Délmagyarország, 1975. április (65. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-02 / 77. szám
4 Áz őrök munkaidejérőlW A portás munkakörben dolgozókra vonatkozó rendelkezés ismertetését kéri A. A. szegedi olvasónk. Azt szeretné tudni, hogy az ilyen beosztásban dolgozók munkaidejét lehet-e megváltoztatni és hogyan. Továbbá azt is szeretné tudni, hogy mikor jár túlóra vagy azt helyettesítő átalánydíj. Az őrszolgálatos (portás, őr, éjjeliőr) dolgozó munkaidejét a többi dolgozó beosztásától eltérően 8, 10 és 12 órás kereten belül a munkaszerződésben kell meghatározni. Ilyen esetben a szerződésben rögzített munkaidőn felüli tevékenység minősül túlmunkának. Olyan esetben, ha az őrszolgálatos dolgozót a szerződésben rögzített munkaidőnél hosszabb vagy rövidebb munkaidővel kívánja az intézmény, vállalat stb. huzamosabb időn át foglalkoztatni, akkor a munkáltatónak a szerződést módosítani kell. Ebben az esetben a munkáltatónak a dolgozóval új munkaidőben és az új személyi alapbérben kell megállapítani. Vagyis a munkaszerződés módosítására közös megegyezéssel kerülhet sor. Például: a heti 60 órás munkaidővel foglalkoztatott dolgozót heti 72 órás munkaidővel csak a vele történt megállapodás alapján és a heti 72 órás munkaidőre vonatkozó bértételnek megfelelő magasabb személyi alapbérrel lehet foglalkoztatni. A túlórát elrendelő munkáltatónak az őrökre vonatkozó bérutasításnak megfelelő túlóradíjat vagy túlóraátalány díjat a munkaszerződésben előre is ki lehet kötni, vagy ha ez nem történt meg, akkor az illetékes szakminiszteri utasítás szerint kell eljárni. Itt jegyezzük meg, hogy a munkajogi szabályok szerint az őrszolgálatos dolgozónak az étkezési időre díjazás nem jár. Fizetett szabadságra pedig az általános szabályok szerint jogosult. Dr. V. M. hazassac I. kerúiét Sksegéd: Zacsok István és tóért Mária Julianna. Madaras László és Amler Márta Mária. Fodor László és Bodó Gabriella. Irltr László Lajos és Szotyori-Nagy Ágnes Alexandra, Fehér István és Cseri Erzsébet, Szabó Lajos József és Ruskó Marild. Gál György és Nagy Magdolna. Molnár István és Gémes Klára, Tóth János István és Belczki Erzsébet, Ladányi Miklós és Csanádi Jolán, Tóth István és Kopp Gabriella, Vad János és Dávidházi Rozália, Wodala János Barnabás és Henslip Kathleen Ann házasságot kötöttek. II. kerület Szeged: Benke Pál és Farkas Józsa Magdolna, Gál János és Szanka Ilona Mária, Nyerges Ferenc és Blalabok Piroska, Molnár József és Molnár Zsuzsanna Erzsébet házasságot kötöttek. SZÜLETÉS I. kerület Szegedi Fülöp Lászlónak és Kaczur Magdolnának Tímea Zsuzsanna, Járosi Józsefnek és Seller Éva Máriának Eva, Petrovita József szilveszternek és Dancsevics Erzsébetnek Attila László, Baknicz Ferencnek és Takács Erzsébet Valériának Ildikó Erzsébet, Tari Istvánnak és Pálföldi Irénnek Annamária, Börcsök Imrének és Túri Máriának Imre Krisztián, Fülöp Pálnak és Márki Rozáliának Zsolt, Annus István Károlynak és Szabó Gizellának Gábor István, Nagy Jenő Antalnak és Zavaczki Ilonának Tamás Jenő, Tóth Istvánnak és Farkas Erzsébet Zsuzsannának Mária Erika, László Antalnak és Tóth Jolán Erzsébetnek Zsolt, Börcsök Lajosnak és Bende Juliannának Péter, Molhos Sándornak és SUV-Zakar Gertrud Erzsébetnek Roland, Tóth Szilveszter Istvánnak és Házi Mária Magdolnának Róbert, Gyarmati Andrásnak és Gulácsi Piroskának Roland András, Farkas László Istvánnak és Joannovics Katalinnak Márta, Holkó Istvánnak és Masa Máriának Attila Gábor, Kósa Lászlónak és Vidács Margitnak László, Kiss Mihály Pálnak és Szegedi Máriának Róbert Mihály, Krémer Jánosnak és Weltel Évának Balázs, Koós Lászlónak és Borka Rózáiéinak Anita, Kristó Pálnak és Häring Margitnak Pál Károly, Német Vincének és Szögi Zsuzsannának Zoltán, Bárdos Jánosnak és Nyári Máriának Mária, Börcsök Imrének és Vass Katalin Ilonának Klára, csepelényi János Antalnak és Bencze Irénnek Csaba János, Papp Józsefnek és Majoros Gizellának Szilvia, Papp János Józsefnek és Batta Piroskának Árpád Róbert, Szepesi Józsefnek és Dóczi Ottilia Katalinnak Szilvia, Komlósi Zoltánnak és Sárkányi Ágnes Máriának Melinda, Szekeres Józsefnek és Guba Ilonának Tünde, Balla Lajosnak és Csizmadia Ilonának Zsuzsanna, Muhel Antalnak és Ágoston Rozáliának Zsolt. Kocsis Antalnak és Gulyás Katalinnak Katalin Etika, Szabados Jánosnak és Boros Ilonának Dominika Andrea, Kuczora Jánosnak és Csót- Gyapjas Máriának Gábor, Simon-Jóhárt Istvánnak és Zádori Katalinnak István Imre, Kovács Sándor Pálnak és Grünwald Ilonának Krisztina, Perlaki Istvánnak és Gorbics Julianna Máriának Edina Judit, Hódi Istvánnak és Tóth Irénnek Ildikó, Zuberecz Sándor Pálnak és Tóth Borbálának Bernadett, Tanács Géza Pálnak és Börcsök Katalin Máriának Attila Géza, Kiss András Ferencnek és Meggyesi Ilonának András, Lengyel Andrásnak és Sopsich Judit Margitnak Krisztián Gábor, Frank Bélának és Bernát Zsuzsannának Anikó, Lázár Sándornak és Varga Annának Hajnalka Dóra, Pivoda Pálnak és Jani Erzsébetnek Erzsébet, Ács-Sánta Zoltánnak és Faja Franciska Évának Családi események Zoltán, Márkus Ferenc Lászlónak és Bondár Évának Éva, dr. Kaltenbach Jenő Ádámnak és dr. Lakos Zsuzsanna Magdolnának Péter Ádám, Fodor Józsefnek és Tybák Etelkának Ildikó, Mélykúti Antal Istvánnak és Boldizsár Rozáliának Anikó, Mig Józsefnek és Gagó Katalinnak Krisztián József. Lakos Pálnak és dr. Fekete Etelkának Antal Tamás, Sigmond Györgynek és Szóráth Klárának Klára, Gólya Béla Imrének és Koday Katalinnak. Katalin, Kelsch Istvánnak és Kiúiman Ilonának Tibor László. Ábrahám Antal Ignácnak és Acsal Ilonának Szilvia. Tanács Mihály Andrásnak és Tóth Erzsébet Juliannának Nóra. Laczi István Sándornak és Tandari Valériának Krisztina Andrea, Csizmadia Lászlónak és Lányi Máriának László Zsolt, Kovács Györgynek és Rácz Juditnak Anett Judit, Al Achraf Safwannak és Kocsis Erzsébetnek Mohamed Árpád, Pap Ferencnek és Kószó Rozáliának Ferenc Tibor, Kalmár Antalnak és Somogyi Rozáliának Erika, Kovács István Jánosnak és Szabó Erzsébetnek Agnes Mónika, Nagy László Ákosnak és Tóbiás Katalinnak Gábor Krisztián nevű gyermekük született. ML kerület Szeged: Kakuszi Jánosnak és Molnár Erzsébetnek Anikó Erzsébet, Dénes Károlynak és Oravecz Máriának Gabriella Mónika, Mucsi Istvánnak és Dudás Irénnek Edit, Hegedűs Jánosnak és Sári Rozáliának Róbert János, Keller Lászlónak és Hegyesi Honának László, Kószó Imrének és Kotogán Máriának Gabriella, Kurucsai Lajosnak és Monostori Valériának Gabriella, Papp Sándornak és Baum Ibolyának Csaba, Tószegi Györgynek és Pál Ilonának Andrea Anita, Marton Istvánnak és Gyovai Máriának Rita, Répás Józsefnek és Bába Ibolyának Adrienn, Sipka Ferencnek és Stefanik Jolán Veronikának Tímea, Adok Jánosnak és Dobó Mariannának Marietta Krisztina, Elek István Sándornak és Kiss Emmának István, Jakab József Mátyásnak és Kis Mária Gizellának Anikó, Lőcsei Sándornak és Rákosi Ilonának Tímea Ilona, Marton Mihály Istvánnak és Daróczi Zsuzsannának Zsuzsanna, Tóthpözsi Imrének és Vörös Franciska Erzsébetnek Henriett, Aradi Sándor Zoltánnak és Csipak Jolán Erzsébetnek Szilva, Durkó Gábornak és Várkonyi Erzsébetnek Zsolt, Márton Ferencnek és Hódi Erzsébetnek Ildikó, Szabó Józsefnek és Varga Mária Magdolnának Dorottya Éva nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Pintér Lajos, Virkai Dezső Béla, Muhel Antal, Fuksz Ferencné Schiwng Neill, Sisák Andor, Scherer Józsefné Ádám Piroska, Radics Ferencné Berezovszki Margit, Zékány János Tamásné Kovács Mária, Tóth Dénes, Perneki Jánosné Asztalos Mária, Kiss Mihályné Muzsik Julienna, Gonda Frigyesné Pálinkó Viktória, Magyari Illés, Pagonyi Györgyné Juhász Rozália, Ferenczi Mártonná Szabados Franciska, Balog Józsefné Négyesi Julianna, Ábrahám Mihályné Reznák Julianna, Török Imre, Kecskés Ferenc, Horváth Bálintné Négyesi Ilona, Vígh Mária, Bedekovich Lajosné Eisenburger Ilona, Fehér Józsefné Lakos Lídia, Bakos Jánosné Pataki Rozália, Szűcs Eszter, Jakus Tamás meghalt. I. kerület Szeged: Hegedűs Dezső, Jókai István, Székó Lajos, Dékány Ferenc, Vas Istvánná Molnár Janka, Tóth István meghalt. II. kerület Szeged: Varjasi István, Sakánki Sándor, Rovó Ferencné Balla Mária, Tóth Józsefné Makra Anna, Nacsai Józsefné Dániel Márta, Szűcs József, Ábrahám Pál meghalt. SZERDA, 1975. ÁPRILIS 11. Szegedtől Mosonmagyaróvárig Utóhang a DM Magazin várossorozatához Az ország fölszabadulásának harmincadik évfordulója előtt öt nappal, március 30-án ért véget lapunkban az a sorozat, melyet az évfordulóra való felkészülés jegyében adtunk közre, s melyet különösképpen a fölszabadulás nagyszerű ténye előtti tisztelgésnek szenteltünk. Kerek nyolc hónappal ezelőtt, 1974. augusztus 4-én, a vasárnaponként megjelenő DM Magazin új sorozatot bocsátott útjára. Előbb tíz alkalommal Szeged múltját, jelenét és jövőjét mutatta be olvasóinknak, ezt a megye másik négy városának bemutatása követte, majd az ország többi városai következtek, Debrecentől egészen Mosonmagyaróvárig, abban a sorrendben, ahogy a szovjet hadsereg harminc évvel ezelőtt, 1944—1945 nehéz hónapjaiban fölszabadította őket. A Szegedről szóló összeállítások megírásában lapunk munkatársain kívül a város több közismert helytörténésze is részt vett, a megye más városairól testvérlapunk, a Csongrád megyei Hírlap munkatársai írtak, az ország többi városát az ott megjelenő napilapok munkatársai mutatták be. Segítőkészségük, ügyszeretetük nélkül kezdeményezésünk minden bizonnyal szegényesebb eredménnyel jár. Szándékunk az volt, hogy érdekesen és sokrétűen mutassuk be azt a gazdasági és kulturális fejlődést, amit a magyar városok a fölszabadulás óta eltelt harminc esztendőben elértek, hiszen kivétel nélkül mélyről indultak, és magasra érkeztek. Olyan városokat is bevettünk a sorba, melyek a fölszabaduláskor még jelentéktelen kis községek voltak (Tiszaszederkény, Komló, Dunapentele), de ma szocialista valóságunk Leninváros, Komló, Dunaújváros nélkül el sem képzelhető. Tudjuk, új, nagy alkotásaink közül jó néhány így is kimaradt, nem esett szó például Kazincbarcikáról, Százhalombattáról, s több régi magyar város, még megyeszékhely sem került bele sorozatunkba, holott fejlődésük semmivel sem kevésbé reprezentálja városaink megváltozott életét, mint azoké, melyek szerepelhettek. Az ok és mentségünk egyaránt a helyhiány, így is összesen 33 vasárnapon át, mintegy S3 teljes oldalon szólt a DM Magazin fölszabadult városainkról. Visszatérve még a sorozat céljára: nyilvánvaló, de mégis érdemes hangsúlyozni, hogy egyben tisztelgésnek is szántuk a fölszabadító szovjet hadsereg előtt, melynek katonái vérük árán hozták meg számunkra a szabadságot. Városaink fölemelkedése, lakóinak jóléte saját szocialista építőmunkánk mind meggannyi nagyszerű eredménye — egyben annak is ékes bizonyítéka, hogy a szocialista országok testvéri együttműködése, elsősorban a Szovjetunió önzetlen segítsége miként kamatozott a fölszabadult magyar nép alkotásaiban. A várossorozatnak — úgy véljük — sikere volt. Ez derült ki olvasóink leveleiből, hozzászólásaiból, azokból az észrevételekből, kiegészítésekből, adatokból, dokumentum fényképekből, melyeket rendelkezésünkre bocsátottak. Tudunk róla, hogy több helyen még forrásanyagként is felhasználták a DM Magazint. A KISZ városi bizottságának vetélkedője is támaszkodott például Szegedről szóló anyagainkra. Reméljük nem hat dicsekvésnek, ha idézzük a Pártélet januári számából A szabadság hajnaláról című összeállítás egy-két mondatát: „Az október 6-i Délmagyarország A szabadulás krónikája című cikkéből dokumentum értékű adatokkal gazdagodik az újkori történelem iránt érdeklődő.” Majd néhány bekezdéssel lejjebb: „Itt kell beszámolnunk arról a nagyszerű kezdeményezésről — írta az összeállítás szerzője —, amely ugyancsak a Délmagyarország szerkesztőségét dicséri: A DM-Magazin című rovatban vasárnaponként bemutatja azokat a városokat, amelyek a Vörös Hadsereg magyarországi dicsőséges harcai következtében fölszabadultak.” A sorozat most véget ért. De természetesen továbbra sem mondunk le arról, hogy megismertessük olvasóinkat a szocialista építőmunka eredményeivel hogy a magunk eszközeivel ápoljuk és erősítsük a magyar—szovjet barátságot. Hiszen ez mindennapi munkánk, feladatunk és célunk volt eddig, a marad ezután is. Fehér Kálmán A harmadik az Angarán Épül a világ legnagyobb erőműve A szibériai Angara folyón épül a világ egyik legnagyobb erőműve, a 4 millió 300 ezer kilowatt teljesítményű, Uszty-Ilimszki Vízierőmű. Az angarai vízlépcső hat vízierőműből áll majd. Az Irkutszki és a Bratszki Vízierőmű — amely a világ második legnagyobb ilyen létesítménye — már üzemel. Idén megindul az Uszty- Ilimszki Vízierőmű tervezett tizennyolc áramfejlesztője közül három. Egyenként 240 000 kilowattot termelnek. A műszaki újítások következtében az uszty-ilimszki áramfejlesztők a Bratózki Vízierőmű hasonló gépcsoportjaival szemben 7 százalékkal termelékenyebbek, bár itt a víz nyomása 30 százalékkal kisebb. A harmadik angarai vízierőmű építői csupán 1974- ben 1 300 000 köbméter betont építettek be a 105 méter magas duzzasztógátba. Októberben kezdődött az új, 1873 négyzetkilométer vízfelületű víztároló feltöltése. Az Uszty-ilimszki Vízierőmű elkészülte után évente 21,6 milliárd kilowattóra elektromos energiát ad. (APN) FEKETE GYULA Aiú meg a katonák 39. A köveset másik oldalára nem látott el a töltéstől. Hacsak ott nem vonulnak a földeken is tankok. Ahogy a fronton szoktak támadni. Most ért ide az első. Nézze fönt, az úton brummogó, elcsörömpölő acélszörnyeket: egytől egyig Tigris! Huszonötöt megszámolt. De még mindig nagyon sok jött. „No, Grisa, lesz melegetek... Ezt mind kilőni!” A kutya is a tankokat nézte. Kicsit távolabb szunyókált az előbb, most közelebb húzódott hozzá, és kihegyezett fülét idegesen mozgatva leste a tankok vonulását. A nap már az ég alján parázslott, fátyolos felhők mögött. De még sokára lesz sötét. Tavaszodik már, kinyúlnak a nappalok. „Kár, hogy nem jár a vekker — gondolta. — Mert akkor megnézném, mikor megy le a nap, és holnap is megnézném még holnapután is. És akkor tudnám, mennyivel nyúlik meg a nap, mennyivel hosszabb az egyik, mint a másik.” Még sose mérte meg, mennyivel hosszabbodnak a napok. Észre se igen venni ilyenkor, és ugye, nyáron már mennyivel hosszabbak. De ez is csak bajnak van, most, hogy hosszabb a nap, mert annyival később sötétedik, Ész ütötte hirtelen, össze sem hajtotta a takarót, csak a vállára lódította. Füttyentett a kutyának, s elindult a töltés alján, tovább, visszafelé. Éppen elcsörömpölt az utolsó tank is az úton, amikor a kukoricáshoz ért. Jókora tábla volt, a dombhajlaton még nem látszott a vége. Igaz, nem olyan sűrű már ilyenkor, mint ősszel, de jobb a csupasz domboldalnál. Nem vágott bele rögtön, csak jó hajításnyira a sarkától. Béniről nézve már sűrűbb volt a kukoricás. Le sem igen kellett hajolnia, és nem látott ki belőle. Akkor pedig őt sem láthatja a hidat őrző géppisztolyos. Alkonyodon, mire a dombhajlatra ért. Megritkult előtte a kukoricaszár, sajnos a táblának vége. Azaz még nem volt vége, de a hátra levő darabon levágták, felcsomózták a szárat. Fehéren kanyargott a kövesút a távolban a dombok közt, sehol egy jármű rajta. Most vette észre a tankokat. A távoli erdőszélen elpöttyögtetve, hosszan kígyózó láncban álltak a tankok, előre meredő ágyúcsövekkel. Sürgölődtek körülöttük a katonák, gallyakat és mindenféle gazt hordtak a tankok tetejére. Akkor ez mégis a front. Vagy nem lehet már messze innen. Az ágyúzás jól hallatszott, de nem kerepeltek sehol a géppisztolyok. Anélkül pedig még nem igazi front. Az ágyú csalóka, mert nem lehet tudni, innen lő vagy túlról. És néha nagyon messziről is lőnek az ágyúk, lehetséges, még száz kilométerről is. De ha nincs messze a front, és átszökhetne a sötétben, megmondhatná az oroszoknak, hol gyülekeznek a tankok. És hogy egytől egyig Tigris. Egészen biztos, hogy Tigris, ő messziről megismeri a Tigrist, meg a T 34-est is. Sajnálta most már, hogy nem számolta meg végig a tankokat. Akkor azt is megmondhatná, hányan vannak, és az ilyenért, lehet hogy még ki is tüntetnék. Prémsapkát, azt biztosan adnának. Mi az hogy. Jobbat is, mint a régi volt. Lehetnek vagy százan a Tigrisek. Mert csak huszonötig számolt, és mennyi jött még azután is, hogyne lennének százan. Még ezren is. Figyelmesen megnézte a terepet. De csak kopár tarlókat látott, egy-egy vékony csíkban húzódó szántást, vagy frisszöld, fiatal vetést. A dombok vízmosta horpadásaiban is csupaszon meredeztek még a fák, a bokrok. Csak egy-egy fűzbokor fátyolos zöldje derengett imitt-amott. Kukoricatáblát, ahol lábon volna a tavalyi szár, sehol sem látott. Szemmel követte a kanyargó kövesutat, és egészen messze, a látóhatár partján, épületeket vett észre az út mentén. És mintha gémeskút ágaskodna az épület mellett Vagy valamilyen sorompó? Nem, nem sorompó lehet az. Akkor a vasúti töltést is látnia kellene. Kinézte az Irányt, merre volna legalkalmasabb átvágni a földeken a sötétben. Minél távolabb a kövesúttól, mert a kövesút mentén szoktak megbújni leginkább a katonák. Elgondolkozott ezen: miért éppen a kövesút környékén nyüzsögnek?... És ha jönne egyszer egy hadvezér (elképzelte, hogy ő lesz ez a hadvezér), aki folyton elkerülné katonáival a kövesutakat, és nyomulna előre az erdőkben, a szántóföldeken, és mind bekerítené a kövesúton gyülekező ellenséget... A tankok persze gyorsabban haladnak a kövesúton, az igaz. De olyan tankot kellene csinálni, amelyiknek mindegy kövesút vagy földút... még a patakon is át tudna menni, ott is, ahol nincs híd. Még a Dunán is. Mint a német terepjáró, de lenne ágyúja, géppuskája, minden.*, (Folytatjuk.)