Délmagyarország, 1974. október (64. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-01 / 229. szám

Ktm W74. OKTOBCT Í 2 Közlemény a Magyar Népköztársaság párt- és kormány­küldöttségének a Szovjetunióban tett látogatásáról (Folytatás az 1. oldalról.) gyár részről: Kádár János, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára; Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnöke; Németh Ká­roly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára; Bel­­­ke Valéria, a­­ MSZMP Po­litikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle szer­kesztő bizottságának elnöke; Huszár István, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a Minisztertanács elnök­­helyettese; Pója Frigyes, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, külügyminisz­ter; Rapai Gyula, az MSZMP Központi Bizottsá­gának tagja, a Magyar Nép­köztársaság moszkvai nagy­követe. A tárgyalásokon je­len volt: Katona István, az MSZMP KB tagja, a Nép­­szabadság főszerkesztője; Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának ve­zetője, Szűrös Mátyás, Fo­dor László, az MSZMP KB osztályvezető-helyettesei és Tóth József, a Külügymi­nisztérium főosztályvezetője. Szovjet részről: L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Közpon­ti Bizottságának főtitkára; N. V. Podgornij, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Főnökségének elnöke; A. N. Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke; M A. Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­­ja, a Központi Bizottság tit­kára; K. F. Katusev, az SZKP KB titkára; N. K. Bájbakov, az SZKP KB tag­ja, a Szovjetunió Miniszter­tanácsa elnökének helyette­se, a Szovjetunió Állami Tervbizottságának elnöke; V. V. Kuznyecov, az SZKP KB tagja, a Szovjetunió kül­ügyminiszterének első he­­lyetese; V. J. Pavlov, az SZKP KB tagja, a Szovjet­unió nagykövete a Magyar Népköztársaságban. A tár­gyalásokon jelen volt: K. V. Iluszakov, az SZKP KB tag­ja, az SZKP KB főtitkárá­nak munkatársa; N. N. Ho­­gyionov, az SZKP KB tagja, külügyminiszter-helyettes; O. A. Kiszoljov, az SZKP KB osztály­vezető-hely­ettese és N. N. Szlkacsov, a kül­ügyminisztérium V. európai osztályának vezetője. A szívélyesség és a köl­csönös megértés légkörében lezajlott tárgyalásokon a fe­lek megelégedéssel állapítot­ták meg, h­ogy magas szín­vonalúak a két országnak a politikai, gazdasági és kultu­rális élet minden területére kiterjedő­­ öszvéri kapcsola­tai. A gyümölcsöző magyar --szovjet együttműködés a szocialista internacionaliz­musra, valamint a barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés­ben lefektetett elvekre épül. A tárgyalások valamennyi megvitatott kérdésben meg­erősítették a két párt és or­szág nézeteinek és állás­pontjának teljes egységét. A szovjet­ küldöttség tájé­koztatást adott a szovjet népnek a kommunista társa­dalom építésében elért sike­reiről, az SZKP XXIV. kongresszusa határozatainak megvalósításáról, a Szovjet­unió gazdasági erejének nö­vekedéséről, a szovjet társa­dalom szociálpolitikai és szellemi fejlődéséről. Hang­súlyozta, hogy a Szovjet­unióban a kommunista épí­tés jelenlegi szakaszát a szovjet nép magas fokú mun­kae­k­tivitása, a szocialista mutt­­ saverseny újabb fellen­dülése jellemzi, amely bizto­sítja a termelési tervak si­­kerét teljesítését. A szovjet fél tájékoztatást adott az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány külpo­litikai tevékenységéről, az SZKP XXIV. kongresszusán meghirdetett program meg­valósításában elért sikerek­ről. A magyar vezetők nagyra értékelték a testvéri szovjet nép nagy eredményeit a kommunizmus építésében, az SZKP XXIV. kongresszusa határozatainak megvalósí­tásában, a Szovjetunió gaz­dasági erejének növelésében, a dolgozók anyagi és kultu­rális színvonalának emelésé­ben. Hangsúlyozták az SZKP és a Leonyid Iljics Brezs­nyev elvtárs vezette Köz­ponti Bizottság kiemelkedő szerepét, jelentőségét a sike­rek elérésében. A magyar vezetők úgy ér­tékelik, hogy az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott bé­keprogram valóra váltása kedvezően befolyásolja a nemzetközi helyzetet. A Ma­gyar Szocialista Munkáspárt teljes mértékben helyesli a Szovjetunió aktív és békesze­rető lenini külpolitikáját, hozzájárulását a konfliktu­sok és vitás nemzetközi kér­dések alkotó megoldásához, az enyhülési folyamat elmé­lyítéséhez Európában és az egész világon. Növekszik a Szovjetunió, és hasonlókép­pen az összes testvéri szo­cialista ország szerepe abban a világot átfogó küzdelem­ben, amely a szocializmus és a kommunizmus eszméinek győzelméért, a népek béké­jének, szabadságának, füg­getlenségének biztosításáért, és az imperialista reakció­nak a haladás, a béke és a népek biztonsága ellen irá­nyuló támadásai visszaveré­séért folyik. A magyar párt- és kor­mányküldöttség tájékoztatást adott a magyar népnek a szocialista építésben elért si­kereiről, az MSZMP X. kongresszusén hozott határo­zatok eredményes megvaló­sításáról. A Magyar Népköz­társaság fejlődését az jellem­zi, hogy erősödik a társada­lom erkölcsi-politikai egysé­ge, továbbá növekszik a párt és a munkásosztály vezető szerepe. Tökéletesedik a ter­vezés és gazdaságirányítás rendszere, fokozódik a párt­nak az ideológia, a kultúra és az oktatás területén ki­fejtett tevékenysége. A ma­gyar vezetők kiemelték az MSZMP közelgő, XI. kong­resszusának jelentőségét, amely meghatározza a szo­cialista építés további fel­adatait, és elfogadja a párt új programnyilatkozatát. Az egész magyar dolgozó nép lelkes hangulatban, növekvő munkalendülettel készül a kongresszusra, és a fasiszta elnyomás alóli felszabadulá­sának­­ 10. évfordulójára. A szovjet­ vezetők nagyra értékelték azokat az ered­ményeket, amelyeket a test­véri magyar nép a szocialis­ta társadalom építésében, az ország termelőerőinek továb­bi növelésében, a társadalmi termelés hatékonyságának fo­kozásában, a dolgozók anya­gi és kulturális színvonalá­nak emelésében elért. Ezek a sikerek a munkásosztály kipróbált élcsapata, a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és annak Kádár János elv­társ vezette Központi Bizott­sága hatékony és alkotó ve­zetésének köszönhetők. A Magyar Népköztársaság ak­tív külpolitikájával jelentős mértékben hozzájárul a szo­cialista államok egyeztetett külpolitikai irányvonalának eredményeihez. A Magyar Népköztársaság eredménye­sen és alkotó módon vesz részt a testvéri országok kol­lektív szervezeteiben , a Varsó Szerződés szervezeté­ben és a Kölcsönös Gazda­sági Segítség Tanácsában —, erősítve ezzel a szocialista közösség erejét és tekinté­lyét. Az MSZMP, a többi párttal együtt, következete­sen harcol a nemzetközi kommunista mozgalom erő­sítéséért, és k­árunk összes antiimperialista erőinek gya­rapításáért. A felek véleménycserét folytattak a magyar—szov­jet kapcsolatok fejlődéséről a L. I. Brezsnyev elvtárs, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságá­nak főtitkára által vezetett szovjet párt- és kormánykül­döttség 1972. évi magyaror­szági hivatalos, baráti láto­gatása óta. Kiemelték, hogy ez a látogatás újabb ösztön­zést adott a magyar—szov­jet együttműködésnek, az MSZMP és az SZKP Köz­ponti Bizottsága, valamint a két ország kormányzati és törvényhozó szervei közötti munkakapcsolatok erőteljes fejlesztésének. Hatékonyab­bá váltak a két ország helyi párt- és társadalmi szerve­zeteinek, minisztériumainak és főhatóságainak, megyéi­nek és városainak kapcsola­tai. A felek megelégedéssel nyilatkoztak a magyar—szov­jet műszaki-tudományos együttműködés jelenlegi hely­zetéről és távlatairól, a Ma­gyar Népköztársaság és a Szovjetunió közötti áruforga­lom dinamikus növekedésé­ről. Kedvezően értékelték a magyar és a szovjet népgaz­daság következő ötéves ter­veinek összehangolása terén végzett munkát. Kiemelték a két ország fűtőan­yag- és energiahordozó-tartaléka­inak további kiaknázására, s a­ leg­­fontosabb gépipari ágazatok­ban a szakosítás és kooperá­ció kiszélesítésére hozott kö­zös intézkedések nagy jelen­tőségét. A felek egyetértenek ab­ban, hogy az ötéves tervek további összehangolásakor megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a szocialista gazdasági integráció komp­lex programjában előirány­zott új, korszerű gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési formák szélesebb körű alkalmazására. A tárgyalások résztvevői kiemelték, hogy a magyar— szovjet műszaki-tudományos megállapodás — amelynek az idén ünnepelték 25. évfordu­lóját — mindkét fél számá­ra nagy haszonnal jár, elő­segíti a technikai haladás meggyorsítását. Rámutattak, hogy a felek erőfeszítéseket tesznek a tudományos kuta­tásban és a tervező munká­ban megvalósuló együttmű­ködés további bővítésére, a koordináció további tökéle­tesítésére, mindezzel fokozva a népgazdaság hatékonyságát. A felek aláhúzták, hogy a kétoldalú gazdasági és mű­szaki-tudományos együttmű­ködés fejlesztése szerves ré­sze annak az együttes mun­kának, amelyet a testvéri szocialista országok folytat­nak a szocialista gazdasági integráció komplex program­jának megvalósítására. Meg­állapodtak: megbízzák illeté­kes szerveiket, hogy fokoz­zék az integráció konkrét megvalósításával kapcsolatos munkét, így jobban kihasz­nálják az egyes kulcságazat­i tők­és termékfajták közös tervezésének lehetőségeit, szélesítsék a termelési és mű­szaki-tudományos együttmű­ködést a hatékonyság foko­zására, és országaik népgaz­dasági fejlődésének meggyor­sítására. A magyar és a szovjet küldöttség megelégedéssel állapította meg, hogy a két ország kapcsolatai jelentősen bővültek az ideológiai mun­kában, az oktatás, a tudo­mány és a kultúra területén. Megerősítették: mindent megtesznek, hogy elősegít­sék e kapcsolatok tovább­fejlesztését, a két ország tu­dományos és művészeti szer­­vezetei, intézetei és intézmé­nyei között szoros együtt­működés tökéletesítését. Alá­húzták a marxista-leninis­ta elmélet időszerű kérdé­seinek kidolgozását szolgáló közös tevékenység, a burzsoá ideológia elleni harc fokozá­sának fontosságát. A felek kiemelték: ered­ményesen fejlődik magyar —szovjet együttműködés a külpolitika és a nemzetközi kapcsolatok területén. Nagy­ra értékelték az e területen összegyűlt tapasztalatokat, és állást foglaltak amellett, hogy az MSZMP Központi Bizottsága és az SZKP Köz­ponti Bizottsága, valamint a két ország külügyminisztéri­uma szélesítse még tovább a külpolitikai konzultációkat és munkatalálkozókat. A felek aláhúzták, hogy a két nép egységének töretlen fejlődésében meghatározó szerepe van az MSZMP és az SZKP közötti nézetazo­nosságnak és testvéri együtt­működésnek. Ez lehetővé te­szi, hogy a kölcsönös érde­keknek megfelelően mind teljesebb mértékben felhasz­nálják a szocializmus és a kommunizmus építése során szerzett tapasztalatokat, egyeztessék a két országnak a nemzetközi síkon kifej­tett erőfeszítéseit, s minő­ségileg magasabb szintre emeljék a magyar—szovjet barátságot. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió megerősí­tette' sZllafd eltökéltségét, hogy továbbra is fáradha­tatlanul törekszik a szocia­lista országok egységének erősítésére, sokoldalú együtt­működésük kiszélesítésére és tökéletesítésére, nemzet­közi tevékenységük össze­hangolására. Ez a nemzet­közi politikai légkör javí­tásának, az enyhülési folya­mat megszilárdításának egyik legfontosabb tényező­je. Ezzel kapcsolatban hang­súlyozták a Varsói Szerző­dés szervezetének, a baráti országok politikai ésVÜU mű­­ködése kollektív szervének, jelentős, hatékony szerettet a béke és a biztonság erősí­tésében. A felek kölcsönösen tájé­koztatták egymást az MHZ,MP-nek és az SZKP- nak más testvérpártok kép­viselőivel az utóbbi időben lezajlott találkozóiról és tár­gyalásairól. Megelégedéssel állapították meg, hogy az imperializmus elleni harc­nak a kommunista és mun­káspártok 1909. évi nemzet­közi tanácskozásán megje­lölt irányvonala alapján nagy eredmények születtek­ számos országban — annak ellenére, hogy a reakció és az imperializmus makacs el­lenállást tanúsított és meg­próbált ellentámadásba át­menni — megerősödött a de­mokratikus és haladó erők helyzete. Internacionalista kötele­zettségéből kiindulva az MSZMP és az SZKP a jö­vőben is minden módon elő fogja segíteni a kommunis­ta és munkáspártok egysé­gének és összeforrotságának további erősítését, a mar­xizmus—leninizmus elvei alapján. Mindkét párt hatá­­rozottan síkraszá­ll az anti­­kommunizmus, a nacionaliz­mus és a sovinizmus, a jobb­oldali és „baloldali" oppor­tunizmus minden megnyil­vánulása elleni megalkuvás nélküli harc folytatása mel­lett. Az MSZMP és az SZKP nagy jelentőséget tulajdonít a kommunista és munkás­pártok regionálisan és vi­lágméretekben végzett közös munkájának. A két párt megerősíti készségét, hogy elősegíti az erre irányuló gyakorlati lépések megvaló­sítását. Az alapvető nemzetközi problémákról folytatott nem­zetközi eszmecsere során egyetértettek abban, hogy a jelenlegi nemzetközi helyze­tet a feszültség enyhülése irányába végbemenő mély­reható változások jellemzik. A nemzetközi kapcsolatok gyakorlatában elfogadottá válik a különböző társadal­mi rendszerű államok békés egymás mellett élésének el­ve. Mindez kifejeződik az európai helyzet javulásában, a szovjet—amerikai kapcso­latok jelentős normalizáló­dásában, a szocialista és a tőkés országok közötti konstruktív párbeszéd ki­bontakozásában, valamint több más fontos esemény­ben és jelenségben. Az eu­rópai földrész helyzetének megvitatásakor a felek ki­emelték, hogy a szocialista országok egyeztetett, aktív külpolitikai tevékenysége döntően elősegíti — a bé­kés egymás mellett élés el­veinek alapján — az európai enyhülési folyamat elmélyü­lését, a különböző társadal­mi rendszerű európai álla­mok együttműködésének ki­szélesítését. Aláhúzták azok­nak a nemzetközi szerződé­seknek és egyezményeknek a jelentőségét — és követ­kezetes végrehajtásuk szük­ségességét, amelyek meg­alapozták az európai eny­hülést és békét lehetővé te­vő jelentős fordulatot. A felek kijelentették, le­hetséges és szükséges, hogy az európai biztonsági és együttműködési értekezlet je­lentős történelmi mérföldkő legyen azon az úton, amely­nek végén Európa a tartós béke és a kölcsönösen elő­nyös együttműködés konti­nensévé válik. Fontos sza­kaszt jelenthet ez a világ­méretű enyhülési folyamat megszilárdításában, és vis­­­szafordíthatatlanná tételében is. Kiemelték annak jelentő­ségét, hogy az európai, biz­tonsági és együttműködési értekezlet második, genfi szakaszán több, fontos kér­désben megegyezés született. Úgy vélik, hogy konstruktív megközelítéssel lehetőség van gyors, kölcsönösen elfo­gadható megállapodásra va­lamennyi eddig nem egyez­tetett kérdésben. A felek úgy vélik, a tartós európai béke és biztonság megteremtése azt kívánja, hogy az össz­európai értekezlet a legköze­lebbi időben fejeződjék be, és zárószakaszára a legma­gasabb szinten kerüljön sor. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió arra törek­szik, hogy az európai politi­kai enyhülést egészítsék ki a katonai enyhülést­ célzó in­tézkedések. E tekintetben megerősítették a Varsói Szer­ződés Politikai Tanácskozó Testülete 1974 áprilisában, Varsóban megtartott ülésén kifejtett álláspontjukat. An­nak az elvnek az elismerése, hogy a tárgyalásokon részt vevő egyik fél biztonsága nem károsodhat — figyelem­be véve az összes európai állam biztonságát , teljes mértékben lehetővé teszi, hogy a fegyveres erők és fegyverzetek csökken­téséről konstruktív megállapodás szülessék. A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről folyó tárgya­lások sikere lényeges eleme lenne a katonai enyhülésnek, és kedvező feltételeket te­remtene ahhoz, hogy a jövő­ben ugyanilyen tárgyalások­ra kerüljön sor Európa más körzeteiről. A véleménycsere során meggyőződésüket fejezték ki, hogy hatékony intézkedése­ket kell tenni a fegyverkezé­si hajsza megszüntetésére, s az általános és teljes lesze­relés megvalósítására, ami — megfelelő nemzetközi el­lenőrzés mellett — felölelné mind a nukleáris, mind pe­dig a hagyományos fegyver­fajtákat. Ennek elérésére időszerűnek és hasznosnak látszik, hogy gyakorlati lé­péseket tegyenek az összes nukleáris hatalom részvéte­lével megtartandó leszerelési világértekezlet összehívásá­ra. A felek nagy jelentőséget tulajdonítanak az ENSZ-köz­­gyűlés 29. ülésszakán beter­jesztett „Egyezmény a ter­mészeti környezetre és az éghajlatra ható, a nemzetkö­zi biztonságot, az emberek jólétét és egészségét károsító katonai és más célú intézke­dések eltiltásáról” című szovjet javaslatnak. Úgy vé­lik, hogy a fentieknek meg­felelő megállapodás megkö­tése a világ minden orszá­gának és népének érdekét szolgálná. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió síkraszát a nemzetközi enyhülés öve­zeteinek további kiszélesíté­se mellett. Abból indulnak ki, hogy ez megfelel minden nép érdekeinek és törekvé­seinek. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozták, hogy az ázsiai biztonsági és együtt­működési rendszer létreho­zásának eszméje konstruktív jellegű. E rendszert vala­mennyi ázsiai állam kollek­tív erőfeszítéseivel lehetne kialakítani, az erőszak alkal­mazásáról való lemondás, a szuverenitás és a határok sérthetetlenségének kölcsö­nös tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján. Ez jelentős mértékben kiszé­lesítené a gazdasági és kul­turáli­s együttműködés lehe­tőségeit. A tárgyalás résztvevői megvitatták a közel-keleti helyzetet, és megállapították, hogy a Sínai-félszigeten és a Golan-fennnsíkon végrehaj­tott csapatszétválasztást csu­pán első lépésnek tekintik a közel-keleti konfliktus álta­lános rendezése felé. A fe­lek ismét megerősítik azt az elvi álláspontjukat, hogy tartós és igazságos béke eb­ben a térségben kizárólag az izraeli csapatoknak az 1987- ben elfoglalt összes arab te­rületekről való kivonása, és a Palesztina­ arab nép törvé­nyes jogainak biztosítása alapján lehetséges. A félék síkraszállnak a genfi közel­­keleti békekonferencia mun­kájának mielőbbi felújítása mellett, a palesztin és arab nép képviselőinek teljes jo­gú részvételével. E konferen­cia keretében kell megvizs­gálni és megoldani a közel­­keleti rendezés valamennyi kérdését. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió újból meg­erősítik, változatlanul támo­gatják a vietnami nép igaz­ságos harcát, s a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya és a Dél-vietnami Köztársaság ideiglenes for­radalmi kormánya erőfeszí­téseit, az 1073. január 27-i párizsi egyezmény előírásai­nak következetes és mara­déktalan teljesítésére.. Hatá­rozottan elítélik a saigoni rendszernek az imperialista körök támogatásával az egyezmény szabotáléséra irányuló politikáját, és kije­lentik, hogy csakis a Pá­rizsban elért megállapodások pontos és maradéktalan tel­jesítése biztosíthatja a szi­lárd és igazságos békét Viet­namban. A tárgyaló felek kifejezik: elégedettek a laoszi politikai rendezés ügyében elért hala­dással, és készek arra, hogy elősegítsék a független és semleges laoszi állam fejlő­dését. Síkraszállnak a kam­bodzsai kérdésnek a kam­bodzsai nép nemzeti érdekei­vel összhangban történő mi­előbbi megoldása mellett. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió továbbra is támogatja a Koreai Népi

Next