Délmagyarország, 1974. április (64. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-25 / 95. szám

2 Tanácskozik az országgyűlés tavaszi ülésszaka Dr. Korom Mihály beszéde Dr. Schultheisz Emil felszólalása (folytatás az 1. oldalról.) szülő (törvényes­­ képviselő) meghallgatása után határoz. T­ör­vény­telen az a há­­zasság, amelyet a há­zasuló a gyámhatóság en­gedélye nélkül vagy a (3) Ezután a miniszter szólt a­­ névviselés kérdéséről. Utalt arra is, hogy a házas­társi vagyonközösség alap­vető szabályozásán a tör­vényjavaslat nem változtat, majd így folytatta beszédét: — A törvényjavaslat a je­lenlegi rendelkezésekhez vi­szonyítva változást hoz az emberi és társadalmi rendel­tetését be nem töltött há­zasságok felbontása tekinte­tében. A szabályozást alap­vetően az elmúlt évtized alatt kialakított bírói gya­korlatot emeli törvényerőre. Ennek lényege, hogy meg­engedi a házasságnak a há­zasfelek egybehangzó aka­­ratnyilvánítása alapján tör­ténő felbontását egyszerűsített módon, ha a bíróság úgy lát­ja, hogy a felek azt végle­gesen elhatározták és há­zasságuk teljesen és helyre­hozhatatlanul megromlott. További feltételként pedig azt írja elő, hogy a válni akaróknak befolyástól men­tesen meg kell állapodniuk a közös gyermek elhelyezé­sében, tartásában, láthatá­sában, a lakásjogi helyzetük rendezésében, és az esetle­ges házastársi tartásban. — A házasság felbontásá­nak új szabályozása — meg­győződésünk szerint — sem­miképpen sem növeli a vá­lások számát. Ezt azért is mondhatjuk, mert a bírósági gyakorlat — mint már em­lítettem — a társadalmi kö­vetelményeknek megfelelően értelmezte a törvény ren­delkezéseit. Ha pedig egy­­egy házasságot csak a tör­vény és a jog rendelkezé­seivel akarnánk fenntartani, annak ellenére, hogy az együttélés már véglegesen zátonyra futott, az nem len­ne más, mint valamiféle ál­szemérem legalizálása. A válások viszonylag nagy szá­ma semmiképpen sem azo­kat igazolja, akik szerint a házasság intézménye felett eljárt az idő. Ellenkezőleg: az ipari, valódi érzelmeken és felelősségtudaton alapuló kapcsolatok szilárdulásával bekezdésben megjelölt élet­kor elérése előtt kötött.” — E javaslatot megtár­gyalta és elfogadta az or­szággyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a szo­ciális és egészségügyi bi­zottsága. magyarázható ez a válási arány, mert az emberek nem a házasságtól, hanem a rossz házasságtól menekül­nek.­­ A gyermekek érdekei­nek, az ifjúság fokozott vé­delmének, a gyermekek csa­ládi nevelésének hatéko­nyabb biztosítása, fejlődésük előmozdítása érdekében a törvényjavaslat abból indul ki, hogy a család egyik meg­tisztelő és felelősségteljes funkciója a jövő nemzedék testi és értelmi fejlődésének előmozdítása. A normális családi keret Szólt a miniszter az örök­­befogadás egyes kérdéseiről is: — Jogszabályaink eddig is lehetővé tették az egyedül­állók által történő örökbe­fogadást, de mivel ennek néhány kérdése nem volt jo­gilag megfelelően szabályoz­va, kevesen éltek vele. A törvényjavaslat most elősegí­ti az ilyen örökbefogadáso­­kat. Főleg az egyedülálló nőknek lesz így nagyobb le­hetőségük gyermeknevelésre, örökbefogadás útján.­­ Az örökbefogadás egyik új szabálya megkönnyíti az olyan örökbefogadások fel­bontását, amelyek nem töl­tötték be társadalmi rendel­tetésüket. A gyermektartásdíjról pe­dig a következőket mondot­ta: “ Eddig a bíróságok a tartásdíjat meghatározott összegben állapították meg. Ez a gyakorlatban odaveze­tett, hogy ha a tartásra kö­telezett szülő anyagi körül­ményeiben változás állott be, csakis újabb bírósági döntés változtathatott a tar­tásdíj összegén. Ez a sza­bályozás is hozzájárult, hogy jelenleg évente körülbelül 40 000 ilyen ügyet tárgyal­nak a bíróságok. Az új ren­delkezés bevezeti a tartás­díj százalékos megállapító­­soki megbomlása esetére a jognak is rendelkeznie kell, s ez kifejezésre jut a tör­vényjavaslatban. A gyermek elhelyezésénél megszünteti azt az eddigi általános sza­bályt, hogy a hatodik élet­évét betöltött fiúgyermeket rendszerint az apánál, a le­ánygyermeket és a hat év alatti fiút pedig rendszerint az anyánál kell elhelyezni. A bírói gyakorlat — helye­sen — rugalmasan alkalmaz­za a törvényi előírásokat úgy, hogy a gyermekek el­helyezésénél az ő érdeküket tekinti döntő, általános elv­nek. A törvényjavaslat is ezt az elvet teszi magáévá. A gyermek elhelyezése nem lehet alku tárgya valami­lyen szülői érdek szolgála­tában. Még világosabban: a törvényjavaslat kizárja, hogy a gyermeket felhasználhas­sák anyagi haszonszerzés, zsarolás vagy éppen bosszú­állás eszközéül, sőt, mégpedig úgy, hogy el­ső esetben a százaléknak megfelelő forintösszeget is meg kell határozni. Ez azzal jár, hogy ha a kötelezett fi­zetése, jövedelme emelkedik, akkor automatikusan, tehát külön bírósági döntés nél­kül­­ emelkedik a tartásdíj összege is, amelyet a mun­kaadó már így köteles szám­fejteni. Ez az intézkedés nemcsak a gyermekek, ha­nem az őket nevelő szülő — rendszerint az anya — ér­dekeit is szolgálja. Végül hangsúlyozta: A kormány megítélése sze­rint a benyújtott törvényja­vaslat valóságos társadalmi igényeket fejez ki szocialis­ta céljaink szolgálatában. Elfogadásával újabb jelentős lépést teszünk előre a csa­lád intézményének fejleszté­se, ezzel együtt pedig társa­dalmi rendünk további épí­tésének, erősítésének útján. Befejezésül dr. Korom Mi­hály a Minisztertanács meg­bízásából kérte, hogy az or­szággyűlés a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény módosítására és egységes szövegének megállapítására vonatkozó törvényjavaslatot vitassa meg, fogadja el és iktassa az ország törvényei közé. Bevezetőben dr. Schultheisz Emil egészségügyi miniszter hangsúlyozta, hogy a család­jogi­­ törvény módosítása olyan, az egész társadalmat érintő kérdés, amely külö­nösen közel áll az egész­ségügyhöz. A továbbiakban a népese­désstatisztikai adatok tükré­ben elemezte a házasságkö­tések alakulásában bekö­vetkezett változásokat. Egye­bek között elmondotta, hogy a fiatalok ma hamarabb köt­nek házasságot, mint koráb­ban. Ugyanakkor a házasok között megnőtt azok aránya, akik nem először kötnek há­zasságot, azaz továbbra is a családot tekintik életük leg­fontosabb keretének. Mind­ez azt is bizonyítja, hogy lakosságunk a szocializmus által nyújtott létbiztonságot megfelelő alapnak tekinti a családi élethez, a gyermekek vállalásához. A miniszter ezt követően hangsúlyozta, hogy a csalá­doknak nemcsak a társada­lom biológiai reprodukció­jában van döntő szerepük, hanem a gyermekek felne­velésében is. A társadalom szempontjából nem közöm­bös a család hatása a fel­nőtt népesség életére, az egyénnek a társadalomba való beilleszkedésére. A csa­ládi légkör elősegítheti vagy korlátozhatja tagjait a tár­sadalmi feladatok ellátásá­ban. — Hazánkban a közgon­dolkodás már családközpon­tú. A társadalom fejlődésé­ből adódó nehézségek azon­ban könnyebben küzdhetők le, ha korszerűek a jogsza­bályok, amelyek a házasság­ra, a családra és a gyámság­ra vonatkoznak. Jelentős te­hát ez az előterjesztés, mert a tervezett módosítások a­­ társadalom által is megfogal­mazott és várt igényeket elé­gítik ki. Dr. Schultheisz Emil rá­mutatott, hogy a családi élet­re való nevelés szerves ré­sze népesedéspolitikai törek­véseinknek. A családi élet a házasságkötéssel kezdődik, de a házaséletre való felké­szítést, a családi életre ne­velést már sokkal korábban, a szülői házban kell megkez­deni, s később, az iskolás­korban folytatni kell. A cél az, hogy a szocialista humaniz­mus szellemében felkészítsük az új generáció tagjait a har­monikus családi életre, a házastársi és szülői fel­adatokra, a gyermekek tu­datos és örömteli vállalására és helyes nevelésére. — A családi életre való felkészítés során mindenek­előtt azt kell tudatosítani, hogy a jó házassághoz nem elég két, egymást őszintén szerető ember házasságköté­se. Szükség van a házasságot megerősítő ismeretekre is, amelyekkel már a serdülő­kortól fel kell vértezni a fia­talokat. A miniszter ezt követően a népesedéspolitika szem­szögéből elemezte a család­jogi törvény módosítására előterjesztett javaslatot. Hangsúlyozta, hogy minden, jövője iránt felelősséget ér­ző társadalomnak foglalkoz­nia kell a népesedéspolitiká­val, és olyan törvényalkotás­sal, amely a családot védi. Utalt a korábbi években szü­letett határozatokra, ame­lyek a családalapítást, a gyermekvállalást és a gyer­mekek nevelését segítik elő. Ezeknek az intézkedéseknek közös vonása, hogy összhang­ba hozzák a család és a tár­sadalom érdekeit, a népese­déspolitikai célok elérését nem adminisztratív intéz­kedésekkel próbálják meg­oldani.­­ Ismeretes, hogy az el­múlt 15 évben hazánk népe­sedési helyzetének alakulá­sában kedvezőtlen tenden­ciák jelentkeztek. Ezek meg­szüntetésére legutóbb a múlt évben hozott szociálpolitikai, egészségpolitikai intézkedé­seket a párt és a kormány Ezeket az intézkedéseket szé­les körű társadalmi véle­ménycsere előzte meg. Ennek során számos olyan javaslat is elhangzott, amely feltétle­nül helyes, követendő és az ötödik ötéves terv szociálpo­litikai intézkedéseinek ki­dolgozásakor célszerű meg­vizsgálni, figyelembe venni azokat. A népesedéspolitikánkkal kapcsolatos egészségpolitikai célkitűzésekről szólva dr. Schultheisz Emil kifejtette, lényeges, hogy megszüntes­sük a családtervezés terén kialakult helytelen gyakorla­tot, hogy a családtervezés legelterjedtebb módja a ter­hesség művi megszakítása le­gyen. A kormány ezért dön­tött úgy, hogy a házasulan­dók számára kötelezővé te­szi a házasságkötés előtti tanácsadást. Így a házasu­landók idejében felvilágosí­tást kaphatnak a korszerű családtervezési eszközökről, módszerekről. A nevelésnek és felvilágosításnak ez a formája a tanácsadók mű­ködésének eddig eltelt arány­lag rövid ideje alatt bevál­totta a hozzá fűzött remé­nyeket, a tanácsadók valódi igényeket elégítenek ki. A korábbi években a ter­hesség művi megszakításával kapcsolatban nem kívánt szabadosság alakult ki, amely nem vette figyelembe, hogy a beavatkozás a gyermekre és az anyára nézve komoly egészségkárosodással jár. Ezért kellett úgy intézkedni, hogy olyan esetekben, ami­kor a gyermek vállalásának feltételei adottak, a nő egész­séges, házasságban él, la­kással rendelkezik, szociális körülményei jók, és a gyer­mek vállalásához életkora is megfelelő, a terhesség mű­vi megszakítása iránti ké­relem elutasítható — ha a családban még nincs meg­felelő számú gyermek. Ezt az intézkedést társadalmunk túlnyomó többsége, azon be­lül az orvosi társadalom is, egyetértéssel fogadta. Az in­tézkedéstől az orvostársada­lom ezért azt várta és várja, hogy csökkenni fog a művi terhesség-megszakítások ma­gas száma. A rendelet életbelépése óta szerzett tapasztalatokról szól­va dr. Schultheisz Emil ki­emelte, hogy bár az eltelt idő rövid, egyértelműen jó irá­nyú változás érzékelhető. Az év első két hónapjában a művi vetélések száma az előző esztendő azonos idő­szakához képest csaknem fe­lére csökkent. Ez az új in­tézkedéssel, illetve a fogam­zásgátló szerek és eszközök nagyobb arányú elterjedésé­vel függ össze. Feltétlenül fi­gyelmet érdemel, hogy a je­lentős csökkenés nem a ter­hesség-megszakítást elbíráló bizottságok elutasító határo­zatainak eredménye. A ked­vező változás elsősorban az­zal magyarázható, hogy az év első két hónapjában — az előző esztendő hasonló időszakához viszonyítva — 60 százalékkal kevesebb nő fordult terhesség-megszakí­tás iránti kérelemmel a bi­zottságokhoz. Megjegyezte a miniszter, hogy januárban és február­ban csupán 1100 terhesség­­megszakítási kérelmet utasí­tottak el a bizottságok. Az érintettek közül több mint 700-an elálltak a fellebbe­zéstől. A másodfokú bizott­ságok 230 kérelmet utasí­tottak el. — Az új családjogi tör­vénytervezet — hangsúlyoz­ta a továbbiakban a mi­niszter — jelentősen előse­gíti családvédelmi politi­kánk korszerűsítését. Ezt a célt szolgálja egyebek kö­zött a törvényjavaslatnak az a része, amely szerint a há­zasságkötést az anyakönyv­vezető csak a házasságkötési szándék bejelentését követő 30 nap utáni időpontra tűz­heti ki. A házasságkötések stabilitását jelentősen elő­segítheti az előterjesztésnek az az — orvosi szemmel néz­ve is különösen fontos — része, amely a házasságra lé­pőknél az eddigi korhatár felemelését javasolja. Korszerűek és egészség­­ügyi szempontból is helyesek az apaság, az örökbefogadás és a gyámság kérdésével fog­lalkozó módosítási javasla­tok is, mert olyan feltéte­leket kötnek ki, amelyek a testi és szellemi fejlődés leg­jobb biztosítékait tartalmaz­zák.­­ Az új családjogi tör­vénytervezet egészségpoliti­kai és népesedéspolitikai cé­lokat is szolgál. Védi a há­zasság intézményét, erősíti a családi kapcsolatokat, gaz­dagítja a családi élet tar­talmát. Védi a gyermekek és szülők érdekeit, és óvja tár­sadalmunk alapját, a csalá­dot —, mondotta befejezésül dr. Schutheisz Emil egész­ségügyi miniszter. A család megtisztelő funkciója Örökbefogadás, tartásdif Kertész Sándorné felszólalása — A hozzászólásomat e fontos és nagy jelentőségű napirendhez nem kevés iz­galommal teszem meg. Az előttünk fekvő törvényja­vaslatot mi, asszonyok, örömmel és lelkesedéssel fo­gadjuk, szívesen dolgozunk végrehajtásáért. Nagy örö­mömre szolgál, hogy részese lehetek e javaslat törvényre emelésének. Választóim, fő­leg asszonyok, és munkatár­saim bátorítottak, biztattak, hogy felszólalásomban az ő egyetértésüket is tolmácsol­jam az országgyűlésnek e törvény létrehozásáért. — Ez a törvény — folytat­ta Kertész Sándorné — na­gyon fontos láncszeme a többi törvény jó megvalósí­tásának. Gondolok az ifjú­sági törvényre, pártunk Köz­ponti Bizottságának nőpoli­tikai határozatára és a nemrégen meghirdetett né­pesedéspolitikánk megvaló­sítására. Nem utolsó­sorban ez, a családjogi törvénymó­dosítás konkrétan, a jog ere­jével, súlyával lép fel a női egyenjogúság megvalósításá­ért, a családra háruló teher igazságosabb viseléséért. Mindig nagy felelősséget kell éreznünk akkor, amikor tör­vényt alkotunk, vagy módo­sítunk. Csongrád megyében a Ha­zafias Népfront széles kör­ben vitát rendezett a csa­ládjogi törvény módosításá­nak előkészítéséről. A vita szervezésében arra töreked­tünk, hogy minél több fiatal is bekapcsolódjon. A Szeged városi KISZ-bizottság segít­ségével a fiatalok körében a 20 év körüliek véleményét kutattuk. A vitában nagyon sok vélemény találkozott az előttünk levő törvényjavas­lattal. A nemzetfenntartó if­jú generáció nevelése fő­ként a család kötelékében történik. Nevelési feladatát a család helyes és szocialista szellemben csak akkor tudja ellátni, ha maga is erős, vé­dett, szocialista módon él és gondolkodik. A család kiala­kítása a házasságnál indul, tehát igen fontos követel­mény, hogy aki házasságot köt, komoly szándékkal, meg­fontoltan tegye. Mindenkép­pen helyes tehát a házas­ságkötési szándék előzetes, 30 napos bejelentése, amely eleve lényegesen csökkenteni fogja az elhamarkodott, meg­gondolatlan házasságkötések számát. Ez a rendelkezés sok szü­lő bosszúságát és elkesere­dését megszüntetni, mert minden fiatal házasulónak lesz ideje a­­ szülőnek is be­jelenteni házasságkötési szán­dékát. De a legfontosabb elő­nye: a fiataloknak egymás jobb megismerése mellett va­lamivel több idejük lesz, hogy felkészüljenek a családi életre. Ezért értek egyet — mondotta a továbbiakban — a törvényjavaslat azon céljával, hogy fokozni kí­vánja a házasságkötők fele­lősségét egymás és a társa­dalom iránt. Felvetődik ezért az a gondolat, hogy az orvosi vizsgálat kötelező­vé tételével a házassági al­kalmasságot nem lenne-e cél­szerű orvosilag is megál­lapítani. Ha ez a kötelező or­vosi vizsgálat többletmunkát jelentene is az egészségügy számára, mégis érdemes és arányban álló lenne annak társadalmi értékével.­­ A rendelettervezet fog­lalkozik a gyermektartásdí­jak szabályozásával. A tar­tásdíjakkal kapcsolatosan a díjnak állami megelőlegezése rendkívül fontos és garan­tálja a család, főként a gyermek anyagi érdekét és biztonságát. A gyermektar­tásdíj százalékos megálla­pítása a régi gyakorlattól el­térően nagy könnyítést je­lent a gyermek eltartójának. Vannak esetek, amikor az el­tartásra kötelezett szándé­kosan cserélgeti munkahe­lyét, hogy magasabb jövede­lemhez jutva kijátssza a tartásdíj emelését. A száza­lékos megállapítás ezt a lehetőséget kizárja, és az el­tartónak nem kell hatósá­gokhoz, bírósághoz a gyer­mektartásdíj újbóli megál­lapítása miatt kilincselni.­­ A magam részéről a törvényjavaslatot elfogadom, és elfogadásra ajánlom. CSÜTÖRTÖK, 1974. ÁPRILIS » Komszomol-felhívás a világ ifjúságához • Moszkva (TASZSZ) Szerdán reggel Moszkvá­ban, a Kreml kongresszusi palotájában folytatta mun­káját a Komszomol XVII. kongresszusa. A tanácskozás második napján a küldöt­tek megvitatták a Központi Bizottság beszámolóját, egy­idejűleg folyik a vita a Köz­ponti Revíziós Bizottság be­számolójáról is. A Komszomol kongresszu­sa szerdán egyhangúlag fel­hívást fogadott el a világ if­júságához.­­ A nemzetközi ifjúsági szolidaritási nap alkalmából mi, a Komszomol kongres­­­szusának küldöttei, a szovjet fiatalok nevében szolidaritá­sunkat fejezzük ki a világ demokratikus ifjúságával, a nemzetközi ifjúsági mozga­lom minden forradalmi és haladó osztagával — hang­zik többek között a felhívás. A Komszomol-kongresszus küldöttei felhívták kortár­saikat, hogy erősítsék a fia­talok antiimperialista szoli­daritását. A küldöttek a felhívásban üdvözölték a szocialista kö­zösség országainak fiataljait, akik tevékenyen részt vesz­nek a szocializmus és a kommunizmus építésében, a szocialista világrendszer erő­sítésében. Szolidaritásukról biztosították a kapitalista országok fiatal dolgozóit, akik a demokráciáért és a fiatalok jogaiért vívott harc első soraiban lépkednek. Ki­fejezték szolidaritásukat a nemzeti­ felszabadítási moz­galom fiatal harcosaival is. A kongresszus üdvözölte a vietnami nép történelmi győzelmét, és síkraszállt az arab népek további támoga­tásáért, a közel-keleti tartós békéért folytatott harcuk­ban. Legyen még hangosabb a fiatalok határozott tiltakozá­sa a chilei junta véres gaz­tettei ellen — sürgeti­­ egye­bek között a felhívás.

Next