Délmagyarország, 1974. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-01 / 204. szám

4 Szántóverseny a szentesi járásban Minden évben nagy érdeklődés kísérte a szentesi já­rásban a mezőgazdasági gépészek nemes vetélkedőit, a szántóversenyeket. Egyévi szünet után most a szentesi tsz­­szövetség rendezésében ismét lesz szántóverseny. A szeptember 7-re meghirdetett vetélkedőre — amely a párt XI. kongresszusának tiszteletére, valamint az or­szág felszabadulásának közelgő 30. évfordulója alkalmából folyó széles méretű munka­verseny-mozgalom része — hí­rünk vételéig 44 traktorral neveztek be a szentesi térség­ben. Az eseményre a szentesi Felszabadulás Tsz-ben kerül­­ majd sor. Ezúttal azonban nemcsak a traktorosokat hívták meg a találkozóra, hanem ugyanakkor értékelik a térség kom­bájnistáinak idei, nyári betakarítási versenyét, amelyben összesen száznyolcvan gépész vett részt. A legjobb kom­bájnista brigádokat megjutalmazzák majd, az első három brigád sorrendben 3 ezer, 2 ezer, illetve ezer forintot kap. Vírusmentes paprikamag A Csongrád megyei Nö­vényvédelmi Főfelügyelőség a közelmúltban felhívta a termelőket, hogy a paprika továbbszaporítására csak ví­rustól mentes, egészséges, jól fejlett, fajtaazonos növé­nyektől származó paprika­­magot takarítsanak be. A paprikatáblák növényállo­mányának vírusfertőzöttsége nem haladhatja meg a 10 százalékot. Ezenkívül a fel­ügyelőség felhívta a terme­lők figyelmét arra is, hogy a vetőmag-előállításra kije­lölt paprikaterületen a kisze­lektált, vírusfertőzött, illet­ve a fertőzésre gyanús töve­ket meg kell semmisíteni. Ezt a védekezést a felügye­lőség ellenőrzi is. A vetőmag termesztéséből kizárják azo­kat, akik­ a vírusszelekciót nem végezték el. ■unnBMBnaagai Zöldségpasztillák a háztartásban? Új eljárást dolgozott ki ta­valy­­ nyáron Czirok Sándor, a Parikafeldolgozó Vállalat makói telepének vezetője társával, Vasvári Árpáddal, a Konzervipari Tröszt elő­adójával — a zöldségek pasztillákká alakításának fo­lyamatát. Nyolc zöldségfélét — gyökér- és zellerzöldjét,­ Sárgarépát, petrezselyem- és zellergyökeret, karalábot, vö­röshagymát, valamint fok­hagymát — szárítás és őrlés után présgépen, mintegy másfél centi átmérőjű, há­rom-négy milliméter vastag­ságú korongokká sajtoltak. Ezek súlya darabonként alig több mint egy gramm. Czi­rok Sándor újítását vállalata jónak találta s tavaly októ­berben szolgálati szabadalom címén továbbította a Talál­mányi Hivatalnak. A zöldségpasztillák alkal­mazása jelentős változásokat hozhat a háztartásokban. So­ványabb lesz a bevásárló­szatyra annak a háziasszony­nak, aki ezzel főz majd . S a felpucolással sem baj­lódik. Mindössze annyit kell tennie, hogy a javasolt mennyiséget a fa^ék­ba adagolja. A Panrikofel­­dolgozó Vállalat gyártmány­­fejlesztési csoportja kísérle­tei során megállapította, hogy két liter leveshez négy sárgarépa, három gyökér, egy-egy gyökér­­zöldje, zeller és vöröshagy­ma, valamint fél zellerzöld­je tabletta elegendő. Aki valamelyik zöldségfélét job­ban szereti, abból természe­tesen — kedve szerint — többet tehet. A pasz­tillák kis helyen elférnek, nem rom­lanak. Vízben apró szem­csékre esnek szét, s a meg­növekedett érintkezési felü­let miatt lényegesen több tápanyag jut a levesbe mint­ha azt darabolt zöldségekkel főznék. Így azok is hozzá­jutnak a­­­ szükséges vitami­nokhoz, akik eddig főlretol­­ták tányérjukon a gyökere­ket. A zöldségpasztillák leg­nagyobb­­ jelentősége azonban abban rejlik, hogy gyártá­sukkal egyenletesebbé tehe­tő a lakosság zöldségellátá­­sa, áthidalhatók a mezőgaz­dasági termelés hullámzásai. Árudömping esetén ugyanis rövid idő alatt nagy men­­­nyiségű zöldségfélét tudnak feldolgozni. Engi Jánosnak, a vállalat főmérnökének vé­leménye szerint erre megvan a ideális lehetőség, sőt arra is, hogy kereslet esetén az egész országban jelentkező igényeket kielégítsék. Ám ehhez még gépeket is kell vásárolni. Egyelőre várják a Találmányi Hivatal, s a mi­nőségvizsgáló intézetek — a MÉVI és a KERMI — „bol­dogító igen”-jét. Ha ez meg­lesz, hozzáfoghatnak a piac­kutatáshoz, majd a gyártás­hoz. Az idén nyáron találkoz­tunk a zöldségnasri­Fákkal a Szegedi Ipari Vásáron, ahol tervezett termékként szerepeltek. Ám ahhoz, hogy az üzletekben is találkoz­zunk velük, még hosszú hó­napokra lesz szükség. Szirák József Az üdülőhelyek közbiztonsága Jelentős érdekek fűződnek ahhoz, hogy mind a magyar állampolgárok egészségé­nek, munkaerejének regenerálására szol­gáló pihenése, kikapcsolódása, mind pe­dig a hazánkba látogató külföldiek üdülé­se és szórakozása a legzavartalanabb le­gyen. Ennek biztosításában különösen sok a tennivalója a rendőri szerveknek az üdülő- és kirándulóhelyeken. Az idegenforgalmi idényben a bűnözés bizonyos mértékben emelkedik, de koránt­sem egyenlő arányban az idegenforgalom­mal összefüggő és évről évre növekvő, tö­meges mozgással. A közbiztonságot jelentősen sértő, külö­nösen súlyos, nagy társadalmi veszélyes­­ségű, erőszakos és garázda bűncselekmé­nyek nem, vagy csak ritkán fordulnak elő. Az üdülőhelyek nyugalmát, közbiz­tonságát, a személy- és vagyonbiztonságot csekélyebb mértékben sértő, általában ki­sebb súlyúnak nevezett jogsértések még előfordulnak. Olyan cselekményekről van szó, amelyek önmagukban többnyire nem is valósítanak meg bűncselekményt, ha­nem csak szabálysértést. Ennek ellenére mégis veszélyesek, mert zavarják a pihe­nést, a kikapcsolódást, visszatérőek, és helyenként sorozatosak. A közrendet, a közbiztonságot veszélyez­tető cselekmények közül általában a ga­rázdaság gyakoribb, amikor is egyesek, vagy kisebb csoportok közösségellenes, megbotránkoztató, vagy riadalmat keltő magatartást tanúsítanak. Az egyik üdülőhelyi kempingben példá­ul, a lányok által lakott, és ideiglenesen elhagyott sátrakba belopóztak a fiúk, és a fürdésről visszaérkező, öltöző, vetkőző lá­nyokat meglepve, köztük pánikot okoztak. Előfordult, hogy a késő éjszakai órákban a szórakozóhelyekről hazatérők ordítoztak, kiabáltak, megrongálták az üdülő keríté­sét és kapuját, egyes tárgyakat távolabb vittek. Ilyen esetekben a rendőrség idejében és kellő erővel történő fellépése nemcsak az elkövetők elfogását és felelősségre vonását eredményezte, hanem a hasonló esetek megismétlődését is többnyire megakadá­lyozta. Az üdülővendégek kárára elkövetett lo­pások többségének veszélyeztetett helyei a strandok,­a fürdők területe. A pihenő, strandoló személyek többnyire őrizetlenül hagyják értéktárgyaikat, nem fordítanak kellő figyelmet holmijaikra, és ezáltal alkalmat szolgáltatnak a bűncse­lekmények könnyebb végrehajtására. Mindezekhez hozzájárul még az is, hogy a sértettek feleslegesen magukkal visznek értékesebb dolgokat, melyeket felügyelet nélkül hagynak. Egyes helyeken még nem teljes egészében biztosított a vagyonőrzés lehetősége. Ittas üdülővendégek kifosztása is elő­fordul, valamint a gépkocsikból történő lopás. Gyakran felmerül: ilyen esetekben van-e értelme feljelentést tenni? A nagyobb kárértékű vagyon elleni bűn­­cselekmények esetében az általában meg­történik, azonban kisebb kárt okozó lopá­soknál a sértettek nem, vagy csak késve teszik meg feljelentésüket. Gyakran ta­pasztaljuk azt is, hogy a sértettek egyéni nyomozást végeznek, ami rendszerint ká­rosan hat a későbbi rendőri nyomozás si­kerére is. Általában az a tapasztalat, hogy a gyorsan megtett feljelentés még kisebb ügyekben is eredményre vezet, bár néha előfordul, hogy egy-egy üdülőhelyi tolvajt csak sorozatos lopások után tudunk kézre­­keríteni. A fürdőhelyi lopások megelőzése érde­kében a rendőrjárőrök felhívják az érték­tárgyaikat őrizetlenül hagyó személyek fi­gyelmét, azonban sokan ezt okvetetlenke­­désnek tartják, és nem szívesen veszik a jóindulatú figyelmeztetést. Tapasztalható az is, hogy egyesek valót­lan feljelentésekkel terhelik a rendőrséget, és emiatt tényleges feladatától elvonják. Alaptalan feljelentések egy része arra ve­zethető vissza, hogy a sértett az elkalló­dott, sőt sokszor magával sem vitt tárgyak hiányát észlelve bűncselekményre gyanak­szik. A nyári szezonban a gazdálkodás rend­jét sértő cselekmények többsége a vá­sárlók megkárosítását eredményezi. A sze­zonban üzemeltetett kereskedelmi, ven­déglátóipari egységek alkalmazottai egy kis hányadánál tapasztalták, hogy a rövid idegenforgalmi idényben meg akarnak „gazdagodni”, és ennek érdekében a tisz­tességtelen eszközöktől sem riadnak vis­­­sza. A megkárosítás miatt szót emelő üdü­­lővendégekre néha még a többiek is ne­heztelnek, különösen akkor, ha sorban­­állás van. Az illetékes kereskedelmi és felügyeleti szervek fokozott ellenőrzése jelentős mér­tékben megnehezíti az említett visszaélé­sek bekövetkezését. Az üdülőhelyek nem mentesek az ifjú­ságvédelmi problémáktól sem. A fiatalok tömegesen látogatják az üdülőhelyeket. Döntő többségük megfelelő szervezeti keretek között, a szükséges fel­ügyelettel és anyagi fedezettel rendelke­zik. Azonban jelennnek meg olyan fiata­lok is az üdülőhelyeken, akikkel szemben, az említett feltételek hiánya miatt előbb vagy utóbb a rendőrségnek kell intézked­ni. Az üdülőhelyek közbiztonsági, bűnözési és ifjúságvédelmi problémáink megelőzése és felszámolása érdekében az illetékes rendőri szervek az elmúlt­ évek tapaszta­latait értékelve, helyszíni tájékozódást vé­gezve az idegenforgalmi idényre megerősí­tik az üdülőhelyeken levő rendőri szerve­ket, a személyi állomány és technikai esz­közök vonatkozásában egyaránt. Fokozzák az őr- és járőr, valamint az URH-s gépko­csijárőrök szolgálatát, közbiztonsági ellen­őrzéseket — razziákat —■ tartanak, mind gyakrabban igazoltatásokat, figyel­meztetéseket, elszámoltatásokat, illet­ve a szükségnek megfelelően hely­színi bírságokat szabnak ki, szabály­sértési feljelentéseket tesznek. Mindezek­nek nem az üdülővendégek elriasztása a célja, hanem, éppen ellenkezőleg a bizton­ságos pihenésük biztosítása. Mindezekhez azonban szükséges még az üdülőhelyeken levő illetékes szerveknek, intézmények­nek — ezek dolgozóinak és vezetőinek —, valamint az ottani lakosságnak segítő tá­mogatása, az üdülők és kirándulóvendégek megértő együttműködése, a rendőrség megelőző munkájának előmozdítása. Tóth Béla: SZEGEDI REGÉLŐ Újságok, korok, f események *TQ A század utolsó három esztendejében ver­­­­senyt futva tapossák egymás sarkát az új­­ apók. 1897 közepén jelentkezik a Gyufaújság, mint időszaki lap. A hetedik szám után megszű­nik. Szerkesztette a gyufagyár tulajdonosa, Brachfeld Vilmos. Az első szám gyártörténeti X. évfolyam. Szeged, 1X­.»7. szeptember 1. »»*B. GYUFAUJSÁG közleményéből tarthat érdeklődésre számot, né­hány adalék: Az első szegedi Vegytani Gyufagyár 1854-ben létesült, alapítója Neubauer József volt. Az 1879- es nagy ár­vízkor porrá égett. Azóta többször pusztította tűz a gyárat, de valahányszor mo­dernebb formában született újjá. Gyártja az összes gyufaneműeket, a piros mérgűtől a törpe szalongyufáig, de készít tűzijá­tékoknál használatos röppentyűket, és egyéb pi­rotechnikai robbantó eszközöket A gyárnak 150 munkása van, elektromos szellőztető berendezé­se, és a cég által fenntartott betegsegélyző pénz­tára. A Színházi Újság ugyanez év októberében in­dul Gönczi József könyvkereskedő tulajdonos áldozatával, Békefi Antal és Újlaki Antal ismert nevű újságírók szerkesztésében. Mindenre oda­figyelő színvonalú, a kor bármely hasonló fővá­rosi szerkesztésű lapjával megállta a versenyt. Előszavában tárgyilagosan említi meg, hogy a 100 ezer lakosú Szegeden művészeti életet a színészet jelenti, de az is dajkálásra szorul. En­nek a szerepére vállalkozik az új lap. Közöl műsorokat, műbírálatokat, tárcákat, verseket és Kulissza rovatában aranyos színházi pletykákat.­­­de nem irtózik 2—3 oldalon az egyszerű üzleti hirdetésektől sem. Városszerte való terjesztésben 1 krajcárért kerül forgalomba, év végén a 66. számmal megszűnt. Ugyanekkor érdekes lapkísérlettel jelentkezik Várnai L. gőzerejű nyomdája, a Magyar Estilap Szegedi Mellékletével. A Magyar Estilap Pesten készül, Szegeden nyomnak hozzá kétoldalas mellékletet, és országos terjesztésbe kerül. Ol­csó, apró hírekkel telített két oldala a nemzet figyelmére csak az év végéig tarthatott szá­mot. A Vidéki Hírlapírók Országos Szövetsége c. folyóirat 1898 elején azzal a céllal indul, hogy a törvény előtt is alig védett újságírókat szövet­ségbe tömörítve, azoknak jogi, anyagi segedel­met biztosítson. Tömörkény István pénztárosi teendőket látott el a VHOSZ lap körül. Vállalt feladatát teljesítette, 1918 decemberéig, Szeged francia megszállásáig, 22 éven át megjelent. Az Újkor 1898 elején országos pincérlapként indul. — Mit akarunk ebben a szerencsétlen kor­ban? — kiált fel a szerkesztő a beköszöntőben. — Az Újkor temetni készül. Igen, temetni a múltat, a múlt minden baját, s új kort nyitni a rabszolgasorsú pincért hadaknak! Rovatai voltak: Egyesüljünk, Nyugdíj, Külön­félék, Vers, Tárca. VASÁRNAP, 1974. ^SEPTEMBER L Bűnhődés Foglalkozási ártalom Franciaágy I MAGYAR ESTILAP ! ___________________ • Kr. h. o. sz. ÚJKOR A századvég alkonyatán, 1899. októberében megszűnt. Egy hónappal később a Szegedi Napló írja: Betlehem. Az úr Jézus háza ismét útra kelt Szegeden. A városban régen üzletet csináltak be­lőle a gyerekek. Már a vén asszonyok nyarán össze­áll a banda, ez lesz a király, ez az angyal, ez a betlehemi számadó. Azután tanulják a ver­set esténkint, s építik nagy gyönyörűséggel a piros betlehemi házat. Mikor aztán minden kész, megindul a cifra menet, csillogó viaszgyertyák fénylenek bent a jászol körül Tegnap nagy csapat ősz hajas, koronássipkás gyerek vitte előbbre hátrább az istállót az utczákon. Furcsa, hogy a nép nem elégedett meg a biblia alakjai­val. Bele­sző a betlehemi játékba világi alako­kat, így kezdik a bemutatót: Én vagyok a petri gulyás, én őrzöm a gulyát nem más. Táncolnak is hozzá lassúst, régi magyarost, s a végén eljár­ják a divatos cipelt polkát. Népünk képzeletében a betlehemi pásztorok­kal teljes rokonságban van minden mostani ju­­hászos foglalatosságú ember. Ugyanakkor Gönczi József könyvkereskedő a Független Újságok című politikai és társadalmi hetilapot indítja útjára. (Folytatjuk.)

Next