Délmagyarország, 1976. október (66. évfolyam, 232-258. szám)
1976-10-01 / 232. szám
2 Lázár György távirata Kína nemzeti ünnepe alkalmából Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke üdvözlő távirata Hua Kuo-fengnek, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökének. A kínai nép nemzeti ünnepén, a Kínai Népköztársaság megalakulásának 27. évfordulója alkalmából a magyar nép, a Magyar Népköztársaság kormánya és a magam nevében jókivánsdgalmat küldöm önnek, a Kínai Népköztársaság Államtanácsának is a kínai népnek. Kívánom, hogy országaink kapcsolatai a béke és a haladás ügye javára fejlődjenek. Gromlko— Kissinger- találkozó • New York (Reuter) Andrej Gromlko szovjet és Henry Kissinger amerikai külügyminiszter szerdán New Yorkban több órás megbeszélést tartott, majd Kissinger ebédet adott szovjet kollégája tiszteletére. A megbeszéléseken világpolitikai kérdéseket tekintették át. Hírügynökségek a Kissinger—Gromiko találkozót úgy értékelik, hogy azok „nyitányul szolgálnak Gromiko és Ford pénteki tanácskozásai előtt”. Folytatódnak a haderőcsökkentési tárgyalások • Bécs (MTI) Csütörtökön a bécsi Hofburgban folytatódott a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről tárgyaló konferencia. A plenáris tanácskozáson két felszólalás hangzott el. Elsőnek Jirl Meisner nagykövet, a csehszlovák delegáció vezetője fejtette ki kormányának a szocialista országok álláspontját tükröző nézeteit, ezután Robert Winter nagykövet, a luxemburgi küldöttség vezetője szólalt fel a NATO-országok érdekeinek védelmében. Az ülés után rendezett csehszlovák sajtótájékoztatón Jiri Meisner nagykövet egyebek között arról szólt, hogy a nyári szünet alkalmat adott a delegációknak a kétoldalú konzultációkra. A szocialista országok — hangsúlyozta a nagykövet — számos kezdeményező lépést tettek annak érdekében, hogy segítsék a tárgyalások előrehaladását. Júniusban a nyugati országok kérésének eleget téve ismertették a Varsói Szerződés tagállamai Közép-Európában állomásozó csapatainak összlétszámát, ezen belül a szárazföldi csapatok létszámát. Ugyanakkor többször kinyilvánítottuk készségünket arra vonatkozóan, hogy hajlandók vagyunk olyan egyezményt kidolgozni, amely a Szovjetunió és az Egyesült Államok Közép- Európában levő csapatainak csökkentésére vonatkozik. Mindennek alapján azt várjuk, hogy partnereink tárgyilagosan és reálisan elismerik a Közép-Európában fennálló erőviszonyokat, mert csak ilyen alapon jöhet létre igazságos és tartós megállapodás’. A csehszlovák delegáció vezetője végezetül rámutatott: „Három évvel az érdemi tárgyalások megkezdése után joggal elvárható, hogy a NATO világos választ adjon a függőben levő kérdésekre, és — az előzetes konzultációkon elfogadott megállapodásokkal ellentétesen — ne törekedjék egyoldalú előnyökre.” I RÁDIÓJELEK i teinsiji:.. ._______________________________________________________ MAGYAR VEZETŐK ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA A Nigériai Szövetségi Köztársaság függetlenné válásának 16. évfordulója alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jó kívánságait Oluffigun Obasanio altábornagynak, az ország államfőjének. Púja Frigyes külügyminiszter ugyancsak táviratban üdvözölte Joseph N. Garba dandártábornokot, Nigéria külügyminiszterét. PÚjA FRIGYES MEGBESZÉLÉSEI Púja Frigyes külügyminiszter csütörtökön az ENSZ székházában találkozott Caglayangil török, valamint 811 orasz görög külügyminiszterrel. A tanácskozásokon a közgyűlés ülésszakának napirendjén szereplő kérdésekről, valamint a kétoldalú kapcsolatokról volt szó. ELUTAZOTT BELGRÁDBÓL, A SZOVJET KÜLDÖTTSÉG Befejezte jugoszláviai látogatását és elutazott Belgrádból a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsénak küldöttsége, amely Dejdar Atijevnek, a Szövetségi Tanács elnökhelyettesének, az SZKP KB Politikai Bizottság póttagjának, az Azerbajdzsán KP KB alsó titkárának vezetésével, a Jugoszláv Szövetségi Nemzetgyűlés meghívására nyolc napot töltött Jugoszláviában. A delegáció felkereste az ország több köztársaságát, és tartományát. DIPLOMÁCIAI KAPCSOLAT A Magyar Népköztársaság és Írország kormánya, attól az óhajtól vezérelve, hogy elősegítse a két ország közötti baráti kapcsolatokat, és fejlessze a gazdasági, társadalmi együttműködést, elhatározza, diplomáciai kapcsolatok létesítését és nagykövetek cseréjét. ELŐKÉSZÍTŐ TANÁCSKOZÁS MOSZKVÁBAN A közeljövőben összehívják a békeszerető erők világfórumát, amelynek előkészítésére bizottsági ülést hívott össze Moszkvában 1076. október 2—3. között a békésdreto erők v^akogyflyz-1 szusa folytató- és összekötő tanácsa. Az ülésre a Hazafias Népfront és az Országos Béketanács képviseletében dr. Bugár Jánosné, a Hazafias Népfront alelnöke, a Béke-világtanács tagja, valamint dr. Réczei László, az Országos Béketanács alelnöke, a BVT tagja utazott el. Péntek, 1976. október 1; Nürnbergi mementó Champetier de Ribes, a nürnbergi per francia főügyésze a tárgyalás utolsó napjaiban, most három évtizede kijelentette: " Miután bemutattuk a dokumentumokat, meghallgattuk a tanúkat, lepergettük a filmeket, amelyek láttán maguk a vádlottak is összerázkódtak a borzalomtól, a világon senki sem állíthatja, hogy a megsemmisítő táborok, az agyonlőtt hadifoglyok, a halomra öldösött békés lakosok, a hullahegyek, a testben és lélekben megnyomorított emberek tömegei, a gázkamrák és a hamvasztókemencék — hogy mindezek a bűntettek csupán a németellenes érzelmű propaganda képzeletének szülöttei. Ezt többé nem állíthatja senki. Senki? 1976 szeptemberének utolsó napjaiban jelentették a hírügynökségek a Majna melletti Frankfurtból: „A német katonák harci szövetsége" nevű nyugatnémet újfasiszta szervezet a nürnbergi per befejeződésének közelgő harmincadik évfordulója alkalmából felforgató akcióba kezdett. Röplapjain igyekszik hangulatot kelteni a háborús főbűnösök perében hozott ítéletek ellen, amelyek alapján — a neonácik szerint — „ártatlan emberek" kerültek bitóra, illetve börtönbe. Ha más jelünk nem lenne rá, ez a hír önmagában is tanúsítja, hogy az 1945. október 18-tól 1946. október 1-ig tartott monstre per nem egyszerűen a nyugodtan lezárható múlt feledésre megérett szakasza. Annyira nem, hogy a nyugatnémet jobboldal legszélsőségesebb elemei még a mostani választási kampányban is szemrebbenés nélkül felhasználják a nürnbergi évfordulót. A neofasiszta hecclapokban egymást követik az uszító támadások Robert Kempner frankfurti ügyvéd ellen, aki annak idején a német nép nevében a per egyik fővádlója. Elképzelhetőnek tartotta bárki 1946 októberében, hogy 1976 októberében nürnbergi szerepére hivatkozva követeljék egyesek Kempner eltávolítását az ügyvédi kamarából? A válasz egyértelmű igen: meglepetésről szó sincs. Arkagyij Poltorak neves szovjet jogász, aki a per idején Rugyenko főügyész egyik munkatársa volt, könyvében emlékeztet egy azóta híresé vált nyilatkozatra, amely 1946 októberében Amerikában hangzott el: „Az Egyesült Államok még sokáig bánni fogja a nürnbergi ítélet végrehajtását.” És ezt nem valamelyik csuklyás Ku Klux Klán-vezér jelentette ki, hanem Robert Taft, az Egyesült Államok szenátora. Igen, voltak és vannak körök, amelyek akkor is sajnálták, most is sajnálják, hogy érvényesült a történelem kérlelhetetlen parancsa, és az események menete így alakult. A vádlottak vallomásaiból, a vád- és védőbeszédből, a száztizenhat szóbeli és több mint kétezer írásbeli tanúvallomásból, a tárgyalás négyszázhárom nyilvános ülésének minden percéből kiderült a korszak egyik legfontosabb tanulsága: ha azok a bizonyos nyugati körök nem arra számítanak, hogy a „barna pestis”, a náci áradat majd elözönli a Szovjetuniót — és csak a Szovjetuniót —, akkor nem hunynak szemet a demilitarizált Rajna-övezet megszállása, az anschluss, Csehszlovákia „megszüntetése” és annyi más gaztett felett — és akkor talán nincs második világháború. Mondjuk ki: bizonyos köröket éppen a három évtizeden át is átívelő aktualitása miatt zavar a nürnbergi memento. Ma is van számottevő párt a Német Szövetségi Köztársaságban, vezetőjét Franz-Josef Straussnak hívják, amely hivatalosan is kétségbe vonja ennek az annyiszor lángba borított kontinensnek a határait, amelynek zászlai alig néhány hete lobogtak utoljára lengyel és csehszlovák területeket „visszasíró" találkozók felett. Ma is van országa miniszterelnökét, Johannes Vorstert, a második világháború alatt az angolok nácibarát tevékenységéért internálták —, amelynek hivatalos politikája a fajelmélet és amelynek hírhedt apartheidrezsimjét éppen most próbálja megmenteni a washingtoni diplomácia. 1946. október 1-én huszonkét háborús főbűnös felett mondták ki az ezerszer megérdemelt ítéletet. De nemcsak emberek, hanem jelenségek felett mondtak ítéletet Nürnbergben: A népirtó brutalitás, a vakbuzgó antikommunizmus felett; a nyárspolgár felett, aki együtt üvöltött a farkasokkal; a monoklis junker felett, aki lenézte „a káplárt”, de meghódította neki a fél világot; a szürke — csukaszürke — masszává nyomorított tömeg felett, amely az engedelmesség jegyében futószalagon szállította a gazembereket. Három évtized alatt sokat változott a világ, lakhatóbb hely lett a glóbusz. Ha élni akarunk, nem lehetünk feledékenyek. Harmat Endre Kuvait elfogadja az egyiptomi javaslatot • Kairó (UPI) Kuvait elfogadja azt az egyiptomi javaslatot, hogy hívjanak össze hatos arab csúcstalálkozót a libanoni helyzet megvitatására — közölte csütörtökön Dzsabir Al-Ali kuvaiti miniszterelnökhelyettes, tájékoztatásügyi miniszter. Mint mondta, országa bármely szinten, bárhol él, bármely időpontban hajlandó részt venni a találkozón a palesztinok megsegítése érdekében. 189. Dr. Hattyasy Dezső, a nagy felkészültségű fogász professzor Budapesten született, 1901. június 15-én. Orvosi tanulmányait Budapesten végezte, és ott szerezte meg oklevelét, 1924-ben A magántanári képesítését a konzerváló fogászat tárgyköréből, 1940-ben nyerte el. A szegedi egyetem fogászati klinikájára Göllner Lajos és Miklós István utódjaként 1949-ben került, amikor tanszékvezető egyetemi tanárrá és egyben a klinika igazgatójává nevezték ki.A szegedi egyetemen tulajdonképpen ő valósította meg a modern értelemben vett fogászati és szájbeteg-gyógyítást, és egyben lerakta a fogorvosképzés alapjait. Tudományos munkássága igen széles körű. Kutatásai kiterjedtek a fogazat fejlődésére és kísérletes befolyásolhatóságárára, a fogazat szerkezeti kérdéseire, a fogazat különböző megbetegedéseire. A terápiás eljárásokat továbbfejlesztette, és több új módszert dolgozott ki. Érdemes megemlíteni, hogy a fogazat embertani, néprajzi, szépirodalmi és művészeti kérdéseivel is foglalkozott. Tudományos munkásságát értékelve, a tudományok doktora fokozatot 1932-ben, az elsők között kapta meg. Több tudományos társaságban és szervezetben viselt tagságot, tisztséget, amelyek közül kiemelkedik a nemzetközi tudományos kutatási fogászati társasági tagsága, 1960-tól, az európai fogszuvasodáskutatói szervezeti tagság 1956-tól, a német fogászati társasági tagság 1968-tól. Tudományos munkásságát több mint százötven szakközlemény foglalja össze. Kedvelt munkahelyétől 1967-ben vonult nyugalomba. Dr. Kukán Ferenc szemészprofesszor Érsekújvárott született, 1898 október 6-án. Orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, és 1924- ben avatták orvossá. Ezután Ifj. Imre József professzor mellett, a pécsi szemklinikán kezdte meg orvosi működését, és a Pécsett létrehívott, haladó szellemű szemészeti iskolának volt kiemelkedő tanítványa, és ennek a szellemnek maradt továbbfejlesztője egész életén át. Később Kassán, azt követően Gyöngyösön, végül Hódmezővásárhelyen látott el kórházi szemészeti munkát, főorvosi minőségben. A szegedi egyetemre 1950-ben került, a következő évben nevezték ki tanszékvezető egyetemi tanárrá, a szemészeti klinika igazgatójává, és ebben a minőségében maradt egészen 1969-ig, nyugalomba vonulásáig. Tudományos munkásságának legfontosabb területe a szem folyadékcseréje volt. A látóhártya vérkeringésének tanulmányozására szerkesztett műszere, és ennek segítségével tisztázott ismeretek az egész világon elterjedőben vannak. Dékáni működése alatt sokat fejlődött az orvostudományi egyetem. Pályájának legkiemelkedőbb eredménye a szemklinika újjáépítése volt, saját elképzelései alapján, amelyek egyesítették a korszerűségre, a szakmai munkára és a szépségre irányuló törekvéseket. Kiegyensúlyozott, harmonikus egyéniség volt, s emellett, a tanuló ifjúságot nagy hatással tudta tanítani, munkatársait állandóan továbbképezni, a klinikát folyamatosan vezetni. Egyéniség volt, és ezt a tulajdonságát Pécstől kezdve magán hordta. Magántanári minősítését még a pécsi egyetemen megszerezte, és addigi munkásságának elismeréseképpen, a kandidátusi fokozatot 1952-ben, az elsők között kapta meg. Szegeden, 1973. december 13-án halt meg, 75 éves korában. Dr. Kahán Ágost szemészprofesszor Nagykanizsán született, 1914. január 29-én. Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte, és orvosdoktorrá 1939-ben avatták. Orvosi működését az Állami Szemkórházban kezdte meg, majd rövid ideig szülővárosában volt OTI-orvos. A budapesti egyetem szemészeti klinikájára 1947-ben került, és a szegedi egyetem szemészeti klinikáján 1930 óta dolgozik. Docenssé 1954-ben, és Kukán professzor nyugalomba vonulása után tanszékvezető egyetemi tanárrá, valamint a Szemészeti Klinika igazgatójává nevezték ki. Több tanulmányúton vett részt, 1968-ban egy évig dolgozott a londoni egyetemen. Tudományos munkássága elsősorban a vér szerepére a retinabetegségek kezelésében és terápiájában témakörre terjed ki. Ugyanakkor foglalkozik a szem fiziológiai-optikai és bioelektromos jelenségeivel. Nagy figyelmet szentel a Szem biokémiájának. A kandidátusi fokozatot, addigi tudományos munkásságának elismeréseképpen, 1952-ben kapta meg. A Szemészet című szakkönyvnek társszerzője, és kutatási területeiről számos szakközleményt közölt hazai és külföldi folyóiratokban. Dr. Czoniczer Gábor kiváló belgyógyász Budapesten született, 1895. április 4-én. Középiskolai tanulmányainak befejeztével a budapesti egyetem orvoskarára iratkozott be, és ott szerzett orvosdoktori oklevelet, 1917-ben. A szegedi egyetem Belgyógyászati Klinikájára 1950-ben került, és rá egy évre egyetemi tanárrá nevezték ki. Kutatási területe a belgyógyászat számos ágára kiterjed. Foglalkozik az ödémával, a belbetegségek gyógyításával, a reumás lázzal, és több más, szakterületi kérdéssel. Szegedről 1957- ben távozott. Dr. Láng Imre orvosprofesszor, a világszertte ismert agysebész Budapesten született, 1899 szeptember 7-én. Orvosi tanulmányait a fővárosban végezte, és diplomájának megszerzése után az egyetem sebészeti klinikáján maradt. Már itt szerteágazó kutatómunkába fogott, és az idegrendszer sebészete tárgykörből 1941-ben magántanári minősítést szerzett. 1931—32-ben Rockefeller-ösztöndíjjal tanulmányutat nyert Rochesterbe és Bostonba. A Mayo-klinikán agysebészetre specializálta magát az ott elsajátítottakat itthon továbbfejlesztette, és megvetette később az agysebészet alapjait. Budapestről Hódmezővásárhelyre került, ahol több mint tíz évig volt kórházi főorvos. A szegedi egyetem sebészeti klinikájára 1952-ben nevezték ki, tanszékvezető egyetemi tanárrá, egyben a klinika igazgatójává. Tizennyolc évi professzori működése alatt, ha nehezen is, de állandóan fejlesztette a gondjaira bízott klinikát, és mindenképpen dicséretére válik, hogy sokoldalúan képzett, kiváló tanítványokat nevelt, tudását mindenkor készségesen adta át környezetének. Foglalkozott a májműködés sebészeti jelentőségével, a vérszérum koleszterintartalmának kérdésével, az idegrendszeri rákos áttétekkel, és több más fontos kérdésekkel, főterülete, az agykutatás mellett. Kutatási eredményeiről nagy számú tudományos publikációban számolt be hazai és külföldi folyóiratokban. Munkássága addigi elismeréséül 1952-ben kapta meg a kandidátusi fokozatot. Kitüntetései közül a Magyar Népköztársasági Érdemrend emelkedik ki, amivel 1950-ben ismerték el. Szabad idejében nagy szeretettel foglalkozott festészettel. Jól sikerült akvarelljeiből Hódmezővásárhelyen kiállítást rendeztek. Szegeden halt meg, 1972. január 18-án. 73 éves korában, r (ßolytatjuk) _ BÁTYAI JENŐ: Lapok a szegedi tudomány- és technikatörténetből