Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-28 / 74. szám

PÉNTEK, 1975. MÁRCIUS 28. Színházi világnap Tegnap, március 27-én im­már 14. alkalommal ünne­pelték szerte a földkereksé­gen a Színházi Világnapot. A Szegedi Nemzeti Színház­ban tegnap este előadás előtt Fogarassy Mária szín­­művésznő olvasta fel Ellen Stewart üzenetét: „Boldog vagyok, hogy a nők nemzetközi éve alkal­mával én, Ellen Stewart, a New York-i La Mama Szín­ház igazgatója szólhatok önökhöz ezen a Színházi Világnapon. Szívem legmélyéből hi­szem és vallom, hogy ha fenn akarunk maradni, to­vábbra is szólnunk kell egy­máshoz, türelemmel és meg­értéssel. Mi, színházat alkotó nők és férfiak, számtalan helyen és legkülönbözőbb nyelve­ken dolgoztunk már együtt. Fogadtuk egymást színhá­zainkban, és ezek a találko­zások szívet-lelket gazdagí­tottak. A színház szeretetet szül­het, a szeretet pedig erőt ad a további élethez. Még féltem az életünket és a jövőnket, de örömmel tölt el a tudat, hogy a szín­ház alkotói már egymás fe­lé nyújtott kézzel állnak a világ körül. És remélem, hogy egy napon ez a kör szoros ölelésben fonódik ös­­sze. Egyetem és gyár együttműködése Együttműködési szerződést kötött a Veszprémi Vegy­ipari Egyetem és a Budapesti Vegyiművek. A megállapodás értelmében az egyetem vállalja, hogy a tantervek össze­állításánál figyelembe veszi a gyár igényeit és tapasztala­tait is. Szakértőként részt vállal az ipari kutatási témák kidolgozásában, műszaki-gazdasági döntések előkészítésében és a szakemberek továbbképzésében. (MTI) Fokozottabban ellenőrzik az élelmiszerek szavatossági idejét A megyei (fővárosi) Élel­miszer-ellenőrző és Vegy­vizsgáló Intézetek tél végi­tavaszi ellenőrzései részben arra összpontosulnak, hogy megállapítsák: az üzletek­ben és a gyártó vállalatok­nál minden esetben figye­lembe veszik-e a szavatos­sági időt, nem árusítanak-e olyan élelmiszereket, ame­lyek határideje lejárt. A ta­pasztalatok szerint a koráb­bi évekhez képest jelentős a javulás, a bolthálózatban lé­nyegesen nagyobb gondot fordítanak a „lejárt” élel­miszerek kivonására, a bolti készlet új szállítmányokkal való feltöltésére. A lejárt szavatosságú vagy csökkent minőségű élelmiszerek azon­ban nem mennek kárba, hi­szen ezek az esetek döntő többségében fogyasztásra még alkalmasak, igaz, csök­kentett áron. Forgalomba hozásukra, árusításukra ér­dekes kezdeményezés történt például Pécsett, ahol az ol­csó élelmiszerek boltjában többségében ilyen árukat adnak el, mégpedig igen­­ megbízható minőségi tanúsí­tással, jól szervezetten, s az ellenőrök szerint példamu­tató gondossággal. A szak­emberek szerint további boltok létrehozására van szükség, ezzel kapcsolatban a kereskedelmi szakemberek előzetes terveket készítenek. Megállapították azonban azt is, hogy több esetben nem veszik figyelembe a boltokban az élelmiszerek értékesítésének végső határ­idejét, egyebek között pél­dául a nagy- és kiskereske­delmi vállalatoknál több mint száz mázsa lejárt sza­vatosságú margarinkészletet kellett „elmarasztalni”. Ki­fogásolták azt is, hogy az élelmiszerek gyűjtőcsomago­lásán, a kartondobozon al­kalmazott határidő-megjelö­lés „elvész”, ha az árut ki­csomagolt állapotban, pél­dául konténerben továbbít­ják. Ezen a helyzeten vál­toztatni kell. Arra van szük­ség, hogy ilyenkor a szállít­mány minden egyes darab­ját külön-külön is megjelöl­jék, ily módon a fogyasztó is tájékozódhat, hogy meg­felelő minőségű élelmiszert vásárolt-e. Termékenyen alkotott Ottovay István munkásságáról Az utókor a kivitelező épí­tészeket hajlamos hamarabb elfelejteni, mint a tervező­két. Ez fonák értékítélet, mert a legjobb terv is csak terv marad, közhasznosulá­sát, társadalmi hasznát ép­pen a kivitelezők adják. A város hely-, és ezentúl épí­tészettörténetében Ottovay Istvánt is hajlamosak va­gyunk egy kicsit úgy kezel­ni, hogy jobbára kivitelező volt. A harminc éve meg­halt építész számos, ma is városképet alakító és for­máló alkotásával maradan­dóan írta be nevét azok so­rába, akiknek városunkat ilyennek köszönhetjük, mint amilyen. Ottovay István családja Zágrábból származott hoz­zánk, az építész dédapja ott volt nyergesmester. A Sze­gedre került nagyapa a vá­rosban neves pékséget ala­pított, és Károly nevű fia — az építész édesapja — Grassellyvel társulva, az ún. Bankpalota épületében, az IBUSZ jelenlegi helyiségei­ben vaskereskedést nyitott, ahonnan nemcsak Szegedet, hanem az egész déli ország­részeket ellátta áruval. Ot­tovay Károlynak ezentúl a szegedi telefonközpont meg­honosításában is érdemes szerepet adhatunk, ugyanis, amikor Puskás Tivadar 3 éven keresztül 10—15 előfi­zetőnél többet sehogyan sem tudott gyűjteni, Ottovay a századfordulóra csakhamar 100 fölé emelte az előfize­tők számát. Ebbe az iparo­­sodó, kereskedő, vállalkozó szellemű családba született Ottovay István 1877. janu­ár 15-én. Alap- és középis­kolai tanulmányait is itt vé­gezte, majd építészmérnöki oklevelét a budapesti mű­egyetemen nyerte 1898-ban. Szülővárosába visszatérve, előbb a város mérnöki hiva­talában helyezkedett el, ké­sőbb Winkler Imrével, aki valószínű statikusa volt, tár­sulva közös tervező- és ki­vitelezőirodát nyitott a Gu­tenberg utcában, ahonnan 1913-ban a Korona (Haj­nóczy) u. 10. alá költözött. Kezdetben Szeged külterüle­ti templomainak építésével, az evangélikus iskola, a vá­rosi autógarázs, a közvágó­híd létrehívásával foglalko­zott. Jelentősebb alkotásai a Szikra gyufagyár és mun­káslakások, Magyar Ede — a magyar Gaudi — korai halála miatt a református palota befejezése, a Raichl J. Ferenc szabadkai építész tervezte Gróf-palota, a deb­receni Borsos József tervez­te Honvéd téri református templom, a Magyar Ede ter­vezte Bajcsy-Zsilinszky ut­cai bútorbolt épülete és a Lenin körúti Gindele-palota, továbbá még számos bérház, valamint családi ház. Robusztusságában és épü­lettömegében is talán leg­jobb alkotásának tekinthet­jük a Winkler Imrével együtt tervezett, a szegedi vasút­­igazgatóság számára épített leszámoló hivatal neoromán épülete, amely az egyetem idetelepülése óta, a JATE bölcsészet- és természettu­dományi intézeteinek ad ott­hont. A belvárosi plébánia­­épület, továbbá az Orosz­lán utcai bérháznak is Otto­­vay a tervezője és kivitele­zője. A Korb Flóris által minden különösebb ihletett­­ség nélkül tervezett klinikai épületek kivitelezésében is részt vett, majd a gyermek­klinika tervei az ő tervező­asztaláról kerültek ki. A Keleti-palota (Kígyó u. 1.), a Tisza-parti DMKE-h­ázak szintén Ottovay jól sikerült munkái. A volt Ipartestületi székház (ma Kamaraszínház) 1928-ból való. Az 1879. évi várospusztító árvíz emlékére felépült Fo­gadalmi-templom, a Dóm kivitelező munkáit kezdettől, 1913-tól, végső elkészültéig, 1930-ig Ottovay István fog­ta össze. Mindannak a szer­teágazó mérnöki és művé­szi indíttatásnak, amely e sokat vitatott anyagtömeg­ben együtt van, az ő precíz, körültekintő munkája adott végső megjelenést. Nem túl korosan, 69. évé­ben, antibiotikumok hiányá­ban, orbáncos megbetegedés következtében halt meg, 1945. március 28-án, egyik, általa épített épület, a refor­mátus palotában volt laká­sában. Bátyai Jenő Takarékossági Intézkedések Ülést tartott az SZMT elnöksége Ülést tartott tegnap, csü­törtökön a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának elnöksége. Először dr. Ágos­ton József vezető titkár be­szélt a legutóbbi tanácsko­zás óta végzett munkáról. Így például a szakszervezeti választások előkészítéséről, a munkavédelmi felügyelők tanfolyamának megszervezé­séről, az üzemek, s szövet­kezetek biztonságtechnikai megbízottainak vizsgáztatá­sáról. A szakszervezeti választá­sokat az SZMT februárban elkészített terve alapján bo­­­­nyolítják le. Ebben alapvető politikai követelményként ír­ták le a munkások, a nők és a fiatalok arányának növe­kedését a testületekben. Az előkészítő munkával megfe­lelően haladnak, ezt jól se­gítik a nagyüzemek SZMT- tagjai és a társadalmi akti­visták. Megvitatta és elfogadta az elnökség az agit.-prop. bizott­ság intézkedési tervét a szakszervezeti nevelő munka időszerű feladatairól. A terv készítői hangsúlyozzák a gazdasági célkitűzések meg­valósítását és a XI. párt­­kongresszus határozatainak végrehajtását elősegítő pro­pagandamunka fontosságát. Meghatározzák a munkások általános műveltsége és szakmai képzettsége növelé­sének útjait, s azt, hogyan lehet elősegíteni a fiatalok művelődését és szórakozását. Szorgalmazzák a szakmun­kástanulók részére kiírt ver­senyformák elterjesztését, va­lamint a művelődési ottho­nok, a kulturális és művé­szeti intézmények, illetve az üzemek együttműködésének javítását. Megvitatták és elfogadták a közgazdasági bizottságnak a nagyüzemek takarékossági intézkedéseiről készített je­lentését, amely tartalmazza a tervek előnyeit, hibáit. A bizottság dicséri például azt a törekvést, hogy a tervek összhangban vannak az ága­zat által megjelölt legfonto­sabb feladatokkal, megala­pozottak, a termelési költsé­gek csökkentését irányozzák elő. Hiányolja viszont a mun­kaidőalap és az élőmunka hatékonyságával kapcsolatos intézkedéseket. Kitértek ar­ra, hogy jó lenne a tervek­ben ígéretet tenni egy-egy beruházás mielőbbi befejezé­sére, vagy műszaki megoldá­sok gyors bevezetésére. Ezek is lényeges takarékossági szempontok. Ugyancsak megvitatta és elfogadta az elnökség a kul­turális és agit.-prop. bizott­ságnak a július 12-én kezdő­dő Felszabadulási Nemzet­közi Néptáncfesztivál előké­szítéséről és programjáról, valamint az EDDSZ Szeged táncegyüttes munkájáról ké­szített tájékoztatót. Az elnökség értekezletén részt vett és felszólalt Gö­döllői Lajos, a SZOT kultu­rális és propaganda főosztá­lyának képviselője, Kormos László, a SZOT megyei inst­ruktora, valamint dr. Sebe János és Oláh Miklós, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának munkatársai. Tegnap délben ünnepi ülést tartott a HVDSZ Csongrád megyei bizottsága abból az alkalomból, hogy hosszú szakszervezeti tevékenység után nyugdíjba ment dr. Csala Mihály, a megyebizott­ság titkára. Az ünnepségen — amelyen megjelent Gyár­­fás Mihály, az MSZMP Csongrád megyei bizottságá­nak osztályvezetője, dr. Ágos­ton József, az SZMT vezető titkára és Komócsin Antal, a HVDSZ megyei bizottságá­nak elnöke . Fabók Zoltán, a HVDSZ főtitkára a Mun­ka Érdemrend arany fokoza­tát adta át dr. Csala Mihály­nak. Emlékezés Garasin Rudolfra Csütörtökön, a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjának sírkertjében koszorúzási ünnepségen em­lékeztek Garasin Rudolfra, a párt hű fiára, aki a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom bátor katonájaként harcolt a lenini eszmék győ­zelméért. 1918 januárjától a Bolsevik Párt tagja, a pol­gárháború éveiben a vörös hadsereg lovasezredének pa­rancsnoka volt. A második világháború­ban a szovjet hadseregben harcolt a fasiszták ellen. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom fél évszázados évfordulóján — több szov­jet­ és magyar kitüntetés mellé — megkapta a Le­­nin-rendet. Születésének 80. évfordu­lója alkalmából a Belügy­minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, a Külügymi­nisztérium, az Igazságügyi Minisztérium, a Partizán Szövetség képviselői és egy­kori harcostársak koszorúz­­ták meg a magyar és a nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő sze­mélyiségének síremlékét. Bélyeg­kiállítás A „Magyar bélyeg 30 éve” kiállítást csütörtökön dr. Palotás Magda, a posta ve­zérigazgató-helyettese nyi­totta meg a Bélyegmúzeum­ban. A kiállítás a felszaba­dulás óta megjelent bélye­gekkel szemlélteti hazánk fejlődését. 5 Grafikai k­iállítások Régen óhajtott kívánsá­­gunk-vágyunk látszik betel­jesülni: oly nemes és nagy­szerű hagyományok után új­jáéledni, művészi színvona­lon megújulni látszik a sze­gedi grafika. Buday György, Bordás Ferenc, Kopasz Már­ta évtizedekkel ezelőtti szárnybontogatása után né­hány elszigetelt, egyéni kí­sérlettől eltekintve a grafika műfaja száműzött idegen volt a szegedi képzőművé­szetben. Papp György és Pa­taki Ferenc munkássága je­lentett új, értékes színfoltot mindössze. Néhány éve Pa­taki Ferenc vezetésével új­jáalakult a Bartók Béla Művelődési Központ grafi­kai köre. S ez a néhány év elég volt arra, hogy fiatal, tehetséges grafikusok egész sorát nevelje. Talán tör­vényszerű e műfaji megúju­lás, hiszen a grafika az a képzőművészeti műforma, amelyik legfrissebben és leg­­adekváltabban képes reagál­ni gyorsuló, változó világunk jelzéseire. Hol a nyugalom utáni nosztalgiánkat fejezi ki egynemű felületeivel, hol drámai gondolataink katar­zisaira érez rá, hol szürreális vízióinkat kelti életre. In­tellektualizmus és érzelmi hullámzás, asszociációk éb­resztése és felfokozott, ex­presszív közlés egyszerre le­het sajátja. Eredeti forma­nyelve, az ősi technikák megújulása, színesedése, gazdagodása egyik legkor­szerűbb képzőművészeti mű­fajunkká teszi a grafikát. S mindezen elvárásoknak és kritériumoknak, tartalmi és formai jegyeknek bir­toklói a Bartók Béla Műve­lődési Központ grafikai kö­rének most kiállító tagjai. Nem egyszerű amatőr mű­­vészkedők vasárnapi szóra­kozása e köri munka. A grafikai kör szellemi és technikai műhely, ahol a grafika tehetséges művelői nemcsak a műfaj tág lehető­ségeinek kipróbálására kap­nak helyet, időt és tanácsot, de olyan műhely, olyan kö­zösség, melynek ereje, ener­giája hat minden egyes al­kotóra, a fiatalok esztétikai, társadalmi és politikai arcu­latára is. A Bartók Béla Művelődési Központban ren­dezett kiállításuk szemlélé­sekor fel sem vetődhet a nézőben a kérdés: amatőrök, vagy profik munkáit lát­ja-e? Jórészt művészi alko­tásokkal találhatja magát szemközt a néző, melyek kérdeznek és válaszolnak, véleményt mondanak és vé­leménynyilvánításra kész­tetnek. A grafikai kör öt alkotója, Módis Éva, Zelmann Kata­lin, Czakó János, Mráz Já­nos és Szekeres Ferenc gra­fikai lapjai láthatók a tár­laton. Sok, hasonló jellegze­tesség mellett mindegyik bi­zonyítja sajátosságát, egyéni, karakteres vonásait. Módis Éva és Zelmann Katalin lá­­gyabb, líraibb, érzelmileg gazdagabb alkat, míg Czakó, Mráz és Szekeres szürrea­­lisztikusabb, gondolatgazda­­gabb alkotó. Felelőtlen dolog lenne holmi sorrendet meg­állapítani ötük között. A műfaj technikai ismeretei­vel valamennyien rendelkez­nek. Azt pedig már egyéni­sége válogatja, hogy Czakó elkötelezettebb-politiku­­sabb, Szekeres álmodozóbb­­illusztratívabb, Miáz tudato­­sabb-tisztább, Zelmann játé­kosabb, Módis líraibb. A kiállítás nemcsak ötük ér­deme, alkotásaikra nemcsak a grafikai kör lehet büszke, de az egész város művészet­­szerető közönsége. Hogy a Bartók Béla Mű­velődési Központ a szegedi grafika legfőbb fellegvára, bizonyítja az a tény is, hogy a grafikai kör kiállítása mel­lett a fiatal művészek klub­jában láthatók ezekben a napokban Ecsedi Mária gra­fikusművész kamarakiállítá­sa. A székesfehérvári, festő tanszakon végzett grafikus­­művész alkotásai példaként is szolgálhatnak a fiatalok számára. Kísérletező kedv és mesterségbeli felkészültség, kísérletező szándék és letisz­tult tartalmi-gondolati köz­lés mind-mind grafikai lap­jainak sajátja. Tizenkét szín­ismétlésből álló Madonn­­ája, a körforma lehetőségeit ku­tató figurális lapjai vagy a Régi történetek és a Mene­külő szarvas című sűrű szö­vetű metszetek határozott, művészi szándék, nem­ min­dennapi tehetség szülöttei. T. L.

Next