Délmagyarország, 1973. augusztus (63. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-01 / 178. szám
SZERDA, 1973. AUGUSZTUS 1. Somogyi Károlyné felvételei Az úszómedencében — a női oldalon — állványerdő áll víz helyett, a kis medencékben kőművesek dolgoznak, a tetőn új bádog fénylik. Az Építő Ktsz szakmunkásai szeptemberre befejezik a szegedi gőzfürdő idei felújítási és karbantartási munkálatait, frissen festett falak, korszerű világítás fogadja majd őszre a vendégeket. Első képünk: Idén a tetőszerkezet 300 négyzetméternyi szakaszát újították fel. Második felvételünkön: a női uszoda festéséhez készül az állványzat. Adatok az első félévről Termelés, lakásépítés, a munkabérek alakulása A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1973 első félévében az ipari termelés a tervezettnél gyorsabb ütemben nőtt. A bruttó termelés az állami iparban 6,3, a szövetkezeti iparban 10,1 százalékkal, a szocialista iparban összesen 6,6 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban. A terv azzal számolt, hogy 1973- ban a szocialista ipar termelése 5,5—6 százalékkal emelkedik. Az idén is általában azok az ipari ágazatok fejlődnek a leggyorsabban, amelyek valamely kiemelt programhoz kapcsolódnak. A dinamikusan fejlődő ágazatok többségénél a termelés növekedésében közrejátszottak a közelmúltban, vagy az idén belépett új kapacitások, rekonstrukciók, a fejlettebb gyártási eljárások alkalmazása. A szocialista ipar ez év első felében összesen 5,9 százalékkal több terméket értékesített, mint egy évvel korábban, a külkereskedelemnek azonban 13, a nagy- és kiskereskedelemnek 9,2 százalékkal több árut adott el. Ugyanakkor a termelőágazatok részére két százalékkal többet, beruházási célokra pedig valamivel kevesebbet értékesítettek az iparvállalatok, mint tavaly az első félévben. A szocialista ipar létszáma 1,2 százalékkal, az egy foglalkoztatottra jutó bruttó termelés 5,3 százalékkal haladta túl az egy évvel korábbi szintet. A kivitelező építőipar a fél év folyamán három százalékkal több munkát végzett, mint tavaly ilyenkor. A növekedési ütem némileg elmaradt az előirányzottól. Az építőipari vállalatok és szövetkezetek termelése négynegy százalékkal emelkedett, az építőipari közös vállalkozásoké csökkent. A félév folyamán a kivitelező építőipar négy százalékkal több lakást adott át, mint a múlt év első felében. A mezőgazdasági üzemek kevesebb vágósertést, több vágómarhát és tejet értékesítettek, mint a múlt év első felében. 1973. június végén — előzetes adatok szerint — a szarvasmarha-állomány 1 992 000 darab volt, 2,7 százalékkal több az egy évvel ezelőttinél. A sertések 7 653 000-es állománya megközelítette a tavalyi magas szintet. Az állományon belül nőtt a tehenek, illetve a kocák aránya. A lakosság központi forrásokból származó fél évi pénzbevétele 8 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel ezelőtt, ezen belül a munkabérek összege 7 százalékkal emelkedett. 1973 első negyedében négy, a második negyedévben — az ipari és építőipari munkásoknál végrehajtott béremelések hatására — kilenc százalékkal emelkedtek a munkabérek. A kiskereskedelmi forgalom folyó árakon számítva 9,6 százalékkal, volumenben 5,7 százalékkal haladta túl az egy évvel korábbi szintet. A növekedési ütem megfelelt a tervezettnek. Legnagyobb mértékben (volumenben 10,2 százalékkal) a vegyes iparcikkek eladása emelkedett. Az élelmiszereladás négy, a ruházati cikkeké két százalékkal volt több az egy évvel ezelőttinél. A kiskereskedelmi forgalom árszínvonala — a tervvel összhangban — 3,7 százalékkal volt magasabb, mint a múlt év első felében. A fél év folyamán a népgazdaság szocialista szektorában kereken 40 milliárd forintot fordítottak beruházásokra, valamivel kevesebbet, mint egy évvel korábban. Az egyedi nagyberuházások összege túlhaladta a tavalyi első félévit. Az export — folyó devizaárak alapján — 20 százalékkal nőtt 1972 első félévéhez képest. A behozatal —ugyancsak folyó devizaárakon — négy százalékkal haladta túl az egy évvel korábbit. A kivitel az 1973-ra előirányzott ütemnél nagyobb, a behozatal kisebb lehet, hogy gondolataikban mértékben nőtt. (MTI) Áradások a folyókon Közepesen telt a Tisza medre A hűvös légtömegekkel párosult esőzések hatását megérezték hazai folyóink. A budapesti szakaszon a Duna egy hét alatt 80 centiméterrel áradt, s a vízügyi előrejelzések szerint szerdán 310 centiméter körüli vízszinttel tetőzik, a hét második felében pedig megkezdődik már az apadás is. A Duna áradása nem fenyegetett árvízveszéllyel, mert a vízrajzi mértékrendszer szerint még mindig alacsonynak minősíthető. A vízszintemelkedés tehát csak a vízművek parti szűrésű kútjainak ellátását segítette. Egyébként a Duna az év első felében nagyon „szolidan viselkedett”, nem fenyegette nagyobb áradásokkal a gátakat. A télen ugyanis kevés hó volt az Alpokban, s ez a téli csapadék is lassan, fokozatosan olvadt el, s így az idén elmaradt a szokásos nyári zöldár. Az utóbbi napok esőzéseinek hatására a Tiszán másfél-kétméteres áradás indult el, s hasonló vízszintemelkedés duzzasztotta meg is l a Bodrogot is. A mellékfolyók túlnyomó része is bőséges vízpótlást kapott, de az áradásokkal együtt is csak az igen alacsony és az alacsony minősítésű szintet érték el. Az országban csupán a Tisza és a Bodrog vizéről lehet elmondani jelenleg, hogy a meder közepesen telt. Egyébként a Tiszának is hasznot hozott a kis áradás, mert eltüntette a hajózás akadályait, a gázlókat. exportja Néhány esztendővel ezelőtt Hollóházán elhatározták, hogy a finomporcelán dísztányérokat a hajdani híres mintákkal: élénkszínű vörös rózsákkal, nefelejcsekkel, tulipánokkal, petrezselyemlevéllel és regéci virágokkal díszítik. Az ötletet az adta, hogy a község egyik régi házában megtalálták az egykori kőedénygyár 1904- ből származó mintakollekcióját. Az iparművészek stilizálták a régi motívumokat, s az erős színeket pasztellal cserélték fel. Az idén mintegy húszezer tányért készítenek, nagyobb részt kanadai, NSZK-beli és svájci cégek rendelésére. 3 Pártmunka az első vonalban A házgyár Szeged egyik legfiatalabb ipari üzeme, ahol körülbelül nyolcszáz ember dolgozik. A gyár önmaga is szép látvány, s az építőipar legelőrehaladottabb technikáját és technológiáját képviseli. E tényekből kiindulva azt hihetnénk, hogy sok mindenben előrébb álló termelő egységről van szó, mint amit általában megszoktunk. Mindaddig igaz is a dolog, amíg , a gépekről, a berendezésekről beszélünk, de nem ilyen egyértelmű a helyzet, ha az embereket és mindennapi körülményeiket vizsgáljuk, s állítunk eléjük olyan mércét, mint a gyártócsarnokok és automatáik elé. Ha a termeléshez szükséges anyagi és személyi feltételek egyformák lennének, könnyű dolga volna a gazdasági vezetésnek, egyszerűbb lenne a feladata a társadalmi szervezeteknek. De mivel ez a szinkron nincs meg mindenben, a pártszervezetnek is sajátos munkastílust kellett meghonosítania. Hogy közelebb kerüljünk a házgyári valósághoz, lássunk néhány tényadatot. Három évvel ezelőtt, amikor félkész állapotban volt a gyár, munkásokat toboroztak átképzésre, hogy induláskor megfelelő képzettséggel rendelkező gárda álljon a berendezések mögé. Újdonságnak számít az építőiparban, hogy egyáltalán tető alatt végzik munkájukat az emberek, úgy is mondják, hogy telepített üzem. Másik eltérés a szakmában, hogy a nyolcszáz munkás közül körülbelül kétszázan vannak a nők, darusok, könnyűgépkezelők, csempézők, hegesztők és különféle berendezések kezelői vagy takarítók. Ami megegyezik a szakmai általánossággal: a munkások többsége vidékről jár be mindennap a gyárba, ez viszont bizonyos mértékben meghatározottságot von maga után. Ebből az utóbbi valóságból indultak ki beszélgető partnereim, Csamangó Dezső, Balogh Pál és Bálint András pártcsoportvezetők. — Itt, a házgyárban nyolc órán keresztül gépi berendezéseket kezelnek, automata hegesztőgépeket irányítanak, de mégaz őszibarackfa kártevőinek elpusztítása jár, vagy az: lesz-e estefelé idő arra, hogy árpát daráltassanak a malacoknak — magyarázzák a pártmunkások. A megjegyzések jóhiszeműek, megértők. A buszozással függ össze az első panasz is. A Zsombó felől érkező autóbuszok nem állnak meg az építőipari vállalat központi telepe előtt, pedig nagyon jó lenne a házgyári munkásoknak, nem kellene annyit gyalogolniuk. Vagy a gumigyári autóbusznak sem kerülne nagy „fáradtságba” ha megállna a tejüzem és a házgyár előtt. Az utazással járó kellemetlenségek, az indulás és az érkezés időpontjainak eltérése a műszakok kezdetétől, illetve befejezésétől örök téma marad. Mint ahogyan az is, hogy a vidékről bejáró munkások műszak után rohannak a buszhoz, „hogyan szervezzünk valamilyen értekezletet, hogyan alakítsuk ki a gyár közösségének fórumait?” A nyolcszáz házgyári munkás közül hatvanan tagjai a pártnak. Csamangó Dezső tíz, Balogh Pál tizenhat, Bálint András pedig kilenc párttag vezetője, bizalmija. Csamangó Dezső a komplettációs üzemben dolgozik, ahol félkész és kész termékeket készítenek a házgyári panelekhez. A műhelyben százötvenen dolgoznak, tevékenységük meghatározza a további munkamenetet. A pártcsoport alapvetően nem képes befolyásolni a gyártási menetet, hiszen amint említettük is, új üzemről, s eléggé zárt technológiáról van szó. Annál inkább sokat tehet és tesz is a pártcsoport az emberi kapcsolatok, az emberek mindennapos apró dolgainak elrendezésében. A hagyományos pártmunka nem tér el a más üzemekben is kialakult gyakorlattól. A pártcsoport tagjai rendszeresen tanácskozásra ülnek össze és megbeszélik tennivalóikat. Erre minden taggyűlés előtt sor kerül: tanulmányozzák a vezetőség beszámolóját, kialakítják közös álláspontjukat, sőt segítik azt, aki már előre elhatározta, hogy felszólal és véleményt mond majd a beszámoló taggyűlésen. Megbeszélik a pártépítés feladatait, ajánlást készítenek a felvételt kérő munkatársuknak. Mind a három pártcsoport elsőrangú feladatának tekinti a pártépítést. Bálint András mondta el, hogy a legközelebbi taggyűlésen felvételre javasolják Sisák Bernátné hegesztőt, aki a gyár megalapítása óta velük együtt dolgozik. Balogh Pálék csoportja pedig Szigeti József lakatos felvételét terjeszti a taggyűlés elé. Szigeti a szakszervezeti vezetőségben végez régóta társadalmi munkát, a fiatalokat képviseli. 2. Vannak sajátságos vonásai is a házgyári pártmunkának. Éppen a komplettációs üzem az, amely két területen helyezkedik el, s a százötven munkás fele-fele is távol van egymástól. A pártcsoportvezető azt akarja javasolni, hogy két bizalmi végezze a pártmunkát, s alakítsák ki mind a két műhelyrészben az úgynevezett üzemi négyszöget is, mivel más területen dolgoznak, így nem mindenben azonosak gondjaik sem. Érdekes a pártalapszervezetben végzett munkájuk: minden pártcsoport képviselteti magát a házgyár alapszervezetének munkabizottságaiban. A termelési, a szervezési, a gazdasági és az agitációs munkát végző csoportok így az „első vonalból” szerezhetnek információkat, s ha visszafelé is zavartalanul áramlik a tájékoztatás, akkor az információ cseréje kölcsönös. Az igaz, hogy a házgyárban sem mentesek az emberek attól, hogy ha visszásságokat, vagy akár egyéni gondokat kívánnak feltárni, akkor nem a pártcsoportvezetőhöz, a bizalmihoz fordulnak, hanem az alapszervezet titkárához. Ez jó is, meg nem is. Jó, hogy a párttitkárt olyan embernek ismerik el, akihez bátran fordulhatnak és bizalommal mondhatnak el minden gondot, örömet. De sok esetben a pártcsoportvezető is választ tudna adni a kérésre, kérdésre. Ilyesfélék pedig nem is ritkák a házgyárban. A pártcsoportvezetők azt mondják, hogy leggyakoribb probléma a bérezés, a munkaruhaellátás, a szervezés, az anyagellátás és a munkabeosztás témájából adódik. Amikor a március elsejei béremelést végrehajtották, rosszul sikerült a tájékoztatás, mivel előzetesen 10 százalékról beszéltek a szakmunkásoknál, de végül is csak 6,5 százalékos fizetésemelést sikerült adni. Ebből az is következett, hogy semmiféle differenciálásra nem kerülhetett sor, hiszen a szakmunkásoknál az építőiparban a 6,5 százalékos emelés kötelező volt. A betanított és a segédmunkásoknál már tudtak bizonyos megkülönböztetést tenni. A munkaszervezésben, vagy az anyagellátásban igen nehéz a pártcsoportvezető helyzete is. Hozzá általában úgy fordulnak a dolgozók, hogy Palikám, Bálint bátyám, vagy Dezső komám — szóljatok már az anyagbeszerzőknek, vagy a művezetőnek, hogy akadozzon az ellátás. Olykorolykor aztán nehéz választ adni a kérdésekre: most például hiánycikk egynéhány kapcsoló, melyet helyben gyártanak, de nem mindig elegendőt. Ilyenkor visszaszólnak „ne meséljenek annyit, hanem adjanak anyagot.” Az üzemi konyhára is gyakori a panasz, azt mondják a házgyári dolgozók, hogy kicsi és szűkös a fürdőjük; a bakancsuk három hónap alatt tönkre megy, de a „kihordási” idő ennél jóval hosszabb; ki kell szaladozniuk a csarnokból, hogy megigyanak egy pohár vizet, de azt is süllyesztett vízvezetékből tudják ereszteni. Mondják, hogy más gyárakban szódavizes ballonokat helyeznek el a gyártócsarnokokban, miért nem lehetne ennyit megadni a házgyáriaknak is. „Erre válaszoljon a pártbizalmi!” A pártbizalmi arra biztatja a környezetében dolgozó embereket, hogy gyűjtsék csak össze gondjaikat, problémáikat, és a termelési tanácskozásokon mondják el bátran a vezetőknek. S milyen választ adnak erre a biztatásra? „Minek. Nem történik intézkedés.” Pedig az elmondottak közül szinte mindegyikre választ lehetne adni, sőt a kérések többségét kis erőfeszítéssel el lehetne intézni, csak akarni kellene. 3. Természetesen sok jót is elmondtak a pártcsoportok vezetői. Az új üzemben, ha lassan is, de érezhetően kialakul a közösségi szellem, az összetartás, az üzemért való felelősség. Harmincöt brigád vesz részt a szocialista versenyben, csak a gépészetből ötvennégyen jelentkeztek az ősszel induló politikai oktatásra. Ezt különösen értékesnek tartják a pártcsoportok vezetői, hiszen a munkások többsége vidéki, műveltségi szintjük alacsonyabb a városi és régebbi munkásokénál. Érzik a pártmunkások, hogy mindennap könnyebb lesz valamivel, erősebé válik a házgyári kollektíva, szervezettebb körülmények között élhetnek és dolgozhatnak az emberek. Ennek az útnak az egyengetésében nagy munka hárul a pártcsoportokra, amelyek kezdik megtalálni sajátos munkastílusukat, s erőfeszítésük eredményeket érlelő, nem hiábavaló fáradtság. Gazdagh István .