Délmagyarország, 1973. szeptember (63. évfolyam, 204-229. szám)
1973-09-23 / 223. szám
VASÁRNAP, tots. SZEPTEMBER 23. Keringő az E5-ösön Új csatornák • Elkészült egy újabb csomópont Félelmetes betegsége az embernek, ha érrendszere nem működik jól. Nincs másképp ezzel egy-egy város sem. Nemcsak akkor lassúdik, bénul meg mozgása, ha útjainak rendszere a beteg, akkor is, ha ugyanez történik csatornáival. A szegedi útrendszer rekonstrukciója, (mely nem kevés kényelmetlenséggel járt eddig is, s jár még vagy két-három évig) nem mehetett végbe a csatornarendszer felújítása nélkül. Ezért tart hosszabb ideig az E 5-ös városi szakaszának átépítése, szélesítése, mintha csak magát a burkolatot kellett volna cserélni. Az idegen, aki a jugoszláv határtól Szegeden át Budapestre, vagy a magyar főváros felől a szomszéd országba kíván eljutni, hosszabb ideig kénytelen időzni városunkban, mint egy évvel ezelőtt. Kerülő utakon keringőzve tudja csak megközelíteni a Nagykörutat, amelyen viszont nyugodtan száguldhat — azt egyelőre nem kell felbontani. Akik Röszke felől érkeznek a városba, a Vám tér előtt érzik meg, milyen különbség van a már felújított és a régi útburkolat között. Egészen a Rákóczi utcáig — a terelő útig — a régi kövezet döcögteti az autókat, azon túl azonban — bár jórészt lezárva még — új út feketézik, egyelőre záróréteg nélkül. A Közútépítő Vállalat a Petőfi Sándor sugárútnak egyik oldalát a Nagykörúttól a Szivárvány kitérőig elkészítette, ott már a másik, kövezett keskenyebb úttestrészt zárták le. Az útvonal tulajdonképpen a KEVIÉP és a KÉV egymást követő munkálatainak eredményeként alakul ki. Az előbbi március 19-től október 31-ig tervezte csatornaépítés miatt az út lezárását, s ha maga az építés tovább is tart majd, a kép biztató: a csatornaépítők jónéhány helyen a be- és átkötéseket végzik. A Vám térnél majd nyilván gyorsabban haladhat az útépítés is, ott, ahol a kanyart — házak bontása árán — enyhébbre formálják, hiszen amíg az új út készül, a régin haladhat a forgalom. A nagy útfelújítás másik végén, a Nagykörútnál befejezés előtt áll a csomópont nagyvonalú átalakítása: a régi két-két nyomsáv helyett három-háromban foglalhatják el helyüket a továbbhaladni kívánó, illetve kanyarodó járművek. A nemzetközi útvonalhoz méltó, korszerű lámparendszerrel ellátott útkereszteződés született. Hasonlóképpen alakul majd át a következő fontos kereszteződés is: a Tolbuhin sugárúttal való. Ahogy a Petőfi Sándor sugárút és a Kossuth Lajos sugárút közötti szakaszon szinte minden úttorkolatban látható, szükség van ívkorrekciókra, arra, hogy a járművek könnyebben tudjanak ki-, s befordulni. Ilyen munkát már végeznek ezen a szakaszon: az aszfaltútépítő vállalat a Nagykörútnak a Rigó utcával, illetve a Gogol utcával való kereszteződésében javítja az útszegélyt, alakít ki szélesebb úttorkolatot. Az E5-ös most ideiglenesen a Kossuth Lajos sugárút után is a Nagykörúton folytatódik. A város évek óta készül a rendkívül bonyolult Kossuth Lajos sugárúti rekonstrukcióra, s ennek bizonyítéka, hogy már régebben megfelelő burkolattal látták el a Hétvezér utcát, majd pedig a Damjanich és a Zákány utcát. Az ilyen átmenetileg kényelmetlen munkákon mindig nyer valamit a „szenvedő” környék is: jónéhány rókusi utcának aszfaltozására kapott megbízást az aszfaltútépítő vállalat. Akárcsak a Petőfi Sándor sugárúton, a Kossuth Lajos sugárúton is a csatornaépítők kezében van a felújítás sorsa. A KEVIÉP a Szent Gellért utcától a Damjanich utcáig zárta le a megöregedett utat, de lényegében a Feltámadás utcától a Tavasz utcáig húzódó munkaárok a legfontosabb színtere a csatornaépítésnek. Amikor a csatornázás befejeződik, akkor lehet a régit, a rosszat kikapcsolni a város hálózatából, s egyszersmind megkezdeni a tulajdonképpeni útépítést, melynek során (akárcsak az 1-es egész szakaszán) középre kerülnek a villamosvágányok. A munkák menete ugyanez lesz később a felsőbb szakaszon is, amikor majd a Damjanich utca és az Ilona utca közti szakaszon záratik le a Kossuth Lajos sugárút: előbb csatornázás, majd villamosvágány-áthelyezés és útépítés. A munkákat nagyobb részben finanszírozó KPM-nek, és a csatornázási költségek egy részét magára vállaló városi tanácsnak elképzelései szerint 1976-ban újul meg teljesen a fontos út egész városi szakasza: a házgyári csomóponttól a vágóhídig. Bizonyos, hogy ebben az időszakban nemcsak a kerengő autóvezetők, de az építkezések környékének lakossága is nehéz hónapokat él át. Azt azonban nem kell bizonygatni, hogy mennyit nyer vele aztán a város: korszerűen közművesített, széles, lámparendszerekkel ellátott útvonalat. V. M. Gyakori kép az E5-ösön: a Nagykörút—Petőfi Sándor sugárút sarkán csatornát fektetnek Somogyi Károlyné felvételei Megváltozott a Petőfi sugárút képe: szembeszökő a különbség a régi és az új út között Munkások a pártban Miért kértem a felvételemet? Nagyon egyszerű okból, nem is tudom, érdemes-e az újságban megírni — válaszolja a törékeny fiatalasszony, Czutor Ignácné. Az imént még pergő orsókra, idegesen futó fonálra figyelt, most pedig elgondolkozva válogatja a szavakat. — Mint sok más társam, én is egyszerű, kis dolgokkal vagyok elfoglalva. Az anyagellátással, a gépállásokkal, a műhellyel, a szakmai versennyel, no meg persze az életem eseményeivel. A pártot ezekben az ügyekben úgy ismertem meg, mint megbízható szövetségest, amely segítségemre van. Ebből indultam ki, s odáig jutottam, hogy amit a pártcsoportunk, a többi pártcsoport akar — azt akarom én is. Amikor egy délutáni műszakban Kéri Tibor, a titkár megkérdezte, be akarok-e lépni? —, nagy örömmel válaszoltam: igen, így történt, ilyen egyszerűen. ★ Czutor Ignácné életének fontos fordulópontja tükre lehetne a textilművek pártszervezete legizgalmasabb feladatának is: a pártépítésnek. Erről beszélgetünk a hangos csarnok után a csendes irodában titkárokkal, jelöltekkel, bizalmiakkal. Ebben a nagyüzemben, ahol az átlagos életkor alig haladja meg a 31 évet, a nőké a 29-et, hogyan veszik észre, mi rejlik a fiatalokban, miként jutnak el az ifjúmunkások addig, hogy felvételüket kérjék? A szervezet miként fedezi fel a bizalmára érdemes jelölteket? A válaszok alighanem többet mondanak az egyedi példák tanulságainál ... Kéri Tibor, a III-as alapszervezet titkára: — Maradjunk Czutorné eseténél, akit néhány hónapja vettünk fel. Emlékszem, 1966-ban jött a fonodába, ipari tanulónak. Nálunk, a gép mellett nem lehet eltitkolni, ki milyen ember, az idő előbbutóbb eldönti, mi lakozik az emberben. Megvan-e benne a kitartás, a szorgalom, a munkaszeretet? A fiatal tiszaszigeti kislányról csakhamar kiderült: akar és tud dolgozni. Két-három év elteltével már nem lepődtünk meg, hogy társai nemcsak munkáját dicsérik, hanem határozott véleményére, gondolataira és érveire is hallgatnak. A pártcsoport nálunk rendszeresen megtárgyalja a műszak dolgait. Semmi sem marad titokban. Czutorné nevét itt jegyeztük meg először. Mivel láttuk, szívesen venne részt a közösségi munkában, először apróbb megbízatásokat kapott, majd a KISZ-szervezet titkárának tették meg. Talpraesetten viselkedett tisztségében, szót tudott érteni a KISZ-tagokkal, hiszen maga is ebbe a korosztályba tartozik. Közben megtudtuk róla, hogy hatgyerekes munkáscsaládból származik, édesapja régi párttag. Úgy éreztük, erősödhetünk vele, ezért hívtuk magunk közé. ★ A fonónőt tehát nem a véletlen vezérelte a párt tagjai közé. Inkább az a gyakorlat, amely a textilművekben az utóbbi években kristályosodott ki, lett a pártszervezet sajátja. Vasas Józsefné, a VI-os alapszervezet titkára szerint ennek a nagyon fontos tulajdonságnak köszönhetik többek között, hogy a textilművekben odafigyelnek a párttagok véleményére, tekintélyük van mindenki előtt. Hogy mi is ez a gyakorlat pontosabban? — Vasas Józsefné így mondja el: — Itt mindenki legfontosabb kötelességének érzi az emberekkel való jó kapcsolatot. Ez fegyelmezettséget követel, még akkor is, ha esetleg sok gondunk-bajunk van. Legfőbb törvényünk: mindenütt ott lenni, mindenről tudni. S ennek köszönhető, hogy észrevesszük a közösségi munka iránt megnyilvánuló hajlandóságot, azt, hogy valaki többet kíván tenni saját érdekeinél. Hétköznapi, vagy inkább mondhatnám, mindennapos kapcsolatunkban előbb-utóbb felfedezzük ezt a szándékot. A következő lépés, hogy megfelelő megbízást adunk, igyekszünk bekapcsolni őket a közösség életébe. Ha jól megoldja feladatát, már látjuk, ő a mi emberünk. Következhet a marxista képzés. Az utóbbi két évben nagy népszerűségre tett szert üzemünkben a marxista középiskola. Sokan hallgatják az előadásokat. Amíg eltelik az oktatási év, amíg valaki az első megbízatástól a tanulás befejezéséig jut — egészen biztosan kiderül róla, érdemes-e arra, hogy a pártba lépjen, hogy a pártalapszervezet felvegye, rá szavazzunk. És közben természetesen dolgoznia kell, jobban, mint társainak, ebben is példát kell mutatnia. Sok fiatal, munkás párttagot sorolhatnánk, aki ebben az „üzemi pártiskolában” jutott el hozzánk, úgy mint Czutorné, a 22 éves Nagy Margit, vagy Vörös Imréné, akiknek kérelme most fekszik előttünk. ★ A textilművek pártszervezeteiben felelős gonddal, s tegyük hozzá, tervszerűen munkálkodnak a párt erősítésén, építésén. Ám az élet még az oly jól kidolgozott módszerekhez, formákhoz sem hajlandó alkalmazkodni, a megbízható gyakorlat önmagában kevés. Beseterics Sándorné, a pártbizottság titkára érdekes tapasztalatokra figyelmeztet. A tavaly novemberi központi bizottsági határozat megfogalmazásai bizony ránk is érvényesek: az utóbbi években mintha kényelmesebbek lennénk; úgy gondoltuk, a jó gyakorlat önmagában képes elvégezni a pártépítést. Tehát megy minden a maga útján, rendesen ... Munkásaink három műszakban dolgoznak, őket nyomja az otthon gondja, a gyermeknevelés, a család ezernyi tennivalója. Nem figyeltünk eléggé arra, hogy ezek az emberek kevesebb időt találnak, — helyesebben szakítanak — a közösségi élethez, hogy az útjuk is nehezebb a pártig. Nem elég nekünk nyitva tartani az ajtót, és várni őket — értük kell menni! Sokukban ébredt fel az igény, hogy közénk tartozzanak, de bármilyen furcsán is hangzik, igaz, a munka, a hétköznapi gondok a máról holnapra halasztják a jelentkezést Most látjuk, hogy szegényebbek vagyunk nélkülük, milyen sokan maradtak tőlünk távol ilyen okokból. Mindenképpen szükséges tehát a jó gyakorlat mellett megtalálni azokat a módozatokat, amelyek munkásainkat közelebb hozza a párthoz. Igaza van Vassnénak, a textilművekben megbízható útja-módja van a felvételnek, a jövőben azonban mégsem érhetjük be ennyivel. Nem szabad megfeledkeznünk a szocialista brigádmozgalom emberi, kommunistát formáló hatásáról, s jobban figyelnünk kell a brigádokra. És ugyanúgy a közösségben élő egyes emberekre is. Egy szó mint száz: nálunk, a textilművekben, jobban kívánjuk egyengetni a pártba igyekvő munkások útját. Hisz erre nem csupán a novemberi határozat, hanem saját, 1970-es pártértekezletünk határozata késztet. Az elmúlt fél évben 13-an léptek nálunk a pártba, közülük 12 munkás. Most fekszik az asztalomon 11 kérelem. Nem nehéz belőlük kiolvasni, a kétkezi munkások igénylik fokozott figyelmünket, azt, hogy hívjuk őket Hasonló bizonyíték a marxista iskola, ahol tavaly 69- en végeztek, s az idén már 114 a jelentkező. De félreértés ne essék, nem kezdünk semmilyen kampányba, mi nem akarjuk a statisztikát mindenáron javítani. A mércét nem tesszük alacsonyabbra, ez bizonyos. Ám az is: munkásokkal akarunk erősödni. Matkó István Befejeződött a Vértes ‘73 A Magyar Néphadsereg és az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet Déli hadseregcsoport kijelölt csapatainak — az éves felkészítési tervnek megfelelően — 1973. szeptember 17—22. között tartott együttműködési gyakorlata véget ért. A gyakorlat egyes mozzanatait megtekintette Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Biszku Béla, a Központi Bizottság titkára, Fehér Lajos, a kormány elnökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Pallai Árpád, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, valamint dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, dr. Szekér Gyula nehézipari miniszter. Részt vett a gyakorlaton Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, valamint a Magyar Néphadsereg több vezetője, a társ fegyveres erők képviselői, valamint B. P. Ivanov vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban állomásozó Déli hadseregcsoport parancsnoka. A gyakorlatot más pártés állami vezetők mellett megtekintették a területileg illetékes helyi párt- és állami vezetők. A gyakorlat szombaton délelőtt Veszprémben tábori díszszemlével zárult, amelyen felvonultak a gyakorlaton részt vevő magyar és szovjet alakulatok fegyvernemeinek és szakcsapatainak kijelölt alegységei. Mórócz Lajos vezérőrnagy, a gyakorlat vezetője jelentést tett a gyakorlat eredményeiről, majd Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter beszédében értékelte a gyakorlat jelentőségét, és elismerését fejezte ki a részt vevő csapatok személyi állományának, a nagy erőpróbát jelentő gyakorlaton való eredményes helytállásukért. Köszöntötte a díszszemle résztvevőit Pap János, az MSZMP Veszprém megyei Bizottságának első titkára, az országgyűlés honvédelmi bizottságának elnöke. (MTI) Véget ért a szakértők tanácskozása Alsóörsön szombaton befejeződött az európai szocialista országok egyesített energiarendszeréhez tartozó villamos teherelosztók igazgatóinak és szakértőinek tanácskozása. A téli csúcstermelés időszakában jelentkező fokozott igények kielégítésével, továbbá az egyesített energiarendszer műszaki színvonalának emelésével kapcsolatos feladatokat beszélték meg. Foglalkoztak a távvezetékek karbantartásával, védelmével is.