Délmagyarország, 1977. június (67. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-01 / 127. szám

VILÁG PROLETÁRJAI»EGYESÜLJETEKl MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA Egészségvédelem az üzemekben A megyei tanács vb ülése Tegnap, kedden délelőtt Szegeden, a megyei tanács székhá­zában ülést tartott a megyei tanács végrehajtó bizottsága, dr. Perjési László tanácselnök vezetésével. Az ülésen részt vett a megyei pártbizottság képviseletében dr. Horváth Ká­­rolyné osztályvezető is. A testület az előterjesztések mellett megvitatta és elfogadta Csanádpalota nagyközség végrehaj­tó bizottságának munkájáról, a szanált mezőgazdasági ter­melőszövetkezetek gazdasági és pénzügyi helyzetéről, a megye vadgazdálkodásáról, az ipari üzemek közegészség­­ügyi és a m­unkásegészség-védelem helyzetéről készült be­számolót. A végrehajtó bizottság az előterjesztések között tár­gyalta a DELT^ Kereskedel­mi Vállalat szegedi fejlesz­téséről készült tervet. Ko­rábban a testület a vállalat tevékenységével már foglal­kozott, s akkor megállapí­totta, hogy a vállalat háló­zatfejlesztése nem volt meg­felelő a negyedik ötéves terv időszakában. Ekkor határo­zatban elrendelte, hogy a DELTA dolgozza ki a szege­di hálózatfejlesztés ötödik ötéves tervét, és ehhez a szegedi városi tanács nyújt­son segítséget. A végrehajtó bizottság arra is felhívta a vállalat igazgatójának a fi­gyelmét, hogy a DELTA fej­lesztési alapját nagyrészt Szegeden használják fel. Ebben az ötéves tervben a DELTA vállalat Szegeden 4 ezer 800 négyzetméter alapterületű új üzlethálózat kiépítését tervezi. Igaz, a szegedi tanács csak 2 ezer 600 négyzetméternyi bolt megépítését tartja lehetsé­gesnek, mivel Felsővároson az iparcikkáruház építése a pénzügyi fedezet hiánya mi­att elmarad. Az új boltok többsége önkiszolgáló formá­ban üzemel majd, így javul­nak a vásárlási körülmé­nyek, és az üzletek forgal­ma is növekszik. A fejlesztés mellett a vállalat kidolgoz­ta régebbi boltjainak korsze­rűsítési és szakosítási tervét. A meglevő üzletek egyhar­­madát átalakítják, és vala­mennyiben önkiszolgálási formát vezetnek be. A vb h­atározatában felkérte­ a sze­gedi tanács végrehajtó bi­zottságát, hogy adjon hat­­mvrtós segítséget, a DELTA Kereskedelmi Vállalat szege­di fejlesztéseinek megvalósí­tásához, és ismételten vizs­gáltassa meg az északi vá­rosrészben bark­ácsbolt léte­sítésének a lehetőségét eb­ben az ötéves tervben. A tes­tület arra is határozatot ho­zott, hogy a szegedi tanács elnöke ez év végéig adjon tájékoztatást az északi vá­rosrész kereskedelmi ellátá­sáról a megyei vb-nek. A végrehajtó bizottság örömmel állapította meg, hogy az üzemegészségügyi ellátás színvonala tovább emelkedett, a Csongrád me­gyei ipari üzemek munkás­­egészségügyi helyzete javult. Az egészségügyi osztály által készített jelentés felmérte, hogy az üzemi ártalom — mint a zaj-, por-, sugárárta­lom — mennyiben változott az elmúlt években, és az üzemorvosi szolgálat hogyan látja el a prevenciót a gyá­rakban. Abból a szempontból ked­vező a helyzet, hogy a nagy­­és középüzemek a városok külterületén kaptak helyet, és az iparnegyedek ivóvízzel és ipari­ vízzel jól ellátottak. Nem megoldott azonban a szennyvíztisztítás és a hul­ladékok elhelyezése, és a dolgozók sokféle ártalomnak vannak kitéve munkahelyü­kön­­ Több üzemben mérik, vizsgálják, hogy mennyiben károsodik a munkások hal­lása a gépek zajától. Sajnos, a kisüzemekben ezzel a kér­déssel keveset törődnek. Több helyen a kellő véde­lem hiányában egészségre ártalmas a kémiai anyagok felhasználása. Például a sze­gedi ecset- és seprűgyárban tíz-húszszoros, a szegedi ka­zánjavító szövetkezetben öt­szörös vegyi szennyeződést mértek a levegőben. A szili­kózisveszélyes munkahelyen a dolgozókat a KÖJÁL nyil­vántartása alapján rendsze­resen ellenőrzik. A sugárveszélyes munka­helyeken egyre gyakrabban fordul elő, hogy az óvórend­szabályokat hanyagságból nem tartják be. A különbö­ző óvórendszabályok meg­szegéséből származnak a balesetek, a megye gyárai­ban évente háromezer. Az üzemi balesetek miatt a ki­esett munkanapok száma évi 76 ezer. A legtöbb üzemi baleset a közlekedési válla­latoknál, az élelmiszer-ipari, építőipari, textilipari üze­mekben fordul elő. A megyei KÖJÁL vizsgál­ja a foglalkozási megbete­gedéseket is, és ebben a kér­désben szorosan együttmű­ködik az üzemorvosokkal. Évente 15—20 dolgozó beteg­szik meg foglalkozása mi­att. Még mindig nem megol­dott a szabadban dolgozók hideg és meleg elleni véde­kezése Több üzemcsarnokra, szociális létesítményre, az anyagmozgatás gépesítésére lenne szükség, s ezzel is csökkenteni lehetne a fog­lalkozási ártalmát. A nagy­üzemekben az öltözők, für­dők, mosdók állapota, fel­szereltsége megfelelő, de nagyon sok ipari szövetke­zetben, kisebb üzemben nincs öltöző, fürdő, étkező­­helyiség. A gyógyításban és a be­tegség megelőzésében jelen­tős szerepük van az üzem­orvosoknak. A megyében az üzemi orvosok napi 245 órában rendelnek. Ezt a szol­gálatot 16 főfoglalkozású és 56 ■ részállású üzemorvos lát­ja el, és mintegy 70 ezer ipari dolgozó részesül szer­vezett üzemorvosi ellátás­ban. Az orvosok munkája elsősorban a megelőzés, szű­rés, gondozás, rehabilitáció. Sok helyen rendszeresesen tartanak trachoma, onkoló­giai és bőrgyógyászati szű­rést, a dolgozók körében magas a keringési és moz­gásszervi betegségben szen­vedők száma, és ezért pél­dául az újszegedi kender­gyárban, az algyői kőolajter­melő vállalatnál reumatoló­giai szakrendelést vezettek be. A nagyobb vállalatoknál az orvosok többféle szakren­delést — mint például fogá­szat, nőgyógyászat, bőrgyó­gyászat — látnak el. Az üze­mi orvosok munkájával elé­gedettek a dolgozók, csak­ az a gond, hogy minden állást nem tudnak betölteni. Jelen­tős az orvosok munkahely­­változtatása, ami összefügg azzal, hogy az anyagi és er­kölcsi megbecsülésük elma­rad az egészségügy más te­­rületétől. A vb felhívta a figyelmet arra, a gyárak, intézmények keressék módját — akár ösztöndíjjal vagy más ked­vezménnyel —, hogy az üres orvosi állásokat betöltsék, a munkásegészségügy helyzetét javítsák, előzzék meg a munkahelyi baleseteket, az előírások betartásával. Vége­zetül a testület úgy határo­zott,­ hogy az egészségügyi osztály az SZMT-vel közö­sen fogalmazza meg az ipa­ri üzemek munkásegészség­ügyi helyzetének tapasztala­tait, az észrevételeket küld­jék el a vállalatok vezetői­nek. Negyvenezren az építőtáborokban Kedden a Parlamentben dr. Nagy Sándor, a KISZ KB titkára és Nádor György, az Állami Ifjúsági Bizottság tit­kára, valamint a felügyeleti minisztériumok képviseleté­ben dr. Kovács Imre, Sárosi János és Urbán L­ajos mi­niszterhelyettesek aláírták a KISZ Központi Bizottsága és az Állami Ifjúsági Bizott­ság, illetve a felügyeletet el­látó minisztériumok közötti 1977. évi megállapodásokat az önkéntes ifjúsági építő­­táborozásra vonatkozóan. E szerint a KISZ 53 építő­tábor számára 39 700 fiatal mozgósítását vállalja, akik segítik majd a mezőgazda­­sági, út- és vasútépítési és egyéb népgazdasági felada­tok megoldását. Zöldborsóidény a konzervgyárban A csongrádi Vörös Csil­lag Termelőszövetkezetből és a Gorzsai Állami Gazdaság­ból tegnap, kedden megér­kezett az idei első zöldborsó szállítmány a Szegedi Kon­zervgyárba s ezzel kezdetét vette a nagy feldolgozási idény. A hűvös májusi idő­járás miatt a szokásosnál va­lamivel később láthattak munkához, a gyár műszaki felkészültsége, szinte menet­rendszerű technológiája azonban lehetővé teszi a feldolgozási kapacitás leg­jobb kihasználását. Egyelőre egyenként 300 kilós konténe­rekben fogadják a nyers árut, a későbbiekben viszont — ami az idei szezon újdon­sága — billenő platós teher­gépkocsikkal szállítják be a földekről a borsót. Ily mó­don gyorsabb ütemben tud­ják átvenni a nagy tömegű termést. A cséplés közvetlenül a betakarítás után a helyszí­nen, a földeken történik és a gyár már kicsépelt borsó­­szemeket kap. A termelő gazdaságok és a feldolgozó üzem között jó partneri kap­csolatok alakultak ki mind­két fél érdekeinek figyelem­­bevételével, a termelés és a feldolgozás összehangolásá­val. A téeszek és az állami gazdaságok — a szerződéses megállapodás értelmében — több ütemben, szakaszosan vetették az előírt fajtákat és így egyenletes mennyiség­ben, folyamatosan érkezik be a földekről a fontos kon­zervipari nyersanyag. A jú­lius elejéig tartó idényben a Szegedi Konzervgyár — a tervek szerint —­ több mint 700 vagon borsószemet vesz át, amelyből mintegy 1300 vagon üveges áru készül. 67. évfolyam 127. szám 1977. június 1., szerda Ára: 80 fillér Ülést tartott az MSZMP Szeged városi bizottsága Az MSZMP Szeged városi bizottsága teg­nap délután 2 órai kezdettel kibővített ülést tartott a Kálvin téri székházban, hogy megvitassa „Az 1973. november 23-i, kádermunkára vonatkozó, központi bizott­sági határozat végrehajtásának Szeged vá­rosi tapasztalatairól” szóló jelentést, meg­hallgassa a tájékoztatót „Az 1977-es gazda­sági év tapasztalatairól”, s végül szervezeti ügyekben döntsön. Az ülésen részt vett és felszólalt dr. Komócsin Mihály, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának első titká­ra is. Deák Bélának, a városi pártbizottság tit­kárának megnyitója után Török József, a városi pártbizottság első titkára az első napirendi pont írásos jelentéséhez szóbeli kiegészítést adott, majd vita következett. Sorrendben a következő pártbizottsági ta­gok, illetve meghívottak szóltak a témához: Volford István, a Csongrád megyei Gabo­nafeldolgozó Vállalat oktatási előadója; dr. László Ferenc, a SZOTE pártbizottságának titkára; dr. Fehér István, a tanárképző fő­iskola tanszékvezető tanára; Takács Im­­réné, a textilművek pártbizottságának tit­kára, országgyűlési képviselő; Tóth László, az ipari szövetkezetek pártbizottságának titkára; Papp Gyula, Szeged város taná­csának elnöke; dr. Dékány Klára, a KISZ Szeged városi bizottságának első titkára; Papp György, az olajipari pártbizottság titkára; Oskó Lászlóné, a cipőgyár mun­kása; Varga Antalné, a Szegedi Posta­igazgatóság helyettes vezetője; Balogh Jó­zsef, a MÁV szegedi pártbizottságának titkára; dr. Komócsin Mihály. Az elhang­zottakat Török József foglalta össze, majd a pártbizottság a jelentést elfogadta azzal, hogy a vita alapján egészítsék azt ki, s a feladatokat később, a Csongrád megyei pártbizottság állásfoglalása alapján kell meghatározni. Az idei gazdasági év eddigi tapasztala­tairól szóló tájékoztatót Berta István, a városi pártbizottság gazdaságpolitikai osz­tályának vezetője ismertette, amit a ki­bővített pártbizottság jóváhagyólag elfoga­dott. Végül — miután az elnök megköszönte a meghívottak részvételét — személyi kérdé­sekben döntött a városi pártbizottság. Dé­kány Lászlót, a pártbizottság gazdasági és ügykezelési osztályának vezetőjét — mivel június 15-év­el kinevezték a Csongrád me­gyei Vendéglátó Vállalat igazgatójává — felmentette funkciójából, ugyanakkor Lu­­dányi Istvánt, a pártbizottság munkatár­sát kinevezte a pártbizottság gazdasági és ügykezelési osztályának vezetőjévé. Stej­­kovics Pálnét, a városi pártbizottság és végrehajtó bizottság tagját, akit a napok­ban a ruhagyár üzemi pártbizottságának titkárává választottak, fölmentették a városi párt-végrehajtó bizottság tagságától, s helyére megválasztották a városi végre­hajtó bizottság tagjává Szűcs Mihálynét, a húsipari vállalat munkását, a városi pártbizottság tagját. Elfogadta a városi pártbizottság dr. Márta Ferencnek, az MTA főtitkárának kérelmét, hogy nagy elfoglalt­ságára való tekintettel mentsék fel a Sze­ged városi pártbizottsági tagságától. He­lyébe a városi pártbizottság tagjává vá­lasztották Szolcsányi Gábort, a DELÉP üzemigazgatóját, akit egyúttal a végrehaj­tó bizottság tagjává is megválasztottak. A kádermunkáról Megállapította a városi pártbizottság, hogy Sze­ged szerepe a káderpoli­tikában is kiemelkedő je­lentőségű, kihatással van a megye egész területére. A kádermunka tartalmában és módszerében határozott ja­vulás tapasztalható, a vezető káderek többsége eredmé­nyesen dolgozik. Ezt a hely­zetet jól tükrözi, reálisan értékeli a jelentés is. Ezzel a kérdéssel mégis ismételten foglalkozni kell, mert na­gyon megnövekedtek a ve­zetőkkel szemben támasztott követelmények. A káber­­fejlesztés és a személyzeti munka legtöbb vállalatnál és intézménynél a politikai munka szerves részévé vált. Legnagyobb a fejlődés az alapszervezetek kádermun­kájában annak ellenére, hogy fogyatékosságról is több szó esett. Érzik az alap­szervezetek, hogy a beleszó­lási jog felelősséggel jár, legtöbbjük azonban a veze­tői kinevezések alkalmával vállalja ezt a felelősséget. További határozott ered­mény, hogy tervszerűbbé vált a kádermunka. Mind kevesebb például az olyan párttitkár, aki ne tudná, ki­nek milyenek az erényei-ér­­demei, ha, mondjuk, kitün­tetési vagy előléptetési ja­vaslatot kérnek tőle. Hatal­masat léptünk előre a fizikai munkások, a nők­ és a fia­talok funkcióba állításában. A pártszervek és az állami vezetők általában a hármas követelmény alapján ítélik meg és bízzák meg fontos munkakör ellátásával a kommunistákat vagy a pár­­tonkívülieket, s legtöbb he­lyen arról sem feledkeznek meg, hogy ezt az elvet diffe­­renciáltan kell alkalmazni: bizonyos funkciókban nyil­ván nagyobb hangsúlyt kap a politikai elkötelezettség, mint egy másikban, ahol esetleg párton kívüli vezető intézi az ügyeket. Különösen az ellenőrzés fejlődött ma­gasabb színvonalúvá. A pártbizottságok és a pártve­zetőségek rendszeresen be­­számoltatják az igazgatókat a kádermunkáról, javaslato­kat tesznek a fogyatékossá­­gok megszüntetésére, sőt a végrehajtásban is segítséget nyújtanak. Néhány esettől eltekintve intézkedéseikben betartják a hatásköri lista előírásait. Mind a beszámolóból, mind a hozzászólásokból ki­derült, hogy a vezetőképzés­sel és -továbbképzéssel to­vábbra is vannak gondja­ink. Megtörténik, hogy pél­dául egy gazdasági vezető tanfolyamra küldése ügyé­ben a minisztériumig is el kell menni, oly nagy buzga­lommal bizonygatják nélkü­lözhetetlenségét a termelés­ben. Tapasztalható továbbá bizonyos kényelemszeretet is, ami többek között a ta­nulástól való húzódozásban nyilvánul meg. Némely igaz­gatónak vagy elnöknek tíz­szer is el kell mondani, hogy jobban is lehet dolgozni, te­hát az új iránti közömbös­ség igénytelenségre vall. Gondot okoz, hogy a ká­derfejlesztési tervben leír­takat néha elfelejtik közöl­­ni az érdekeltekkel, olykor rosszul tájékozódnak isko­láztatási lehetőségeikről, aminek következménye, hogy az elképzeléseket néha nem tudják megvalósítani. Ezen akkor lehetne segíteni, ha az utánpótlásként számítás­ba vettek körét bővítenék, vagyis az egyes funkciókra tett javaslatoknál több al­kalmas embert vennének számításba. Tények tanúsítják, hogy az utánpótlásként számba ve­hető, úgynevezett második vonal is lényegesen erősö­dött. Még mindig sok azon­ban, az első számú vezető­nek kevésbé alkalmas „örö­kös helyettes”. Leginkább gazdasági területre jellemző ez: az utóbbi időben Sze­geden nyolc esetben „kívül­ről”, vagyis más munka­helyről kellett vezetőt beál­lítani, mert a helyettes va­lamilyen oknál fogva nem felelt meg a követelmények­nek. Természetesen olyanok is vannak, akik a magasabb képzettség megszerzése után más munkahelyeket keres­nek, mert — úgymond — nem győzik kivárni az elő­léptetés lehetőségét. Az ilyen emberek gyakran nem is tudnak arról, hogy számítás­ba vették őket. A név sze­rinti utánpótlási terv elég ritka, ha van is, többnyire kényes ügynek tekintik. A ma dolgozó vezetők többsége jól megállja a he­lyét, s alkalmas a korszerű vezetési elvek és módszerek hatékony alkalmazására. El­tekintve attól, hogy néhány esetben helytelen volt a ki­választás, az elmúlt három esztendő tudatos kádermun­kája tehát szépen gyümöl­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next