Délmagyarország, 1975. szeptember (65. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-02 / 205. szám

2 Magyar vezeti távirata szovjet államférfiakhoz a japán militarizmus fölötti győzelem 30. évfordulója alkalmából I. I. BREZSNYEV elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, N. V. PODOORNIJ elvtársnak • Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének, A. N. KOSZIGIN elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, Moszkva. Kedves Elvtársakl A japán militarizmus fölött aratott győzelem 30. év­fordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa és kormánya, az egész magyar nép tisztelettel em­lékezik a nagy szovjet népnek az ázsiai népek szabadságá­ért, a távol-keleti béke helyreállításáért vívott dicsőséges harcára. Meghajtjuk a kegyelet zászlaját a hősök emléke előtt, akik életüket áldozták a japán militarizmus leveré­séért folytatott harcban. A japán militarizmus szétzúzásában a szovjet hadsereg együtt harcolt a fasizmus elleni kolícióban részt vevő szö­vetségesekkel, vállvetve küzdött a mongol hadsereggel, a koreai partizánokkal, a kínai népi felszabadító hadsereg ala­kulataival. A szovjet hadsereg győzelme a japán Kvantung­­hadsereg fölött döntő mértékben járult hozzá a militarista Japán vereségéhez. E győzelem kedvező feltételeket terem­tett a szocialista forradalom kibontakozásához Kínában, Koreában és Vietnamban, jelentősen hozzájárult az ázsiai népek nemzeti felszabadító mozgalmának sikereihez. A Szovjetunió kormánya az elmúlt három évtizedben mindent megtett a béke és a biztonság megszilárdításáért az ázsiai térségben is. Pártunk és kormányunk teljes mér­tékben egyetért és támogatja a szovjet népnek az ázsiai kollektív biztonsági rendszer létrehozására irányuló erőfe­szítéseit. Meggyőződésünk, hogy az SZKP XXIV. kongresszusán elfogadott békeprogram nemcsak Európában, hanem Ázsiá­ban is valóra válik, s jól szolgálja a népek szabadságát, fejlődését és nemzeti fölemelkedését. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, a magyar dolgozók, valamint a magunk nevében kívánunk önöknek és a szovjet népnek további sikereket a kommu­nizmus építéséért, a békéért és a biztonságért, a nemzet­közi enyhülés tartóssá tételéért vívott harcukban. Kádár JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Harminc éve a Missourin Színhely: Tokiói-öböl. Idő: 1945. szeptember 2. Nem vé­letlen így egymás mellett ez a két kurta, színlapokra em­­lékeztető mondat — szinte színházi rendezőre vallott, ahogy most harminc eszten i­deje megrendezték a kilenc „Vendég” fogadását a Mis­souri csatahajón. Azok ott kilencen, akik lassú léptek­kel ballagtak fel a hajóhí­don, vagy szmokingban, ci­linderrel a fejükön lépdel­tek, vagy halványzöld hábo­rús egyenruhát viseltek „tá­bori” rangjelzésekkel. Aki fogadta, egy meg-megrándu­­ló arcú, sötét szemüveges tá­bornok, MacArthur. Csak intett, a japánok állva ma­radtak, úgy hallgatták né­hány mondatos kemény be­szédét. Aztán a külügymi­niszter írta alá a már előre bőrbe kötött fegyverszüneti egyezmény két példányát. Manapság amerikai törté­nészek, nyugati lapok szere­tik azt a beállítást megis­­mételni, hogy „az atombom­ba tétette le a fegyvert a japánokkal”. Kétségtelenül közrejátszott az atombomba okozta katonai-politikai-tár­­sadalmi sokk is, de­­ ezt minden katona megérti, és aki valaha foglalkozott a háborúk történetével, iga­zolhatja — érintetlen, jól felszerelt hadseregek meg­semmisítése nélkül aligha kerülhetett volna sor szep­tember 2-án a japán kapitu­lációra. A szovjet hadsereg au­gusztus 9-én, hajnalban in­dult meg a japánok ellen, egységei rendkívül gyorsan átkeltek a Hszingan-hegysé­­gen, majd a Közép-Mand­­zsúriai síkságon a japánok egyik legnagyobb és legerő­sebb hadseregének, a Kvan­­tung-hadseregnek a hátába kerültek. Egymillió Japán katona állt Mandzsúria föld­­jén. A japán kormány és a leg­felsőbb haditanács üléseinek a jegyzőkönyvei, a híres „császári konferencia” rész­vevőinek visszaemlékezései szerint akkor döntöttek a fegyverszünet elfogadása mellett, amikor augusztus 13-án megkapta a japán ve­zérkar a hírt, hogy a mand­zsu­riai haderőt a szovjet­ hadsereg bekerítette, és már csak napok kérdése a meg­semmisülés. Másnap Sváj­con és Svédországon keresz­tül közölték az antifasiszta koalíció hatalmaival, hogy Japán feltétel nélkül meg­adja magát. Véget ért a má­sodik világháború. G. M. A VDK születésnapján A kerekszámú születésna­pok nemcsak az emberek, hanem az államok életében is megkülönböztetett ünne­pélyességre tarthatnak szá­mot. Valahogy természetes, hogy az ilyen jubileumok a szokásosnál is jobban ösztö­nöznek vissza- és előrepil­­lantásra, mérlegkészítésre, és számvetésre. Ráadásul ebben az esetben olyan baráti­testvéri országról van szó, amely az emberiség gazdag történelmében is szinte pá­ratlan hősiességgel, hihetet­lenül rögös úton jutott el a mostani szép mérföldkőhöz: harminc esztendővel ezelőtt, 1945. szeptember 2-án kiál­tották ki a Vietnami De­mokratikus Köztársaságot. Nem akármilyen előzmé­nyek után. 1940-ben a hír­hedt Tanaka-terv alapján a japán imperializmus csapa­tai vonultak be a francia gyarmatra és a Vietnami Függetlenségi Liga (Viet Minh) vezetésével fellángolt a partizánharc a betolako­dók ellen. Ebben az időben ismeri meg a világ a Viet Minh elnöke, Ho Si Minh nevét. 1945. augusztus 19-én, nem utolsósorban az általa vezetett hősi harc eredmé­nyeképpen, összeomlik a ja­pán uralom és ezzel a báb­császárság is. Történelmi fordulópont: a hatalom a Viet Minh kezébe kerül,­ és Hanoiban létre­jönnek a népi igazgatás szervei. Ezt követi a diadalmas, harminc esztendővel ezelőtti nap: a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság kikiáltása. A francia kolonializmust alaposan meggyengítette a második világháború, úgy tesz, mintha belenyugodna a fejleményekbe. 1946. március 6-án Párizs egyezményt ír alá, amelyben elismeri a füg­getlen Vietnamot, és az ok­mányt szeptemberben meg­­erősítik. 1946 decemberében mégis francia csapatok tá­madják meg Hanoit. Megkezdődik egy csodála­tos hősköltemény újabb fe­jezete, a francia kolonializ­­mus elleni népi háború. En­­­nek során először történik meg, hogy egy gyarmatosító nagyhatalom látványos ka­tonai vereséget szenved egy általa elnyomott kis ország­tól. 1954. május 7-én a fran­cia elitcsapatok a híres Dien Bien Phu-i erődnél leteszik a fegyvert a VDK néphad­serege előtt. Washington azonban úgy döntött, hogy megfosztja a győzelem gyümölcseitől a vietnami népet. Segítségével bábrezsim alakult Dél-Viet­­namban, 1964-ben az ameri­kaiak kiprovokálták a hír­hedt „tonkini incidenst”, és a vietnami nép most már a tőkés világ legnagyobb ha­talmával áll háborúban. Ál­dozatos, vérzivataros évtized következett. De a tömeges hősiesség, a szocialista or­szágok mindenoldala és a haladó nemzetközi közvéle­mény erkölcsi támogatása elvezetett a legnagyobb tör­ténelmi győzelemhez is. Dél- Vietnam immár szabad és független köztársaság, a VDK pedig végre minden erejét a békés építés nagy munkájának szentelheti. Magyar vezetők Üdvözlő távirata LE DZJÁN elvtársnak, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első titkárának, TON DUC THANG elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökének, PHAM VAN DONG elvtársnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság kormánya elnökének, Han­oi,­ Kedves Elvtársak! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Miniszterta­nácsa, egész népünk nevében forró szeretettel köszöntjük önöket és a testvéri vietnami népet a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság megalakulásának 30. évfordulója al­kalmából. ■s A Vietnami Demokratikus Köztársaság népe — kipró­bált marxista—leninista élcsapatának, a Vietnami Dolgo­zók Pártjának vezetésével — kimagasló eredményeket ért el a szocialista építésben, az ipar és a mezőgazdaság fej­lesztésében. A vietnami nép hosszú évtizedek hősi harca után történelmi jelentőségű győzelmet aratott a külföldi agresszorok és helyi csatlósaik fölött. Az indokínai háborús tűzfészek felszámolása jelentős hozzájárulás a béke megszi­lárdításához, a szocializmus és a haladás erőinek az impe­rializmus és a reakció elleni harcához. Vietnam történelmének új szakasza kezdődött most. Bi­zonyosak vagyunk abban, hogy a kemény harcokban edzett vietnami nép sikeresen megoldja majd a békés építőmunka nagy feladatait is. A vietnami dolgozók áldozatkész mun­kája nyomán rövidesen begyógyulnak a háború okozta se­bek. Valóra válik Ho Si Minhnek, a vietnami nép nagy fiának, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom ki­emelkedő harcosának végrendelete: felépül a békés, egy­séges, független és szocialista Vietnam, amely méltón kép­viseli a világ e térségében a társadalmi haladás, a béke megvédelmezésének és a biztonság megteremtésének ügyét. A Magyar Népköztársaság, erejéhez mérten, sokoldalú segítséget nyújtott a vietnami nép igazságos harcához. Szá­míthatnak pártunk, kormányunk és népünk önzetlen támo­gatására békés országépítő munkájukban is. Biztosak va­gyunk abban, hogy a jövőben tovább erősödnek és fejlőd­nek népeink testvéri kapcsolatai, és együtt munkálkodunk a szocialista országok egységének erősítésén, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom céljainak megvalósítá­sán, a világ békéjének és biztonságának szilárdításán. Kedves Elvtársak­ ! Legnagyobb ünnepük alkalmából őszinte szívvel kí­vánjuk, hogy érjenek el újabb kimagasló sikereket hazájuk felvirágoztatásáért, népük boldogulásáért, a szocialista tár­sadalom felépítésében, Vietnam és Indokínai békéjének és függetlenségének biztosításáért folytatott harcukban. Budapest, 1975. szeptember 1. : n • Elvtársi üdvözlettel: v.cj! KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LAZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság­­ Minisztertanácsának elnöke Hanoiba érkezett Huszár István • Hanoi (VNA) Vasárnap Hanoiba érke­zett az a magyar párt- és kormányküldöttség, amely Huszár Istvánnak, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettesének, az Állami Tervhivatal elnöké­nek vezetésével részt vesz a VDK kikiáltásának 30. év­fordulója alkalmából rende­zendő ünnepségeken. A ma­gyar delegációt Nguyen Duy Trinh, a Vietnami Dolgozók Pártja Politikai Bizottságá­nak tagja, a VDK miniszter­elnök-helyettese fogadta. Ugyancsak a nap folya­mán megérkezett az NDK, a KNDK, Csehszlovákia és a KNK párt- és kormánykül­döttsége. A kínai delegációt Csen Hszi-lien, a Kínai Kommu­nista Párt KB Politikai Bi­zottságának tagja, a Kínai Államtanács alelnöke vezeti. A KNK küldöttségét Pham Van Dong miniszterelnök fo­gadta. Nagygyű­lés Csepelen • Budapest (MTI) A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa a Vietnami Demokratikus Köztársaság megalakulásának 30. évfor­dulója alkalmából ma dél­után 3 órakor nagygyűlést rendez a Csepel Vas- és Fémművek Szerszámgépgyá­rának kultúrtermében. A nagygyűlésen Borbándi Já­nos, a Minisztertanács el­nökhelyettese és Nguyen Manh Cam, a Vietnami De­mokratikus Köztársaság bu­dapesti nagykövete mond be­­szédet. Kedd, 1975. szeptember 2. Szovjet vezetők üdvözlete • Hanoi (TASZSZ) Leonyid Brezsnyev, Nyiko­­laj Podgornij és Alekszej Ko­szigin tegnap táviratban üd­vözölte a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság vezetőit a köztársaság kikiáltásának 30. évfordulója alkalmából. A távirat a többi között hangoztatja: a szovjet em­berek továbbra is testvérien segítik és támogatják Viet­nam népét a nemes célkitű­zésekért folytatott harcában, mindenképpen erősítik a kapcsolatokat, a barátságot­ és a szolidaritást az SZKP­ és a Vietnami Dolgozók Pártja, a Szovjetunió és a VDK között a két ország javára és az egész szocialista közösség ér­dekeinek megfelelően. Osz­tozunk vietnami testvéreink örömében, hogy nagyszerű győzelmet értek el, teljesen felszabadították Dél-Vietna­­mot az imperialisták és csat­lósaik elnyomása alól — han­goztatja többek között a táv­irat. 92. Kiderült, hogy Haska Julis először életében került be Szegedre, a karahomoki buckákon kí­vül még falut sem látott. Most hirtelen bele­csöppent a házrengetegbe. Kicsi agyára az új be­nyomások mérhetetlen mennyisége zúdult és amikor azt kérdeztük tőle, hogy mi tetszik itt a legjobban, minden vágya egy mondatban szól elő ajkáról: — Ez az iskolai És Haska Julis, amikor őrzi a libákat, egyik szeme rajtuk, másik szeme a füzeten, amelybe Castell-ceruzával írja be a Nagy Sándor-rendszer jelvényeit. — Hát ezt hol szerezted Karahomokon? — Nyertem! — feleli büszkén. A tanító úr tűzte ki első díjul az egyik versenyre és én meg­nyertem, ma is ezzel írtam a száz fokot. Vígan megy a karahomoki tanítói viskóban a gyorsírás tanulás. A gyerekek leckéiket diktálják egymásnak gyorsírással és Karahomokon tudják, mi az a száz, meg százhúsz fok, annyira, hogy egy szép napon Haska Julie felkerekedett a so­rosba és az országos gyorsíróversenyen ő is el­indult a százhuszas fokon. Deák Tamás pedig, az érdemes tanító és gyors­írástanár ott kínlódik a buckákon. Rajongó lelke tele szépséggel, még véglegesítve sincs és amikor hegedül az iskolájában vonója beleütődik a mes­tergerendába ... SZÍNHÁZI ÚJSÁG (1927. március): Páger Tó­ni a szegediek kedvence volt tanárjával züllik reggelig. A tanár rendszerint addig tanár, amíg az isko­la tantermében magyaráz a nebulóknak, akik nem mindig figyelnek előadására, hanem sok­szor csintalan mókákon törik a fejüket. A ma­kói gimnáziumban sok csintalan mókának volt szülője Páger Antal IV. o. tanuló, aki Juhász Gyula tanár úr előadásából ismerte meg a reto­rikát és tanulta szeretni a magyar bánatok tra­gikus sorsú költőjét: Ady Endrét. Akkor háború volt és Makóról is virágos sap­kával indultak a harctérre a daloló katonák. Pá­ger Tóni IV. o. tanuló is katona akart lenni, de nagyon fiatal volt és valódi kard helyett kasíro­zott kardot kötött az oldalára és sikeres vizsga után Thália hadseregében a táncos-komikus rangig vitte el. Elkerült ebben az évben Szegedre és a makói kis­diák a Tisza-kávéházban össze­találkozott makói tanárával, Juhász Gyulával. Egymásra ismertek mind a ketten, a színész és az országos hírű költő és a viszontlátás örömei­re való tekintettel elindultak együtt a tarka ab­­roszos kiskorcsmák felé. Azóta ha Págerné Geiz­­ler Lola hiába várja a megbeszélt rendez­ véus­­kon Páger Antal táncos-komikust, mindjárt tud­ja, hogy tanárával van együtt az egyik alsóváro­­si, levendula illatú csendes korcsmában, ahol is­kolán kívüli oktatásban részesült. Juhász Gyula, a költő pedig boldogan viszi magával volt tanítványát, akit szeret és aki az 6 ifjúságát juttatja eszébe, amikor még a bús ma­gyar poéta szerelmes szonetteket írt a­ szőke An­nához, a hűtlenhez, aki valahol dalos éjszakákon pezsgőmámor között szavalja bús magyar ver­seit. ALFÖLDI IPAR ÉS KERESKEDELEM (1927. július 9-én): Juhász Gyula: Az ipar és én. Nem is gondolná az ember, hogy egy költő­nek mennyi vonatkozása van az iparhoz. Példá­ul nekem. Először is mindjárt az Ipar-utcában­ születtem. (Az igaz, hogy ezt nem sokkal azelőtt még Sörház-utcának hívták, de hát nekem mind a két név rokonszenves és kedves.) Gyermekko­romban azt gondoltam, hogy a nagyapám mes­tersége miatt nevezték így el, csak később jöt­tem rá, hogy az Ipartestület székháza miatt, amely a sarkán állott. Hiszen a székház még ma is áll, de az utca, amelyet róla kereszteltek el az már csak volt, de nincsen. Én magam is túlél­­­tem az utcámat, ami azt mutatja, hogy elég ma­radandó vagyok. (Folytatjuk*

Next