Délmagyarország, 1976. szeptember (66. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-14 / 217. szám

4 Fogalmak —­ közelről Közös beruházásnak minősülnek mindazok a — ter­melő és nem termelő — létesítmények, amelyeket kettő, vagy több vállalat (esetleg ország) közösen hoz létre. A közös beruházás eredményéből a létreho­zók általában a befektetés arányában, pénzben, vagy a beruházás termékében részesednek. A KGST-orszá­­gok eddigi gyakorlatában más tartalma van a közös beruházásoknak, azok nem hoznak létre közös tulaj­dont. Az ilyen beruházásoknál a részvevők beruházá­si javak szállításával járulnak hozzá az új kapacitá­sok felépítéséhez, s hozzájárulásukat az új létesítmény termékeivel fizetik vissza. A KGST-országok közös beruházásai közül kiemel­kedően fontosak azok, amelyeket a nyersanyagok ki­termelésére és szállításának megoldására hoztak létre a partnerországok. A legjelentősebb — közös beruhá­zással létesülő — objektumok a következők: az Oren­burg, s a Szovjetunió nyugati határai közötti gázve­zeték, amelyet előreláthatólag 1978 végére helyeznek üzembe. Ezt követően a Szovjetunió az építésben részt vevő országokba összesen évi 14 milliárd köbméter­rel, Magyarországnak évi 2,8 milliárd köbméterrel­­ növeli földgázszállításait; a 750 kilovoltos Vinnyica és Albertirsa között kiépülő villamos távvezeték 1980- ban a Szovjetunióból Magyarországra 3,3 milliárd kilowattórával több villamosenergia-szállítását teszi lehetővé; hat KGST-ország együttműködésében épül a Szovjetunió Irkutszk területi fakészletére és az An­­garán létesülő vízi erőműre alapozva az évi 500 000 tonna kapacitású uszty-illimszki cellulózgyár. A gyár üzembe lépése után a Szovjetunió növeli az építésben részt vevő országok, így hazánk számára is a papíripar alapanyagainak, a cellulóznak szállítását; a szovjet­­unióbeli Kijembajevben közös vállalkozásban felépü­lő azbesztdúsító kombinát révén építőanyag-iparunk egyik fontos alapanyagát biztosítja a Szovjetunió. Reméljük, mindkét fél jól jár közös beruházás Vasárnap zárva Szeptember 13-án lépett életbe a belkereskedelmi mi­niszter rendelete, amely sze­rint ezután szombatonként korábban zárnak az üzletek, vasárnap pedig az a néhány élelmiszerbolt sem nyit ki, amely eddig délelőttönként a vásárlók rendelkezésére állt. Az intézkedés mind a ve­vők, mind az eladók köré­ben vegyes visszhangot kel­tett. A fogyasztók többsége úgy véli, éppen elég dolga van hétköznapokon, jobb, ha munkaidő után, szombat délután, vasárnap délelőtt is lehet vásárolni. Mások sze­rint hasznos a korlátozás, legyen a pihenőidő valóban a pihenésé. A pult túlsó oldalán el­lenkező a helyzet: az érin­tettek többsége örömmel fo­gadta a rendelkezést, a va­sárnapi, a szombat délutáni munka megszűnését, s az el­adóknak csak egy töredéke sajnálja, hogy emiatt csök­ken­ a jövedelme. Érdekvé­delmi szervezetük, a szak­szervezet azonban már rég­óta sürgeti a nyitvatartási idő olyan módosítását, ami mentesíti a dolgozókat a va­sárnapi munka alól és lehe­tővé teszi a 44 órás munka­hét megvalósítását a keres­kedelemben is. (Megjegyzen­dő, hogy ez papíron már régóta létezik, csak — a töb­bi között a hosszabb nyitva­tartási idő miatt — megvaló­síthatatlan volt. Az érdekek, a vélemények tehát megoszlanak, de mi­lyen képet adnak vajon, ha egybevetjük, összesítjük va­lamennyit? A kereskedelmi dolgozók szempontjából a jövedelmi veszteség ellenére is egyér­telműen hasznosnak, szüksé­gesnek tűnik a miniszteri rendelet. Az élelmiszerbolti eladók túlnyomó többsége családanya, akinek szüksé­ge van arra, hogy a vasár­napot az otthonának, a csa­ládjának szentelje, s hogy akkor — mint az emberek túlnyomó többsége — pihen­jen, szórakozzon. Mindennél alapvetőbb szempont azonban a keres­kedelem, különösképp a vá­rosi élelmiszer-kereskedelem munkaerőhelyzete. Köztu­dott, hogy míg az élelmi­szerboltok forgalma roha­mosan nőtt, a dolgozók lét­száma csökkent. Az elván­­dorlást — amit a nehéz munkakörülmények, az ipa­rinál szerényebb szociális ellátottság, és nem utolsósor­ban a vasárnapi munka in­dokolt, — a kormány az utóbbi időben azzal is igye­kezett fékezni, hogy az élelmiszer-kereskedelemben dolgozók jövedelmét az át­lagosnál jobban növelte. Ám az elvándorlás ezután sem állt meg, s a most kez­dődő tanévben is a szüksé­gesnél jóval­ kevesebb ta­nulót tudtak csak felvenni az élelmiszer-eladókat képző szakmunkás iskolákba. Fel­tehető, hogy a vasárnapi munka megszüntetésével, a szombati megrövidítésével vonzóbbá válik a kereske­delmi szakma a fiatalok sze­mében. S mi a helyzet velünk, a vásárlókkal? Nekünk két­ségkívül kényelmes lenne az, ha a nap minden szaká­ban, a hét minden napján rendelkezésünkre állna vala­mennyi bolt, áruház, sőt minden olyan hivatal, in­tézmény is, amellyel kapcso­latban vagyunk. Csakhogy tekintettel kell lennünk az ott dolgozókra, meg kell ér­tenünk: nekik is joguk, szük­ségük van a pihenésre. Túl ezen, a mai életforma inkább nélkülözhetővé teszi a vasárnapi, a szombat dél­utáni vásárlást, mint a régi. A háztartások túlnyomó többségében van hűtőszek­rény — az élelmiszereket otthon is tudjuk tárolni. Mind többen töltik a hét végét kirándulással s nem is kívánják vasárnapjukat vá­sárlással megrövidíteni (Csak zárójelben: az üdülő­helyeken nyaranta ezután is lehet vasárnaponként vásá­rolni.) Hozzátehetjük még, hogy az élelmiszerek mind nagyobb részét tartósítja az ipar, még a tejet is egyre több helyen megvehetjük konzervált állapotban. A lényeg azonban a mi ol­dalunkról nézve is a keres­kedelemben uralkodó mun­kaerőhiány. Mert ez, a lát­szat ellenére sem csupán a vállalatok gondja, hanem a miénk is. Hiszen ha vár­nunk, sorban állnunk kell a boltokban, akkor ennek többnyire az az­­ oka, hogy kevés a kiszolgáló, a pénz­táros. És annál kevesebb, minél rosszabbak, nehezeb­bek a munkakörülmények az üzletekben, áruházakban. Bízhatunk tehát abban, hogy a munkakörülmények javításával, így a munkaidő rövidítésével is, mérséklődik a kereskedelemben a mun­kaerőhiány, s ennek eredmé­nyeként javul a kiszolgálás. Végső soron tehát feltehető­en mindkét fél jól jár. Akkor is, ha most, az át­meneti időszakban, esetleg nehezen szokjuk meg az üz­letek új nyitvatartási rend­jét. G. ZS. Egyetemi hallgatók Szegeden Szentirmai László könyve Szeged egyetemi város, s az év tíz hónapjában egye­temisták teszik színesebbé, érdekesebbé életét, hogy azután nyárra a mindig nyüzsgő seregük szétszó­ródjon az országban. A vá­roslakó, aki ha zord szállás­adó, vagy irgalmaslelkű pincér képében kapcsolat­ba kerül a hallgatókkal, megismeri őket, jó vagy rossz szokásaikat, de nem tudja, hogyan is élnek való­jában. Hasonlóképpen elfo­gult és egyoldalú képet al­kot egyetemista fiáról, lá­nyáról a szülő, noha na­ponként együtt vannak, ré­szesek vizsgadrukk és vizs­gaöröm áldásaiban, s néha — hitük szerint — az egekig kiáltó igazságtalanságok­ban .. . Szentirmai László most megjelent könyve változta­tásra törekszik: átformál­ni, ismerettel megtölteni az egyetemistákról nemegyszer ez előítéletek alapján kiala­kított véleményt. Az egyik leggyakrabban hallható tévedés, hogy az egyetemisták nem dolgoz­nak, mert feladatuk ugyan a tanulás, ami „nem mun­ka". A szerző igen széles körű vizsgálat nyomán — mintegy ezer hallgató átla­gos napi elfoglaltságának föltérképezésével — élesen szemben álló következtetés­re jut: heti 48 órás munka­idő az általános, de egye­netlen eloszlásban. Ebből adódóan a hallgatók túlter­heltek, s nem ritmikus munkaidő-beosztással élnek. Persze jogos a kérdés, men­­nyire múlik ez hallgatón, s mennyiben az egyetemi fel­sőoktatási rendszer kény­szeríti ki a rossz gyakorla­tot A vizsgálat megerősíti, hogy mindez a felsőoktatá­si reform törekvése ellenére történik­­, de széles kör­ben tapasztalható. A hall­gatók annyira túlterheltek, hogy sem pihenőnapot nem fhídnak tartani, sem a mun­­'• é­'ido Ofeausát nem tudják kialakítani, mert a követel­mények összetorlódnak. Ami fokozott veszélyt jelent az elsőéveseknek, hiszen tanu­lásban, az egyetemi élet ismeretében, de a város le­hetőségeinek, kulturális­művelődési intézményeinek működési rendjében is tá­jékozatlanok. Ez­ért segíte­ni kell a gólyának, és úgy, hogy kezdeti tétovázását mi­hamarabb legyőzve eljusson a lehetőségek közötti tuda­tos válogatás szintjére. Így aztán jelentősen hozzásegít­hetjük az önművelés szük­séges munkájához, a felté­telek mielőbbi megteremté­séhez. Az egyetemista életmódjá­nak jellemző sajátossága, hogy a szabad idő eltölté­sénél sokféle mód között választhat, kevesebb a meg­kötöttsége, mint megállapo­dott felnőttként, örvendetes megállapítása a felmérés eredményeit összegző tanul­mánynak: a hallgatók dön­tő többsége résztvevője a szakmai műveltségén túl­mutató egyetemi, városi kul­turális rendezvényeknek. Jelen vannak városunk kul­turális fórumain, sokat és rendszeresen olvasnak szép­­irodalmat — egyszóval nem­csak szakmai, hanem bizo­nyos általános műveltséget is szereznek egyetemi éveik során. Külön kell szólni a hát­rányos körülmények között induló hallgatókról, mert nekik sokkal nagyobb erő­feszítésre van szükségük, s ehhez segítséget kell kap­­niuk az egyetem állami és politikai vezetésétől. Nagy­szerű kezdeményezés volt az egyetemre jelenkező gyere­kek körében segíteni a hát­rányos helyzetűeknek, de bizonyos, hogy a későbbiek­ben sem lehet eltekinteni tőle, mondván: egyetemis­ták vagytok, megálltok már a magatok lábán is. Éppen ezért jó érzés tudni, hogy Szentirmai könyvének meg­állapításai megerősítik a Unt Katalin Teréziának Anikó Katalin, Csépi Zoltán Józsefinek filakorlatotf _ _imclyct bz­^q Emmuni IKfi­film­nnk­ egyetemi KISZ-szervezetek is folytatnak a hátrányos helyzetű hallgatók patroná­­lásáért. Ha most azt kérdezzük, hogyan élnek a szegedi egyetemisták, mit csinálnak szabad idejükben, mit ol­vasnak, nézik-e a tévét — ezekre és még sok más kér­désre választ kapunk Szent­irmai könyvéből. Hasznos munka, de semmiképpen sem befejezett, hiszen az egyetemisták életének föl­­térképezése még további kutatást igényel. A könyv mindenki izgalmas olvas­mánya lehet, aki ismerni akarja , hogyan élnek a szegedi egyetemi hallgatók. Tráser László Kedd, 1976. szeptember 14. Mindenki iskolája Szeptember 15-én jelentke­zik első alkalommal a rá­dióban és a televízióban a Mindenki iskolája című so­rozat. Célja: segítséget nyúj­tani azoknak a felnőtteknek, akik nem fejezték be álta­lános iskolai tanulmányai­kat, illetve szeretnék felfris­síteni ismereteiket. A fel­mérések szerint körülbelül 1 millió ember számára bizto­sít művelődési, tanulási le­hetőséget a Mindenki iskolá­ja, amely ugyanakkor lehe­tőséget teremt más rétegek közművelődési igényeinek kielégítésére, változatos köz­­művelődési formák kialakí­tására is. A hallgatók a rádióban a magyar és történelem lecké­ket 16 hét során sajátíthat­ják el a hetedik osztály anyagából. Ugyancsak 32 adás foglalja össze a nyol­cadik osztály anyagát is. A műsorokat a rádióban a Pe­tőfi, illetve az URH-adón közvetítik csütörtökön és pénteken, s a következő hé­ten hétfőn és szerdán meg­ismétlik. Minden második héten konzultációs óra egé­szíti ki a tantárgyi műsorok sorát. A televízióban a hetedik osztály matematika, fizika, biológia, földrajz, és a nyol­cadik osztály matematika, fizika, földrajz, kémia anyagát dolgozza fel. Köz­vetlen egymás után két adást sugároznak, heti há­rom alkalommal: először szerdán 14.30-tól 15-ig, és 15.05-től 15.35-ig. Az első is­métlésre vasárnap 9.30-tól 10.35-ig kerül sor, a máso­dik ismétlésre pedig kedden 18.10-től 19.15-ig. A kétszeri ismétlést az tette szükséges­sé, hogy a több műszakban, illetve a mezőgazdaságban dolgozók is követhessék az adásokat Közvetlenül a vizsgák előtt a tantárgyi sorozatokat cso­portosítva, alig egy hónap alatt újból közvetítik: a he­tedik osztály anyagát janu­árban, a nyolcadik osztályét pedig júniusban. A Minerva könyvkiadó gondozásiban megjelent az olvasókönyv a hetedik osz­tály számára, amelyet 50 ezer példányban hoztak for­galomba. Ez a rádió, tévé­műsorok anyagának zömét tartalmazza, de nem pótolja a tankönyveket. Családi események HÁZASSÁG I. kerület Szeged: Pántya László József é­s Nagy Mária Julianna, Geiger János György és Fehér Gabri­ella, Tóth László és Molnár Ró­za, Sztrain István és Bafta Éva, Német László és Mizsei Erzsé­bet Márta, Cseh Lajos és Csi­szár Erzsébet, Csonka Ferenc és Berta Irén, Dóbé Sándor és Cserjés Edit, Szilágyi Tibor Zol­tán és Csortos Csilla Mária, Ti­hanyi László és Tornán Piros­ka, Ábrahám Zoltán és Dobra Edit Klára, Maróti László György és Paragi Mária, Lebák Lajos és Kerekes Éva Erzsébet, Hubai Sándor és Császár Hona, Trungel-Nagy Mátyás és Czuth Irén, Muhi László és Szekeres Klára Ilona, Savanya József és Nagy Ilona Anna, Makovics László Miklós és Rajki Márta Edit, Soós Géza és Péter Rozá­lia, Latorcai István Imre és Kármán Katalin, Szilvási László és Mészáros Eszter Ildikó, Sza­bó Béla és Dohány Katalin, Nyári László és Dezső Éva, Mo­­ró Gábor István és Kotroczó Aranka, Peták József és Gich­­ner Margit, Bokor István és Franczal Borbála, Varga Árpád és Katona Éva házasságot kötöt­t. kerület Algyő: Tóth László és Antall Mária, Galló János és Suti Ro­zália Piroska, Víg András és Hevesd Magdolna, Tóth István és Szabó Ibolya házasságot kö­töttek. II. kerület Szeged: Nagy József és Kele­men Zsuzsanna, Túri István és Retek Mária, Bánfi László és Révész Piroska házasságot kö­töttek. SZÜLETÉS I. kerület Szeged: Tatár Lajosnak és Bá-Norbert, Aradi Ferencnek és Pethő Klára Ilonának Ferenc, Cseuz Lajos Lászlónak és Ágh Gyöngyi Máriának Gabriella, Juhász Károly Józsefnek és Jan­kó Irénnek György, Orosz La­jos Sándornak és Barabás Edit Klárának Lajos István, Petri László Józsefinek és Mészáros Katalinnak Katalin Zsuzsa, dr. Jókai Istvánnak és dr. Czipott Theodóra Klárának Dávid Ist­ván, Gyürki Józsefnek és Tóth Évának Attila József, Inokai Jánosnak és Fecskó Máriának Zoltán, Illés Antal Ferencnek és Bori Máriának Mária Magdol­na, Tartóczky Károlynak és dr. Dózsa Ágnes Eszternek Szilvia, Tartóczky Károlynak és dr. Dó­zsa Ágnes Eszternek Edit, Gár­­gyán Mihálynak és Berta Erzsé­bet Etelkának Anikó, Becski András Gyulának és Dávid Klá­rának Andrea Rózsa, Batki Ist­vánnak és Zádori Rozáliának István, Szecskó Tibornak és Weigert Máriának Klára, Kuru­­csai Andrásnak és Vojnár Már­tának Adrienn, Arcai Sándor Károlynak és Csernók Terézia Annának Tímea Teréz, Matya­­sovszki Jánosnak és Fátyol Aranka Annának Bernadett Hajnalka, Simon Géza Mihály­nak és Terbe Katalinnak Ta­más, Farkas István Bélának és Kosoczki Klára Zsuzsannának Norbert, Bősi István Szilvesz­ternek és Tóth Lídiának Zoltán, Tatai Ferencnek és Markó Ka­talinnak Tibor, Dimovics Ká­rolynak és Merész Katalinnak Róbert, Ku­rucz Lászlónak és Ábrahám Margitnak Beáta Krisztina, Tóth Tibornak és Vi­­dács Margitnak Barbara, Lecsuk Lászlónak és Molnár Erzsébet­nek Annamária, Szalkanovics Gábornak és Heisig Ágnes Edit­nek Bernadett Ágnes, Kertész Lajos Györgynek és Józsa Esz­ter Gabriellának Anett Gabriel­la, Bagi Mihály Jánosnak és To­­momnyicka Katalinnak Katalin Mónika, Süli-Zakar János Ru­dolfnak és Herczegh Magdolná­nak Bernadett, Dombi Jánosnak és Sötét Katalin Máriának Szil­via, Kerényi Géza Lászlónak és Csányi Máriának Géza, Hódi Antalnak és Szöllösi Magdolna Irénnek Magdolna, Kajtár Ist­vánnak és Szontágh Luciának Ferenc Sándor, Qell Péternek és Boldizsár Annának Péter, Lázár Ferenc Józsefnek és Tóth Iloná­nak Ferenc, Vass Ferenc Ist­vánnak és Nagy Erzsébetnek Krisztián, Erdei Kálmánnak és Bodor Juliannának Kálmán, Ká­dár Istvánnak és Mészáros Évá­nak Éva, Bába Józsefnek és Szűcs Rozáliának Rozália, Tu­­róczki Jánosnak és Ördögh Mar­gitnak Zoltán, Buruzs Józsefnek és Bálint Hajnalka Máriának Péter Szabolcs, Fekete László Józsefnek és Bálint Évának Zsolt, Mader Bélának és Kiss Márta Lenkének Balázs Béla, Mészáros Ferencnek és Domon­kos Máriának Brigitta Mária, Rácz Andrásnak és Kovács Ka­talin Évának András Ferenc, Sztupovszki Tibornak és Hegyi Klárának Tibor, Barna Lajos Istvánnak és Peták Etelkának Beatrix, Kiss Istvánnak és Du­nai Ilona Erikának István, Babarczi Szilveszternek és Csontos Máriának Mónika, Dé­­kány Andrásnak és Jantsó Ro­záliának Andrea, Molnár Géza Gusztávnak és Balázsfi Kata­linnak Géza, Bambula Istvánnak és Suba Erzsébetnek Zsolt, Nyá­ri Sándornak és Tóth Margit­nak Sándor, Kruzsicz Pálnak és Éliás Mária Erzsébetnek László, Szilágyi Károlynak és Kopor­­nyai Ágnesnek Károly, Lakatos Lászlónak és Kovács Évának Henrietta, Szabó Józsefnek és Takács Juliannának Károly, Kó­nya Ferenc Antalnak és Bárány Erzsébetnek Erzsébet, Hornyik Györgynek és Soós Honának György, Kiss Jánosnak és Sá­fár Irénnek Kamilló, Zubcvics Józsefnek és Kovács Katalin Erzsébetnek Zsuzsanna Katalin, Tóth József Andrásnak és Gszel­­mann Zsófiának Katalin, Stein­­macher Antalnak és Dimitrova Elenának Szilvia, Pestuka László Ferencnek és Lemperger Erzsé­betnek Gabriella Erzsébet, Dor­­kó Ferencnek és Barta Lucának Roland, Kutasd György Ferenc­nek és Tóth Teréziának Kriszti­na, Stutzmann Vilmosnak és La­katos Máriának Adám Vilmos, Kovács András Jánosnak és Kiss Editnek András nevű gyer­mekük született. III. kerület Szeged: Papdi Józsefnek és Komlósi Ilonának József, Zom­­bori Imrének és Blahó Julian­nának Krisztián Csaba, Lebák Ferencnek és Onda Jolánnak Szilvia, Sándor Zoltánnak és Élő Évának Zoltán, Kotroczó Andrásnak és Kolárovszki Etel­kának Erika, Kovács Tamás La­josnak és Rózsa Irénnek Zsu­zsanna Rózsa, Szabó Tibor Lászlónak és Makra Editnek Dá­niel Tibor, Kothencz Sándornak és Gulyás Juliannának Péter, Borbély Ferenc Bélának és La­uf Terézia Erzsébetnek Mónika Margit, Kurucz Istvánnak és Szabó Matildnak Edina, Paragi Józsefnek és Ferenczi Etelka Rozáliának Vidor nevű gyerme­kük született. HALÁLOZÁS I. kerület Szeged: Németh Lajosné Iste­nes Erzsébet, Annus Józsefné Putyora Erzsébet, dr. Ördög Er­nő Károly, Csősz Józsefné La­jos Mária, Eke István, Lele An­tal, Szabó Mária, Soós Mihály, Balla Józsefné Csernák Etelka, Pakai Rozália, Józsa József, Mu­­csi István, Kiss István, Hell An­tal, Török István, Kés­jár Pál, Kovács Mihályné Szelei Mária, Maróti Elek meghalt. II. kerület Algyő: Varga János meghalt. II. kerület Szeged: Farkas Andrásné Bar­na Terézia, Lengyel Rezső Ernő, Tamburov Margit, Horváth Ist­ván, Károlyi Imre István, Gyu­ris Mihályné Simon Julianna, Gombai Mihály, Kaufmann Ist­vánná Virágh­­ Etel, Farkas Fe­­rencné Almási Margit, Vári Mik­­lósné Koczka Mária, Laci János, Takács József Károly, Ónodi Pálné Klonka Rozália, Halasi Lajos, Virág Lászlóné Császár Mária meghalt.

Next