Délmagyarország, 1973. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)

1973-09-15 / 216. szám

SZOMBAT, 1973. SZEPTEMBER IS. Kétszázezres Zsiguli Az új személygépkocsik eladását nálunk még nem hirdetik látványosan, mert nagy a kereslet és kisebb a kínált. A szovjet autóipar népszerű 2101-es Zsigulija minden hírverés nélkül „csi­nált" magának piacot ha­zánkban is. A mindenben kételkedők autósok körében akkoriban azt híresztelték, hogy a Zsigulihoz rengeteg szerszámot adnak, s amelyik kocsihoz annyi minden szol­gál tartozékul, azzal csak vesződni lehet. KULCS ÉS CSAVARHÚZÓ A két­kedőkre alaposan rácáfolt a tény. A Zsiguli Szerszám­­készlete nálunk mindössze négy darab kulcs, két csillag alakú és két csőkulcs, egy kétrészes csavarhúzó és egy kombinált fogó. Ennyi szer­számot megkövetel magának a világhírű Mercedes is. A Zsiguli további tartozéka sem több, mint ami min­denfelé kicsi vagy nagy ko­csihoz elengedhetetlenül szükséges, például indítókar, pumpa, kocsiemelő, pótkerék. Mindezt azért kell itt felso­rolni, hogy reálisabb legyen az egyébként hiteles, bárki által ellenőrizhető tény, a szegedi 10. sz. Volánnál. Harmincöt taxija közül 16 Zsiguli. A taxik sorából vi­szont — a szakavatottak kö­­rében is — szinte napi szó­beszéd tárgyává lett Mucsi Bálint és Mojzes Lajos ko­csija, amely fiatal kora elle­nére több mint 200 ezer ki­lométert tett meg eddig anélkül, hogy hozzányúltak volna a motorhoz, a henger­fejhez, a leginkább kopó hátsófékekhez, a könnyen el­­romló ajtózárakhoz. — Kocsinkat, amelyet fel­váltva hajtunk éjjel-nappal, 1971. augusztusában kaptuk, tehát még fiatal — mondja Mucsi Bálint, Mojzes Lajos váltótársa, öt éve vannak a 10. sz. Volánnál, s a taxizás­sal megtalálták a számításu­kat. Mucsi és Mojzes kocsija a bejáratástól mind a mai napig hosszabban tartó ja­vítás miatt egy napra sem állt ki a sorból, és még ma is olyan állapotban van, ge­neráljavítás előtt, hogy ad­dig is „belefér” még leg­alább 20 ezer kilométer. a vezérműláncot, amelyre egyébként a prospektus is felhívja a figyelmet, 50 ezer kilométer megtétele után. Megtettek 120 ezer kilomé­tert, amikor kicserélték a kuplungtárcsát is. A gömb­csuklókat az első futómű­ben, a prospektus szerint, hosszabb időn át nem kell zsírozni, mert egy úgyné­­zett „vak”-csavaron át kap elégséges kenőanyagot. Is­merve azonban a taxik na­pi, éjjel-nappali futását, s azt, hogy a gömbcsuklók mi­lyen feszülésnek vannak ki­téve, ők hetente, kétheten­ként kicserélték az elfáradt zsírt. Azt, hogy ők ketten a legjobban vezető taxisok kö­zé tartoznak, bizonyítja, hogy Zsigulijukkal egyszer sem vétettek a közlekedési rend ellen. Nem volt ka­ramboljuk, szabálysértésük sem, nem koccantak össze senkivel, és gyorshajtással nem veszélyeztették a közle­kedést biztonságát. Ezek ob­jektív tények. A szubjektív tényező viszont: kocsijukra úgy vigyáztak, mintha az a sajátjuk lenne és nem a vál­lalaté. Annyira hozzájuk nőtt, hogy a szükséges szer­vizt is maguk végezték el, és a kisebb, a csak éppen meg­állásra szorítkozó javításokat is. Kocsijuk árának közel ki­lencszeresével számoltak el, vállalatuknak 700 ezer fo­rintot forgalmaztak 25 hónap alatt. CSAK VÁROSI UTAKON — És még most is szedi a sebes­séget — dicsérte kocsijukat Mucsi Bálint. — Amennyit „megeszik”, azzal is meg va­gyunk elégedve. A városban 100 kilométeren 8—10 liter a fogyasztás, országúton ha­ladva pedig megelégszik a 8 és fél literrel. Olajat is mindössze 1 litert fogyaszt 4—500 kilométeren keresztül. Az állandó hajtáshoz ter­mészetesen jó üzemanyag is szükséges, hiszen a motortól, a kocsitól csak akkor lehet követelni.­­ Mi csak szuperbenzin­nel „etettük” a mi kocsin­kat, és rendszerint a Shell­­kútnál tankoltunk. Innen vettük az olajat is, amely­nek a viszkozitása, tapadása igen jó. A sebességváltóban és a differenciálműben is ilyen olajat használtunk, hi­szen gondoljunk csak arra: a városban mennyit kell kuplungolni, fékezni, kap­csolni, megállni, majd elin­dulni, letérni a jó aszfalt­­útról a macskaköves utcák­ba, az utas kívánsága sze­rint. Zsigulijukon kifogástala­nok még ma is az eredeti­leg beszerelt ajtózárak, nem nyúltak hozzá a műszerfal­hoz, a kapcsolókhoz, az áramfejlesztő generátorhoz, az indítóhoz, a vízszivattyú­hoz, a hűtőhöz. — Kétszázezer kilométer megtétele közben hányféle utassal volt pedig dolgunk, akik közül többen a szol­gáltatásban csak közönséges közlekedési eszköznek, és nem is a sajátunknak tekintették kocsinkat, amelynek az ajta­ját pillanatnyi hangulatuk szerint lehet becsapni, rán­gatni. S mindezt kibírta, és még többet is, m­­ert remél­jük, hogy egyelőre nem kell megválni tőle. Ha majd le­adjuk, remélhetőleg akkor is megéri eredeti árának a fe­lét, s egy nagyjavítás után szinte újként állhat ismét a sorba. Mucsi Bálint és Mojzes Lajos büszke lehet gépko­csivezetői gyakorlatára, amelyből jól vizsgáztak, és a kocsi, a motor iránti szere­­tetből is. Munkájukat érté­kelik a vállalatuknál amel­lett, hogy bent levő pénzü­ket, 25 ezer forintot, ame­­lyett nagyobb javításra tar­talékoltak, egy summában kézhez kapják, amint Zsigu­lijukat átadják nagyjaví­tásra. Lődi Ferenc ARÁT MEG­SZOLGÁLTA — A szovjet autóipar­tól iga­zán jó kocsit kaptunk — kapcsolódott a beszélgetésbe Mojzes Lajos, majd hozzá­tette, hogy cserélték ugyan Tanácsülés Mórahalmon A község felszabadulásá­nak 29. évfordulójáról emlé­kezett meg tegnap Móraha­­lom nagyközség tanácstestü­­lete; Murányi György ta­nácselnök mondott ünnepi beszédet. Az ünnepségen részt vett dr. Kovács József, a járási pártbizottság első titkára. A tanácsülés fő napirendi pontja az oktatás-nevelés helyzetéről szóló beszámoló megvitatása volt. Erről Danis László iskolaigazgató készített felmérést. Megálla­pították, hogy a művelődési intézmények legfontosabb feladata volt az oktatási re­form végrehajtása. A meg­valósítással jelentősen fej­lődött az oktató-nevelő mun­ka, noha, csaknem minden intézménynél — az­ óvodá­ban, a két általános iskolá­ban és a gimnáziumban — egyaránt vannak gondok is. A nevelés feltételei biztosí­tottak, hiszen szinte minden órát képesített tanárok tar­tanak, viszont az iskolák fel­szereltségében sok a hiá­nyosság, különösen a külte­rületi iskolánál. Amint a ta­nács megállapította, különö­sen sürgős a diákotthon fej­lesztése, a tanyai körzetesí­tés megoldása miatt is. Biológiai gyógyszerek szabványosítása Pénteken a déli órákban befejezte munkáját a Ma­gyar Tudományos Akadémi­án megrendezett XIII. nem­zetközi biológiai standardi­­zációs kongresszus. A négy­napos tanácskozás csak­nem 300 résztvevője párhu­zamos szekcióülések kereté­ben, 59 előadáson vitatta meg a különböző biológiai gyógyszerek — szérumok, ol­tóanyagok és a betegségek idejében való felismerésében jelentős szerepet betöltő bio­kémiai készítmények — vi­lágméretű szabványosításá­nak kérdéseit. REGGEL 5 ÓRÁTÓL MÁR MEGVÁSÁROLHATJA R­EGGELIJÉT ÉS UZSONNÁJÁT A tejüzem tejboltjában, Marx téren a piaccsarnokban SZEPTEMBER 16-TÓL — VASÁRNAPTÓL — MÁR meleg tej és meleg kakaó IS KAPHATÓ HELYBEN FOGYASZTÁSRA. 12 liter meleg kakaó helyi fogyasztással 2.50 Ft. 1/2 liter hideg kakaó polipokban, elvitelre. 2,80 Ft. VÁRJUK KEDVES VÁSÁRLÓINKAT! Szegedi Tejüzem Békeküldötteink Szabó Erzsébet A fiatal, ruhagyári mun­kásnő ann­ak a nemzedéknek képviseletében vett részt a megyei békekonferencián, amely nem ismerhette a há­borút. Azoknak a fiatalok­nak szemével látja a világot, akik közül nem is kevesen fordulnak el kelletlenül, ha valaki a háborúra emlékez­teti őket, akik sokszor vo­nogatják vállukat egy egy általuk prédikációnak tar­tott meditációra, akiknek többsége azonban ráadás­műszakokban, gépet zúgató szabad szombatokon, a vért bugyogtató csövektől elfor­dulva, de aztán mosolyogva a véradó napokon — sokat vállalt magára, hogy eny­hítsen azok szenvedésein, akiknek tőlünk távol oly so­kára lett kivívott joga a bé­ke. Így volt ez a ruhagyár­ban is, ahol Szabó Erzsébet 1969 óta dolgozik. — Az ifjúsági szervezet­ben is azóta tevékenykedem — sorolta életútja állomá­sait a konferencia végeztével —, 1970-ben lettem szervező titkár, tavaly párttag. Ta­valy is, idén is voltam to­vábbképzésen: 1972-ben ve­zetőképzőben, idén hathetes titkárképzőn. Húszéves va­gyok. — Mi kapcsolja a béke­mozgalomhoz? — Tavaly május elsején alakult az Angela Davis bri­gád, amelynek vezetőhelyet­tese vagyok. Eltökélt szán­dékunk volt, hogy annak ne­véhez méltóan dolgozzunk és éljünk, aki jelképévé lett a haladó ifjúságnak. S hogy ez nem csupán valami di­vatot követő szándék volt, bizonyítja, hogy idén május elsejére elnyertük a szocia­lista címet. — Sokan vannak itt, akik már negyedszázada is részt vettek a mozgalomban. Mit gondol, mi a különbség az ak­kori és a mai teendők kö­zött? — Azt hiszem, a legfonto­sabb különbség, hogy 25 év­vel ezelőtt még azért kellett küzdeni, mert nem hitte mindenki: meg lehet te­remteni a szocializmust. Ké­sőbb az volt az ifjúság fel­adata, hogy meg kell őriz­ni a szocializmust. Ma pe­dig — s lehet, hogy ez az előző nemzedékek feladatá­nál is nehezebb — azt kell mindenkiben tudatosítani, hogy mindez még nem elég, hogy tovább kell építeni, hogy a hajdani hitetlenekből lett a mai elkényelmesedők ellen is kell harcolni. S ez azért sem könnyű, mert nem minden fiatal fogja így, ezért azoknak, akik szocia­lista módon élnek és gon­dolkodnak, kell a többieket is meggyőzni. A ruhagyárban szeptember 25-én lesz kommunista mű­szak. Bizonyára az Angela Davis brigád lelkes közre­működésével, Szabó Erzsé­betével is,­­ aki sokuknak igyekszik elmondani: béke van, szocializmus van, eze­ket kell megőrizni a húsz­éveseknek is. V. M. Két új sorozat indult a héten. Az iskolások műsora lesz a „Nekem szülőhazám” című riportfilmekből álló honismereti sorozat, a fel­nőtteké a Színészmúzeum. Ez utóbbi alkotói arra vál­lalkoztak, hogy a magyar film megszületésétől napja­inkig­ tartó, mintegy hét év­tizedes időszak jelentős szí­nészeinek portréit sorakoz­tassák egymás mellé. Nincs könnyű dolguk, a filmeken kívül nem áll rendelkezé­sükre más, feltétlenül hite­lesnek elfogadható dokumen­tum, hiszen a színpadi szó elröppen, a színházi alakítá­sok megörökítésére csak a televízió létezése óta van lehetőség. A színész-arckép­csarnok összeállításáról vi­szont kár lenne lemondani, mert a sorozat darabjai színháztörténeti adalékokkal szolgálnak, hozzásegítenek a művészeti ág fejlődéstörté­netének felvázolásához. Fon­tos és érdekes sorozat in­dult tehát — az utolsó előtti pillanatban. A két világhá­ború közötti időszak színész­arcait ugyanis főként kor­társak, pályatársak emléke­zései alapján lehet megraj­zolni. És mert nyilvánvaló, hogy az emlékek az évekkel halványulnak, nem hallgat­hatjuk el a kérdést: miért nem kezdték el korábban ezt a munkát? Az első rész Jávor Pálról igyekezett elfogulatlan, a le­hetőségekhez mérten hű portrét készíteni. A módszer­választást jórészt a szükség diktálta ugyan, de érezhető volt Bános Tibor (forgató­­könyv) és Csenterics Ágnes (szerkesztő-rendező) törekvé­se egyéni ötletek „bevetésé­re”. Jó megoldásnak bizo­nyult Farády István szere­peltetése, hiszen a filmrész­leteket, vallomásokat össze­kötötték mondatai, segítettek megteremteni az adás műsor­jellegét. Számunkra külön tanulságos volt Jávor Pál Szegeden töltött éveinek idézése. A műsornak ez a része egyúttal megfogható bizonyítékokat adott arra, mi az értelme a Színész­múzeum elkészítésének. Nemcsak a mai, hanem a holnapi és holnaputáni né­zők számára sem lesz ér­dektelen, ha elmúlt fényes korszakok ismeretében gon­dolkodnak el a színházmű­vészet jelen helyzetéről. Szegediek voltak a fősze­replői az új ifjúsági soro­zat első részének. A televí­zió ezzel a műsorral kíván segíteni az általános iskolák úttörőcsapatainak: hogyan szerezzenek minél több is­meretet szőkébb hazájukról, hogyan szervezzenek honis­mereti expedíciókat az ú­j tan­évben. Szeged és vidéke ne­vezetességeiről a legilletéke­sebb felnőttek szóltak. Hor­váth Imre professzor, a Ti­­sza-kutató Bizottság munká­járól, Marián Miklós tudo­mányos kutató a folyómente élővilágáról, Simády Béla mérnök az ATI VÍZIG igaz­gatója a partfal építéséről, Trog­mayer Ottó, a múzeum igazgatója az ópusztaszeri ásatásokról, Ligeti Attila mérnök az „olajvilágról” ér­dekesen, figyelmet lekötő ri­portokban beszéltek. Bőven adtak hasznos tanácsokat a gyerekeknek, egyúttal az egész országgal megismertet­ték Szeged és vidéke legfőbb jellegzetességeit. * Csütörtökön a rádió is sze­gedi vonatkozású műsort su­gárzott. Az Irodalmi folyó­irataink sorozatban a Tisza­­táj­ban megjelent műveket mutatak be neves színészek. A versek mellett Pilinszky János egyfelvonásosát és Veres Péter kiadatlan jegy­zeteiből részletet hallhat­tunk az egyórás, jól szer­kesztett műsorban. * Ma délután tartalmasnak ígérkező gyerekműsor in­dul, a Cimbora. Az 1920— 30-as években Benedek Elek szerkesztett hasonló című újságot a gyerekeknek Er­délyben. A névadó lap nyomdokain járva változatos műsort, mesét, verset, zenét kínál a televízió gyermekúj­ságja. Este Juhász Gyula verseiből készült összeállítást láthatunk „Anna örök” cím­mel. Holnap Peter Luke VII. Hadrián című drámáját néz­hetjük meg felvételről a Nemzeti Színház előadásá­ban, amelyet Marton Endre rendezett. & E. Új sorozatok a képernyőn

Next