Délmagyarország, 1976. január (66. évfolyam, 1-26. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Bizalommal indulunk e­gyütt, egységben munkálkodott az ország népe mindazért, amit öt esztendei szorgalmas munka után magáénak mondhat, de együtt voltunk a tervezgetésben is, százezrek cseréltek véleményt az ország jövendő sorsának alakításáról, az elkövetkező évek feladatairól. A párt és a nép, a kormány és a dolgozó milliók szoros kapcsolata, ez volt sikereink eredője akkor is, mikor a hogyan tovább kér­déseiben döntöttünk az elmúlt öt év­ben, s benne a szokatlanul nehéz 1975- ös esztendőben, és akkor is, amikor a határozatok, a döntések után a tetteké lett a szó, velük kellett bizonyítani egyetértésünket. Kádár János, a párt első titkára fogalmazta meg a XI. kongresszuson elhangzott zárszavában, az elmúlt évek politikájáról, a párt m­unkastílusáról szólva: „Előbb meg­győztük az embereket, s csak azután hajtottuk végre határozatainkat. Ezért nyugszik szilárd alapokon szocialista rendszerünk minden pillére.” Ha az elmúlt esztendő sikereinek okát kutatjuk akár a gazdaságban, akár az élet más területein, nemcsak a kollektív erőfeszítésekről, a felelősség­­tudattal, hozzáértéssel végzett munká­ról szólhatunk, hanem arról a nélkü­lözhetetlen hajtóerőről is, amit a párt és a tömegek, a kormány és a nép ös­­­szeforrottsága jelent, a bizalom nagy erőforrás, hát még ha az az állampol­gárok tudatos, alkotó részvételével pá­rosul. Mindez a jó, a helyes politika bi­zonysága. Abban ugyanis nemcsak je­len vannak a tömegek igényei, nemcsak felismerheti benne mindenki a saját érdekeit is, hanem éppen ezáltal és éppen ezért válik realizálhatóvá, ezért forrnak vele össze a tömegek a meg­valósítás, a végrehajtás sokszor nehéz, olykor áldozatos munkát kívánó nap­jaiban. Hény és hány jelzés, tömeg­­igény, bírálat formálódott döntéssé az elmúlt években, és került vissza a tö­megek közé, mint program, végrehaj­tandó határozat!­­A pártnak, a kor­mánynak és a dolgozóknak ez a biza­­lomfel­­alkotó munkakapcsolata tette lehetővé, hogy elkerüljünk buktatókat, hogy időben változtassunk az arra megérett feladatokon. Anélkül, hogy hallgatnánk róla, hogy vannak még munkahelyek, ahol szó nélkül mennek el a dolgozók vélemé­nye, bírálata mellett, elmondhatjuk, az elmúlt időkben egészséges érzékenység tanúi lehetünk. Érzékenyebbek lettek a pártmunkások, az állami tisztségvise­lők, a felelős közéleti emberek a dolgo­zók problémáira, jelzéseire. És érzéke­nyebbek lettek a tömegek is: jobban megértik az országos gondokat, felis­merik lehetőségeink korlátait, és ön­kéntes munkájukkal segítenek ott, ahol az anyagi eszközök kimerülnek, vagy határt szabnak az igényeknek, a lehe­tőségeknek. A párt és a tömegek min­dennapos, élő kapcsolatának eredmé­nyeként azok is megtanulnak nemzeti méretekben és keretekben gondolkod­ni, felismerni és mérlegelni a nagy ös­­­szefüggéseket, akik eddig alig láttak túl tágabb munkahelyük, vagy éppen a műhelyük, irodájuk ajtaján. Gazdag politikai, erkölcsi tőkével, bi­zalommal indulunk az új esztendőben, amely — akárcsak az elmúlt év — ne­héz lesz, talán nehezebb, mint volt ed­dig. Erről is őszintén szóltak az ország felelős vezetői, s már figyelmezetett rá a párt XI. kongresszusa, a Központi Bizottság legutóbbi, novemberi határo­zata, a szakszervezetek országos kong­resszusa és a parlament decemberi ülésszaka is. f­ ne, a bizonyság: őszin­tén szólunk, nemcsak a sikereinkről, hanem a gondjainkról is. Nem titko­lunk el semmit, még az áremeléseket is előre tudatjuk. Nem kérkedni aka­runk őszinteségünkkel. A párt és a kormány számára természetes dolog, hogy mindenről tájékoztatja a tömege­ket, mert tudja: sokszor még a jót is csak így lehet elfogadni, hát még a kel­lemetlen dolgokat! És ezekből az utób­bi időben kijutott nekünk is, annak ellenére, hogy messze nem éreztük, vi­seltük a tőkés világ válságából nálunk is elkerülhetetlenül érezhető terheket olyan mértékben, mint érezhettük vol­na, ha az állam nem veszi a vállára azok jelentős részét A párt és a kormány vezetői őszin­tén a nép elé tárták, hogy nem várha­tunk csodára, a nehezebbé vált körül­ményekben elsősorban a saját erőnk­re és lehetőségeinkre kell építenünk. A tartalékok nem a határainkon kívül vannak, hanem azon belül, önmagunk­ban. íme, ez őszinte szó, amely a ki­indulópont, az első feltétel ahhoz, hogy egyáltalán, felkutassuk tartalékainkat, hogy azután felmutassuk, élhetünk ezekkel is. pótolhatjuk veszteségeinket így lesz válasz az őszinte szóra a ke­­mény, a felelősségtudattal végzett mun­ka. így születhetnek meg azok az in­tézkedések, amelyek számolnak a meg­takarnásokkal, az eddig rejtett erőfor­rásokkal. G­azdag volt az elmúlt esztendő or­szágos szintű és méretű eszme­cserékben, tanácskozásokban, a párt kongresszusától a szakszervezetek kongresszusán át a parlament legutóbbi ülésszakáig. És újabb, fontos tanács­kozásokat tartogat számunkra az új esztendő is. De túl ezeken a tanácsko­zásokon, legyen továbbra is mindenna­pos a vezetésre hivatott szervek és tö­megek párbeszéde, alkotó egy­üttmű­­ködése. Ez volt és ez lesz a jövőben is sikereink legbiztosabb forrása. FARAGÓ JENŐ Államfők üzenetei Joszip Broz Tito, a Jugo­szláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke hagyo­mányos újévi televíziós be­szédében az európai bizton­sági konferenciát „jelentős fejlődésként” értékelte. Hoz­zátette, hogy most „a Hel­sinkiben elfogadott elvek megvalósításáért kell nagy küzdelmet folytatni”. * Nicolae Ceausescu, az RKP főtitkára, román állam­fő az újév alkalmából mon­dott rádió- és televíziós be­szédében nemzetközi politi­kai kérdésekkel foglalkozva kiemelte Helsinki jelentősé­gét, az indokínai és az afri­kai népek nagy sikereit. • Gerald Ford amerikai el­nök újévi üzenetében azzal a felhívással fordult az ame­rikaiakhoz, hogy „csatlakoz­zanak Amerika felvirágozta­tásához és megvéd­el­me­zésé­hez, és Isten segítségével építsék az új évben hazáju­kat”. Az elnök utalt arra, hogy az új esztendő egyben a füg­getlenségi nyilatkozat 200. évfordulójának éve is. Ki­jelentette: „Erősen és két­száz év büs­ke örökségével kezdjük az új esztendőt” . „1976-nak N­agy-Britannia gazdasági megerősödése évé­vé kell válnia” — mondotta Harold Wilson brit minisz­terelnök újévi üzenetében. Az angol kormányfő szerint olyan jelek vannak, hogy a recesszi­ó elérte mélypontját Az új esztendőben az inflá­ció elleni harcot „döntő­ javunkra kell fordítani". A munkáspártn­ak támogatnia kell a kormányt „nagy gaz­dasági harcában”. a A világgazdasági helyzet ma kedvezőbb, mint egy esz­tendeje — állapította meg szerdán este elhangzott új­évi rádió- és televízi­ó be­szédében Helmut Schmidt szövetségi kancellár A nyugatnémet kormány­fő újévi nyilatkozatában el­ső helyen foglalkozot a nem­­zetközi gazdasági helyzettel és bizakodóan állapította meg, hogy várható a kon­junkturális fellendülés, még­ha visszafogottan is. Töretlen lendülettel Az év utolsó napja mindig szimbólum: valami lezárul, s új kezdődik. Az id­ei év utolsó napja egy egész tervidő­szak végét jel­enti, január első napjain már az V. ötéves terv megvalóstásáért dolgozunk. Mégis, tegnap minden ugyanúgy tört­ént, mint bármely más munkanapon. Meg­kérdeztük néhány szegedi üzemben, milyen volt az utolsó nap? A válaszokból kiderült, hogy a két ötéves terv hatá­rán a termelés folyamatos, a munka lendülete töretlen. A MÁV Szegedi Igazga­tóságának vasutasai fölké­szültek az ünnepi forgalom lebonyolítására. Mentesítő vonatokat indítottak, s ahol kellett, több pénztárt nyi­tottak­, mint máskor. Decem­ber 23-tól január 5-ig , a forgalom gyorsítása érdeké­ben buszok helyett újra vo­natokat indítottak a Szeged és Vásárhely közötti pá­lyán. Tegnap előtt 1002 vas­úti kocsit igényeltek a sze­gedi vállalatok, ebből 330-at cukorrépával raktak meg,­­90-et pedig exportra küld­tek. Tegnap, szilveszter nap­ján 590 vagonból 303 szál­lított cukorrépát, és 79 ke­rült exportra. Ugyancsak 30- án és 31-én egy-egy cukor­­répa-irány­vonatot indítottak Székutasról a Mezőhegyesi Cukorgyárba. A Szegedi Sütőipari Vál­lalat dolgozói tegnapelőtt és tegnap ugyanolyan üzemben dolgoztak, mint máskor, szombati napokon. Az új, Ta­vasz utcai üzemben min­denki megszokta már a mo­dern gépeket, a megváltozott munkakörülményeket Nem is volt nehéz, hiszen lé­nyegesen jobbak a korábbi­nál. A 16 szocialista brigád tagjai érdeklődve várják a kongresszusi és felszabadu­lási munkaverseny második szakaszának értékelését, hogy jó, vagy szerényebb ered­ményeiknek megfelelően folytathassák a versenyt. A Dél-alföldi Erdő- és Fa­­feldolgozó Gazdaság decem­ber utolsó napján a szó leg­szorosabb értelmében a „jö­vőnek” dolgozott: a hónap e­ején teljesítették a negye­­d­k ötéves tervben előírt feladatokat. A ládaüzem, a fűrészüzem, az új lemez­­­szem munkásai­, s az erdé­szek tegnap még szokásos napi munkáinkat végezték, de ho’rap vázukra veszik a szétszórt, apró fagazdaságok összehangolásának gondjait is. Az ötödik ötéves tervben ugyanis a népgazdaság ér­dekeinek megfelelően, koor­dinációs tevékenység is vár a kollektívára. A hangszergyár kollektí­vája 112 és fél százalékra teljesítette éves értékesítési tervét, jó néhány nappal év vége előtt ,elhagyták az üze­met az utolsó belföldi és exportszállítmányok. A tőkés országok megrendelőinek vo­nós hangszereket, a belföldi piacra pedig citerákat ké­szítettek. Az év utolsó napjai más hétköznapokhoz hason­lóan tet tek, legfeljebb annyi volt a különbség, hogy a fi­zikai dolgozók egy része is a leltározóknak segített. Hol­nap majdnem mind a iís dolgozó megkezdi az idei ff adatok megoldását, amelyek részben már meghatározód­­­tak. A belföldi megreng­lőkkel a szerződések leg­többjét már megkötötték, a külföldi megrendelők igé­nyei továbbra is lényegesen nagyobbak, mint a gyár ter­melési lehetőségei. 11 66. évfolyam 1. szám 1976.­­ január 1., csütörtök Ára: 80 fillér A gyermekeké ■ ■ [UNK] rs a jovo Ma még csak látszanak, ami természetesen nem is olyan „csak’’: a játék a gyerek munkája, sőt egyben­­ el­készülése is a majdani igazi munkára. Házat építenek, fri­zurát fésülnek, autót vezetnek, s még számtalan más tevé­kenységgel foglalják el magukat, melyet majd ifjúkoruk­ban megtanulnak, s felnőttként naponta végeznek. Most — a két tervidőszak mezsgyéjén — igazán nem túlzás szó­ba ho­ni, hogy mi valamennyien értük dolgozunk, az ő jövő­nket építjük. S lám, ők is készülnek rá a maguk módján: játszanak. Enélkül ,az ön­ eledt játék nélkül, épp­úgy nincs boldog gyermekkor, mint később tudatos, ki­egyensúlyozott alkotómunka. Som­osiyi Károly ad felvételit

Next