Délmagyarország, 1973. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-15 / 216. szám
SZOMBAT, 1973. SZEPTEMBER IS. Kétszázezres Zsiguli Az új személygépkocsik eladását nálunk még nem hirdetik látványosan, mert nagy a kereslet és kisebb a kínált. A szovjet autóipar népszerű 2101-es Zsigulija minden hírverés nélkül „csinált" magának piacot hazánkban is. A mindenben kételkedők autósok körében akkoriban azt híresztelték, hogy a Zsigulihoz rengeteg szerszámot adnak, s amelyik kocsihoz annyi minden szolgál tartozékul, azzal csak vesződni lehet. KULCS ÉS CSAVARHÚZÓ A kétkedőkre alaposan rácáfolt a tény. A Zsiguli Szerszámkészlete nálunk mindössze négy darab kulcs, két csillag alakú és két csőkulcs, egy kétrészes csavarhúzó és egy kombinált fogó. Ennyi szerszámot megkövetel magának a világhírű Mercedes is. A Zsiguli további tartozéka sem több, mint ami mindenfelé kicsi vagy nagy kocsihoz elengedhetetlenül szükséges, például indítókar, pumpa, kocsiemelő, pótkerék. Mindezt azért kell itt felsorolni, hogy reálisabb legyen az egyébként hiteles, bárki által ellenőrizhető tény, a szegedi 10. sz. Volánnál. Harmincöt taxija közül 16 Zsiguli. A taxik sorából viszont — a szakavatottak körében is — szinte napi szóbeszéd tárgyává lett Mucsi Bálint és Mojzes Lajos kocsija, amely fiatal kora ellenére több mint 200 ezer kilométert tett meg eddig anélkül, hogy hozzányúltak volna a motorhoz, a hengerfejhez, a leginkább kopó hátsófékekhez, a könnyen elromló ajtózárakhoz. — Kocsinkat, amelyet felváltva hajtunk éjjel-nappal, 1971. augusztusában kaptuk, tehát még fiatal — mondja Mucsi Bálint, Mojzes Lajos váltótársa, öt éve vannak a 10. sz. Volánnál, s a taxizással megtalálták a számításukat. Mucsi és Mojzes kocsija a bejáratástól mind a mai napig hosszabban tartó javítás miatt egy napra sem állt ki a sorból, és még ma is olyan állapotban van, generáljavítás előtt, hogy addig is „belefér” még legalább 20 ezer kilométer. a vezérműláncot, amelyre egyébként a prospektus is felhívja a figyelmet, 50 ezer kilométer megtétele után. Megtettek 120 ezer kilométert, amikor kicserélték a kuplungtárcsát is. A gömbcsuklókat az első futóműben, a prospektus szerint, hosszabb időn át nem kell zsírozni, mert egy úgynézett „vak”-csavaron át kap elégséges kenőanyagot. Ismerve azonban a taxik napi, éjjel-nappali futását, s azt, hogy a gömbcsuklók milyen feszülésnek vannak kitéve, ők hetente, kéthetenként kicserélték az elfáradt zsírt. Azt, hogy ők ketten a legjobban vezető taxisok közé tartoznak, bizonyítja, hogy Zsigulijukkal egyszer sem vétettek a közlekedési rend ellen. Nem volt karamboljuk, szabálysértésük sem, nem koccantak össze senkivel, és gyorshajtással nem veszélyeztették a közlekedést biztonságát. Ezek objektív tények. A szubjektív tényező viszont: kocsijukra úgy vigyáztak, mintha az a sajátjuk lenne és nem a vállalaté. Annyira hozzájuk nőtt, hogy a szükséges szervizt is maguk végezték el, és a kisebb, a csak éppen megállásra szorítkozó javításokat is. Kocsijuk árának közel kilencszeresével számoltak el, vállalatuknak 700 ezer forintot forgalmaztak 25 hónap alatt. CSAK VÁROSI UTAKON — És még most is szedi a sebességet — dicsérte kocsijukat Mucsi Bálint. — Amennyit „megeszik”, azzal is meg vagyunk elégedve. A városban 100 kilométeren 8—10 liter a fogyasztás, országúton haladva pedig megelégszik a 8 és fél literrel. Olajat is mindössze 1 litert fogyaszt 4—500 kilométeren keresztül. Az állandó hajtáshoz természetesen jó üzemanyag is szükséges, hiszen a motortól, a kocsitól csak akkor lehet követelni. Mi csak szuperbenzinnel „etettük” a mi kocsinkat, és rendszerint a Shellkútnál tankoltunk. Innen vettük az olajat is, amelynek a viszkozitása, tapadása igen jó. A sebességváltóban és a differenciálműben is ilyen olajat használtunk, hiszen gondoljunk csak arra: a városban mennyit kell kuplungolni, fékezni, kapcsolni, megállni, majd elindulni, letérni a jó aszfaltútról a macskaköves utcákba, az utas kívánsága szerint. Zsigulijukon kifogástalanok még ma is az eredetileg beszerelt ajtózárak, nem nyúltak hozzá a műszerfalhoz, a kapcsolókhoz, az áramfejlesztő generátorhoz, az indítóhoz, a vízszivattyúhoz, a hűtőhöz. — Kétszázezer kilométer megtétele közben hányféle utassal volt pedig dolgunk, akik közül többen a szolgáltatásban csak közönséges közlekedési eszköznek, és nem is a sajátunknak tekintették kocsinkat, amelynek az ajtaját pillanatnyi hangulatuk szerint lehet becsapni, rángatni. S mindezt kibírta, és még többet is, mert reméljük, hogy egyelőre nem kell megválni tőle. Ha majd leadjuk, remélhetőleg akkor is megéri eredeti árának a felét, s egy nagyjavítás után szinte újként állhat ismét a sorba. Mucsi Bálint és Mojzes Lajos büszke lehet gépkocsivezetői gyakorlatára, amelyből jól vizsgáztak, és a kocsi, a motor iránti szeretetből is. Munkájukat értékelik a vállalatuknál amellett, hogy bent levő pénzüket, 25 ezer forintot, amelyett nagyobb javításra tartalékoltak, egy summában kézhez kapják, amint Zsigulijukat átadják nagyjavításra. Lődi Ferenc ARÁT MEGSZOLGÁLTA — A szovjet autóipartól igazán jó kocsit kaptunk — kapcsolódott a beszélgetésbe Mojzes Lajos, majd hozzátette, hogy cserélték ugyan Tanácsülés Mórahalmon A község felszabadulásának 29. évfordulójáról emlékezett meg tegnap Mórahalom nagyközség tanácstestülete; Murányi György tanácselnök mondott ünnepi beszédet. Az ünnepségen részt vett dr. Kovács József, a járási pártbizottság első titkára. A tanácsülés fő napirendi pontja az oktatás-nevelés helyzetéről szóló beszámoló megvitatása volt. Erről Danis László iskolaigazgató készített felmérést. Megállapították, hogy a művelődési intézmények legfontosabb feladata volt az oktatási reform végrehajtása. A megvalósítással jelentősen fejlődött az oktató-nevelő munka, noha, csaknem minden intézménynél — az óvodában, a két általános iskolában és a gimnáziumban — egyaránt vannak gondok is. A nevelés feltételei biztosítottak, hiszen szinte minden órát képesített tanárok tartanak, viszont az iskolák felszereltségében sok a hiányosság, különösen a külterületi iskolánál. Amint a tanács megállapította, különösen sürgős a diákotthon fejlesztése, a tanyai körzetesítés megoldása miatt is. Biológiai gyógyszerek szabványosítása Pénteken a déli órákban befejezte munkáját a Magyar Tudományos Akadémián megrendezett XIII. nemzetközi biológiai standardizációs kongresszus. A négynapos tanácskozás csaknem 300 résztvevője párhuzamos szekcióülések keretében, 59 előadáson vitatta meg a különböző biológiai gyógyszerek — szérumok, oltóanyagok és a betegségek idejében való felismerésében jelentős szerepet betöltő biokémiai készítmények — világméretű szabványosításának kérdéseit. REGGEL 5 ÓRÁTÓL MÁR MEGVÁSÁROLHATJA REGGELIJÉT ÉS UZSONNÁJÁT A tejüzem tejboltjában, Marx téren a piaccsarnokban SZEPTEMBER 16-TÓL — VASÁRNAPTÓL — MÁR meleg tej és meleg kakaó IS KAPHATÓ HELYBEN FOGYASZTÁSRA. 12 liter meleg kakaó helyi fogyasztással 2.50 Ft. 1/2 liter hideg kakaó polipokban, elvitelre. 2,80 Ft. VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! Szegedi Tejüzem Békeküldötteink Szabó Erzsébet A fiatal, ruhagyári munkásnő annak a nemzedéknek képviseletében vett részt a megyei békekonferencián, amely nem ismerhette a háborút. Azoknak a fiataloknak szemével látja a világot, akik közül nem is kevesen fordulnak el kelletlenül, ha valaki a háborúra emlékezteti őket, akik sokszor vonogatják vállukat egy egy általuk prédikációnak tartott meditációra, akiknek többsége azonban ráadásműszakokban, gépet zúgató szabad szombatokon, a vért bugyogtató csövektől elfordulva, de aztán mosolyogva a véradó napokon — sokat vállalt magára, hogy enyhítsen azok szenvedésein, akiknek tőlünk távol oly sokára lett kivívott joga a béke. Így volt ez a ruhagyárban is, ahol Szabó Erzsébet 1969 óta dolgozik. — Az ifjúsági szervezetben is azóta tevékenykedem — sorolta életútja állomásait a konferencia végeztével —, 1970-ben lettem szervező titkár, tavaly párttag. Tavaly is, idén is voltam továbbképzésen: 1972-ben vezetőképzőben, idén hathetes titkárképzőn. Húszéves vagyok. — Mi kapcsolja a békemozgalomhoz? — Tavaly május elsején alakult az Angela Davis brigád, amelynek vezetőhelyettese vagyok. Eltökélt szándékunk volt, hogy annak nevéhez méltóan dolgozzunk és éljünk, aki jelképévé lett a haladó ifjúságnak. S hogy ez nem csupán valami divatot követő szándék volt, bizonyítja, hogy idén május elsejére elnyertük a szocialista címet. — Sokan vannak itt, akik már negyedszázada is részt vettek a mozgalomban. Mit gondol, mi a különbség az akkori és a mai teendők között? — Azt hiszem, a legfontosabb különbség, hogy 25 évvel ezelőtt még azért kellett küzdeni, mert nem hitte mindenki: meg lehet teremteni a szocializmust. Később az volt az ifjúság feladata, hogy meg kell őrizni a szocializmust. Ma pedig — s lehet, hogy ez az előző nemzedékek feladatánál is nehezebb — azt kell mindenkiben tudatosítani, hogy mindez még nem elég, hogy tovább kell építeni, hogy a hajdani hitetlenekből lett a mai elkényelmesedők ellen is kell harcolni. S ez azért sem könnyű, mert nem minden fiatal fogja így, ezért azoknak, akik szocialista módon élnek és gondolkodnak, kell a többieket is meggyőzni. A ruhagyárban szeptember 25-én lesz kommunista műszak. Bizonyára az Angela Davis brigád lelkes közreműködésével, Szabó Erzsébetével is, aki sokuknak igyekszik elmondani: béke van, szocializmus van, ezeket kell megőrizni a húszéveseknek is. V. M. Két új sorozat indult a héten. Az iskolások műsora lesz a „Nekem szülőhazám” című riportfilmekből álló honismereti sorozat, a felnőtteké a Színészmúzeum. Ez utóbbi alkotói arra vállalkoztak, hogy a magyar film megszületésétől napjainkig tartó, mintegy hét évtizedes időszak jelentős színészeinek portréit sorakoztassák egymás mellé. Nincs könnyű dolguk, a filmeken kívül nem áll rendelkezésükre más, feltétlenül hitelesnek elfogadható dokumentum, hiszen a színpadi szó elröppen, a színházi alakítások megörökítésére csak a televízió létezése óta van lehetőség. A színész-arcképcsarnok összeállításáról viszont kár lenne lemondani, mert a sorozat darabjai színháztörténeti adalékokkal szolgálnak, hozzásegítenek a művészeti ág fejlődéstörténetének felvázolásához. Fontos és érdekes sorozat indult tehát — az utolsó előtti pillanatban. A két világháború közötti időszak színészarcait ugyanis főként kortársak, pályatársak emlékezései alapján lehet megrajzolni. És mert nyilvánvaló, hogy az emlékek az évekkel halványulnak, nem hallgathatjuk el a kérdést: miért nem kezdték el korábban ezt a munkát? Az első rész Jávor Pálról igyekezett elfogulatlan, a lehetőségekhez mérten hű portrét készíteni. A módszerválasztást jórészt a szükség diktálta ugyan, de érezhető volt Bános Tibor (forgatókönyv) és Csenterics Ágnes (szerkesztő-rendező) törekvése egyéni ötletek „bevetésére”. Jó megoldásnak bizonyult Farády István szerepeltetése, hiszen a filmrészleteket, vallomásokat összekötötték mondatai, segítettek megteremteni az adás műsorjellegét. Számunkra külön tanulságos volt Jávor Pál Szegeden töltött éveinek idézése. A műsornak ez a része egyúttal megfogható bizonyítékokat adott arra, mi az értelme a Színészmúzeum elkészítésének. Nemcsak a mai, hanem a holnapi és holnaputáni nézők számára sem lesz érdektelen, ha elmúlt fényes korszakok ismeretében gondolkodnak el a színházművészet jelen helyzetéről. Szegediek voltak a főszereplői az új ifjúsági sorozat első részének. A televízió ezzel a műsorral kíván segíteni az általános iskolák úttörőcsapatainak: hogyan szerezzenek minél több ismeretet szőkébb hazájukról, hogyan szervezzenek honismereti expedíciókat az új tanévben. Szeged és vidéke nevezetességeiről a legilletékesebb felnőttek szóltak. Horváth Imre professzor, a Tisza-kutató Bizottság munkájáról, Marián Miklós tudományos kutató a folyómente élővilágáról, Simády Béla mérnök az ATI VÍZIG igazgatója a partfal építéséről, Trogmayer Ottó, a múzeum igazgatója az ópusztaszeri ásatásokról, Ligeti Attila mérnök az „olajvilágról” érdekesen, figyelmet lekötő riportokban beszéltek. Bőven adtak hasznos tanácsokat a gyerekeknek, egyúttal az egész országgal megismertették Szeged és vidéke legfőbb jellegzetességeit. * Csütörtökön a rádió is szegedi vonatkozású műsort sugárzott. Az Irodalmi folyóirataink sorozatban a Tiszatájban megjelent műveket mutatak be neves színészek. A versek mellett Pilinszky János egyfelvonásosát és Veres Péter kiadatlan jegyzeteiből részletet hallhattunk az egyórás, jól szerkesztett műsorban. * Ma délután tartalmasnak ígérkező gyerekműsor indul, a Cimbora. Az 1920— 30-as években Benedek Elek szerkesztett hasonló című újságot a gyerekeknek Erdélyben. A névadó lap nyomdokain járva változatos műsort, mesét, verset, zenét kínál a televízió gyermekújságja. Este Juhász Gyula verseiből készült összeállítást láthatunk „Anna örök” címmel. Holnap Peter Luke VII. Hadrián című drámáját nézhetjük meg felvételről a Nemzeti Színház előadásában, amelyet Marton Endre rendezett. & E. Új sorozatok a képernyőn