Délmagyarország, 1974. január (64. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-03 / 1. szám

Losonczi Pál újévi köszö­ntője Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke az új év első napján, kedden beszédet mondott a rádióban és a televízióban. Tisztelt honfitársaim! A hagyományokhoz illően elbú­­csúztatt­uk az óévet, és köszöntöttük az újat. Az óesztendő­nek búcsút mondva, visszaemlékeztünk az eltelt 365 nap­ra, és elgondolkodtunk, hogy mit is hoz számunkra ez az újabb 12 hónap! Mérleget készítettünk végzett munkánkról, hogy felkészültebben láthassunk idei teendőinkhez. Az országos számvetést elkészítette és az új feladatokat kimunkálta pártunk Központi Bizottságának novemberi ta­nácskozása, valamint országgyűlésünk decemberi ülésszaka. A jól végzett munka tudatával nézhetünk vissza 1973-ra, amelynek során népünk a fizikai és szellemi munka min­den területén becsülettel helytállt. Jó eredménnyel zártuk ötéves tervünknek harmadik évét, a nemzeti jövedelem, az ipari és a mezőgazdasági termelés szintje, a munka terme­lékenységének alakulása meghaladja a tervezettet, és fe­lülmúlja várakozásainkat. Gazdasági eredményeink lehető­vé tették az életszínvonal — elsősorban a nagyüzemi mun­­k­a gyorsabb ütemű emelését, a la­kásviszonyok javulását, az egészségügyi, szociális és kultu­rális ellátás bővülését Népünk teljesítményei kiállják az összehasonlítást a fejlettebb országokéval is. A szocialista országokból érkező barátaink és a világ minden tájáról ide látogatók is tanú­sítják ezt. Ez persze nem azt jelenti, hogy gondtalan az éle­tünk. Az elmúlt évben is az ipar korszerűsítésének problé­máival, az utóbbi évek legnagyobb aszályával, nagyarányú száj- és körömfájás által okozott kárral kellett megküzde­­tüünk. Társadalmunk életét mégis a kiegyensúlyozottság és a biztonságérzet jellemzi, nincsenek politikai kitérők, és nem fenyeget bennünket a tőkés világgazdaság egészét megrázó pénzügyi- és energiaválság, az utol nem érhető ár­emelkedés és a nyomukban járó munkanélküliség mind ijesztőbb réme. Számunkra nem volt „kiemelkedő, különle­ges” esztendő. Munkás hétköznapok váltották egymást, a munka éve volt. Munkánknak köszönhetjük, hogy kedvezőek a feltéte­lek nemzetünk felemelkedését szolgáló terveink megvaló­sításához. Elmondhatjuk, hogy sikeresen munkálkodunk pártunk X. kongresszusa határozatának végrehajtásán, a a szocializmus magasabb szinten történő építésén. Lelkesítő, alkotó program ez munkásosztályunk, parasztságunk, értel­miségünk, egész népünk számára. A nagyobb feladatokhoz, nagyobb erővel kell hozzálátnunk. Mindannyiunk közös erő­feszítésével elégíthetjük ki az egyén, a család, a kis és a nagy közösség igényeit. Továbbra is csak szorgalmas mun­kával érhetjük el, hogy az eddiginél több család juthas­son lakáshoz, hogy könnyebb legyen a nagycsaládosok sor­sa és a dolgozó nők helyzete, hogy gyermekeink élete mind tartalmasabb legyen. Azért, hogy jobban boldoguljunk, gyü­­mölcsöztetnünk kell a szocialista demokráciában, milliók tevékeny részvételében, társadalmunk egyre erősödő szo­cialista jellegében rejlő lehetőségeket­. Az óesztendőt búcsúztatva elmondhatjuk: 1973-ban is adva volt számunkra a legfontosabb, a teremtő, az alkotó munkához szükséges béke. Megvalósul az a nagyszabású, világméretű békeprogr­am, amelyet a Szovjetunió Kommu­nista Pártjának XXIV. kongresszusa dolgozott ki: előbbre jutottunk a két világrendszer kapcsolatainak rendezésében, a nemzetközi helyzet alapvető normalizálásában. A Szovjet­unió és a testvéri szocialista országok együttes erőfeszítései nyomán — a békés egymás mellett élés elve alapján — kezdenek kibontakozni az európai biztonsági rendszer kör­vonalai. Az elmúlt esztendőt úgy fogja számon tartani az em­beriség, mint a békéért küzdő erők nagy győzelmeinek évét Oly hosszú szenvedés, hősi küzdelem és pusztítás után a vietnami nép győzelmével, az amerikai csapatok kivonulá­sával véget ért Délkelet-Ázsiában a jelen történelem hosszú és véres háborúja. És úgy­ tűnik, hogy egy újabb, nagyon súlyos, az egész világ békéjét fenyegető válság után, a Kö­zel-Keleten is lehetőség nyűl a békés rendezés előkészíté­sére. Szánjanak most gondolataink a világ azon tájaira, ahol a népeknek még tovább kell folytatniuk küzdelmüket sza­badságukért függetlenségükért Köszöntjük az elnyomás el­len harcoló chilei népet Köszöntjük a gyarmati elnyomás ellen harcoló szabadságharcosokat, köszöntjük az öt világ­részben küzdő haladó erőket Nemcsak hisszük, hanem meg is vagyunk győződve, hogy a társadalmi haladás törvény­szerű folyamatát feltartóztatni csak ideig-óráig lehet, meg­állítani pedig sohasem. Hazánk mindenkor cselekvően kivette részét a szocia­lista közösség külpolitikai tevékenységéből, a békéért folyó harcból. Lehetőségeinkhez mérten, a jövőben is mindent megtesz­ünk a béke zálogának, a szocializmus erőinek tömö­rítéséért, egységének megszilárdításáért Kedves barátaim! Hagyomány, hogy az új év első nap­ja a jókívánságoké. Magam is csatlakozom ehhez a jó szo­káshoz. Szívből kívánom, hogy kísérje siker és szerencse népünk minden jószándékú törekvését. Kívánom, hogy bol­doguljon és szeretettel gondoljon a szülőhazára minden be­csületes, a haladást támogató magyar, bárhová vetette is a sors. Külön szeretettel és megbecsüléssel köszöntöm test­véreinket, a szocializmust építő népeket. Boldog és békés új esztendőt kívánok Önöknek, egész népünknek, minden ba­rátunknak! Szorgalmas munkával kezdődött az új év Minden ember életében megszokott, hogy az új esz­tendő kezdetén felvázolja programját, célját, így teszik ezt a nagyobb közösségek­ben is, gyárakban, vállala­toknál, intézményekben, ter­melőszövetkezetekben. Az MSZMP Központi Bizottsága novemberi ülésén értékelte az egy évvel korábban ho­zott határozatát, annak vég­rehajtását, és meghatározta az 1974-es tennivalókat is. A­­ részletes számvetés ugyan­­ még nem készült el, de an­­­­­nyit tudunk, hogy tavaly jó­­ eredményeket értünk el, s az idén folytatjuk életszín­vonal -poli­tikánkat Az építőmunka, a termelés eredménye adhat nyugalmat és reményt arra is, hogy eb­ben az esztendőben tovább lépünk előre, javulhat élet­­színvonalunk. Egy nap ugyan csak egy nap, de az eszten­dő első munkanapjában min­dig van valami eltérő, ha más nem, hát annyi, hogy az volt a kezdet Több em­bert is megkérdeztünk teg­nap, az év első munkanap­ján, hogyan kezdődött, mit remélnek a többi naptól Ál­talános tapasztalat, hogy sze­rényen, bizakodóan éppen úgy zajlik az első nap, mint a többi, s ez benne a jó. Ös­­­szeállításunk a sokszínű teg­napról ad mozaikot Új üzemben Az első újév-kezdetüket tegnap, szerdán élték át a szegedi szénhidrogén-meden­ce pébé-töltő üzemének dol­gozói. Az új üzemben min­den csupa friss, minden új­szerű. A dán gyártmányú töltőautomata 11 kilogramm propán-bután gázt nyom a palackokba. Az üzem veze­tője, Fehér Istvánná elmond­ta, hogy két műszak alatt 120 tonna pébégázt tölthet­nek a gépsoron, de mivel még új, bejáratós techniká­ról van szó, csak 100 tonna sikerült. Ez annyit­­ jelent, hogy 8—9 ezer 11 kilogram­mos palackot adnak ki na­ponta a töltőállomásról. Azért is érdekes az eszten­dő első munkanapja szá­mukra, mert konténeres szál­lítással kísérleteznek, szeret­nék, ha a Volán átalakítana néhány teherautót erre a szállítási technikára, és ak­kor nem csupán Békés, Csongrád és Bács megyékbe „teríthetnének”, hanem távo­labbi vidékek fogyasztói is Szegedről kapnának palackos gázt. — Mit vár az új évtől? — kérdeztük az üzem vezető­jét. — Egyetlent, hogy a töltő­­üzjem rendesen működjék, és 1974-es eredményeink olya­nok legyenek, hogy újra el­nyerjük az élüzem kitünte­tést. Az új üzemben szinte min­den automatikus. A töltő­­berendezést műszerek segít­ségével állítják be a kívánt sebességre úgy, hogy minden palackba csak 11 kilogramm gáz kerüljön. Ha a laikus nézi a csarnokban folyó munkát, az az érzése, hogy mindent a technika határoz meg. Az emberek csak ki­szolgálják a gépet, nem te­hetnek semmit azért, hogy többet termeljenek. — Az csak a látszat — mondja a szakember. — Igen fontos a kiszolgálás, legyen elegendő üres palack, de még az automata mellett né­ha az ember segít kézzel. A technika az ember parancsá­ra engedelmeskedik. Furcsa érzés ebben az üzemrészben tartózkodni. Fo­kozottan veszélyes — ez a státusza. Egy rajnyi tűzoltó sétálgat a teremben. Pa­rancsnokuk boldog új évet kíván az üzemvezetőnek, és tovább kalauzolja beosztott­jait, magyarázza a technikai és technológiai rendszert. Egy palack is nagy veszélyt rejt magában, hát még ha ezerszámra együtt tárolják. Amikor a portásnak köszön­tünk, udvariasan megkérdez­te, van-e nálunk gyufa, vagy öngyújtó, mert ha van, ak­kor tegyük le az asztalra, s csak azután léphetünk be a töltőüzem területére. Fontos a fegyelem, akár a sújtólég­veszélyes bányáknál. Naponta kilencezer palackot töltenek meg propán-bután gázzal az új üzemben 64. évfolyam 1. szám 1974. január 3., csütörtök Ára: 80 fillér Jó reggelt — 197 A I ló kezdet a téeszben Az új esztendő első mun­kanapját reggel 7 órakor kezdte Szilágyi Ernő, a sze­gedi Felszabadulás Tsz el­nökhelyettese. Pihenten ér­kezett az irodába, munka­társainak boldog új évet kí­vánt, és már várta is a ten­nivaló. Árendás Györggyel, a szövetkezet elnökével meg­beszélték az elkövetkezendő napok, hetek esemény króni­káját, így a január 10-én sorra kerülő vezetőségi ülés anyagát is. A Felszabadulás Tsz 1971- től tagja az Iparszerű Ser­téstartó­­ Termelőszövetkeze­tek közös vállalkozásának. Január 4-én igazgatósági ülés lesz, ahol a Felszabadulást Szilágyi Ernő képviseli. — Tavaly áprilisban volt legutoljára igazgatósági ülés, ahol az új alapszabályt fo­gadtuk el Nálunk, ha min­den jól megy, májusra kész lesz az évi 15 ezer hízót ki­bocsátó telep, ezért nagyon odafigyelünk ezekre az igaz­gatósági ülésekre. A meg­küldött­­ anyagot áttanulmá­nyozom. Délután az idei éves tervről vitatkozunk, ágazati bontásban készül; a kerté­szet, a növénytermesztés ága­zatáé már majdnem kész, az állattenyésztésé és a segéd­üzemeké pedig február 11-ére készül el, hiszen akkor tartunk vezetőségi ülést, amin ezt megvitatjuk, hogy a február 18—19—20-án tar­tandó részközgyűléseken a tagság elé vihessük a zár­számadás eredményei mel­lett. Estig még talán belefér a programomba a Szegedi Vízgazdálkodási Társulat megküldött anyagának ta­nulmányozása, ugyanis hét­főn, január 7-én ott tervtár­gyaló közgyűlést tartanak, s a tészéről engem delegáltak. Szilágyi Ernő 1953 óta van szoros kapcsolatban a szö­vetkezeti mozgalommal, ak­kor lépett a szereri Petőfi Tsz-ben, mint génállomásról kihelyezett agronómus. En­nek éppen most múlt húsz éve, 1958-tól a szegedi Fel­szabadu­lás Tsz tagja — bár 1962-től 1963-ig a megyei ta­nács főagronómusa —, teg­­nap tehát­ 1974 első munka­napján éppen 13 évét kezdte meg a közös gazdaságban — Nem babonás? — Nem. b’eleg, mert lá­tom, hogy jól kezdődik ez az új év, az idő jó a búzákra, szénen fejlődik a gabona. A szövetkezetben nincs mit szégyenkeznünk, inkább re­­méljük, hogy az idei eszten­dő jobb lesz, mint a tavalyi. Jól sikerült a kezdet. Az első újszülöttek Sokesztendős szokás, hogy az újév hajnalának első új­szülötteit 20 ezer forintos életbiztosítási kötvénnyel ajándékozza meg az Állami Biztosító. 1974 első órájá­ban 11 gyermek született az országban, nyolc leány és há­rom fiú. Ők pályázhattak az ajándékra. Kedden hajnal­ban sorsoláson, közjegyző je­lenlétében dőlt el, hogy ki­nek kedvez a szerencse. Az idei esztendő újat is hozott e hagyomány törté­netében, Budapesten ugyan­is az év első órájában egyet­len gyermek sem született Ezért a közjegyző úgy dön­tött, hogy a fővárosi újszü­löttnek járó életbiztosítási kötvényt a Pest megyei, m­o­­nori szülőotthonban világra jött Bozsó Zoltán kapja. A (Folytatás a 3. oldalon.)­ ­ Somogyi Károlyné felvételei Az év első szegedi újszülöttje: Szalai Szilveszter László, édesanyjával. A* *>{

Next