Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)
1974-08-01 / 178. szám
2 Tűzszünet Ciprus egész területén A szigetországi dráma tanulságai • Nicosia (Reuter, MTI) Szerdán a már életbe lépett genfi megállapodásnak megfelelően, Ciprus egész területén betartatták a tűzszünetet. Az éjszaka folyamán csupán szórványos lövöldözések voltak hallhatók. Az élet kezd visszatérni normális kerékvágásába, az üzletek mellett kinyitottak, a bankok is, és indult a közlekedés. Denktas, a Ciprusi Török Közösség vezetője szerdán elhangzott nyilatkozatában „jó hírnek” nevezte a genfi megállapodás létrejöttét Hangsúlyozta, hogy a ciprusi probléma rendezésében továbbra is a föderatív megoldás mellett száll síkra. Kleridesz ügyvezető elnök egyelőre nem kommentálta a genfi megállapodást. Az ENSZ Cipruson állomásozó békefenntartó erőinek egy szóvivője szerdán közölte, hogy a partraszállt török alakulatok a keddi nap folyamán — a genfi megállapodás aláírása előtt — újabb erősítéseket kaptak. A Reuter hírügynökség egy magas rangú nyugati diplomatára hivatkozva azt írja, hogy a Cipruson levő török erők létszáma mintegy 40 000-re tehető. • • London (Reuter) Szerdán reggel visszaérkezett Londonba James Callaghan brit külügyminiszter, aki a genfi hármas tárgyalásokon részt vett angol delegációt vezette. Moszkva (TASZSZ, MTI) A szerda esti moszkvai lapok első oldalas jelentésben számoltak be Anglia, Görögország és Törökország külügyminisztereinek deklarációjáról, amely a tűzszüneti megállapodás erősítésére hivatott. Szovjet részről magát a deklarációt még nem kommentálták. De az esti lapok idézték Makariosz elnök nyilatkozatát arról, hogy ez az okmány alkalmas a hasztalan vérontás beszüntetésére, noha néhány pontjának megfogalmazása meglehetősen határozatlan. Az Izvesztyija havi külpolitikai összefoglalója „a ciprusi dráma tanulságaival” foglalkozik. A Ciprus elleni összeesküvést, a szovjet kormánylap szerint, az athéni junta a NATO katonai vezetésével együttműködve tervezte az imperialista Intervenciók és puccsok régi sémája alapján. A tervet azonban nem sikerült végrehajtani, úgy, ahogy eredetileg elgondolták. Ebben nagy szerepe volt a Szovjetunió és a szocialista országok, valamint más békeszerető országok erélyes fellépésének a görög agresszió ellen, az alkotmányos rendszer védelmében. „Az aktív, világos és határozott szovjet állásfoglalásnak óriási szerepe van az utóbbi évtized egyik legélesebb európai válságnak megoldásában” — állapítja meg az Izvesztyija. A lap határozottan kétségbe vonja — joggal —, hogy az Egyesült Államok valamiféle „különleges missziót” töltene be a ciprusi válság megoldásában. Az első lépés Érthető módon, a világ közvéleményét kedd este óta elsősorban az foglalkoztatja, hogy milyen fogadtatásra talált a Genfben aláírt — s tegnapi lapunkban közölt — ciprusi megállapodás. Miközben a szigetországból nem érkeztek nyugtalanító hírek, vagyis a szembenálló felek nem szegték meg a tűzszünetet, a genfi, háromhatalmi nyilatkozat vegyes visszhangot váltott ki. Callaghan angol külügyminiszter szerda reggel a londoni repülőtéren egyetlen szóval, szokatlanul tömören fejezte ki véleményét, amikor megkérdezték, sikeresnek tekinti-e a genfi tanácskozásokat. Válasza így hangzott: ..igen”. Jó jel, hogy Cipruson az élet lassan visszatér a normális kerékvágásba, kinyitottak a bankok, és megindult a közlekedés. Denktas, a Ciprusi Török Közösség vezetője jó hírnek" nevezte a genfi megállapodást. Egyben hangsúlyozta: a ciprusi probléma rendezésében továbbra is a föderatív megoldás híve marad. Kleridesz ügyvezető ciprusi elnök üdvözölte a genfi megállapodást, amely véget vetett a harcoknak. Nagy figyelmet keltett Ecevit török miniszterelnök szerdai üzenete a török fegyveres erők vezérkari főnökéhez. A kormányfő szerint a genfi megállapodás megteremtette „a ciprusi törökök jogait biztosító új ciprusi rend alapját". Véleménye szerint Törökország Genfben tanúsított szilárdságának a legfőbb forrása a török fegyveres erők Cipruson aratott győzelme volt. Ugyanakkor a szélsőjobboldali Török Nemzeti Jólét Pártjának vezetője — Ecevit miniszterelnök koalíciós partnere — bírálta a megállapodást. Aggodalmát arra alapozta, hogy a genfi megállapodás bizonyos cikkelyeinek helytelen értelmezése esetén Törökország mindent elveszíthet Cipruson. Karamanlisz görög kormányfő első nyilatkozatában hangsúlyozta: a megállapodás kiindulópontot jelent a ciprusi kérdés igazságos rendezéséhez. „Ennek megoldása biztosítaná a kapcsolatok helyreállítását Görögország és Törökország között, és szavatolná a békét a világnak ebben a térségében” — mondta a miniszterelnök. Makariosz ciprusi elnök — aki Londonban tartózkodik — óvatos fenntartással fogadta a genfi megállapodás hírét. Örömének adott kifejezést, hogy a tűzszüneti megállapodás véget vet a vérontásnak, ugyanakkor rámutatott: a török csapatok Ciprusról történő kivonásáról rendkívül homályosan intézkedik a megállapodás. Genf tulajdonképpen az első lépés a ciprusi rendezés útján. Ez derül ki a nyilatkozatok többségéből, mint ahogy a reális adottságok is további tárgyalásokat, az érdekeltek újabb eszmecseréit feltételezik. Goncalves-nyilatkozat • Lisszabon (MTI) Vasco Goncalves ezredes, az ideiglenes portugál kormány elnöke a Capital című lisszaboni lapnak adott nyilatkozatában kijelentette: egyelőre nem indultak meg tárgyalások arról, hogyan ruházzák át a hatalmat Portugália eddigi afrikai gyarmatain a helyi lakosság képviselőire, a felszabadítási szervezetekre. „Ezeket a megbeszéléseket az érdekelt felek képviselőinek kell lefolytatnuk, olyan formában, amely megfelel az összes érdekeltek érdekeinek" — mondotta a miniszterelnök. Goncalves nyilatkozatában elmondotta, hogy a kormány jelenleg az ország gazdasági és szociális problémáinak megoldását igyekszik előkészíteni. A lisszaboni kormány egyébként határozatot hozott arról, hogy változatlanul fenntartja az árait és a bérek befagyasztásáról kiadott korábbi rendelkezést Angola fővárosából, Luandából Lisszabonba érkezett jelentések szerint a városban kisebb összetűzések voltak a fehér lakosság egyes képviselői és az afrikaiak között, de az általános helyzet kielégítő, s a városban nyugalom van. Egyes demokratikus szervezetek csütörtökre nagygyűlést hívtak össze, hogy köszöntsék a küszöbönálló függetlenséget Magyar—jugoszláv cellulózipari együttműködés • Budapest (MTI) A Lignimpex Külkereskedelmi Vállalat székházában szerdán hosszú lejáratú magyar—jugoszláv cellulózipari együttműködési szerződést írtak alá magyar részről a Papíripari Vállalat és a Lignimpex Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatói, jugoszláv részről a krskói Djuro Szalaj Cellulóz- és Papírgyár, valamint a Slovenijales Külkereskedelmi Vállalat vezérigazgatói. Egyidejűleg aláírásra került a Djuro Szalaj gyár és a Ljubljanska Banka, valamint a Magyar Külkereskedelmi Banki Rt. között az a hitelszerződés is, amelynek alapján a magyar fél mintegy 13 millió dollár hosszú lejáratú hitelt nyújt a gyár bővítéséhez és korszerűsítéséhez. CSÜTÖRTÖK, 1971 AUGUSZTUS 1 Forró Watergate-napok A washingtoni forró nyár kellős közepén felforrósodott az oly hosszú ideje húzódó Watergate-ügy. Ezen a héten számos olyan esemény történt, amelyek már lehetővé teszik egy valószínű „menetrend” felvázolását. Ez a menetrend azzal lenne kapcsolatos, hogy Nixon elnök „alkotmányos vád alá helyezése” (angolul: impeachment) mikor és milyen feltételek között következhet be. Mielőtt a menetrend tárgyszerű ismertetéséhez fognánk, előre kell bocsátani: az Egyesült Államokon kívüli országokat a Watergate-ügy elsősorban abból a szempontból érdekli, hogy milyen hatása lehet a nemzetközi enyhülés irányzatára. Senkinek sem voltak illúziói arról, hogy a pénz és a korrupció milyen szerepet játszik hosszú évtizedek óta az amerikai politikában, tekintet nélkül az elnök pártállására vagy személyes tulajdonságaira. Épp ilyen kevéssé lepte meg Európát és a világot az, hogy a hatalom maga belpolitikai céljainak elérésére titkosszolgálati módszereket vagy — az elektronikus korszak kellős közepén — lehallgató készülékeket vesz igénybe. Éppen ezért az Egyesült Államokon kívül sokan értetlenül szemlélték és álszentnek tartották Nixon elnök ellenfeleinek morális felháborodását Úgy vélték — és némi joggal —, hogy a megelőző évtizedekben alkalmazott módszerek lényegében nem változtak; a különbség most csupán az, hogy az adminisztráció emberei ügyetlenek voltak, a manipulációk nyilvánosságra kerültek és ez módot nyújtott Nixon és a republikánus adminisztráció ellenfeleinek egy páratlan hevességű politikai hadjárat megindítására. Nixon, aki belpolitikai értelemben egész életében az amerikai politikai színkép jobbszárnyához tartozott, külpolitikájában az utóbbi években számos pozitív lépést tett. Ez nyilván nem egyéniségének változásából fakadt , hanem abból a nem értéktelen tulajdonságából, hogy képes volt tudomásul venni és felismerni a nemzetközi helyzetben bekövetkezett változásokat. Ezért egészében realista külpolitikát folytatott, ami egyik tényezőjévé vált a nemzetközi enyhülés irányzatának. Az enyhülés szempontjából Nixon személyes sorsának alakulása nem közömbös, de nem is döntő. Az enyhülés irányzatát a nemzetközi erőviszonyok személyektől független fejlődése váltotta ki. Ezt az irányzatot az Egyesült Államok vezető politikai személyiségeinek többsége támogatja. Ráadásul Nixon 1976-ban, tehát valamivel több mint két év múlva egyébként is végleg távozik a Fehér Házból, az enyhülés politikája pedig nem rövid lejáratú taktikai manőver, hanem történelmi tendencia. Persze nem mindegy, hogy a Watergate-ügy mennyire bénítja meg a Fehér Ház külpolitikai cselekvőképességét. Vagy éppen: mennyire teszi lehetővé az enyhülés ellenségeinek, hogy zsarolják a belpolitikailag szorult helyzetben levő adminisztrációt és megakadályozzák, hogy az ésszerű nemzetközi kompromisszumokat kössön. Ebből a taktikai — de nem elhanyagolható jelentőségű — szempontból az enyhülés folyamatát kétségtelenül zavarhatja, illetve lassíthatja a Watergate-ügy felduzzasztása. A hét eseményei kedvezőtlenek voltak Nixon elnök számára. A nyomás fokozódását már jelezte, hogy a Legfelsőbb Bíróság — tagjainak jó részét maga Nixon nevezte ki — egyhangúlag kötelezte az elnököt: szolgáltassa ki az ügyet vizsgáló Sirica szövetségi bírónak a Fehér Házban folytatott beszélgetések még meglevő magnetofonszalagjait — szám szerint hatvannégyet. A Legfelsőbb Bíróság döntése olyan taktikai vereséget jelentett Nixon számára, amely befolyásolta az ügyet vizsgáló képviselőházi bizottság munkáját. Ez a harmincnyolc tagú bizottság (teljes nevén: a képviselőház jogügyi bizottsága) fogalmazza meg a Nixon elleni alkotmányos vádemelés cikkelyeit és szavaz arról, hogy ajánlja-e a képviselőháznak a vádemelést. Az első lényeges cikkelyt megfogalmazták és az „az igazságszolgáltatás akadályozásával” vádolta az elnököt a Watergate-ügy kapcsán. A második cikkelyt, amely „a hatalommal való visszaéléssel” vádolja az elnököt, ugyancsak jóváhagyták. Az első cikkelyt a bizottság 27:11 arányban, a másodikat 28:10 arányban fogadta el. Ez azt jelenti, hogy az első esetben hat, a második esetben hét köztársaságpárti képviselő is a vádemelést ajánlotta. Így gyengének tekinthető Ford alelnöknek az az érvelése, hogy a Watergate-ügyet a demokraták „pártpolitikai célokra” akarják felhasználni. Miután a jogügyi bizottság befejezte munkáját, körülbelül tíz nappal később kerül az ügy a képviselőház elé, ahol augusztus utolsó hetére várható a szavazás. A képviselőházban egyszerű szótöbbséggel döntenek. Ez — figyelembe véve a jogügyi bizottság republikánus tagjainak a magatartását — valószínűvé teszi, hogy a képviselőház is a vádemelés mellett szavaz. Ennek azonban Nixon elnök szempontjából (noha természetesen súlyos politikai csapás) még mindig nincs döntő jelentősége. A képviselőház esetleges Nixon-ellenes döntése ugyanis a szenátus elé kerül, amely bírósággá alakul át, s dönt az alkotmányos vádemelésről. Ez nem büntetőjogi, hanem kifejezetten alkotmányjogi kérdés. Amennyiben a szenátus, mint bíróság az elnököt bűnösnek találja, akkor távoznia kell hivatalából és helyét Ford jelenlegi alelnök venné át — természetesen csak 1976-ig, a következő elnökválasztás időpontjáig. Ehhez a döntéshez azonban már nem egyszerű többség kell, hanem kétharmados többség. Kétes, hogy — hacsak időközben valamilyen elsöprő erejű új bizonyíték nem merül fel — a szenátusban Nixon ellenfelei elérik-e ezt a többséget. Amennyiben nem, Nixon hivatalban marad, és az ügy lezárul. A Szegedi Felsőoktatási Intézmények Albérleti Irodája egyetemisták és főiskolások részére albérleti címeket kereső clmek leadhatók: augusztus 15-től a Szegedi FelsőoktatAai Intézmények Albérleti Irodájában, Szeged, Ebtvöa u. 1. Ügyfélfogadás: péntek és vasárnap kivételével 13—18 óráig. x KOST-országok: Idegenforgalmi fejlesztési program Budapest (MTI) Az ENSZ adatai szerint az utóbbi tíz évben az egyik leggyorsabban fejlődő gazdasági tevékenység világszerte az idegenforgalom. A szabad idő növekedése, a jövedelem fokozódása és a motorizáció terjedése nyomán különösen a szocialista országokban fejlődik a turizmus, 1968 és 1973 között kétszer gyorsabban, mint a világátlag. Ezért a KGST-országok elhatározták: egyeztetik idegenforgalmi távlati fejlesztési tevékenységüket, mert az elképzelések összehangolásával jobban megalapozhatják az idegenforgalom fejlesztésének irányait, s többek között elősegíthetik az idegenforgalmi beruházások bizonyos fokú nemzetközi szakosítását is. A közös munka összehangolását a szocialista országok idegenforgalmi kormányszerveinek évenként összeülő értekezlete segíti. A két évvel ezelőtti értekezleten az Országos Idegenforgalmi Tanácsot bízták meg a közgazdasági bizottság munkájának megszervezésével és irányításával. A bizottság a tagországokkal együttműködve már készíti a KGST- országok 1990-ig szóló hosszú távú idegenforgalmi fejlesztési koncepcióját. A prognózis elkészítéséhez a magyar szakemberek figyelembe veszik a többi ország fejlesztési terveit, s bár az előrejelzés összeállítása még tart, azt már kiszámították: 1990-ben a KGST-országok előreláthatóan összesen 100 millió turistát fogadnak, kétszer többet, mint 1973-ban. A turisták többsége — mintegy 70 millió — a szocialista országokból utazik majd. A növekedés fő oka, hogy a nemzetközi adatokból nyert tapasztalat szerint az egy lakosra jutó nemzeti jövedelem bizonyos szintjénél tömegjellegűvé válik a turizmus, a szocialista országok pedig néhány éven belül elérik vagy máris elérték ezt a szintet. A növekvő idegenforgalom hatása Magyarországon különösen érződik majd, földrajzi helyzetéből adódóan ugyanis a tranzitutazások nagy része hazánkon is áthalad. Az eddig értékelt adatok azt is jelzik, hogy a következő évtizedekben is csökken a turizmusban a vasút szerepe, a turisták szívesebben kelnek útra autóval, vagy repülővel. Ez pedig a programok összeállítását is megváltoztatja, kedveltebbé válnak a több ország, több város megismerését célzó utazások, háttérbe szorul az egyhelyben üdülés. Az előrejelzéseket a rövid távú idegenforgalmi fejlesztési tervezésnél és a népgazdasági tervek elkészítésénél is felhasználják az egyes országok. Hazánkban például már elkészült az 500 kilométeres autópálya terve, amely nemcsak a hazai autósok utazását könnyíti majd meg, de szerves része lesz a nemzetközi autópálya-hálózatnak is. A hosszú távú nemzetközi koncepció előreláthatóan az év végéig készül el, s az idegenforgalmi kormányszervek 1975 első felében Moszkvában összeülő X. értekezletén kerül előterjesztésre. Felhasználása hozzájárul, hogy az Integrációban rejlő gazdasági előnyök az idegenforgalomban is érvényesüljenek. A 106. elem • Dubna (MTI) A Dubnai Egyesült Atomkutató Intézet tudósai felfedezték a M mgydejev-féle periódusos táblázat 106. elemét. A kísérletek során olyan atommagok képződtek, melyeknek bomlási ideje kisebb a másodperc századrészénél. A tudósok véleménye szerint a jelenséget az ÚJ. 108-as atomszámú elem radioaktív bomlása okozta. Belvizes építkezők, figyelem ! Jól jár, ha belvizes lakását jó minőségű MAGASÍTOTT, vagy KISMÉRETŰ TÉGLÁVAL építi fel Mindkét profilból I., II., III. osztályú kapható, és készpénzre is azonnal szállítható. A HÓDMEZŐVÁSÁRHELYI I. számú téglagyárból. Nagyobb szállítás esetén árukiadás-hosszabbítást eszközlünk. xn