Délmagyarország, 1974. április (64. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-02 / 77. szám

z A nemzetközi Vietnam­­konferencia felhívása • Stockholm (MTI) Vasárnap délelőtt a fődo­kumentum és a bizottságok jelentéseinek jóváhagyásá­val véget ért Stockholmban a párizsi békemegállapodás végrehajtásáért rendezett nemzetközi értekezlet. A konferencia fődokumen­tuma megállapítja, hogy a párizsi egyezmény aláírása a szabadságáért, függetlensé­géért és alapvető nemzetkö­zi jogaiért küzdő vietnami nép nagy győzelme volt. Több mint egy év tapaszta­lata azonban bebizonyította, hogy a neokolonialista poli­tikát folytató Egyesült Ál­lamok katonai és gazdasági eszközökkel továbbra is be­avatkozik Dél-Vietnam bel­­ügyeibe. Védence, a saigoni rezsim pedig rendszeres te­­rületrabló hadműveleteket folytat, és minden szabad­ságjogot kegyetlenül elfojt az országban. Ezért a nemzetközi érte­kezlet követeli. Az Egyesült Államok szüntesse be katonai és egyéb beavatkozását Dél-Vi­­etnam belügyeibe, és ne használja fel a saigoni ad­minisztrációt a párizsi meg­állapodás szabotálásának eszközeként; az Egyesült Államok teljesítse kötele­zettségét a VDK-val szem­ben, azaz járuljon hozzá a háborús károk felszámolásá­hoz. Saigon haladéktalanul rendeljen el tűzszünetet, bo­csássa szabadon valamennyi katonai és polgári foglyát és garantálja a demokratikus szabadságjogokat. A stockholmi konferencia támogatásáról biztosította a DIFK március 22-én előter­jesztett hatpontos rendezési javaslatát. Végül felhívta a világ népeit, a kormányo­kat, a nemzetközi szerveze­teket és szolidaritási moz­galmakat, hogy minden le­hető módon támogassák a dél-vietnami nép igazságos küzdelmét. Atomsorompó­értekezlet • Genf (ADN, MTI) Hétfőn Genfben megkezdte munkáját az a bizottság, amely az atomsorompó-szer­­ződés betartásának jelenlegi állását felmérni hivatott ér­tekezletet készíti elő. Az elő­készítő bizottság munkájában 26 ország, köztük a Szovjet­unió, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Magyar­­ország képviselői vesznek részt. Waldheim ENSZ-főtitkár üzenetben üdvözölte a bi­zottságot. Vas-, réz-, fa- (drót), sod­ronybetétes ágyak szaksze­rű javítását és újrasodro­­nyozását, közületek és la­kosság részére vállalom. Fodor Mihály lakatosmes­ter, Szeged, Sárkány u. 29. Alsóváros. x Húsvét a Magas- Tátrában április 15—19-ig. Irányár: 980,— Ft + költő­pénz. Jelentkezés és felvilágosítás: EXPRESS Utazási Iroda Szeged, Kígyó u. 3. Telefon: 11-792. 11-095. Utazzon a VOLÁN-nal 1974. április 10-én az ÚJPESTI DÓZSA —BAYERN MÜNCHEN labdarúgó-mérkőzésre. Részvételi díj: 135.— Ft. Részletes felvilágosítás: VOLÁN Utazási Iroda Szeged, Bajcsy-Zs. n. 28. Telefon: 12-223. K Raul Castro hazautazott Moszkvából • Moszkva (TASZSZ) Vasárnap hazautazott Moszk­vából Raul Castro, aki az SZKP Központi Bizottsá­gának meghívására tett nem­hivatalos látogatást a Szov­jetunióban. A látogatásra el­kísérte felesége, Vilma Espi­­na, a Kubai Nőszövetség el­nöke is. Raul Castro gazdag tapasztalatokat szerzett, s is­merkedett a szovjet építő­munkával. Kairóba várják Husszeint és Nimerit • Kairó, Bejrút (UPI, MENA, MTI) Elhalasztották az egyiptomi —Palesztinai politikai bizott­ság hétfőre kitűzött ülését, amelyen a két fél a közel­­keleti válsággal kapcsolatos álláspontjának egyeztetését tervezte. Az egyiptomi főváros poli­tikai köreiben összefüggést látnak a bizottság ülésének elhalasztása és Husszein jor­­dán király csütörtökre várt kairói látogatása között. Em­lékeztetnek arra, hogy ko­rábbi hírek szerint a király állítólag hajlandóságot mutat a Palesztin Felszabad­ítási Szervezetnek a palesztinok egyedüli törvényes képviselő­jeként való elfogadására. Ha a jordániai uralkodó — mond­ják — valóban elismerné a szervezetet a Palesztina­ nép egyedüli képviselőjének, ez új távlatokat adhat a palesz­tin probléma rendezésének, s megnyitná az utat a genfi konferencián való palesztin részvétel előtt is. E hét első felében várják Kairóba Nimeri szudáni ál­lamfő látogatását is. KEDD, 1974. ÁPRILIS 7. Népgazdaságunk legfőbb támasza: a Szovjetunió írta : Huszár István miniszterelnök-helyettes Egy esztendő híján tizede an­nak, hogy a Szovjetunió hős harcosai hazánk területének utolsó négyzetmé­teréről is kiűzték a szétvert fasiszta hadsereg maradványait. Azóta e nap­i szabadságunk születésnapja — méltán legnagyobb nemzeti ünnepünk. Az idő múlásával nem szürkült el né­pünk történelmének e nagy napja. „Lélekben egyre közelebb hozzánk, fénye mind egyre szebben világos mai küzdelmeinkben, jelenünkben is.” Különösen örvendetes, hogy e nap jelentősége fokozódik népünk minden rétege számára. Azoknál talán ezt ter­mészetesnek tarthatnánk, akik még emlékezhetnek arra, milyen kornak vetett véget e hazában a felszaba­dulás, akik személyes emlékeik alap­ján tudják egybevetni mai életünket a dolgozó nép hajdani sanyarú sor­sával. De a ma élő népesség nagyob­bik fele már azokhoz a generációk­hoz tartozik, akiknek a Horthy-kor­­szakból emlékezetes élményeik már nem lehetnek, akik csak apáiktól hall­hatták, s könyvekből olvashatták né­pünk történelmének e sötét negyed­­századáról. A­­ felszabadulás óta eltért három évtized szülöttjeinek, nevelt­jeinek, a szocialista Magyarország építőinek is egyre magasztosabb nem­zeti ünnepe ez a nap. És az nem pusz­tán hagyomány — bár kedves ha­gyományainkat mi mindig sokra érté­keljük —, hogy ezen a napon első, há­lál; és köszönetet kifejező gondola­tunk azoké, akik mai életünkhöz ve­zető utat megnyitották számunkra, akik segítettek azóta is ezen haladni: a Szovjetunió népeié, pártjáé és kor­mányáé. Életünk minden területén így van ez, de talán a legközvetleneb­bül a gazdasági életben. Reménytelen vállalkozás lenne e helyütt felsorakoztatni még csak a legfontosabb tényeket is annak bemu­tatására, hogyan és miben jelentett a gazdasági építésben legfőbb támaszt a Szovjetunió. Kezdhetnénk azzal, hogy még folytak a harcok hazánk terüle­tén, s már megérkeztek az első élel­miszer- és nyersanyagszállítmányok, hogy az ország egyik területén még hídjainkat robbantják, más részeken megindul a forgalom az ideiglenesen, de gyorsan felépített hidakon. Ez is máig figyelmeztető jelkép lett: egy­idősen pusztítás az egyik oldalon,­­építés a másikon. Az előbbit hozta a fasiszta diktatúra, az utóbbit ígéri a romokból éppen sarjadzó élet. A fómupli felsorakoztatását talán ICiltán azzal fejezhetnénk be — az idei évfordulóhoz csatlakozó ava­tóünnepségek sok kedves tényéről most n­em beszélve —, hogy február végén a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának érdekelt tagországai egyezményt írtak alá egy 750 kilovol­tos villamos-távvezeték közös építésé­re. Ennek egyik végpontja­ a szovjet­unióbeli Vinnyica, a másik: Albert­­irsa. A magyar—szovjet gazdasági kap­csolatok fejlődését bizonyító tények képzeletbeli sorának itt említett ele­­je és vége szimbolizálja, hogy miből indult ez az ország, s ma milyen ígé­retes, jövőnket is formáló közös vál­lalkozásoknak lehetünk részesei. Nagy út van mögöttünk. Ennek az útnak a kilométerkövei is emlékezetesek, s mind megannyi egy-egy állomása gazdasági kapcsolataink fejlődésének. Nincs olyan év az elmúlt 29 eszten­dőből, amelyikben ne lenne néhány kiemelkedő esemény, amely a ma­gyar népgazdaság fejlődését nagyban segíti, s a Szovjetunióhoz fűződő kap­csolatainkat gazdagította. Tavaly meg­indult a szállítás a Barátság—2. kő­­olajvezetéken, 25 éve lesz ez év jú­liusában, hogy Moszkvában a két kor­mány képviselői egyezményt írtak alá a timföld- és alumíniumipari együtt­működésről szóló egyezményt. Kere­ken 10 esztendeje annak, hogy Buda­pesten egyezményt írtak alá a ma­gyar—szovjet gazdasági és műszaki­tudományos együttműködési kormány­közi bizottság létrehozásáról. De minden példálódzás, minden vá­logatás, ha mégoly nagy jelentőségű tényt, eseményt idéz is emlékezetünkbe, mint az említettek — csak leszű­kítve tükrözi gazdasági kapcsolatain­kat. Hiszen ma aligha akad olyan üzem, olyan falu, talán olyan család, ahol ne szerezhetnének közvetlen ta­pasztalatokat kapcsolataink sokolda­lúságáról, gazdagságáról. A Pobjeda és Poljot karórák, a Zorkij és Kijev fényképezőgépek, a Szokol rádiók, a kedvesen becézett Zsiguli személygép­kocsiktól kezdve, az MTZ traktoro­kon, a nagy hozamú Bezosztája bú­zán keresztül, az üzemekben működő technológiai berendezések egész sorá­ig, nem beszélve a köznapi életünkben közvetlenül „láthatatlan” termékekről. Hiszen szinte a teljes vasércfelhasz­­nálás, a kőolajfelhasználás mintegy háromnegyede a Szovjetunióból szár­mazik, szállításainknál sincs ez lényegé­ben másként. Sok munkásunk a ci­rill betűvel a munkapad mellett is­­merkedett meg először, mivel példá­ul gépipar; kivitelünk nagyobbik ré­szét szovjet megrendelésre szállítjuk Mindezt talán az a statisztikai adat sem fejezi ki kellően, amelyik ös­­­szegezi kölcsönös áruszállításainkat. Kivitelünknek csakúgy mint behoza­talunknak több mint egyharmadát te­szi ki a magyar—szovjet külkereske­­delmi forgalom. Aligha hiszem, hogy bárki túlbecsülhetné ennek a „minő­sített egyharmadnak” a jelentőségét. Minden ünnepi évforduló — de tu­lajdonképpen bármi más, kicsinek látszó eseménye kapcsolatainknak — arra is alkalom, hogy összegezzük a gazdasági együttműködés egyéb poli­tikai tanulságait. E cikk keretei nem teszik lehetővé, hogy a maguk teljes­ségében mindezt bemutassa. Mégis emlékeztetnünk kell: a proletár nem­zetköziség szép eszméjét látjuk gaz­dasági kapcsolatainkban. A Szovjetunió önzetlenül bocsátotta és bocsátja rendelkezésünkre hatal­mas szellemi és termelési kapacitá­sát­ osztotta és osztja meg velünk a gazdasági építésben szerzett, sokré­tű tapasztalatainak gazdag tárházát. A magyar—szovjet gazdasági kapcsola­tok szolgálták és szolgálják, hogy a magyar népgazdaság egyre jobban megfeleljen korunk sürgető követel­ményének, a szocialista integráció­nak! A Szovjetunióval kétoldalúan bő­vülő gazdasági kapcsolataink nagyban segítették, hogy más szocialista orszá­gokkal kétoldalúan és a megalakulá­­sának negyedszázados évfordulóját ép­pen most ünneplő Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsának keretében sokoldalúan kiterebélyesedjenek, egy­re gyümölcsözőbbé váljanak gazdasági kapcsolataink. S arra is érdemes gon­dolnunk, hogy ilyen természetű és ilyen politikai alapokon nyugvó gaz­dasági kapcsolataink mennyiben szol­gálták hazánk egyre sikeresebb fel­lépését nem szocialista piacokon, va­jon más úton tudtunk volna-e olyan termelési kapacitásokat és olyan szín­vonalon létrehozni, ami ma számos termékünk esetében kedvező feltéte­leket teremt számunkra a nem szo­cialista országokkal folyó gazdasági kapcsolataink eredményes fejlesztésé­hez? A válasz csak határozott nem lehet. Ezért is vagyunk ma olyan helyzetben, hogy a kelet—nyugati gaz­dasági, kereskedelmi kapcsolatoknak — elsősorban a Szovjetunió követke­zetes békepolitikájának sikere nyo­mán — az örvendetes bővülése a ma­ga sajátos módján a szocialista gazda­sági integrációt is segíti. Végezetül: a tőkés világgazdaság időről időre fellé­pő, a némelykor kiéleződő világjelen­ségeinek kedvezőtlen hatásait a Szov­jetunióval, a KGST tagországaival va­ló együttműködés nélkül nem tudtuk volna társadalmi, gazdasági céljaink veszélyeztetése nélkül csökkenteni és elhárítani­ pártunk XI. kongres­­­szusára. Közel egy év áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy az előző kongresszus óta megtett utunk tapasztalatait és tanulságait összegez­­zük és értékeljük. A Központi Bizott­ság legutóbbi ülésén abban is határo­zott, hogy el kell készítenünk pártunk új programnyilatkozatát. Kádár János vezetésével meg is indult ez a felelős­ségteljes munka. Vagyis: a XI. kong­resszusra készülve a szocializmus épí­tésének egész időszakát kell új ten­nivalóink helyes meghatározása érde­kében a marxi—lenini tanítás fényé­ben elemeznünk. Erre kötelez ben­nünket az a körülmény is, hogy egy év múlva a felszabadulás 30. évfordu­lóját ünnepeljük. Nem kétséges, hogy a párt és az ország életében ilyen nagy esemény­re készülve áttekintjük majd azokat a nagyszerű tapasztalatokat is, ame­lyeket a szovjet—magyar gazdasági együttműködés immár egész történel­mi időszakot átfogó 30 esztendeje nyújt számunkra. Azért is tesszük ezt meg, mert bizton reméljük, hogy a következő években is szilárd támasz lesz számunkra a gazdasági építés minden kicsiny és nagy gondjának sikeres megoldásához megbonthatat­lan szövetségünk a szovjet néppel. Az elmúlt 29 esztendő gazdasági sikereit úgy is megírhatnánk, mint a szovjet— magyar gazdasági kapcsolatok törté­netét. S ennek a történelemnek, ta­nulságainak az ismerete: záloga jö­vőbeni sikereinknek. A SZEGEDI VAS- ÉS FÉMIPARI SZÖVETKEZET rövid határidőre vállal 0,7a—6 modulig homlokfogaskerék, 1—8 modulig kúp­kerék, valamint 1/2’’-os és 5/8”-os lánckerék lefejtő fogazást SZEGED, KÁTAI KÖZ.­TELEFON: 13-388. ÁPRILIS, MÁJUS ÉS JÚNIUS HÓNAPOKRA 150 FŐVEL, főként női munkaerő részére saját telepen munkát i­a illesztü­nk­ Válaszokat „Mielőbb 100 143” jeligére a Szegedi Hir­detőbe. Közületek! Magánosok! Figyelem! SZEGED VÁROSI BERUHÁZÁSI VÁLLALAT Szeged, Felsőváros I. ütemében lebontásra kerülő ingatlanokat versenytárgyalás útján 1974. ÁPRILIS 6. NAPJÁN, REGGEL 8.30 ÓRAI KEZDETTEL értékesíti A versenytárgyaláson megvásárolt épületek bontási anyaga után 2000,— Ft óvadé­kot a helyszínen, míg a további összeget a versenytárgyaláson ismertetett és meg­kötött szerződésben foglalt határidőn belül csekken kell befizetni. Az épületeket a bontási szerződésben foglalt határidőig le kell bontani. • A versenytárgyalás helye: SZEGED, BIHARI UTCA 26,/b­ SZÁM.

Next