Délmagyarország, 1977. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-27 / 22. szám
Csütörtök, 1977. január 27 Megjelent a februári Tiszatáj Németh László olvasónaplójának kiadatlan darabjait közli a Tiszatáj legújabb száma. Az 1968—69-ben született írások ezúttal is kivételes szellemi izgalommal szolgálnak. A napló Némethnél apropó csupán: alkalom az esszéírásra. Az író számára a tájékozódás lehetőségét adó olvasónapló a befogadás és újjáteremtés példája. Külön kiemeljük a Móricz Zsigmond szerkesztő úr című írást. Amivé Móricz a Nyugatot próbálta alakítani, „az a népi irodalom közegén át — írja Németh — egészen másnak fest, mint az Osvát-hagyományok és Babits-igények felől nézve ...” Az „életet templomba citáló prédikátorként” jellemzett Móriczról találó portrévázlatot ad Németh. Nem kevésbé érdekes a Brecht- és Mrozek-összevetés (Két dráma), valamint az építészet világforradalmáról és a régi Közel-Kelet művészetéről szóló napló. Bertaux Az emberi nem mutációja című könyve kapcsán Németh László az emberiség jövőjéről sorakoztatja föl gondolatait és aggodalmait. A februári Tiszatájt akár esszészámnak is nevezhetnénk, hiszen a folyóiratban most valóban ez a műfaj dominál. Páskándi Géza Egy „kihívó” betűrím című írásában nemrég elkészült új történelmi drámájára, a Kálmán királyra hivatkozik. (A mű egyébként hamarosan megjelenik a Tiszatájban.) „Van ebben a színműben egy Káin- és Ábel-párhuzam. ... ezt a ... modellhasonlóságot egy közönséges kis alliteráció sugallta” — írja Páskándi. Tornai József a Nobel-díjas német fizikusról, Heisenbergről és nagy hatású könyvéről ír (A Heisenberg-élmény címmel). A költő így összegzi gondolatait: „...a tudomány és a művészet ugyanannak a kiolthatatlan megismerési és kifejezési szomjnak csupán más és más módja. Különbségeik mellett azonosságaik is fontosak”. Belohorszky Pál „Émelygős”-e Sartre százada? és Domokos Mátyás Konok gyurma a világ (Bari Károlyról — többször és sokféleképpen) c. írása mellett Deme László munkája is olvasható. A nemzetiségi nyelvművelés gondjait is jól ismerő Deme László három szinten (a nemzetiség, a nemzet és az emberiség szintjén) vizsgálja a nyelvet A folyóirat szépirodalmi anyagában verssel Serfőző Simon, Jánosy István, Aczél Géza, Sárányi József és Győri László szerepel. Ács Margit nevével sem először találkozik az olvasó. (Az elmúlt évben — íróként — a Kortárs és a Tiszatáj mutatta be.) Párás, meleg szél c. novellája pontos és finom realizmusával, elbeszélői könnyedségével hat. Csatári Dániel a NÉKOSZ megalapításának 30. évfordulóján előadást tartott az MTA által rendezett tudományos ülésszakon. A népi kollégiumi mozgalom társadalmi, politikai szerepét megvilágító előadást olvashatjuk a Tiszatáj februári számában Legendák és mítoszok nélkül címmel A lap kritikai rovatában Vasy Géza és Márkus Béla Balázs József két nagy sikerű regényével (Koportos, Fábián Bálint találkozása Istennel) foglalkozik. Vekerdi László a Kriterion igényes sorozatának, a Tékának két új kötetéről írt bírálatot. — Nikolényi István Szeged zenei életének kiemelkedő eseménysorozatáról számol be (Szegedi zenei hét a rádióban). — A Tiszatáj februári számát Plugor Sándor romániai magyar festőművész és grafikus cinkkarcai illusztrálják. Helyreállítják a sárvári Rába-hidat Elkészült a megrongálódott és november óta lezárt sárvári közúti Rába-híd helyreállítási terve. A Nyugat-Magyarország, de főként Vas megye és Sárvár gépjármű-forgalmában, a város megszokott életében, üzemeinek fuvarozásában igen fontos híd acélszerkezetét még a nyárig kijavítják a hídépítő vállalat szakemberei. Ha az időjárás nem zavarja munkájukat, úgy egy nyomsávon már március 31- én megnyitják a forgalomnak. A teljes helyreállítást május végére ígérik. Ez a Balaton nemzetközi idegenforgalma miatt is fontos, hiszen a híd a Bécs—Balaton közötti 84. számú főúton van. Ugyanakkor a helyreállítással kapcsolatos vizsgálatok azt is kiderítették, hogy a hidat 15 év múlva le kell bontani. Addig biztonsággal szolgálja a közlekedést. Műsor a bárban Egy, csak egy lokál van talpon a vidéken. Ide térhet be késő este idegen és városlakó, ha most érkezett, vagy mozi, színház után nem vonzza az ágy, s nem öntött föl túlságosan a garatra, kulturáltan szeretne szórakozni. Nomen est omen: Szeged bárja a Szeged bár. Miután párja nincs (ekkora városban), ahol a műsor bizonyos védettséget ígér — a 30 forintos belépő okosan szűri a publikumot —, meg a belső helyiségei sem öblösek túlságosan, nincs meglepő abban, ha hétvégeken ostromlott várpince képét ölti. — A szabad szombatok óta pénteken tetőzik a forgalom, másnapra általában előre lefoglalják a bokszokat, vasárnap a szünnap — mondja hétfőn este a bár vezetője, Jancsika Sándor. Mit mondja, suttogja fennhangon, mert hát a zene (máskülönben jó zene: Zsigmond Mihály, Berényi Apolló, Krámli István triója) „erősen” befolyásolja a társalgást. — Jó 70—80 százalékos a bár kihasználtsága, december közepétől augusztus végéig, havi váltásban, pontban éjféltől adunk egyórás műsort, 1969 óta. Aminek feltétlenül szükségét látjuk, garancia a szórakozás kulturált környezetének biztosításához. Azt hiszem, a színháziakkal jó boltot kötöttünk, Herczeg Zsolt például negyedik éve házigazdája, összeállítóra, konferansziéba a műsoroknak, közmegelégedésre; korábban mások is jártak ide a színházból. A műsor valóban jó, ízléses, változatos, látványos. Már amennyi látvány fölmutatható csekély három légköbméterben. A műsorvivő kellemes csevegő, a szőke Kürthylla cigánydalainak, Meszléry Judit táncdalainak is sikere van a csendesebb hétfői teltházban, a Jurnyikduó éneklő, zongorázó, szaltózó törpekutyái cirkuszhangulatot idéznek, s amit a színház két tehetséges táncosa, Ábrahám Anikó és Nyáry Attila művel a tenyérnyi placcon, valóságos zsonglőrmutatvány, igazi show. — Síkos a pálya, könnyű elcsúszni — telepszik le a műsor végén asztalunkhoz Herczeg Zsolt. — Kiszolgáltatott az ember, mert a szórakozónak több joga van a bárban, mint mondjuk a színházban. Céltáblának áll ide a szereplő, úgy kell venni a lapot a különböző asztaloktól, hogy sportnyelven szólva senki se sérüljön meg. Igaz. A bároknak örökös veszélye a jó hangulatot lecsapoló ízléstelenség, kötéltáncot jár estéről estére az, aki ideszerződik. A műsoros Szeged bár kevés önmagában Szegeden. Szerencsére hosszú ideje életképes, amiben elvitathatatlan érdeme van a vezetőjének, meg az ellenőrző városi tanács vb művelődésügyi osztályának (egyik munkatársa az este is lent járt műsornézőben). Ilyen állapotában kell vigyázni rá. N.L Herczeg Zsolt, a „műsorvivő” A környezetvédelemről — diákoknak A Csongrád megyei MTESZ környezetvédelmi munkabizottságának nevelési bizottsága gimnáziumokban és szakközépiskolákban — KISZ-foglalkozások és szakkörök keretében — előadásokat rendez a tanulóknak a környezetvédelem időszerű kérdéseiről. Kecse- Nagy László, a munkabizottság vezetője arról tájékoztatott, hogy eddig számos előadást tartottak már a Radnóti, a Tömörkény, a Rózsa Ferenc és a Tiszaparti gimnáziumban, szakközépiskolákban. Az előadássorozatot folytatják a többi iskolákban is. Biológusok, földrajzszakos tanárok, építészek, környezetvédelmi szakmérnökök a gyakorlat oldaláról vezették rá a tanulókat a környezetvédelem fontosságára. Az előadásokat minden esetben szakköri megbeszélések követték, majd mozgó- és diafilmeket mutattak be. Új film A cigánytábor az égbe megy Makszim Gorkij Makar Csudra című elbeszélése nyomán a forgatókönyvet írta és a filmet rendezte: Emil Lotjanu. Kép: Szergej Vronszkij. Zene: Jevgenyij Doga. Főbb szereplők: Szvetlána Torna, Grigorij Grigorin, Borisz Mulajev és Ion Skurja. Csatangolni végeláthatatlan mezőkön; megbújni szurdokokban; nem félni senkit és semmit; nem tartozni senkihez. Íme a szabadság romantikus felfogású képlete. Vándorol ebben a filmben egy cigánytábor Magyarország, Galícia, Szlavónia vadregényes tájain. Azt hiszik, hogy ez a szabadságuk, pedig csak saját hontalanságuk elől menekülnek folytonfolyvást, a szokásaik előírta körforgás szerint váltva a táborhelyeket. Az igazi szabadságra csak ketten vágynak közülük: Zobar és Radda. A film igazi konfliktusát is az ő kapcsolatuk hordozza. Egymásba szeretnek; ám ha valóban egymáséi is lesznek, akkor ők is odakötődnek a többiekhez; a kalandok izgalma nem fűtheti tovább Zobar szívét; a csodavárás büszkesége múltán elvesztené életének igazi értelmét a lány is. Emil Lotjanu alkotása a századfordulón játszódik; ebből következik a film válasza is: erre a konfliktusra nincs megoldás. De amíg a rendező idáig viszi el a nézőt, sok minden történik. Látványos, színes világ Lotjana mozija. A szereplők is kitűnőek. Grigorij Grigorin, ha kell szilaj és marcona, de nem hiányoznak alakításából a pasztellszínek sem. Szvetlána Torna pedig mindent el tud hitetni: a hetyke cigány lányt, a babonást, a kártyából jósolót, a démonit és a szerelmest is A fergeteges táncjelenetek, a szép kosztümök és a kiválóan fényképezett tájak azoknak fognak tetszeni, akik a manapság újra divatos romantikát kedvelik. A film zenéje viszont minden bizonnyal mindenkinek. P. F. Szekrénybe zárt gondolat Ósdi, kopott, redőnyzáras szekrény, vagy halk kattanással nyíló belső világítású irodai csoda, egyremegy, ha nem könnyen hozzáférhető tárai, hanem temetői a gondolatoknak. Mennyi van belőlük! Folyósukra kiszorulva, könyv- és irattárak zugaiban meglapulva, porral lepetten, vagy kivalrol tisztán tartva, de belsejükben hasonlatlanul, sorakoznak a gondolattemetők. Iratok, papírok. Vékonyka és testes előterjesztések, tervek, javaslatok, rajzok. Napok, hetek, hónapok szellemi erőfeszítése töltötte meg betűsorokkal, számoszlopokkal, aprókkal a papírlapokat Remények a jobbra, a többre, a célszerűbbre. Sűrűn hivatalos biztatásra, feladatkijelölésre támaszkodó remények. Csak éppen közben megváltozott valami, módosult a döntés, az elképzelés, esetleg elfogyott a kockázatvállalási bátorság. Forgatták ugyan még a papírokat, de meggyőződés, igazi kíváncsiság nélkül, azután ráírták ezt meg azt, s máris nyílt a szekrény... Később meg kinek jut eszébe, hogy mi került irattárba, s ki bíbelődik azzal, mennyi idő, energia, képzett emberek mekkora erőfeszítése veszett kárba?! A felsőfokú oktatásban az egy hallgatóra jutó költségvetési kiadás 19 ezer forint volt 1960-ban, s 35 ezer 1975-ben. Napjainkban összesen 56 felsőfokú tanintézet bocsát ki kapuin végzett szakembereket Másfél évtizeddel ezelőtt 5628-an, 1975-ben már 24 276-an szereztek e helyeken oklevelet. Más területre átlépve: tavaly a nemzeti jövedelem 3,46 százalékát tették ki a kutatási ráfordítások, Összegszerűen ez 13,9 milliárd forint, s hogy a léptéket érzékelhessük, írjuk le: 1960-ban a kutatási kiadásokra még csak 2,3 milliárd jutott. A kutatóhelyeken 81 ezer ember tevékenykedik, s csupán e területről 1975-ben 1647 találmányt jelentettek be... S akkor még hol van a már végzettek elpocsékolt munkaóra ezreinek pénzbeli értéke, az elfektetett, ötről-hatra nem jutó találmányok, újítások, ésszerűsítések miatti veszteség?! Hatalmas anyagi, szellemi erőforrásokkal sáfárkodhatnánk, ha a legapróbb hasznos gondolatforgácsot is megőriznénk, felhasználnánk ott és akkor, amikor szükség van rá. Sajnos, nemhogy a forgácsot, de sűrűn a hatalmas rönköket is veszni, porladni hagyjuk. Mert így egyszerűbb. Kényelmesebb. Eddig összesen 33 ezer ember részesült számítástechnikai oktatásban, ám mégis lámpással keresik mindenütt a kicsit is hozzáértőket. Hová lettek a végzettek, miért csak töredékük lelhető meg a képzettségüknek megfelelő helyen? Miért mentek el, hány gondolatukat zárta, zárta szekrény, asztalfiók? Vaktában kiválasztott terület, hasonló kérdőjeleket mindenütt másutt fölfedezhetünk. Marx „az egyénekben rejlő erők fejlődését” döntő elemnek tartotta a gazdasági tevékenység vizsgálatánál, ám vállalatoknál, szövetkezeteknél, intézményeknél miféle varázst tevő pálca kellene ahhoz, hogy legalább megsejtsék e marxi gondolat igazságát, hatását, forradalmi magját?! A „szekrényvizit” jelszavát néhány vállalatnál már kiadták, s meghökkenve látták, miféle kincsek oktalan kincstárnokai voltak! Sok minden kell a hatékonyabb munkához a termelői közösségekben. Jobb érdekeltség, fejlesztési forrás, korszerű eszközök, szervezési intézkedések, nagyobb fegyelem, s így tovább. Sok minden kell. Olykor azonban annyi is elég lenne, ha kinyitnák a szekrényeket. Mészáros Ottó A szakszervezet megállapította Sikeresek voltak az ifjúsági parlamentek Az egészségügyben dolgozó fiatalok parlamentjei — mint a munkahelyi demokrácia fórumai — betöltötték szerepüket, jól tükrözték az egyes munkahelyek demokratizmusának szellemét, fejlettségét — állapította meg szerdai ülésén az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége. Az idén a korábbiakhoz képest sokkal több helyen mondták el a fiatalok, hogy a munkahelyi vezetők kikérik a véleményüket — nemcsak az őket érintő kérdésekben. A különböző korosztályok közötti jó kapcsolatokat tükrözte az is, hogy számos ifjúsági parlamenten idősebb dolgozók is részt vettek, és sokhelyütt fel is szólaltak. A szakszervezet az ifjúsági parlamenteken elhangzott észrevételek, javaslatok sorsát figyelemmel kíséri. Megtárgyalta az elnökség a gyógyító-megelőző ellátás intézményi integrációjával kapcsolatos tapasztalatokat is. (MTI). 5 Sopronban kezdődik a mezőgazdasági könyvhónap Sopronban február 4-én nyitják meg az idei mezőgazdasági könyvhónapot. Dr. Marczali László kulturális miniszterhelyettes mond beszédet, s az ünnepség után nagyszabású könyvkiállításon mutatják be — mintegy 500 könyvvel és folyóirattal — az utóbbi évek mezőgazdasági szakirodalmának fejlődését. Külön tárlókon látható a könyvhónap 44 újdonsága, melyből a Mezőgazdasági Kiadó gondozásában 29 mű jelenik meg, a Medicina, a Kossuth, és a Műszaki Kiadó egy-egy művel, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó két művel, az akadémiai pedig tíz kiadvánnyal szerepel az újdonságok listáján. Sopronban az ünnepélyes megnyitó után több nagyjelentőségű tanácskozásra, ankétra kerül sor. A Berzsenyi Könyvesbolt valamennyi ankét alkalmával kamarakiállításon mutatja be a témakör irodalmát. A szervező bizottságok előrejelzései szerint több mint ezer ankétot rendeznek az országban. A Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat kilenc helyen rendez szakíróolvasó találkozót, ahol az érdeklődők a könyvhónap újdonságainak szerzőivel, szerkesztőivel találkoznak. A könyvhónap könyvei nyolcmillió forint értékben, 216 ezer 700 példányban állnak a nem budapesti vásárlók rendelkezésére.