Délmagyarország, 1974. január (64. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-03 / 1. szám
CSÜTÖRTÖK, 1974. JANUÁR 3. Jó reggelt ! —19:7/+ (Folytatás az 1. oldalról.) tíz másik gyermek közül a szerencse a 0 óra 51 perckor, a kecskeméti megyei kórház szabadszállási, 3-as számú klinikáján született Paróczi Saroltának kedvezett Szegeden, a szülészeti klinikán hajnali 1 óra után született meg az év első gyermeke, Szalai Szilveszter László. Véletlen, de így van: az ópusztaszeri Szalai családnak ő a harmadik gyermeke, a 2 és fél éves Vilmce és az 1 éves Anikó után. Szorgalmas munkával kezdődött az új év Folytatják a kutatást A múlt évben kezdte meg működését a Szegedi Biológiai Központ. Négy tudományos intézetében összesen 92 kutató dolgozik. Munkájukat lelkes asszisztensi gárda támogatja. A kutatóközpontban is új évet kezdtek. A biokémiai, a növényélettani, genetikai és biofizikai intézetben többségében fiatal kutatók tevékenykednek. Felvételünk a biofizikai intézet neurobiológiai csoportjának fénymikroszkópos laboratóriumában készült, folytatják a kutatást. „Csendes esztendőt várunk”” Szilveszter este is dolgozott Badonyi István, gépkocsivezető, a 11-es buszon. Éppen hogy hazaért a családhoz, mire éjfélt ütött az óra, éppen letette a szolgálatot, mire ránk köszöntött az új év. Milyen volt számukra 1973? A csendes beszédű fiatalember hirtelenjében ennyit tudott mondani: felesége is, Zsuzsa lánya is, ő is egészségesek voltak. Aztán kis tanakodás után hozzátette: anyagilag is jól haladtak. Tévét, hűtőszekrényt tudtak venni, amellett, hogy tatarozták kis házukat. Amit terveztünk, mind megtörtént, ha más is így zárta, biztosan másnak is jól sikerült az 1973-as esztendő. Mit kíván 1974-re magának és családjának ez a halk beszédű, nyugodt fiatalember? — Elment a pénz tavaly a házra, nyaralni nem voltunk, pihenésképpen dolgoztunk és a kertben kapáltunk. Most gyűjtünk újból és remélem, hogy nyaralunk is majd. Két éve jöttem vissza Szegedre, előtte két évig a BKV-nál voltam „pilóta” — azt csak azért mondom, mert ami engem illet, igen extra kívánságom van: kicsit legyenek velem türelmesebbek 1974- ben az utasok. Hogy ez magyarázatra szorul? Bizonyára, de nekem van összehasonlítási alapom: idegesebbek az emberek, hamarabb szóvá tesznek mindent, mint a pestiek. Pedig ott is rosszak a buszok és higgyék el, nem a sofőrön múlik, ha kimarad egy járat, s nekünk nagyon rosszul esik, hogy rajtunk töltik ki a mérgüket . Nyugodt embernek tartja magát? — Hát én azt mondom, ezt még másoktól is meg lehet kérdezni, szerintem más is ugyanazt mondaná rólam. Higgye el, akkor se mutatom, ha ideges vagyok De képzelheti, milyen járat a 11-es, amelyik a pályaudvarra visz, vagy a pályaudvarról jön, csomagokkal, körülményes a leszállás-felszállás, aztán a piacozók kosarai... minek is részletezzem. Ha kívánhatok valamit az új évre, akkor azt kívánom az utasoknak legyenek megértőbbek egymáshoz, mert én nem szidhatom az ő családjukat, de ha az enyémet szidják, <g«»n rosszul esik Csakhogy ők leszállhatnak a buszról, én meg maradok Csendes, nyugodt évet kívánok az utasoknak magamnak — és persze az egész világnak. — Nagyobb türelmet várok!... Konzervek külföldre Egész évben szilveszter? Szegeden a rendőrség központi ügyeletén Császár István őrnagy volt az ügyeletes tiszt 1973. december 31- én éjjel és 1974. január 1-én hajnalban. Munkatársaival együtt felkészülten állt a szolgálatba, hiszen az óév utolsó napján, éjjelén, és az új esztendő hajnalán azok is sűrűn emelték koccintásra poharukat, akik egyébként hétről hétre jól megvannak ital nélkül A kedélyek ilyenkor oldottá válnak, fellazulnak a gátlások. Ezen az éjszakán, hajnalon nem volt érvényes betartani és betartatni az esztendő minden más napjára kötelező csendrendeletet városszerte Ha most a 07-es telefonszámon csendháborító lepisszentésére kérnek segítséget, akkor az ügyeletes tiszt mit mondott volna? Bizonyára azt, hogy a bejelentő énekeljen, koccintson szomszédjával, a „csendháborítók’-kal, ürítse poharát a maga és mások egészségére, boldogságára, harsogva búcsúzzon el az óévtől, köszöntse az újesztendőt. — Ilyen bejelentés — mondja mosolyogva Császár István — ezen az éjszakán, hajnalon egyetlen egy sem volt, zavartalanul néztük mi is a tévé műsorát. Mindössze éjfél előtt kellett kiugrania egy járőrkocsinak a Ligete vendéglőbe, Újszegedre, ahonnét két, előttünk ismeretlen „nehéz fiú” akart fogyasztás után „angolosan” távozni, sőt tettlegesen, mert rátámadtak a felszolgálókra. Az ügyeletes napló tanulsága szerint ezen az éjszakán, hajnalon nem történt Szegeden és környékén egyetlen közlekedési baleset sem. „üresek” voltak az utak — Éjfél után azonban egymást érték a hívások, egy jó ideig szinte szünet nélkül csörögtek a telefonok — lapoz vissza az éjszakára az ügyeletes tiszt. — Halló! Rendőrség? — Igen. Tessék? * — Kedves elvtársak, boldog új évet kívánunk önöknek is, mindannyiuknak, akik egész évben őrködtek Szeged közrendjén, közbiztonságán. Tartsanak velünk, ha letették a szolgálatot — Mit mondjak? Nagyon jólestek ezek a hívások — teszi hozzá az őrnagy. — Ilyen és ehhez hasonló köszöntésekre csengett most nekünk a telefon szilveszterkor, éjfél után, másképp nem. Igazán csendes, esemény télen éjszakánk volt s ilyet szeretnénk az új esztendő minden napjára. A Szegedi Konzervgyárban télen sem szünetel a munka, s a tegnapi napon két műszakban dolgoztak az emberek. Friss gyümölcs ugyan nincsen januárban a mi vidékünkön, de most rakják kisebb üvegekbe azokat a befőtteket, amelyeket a nyáron nagy hordókba tettek el Teljesítette a szegedi gyár exporttervét is, az utolsó vagon konzerv december 30-án hagyta el a gyár udvarát Az új esztendő első munkanapján vegyes befőttel és savanyúsággal megrakott vagon gördült le az iparvágányról. Ausztriába, Szovjetunióba és a Német Demokratikus Köztársaságba indul el az első konzervszállítmány a szegedi üzemből. A feldolgozó üzemben zömmel húskonzerveket gyártanak: olajos halat, marhahúsból és sertéshúsból pörköltet és májpástétomokat. Képünkön szállításra készítik elő a vegyes befőttet Munkásőrök egységgyűlései Január első napjaiban országszerte megkezdődnek a munkásőrök hagyományos, ünnepélyes egységgyűlései. A tanácskozásokon a parancsnokok beszámolnak az elmúlt év kiképzési és szolgálati eredményeiről, a végzett munkáról és megjelölik a további feladatokat. Az ünnepi gyűléseken kapják meg az egységek legjobbjai a „Kiváló munkásőr”, illetve „Kiváló parancsnok” jelvényt, az 5—10—15 év óta szolgálatot teljesítők pedig a Munkásőr-emlékjelvényt, illetőleg a Szolgálati Érdemérmet. Az idősebbek közül azok, akik már hosszabb ideje teljesítették pártmegbízatásukat a munkásőrségben, tetiben leszerelnek vagy tartalékállományba kerülnek. Helyükbe fiatalok lépnek, s ők az egységgyűléseken tesznek ünnepélyes fogadalmat arra, hogy mindenkor becsülettel teljesítik a nép hatalmának, az ország rendjének védelmében rájuk háruló kötelezettségeket. A jelen és a jövő szénbányája A Zobák-akna jubileuma Tíz esztendővel ezelőtt, 1964. január másodikán lépett a termelőüzemek sorába a magyar szénbányászat büszkesége, a komlói Zobák-akna. A dolgozók azóta 5,5 millió tonna jó minőségű feketeszenet küldtek napszintre. Szerdán szerényen, látványos ünnepség nélkül emlékeztek meg az üzemi élet e jelentős évfordulójáról, az eredményekkel, küzdelmekkel teli évtizedekről. Annak ellenére, hogy sokszor szakították meg váratlan természeti csapások a fiatal üzem munkáját, fokozatosan gyarapodott az ott dolgozók száma, s nőtt a termelés. Az 1800 fős kollektívából 1300- an szocialista brigádokba tömörülve végzik igen nehéz, de szép feladatukat A fejlődésre jellemző, hogy a kezdeti 900 tonna helyett ma már 2400 tonna kerül naponta a csillékbe. Az egy műszakra jutó teljesítmény jóval magasabb a kezdetinél. Míg tíz évvel ezelőtt egy tonna szenet 570 fointért termeltek ki, most ez a költség 220 forinttal alacsonyabb. A Zobák-aknát méltán nevezik a jövő bányájának a mecseki szénmedencében. Erre alapot ad a geológusok kutatási eredménye. Míg az indulás évében a kitermelhető szénkészletet 62 millió tonnára becsülték, jelenleg 90 millió tonnás szénvagyont ismernek el. Hogy az emberek biztonságban, jól érezzék magukat a fiatal mecseki bányában, a természeti veszélyek leküzdésére, a munka könnyítésére számos intézkedés történt és történik. A gázkitörésveszély leküzdésére, megelőzésére például nagy teljesítményű lecsapolót helyeznek üzembe idén, az ideiglenes berendezés helyett. Több fúrólyukat létesítettek iszapolásra, amely a tűzvédelem egyik leghatásosabb módszere. Egy-egy fúrólyuk több millió forintba kerül. A magyar szénbányászatban Zobák volt az első, amely kísérletképpen alkalmazta a nagy szilárdságú panelbiztosítást. Ez a vállalkozás számos hasznos útmutatást adott a technológia jövőbeni, szélesebb körű bevezetésére. A Zobák-akna feladatai a jövőben is nagyok. 1985-ben várhatóan a jelenleginek több mint kétszerese, 1,3 millió tonna lesz az üzem évi termelési programja. Búcsú évtizedek után Az évek futását nem lehet megállítani Telik az idő, megfáradnak a munkában azok is, akik fáradhatatlan szorgosságukról, odaadásukról emlegettek vállalatuknál. Szöllősi Sándort, a Minőségi Cipőgyár szegedi gyáregységének igazgatóját tegnap délután búcsúztatták el a cipőgyáriak. Meghitt hangulatú gyűlésen, szeretettel, tiszteletadással. Bui Péter, a vállalat vezérigazgatója hosszasan méltatta, sorolta azokat az érdemeket, amelyekkel ezt a tiszteletet kiérdemelte . A munkapad mellett nyújtott kiemelkedő eredményei alapján rövid időn belül élmunkás lett, társai szerették, és becsülték — mondotta a vezérigazgató. — 1951. januárjában eredményei, jó tulajdonságai, s pártmunkája alapján a szegedi cipőgyár igazgatójává nevezték ki. Azóta — 23 esztendőn át — eredményesen munkálkodott ebben a tisztében. Eközben olyan helyi vezetőgárdát nevelt ki maga körül, a munkásból lett igazgató, hogy most a gyáregységen belül megoldható az utódlás kérdése. Greminger Dezső, a főmérnök lép előre, az igazgatói posztra. A vezérigazgató, majd a gyár egyik dolgozója, Szentesi Ferencné is megköszönte azt az áldozatos munkát, melyet Szölősi Sándor a vállalat, a munkásközösség érdekében kifejtett A városi pártbizottság titkára, dr. Varga Dezső köszöntötte ezután a nyugdíjba vonuló vezetőt. Búcsúzóul azt kívánta: a nyugdíjas kor, az emberélet őszének éveiben is érezze azt a meleget, amelyet a közösség, és a város társadalmának megbecsülése, szeretete sugároz. Szölősi Sándor — akit tanácstagként is sokan ismernek már Szegeden — gyakran tapasztalhatta már azt, hogy munkáját megbecsülik, nagyra értékeü a közösség, a társadalom. Nemrégiben vette át a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést, amelyet most másodízben kapott meg. Most, az elégedettség érzésével vonulhatott nyugdíjba, mint olyan szocialista vezető, aki 23 éven át híven teljesítette a reá bízott feladatokat !