Délmagyarország, 1977. április (67. évfolyam, 77-100. szám)
1977-04-01 / 77. szám
Groulo sajtóértekezlete Vance Moszkvából Bonnba utazott • Moszkva (MTI) Négynapos szovjetunióbeli látogatásának befejeztével, csütörtökön délelőtt elutazott Moszkvából Cyrus Vance, amerikai külügyminiszter. Vance szombat este óta volt a szovjet főváros vendége. Az amerikai diplomácia vezetője szovjet kollégájával, Andrej Gromikóval tartott háromnapos részletes eszmecserét a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztésének kérdéseiről és a nemzetközi problémák széles köréről. A megbeszélések középpontjában a hadászati támadó fegyverrendszerek korlátozásáról kötendő új szovjet—amerikai megállapodás előkészítésének befejezése állt. Vance úton Washington felé, Bonnba érkezett. Andrej Gromiko, az SZKP Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügyminisztere másfél órás nemzetközi sajtóértekezletet tartott csütörtökön este Moszkvában. A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta, hogy Moszkvában a legfontosabb megvitatott kérdés az új hadászati fegyverkorlátozási megállapodás volt, mivel a SALT–1 megállapodás ez év októberében lejár. A Szovjetunió és az Egyesült Államok Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára és Gerald Ford amerikai elnök 1974 decemberében lezajlott vlagyivosztoki találkozóján kidolgozta ennek az új megállapodásnak a kereteit, s megvolt a lehetőség annak megkötésére. Ez azonban nem történt meg. A vlagyivosztoki megállapodás után egyszercsak függetlenül az előzményektől, felmerült az úgynevezett szárnyasrakéták problémája. Amerikai részről azt kezdték bizonygatni, hogy Vlagyivosztokban nem foglalkoztak ezzel a fegyverfajtával, és ezért az szabadon fejleszthető. Ez nem felel meg a valóságnak, a szárnyasrakéták fejlesztéséhez semmiféle zöld utat nem adtak. Gromiko a továbbiakban utalt arra, hogy Vaevivosztokot követően még mutatkozott előrehaladás a SALT- tárgyalásokon, s egy ideig úgy tűnt, hogy csak jogi formájának vannak hátra. Az utóbbi időben azonban a nehézségek növekedtek, s amerikai részről kieérletek történtek az elért eredmények felülvizsgálására. A Szovjetunió — jelentette ki a külügyminiszter — kategorikusan elutasítja a vlagyivosztoki megállapodás revízió alá vételét, s a most lezajlott moszkvai tárgyalásokon mindvégig a Vlagyivosztokban kiépített fundamentum megtartását szorgalmazta. Gromiko kategorikusan elutasította azt a verziót is, amely szerint az amerikai partner Moszkvában valamiféle „széles leszerelési programot” terjesztett elő, s a szovjet vezetés úgymond azt sem fogadta el. Ismertette az amerikai javaslatokat, s bizonyította, hogy azok a vlagyivosztoki megállapodás felrúgását jelentik. Ez nem a problémák megoldásának, hanem felhalmozásának útja — mondta Gromiko. A Szovjetunió külügyminisztere sürgette az Egyesült Államokat, hogy a vitás nemzetközi kérdésekben realisztikusabb, becsületesebb talajon folytassa ténykedését. A Szovjetunió a maga részéről hajlandó türelmet tanúsítani, és folytatni a tárgyalásokat, s pozitív megoldásokra törekszik. Jelenleg azonban az álláspontokban lényeges eltérés van, s ezeket nem szándékszik lekicsinyelni. A Szovjetunió a leszerelés és a béke lenini politikáját kívánja folytatni, s erről az útról senki sem térítheti le. A külügyminiszter „szükségeseknek és hasznosaknak” minősítette a Moszkvában véget ért tárgyalásokat egymás jobb megismerése és az álláspontok tisztázása szemszögéből. Megerősítette, hogy májusban Genfben találkozik ismét amerikai kollégájával, elsősorban a közel-keleti probléma megvitatása céljából, de azoknak a kérdéseknek a megvizsgálása céljából is, melyekben időközben szakértői szinten előrehaladást tudnak elérni. * Cyrus Vance amerikai külügyminiszter Moszkvából történt elutazása előtt a vnukovói repülőtéren nyilatkozatot adott a szovjet és külföldi sajtó képviselőinek. „Szeretnék köszönetet mondani a szovjet külügyminiszternek, szovjet vendéglátóinknak, azért a vendégszékéért, amellyel fogadtak minket — jelentette ki Vance. Véleményem szerint utazásunk hasznos volt. Célunk nem volt egyszerű, lehetetlen egyetlen nap alatt megállapodást elérni a fegyverzetek korlátozásáról. Várom a Szovjetunió külügyminiszterével ez év májusában Genfben megtartandó találkozónkat. Biztos vagyok benne, hogy addig mindkét fél tanulmányozza a most megvitatott kérdéseket, és rájön, hogy céljaink azonosak” — mondotta az Egyesült Államok külügyminisztere. KGST-együttműködés Erőt és lendületet ad Tavaly hat és fél millió tonna kőolajat, több mint egymilliárd köbméter földgázt, valamint négy és fél milliárd kilowattóra villamos energiát vásárolt az ország a KGST-piacon. Nem nehéz ebből arra következtetni, hogy 1976-ban, csakúgy mint évtizedek óta minden évben, a szocialista partnereinkkel lebonyolított áruforgalom révén gondoskodtunk a gazdálkodásunkhoz nélkülözhetetlen energiahordozókról. A Külkereskedelmi Minisztériumban adott tájékoztatásból az is kiderült, hogy a fogyasztási iparcikkek legnagyobb szállítói is a KGST- országok, behozatalunk 67 százaléka tőlük származik, így került a hazai utakra 83 ezer személygépkocsi, üzleteinkbe 52 ezer háztartási hűtőgép, 20 ezer mosógép, 47 ezer televízió. Nem kevésbé fontos számunkra, hogy szállítóink hatalmas felvevőpiacot is alkotnak. Sőt, nagy megrendeléseikkel sok esetben egész iparágak gazdaságos termelését segítik. Érthető tehát, hogy kivitelünk ezekbe az országokba tavaly 14,2 százalékkal haladta meg az előző évit, s 43 százaléka gépipari termékből állt. Csupán az időszerűség ösztönzött arra, hogy éppen a legutóbbi évről adott tájékoztató számait, tényeit idézzem. Mert bármely esztendő hasonlóképpen tanúskodnék amellett, hogy hazánk számára a szocialista partnerekkel kialakított gazdasági együttműködés létfontosságú nemzeti érdek. A nemzetközi munkamegosztás olyan lehetőségeit tárja elénk, amelyek kihasználásával viszonylag kis gazdasági potenciálunk és szűk belső felvevőpiacunk ellenére is lépést tudunk tartani az intenzív fejlődés, a tudományos-technikai haladás, a világpiaci verseny követelményeivel. Melyek a gazdasági diplomácia alapvető céljai? A stabilitás és a dinamizmus. Az együttes erőfeszítések ugyanis a stabilitás három elemét teremtik meg az együttműködők számára. Először: biztosítják a belső gazdaságfejlesztési elképzelések nemzetközi hátterét Másodszor: hozzájárulnak a népgazdaságok belső egyensúlyának fenntartásához. Harmadszor: növelik a KGST-országok biztonságát a tőkés világipacon, hiszen együtt nagyobb súllyal tudnak szembeszállni a kedvezőtlen hatásokkal. A dinamizmus legközvetlenebb bizonyítéka a KGST- országok gyors gazdasági növekedése. A Föld ötödét és lakosságának tizedét képviselő KGST-országok az ötvenes évek elején a világon megtermelt nemzeti jövedelemnek mindössze 18 százalékát adták, ma pedig több, mint egyharmadát! Ebben az összehasonlításban gyorsabban fejlődnek, mint a világátlag és mint a fejlett tőkés országok. A külgazdasági politika a már említett gazdaságfejlesztési és attól elválaszthatatlan társadalompolitikai célok mellett szem előtt tartja azt is, milyen követelmények adódnak a két világrendszer közötti gazdasági versenyből. A tapasztalatokból arra a következtetésre jutott, hogy a gazdasági verseny kulcsterületét alkotó technikai-technológiai versenyben csak széles körű nemzetközi összefogás, az intenzív gazdasági együttműködés útján lehet helytállni. Mindez arra ösztönzi a szocialista országokat, hogy szüntelenül újabb és újabb elemekkel gazdagítsák kapcsolataikat. A fejlődés íve rendkívül lenyűgöző: a kezdeti egyszerű árucserétől eljutott a közös KGST-vállalatokig, a termelés szakosításáig és a kooperációig. A magyar külpolitika feltétlen híve és következetes megvalósítója a szocialista országok közötti mindenoldalú, s ezen belül gazdasági összefogásnak. Szem előtt tartja pártunk XI. kongresszusának megállapítását, amelyet Kádár János így öntött szavakba: „A KGST keretében megvalósuló együttműködés valamennyi tagországban növeli a szocialista építőmunka lendületét, és semmi mással nem pótolható segítség számunkra, a Magyar Népköztársaság számára”. Pálos Tamás Emlékülés Makón (Folytatás az 1. oldalról.) nak elnöke, Kangyalka Antal országgyűlési képviselő, és dr. Vezér Károly, a makói városi pártbizottság első titkára is. Tóth Lajosnak, a szakközépiskolai kollégium igazgatójának köszöntő szavai után Váci Mihály Édes hazám című versét Nagy Zoltán, a Szegedi Nemzeti Színház művésze mondta el. Ünnepi beszédet dr. Márta Ferenc akadémikus mondott. Bevezetőjében Erdei Ferenc egész életét átfogó tevékeny közéleti szereplését méltatta. A névadó politikus és tudós iskolarendszerünkről vallott nézeteit idézve elmondta, hogy az 1960-as oktatási reform előkészítésének vitájában a szakmai képesítést is nyújtó középfokú képzést igen jelentősnek tartotta. Erdei gondolatsorát folytatva ezt követően az iskolai oktatás óriási változásairól, szocialista iskolarendszerünkről beszélt az előadó. Bár ma sem mentes a problémáktól — mondotta —, de jelenlegi gondjaink egészen más jellegűek. Napjainkban az oktatás korszerűsítése nemcsak a pedagógusok és az oktatás irányítói, hanem az egész társadalom ügyévé vált, központi kérdésként szerepel. „Nem vitás, hogy a tananyag kialakítása igen fontos feladata és feltétele az oktatás korszerűsítésének. Ha viszont a figyelem csak erre koncentrálódik, és elfeledkezünk az alapvető kérdésről , hogy mit is várunk, egyáltalán mi várható az iskolai oktatástól, milyen szerepet töltsön be és milyen igényeket elégítsen ki társadalmunkban —, akkor tévúton járunk ... Egyszer, remélem, nem is sokára, sikerül elérni, hogy nem a többet, hanem a jobbat elve érvényesül közép- és felsőfokú oktatásunkban, és a tananyag nem kizárólagos célja lesz az oktatásnak, hanem eszköze.” A XI. pártkongresszus komoly teret szentel az általános és szakmai műveltség emelésével összefüggő feladatoknak, annak, hogy egész társadalmunk fejlődésének kulcskérdése a szocialista tudat, a szocialista erkölcs és életmód általánossá válása. Ha meg akarjuk valósítani azt a célkitűzést, hogy mind általánosabb legyen a munka társadalmi fontosságának és értelmének felismerése, és az egyén boldogulása csak a közösség boldogulásával együtt valósítható meg, akkor következetesen érvényt kell szerezni erre vonatkozó törvényeinknek, határozatainknak. A társadalmi munkamegosztásban mindenki rátermettségének, képességének megfelelő helyet foglalja el, és nem kiskapukon át, normáinkat megsértve igyekezzék boldogulni. Mindez az erkölcsi normák egyértelműbb érvényesítését igényli. Az ünnepi beszédet követően Bódi György, a KISZ Csongrád megyei Bizottságának titkára zászlót adott át az iskolai KISZ-bizottság képviselőinek. Az ajándékért Szántai Irén, az iskola tanulója mondott köszönetet. Az Erdei Ferenc nevét viselő brigádok képviselői és a társiskolák küldöttei szalagokkal díszítették föl az intézeti zászlót. A szakközépiskola irodalmi színpada műsorral emlékezett névadójára. Az iskola épületében rendezett emlékkiállítást dr. Forgó István, a városi tanács elnöke nyitotta meg. Közéleti napló SZÁLLÍTÁSI EGYEZMÉNY A Külkereskedelmi Minisztériumban csütörtökön 20 évre szóló magyar—jugoszláv gáz-tranzitszállítási magánjogi szerződést írtak alá. A megállapodás lehetővé teszi, hogy Magyarországon keresztül szovjet földgáz jusson Jugoszláviába. EGÉSZSÉGÜGYI EGYÜTTMŰKÖDÉS A KGST egészségügyi együttműködési állandó bizottság első gyógyszerszakértői értekezlete befejezte munkáját. Csütörtökön ünnepélyes külsőségek között írták alá a Gellért-szállóban az értekezleten résztvevő KGST- tagországok delegációi azt a munkatervet, amely 1980-ig meghatározza az együttműködés formáit és programját. HAZAÉRKEZETT KARAKAS LÁSZLÓ Csütörtökön hazaérkezett Moszkvából a Karakas László munkaügyi miniszter által vezetett küldöttség. A Szovjetunió Minisztertanácsa munka- és szociálisügyi állami bizottságával időszerű munkaügyi és szociálpolitikai problémákról tárgyaltak és aláírták a két ország központi munkaügyi szerve közötti együttműködésről szóló megállapodást. ELUTAZOTT OLDRICH SVESTKA Oldrich Svestka, a CSKP Központi Bizottsága titkárságának tagja, a Rudé Právo főszerkesztője, aki március 28-tól 31-ig a Népszabadság szerkesztő bizottságának vendégeként hazánkban tartózkodott, csütörtökön befejezte látogatását. Tárgyalásokat folytatott a Népszabadság szerkesztő bizottságának vezetőivel, a két lap közötti kölcsönös tapasztalatcsere és együttműködés további szélesítéséről. Beszélgetést folytatott Győri Imrével, a Központi Bizottság titkárával. Fogadta őt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Csütörtökön Oldrich Svestka elutazott hazánkból. Péntek, 1977. április 1. Szadat az NSZK-ba érkezett • Kairó (UPI) Szadat elnök csütörtökön délelőtt útnak indult egyhetes nyugat-európai és amerikai látogató körútjára. Az egyiptomi államfő útjának első állomására, Bonnba, a délutáni órákban érkezett. Kíséretében van Hadem el-Szajeh gazdasági miniszter és Hasszán Kamelaa elnöki hivatal vezetője. Iszmail Fahmi külügyminiszter pénteken csatlakozik a delegációhoz. Szadat tegnap megérkezett Bonnba. Szovjet—mozambiki Barátsági és együttműködési szerződés • Maputo (TASZSZ) Maputóban csütörtökön mozambiki—szovjet dokumentumokat írtak alá. A Szovjetunió és Mozambik közötti barátsági és együttműködési szerződést Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Samara Machel, a Mozambiki Népi Köztársaság elnöke látta el kézjegyével. Ezenkívül közös közleményt írtak alá a két államfő tárgyalásairól, továbbá aláírták a két ország közötti konzuli megállapodást. Miben reménykedik az egyiptomi elnök? Kommentár Pontosan háromszázhatvannyolc nappal ezelőtt járt utoljára a Német Szövetségi Köztársaság fővárosában Anvar Szadat egyiptomi államfő és monstre létszámú kísérete. És Bonnból — akárcsak most — Párizsba vezetett az útja, majd Olaszország, Jugoszlávia és Ausztria következett, amelyek viszont ez alkalommal elmaradnak. A cél azonban tavaly is, most is megegyező: Kairónak pénzre, sok-sok pénzre van szüksége, és nem utolsósorban politikai támogatásra is a tehetős Nyugat részéről. Az egyiptomi elnök politikusi tekintélyét is latba veti hogy az igen súlyos nehézségekkel küszködő gazdaságát külföldi tőkeinjekciókkal helyreállítsa. Kairói közlésekből ugyanis kiderül, hogy az ország mérleghiánya elérte a kétmilliárd dollárt; az infláció kb. 30 százalékos; az élelmiszerek ára legalább ennyivel, a ruházaté 40—50 százalékkal növekedett igen rövid idő alatt. A nemzetközi élet híreit figyelemmel kísérők bizonyára fölfigyeltek arra, hogy nemrégiben a nyugatnémet és a francia külügyminiszter is járt Kairóban; mi több, az amerikai diplomácia vezetője, Vance is két napot töltött az egyiptomi fővárosban, és most — Szadattal egyidejűleg — Bonnban tartózkodik. Szadat viszont Párizsból Carter elnök meghívására Washingtonba repül. Egy szó mint száz: Szadat már egy esztendővel ezelőtt megpróbálkozott nem kis összegű támogatást kérni a Nyugattól és az olajban gazdag közel-keleti országoktól egyaránt. Ez utóbbiak négyen négymilliárd dolláros alapot létesítettek Egyiptom számára, a nyugati „nagybácsik” azonban óvatosak. A tőke ugyanis szeret biztosra menni, egyáltalán nem kedveli — ha a pénzről van szó — a szó- vagy szerződésszegést. A májna— frankfurti, a londoni és a New York-i tőzsdén valószínű, jól megjegyezték az egykori Egyiptomi Kommunista Párt volt főtitkárának, Abu Szeif Jusszefnek a szovjet—egyiptomi szerződés Szadat indítványára történt felmondása utáni kijelentését, amikor a többi között így nyilatkozott: „Árthat a nyugati világ szemében szavahihetőségünknek, ha ilyen könnyedén kezeljük egy szerződés felmondását. És még arra számítunk, hogy sok szerződést fogunk aláírni a nyugati országokkal? Mi f fognak gondolni rólunk?” Kulcsár László