Délmagyarország, 1976. június (66. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-29 / 152. szám
Kedd, 1976. június 29 A színház évadzáró társulati ülése Tegnap, hétfőn tartotta évadzáró társulati ülését a Szegedi Nemzeti Színház. A Bartók Béla Művelődési Központban Jachinek Rudolf színművész, a színház szakszervezeti bizottságának titkára üdvözölte a megjelenteket, köztük Deák Bélát, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkárát. Beszámolója elején Giricz Mátyás, a Szegedi Nemzeti Színház igazgatója emlékeztetett arra, hogy évadkezdéskor legnagyobb gondot a Kisszínház megnyitása körüli bizonytalanság, s a belőle fakadó szervezeti nehézségek okozták, így még tavaly júliusban sem volt műsortervük, mi több, egész évben jóváhagyott program nélkül dolgoztak. Utalt arra, mennyire megzavarta a nézőket az új épületbe ígért bérletkártyák elmaradása: az Egri Nyomda — az ország egyetlen jegynyomó üzeme — nem készítette el a belépőket (más színházaknak sem), s már javában folyt a szezon, a bérletezést csak novemberben fejezhették be a színház adminisztrációs dolgozói, önerőből, régi jegyeket átírva. Így is előfordult, hogy jegyhiány miatt egy gyermekelőadás elmaradt, ami azért nincs tanulságok nélkül, mivel az új szezonra sem biztató, hogy Egerből máig megválaszolatlan az igénylista, ugyanakkor valamennyi régi jegyet elhasználtak. A színház körül kialakult kedvezőtlen légkör, a fenti és egyéb okok arra engedtek következtetni, hogy az évadban erősen megcsappan a színház nézőszáma. A csökkenés valóban bekövetkezett, szerencsére nem a várt mértékben. Szinte természetes lenne, ha most egy művészileg szerény évadról számolhatnék be — folytatta Giricz Mátyás , ám a nehézségek meghatványozták a társulat és a színházvezetés erejét. Az előző évadok művészi koncepcióját minden műfajban új, talán az eddigieknél is magasabb színvonalú alkotásokkal sikerült kiteljesíteni. Danek Negyven gazfickójával folytatták a baráti országok drámakultúrájának bemutatását, példázva, milyennek képzelik el a társadalmi töltetű színházat. Az operarészleg kiemelkedő alkotása volt a Figaro házassága, melyben nagyszerűen mutatkozott be az új zeneigazgató, az együttes pedig élvezetes, korszerű operajátszást produkált. A könnyű műfaj legsikerültebbjének a La Mancha lovagját ítélte az igazgató, a Képzelt riportra és az Egy fiú és a tündérre emlékeztetve: ilyen musicalsorozatra az ország egyetlen nagy vidéki színháza sem volt még képes. A fentiektől nem maradtak el a Játsszunk Strindberget! előadásai sem, és sok gratulációt kaptak a Bolha a fülbe című Feydeau-bohózatért — a vígszínházi televíziós közveítés után. Részletszépségeivel maradt emlékezetes az Ifjúság édes madara, a Kékszakállú herceg vára, a Székelyfonó és a Sziklafal megannyi előadása, s a gyengébbek közé sorolta Giricz Mátyás az Eltüsszentett birodalmat, a Marica grófnőt és a Manon Lescaut előadásait. ősszel, az NDK drámai hetének keretében játszották el A lobositzi csatát, melyre eljött a szerző, Peter Hacks is, aki a legnagyobb és meggyőzően őszinte elismeréssel nyilatkozott, a szegediek produkcióját magasan a legjobbnak értékelve darabjának valamennyi bemutatója közül. Az évad végén operai találkozó zajlott le Szegeden, ahol együttesünk a Figaro házasságával és az Aranykoporsóval újólag megerősítette: a legjobb vidéki opera. Derekasan helytállt az évadban a színház valamennyi tárrészlege is. Sok segítséget kaptunk felügyeleti hatóságainktól — mondta Giricz Mátyás. Köszönet érte akkor is, ha úgy érzik, a színház nagyobb problémáit illetően nem léptek előre; az 1975-ös évben nem fogadta el a városi tanács tervteljesítési jelentésüket. Fölmerül a kérdés, jó lehet-e az a terv, melyet — az országban messze egyedülállóan — a szegedi színház közel másfél évtizede semmilyen vezetéssel vagy koncepcióval sem tud teljesíteni, miközben munkáját nemegyszer végrehajtó bizottsági határozat ismeri el. Ígért autóbuszt is a városi tanács, máig nem jutott el a színházig. Egyre riasztóbb a nagyszínház műszaki állapota, a közvetlenül élet- és tűzveszélyes szerkezetek kijavításáról egyelőre semmit sem tudnak. Miután széthullással fenyeget a nagy súlyú és gyönyörű nézőtéri csillár, le kellett engedniük, így ezután kopasz mennyezet alatt játszanak. Nehezményezte a színház igazgatója, hogy Szegeden nem támogatják kellően a kulturális és politikai szempontból értékes színházi alkotásokat, azok közreműködőit, a nívódíjak, jutalmak, helyi elismerések odaítélésénél még a véleményüket sem kérik ki, figyelmen kívül hagyják a színháziakat. Az igazgató szeretettel búcsúzott, a társulat nevében, a nyugállományba vonult Littay Gyulától, akit tízezer forintos minőségi jutalomban részesítettek, valamint az ugyancsak nyugdíjba vonult Demeter Márta énekkari tagtól, s a színháztól eltávozó Martin Márta, Horváth István, Simon Éva, Tóth Katalin színművészektől, Szűcs János rendezőtől, Korpás Ferenc, Németh Ibolya, Füzesi Margit, Tarász Izabella, Töreki Árpád énekkari tagoktól, Győri László zenekari tagtól és Csernák Árpádné szobrásztól. A társulati ülésen felszólaló Forgó Pál, a városi tanács vb művelődésügyi osztályának vezetője reményét fejezte ki, hogy a jövő évadot a Kisszínházban kezdheti a társulat. j Bővült a Dunai Vasmű Bővült a Dunai Vasmű: hétfőn megkezdte a termelést a gyár harmadik oxigénfejlesztő berendezése. A 40 millió forintos beruházással felszerelt berendezés óránként 1500 köbméter, 99 százalékos tisztaságú oxigént termel. A korszerű oxigénbefúvatásos acéltermeléshez egy most már összesen 4500 köbméter nagy tisztaságú oxigént állítanak elő óránként. Felavatták a Balaton új komphajóját A Magyar Hajó- és Darugyár balatonfüredi gyáregységében hétfőn felavatták a Balaton új komphajóját. A Balaton negyedik komphajója — amelyet Baross Gáborról neveztek el — formájában és méreteiben különbözik a korábban készült hajóktól. Az új kompon csak egyik oldalon képeztek ki fedett utasteret, s ennek közepén helyezték el a kormányosfülkét. A hajó másik oldalán, az utastér helyén egy újabb kocsisornak alakítottak ki szállító sávot. Az új komp hat méterrel hosszabb a korábbi hajóknál. Ezekkel a módosításokkal az új hajó — a régebbi kompok 375 utasával, 24 kocsijával és 60 tonna teherbíró képességével szemben — 500 utast, 36 személykocsit és 100 tonna összterhet vehet a fedélzetére. Az új komphajó — amelyet hétfőn vett át a MAHART balatoni üzemigazgatósága — lényegesen enyhít a tihany—szántódi rév zsúfoltságán. A játék öröme A tévé szokásostól eltérő Szombat este műsorában a játék volt az igazi főszereplő. S nem is akármilyen játék. Intellektuális, szellemi játékhoz , groteszk, fonák és mégis mindennapi helyzetekhez, jelenségekhez szolgáltak illusztrációként Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes és Örkény István írásai. A nevek ugyan önmagukért beszélnek, de a szerzők kiválasztásánál mégis meg kell állnunk egy pillanatra. Más Kosztolányi gyakran kínzó önmarcangolásból sarjadt játékossága, Karinthy humorban tréfát nem ismerő szarkazmusa és Örkény István „magyaros abszurditása”. A műsor összeállítóinak legnagyobb erénye, hogy a három szerzőt nem felszínesen eltérőnek vagy azonosnak tartható írói karaktere alapján használták fel az összeállítás pilléreinek, hanem szintézisben újra felfedezve legmélyebb lényegüket: a játék önfeledtségét. Azt a fordulópontot, amikor a humor valóban nem ismeri a tréfát többé, igényes, komoly funkciót hordoz: szinte kardot ránt, hogy a valóságra — az életre — mutasson vele, egyszerre sírva és nevetve. Ezt a „mélyebb” humort igazi író csak játékos eszközökkel, a kifejezendő pajkos „megforgatásával” érheti el. S hol kínálkozhatna ennek megjelenítésére több lehetőség, ha nem a televízió korlátlan eszköz-birodalmában? Néhány nagyszerű jelenet, például a Karinthy Poligámiája, Kosztolányi Füst vagy Örkény Legmerészebb álmaink is megvalósulnak című írásai a tévés műfaj lehetőségeinek szinte témán belüli maximális felhasználásával kerültek képernyőre. Még egy gondolat a szerkesztésről: az önálló egységekként szolgáló rövid jelenetek, részletek összefűzése, ha nem is mindig zökkenőmentesen, de legnagyobb részben logikailag is kitűnően sikerült. Jelentős segítséget nyújtottak ehhez a zenei betétek is, Cseh Tamás és Másik János eredeti előadásában, akárcsak a közreműködők — többek között Gobbi Hilda, Kállai Ilona, Körmendi János, Sztankay István és a szegedi Kovács János — színvonalas, művészi játéka. Egy jól összeállított, új szellemű műsorra végső fokon mindig a befejezés teszi fel a koronát. Kosztolányi fantáziájának gyermeke, Esti Kornél (aki mellékesen ennek a Szombat estének akár szimbóluma is lehetett volna) éneke a keretdallal együtt bizonyította, milyen magasságokig szárnyalhat a játék komolysága: a végszó a játékaiból a kitartás, a humánum és a közösség felé kilépő ember szava volt. „Hogy van?” — Huszti Péter játszadozott a műsor kezdetekor a kérdésre adható válaszok lehetőségeivel. Másfél óra elteltével a műsor alcímeként is megfogalmazott kérdésre azt válaszolhatjuk: köszönjük, jobban. D. L. Tanárok nyári akadémiája Hatodik éve rendezik meg a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán a tanárok nyári akadémiáját. Idén Bács-Kiskun, Békés, Csongrád, Pest és Szolnok megye, a Szeged városi tanács vb művelődésügyi osztálya és a megyei pedagógus továbbképzési intézetek közreműködésével az öt megye általános iskolai, felső tagozaton oktató matematika és testnevelés szakos tanárai számára hirdették meg az előadás tegnapi, hétfői megnyitó ünnepségen dr. Moholi Károly kandidátus, tanszékvezető főiskolai tanár, főigazgató köszöntötte a nyári akadémia majdnem 130 résztvevőjét, majd Miklósvári Sándor, minisztériumi főtanácsos, az Oktatásügyi Minisztérium osztályvezetője tartott előadást a pedagógusok továbbképzésének időszerű feladatairól. Az öt napon át tartó rendezvény célja, hogy a matematika és a testnevelés szakos tanárokkal megismertessék szaktárgyuk legújabb tudományos eredményeit, az oktatás és a nevelés új módszereit. A matematikai tagozaton hét, a testnevelés tagozaton hat nagyobb témakörhöz kapcsolódnak az előadások. A filozófiai, pedagógiai, pszichológiai és egészségtani referátumokat mindkét tagozat résztvevői számára meghirdetik. Balettvizsga A Postás Művelődési Ház balettiskolája és dzsesszbalett csoportja vasárnap tartotta vizsgaelőadását. Ezúttal három táncjáték elevenedett meg a színház színpadán: a Tessék választani! és a Hétre ma várom a Nemzetinél címűt írta és zenéjüket összeállította: Markó Leó. A Borsószem hercegkisasszonyt Andersen meséjére, Schumann zenéjére táncolták. A műsorban közreműködött a Szegedi Nemzeti Színház tagjaiból alakult kamaraegyüttes: Galódi Sándor hegedűn, Markó Leó gordonkán, Móricz Antal fuvolán és Bányai István ütőn. Zongorán kísért: Szabó Emília. A vizsgaelőadás az előző évekhez hasonlóan ismét nagy sikert aratott. Az iskola vezetője, M. Kádár Andrea változatos, hangulatilag egymásra épülő táncelemek összefűzésével tette lehetővé, hogy növendékei bemutassák: a klasszikus és a dzsesszbalettben, a társas- és a népi táncokban egyaránt otthonosak. A magyaron kívül láttunk például norvég, holland, arab, tiroli és cigány táncot, nem hiányzott a keringő, a mazurka, a charleston, a rumba sem. A tavalyi viharos tapsra emlékezve a dzsesszbalett csoport ismét eltáncolta a rendkívüli rugalmasságot, ritmusérzéket — s nem utolsósorban jó kondíciót — igénylő kánkánt. (A táncokban megnyilvánuló humor és szellemesség mellett lélegzetelállító pillanatokban is részünk volt: Andersen mesejátékának hercege csaknem a földre pottyantotta magasra emelt partnerét.) Az idei bemutató látványosságban talán minden előző évit felülmúlt: az iskola kétszáz növendékéből 160-an léptek színpadra. A koreográfia ügyesen alkalmazkodott a szülők és a hozzátartozók óhajához, legkisebbektől legnagyobbakig, mindenki legalább két-három, vagy több jelenetben is szerepelt. A rendkívül ízléses, változatos, szépen elkészített* jelmezek külön dicséretet érdemelnek. L. ZS. 5 Ősbemutatók a gyulai várszínházban Marton Endre kétszeres Kossuth-díjas, kiváló művész, a Nemzeti Színház igazgatója rendezi idén a gyulai várszínházban Keresztúry Dezső Zrínyi-drámáját, a Nehéz méltóságot. A drámában — mely ősbemutató lesz, s azt az író a várszínház kérésére írta — Sinkovits Imre alakítja Zrínyi Miklós szerepét. További szereplők Kállai Ferenc, Kálmán György, Gombos Katalin, Kállai Ilona, Bicskey Károly, Csomós Mari. Premier: július 2-án. A várszínház második premierjén — július 17-én — Illyés Gyula Dániel az övéi között című komédáját játsszák, szintén ősbemutatóként. A darabot Sík Ferenc érdemes művész, a Pécsi Nemzeti Színház főrendezője, a gyulai várszínház művészeti vezetője rendezi. Főbb szereplők: Halász Judit, Mensáros László, Csikós Gábor, Petényi Ilona és Fülöp Zsigmond. Az idei program érdekessége, hogy éjszakai előadáson bemutatják Lászlóffy Csaba Nappali virrasztás című történelmi drámáját. Vörösmarty Mihály szabadságharc utáni bujdosásának nehéz napjairól, a vár mögötti tisztáson, tábortűz fényénél, július 21-én és 22-én. A dráma három szerepét Szoboszlay Sándor, Tolnai Miklós és Áts Gyula alakítják. A vár lovagtermében, Piróth Gyula, a szolnoki színház művésze adja elő Kocsis István Történelmi monológ című monodrámáját július 13-án, este fél 11 órakor. Nagy érdeklődéssel várják Sinkovits Imre, Gombos Katalin és Vitay Ildikó estjét, melyet július 6-án és 7-én éjszaka rendeznek meg a gyulai vár rondellájának előterében, a híres Kerecsényikapu közelében. Sass Ervin Próba a 610 éves gyulai vár színpadán. Előtérben Marton Endre rendező, jobbról Sinkovits Imre, Zrínyi megszemélyesítője, balról Bicskey Károly.