Délmagyarország, 1975. november (65. évfolyam, 257-281. szám)

1975-11-01 / 257. szám

2 A KGST és a sajtó • Moszkva (TASZSZ) Moszkvában pénteken be­fejeződött­ az a tanácskozás, amelyen megvitatták, hogyan világítsa meg a sajtó a KGST sokoldalú tevékenysé­gének, a szocialista integrá­ciónak, a komplex program megvalósulásának kérdéseit. A­ tanácskozáson 14 szocia­lista hírügynökség képviselői, a KGST titkárságának mun­katársai, valamint közgazdá­szok vettek részt. A nemzetközi kapcsolatok­ban végbement enyhülés, a békés egymás mellett élés el­veinek széles elismerése — emelte ki a tanácskozás — kedvező feltételeket terem­tett a szocialista országok további gazdasági haladásá­hoz A szocialista országok, sikeresen megvalósítva öt­éves­ terveik előirányzatait, jelentős eredményeket értek el az anyagi javak termelé­sében és a dolgozók életszín­vonalának emelésében. A tanácskozás résztvevői hangsúlyozták, hogy mind a kapitalista, mind a fejlődő országokban megnövekedett a közvélemény érdeklődése a szocialista gazdasági integ­ráció iránt. Tudósok és új­ságírók széles köre rendsze­resen ír erről a témáról. A­­ tanácskozás résztvevői Integrációs témájú írott és fotóanyagok közös alapjának létrehozásában állapodtak meg. Nemzetközi újságíró­küldöttségek gyakoribb utá­nzását irányozták elő a szo­cialista országok által közös beruházásban készülő leg­fontosabb objektumokhoz.' Szovjet üdvözlet •­ Moszkva (TASZSZ) Leonyid Brezsnyev, Nyiko­­laj Podgornij és Alekszej Ko­szigin táviratban üdvözölték Huari Bumedient, az Algé­riai Forradalmi Tanács elnö­két, a köztársaság miniszter­­elnökét, valamint az algériai népet a köztársaság fennál­lásának 21. évfordulója al­kalmából. A szovjet vezetők üzene­tükben hangoztatták, hogy az afrikai nemzeti felszabadító mozgalomban kiemelkedő al­gériai forradalom győzelme óta eltelt évek­ során az al­gériai nép fontos társadalmi és gazdasági átalakításokat hajtott végre, és jelentős si­kereket ért el a nemzetgaz­daság és a nemzeti kultúra fejlesztésében. Meggyőződé­süket fejezték ki, hogy a két­ országot összefűző barátság, és a két ország közötti sok­oldalú együttműködés to­vább erősödik és fejlődik­ mindkét nép érdekében. Nemzetközi szimpózium • Prágában befejezte mun­káját az a kétnapos nemzet­közi elméleti szimpózium, melyet „A tudományos-tech­­niíkfeli forradalom — a két vi­­lágrendszer versenyének leg­­i­on­tosabb tényezője” címmel a Béke és Szocializmus fo­lyóirat szervezett. A tanács­kozáson részt vettek a Bol­gár Kommunista Párt, a Csehszlovák Kommunista Párt, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, a Né­met Szocialista Egységpárt, a Román Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja szakértői, valamint a Béke és Szocializmus szer­kesztő bizottságának tagjai. Az MSZMP küldöttségét Ha­­lay Tibor, az MSZMP KB Társadalomtudományi Inté­zetének igazgatóhelyettese ve­zette. • Prága (MTI) Losonczi Pál Aden­be érkezett (Folytatás az 1. oldalról.) fala között haladt végig a Madramon, a szabadságért vívott küzdelem egyik hősé­nek nevét viselő főútvonalon. Aden apraja-nagyja nagy szeretettel, virággal,­­ a két ország barátságának éltetésé­vel köszöntötte a távoli szo­cialista országból érkezett vendégeit Losonczi Pál és kísérete délben megkoszorúzta a Mártírok Kertjében levő em­lékkövet, délután pedig az elnöki palotában megkezdőd­tek a hivatalos magyar—je­meni tárgyalások. Magyar részről Losonczi Pál vett részt az eszmecserén, továb­bá Soós Gábor mezőgazda­sági és élelmezésügyi állam­titkár, Garai Róbert külügy­miniszter-helyettes, Török István külkereskedelmi mi­niszterhelyettes, Lakatos Er­nő, a kormány Tájékoztatá­si Hivatalának elnökhelyette­se, Nagy Miklós, a KKI el­nökhelyettese, Kiss Sándor vezérőrnagy, a Magyar Nép­i hadsereg vezérkari főnöké­nek helyettese, Nagy S. La­jos nagykövet és Veres Já­nos, a Külügyminisztérium főosztályvezetője. Jemeni részről Szalem Ali Rubia államfőn kívül a dél­jemeni külügyminiszter to­vábbá az iparügyi, a köz­munkaügyi, a kereskedelem és ellátási, valamint a mező­­gazdasági és földreformügyi miniszter volt jelen. Losonczi Pál és Szalem Ali Rubia kölcsönösen tájékoz­tatták egymást országaik belső helyzetéről, a magyar és a jemeni nép munkájának eredményeiről, s szóltak a nehézségekről, a gondokról is. Egyöntetűen kifejezték meggyőződésüket, hogy a kétoldalú kapcsolatok az elmúlt években minden szin­ten eredményesen fejlődtek, problémamentesek és jók, és adottak a lehetőségek az együttműködés továbbfej­lesztésére. Szalem AH Rubin meleg szavakkal szólt Ma­gyarország önzetlen, interna­cionalista segítségéről, ame­lyet a magyar kormány és nép nyújtott a brit imperia­lizmus gyarmati uralma alól felszabadult, a reakcióval éles osztály­harcot vívó Je­meni Népi Demokratikus Köztársaságnak. A tárgyalások során érin­tették a nemzetközi helyzet alakulását, azokat a körül­ményeket, amelyek között a két nép él és dolgozik. A nemzetközi helyzet értékelé­se során megállapították, hogy mindkét fél álláspontja minden megtárgyalt kérdés­ben azonos, vagy egymáshoz nagyon közelálló. Az eszmecserét őszinte, ba­ráti légkör, tárgyszerűség, s a megvitatott kérdésekben nézetazonosság jelemezte. A pénteki plenáris megbeszé­lések alapján a továbbiakban mindkét fél szakértői talál­koznak a gyakorlati tenni­valók meghatározására. Este Szalem Ali Rubin díszvacsorát adott a magyar államfő tiszteletére. A va­csorán Losonczi Pál pohár­köszöntőt mondott. Szükséges, hogy a különböző országok érdekeltek legyenek a leszerelésben Megkezdte az ENSZ-közgyűlés politikai bizottsága a leszerelés problémáinak megvitatását . New York (MTI) Az ENSZ-közgyűlés 1. sz. politikai bizottsága megkezd­te a leszerelési kérdések megvitatását. A bizottság ülésén felszó­lalt Jakov Malik, a Szovjet­unió állandó ENSZ-képvise­­lője. Hangsúlyozta, hogy kül­döttsége arra a javaslatra szeretné összepontosítani a figyelmet, amelyet a Szovjet­unió terjesztett a közgyűlés elé. A szovjet javaslat felszó­lít az új típusú tömegpusztító fegyverek és az új fegyver­­rendszerek kidolgozásának és gyártásának betiltására. Azoknak a feladatoknak a megoldásában, amelyek a fejlődő országok előrehaladá­sát segítik elő, a fő akadályt az jelenti, hogy az egész vi­lágon óriási összegeket köl­tenek évente fegyverkezésre. A katonai kiadások felemész­tik mind a fejlett, mind pe­dig a fejlődő országok anya­gi erőforrásainak oroszlánré­szét. Éppen ezért szükség van arra, hogy a különböző országok érdekeltek legye­nek a leszerelésben, a kato­nai kiadások csökkentésében, valamint az új típusú fegy­verek létrehozására előirány­zott összeg növelésének meg­akadályozásában. A Szovjetunió síkraszáll amellett, hogy az emberiség egyszer s mindenkorra vé­­get vessen az új típusú tö­megpusztító fegyverek létre­hozásának. A Szovjetuniónak nem célja valamiféle egyol­dalú megoldás kicsikarása. Készen áll arra, hogy vállal­ja mindazokat a kötelezett­ségeket, amelyeket az összes többi ország, köztük a Biz­tonsági Tanács állandó tag­jai magukra vállalnak. Az ENSZ-közgyűlés külön­leges politikai bizottsága csü­törtökön két határozatterve­zetet fogadott el. A doku­mentumok elfogadását a Dél­afrikai Köztársaság fajüldö­ző politikájáról tartott vita előzte meg. Az egyik tervezet felszólít­ja a tagállamokat, hogy boj­­kottálják a fajüldöző politi­ka elvei­ alapján kiválasztott sportszervezeteket, továbbá követeljék, hogy a különbö­ző nemzeti és nemzetközi sportegyesületek szüntessék meg együttműködésüket a faji megkülönböztetés politi­kája alapján álló dél-afrikai sportszervezetekkel. A bizottság másik javasla­ta elítéli a dél-afrikai fajül­döző rendszert, felhívja a különböző államok és szer­vezetek figyelmét arra, hogy ne teremtsenek kapcsola­tot dél-afrikai intézmények­kel. Szombat, 1975. november 1 Biszku Béla látogatása Borsod megyében Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára kétnapos látogatást tett Borsodban. Szerdán a Borsod megyei pártbizottság székházában dr. Bodnár Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára, va­lamint Borsod megye és Mis­kolc megyei város vezetői fo­gadták Biszku Bélát, aki részt vett és felszólalt a me­gyei pártbizottság kibőví­tett ülésén, majd Kazincbar­cikára látogatott. Felkereste a Borsodi Vegyi Kombinátot, majd az üzem és a város ve­zetőinek társaságában meg­tekintette a termelő és az épülő gyáregységeket. Ellá­togatott az olefinprogram ke­retében épülő pvc.III-hoz is. Az üzemlátogatást követően Biszku Béla baráti eszme­cserét folytatott a város és a kombinát párt-, állami és társadalmi vezetőivel. A csütörtöki napot Biszku Béla Ózdon töltötte. Találko­zott a városi párt-végrehaj­tó bizottság tagjaival, a poli­tikai és társadalmi szerveze­tek, az Ózdi Kohászati Üze­mek vezetőivel, akiknek je­lenlétében Vajda István, a városi pártbizottság első tit­kára adott tájékoztatót a vá­ros és az üzem fejlődéséről. Közéleti napló PÁRTMUNKÁSKÜLDÖTTSÉG UTAZOTT BAGDADBA Az Iraki Kommunista Párt Központi Bizottsága meghí­vására Katona Istvánnak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a Népszabadság fő­szerkesztőjének vezetésével Bagdadba utazott az MSZMP Központi Bizottságának párt­munkásküldöttsége. H­AZAÉRKEZETT VARSÓBÓL A MAGYAR PÁRTMUNKÁS-DELEGÁCIÓ Tegnap, pénteken hazaér­kezett Varsóból a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának párt­munkásküldöttsége, amely Grósz Károlynak, a KB osz­tályvezetőjének vezetésével október 28—31. között tar­tózkodott Lengyelországban, és megbeszéléseket folytatott a Lengyel Egyesült Munkás­párt Központi Bizottságának képviselőivel. ELUTAZOTT A SZÍRIAI HONVÉDELMI MINISZTER Tegnap elutazott Budapest­ről Moustafa Tlass tábornok, a Szíriai Arab Köztársaság fegyveres erői főparancsno­kának helyettese, honvédelmi miniszter, aki — küldöttség élén — Czinege Lajos vezér­­ezredes, honvédelmi minisz­ter meghívására hivatalos, baráti látogatást tett Ma­gyarországon:­'­J _ OLASZ SZOLIDARITÁSI KÜLDÖTTSÉG LÁTOGATÁSA MAGYARORSZÁGON Tegnap elutazott hazánkból az olasz szolidaritási szer­vezetek küldöttsége, amely Vittorio Origlia, az olasz— magyar fórum titkára veze­tésével október 27—31. kö­zött látogatást tett Magyar­­országon. A vendégekkel megbeszéléseket folytatott Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnö­ke, Kiss Károly, a SZOT al­­elnö­ke, dr. Molnár Béla, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Rostás István, a Magyar Szolidari­tási Bizottság chilei akcióbi­zottságának elnöke és Se­bestyén Nándorné, az Orszá­gos Béketanács főtitkára. Az olasz küldöttség láto­gatása során találkozott a Magyarországon működő chi­lei antifasiszta bizottság kép­viselőivel; ellátogatott Sze­gedre, ahol a Csongrád me­gyei népfront bizottság ke­­rekasztal-beszélgetést rende­zett a vendégek részvételé­vel. Siklós János JÓZSEF 10. A túlzásba vitt karácsonyi ajándékozása is er­re mutat. Mindenkinek vesz, hoz valamit, és job­ban örül az ajándékozásnak, mint az, aki kapja az ajándékot. A testvérei nem viszonozzák ezt a figyelmességet, de ezt természetesnek tartja. A benne élő ragaszkodásának egy olyan fokú túl­fűtöttségére mutat ez is, amelyből kiderül: az otthonában töltött java életét érzi igazinak, abban magabiztos, szabad, a felnőtté válással járó új világban, környezetben idegen maradt. István elolvasta a másik levelet is, amelyet a múlt év nyarán írt: „Kedves, jó Apám! Nem azért írok a gyárba, mert kettőnkre tar­tozó panaszom volna. Éppen fordítva van. Úgy érzem, elértem mindazt, amit egy nem halló, negyvenöt éves ember egyáltalán várhat az élet­től. Különösen olyan ember, mint én, aki jó tíz esztendeje a világról úgyszólván semmit sem tu­dott. A szanatórium újonnan épült szállójában ön­álló lakásom van: szoba, előszoba, beépített szek­rénnyel és fürdőszobával. Véglegesen a gond­nokságra kerültem, leltárfőnök lettem, máju elsejétől közvetlenül a vezetőgondnokhoz tarto­zom. Szerteágazó, bonyolult munkát bíztak rám. A fizetésem kétezer-ötven forint lett. A főorvos úrnak, nagyon sokat köszönhetek, ő segített és rajta keresztül aztán több pártfo­gón­ találtam. Most már nem szégyellem leírni, valami megváltozott bennem, jobb érzéssel va­gyok az emberek iránt. Mindig féltem tőlük; minden rossz forrása csak az ember lehet. Ebben a hitemben annak idején Dosztojevszkij segített. Igaz, soha nem lázongtam a sorsom ellen, akkor sem, amikor nevetség és gúny tárgya voltam, és alig bírtam cipelni már nyomorult kis életemet. Megerősítettem magam, szerencsétlen lettem­, kö­telességem elviselni a lenézést, megalázást azért, hogy néha kapjak egy csöpp irgalmat. Az utóbbi két esztendőben azonban néhányan (különösen a főorvos, a vezetőgondnok, egy öreg könyvelő, a Jóska bácsi és mások is) annyit jót tettek velem, hogy engedett bennem a gyűlölet határát súroló ellenszenv, az ember (az egész­séges ember) iránt. Minden egyéni érdek nélkül küszködtek, vesződtek velem, tanítottak, hogy ne legyek kiszolgáltatott, megalázott helyzetű azért, mert süket vagyok. Tudom, hogy ma ritkaság az ilyesmi, ezért tartom olyan sokra. Ők segítették elő, hogy valamelyest oldódott bennem az ala­csonyabb rendűségem érzete; talán már nem va­gyok az a riadt, menekülésre kész ösztönű, aki voltam, amikor a szanatórium kapujában elvál­tunk, és én itt maradtam. Kedves, jó Apám! Bocsásson meg, de nem tu­dom visszafogni belső megrendelésemet, pedig úgy vigyázok a leírt szavakra. Csak én tudom, mivel tartozom Apámnak. Az első esztendőben — őszinte leszek — szinte megvetettem, mert azt hittem, elrúgott magától. Most már látom, hogy a javamat akarta szolgálni: kemény, sziklater­­mészete mögött tiszta, mély emberi érzés mun­kál. Az én süket testemben vergődő lélek ezt már gyerekkorban megérezte, és ez az akkori el­fordulás — úgy érzem — most már teljesen el­múlt. Tudom jól, hogy mindent Apámtól kap­tam: a kínlódás esztendőiben a bátorítást, hogy mindenképpen muszáj élni, pedig akkor legben­sőbb barátom, volt a halál. Az életmuszájhoz se­gítséget adott, a nehéz esztendők vergődését, kín­lódását végigcsinálta velem, hogy felnőtt legyek, írni, olvasni, gondolkozni tudjak. Legyen áldott minden lépése, édes, jó Apám! Tavaszon, nyáron gyakran járom a Lővéreket. Esténként leülök a fák alá, a gyepre, és nézem a hatalmas, csillagos égboltot. Olyan sok, szép és igaz gondolatot érzek a fejemben, hogy abból ta­lán tíz regény is kitellene. Ne mosolyogjon rajtam: esténként én mindig üzenek haza a csillagokkal. Apámnak, Anyámnak és a testvéreimnek. Mind­egy­őjüknek megvan a csillaga, ott ragyognak fölöttem. Üzenek velük és azután, amikor újra eljövök az erdőaljra, megkérdezem a csillagokat, hogy átadták-e az ép elgondolt, hosszú leveleimet? Olyankor mindig otthon vagyok, a házunk előtt, a diófa alatt, ülök a kis sámlin. Nagyon jó otthon lenni, tartozni valahová, belül tartozni valahová. Lehet, hogy furcsállja majd ezeket a sorokat, de ne vegye úgy, hogy benn­ük a lelkem fájdalma mutatja magát. Én csak azt érzem — és egyre jobban érzem —, hogy az embernek tartoznia kell valahová. Olyan láthatatlan köte­lékekkel, amelyek szeretetet­ hordoznak, mert szeretet nélkül nem élhet az ember. Énrám a szeretet forrása onnan buzog, a mi kis házunk­ból. Süket vagyok, öregedőfélben járok, aligha nyílik meg számomra a szeretetnek az az újon­nan kélő szép és gyönyörű forrása, amely fölemel és boldoggá tesz; hiszen olyan sok az egészséges, fiatal férfi, hogy én már nem re­mélhetek. Úgy tartson számon, Apám, hogy lelkemben, gondolataimban, segítségemmel, jóakaratommal én mindig otthon vagyok. Óvja isten minden bajtól és írjon többször, ezután majd gyakrab­ban járok haza. Nem tudom, jó könyveket küld­tem-e? Az én könyvtáram szépen csöpörödik. Elnézését kérem a hosszú levélért, de úgy öm­lött belőlem a gondolat, hogy nem tudtam vis­­­szafogni. Nagyon sok szeretettel, fia: József." Leejtette karját, a levéllel együtt, a paplanra. Szemüvege mögül, kétoldalt, lecsurrant­ a kön­­­nye. Elaludt. A délutáni vizit ébresztette föl. Az orvos megnézte a lábát, és tréfásan azt mondta: — Jó lesz még ez a láb, öregúr! Meghagyjuk, mert mégis jobb két lábon járni! — Csak nem volt ilyen szörnyű gondolata, doktor úr ! (Folytatjuk.)

Next