Délmagyarország, 1974. május (64. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-01 / 100. szám
2 Nemzeti ünnep Portugáliában • Lisszabon (AFP, DPA) A portugál katonai junta rendeletével nemzeti ünneppé nyilvánította május elsejét. Egyben felhívta a lakosságot, hogy rendbontás nélkül, fegyelmezetten vonuljon fel. A baloldali pártok és a szakszervezetek szintén felhívták tömegeiket, hogy minél nagyobb számban vegyék ki részüket a csaknem fél évszázada első szabad május 1. megünnepléséből, és nyilvánítsák ki támogatásukat a katonai junta iránt. Portugália katonai vezetői hozzájárultak, hogy hazatérhessen száműzetéséből dr. Alvaro Canyal, a Portugál Kommunista Párt főtitkára. A fasiszta rezsim még az ötvenes években bebörtönözte a kommunista politikust, akinek 1961-ben sikerült megszöknie börtönéből és emigrálnia. A DPA értesülése szerint dr. Alvaro Cunyal tegnap repülőgépen megérkezett Lisszabonba. A katonai junta folytatta a fasiszta rezsim tisztségviselőinek eltávolítását. Leváltották Portugália—Guinea főkormányzóját és funkcióit átmenetileg egy katonai triumvirátusra bízták. Egyben feloszlatták a helyi nemzetgyűlést, betiltották a pártokat és a tüntetéseket. Francois da Costa Gomes tábornokot, a junta tagját ismét kinevezték a portugál fegyveres erők vezérkari főnökévé, arra a posztra, amelytől Caetano fosztotta meg alig hat hete. Moszkva (MTI) A szovjet sajtó élénken kommentálja a Caetano-kormány megdöntése után Portugáliában kialakult helyzetet. A moszkvai hírmagyarázatok az események eddigi menetéből azt a következtetést vonják le, hogy Portugáliában olyan pozitív folyamatok indultak el, amelyek jelentősége messze túlterjed ennek az országnak a határain. A Pravda keddi száma „Döntő pillanat” címmel jellemzi a kialakult helyzetet. Az utóbbi napok eseményei a szovjet lap értékelése szerint azt tanúsítják, hogy a hatalomra került katonai vezetők megkezdték annak a programnak a végrehajtását, amely egyebek között előirányozta az alapvető polgári jogok helyreállítását, a politikai pártok szabad működését, a politikai foglyok szabadon bocsátását, és a „tengeren túli vidékek” problémájának politikai megoldását. • Párizs (MTI) A francia lapok a portugáliai helyzettel foglalkozva hangsúlyozzák: május elseje lesz az első nagy próbaköve annak, hogy zavartalan lesz-e a demokratikus fejlődés további útja Portugáliában. Az ultrák ugyanis abban reménykednek, hogy május elsején olyan provokációs rendzavarásokra kerül majd sor, amelyek szembefordítják a katonákat a néptömegekkel. A Figaro azt írja, hogy a maoista irányzatú ultrabalos szervezet tagjai máris erőszakos cselekedetekre izgató röplapokat osztogatnak. A Humanité lisszaboni különtudósítója szerint portugáliai demokratikus körökben hannsúlyozzák, hogy „a most következő napok döntőek lesznek”. A fasizmus veresége ugyan már véglegesnek látszik, de még nem lehet teljesen kizárni annak lehetőségét, hogy a reakciós ultrák kísérletet tesznek majd a helyzet megfordítására, és ennek érdekében provokációkat fognak elkövetni. A l’Humanité tudósítója azonban hangsúlyozza: a néptömegeket rendkívüli lelkesedés hatja át, és bár Lisszabonban „még nehéz játszma folyik”, a tömegek tudatos, szervezett, felelősségteljes és reális alapokon való mozgósítása olyan irányba billentheti majd a mérleget, amely lehetővé teszi néhány nagy országos probléma demokratikus megoldását. Kissinger Egyiptomban • Algír (UPI, AFP) Négyszemközti megbeszélésen fogadta Huar Bumedien algériai államfő hétfőn este Henry Kissinger amerikai külügyminisztert, aki röviddel előbb érkezett meg ötödik közel-keleti körútja első állomására. Találkozójukat munkavacsora követte, amelyen mindkét fél népes küldöttséggel képviseltette magát. Kissinger kedden továbbutazott az egyiptomi Alexandriába, ahol Szadat elnökkel tanácskozik. Kissinger jelenlegi utazása során több arab országot, köztük Jordániát, Szaúd- Arábiát és Kuvaitot is felkeresi, útjának legfontosabb állomása azonban ezúttal is Damaszkusz lesz, ahová a program szerint csütörtökön érkezik. Ezt megelőzőleg Tel Avivba is ellátogat. • Kairó (MTI) Kairói politikai körökben bíztatónak tartják a Genfben megtartott Gromiko—Kissinger találkozóról kiadott közleménynek azt a bejelentését, amely szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok összehangolja lépéseit a közel-keleti békés rendezés céljából, és támogatja a genfi békeértekezlet mielőbbi felújítását. 24 Watergate-dosszié Alig néhány nappal azután, hogy egy szövetségi bíróság minden pontban ártatlannak találta John Mitchell volt igazságügy- és Maurice Stans volt kereskedelemügyi minisztert, ismét a televízió kamerái elé állt — pontosabban: ült — a maratoni skandalum, a Watergate-botrány legmagasabb rangú érdekeltje. Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke. Az időzítés egyetlen szempontból sem véletlen. Mindinkább kiderül, hogy nemcsak az elnök politikai ellenfelei szervezték meg egy forgatókönyv pontosságával azt a szűnni nem akaró eljárást, amelynek reményeik szerint el kellene vezetnie a végrehajtó hatalom legfőbb tisztségviselőjének vád alá helyezéséhez. Bebizonyosodott, hogy a Fehér Ház védelmezői is gondosan felépítették a helyenként ellentámadásba átcsapó védelmet, amely minden jel szerint kezdi meghozni a maga gyümölcseit. Annak, hogy Nixon éppen most jelent meg 35 percre a televízió képernyőjén, az egyik oka feltétlenül Mitchellel és Stans-szal kapcsolatos felmentő döntés. Az a tény, hogy az elnöki kampány legfőbb szervezője, John Mitchell ártatlannak bizonyult, eleve olyan alapot jelent, amelyről tovább lehet lépni. A másik ok valószínűleg az, hogy a Fehér Háznak egyre inkább sikerül kimutatnia. John Dean, a 34 éves volt fő jogtanácsadó, aki az elnök elleni roham kulcsembereként szerepelt, legalábbis „labilis személyiség”, aki a saját vélt, vagy valóságos érdekeinek szolgálatában nem riadt vissza egyéb érdekek szolgálatától sem. A harmadik, de egyáltalában nem jelentéktelen ok külpolitikai természetű. Küszöbön én az elnök moszkvai látogatása, és ez a szokásosnál is sokkal nagyobb nemzetközi rivaldafényt jelent. Érthető Nixonnak és környezetének az a kívánsága, hogy ezt a jelentős utazást végre legalábbis alaposan lecsökkentett belpolitikai ballaszttal tehesse meg. A 24 vaskos dosszié 1200 oldala, amit az elnök nemcsak az illetékesek, hanem a nyilvánosság rendelkezésére is bocsát, a Fehér Ház szóvivői szerint fordulatot jelent az elhúzódó ügyben. A kifejezés jogosságát ma még nem lehet ellenőrizni, de az biztosnak látszik, hogy valami lényeges máris történt: azok, akik a Watergate-ügyet elsősorban az elnök pozitív külpolitikai lépései ellen akarták fordítani, most idegesek. Az pedig már többször kiderült, hogy az ő idegességük általában jót tesz a világbékének... Hazaérkezett Kubából küldöttségünk • Budapest (MTI) Kedden reggel hazaérkezett Kubából a Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter vezette katonai küldöttség, amely Raul Castro Ruz altábornagy, a kubai forradalmi fegyveres erők miniszterének meghívására hivatalos, baráti látogatást tett a távoli testvérországban. Döntő szakasz • Bonn (MTI) Döntő szakaszába érkezett az európai biztonsági értekezlet, és mind a négy témakörben elképzelhető a gyors megegyezés — jelentette ki keddi sajtóértekezletén Hans-Jürgen Wischenwski, az SPD vezetőségi tagja. Wischenwski a közelmúltban több országban tartott tájékozódó jellegű megbeszéléseket a biztonsági konferenciáról. A biztonsági értekezlet távlatait derűlátóan ítélte meg. Csupán a harmadik témacsoportban (információcsere és emberi kapcsolatok) nem sikerült még szerinte megfelelő eredményre jutni. Felszólította a nyugati országokat, vizsgálják felül tartózkodó magatartásukat a biztonsági értekezlet állandó szervének létrehozásával szemben, hiszen egy ilyen szerv működése érdekében van a Nyugatnak is. SZERDA, 1974. MÁJUS £ . Baráti munkalátogatás után ar az előjelek is kedvezőek voltak, amikor a múlt hét végén Joszip Broz Tito és Kádár János, a magyar és a jugoszláv tárgyalócsoport élén találkozott egymással fővárosunkban. A jugoszláv lapok kiemelték, hogy Tito elnök budapesti „baráti munkalátogatásán közvetlenül és kötetlenül cserélhetnek véleményt” a tárgyaló felek. A belgrádi Borba kiküldött munkatársa tudósításában nemcsak az államfőnek kijáró, legnagyobb tiszteletadásról számolt be, hanem a meleg baráti hangulatról is. „Az általános benyomás, hogy a fogadtatásban megnyilvánult Kádár és Tito elvtárs személyes barátsága” — jelentette lapjának. A legnépszerűbb belgrádi újság, a Politika „Az együttműködés tartós hídjai” címmel közölte a látogatás eseményeit Tito elnök azóta hazautazott, s a magyar—jugoszláv tárgyalásról megjelent a közös közlemény. Ez rögzíti a Kádár János brioni látogatása óta a magyar—jugoszláv viszonyban bekövetkezett örvendetes fejlődést, hangsúlyozva, hogy a két ország kapcsolata sokrétűen fejlődik, aminthogy szélesedik az MSZMP és a JKSZ együttműködése is. A kölcsönös megismerést segítik időről időre a két ország vezetői közötti véleménycserék, s az eddigi, kézzelfogható fejlődés kedvező feltételeket alakított ki a hosszú távú együttműködéshez. Része van ebben a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottságnak. El ne feledjük a közelmúlt eseményei közül: a nemrég aláírt egyezmény az Adria-olajvezeték megépítéséről nem az egyedüli jele gazdasági kapcsolataink bővülésének. A legutóbbi egy év alatt a magyar—jugoszláv árucsere mintegy 30 százalékkal nőtt, s az idén valószínűleg eléri a 170 millió dollárt, ami viszont távolról sem jelenti azt, hogy e téren, különösen a termelési kooperációban minden lehetőséget kimerítettünk volna. A magyar—jugoszláv közlemény rámutat, hogy a szívélyes és elvtársi légkörben folytatott megbeszélés jól szolgálta a két párt, a két ország baráti együttműködésének ügyét. A két állam együttműködése megfelel a két szocialista ország és népe érdekeinek. Magyarország és Jugoszláva tiszteletben tartja a szocializmus építése útjainak és a két ország nemzetközi helyzetének sajátosságait A nemzetiségek javára tett minden lépés hozzájárult népeink barátságának elmélyítéséhez, kapcsolataink erősítése pedig a szocializmus, a haladás, a béke érdekeit szolgálja. Az alapvető nemzetközi kérdésekben a magyar és a jugoszláv álláspont megegyezik, vagy közel áll egymáshoz. A két tárgyaló csoport üdvözölte a nemzetközi feszültség csökkenését, de figyelmeztetett arra, hogy léteznek az enyhülést veszélyeztető gócok, amelyek felszámolásáért harcolni kell. Mindkét ország változatlanul készen áll arra, hogy további erőfeszítéseket tegyen a tartós békéért, a nemzetközi biztonság erősítéséért, a békés egymás mellett élés elvének érvényesítéséért. Joszip Broz Tito az eredményes tárgyalás után baráti látogatásra hívta meg Kádár Jánost Jugoszláviába, a kölcsönös véleménycsere gyakorlatát tehát minden jel szerint tovább folytatjuk úgy, amint az megfelel népeink a szocializmus, a béke oszthatatlan érdekeinek. • • Összefogás az óriások ellen Napjainkban a tőkés országok munkásmozgalmában — s korántsem csupán azokban a szakszervezetekben, amelyeknek élén kommunisták állnak — növekvő erővel tör utat a felismerés, hogy korunk kapitalizmusát minden eddiginél jobban meghatározza a legnagyobb tőkés csoportok összefogása, a nemzetközi monopóliumok térhódítása. A multinacionális monopóliumok tevékenysége sok országot fog át, nemegyszer a földgolyó valamennyi nem szocialista országában tevékenykednek — egységes üzletpolitikai elvek, egységes gazdasági, stratégiai elgondolások alapján. A statisztikákból, amelyeket a közelmúltban a tekintélyes Le Monde Diplomatique hozott nyilvánosságra, a többi között kitűnik: — mostantól 1985-ig, ha a jelenlegi tendencia folytatódik, mintegy 300— 400 multinacionális vállalat fogja ellenőrizni az összes ipari tőke mintegy 80 százalékát; — a multinacionális cégek leányvállalatainak termelése és eladásai már most több mint 200 milliárd dollárral meghaladják a világ teljes exportját; — a tőkés világban feldolgozott termékek exportjának 35—60 százaléka monopol jellegű anyavállalatok és saját külföldi leányvállalataik között bonyolódik, nem pedig egymástól független külföldi partnerek között. Mammutcégek Ezek a statisztikák azonban korántsem tárják fel a multinacionális cégek befolyásának tényleges arányait a világgazdaságban. Már most maroknyi mammutcég kezében összpontosul a világ valamennyi nagy iparága össztermelésének mintegy 80 százaléka: hetet találunk belőlük a kőolajiparban, tizenötöt a kőolajvegyészetben, kétszázat a vegyiparban, tízet a precíziós elektronikában, nyolcat a gumigyártásban, kilencet a papírgyártásban, ötöt az üvegiparban, kilencet az autógyártásban. Még az a néhány vállalat is, amely külsőleg mindeddig megőrizte függetlenségét, egyre jobban összefonódik a társulások, a bankok közvetítette közös ellenőrzések, a szabadalmak felhasználása, a piacfelosztási egyezmények stb. révén. A Shell- Royal Dutch máris társult más nagy multinacionális cégekkel (ezek többségükben feltételezhetően konkurrensei) egy tucatnyi üzletre; a Standard Oil of New Jersey több mint harminc vállalattal társult. Mintegy 35 multinacionális csoport — nagyobb részük az amerikai monopóliumok és tőke gyámkodása alatt — uralkodik Nyugat-Európa gazdasági élete fölött, elsősorban a korszerű iparágakban, az elektronikában, a villamos készülékek és berendezések gyártásában, a kohászatban, a petrolkémiában és a vegyiparban. A sort hosszan lehetne folytatni... A multinacionális monopóliumok tevékenységét nem hirdetik fanfárok. Akcióikat igyekeznek az ismeretlenség és a személytelenség ködfüggönyébe burkolni. Eközben azonban nemcsak a dolgozók gazdasági és szociális vívmányait veszélyeztetik, hanem rendszerint megtalálhatóak a legreakciósabb, legveszedelmesebb politikai törekvések mögött is. Összefognak a revansizmus olyan politikai erőivel, mint a CDU—CSU, a Német Szövetségi Köztársaságban; támogatják a kalandor terveket a fegyverkezési verseny fokozására, s egy nyugat-európai integrált fegyveres erő kiépítésére. Megtalálható a kezük az olyan katonai puccsok mögött, mint a legutóbbi görögországi hatalomátvétel, és messzemenően érdekeltek Lisszabon gyarmati háborújának folytatásában. Közös cselekvés Ilyen körülmények között a munkásosztály szervezeteinek lehetősége és történelmi felelőssége is hallatlanul megnőtt. Az európai tőkés országok kommunista és munkáspártjai, amikor brüsszeli tanácskozásukon közös cselekvésre, a szocialistákkal való összefogásra szólítottak fel, épp ebből, a kialakult helyzetből vonták le a következtetést. Ebben az értelemben egyáltalán nem volt véletlen, hanem messzemenően törvényszerű tanácskozásuk jelszava: állítsuk szembe a monopóliumok Európájával a munkások, a dolgozók Európáját. Újra bebizonyosodott, hogy a kommunista pártok jelentik azt a politikai erőt, amely nemcsak regisztrálni képes az eseményeket, hanem marxista elemzéssel kiutat is tud mutatni a dolgozók számára. Óriási jelentősége van a dolgozók egységes fellépése szempontjából a nemzetközi szakszervezeti mozgalomnak, ennek a 250 milliós szervezeti erőnek. Feltétlenül pozitívumként lehet értékelni azt, hogy a szakszervezeteken belül — azokban a szakszervezetekben is, amelyek eddig soha nem működtek együtt a Szakszervezeti Világszövetséggel — izmosodnak az új tendenciák. Olyan felismerés van születőben, hogy egységes fellépés nélkül még a pillanatnyi gazdasági követelésekért sem lehet sikeresen harcolni, hát még az imperializmus körülményei között mindinkább veszélyeztetett szabadság- és szakszervezeti jogokért. Új erők a sorokban Ma már nem kizárólag arról beszélhetünk, hogy a fejlett tőkés országokban, a gyárakban, s a műhelyekben együtt sztrájkolnak a kommunista, szociáldemokrata és a pártonkívüli munkások. „Fent” is növekszenek az egyetértés elemei. Tavaly októberben Várnában, a VIII. Szakszervezeti Világkongresszus munkájában 93 országból 168 szakszervezet küldöttei vettek részt. Ha figyelembe vesszük, hogy az SZVSZ-nek 55 tagszervezete és 150 milliós tagsága van, s a kongresszuson rajtuk kívül még 113 szervezet képviseltette magát, akkor még inkább szembetűnő az új tendencia térhódítása. Az év legelején Genfben találkozót tartottak az európai országok szakszervezeti vezetői, megteremtve az európai szakszervezeti együttműködés új alapjait. Alig több mint egy hónappal ezelőtt pedig Prágában az SZVSZ és a keresztény irányzatú Munka Világszövetség küldöttei találkoztak, s első ízben egyeztek meg: elő kell segíteni a közös akciókat a nagymonopóliumok és a militarizmus ellen. 1974. május elsején tehát — a szó szoros értelmében s képletesen is — új erőkkel gyarapodnak azoknak sorai, akik a munkásosztály jogaiért, érdekeiért fognak össze, országhatárokon, és tegnapi ideológiai határmezsgyéken átívelő szolidaritással. Vajda Péter