eszközök, a tudományos és kulturális intézetek és a pártfőiskolák együttműködésének fejlesztését. A megállapodás rögzíti a két ország felszabadulása 30. évfordulójának megün­neplésével kapcsolatos együttműködést is. A két párt koordinálja a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak a marxizmus,leninizmus alapján megvaló­suló egysége érdekében kifejtett tevékeny­ségét. Szilárdítják egységüket és együtt­működésüket a Szovjetunióval és a szo­cialista közösség többi országával, s ak­tivizálják az ideológiai diverzió elleni harcukat. Tárgyalások az MSZMP KB és a LEMP KB küldöttség­ei közt Varsóban. A magyar küldöttséget (jobboldalt) Aczél György, a lengyel delegációt Jan Szydlak (baloldalt) vezeti A Csúcstalálkozó a múzeumban Echard Nixon amerikai és Georges Pompidou francia elnök megkezdte bizalmas párbeszédét Izland fő­városában. Bár a magas tárgyaló felek a maximális diplomáciai udvariasság jegyében földrajzi értelemben „kö­zépen” találkoztak, nézeteikkel, álláspontjukkal aligha tör­ténik meg ugyanez. A két elnök dialógusára a reykjavíki Kjarval-múzeumban kerül sor: meglehetősen szokatlan színhely egy csúcstalálkozó számára. Ennek ellenére csak­nem bizonyosra vehető, hogy Washington és Párizs immár hagyományos és közismert érdek- és véleményellentétei az izlandi tanácskozás után sem kerülnek „múzeumba”. Ezt az alapállást tulajdonképpen maguk a tárgyaló fe­lek is osztották. Mind Ronald Ziegler, a Fehér Ház hiva­talos szóvivője, mind Pompidou munkatársi gárdája eleve úgy nyilatkozott, hogy Reykjavíkban inkább az álláspon­tok tisztázása, mint a problémák gyors megoldása a cél. Mik ezek a problémák? 1. De Gaulle tábornok országlása alatt alaposan meg­romlott a francia—amerikai viszony. A Pompidou-korszak­­ban kétségtelenül csökkent a korábban néha már-már elvi­selhetetlen feszültség, de a két ország viszonya most sem nevezhető szívélyesnek. 2. Nixon szeretné legalább valamelyest megváltoztatni azt a hűvös magatartást, amelyet Párizs — ugyancsak De Gaulle tábornok örökségeként — a NATO iránt tanúsít. Ehhez igyekszik a befolyásolásra alkalmasnak tűnő eszkö­zök széles fegyvertárát felvonultatni. 3. A politikai kérdések ilyen értelemben is összefügg­nek a rejkjavíki megbeszélések egyik legfontosabb témá­jával, a gazdasági dilemmákkal. Ezért beszélnek a megfi­gyelők amerikai „csomagtervről”: Nixon úgy akarja ös­­­szekapcsolni a napirendi pontokat, hogy gazdasági ígéretek­kel, illetve fenyegetésekkel érje el a francia politika mó­dosulását Washington és nem utolsósorban az atlanti blokk viszonylatában. Ilyen nézőpontból válik különösen érde­kessé a nyugati valuta- és kereskedelmi reform ágas­­bogas tematikája. A tanácskozásnak külön jelentőséget kölcsönöz az idő­pont: Nixon végtére is a Heath-szel és Brandttal folytatott tárgyalások után és a Leonyid Brezsnyevvel folytatandó párbeszéd előtt találkozik legnehezebb nyugati partnerével. Kedvező irányzat Jiri Götz nyilatkozata felet. Külön kiemelte, hogy a diktátum erkölcsi-politikai elítélése kelégítő Csehszlo­vákia szempontjából. A tárgyalások elhúzódásá­nak és a közben felmerült nehézségeknek fő okát abban jelölte meg, hogy az erköl­csi-politikai elítélésnek a nyugatnémet delegáció által szorgalmazott megfogalma­zása nem tükrözte úgy a müncheni diktátum bűnös jellegét, ahogyan ezt róla annak idején a nürnbergi katonai törvényszék m­­egál­­lapította. Az NSZK küldött­sége továbbá a lehető legna­gyobb mértékben gyengíteni kívánta a diktátum érvény­telen voltát, hogy ezzel a maga számára olyan kedve­ző formulát nyerjen, amely kizárja az érvénytelenség következményeit. A kapcsolatok normalizá­lásának távlatairól szólva a csehszlovák külügyminiszter­helyettes kifejtette: „Mindenekelőtt az szüksé­ges, hogy a szerződést átül­tessék a gyakorlatba. Ez fel­tételezi, hogy ha a kormá­nyok egyetértésüket nyilvá­nítják a szerződés terveze­tével, úgy azt még június­ban parafálják. A parafá­­lásra Bonnba utazik Bohus­­lav Chnoupek külügyminisz­ter. Ezt követően a szerző­dést aláírják és ratifikálják. Mint már közölték, Brandt kancellár a nyári szünet után hajlandó Prágába utazni az aláírásra. Örömmel üdvözöl­jük a csehszlovák főváros­ban. Miután a szerződés ha­tályba lépett, megkezdődik a kapcsolatok normalizálá­sának folyamata. Ez megfe­lel majd a jelenleg Európá­ban érvényesülő kedvező irányzatnak, és hozzájárul az általános légkör további ja­vításához. A szerződés tehát megteremti a feltételeket a kapcsolatok sokoldalú nor­malizálásához, s ezért pozi­tívan ítéljük meg a norma­lizálás perspektíváit” — je­lentette ki Götz külügymi­niszter-helyettes. • Prága (MTI) Jiri Götz csehszlovák kül­ügyminiszter-helyettes, a bonni csehszlovák—nyugat­német tárgyalásokon részt vett küldöttség vezetője ha­zautazása előtt nyilatkozatot adott a Rudé Právo és a CTK hírügynökség tudósí­tóinak. Megállapította, hogy Cseh­szlovákia számára kulcskér­dés volt az úgynevezett müncheni szerződés érvény­telenségének elismerése, va­lamint a diktátum megfelelő erkölcsi-politikai elítélése. Ezt a küldöttségnek sikerült keresztülvinnie a szerződés bevezetőjében és első cikke­lyében. Kifejezte meggyőző­dését, hogy az államközi szerződés szövege, amelyet a delegációk most jóváhagyás végett kormányaik elé ter­jesztenek, kielégíti mindkét PÉNTEK, 1973. JÚNIUS L INDOKÍNA Pusztulástól az újjáépítésig 3. Amerika árnyékában A tomboló háború Dél- Vietnamban is súlyos, de más jellegű következmé­nyekkel járt. Thieu uralma alatt az ország függetlensé­géből fügefalevélnyi maradt. A Washington árnyéká­ban élő saigoni rendszer be­rendezkedett arra, hogy — a politikai függőség gazda­sági következményeképpen — az amerikai jelenlét hul­ladékaiból éljen. Gazdaságilag is erősen kü­lönbözik a déli országrész az északitól. Amíg a VDK, gazdag nyersanyagkincsei­vel feltehetően az ipar köz­pontja lenne egy egységes Vietnamban, a déli ország­rész — a Mekong-delta vidéke révén — a mezőgazdaságé. A termékeny Mekong-deltavidék hagyományosan Indokína, s egyben Délkelet-Ázsia „élés­tárává” tette Dél-Vietnamot. Mindez szertefoszlott az indokínai háborúval. Dél- Vietnam 1939. előtt még évente másfél millió tonna rizst exportált. Ma viszont félmillió tonnát importál. Köszönhető ez egyfelől az amerikai légierő „lombtala­­nítási” akciójának, másfe­lől annak, hogy falvak ez­rei néptelenedtek el, milliók kényszerültek vándorbotot fogni a B—52-esek meg­megújuló szőnyegbombázásai miatt. Saigon és a többi nagyváros mérhetetlenül fel­duzzadt. Elhagyott földek — egyik oldalon, hatalmas tömegű munkanélküli menekült — a másik oldalon. Ez az alap­­képlet adja meg a kulcsot Dél-Vietnam problémáinak megértéséhez. Az ország ex­portképessége a háború alatt a nullára süllyedt, miközben az import — köztük az alap­vető élelmicikkek behoza­tala is — jelentős tétellé vált. A szakadék áthidalá­sának egyetlen módja: az USAID (az amerikai segély­­program). Az US­AID szün­telen, évi több százmillió dolláros segélyinjekciója tar­totta és tartja ma is életben a dél-vietnami gazdaságot. A kérdés éppen az: meddig hajlandó az amerikai kong­resszus ezt a drága „kitar­tottat” finanszírozni. Az amerikai hadsereg távozása súlyos gazda­sági problémákat okozott. Eddig az Egyesült Államok félmilliónyi katonája volt a munkanélküliség enyhítő­je, a feszültség levezetője: a költekező amerikai katona a dél-vietnami gazdaság „motorja” volt. Bárok, szál­lodák, kereskedelmi negye­dek, taxisok, cipőtisztítók, és főleg prostituáltak sok száz­ezernyi hada „épült” rá. Ma: „megszaporodtak a kol­dusok, a sorsjegy- és új­ságárusok, a triciklis sze­mélyszállítók, az autóőrök, az utcai árusok. „Szünet nél­kül folytatódik a deklasszá­­lódás és elszegényedés ket­tős folyamata” — írja a Le Monde című francia lap. A hadseregből kilépő katonák feje felett ott lebeg a mun­kanélküliség Damoklesz­­kardja. Thieu rendszere egy lépést sem tesz az újjáépí­tés érdekében, nagyarányú külföldi segítség nélkül. Pe­dig Dél-Vietnam még a há­borús károk ellenére is sok kedvező feltétellel rendelke­zik. A távozó amerikai had­sereg nemcsak megosztottsá­got, kaotikus viszonyokat, teljes politikai bizonytalan­ságot hagy maga után, ha­nem több ezer kilométeres jó minőségű úthálózatot, fel­újított vasútvonalakat, ki­épített kikötőket, csaknem minden nagyobb faluban repülőteret, számos erőmű­vet, jó néhány ipari beren­dezést stb. Tehát mindaz megmaradt, amit Északon szétromboltak. Persze az is igaz, hogy az Egyesült Ál­lamok fegyveres erői által hátrahagyott katonai jelle­gű létesítmények és beren­dezések zöme aligha használ­ható fel közvetlenül a dél­vietnami gazdaság számára. Túlságosan sokba kerülne, ha ezeket ipari működtetés­re akarnák átalakítani. Sok esetben azonban épp azt a kedvező lehetőséget bizto­síthatná az újjáépítés ön­álló megkezdéséhez, amely­nek megteremtése Északon hatalmas erőfeszítéseket igé­nyel. Saigon azonban a háborús károk helyreállításában to­vábbra is Washington bő­kezű támogatására számít. Az Egyesült Államokban vi­szont nem bíznak Thieu rendszerében. Az amerikai segélyprogramok jelentékeny része eddig is „felszívódott” a katonatiszti-hivatalnoki ré­teg többcsatornás korrupt hálózatában. A kereskede­lem Saigonban áruhalmozást és spekulációt jelent. Egy magasrangú, magát megne­vezni nem akaró amerikai tisztviselő a hadügyminiszté­riumhoz közelálló U. S. News and World Report cí­mű lapnak kijelentette: „Semmilyen összegű pénz­zel nem lehet megvásárolni Dél-Vietnam számára a jó­létet, amíg nincs Saigonban egy egészséges kormány, és nincs viszonylagos béke a vidéken”. Márpedig ahhoz, hogy Saigonban egészséges kor­mány jöjjön létre, minde­nekelőtt meg kell találni a hangot az ország másik nagy politikai erejével, a DIFK-kel, mivel Dél-Viet­nam területének jó része (még ha a lakosságnak kisebb há­nyada él is itt) a felszaba­dító erők ellenőrzése alatt áll. Semmibe venni őket, nélkülük, ellenükre békét te­remteni nem lehet. Győri Sándor Podonij Bulgáriába látogat • Szófia (BTA) A Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága, a Bolgár Népköztársaság Ál­lamtanácsa és kormánya meghívására ez év június közepén Nyikolaj Podgornij, az SZKP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnök­ségének elnöke hivatalos baráti látogatást tesz a Bol­gár Népköztársaságban Energia­hiány a Skylab fedélzetén a Houston (UPS) Az amerikai űrhajósok nyugodtan töltötték a csü­törtökre virradó „űréjszakát” a Skylab hálóhelyiségeiben felakasztott hálózsákokban. A Földön meglehetősen ne­héz feladat függőleges hely­zetben szundikálni, ez azon­ban a súlytalanság állapotá­ban semmiféle problémát nem okoz. Az energiahiány miatt a csütörtökre tervezett prog­ram egy részéről le kellett mondani. Helyette az űrhajó­sok orvosi kísérleteket vé­geztek és folytatták a Nap megfigyelését Rádiótelex Helsinki Az európai biztonsági és együttműködési értekezlet előkészítése jelentős állomá­sához érkezett: a 34 résztve­vő ország képviselői elfogad­ták az államok közötti kap­csolatokat szabályozó tíz alapelv szövegét. Ezzel ki­dolgozták a konferencia meg­­­­határozó jelentőségű doku­mentumát, amely természe­tesen még a kormányok jó­váhagyására vár. Bécs A haderőcsökkentési kon­zultáció résztvevői — infor­matív jellegű megbeszélések keretében — folytatják a na­pirend kidolgozását. A meg­beszélések hasznosak, a lég­kör konstruktív — állapítot­ták meg csütörtökön a kon­ferenciához közelálló körök­ben. Saigon Phuong Nam százados, a kétoldalú katonai vegyes bi­zottság DIFK-tagozatának szóvivője csütörtökön Sai­gonban azt mondotta: ame­rikai repülőgépek — a pá­rizsi tűzszüneti megállapo­dást megszegve — kedden negyedik alkalommal bom­bázták a DIFK ellenőrzése alatt álló, a kambodzsai ha­tár közelében levő térséget. Lagos Yakubu Gowon nigériai ál­lamfő, hazatérve Addisz Abe­­bából, az Afrikai Egységszer­vezet állam- és kormányfői­nek értekezletéről, kijelen­tette: amennyiben Izrael to­vábbra is figyelmen kívül hagyja az Afrikai Egység­szervezetnek a közel-keleti konfliktus rendezésére irá­nyuló követeléseit és erőfe­szítéseit. Nigéria ingadozás nélkül megszakítja diplomá­ciai kapcsolatait Tel Aviv­­val. Dublin Az Ír Köztársaságban meg­tartott elnökválasztás győz­tese Erskine Hamilton Chil­ders, a Fianna Fail elneve­zésű párt jelöltje lett. Az angol származású, protestáns elnökjelölt 636 162 szavaza­tot kapott. Ellenfelére, Tom O’Higgins-re, a kormány­­koalíció jelöltjére 587 577-en szavaztak. Childers szemé­lyében első ízben lesz pro­testáns elnöke a túlnyomóan katolikus lakosságú Ír Köz­társaságnak.

Next