Délmagyarország, 1976. november (66. évfolyam, 259-283. szám)
1976-11-02 / 259. szám
Kedd, 1976. november 2. Huszonöt év egyenruhában Egy honvédalakulat ünnepe Szegeden Negyedszázados útjára emlékezett néphadseregünk egyik alakulata tegnap délelőtt Szegeden. Arra a két és fél évtizedre, amelyben pártunk honvédelmi politikájának végrehajtása során, testvéri közösségben a Varsói Szerződés tagállamaival, hadseregünk magas szinten felkészült, modern technikával ellátott szocialista véderővé fejlődött A magasabb egység ünnepségén politikai, állami és társadalmi életünk, a gyárak, üzemek, az ifjúság, a társ fegyveres testületek képviselői körében megjelentek: dr. Komócsin Mihály, a Csongrád megyei pártbizottság első titkára, dr. Varga Dezső, a szegedi városi pártbizottság titkára, ott volt a csapatzászlót adományozó mecseki Vasas-bánya pártbizottságának titkára, Klepah Ottomár. A hadsereg felsőbb parancsnokságát Farkas Gábor vezérőrnagy képviselte. Beszédet mondott Kajdi Ferenc alezredes. Köszöntötte a 25 éves alakulatot az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport parancsnokságának képviselője is. Este műsort adott az alakulat katonái és a meghívott vendégek előtt a Magyar Néphadsereg Központi Művész Együttese. Katonai egység meneteL Mindig menetel a katona. Sem idő, sem bármi nehézség nem akadályozhatja, ha elhangzott a parancs: irány: egyenest!... S a menet élén a tiszt. Gál Vilmos alezredes az egyik, Tóth Lajos őrnagy a másik, Topor István alezredes a harmadik, és... vannak még sokan. A Magyar Néphadsereg tisztjei. .Hivatásos katonák együtt a sorkatonákkal. Mindig együtt. A hadsereg feladatait csak így hajthatja végre. Egy katona — nem katona. Bármiféle harci feladat végrehajtásához kevés. * Az szólított bennünket beszélgetésre, hogy a jeles alakulat most 25 éves. S akikkel erről a negyedszázadról beszélgetünk, alapítók. Ifjúkoruk óta katonák. Olyan emberek, akik egészen mást csinálnak, mint amiről valaha álmodoztak volna, ha álmodoztak egyáltalán, hiszen ... mi haszna volt az effélének 1945 előtt a kétkezi termelők világában? Topor István életrajza így kezdődik: „... hengerész voltam Ózdon, a Kohászati Művekben ..., tagja a pártnak ...” — Behívott egyszer a titkár elvtárs: — Idehallgass, bányász fia! El kell menned katonának. — Hivatásosnak? — Annak. — Értettem. Most a magasabb egység vezető parancsnokainak egyike. Huszonöt éves az alakulat. Ugyanannyi a tiszti válllap, amely a volt hengerész egyenruháján feszül. — S volna még — szakít félbe, amikor a továbbiakról kérdem, majd mindjárt legyint is, de látom, nem olyasmiről szólt volna, amire csak úgy legyint az ember, és folytatná a hivatalos tájékoztatást. De most én szakítom félbe: — Mit akart még mondani arról a 25 évről? Mi volna még? Elmereng a tiszt, és szól, röviden csak ennyit: — Huszonöt éves a fiam. Az alakulat, a hivatás meg... a fiú. Hogy eljár az idő! — No és... hol a fiú? Mit tanult? Merre halad? — Amerre én. Amerre mi. Honvédtiszt lesz, és megmondom, nem én akartam így. Maga választott pályát személyesen. . . Igen, a civil élet mégiscsak könnyebb. Melyik szülő választaná gyermekének a nehezebbet? Huszonöt év egy alakulatnál. Amikor a laktanyát felkerestem, megkérdeztem egy állampolgárt, egy civilt. — Mit kérdezne attól a tiszttől, aki most ünnepli avatásának negyedszázados évfordulóját? — Hogy lehet ennyit kibírni egyenruhában? Ezt kérdezném. * Hogyan lehet ennyit kibírni ? A magasabb egységről beszélgetünk. Gál Vilmos alezredes élete is egy vele. Neki szegedi keltezésű az életrajza, amelyet akkor írt, amikor a néphadsereg tisztjének jelentkezett még 1948-ban. Ez a párttagság kelte is. — Behívott a párttitkár Újszegeden. Azt mondta, ismerik szüleimet (apám segédtiszt volt az államvasútnál), javasolnák tisztnek. Én akkor segédmunkás voltam a Demeter-féle Kertészetben. — S vállalta a legelső szóra? — Egy életre. Hogyan lehet ennyit kibírni egyenruhában? Nevetnek a civil kérdésen. Valóban igazi, békeszerető civil kérdése ez. De arról is szól, hogy a katonaélet nehéz. Tóth Lajos őrnagy — a 25. évfordulót ünneplő alakulat harmadik alapítója — azt mondja, hogy ha jól emlékszik, kilencszer költözött a család, amióta elvégezte a tisztképzőt. — Ez volt nehéz? — Kibírtuk, elviseltük. Tudtuk, hogy amit vállaltunk, azt is jelenti, hogy még otthon, meghitt családi körben is jöhet parancs. Elszólít órákra, napokra, hetekre. — így múltak az évek? Mire emlékezik különösen? — Amikor avattak, felemelő, szép ünnepségen, mellettem állt apám, és könnyekre fakadt. Azt nem felejtem. A kubikost meghatotta, hogy tiszt lett a fia. A változást értette meg saját ifjúsága és a jövő, a letűnt világ és az új rend között? * Itt délen, Szeged, Hódmezővásárhely, Szentes, Makó, Csongrád és Békés egy részén jól ismerik ezt az alakulatot. Voltak emlékezetes események. A parancsnokság összesítőjében sok adat, név szerepel: közel 1500 magas állami elismerés a hivatásos állománynak. A sorállományból csaknem 4000 kiváló és élen járó harcos. És dátumok, a kitüntetések időpontjai: 1956. február 1., jeges árvíz a Dunán (Tolna, Bogyiszlói, 1970 nyara a tiszai árvíz (Makó, Mindszent). Más évek egész sora. Népgazdasági munka: az ifjú katonák így mondják, amikor paprikát, szőlőt, cukorrépát szednek a földeken. Példa: 1975 (minthogy az idei „bevetés” még nem ért véget) közel ezer katona dolgozott a Mezőhegyesi Cukorgyárnak meg három állami gazdaságban és 28 tsz-ben összesen nyolc és fél ezer munkanapot. * S az a 25 év? Ilyen volt? Hogyan lehetett kibírni? Ez a válasz a békeszerető civilnek? — Hát teljesítettük a parancsot. Mikor, mi volt. Kérdezem a tiszteket — Nehéz parancsot teljesíteni? Örökösen mindig várni és teljesíteni a parancsokat, nehéz? Azt mondják, nem jó a kérdés. Hiszen parancs, más szóval utasítás meg ami vele jár, kötelességtudás, fegyelem, rend mindenütt van. Mindenütt követelmény. Egy ez az egész és nem elkülönült valami, a hadsereg sem. így van: a dolgozó nép vére, húsa — így mondják — ez a néphadsereg. — Akkor mi a nehéz? Összenéznek a tisztek, és hallgatnak. Igazuk van, ez többet beszél. Szépségében rejlik a katonaélet nehézsége. Gál alezredes — közel a nyugdíjhoz, 19-beli, a mai fiatalokról mond elismerő véleményt. Magas szintű tudásukról, öntudatukról, igyekezetükről. Arról, hogy az alakulat harcosainak 90 százaléka szakképzett, egy részük szakmunkás-bizonyítvánnyal vonult be, más részük itt kapott bizonyítványt. — De másra is emlékszem — mondja az alezredes. — Legelső állomáshelyemen az első feladatom volt, megszervezni az analfabéták tanfolyamát. * Szabad hazánk azzal rendelkezhetett, amit „kapott” a letűnt, régi világtól. S még egy katonai alakulat negyedszázados története is bizonyítja: jól sáfárkodtunk mindennel. Legszebben példázza ezt, hogy a katona így tudja fő kötelességét: szeretni hazámat, gyarapítani, megvédeni, és tisztelni más népeket. Dolgozó népünk érdeke ez. Leszereléskor elbúcsúzik a sorkatona, s bekopogtat a parancsnokságra sok szülő: köszönet azért, hogy igazi férfivá nevelték a fiamat. Ez az elismerés! Szocialista hazafiak, tettre kész, igazi férfiak — ezt jelenti a hadsereg. Hogyne lehetne ezért vállalni, s elviselni minden nehézséget! Kaczúr István Befejezte munkáját a III. megyei úttörőparlament A derűs, napfényes vasárnap reggelen zászlódíszbe öltözötten köszöntötte Szegvár nagyközség a III. megyei úttörőparlament második napját, amely az érdemi munka jegyében zajlott le. A pajtások a reggeli órákban az előző napon megalakított hat munkacsoportban folytatták a tanácskozást. Vidáman, de felelősségteljesen vitatták meg, hogy a tanulás mellett mi érdekli a kék- és piros nyakkendősöket, hogyan lehet még színesebbé, tartalmasabbá tenni a csapatokban, rajokban, őrsökben folyó kisdobos- és úttörőmunkát. A küldöttek tolmácsolták csapataik ötleteit, javaslatait, de szóltak az úttörőélet gondjairól is. A tíz órától kezdődő plenáris ülésen részt vett többek között dr. Németh Lajos, a megyei pártbizottság titkára, Kovács Imre, a megyei tanács elnökének általános helyettese, Bódi György, a KISZ megyei bizottsága első titkára, dr. Gácsér József, a Magyar Úttörők Szövetsége Országos Elnökségének tagja, Nagy Sándor, az országos elnökség honvédelmi szakbizottságának titkára, dr. Riesz Béla, a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola főigazgató-helyettese, Vidéki Ferenc, a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya csoportvezetője is. Hídvégi Erzsébet az ülés elnökeként köszöntötte a vendégeket és a résztvevőket, majd a munkacsoportok képviselői énekekkel, mókás mondókákkal, csatakiáltásokkal, ötletes szemléltetőfigurákkal, jelképekkel adták elő határozati javaslataikat. A tanácskozás bebizonyította: komoly dolgokról is lehet vidáman szólni. A határozatokból a pajtások összeállították a következő két év munkáját segítő, eredményesebbé, színesebbé tevő „iránytűt”. Kedves színfoltja volt a parlamentnek a szentesi pajtások köszöntője, akik kerékpárral jöttek el, hogy jó munkát kívánjanak a küldötteknek. Azt, hogy a tömegsport népszerűsítését milyen fontos feladatnak tekintik a csapatokban, mi sem bizonyította jobban, minthogy a tanácskozás résztvevői az egyik szünetben vezetőikkel együtt közösen tornáztak. Bódi György, a KISZ megyei bizottsága első titkára tolmácsolta a résztvevőknek a megyei párt- és tanács vezetőinek a megyében levő több mint 35 ezer ifjúkommunistának üdvözletét. Szólt arról, hogy a KISZ IX. kongresszusa határozatai szellemében a meghatározott közös munkát, soksok feladatot, közösen kell megoldaniuk a KISZ-eseknek és az úttörőknek, és valamennyi úttörő, kisdobos érezze kötelességének, hogy gazdagítsa, szépítse saját közösségeit, legyen vidám, jókedvű, tanuljon képességeinek megfelelően. Ezt követően a parlament megválasztotta azokat a küldötteket, akik a novemberben Zalaegerszegen megrendezésre kerülő VI. Országos Úttörőparlamenten megyénket képviselik: Balog Orsolya (Sándorfalva), Bibók Annamária (Szentes), Dégi Tünde (Pitvaros), Gál Ildikó (Csongrád), Ince Aranka (Szegvár), Martonosi Jolán (Makó), Rudner Péter (Hódmezővásárhely), Sarnyai Zoltán (Szeged), Szabó Éva (Mindszent) és Varga Ágnes (Szeged). Az országos tanácskozáson megyénkből részt vesz még: Hídvégi Erzsébet (Szentes), Balogh Zsuzsa (Sándorfalva) és Kondor Márta (Makó), akik az országos parlamenti munkacsoport Csongrád megyei tagjai. A választás után Pádár Lászlóné, a megyei úttörőelnökség elnöke értékelte a kétnapos tanácskozást, majd megköszönte a szegvári pajtások vendéglátását. A helyi csapat tagjai tarisznyával búcsúztak el a parlament résztvevőitől, majd levonták a megyei úttörőelnökség zászlaját. Az esemény kapcsán dr. Németh Lajos, a megyei pártbizottság titkára a jelenlevő úttörővezetőknek elismerését fejezte ki az eredményes, színvonalas parlament megszervezésében, lebonyolításában kifejtett tevékenységükért. Tanácskozik a százötvenkilenc kisdobos Gyenes Kálmán felvétele és úttörő. Tájékoztató A kereskedelmi dolgozók helyzetéről , A kereskedelmi dolgozók helyzetével, a szakma gondjaival foglalkozott hétfői sajtótájékoztatóján a MUOSZ-ban dr. Krekács György, a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Elmondotta egyebek között, hogy a KPVDSZ — a vasasszakszervezet után — a legnépesebb szakszervezet. A népgazdaság ágazatai közül a kereskedelem foglalkoztatja a legtöbb nődolgozót. Beszélt a tervekről, fejlesztésekről. A szakszervezet támogatja a kereskedelemben az intenzív fejlesztési módszerek alkalmazását, a hatékony kiszolgálási formák további szélesítését, a boltok munkaszervezési intézkedéseit, a nehéz fizikai munka gépesítését stb. A szakszervezethez tartozó vállalatok, szövetkezetek és intézmények az ötödik ötéves tervidőszakban 6,5 milliárd forintot irányoztak elő a munkakörülmények további javítására, szociális célokra összesen több mint 10 milliárd forintot terveztek. \ 3 Megkezdődött a fürdőkádgyártás rekonstrukciója Jelenleg évente 165 ezer kád készül. A Lampart kecskeméti gyára elsősorban az új lakásokhoz gyártja a fürdőkádakat, három méretben, fehér és pasztell színekben. A technológiai rekonstrukció alapján 1980-tól a modernebb berendezésekkel már 230 000 öntöttvas kádat készítenek majd hazánkban, többek között új zománcozó eljárást is bevezetnek. A Lampart Európa egyik legnagyobb fürdőkádgyártó vállalatától, az Ahlmann NSZK-beli cégtől — nemrég kötött gyártási kooperációs megállapodás alapján — automata zománcozó berendezést vásárolt. A korszerűbb gyártástechnológia módot ad arra is, hogy az igényeknek és a divatirányzatnak megfelelően fokozatosan rátérjenek a sötétebb színezésre is. Az NSZK-beli céggel kialakított kooperáció útján később arra is lehetőség nyílik, hogy új vonalú fürdőkád gyártását kezdjék meg mind belföldre, mind exportra. A Lampart foglalkozott a lemezkádak gyártására való áttérés gondolatával is. Csehszlovákiában azonban már megkezdődött a lemezkádgyártó üzemek kiépítése, így a szocialista integráció keretében a magyar és a csehszlovák partnerek megállapodást kötöttek az öntöttvas, illetve a lemezkádak cseréjére. A tervek szerint a jövő év második felétől a hazai kádakért cserébe szállított csehszlovák fürdőkádakkal bővül majd a hazai választék. A fürdőkádgyártás rekonstrukciója megkezdődött, s a tervek szerint 1979-re befejeződik. Tölgyesek termése A Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság erdőségeiben — a kedvezőtlen nyári időjárás ellenére —, minden eddiginél jobb termést hoztak a tölgyesek. Főként Telkibánya, Kemencepatak és Füzérkomlós környékén sok a makk. A néhány nap alatt összegyűjtött, mintegy harmincvagonnyi termésből ellátják az ország többi erdőgazdaságait is. (MTI)