Délmagyarország, 1977. január (67. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-22 / 18. szám
Szombat, 1977. január 22 Vetélkedő traktorosoknak A szegedi városi tanács és a járási hivatal mezőgazdasági osztálya, valamint a városi közlekedésbiztonsági tanács traktorosoknak és vontató vezetőknek rendezett vetélkedőt tegnap Tápén, a Tiszatáj Termelőszövetkezetben. A résztvevő 14 csapat összesen 42 tagja már sikerrel szerepelt a termelőszövetkezetek üzemi vetélkedőjén, a tegnapi középdöntőn KRESZ-ből, műszaki ismeretekből, a tűzvédelem és munkavédelem szabályaiból vizsgázott és gyakorlatban is bemutatta tudását a szövetkezet géptelepén rögtönzött rutinpályán. A szegedi termelőszövetkezetek csapatai közül első lett és a döntőbe jutott a Tiszatáj Tsz három traktorosa, második helyezést az Új Élet Termelőszövetkezet ért el, a harmadik helyet a Tisza—Maros szög Termelőszövetkezet csapata szerezte meg. A szegedi járás versenyző szövetkezetei közül elsőként a mórahalmi Vörös Október Tsz, másodikként a deszki Maros, harmadikként pedig az ópusztaszeri Alpárvezér Termelőszövetkezet traktorosai jutottak a döntőbe. Képünkön: a rutinpályán Működik Szegeden az új telefonközpont Új telefonszámokat kell hívni a megyeszékhelyen és a környező községekben Szeged, 1977. január 21.,délután 4 óra. Heine Károly, a Szegedi Postaigazgatóság távközlési, műszaki osztályának vezetője a város különböző pontjain, továbbá a környező községekben levő szerelőcsoportok vezetőinek a következőket mondja: “ A feladatot kérem végrehajtani, s jelenteni az átkapcsolás megtörténtét! Hónapokig tartó előkészület után hangzott el az utasítás. Szeged mindössze 10 másodpercig maradt „süket”, telefon nélküli. Vojnár László *osztályvezető-helyettes elsőnek a mentők számát tárcsázta. — Az új szegedi telefonközpontból beszélek, él a vonal ... Ezután következett a rendőrség, a tűzoltóság, és sorban egymásután minden kétjegyű, úgynevezett speciális szám. Nyolc perc elteltével Papp János a következőket jelenti: — A feladat első részét végrehajtottuk, az átterhelés Szegeden megtörtént... D E néhány szó jelentette többek között azt, hogy Szegeden 16 ezer érpárt átkapcsoltak a régi telefonközpontról az újra a posta szerelői, és a BHG Szegeden tartózkodó munkásai. Néhány perc múlva Tarján városrészből j £ l £»nfV*vTf»+t K" dtormán János, majd pedig Csóti Imre. Ők is arról tájékoztatták a munkát irányító bizottságot, hogy a nagy gonddal elkészített program szerint halad minden: elvágták a régi központ kábeleit, s megkezdődött az új központ üzembe helyezése. Dr. Varga Dezső, a szegedi városi pártbizottság titkára elsőként fejezte ki elismerését a munkában részt vevő szerelőknek, akik fáradságot nem ismerve dolgoztak több órán keresztül, hogy Szeged Új telefonközpontja bekapcsolódhasson az ország vérkeringésébe. És milyenek vagyunk mi? Felhívást közölt a posta, s kérte a lakosságot, hogy pénteken 16 és 20 óra között lehetőleg ne használja a telefont És mi kíváncsiságból használtuk. Tizenhat óra húszkor érkezett az első távhívás Budapestről. Kérték Rozgonyi Tibor lakásán levő készülék kapcsolását és az új telefonszámot. A beszélgetés megtörtént. Volt olyan is, aki 16 perc eltelte után hívta a tudakozót. Saját telefonjának új száma iránt érdeklődött, mondván, hogy elvesztette a kiküldött értesítést. □ Az átkapcsolás megtörténte után a szerelők azonnal hozzákezdtek az állomások ellenőrzéséhez. Elsőként a kórházak és gyógyintézetek átkapcsolására került sor. A fertőzőkórház vonalai 10 perc eltelte után már működtek. A klinikáké pedig néhány perc múlva használhatók voltak. A Szeged környéki községekből, Kistelekről, Mórahalomról, Röszkéről, Deszkről Szalai Péter, Honti Ferenc, Pék József és Nagygyörgy Sándor jelentette: — Élnek a telefonvonalak, megkezdtük az előfizetők felhívását, a vonalak ellenőrzését. Szőreg, Tápé, Kiskundorozsma, Algyő Szeged városrészeiben levő készülékeket szintén átkapcsolták. Pénteken este 6 óra körül sok szegedi telefon-előfizetőnél csengett a készülék. A szerelők jelentették be, hogy megtörtént az átkapcsolás. □ Mától kezdve Szegeden és környékén már az új telefonszámokat kell hívni. A gondos munka ellenére is előfordulhat számtévesztés, hiba. A posta ezért kéri az előfizetőket, hogy az észlelt rendellenességeket vagy hibákat jelentsék a hibabejelentőnek a 03 telefonszámon. Hét végén általában kevesebb a telefonbeszélgetés. Az igazi próba hétfőn kezdődik, amikor az új központnak csúcsidőben is bizonyítania kell! Ösztönző bérezés az építőiparban Az ÉVM 16 budapesti és vidéki kivitelező és építőanyagipari vállalatánál két éven át folytattak kísérleteket a minőség javítására ösztönző bérformák kialakítása érdekében. A legjobb tapasztalatok összegzésének eredményeként megformált elképzeléseket a minisztérium egyeztette más érdekelt tárcákkal, országos hatáskörű szervekkel, az Építők Szakszervezetével és a kísérletekben részt vett vállalatokkal is. Ennek alapján jelent meg most az építésügyi és városfejlesztési miniszter rendelete a munka minőségi színvonalát növelő, ösztönző bérformák alkalmazásáról. Hazai és nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó módszeren alapulnak az új ösztönző bérformák amelyeknek lényege, hogy a H különböző szabványok, technológiai előírások és műszaki normák alapján munkafázisonként minősítik a terméket, a munkát, s a minőségi osztályozástól függően nő vagy csökken a kereset. Két taggyűlés között Minden párttag tudja, milyen fontos szerepet tölt be az alapszervezet életében a taggyűlés. Az állásfoglalásnak, a döntésnek ez a legfőbb helyi fóruma. De nemcsak a munka menetére gyakorol nagy hatást, hanem légkörével, színvonalával a kommunisták személyes tulajdonságait is jelentékenyen formálja. Felelősségteljes kötelezettségének tesz eleget tehát minden olyan alapszervezeti vezetőség, amely gondosan, idővel és energiával nem takarékoskodva készíti elő a taggyűléseket, azon fáradozva, hogy azok minél színvonalasabbak legyenek. Ám az már sokkal kevésbé helyeselhető, ha e fáradozás közben szem elől téveszti azt, ami a taggyűlések között történik. Mi tagadás, léteznek olyan alapszervezetek, olyan vezetőségek, ahol a munka, a belső élet túlságosan is a taggyűlésekre koncentrálódik, jóformán azokra szűkül le. Márpedig az ilyenfajta „rendezvényközpontúság” óhatatlanul megmerevíti a mozgalmi tevékenység eleven folyamatát, gyengíti hatékonyságát. Hiszen mi minden történik egy pártszervezetben két taggyűlés között? Tanácskozik a vezetőség, összeül a pártcsoport, szemináriumi foglalkozást, vitaközi összejövetelt, esetleg pártnapot rendeznek. De nemcsak rendezvényeket, értekezleteket említhetünk. Két taggyűlés között megy végbe a mindennapos szervezőmunka az elfogadott döntések realizálásáért. S ami talán még fontosabb: az összejövetelek közötti időszaknak alapvető tartalmi eleme a folyamatos, állandó politikai tevékenység, a politizálás, a párt politikájával kapcsolatos, annak elfogadtatását célzó eszme- és véleménycsere. A pártmunka — lényegéből adódóan — állandó, folyamatos politikai, mozgalmi tevékenység. A taggyűlések e folyamatnak fontos állomásai, eseményei. Nagy hatással lehetnek és vannak rá, behatóan alakíthatják intenzitását, irányát. De nem pótolhatják, nem tehetik feleslegessé. Sőt, bizonyos értelemben éppen az a legfőbb rendeltetésük, hogy e folyamatos tevékenység eredményességét szolgálják. Ha két taggyűlés között űr tátong az alapszervezet életében, ha az eleven politikai munka árama nem teremt kellő kapcsolatot a tagok között, akkor éppen ennek a rendeltetésének nem tesz kellő módon eleget. S ha ez a kisugárzó hatás gyenge, hiányos, akkor hiába gondosan megválasztott a napirend, jól elkészített a beszámoló, eleven a vita, sok a hozzászólás — a munkát nem lehet kedvezően értékelni. Nyilvánvaló persze, hogy a taggyűlés színvonalát és hatását valójában nem lehet ennyire különválasztani, hiszen a színvonalas taggyűlésnek önmagában véve is megvan a maga hatása a pártmunka további menetére. Mégsem mindegy, hogy ez a hatás automatikusan, spontánul jön-e létre, avagy pedig tudatos erőfeszítésnek az eredménye. Ezért fontos, hogy a vezetőség — s maga a párttagság, minden egyes párttag — tudatosan igyekezzék a taggyűlések hatását érvényre juttatni a mindennapi politikai és szervező munkában. Ne elégedjék meg a beszámoló jó felépítésével, a vitázók magas számával, de még az elhangzó gondolatok kedvező mennyiségével sem —, hanem mindenekelőtt arra figyeljen, miként valósulnak meg ezek a pártélet, a pártmunka gyakorlatában. Sokféle példával illusztrálhatnánk ennek fontosságát, de talán egyetlen is elegendő lehet. Ismeretes, hogy a párttagság általában rendelkezik pártmegbízatással, a ezek körét az alapszervezetek gondosan, megfontoltan szabják meg. Mégis, viszonylag ritkább még — noha az igény már korábban megfogalmazódott és a pártmunka valóságos szükségletei indokolnák —, hogy a megbízatás valamely határozat megvalósításához kapcsolódjék, közvetlenül azt célozza. Ahol a taggyűlést és az azt követő mindennapos pártmunkát egységben szemlélik, ott ilyen megbízatást már gyakrabban adnak. Ott ugyanis a taggyűlési döntést, elhatározást már annak tudatos számbavételével hozzák, hogy a megvalósítás milyen konkrét tennivalókat igényel. Így a megbízatások rendszere nem válik külön a döntéshozataltól, hanem a végrehajtás rendjének szerves elemeként fogják fel. Ami két taggyűlés között történik, az természetesen visszahat magára a taggyűlésre, annak színvonalára is. Hiszen a tapasztalatok a munka folyamatában halmozódnak fel, s csak ezek adhatnak alapot a gondos következtetéseknek, az előremutató elgondolásoknak. Ahol két taggyűlés között nem folyik eleven pártmunka, ott voltaképpen maga a taggyűlés sem lehet igazán jó. Lehet látványosan megrendezett, de csillogása külsődleges marad, s a mesterkéltség, a formalizmus ez esetben elkerülhetetlenül gyökeret ver, eluralkodik. A taggyűlés — mint mondani szokás — a pártszervezet munkájának tükörképe. S bármennyire fontos a tükör gondos csiszolása, állandó gondozása, tisztántartása — a kép minősége végső fokon mégiscsak attól függ, ami a tükörben megjelenik. GYENES LÁSZLÓ Növekvő élelmiszeripari termelés Az ÉDOSZ Központi Vezetősége pénteken az élelmiszeripar 1977. évi feladatairól tanácskozott. Kovács Sándor mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes beszámolójában elmondotta, hogy a termelés az elmúlt évihez képest idén 6 százalékkal növekszik. Az előirányzat teljesítésének alapfeltétele, hogy a mezőgazdasági termelők elegendő mennyiségű árut adjanak feldolgozásra. A termelés szerkezete idén változik, de ezt inkább objektív adottságok okozzák, semmint termeléspolitikai elképzelések. 3 H Legfelsőbb Bíróság teljes ülése A súlyosbító és enyhítő körülmények értékelése Pénteken a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bírósága dr. Szakács Ödön elnökletével teljes ülést tartott. A tanácskozáson — a Legfelsőbb Bíróság bíráival együtt — részt vett, illetve felszólalt Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter, dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész, dr. Markója Imre igazságügyi minisztériumi államtitkár, dr. Kamara János vezérőrnagy, belügyminisztériumi államtitkár, Nagy György, a munkásőrség országos parancsnokának helyettese, dr. Nyiri Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának az osztályvezetője. Jelen voltak a katonai bíróságok elnökei, valamint több megyei bíróság elnöke is. A teljes ülés meghozta a Legfelsőbb Bíróságnak a bűncselekmények elkövetésével kapcsolatos súlyosbító és enyhítő körülmények értékeléséről szóló — 12. számú — irányelvét. A részletes és az ország valamennyi bíróságára kötelező irányelv arra hivatott, hogy előmozdítsa a büntetéskiszabási gyakorlat egységesebbé tételét. Az irányelv szövegét — teljes terjedelmében — a Magyar Közlönyben megjelentetik. Megtárgyalta és elfogadta a teljes ülés a Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiumának működéséről előterjesztett beszámolót. Megállapította, hogy a katonai kollégium a beszámolási időszak négy éve alatt kifejtett ítélkező és elvi irányító tevékenységével jelentősen segítette a fegyveres erők és a fegyveres testületek belső rendjének és fegyelmének további szilárdítását. A súlyosbító és az enyhítő körülmények értékeléséről most hozott irányelv a büntetéskiszabási gyakorlat egységessé tételét szolgálja, így hathatósan előmozdítja azt a jogpolitikai előírást és mindinkább érvényesülő törekvést, hogy meg kell szüntetni az ellentmondásos, formális és szubjektív jogalkalmazást. Ilyen fogyatékosságok a bűnösségi — enyhítő és súlyosbító — körülmények értékelésénél olykor előfordultak. Az új irányelv most konkrét tartalommal tölti meg a Büntető Törvénykönyvnek azt a rendelkezését, miszerint a büntetést úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény és az elkövető társadalomra veszélyességéhez, a bűnösség fokához, továbbá az egyéb súlyosbító és enyhítő körülményekhez. A bíróságnak az enyhítő és a súlyosbító körülményeket sohasem elvont általánosságban kell értékelnie, hanem mint reális társadalmi tényeket, illetve az elkövető személyi tulajdonságait. Tehát konkrét ügyben konkrét személlyel összefüggésben kell értékelnie a bíróságnak. Az alanyi jellegű bűnösségi körülmények között a büntetlen előélet általában enyhítő körülmény: kivétel ez alól, ha az elkövető fiatalkorú vagy e kort csupán néhány évvel meghaladott, úgynevezett fiatal felnőtt A legsúlyosabb bűntettek elkövetőinek a javára a büntetlen előélet mint enyhítő körülmény csak kis súllyal jöhet figyelembe. A visszaeső bűnözők büntetett előéletét súlyosbítóként kell értékelni.