Délmagyarország, 1977. június (67. évfolyam, 127-152. szám)

1977-06-01 / 127. szám

2 Moszkvában befejeződtek a szovjet-bolgár tárgyalások A legmagasabb szovjet kitüntetéseket nyújtották át Todor Zsivkovnak # Moszkva (MTI) Szovjet—bolgár közös köz­lemény aláírásával fejeződ­tek be kedden délelőtt Moszkvában a tárgyalások a szovjet vezetők és a Todor Zsivkov vezette párt- és kormányküldöttség között. Szovjet részről a látogatás eredményeit összegező ok­mányt Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottsá­gának főtitkára, bolgár rész­ről Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, az államtanács el­nöke írta alá. Az aláírás előtt Leonyid Brezsnyev és Todor Zsivkov baráti megbeszélést tartott.­­A kétoldalú kapcsolatokról folytatott eszmecsere során leonyid Brezsnyev és Todor Zsivkov megkülönböztetett figyelmet szentelt a kapcso­latok hatékonyságának foko­zásával összefüggő kérdé­seknek, hangoztatva, hogy a két ország sokoldalú együtt­működése megfelel a szovjet és a bolgár nép, valamennyi szocialista ország népe érde­keinek. Folytatták az eszmecserét a kommunista és munkás­­mozgalom időszerű kérdései­ről, a nemzetközi problé­mákról. Ezzel kapcsolatban aláhúzták, hogy a két ország elsőrendű jelentőséget tulaj­donít a fegyverkezési hajsza beszüntetésének és a leszere­léshez való átmenetnek, s ezt a célt szolgálják a szoci­alista országok által előter­jesztett gyakorlati indítvá­nyok. A kétnapos szovjet—bol­gár tárgyalások eredményeit r­észegezve a moszkvai rádió kedden délben rámutatott, hogy mindkét delegáció a helsinki záróokmány végre­hajtására összpontosította fi­gyelmét. A tárgyaló felek el­ismeréssel értékelték a Var­sói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testületének ülé­sén tavaly novemberben elő­terjesztett új javaslatokat. • A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége Todor Esirkovot a Szovjetunió Hő­se címmel, Lenin-renddel és Aranycsillag Érdeméremmel tüntette ki. A legmagasabb szovjet kitüntetéseket Leo­nyid Brezsnyev nyújtotta át a bolgár vezetőnek a Kreml­ben. A Legfelsőbb Tanács El­nökségének erről szóló ren­delete értelmében a kitünte­téseket „a szovjet és a bol­gár nép közötti testvéri ba­rátság és sokoldalú együtt­működés fejlesztésében, a béke és a szocializmus meg­szilárdításában szerzett ér­demeiért, a nemzetközi kom­munista és munkásmozga­lomban való sokéves tevé­keny részvételéért” adomá­nyozták a BKP első titkárá­nak, a bolgár államtanács elnökének. LEONYID BREZSNYEV JÚNIUS 20-ÁN UTAZIK PÁRIZSBA Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a fran­cia köztársasági elnök meg­hívására június 20—22. kö­zött hivatalos látogatást tesz Franciaországban. PHAM VAN DONG DÁNIÁBAN Pham Van Dong, a Viet­nami Szocialista Köztársa­ság miniszterelnöke kedden hivatalos látogatásra Dániá­ba érkezett. KGST-ÜLÉS PRÁGÁBAN Prágában kedden a KGST két állandó bizottsága kezd­te meg ülését. A statisztikai állandó bizottság 29. ülésén részt vesz valamennyi KGST- tagország, továbbá Jugo­szlávia küldöttsége, mind­egyik­­ élén az illető ország statisztikai szervezetének ve­zetője. A magyar delegációt Bálint József államtitkár, a Központi Statisztikai Hiva­tal elnöke vezeti. DIPlOMÁCIAI KAPCSOLATFELVÉTEL USA ÉS KUBA KÖZÖTT? Az Egyesült Államok és Kuba várhatóan hamarosan bejelenti: kölcsönösen dip­lomáciai személyzetet kül­denek a másik országba. A két ország kapcsolatairól leg­utóbb New Yorkban foly­tatott tárgyalások véget ér­tek — közölte kedden az amerikai külügyminisztérium szóvivője. SALT-TÁRGYALÁSOK GENFBEN A hadászati támadófegy­verek korlátozásával foglal­kozó genfi tárgyalásokon részt vevő szovjet és ameri­kai küldöttség kedden meg­tartotta soron következő ülé­­sét. VÁLTOZÁSOK AZ OSZTRÁK KORMÁNYBAN Kedden délelőtt ülést tar­tott az osztrák kormány, és elfogadta Karl Lütgendorf hadügyminiszter lemondását. Kirchschläger köztársasági elnök beleegyezését adta a hadügyminiszter lemondásá­hoz. Lütgendorf utóda a had­ügyi tárca élén Otto Rösch lesz, aki jelenleg a szocialis­ta kormány belügyminiszte­re. A belügyi tárca utódlásá­ra vonatkozóan érdemi dön­tés csak a jövő héten vár­ható. DÉL-iMALUKKUI TERRORISTÁK A holland igazságügyi mi­nisztérium képviselője az as­­seni sajtóközpontban kedden délben bejelentette: a kor­mány üzenetet kapott a bo­­vensmildei iskolában levő dél-malukkui terroristáktól. Az üzenet tartalmát egyelőre nem ismertették részletesen. Annyit közöltek csupán, hogy a terroristák „már nem ra­gaszkodnak eredeti követelé­seikhez”, és közvetítő kikül­dését kérték a hatóságoktól. Belgrád előtt Palota a Száva partján Üveghajónak nevezték el Belgrád­­ban azt a gyors ütemben készülő épü­letet, amely rövidesen otthont ad Európa küldötteinek. Mondják, a ju­goszláv fővárosnak régóta szüksége lett volna kongresszusi palotára, s most Európa segítségükre is jött: a két esztendővel ezelőtt Helsinkiben el­fogadott határozat értelmében június 15-től itt találkoznak harminchárom európai és a két észak-amerikai állam képviselői. S ha márg az épület ezt a nevet kapta, „üveghajó”, folytassuk a hasonlatot; a nyugodt hajózáshoz megfelelő időjárás is kell. A közeledő európai biztonsági találkozóra vonat­koztatja: nem közömbös, milyen lesz az általános európai „időjárás”, a po­litikai légkör, miközben „a hajóban” zajlanak a tárgyalások. E megállapítás már az előkészüle­tekre, a találkozót megelőző hónapok­ra is érvényes. Ha történetesen a szovjet—amerikai kapcsolatok olyan mélyponton maradtak volna, mint márciusban, Vance külügyminiszter moszkvai látogatásai idején voltak, hűvösebb légkör alakulna ki június 15-én, és azt követően a belgrádi ha­jóban. De miután Genfben a két ha­talom diplomáciája kimozdította a mélypontról a két nagy közötti kap­csolatokat, ez jó hatással lehet az európai biztonsági eszmecserére is. Fenti megfontolásaink átvezetnek a leszerelés, a katonai kérdések más té­maköréhez. A közép-európai csapat­csökkentési tárgyalások egyhelyben to­­pogása nem akadályozza ugyan a po­litikai és a gazdasági együttműködést , de nagy lendületet adna az európai biztonság megszilárdítását szorgalma­zó eszmecseréknek, ha sikerülne tető alá hozni az első fegyverzetkorlátozó megállapodást földrészünkön. A helsinki záróokmányba foglaltak megvalósításához nyugalom, legalább­is viszonylagos nyugalom, a kölcsönös bizalom bizonyos foka szükséges. A helsinki záróokmányba foglaltak egy­más belü­gyeinek tiszteletére intenek, a gazdasági, a tudományos együttmű­ködés különböző formáit ajánlják, a kulturális értékek cseréjét ösztönzik, az­ utazások bővítését, a kölcsönös tá­jékoztatás szélesítését, egymás jobb megismerését kívánják elősegíteni. Nyilvánvaló, hogy hosszabb távon mindez a katonai feszültség csökken­tését is megkívánja, hiszen aligha le­het éveken át fegyverkezési versenyt folytatni, és egyidejűleg zavartalanul szaporítani a keletet a nyugattal ös­­­szekötő szálakat. A hadászati támadó fegyverrendsze­rekről folyó szovjet—amerikai tárgya­lások kimozdulása a holtpontról biz­tató jel, a bécsi fegyverzetcsökkenté­si vita egyhelyben topogása kevésbé az. A két nyugati kampány a szocia­lista országokkal szemben, az emberi jogok ürügyén indított hadjárat és az a vád, hogy a Szovjetunió védelmi szükségleteinél nagyobb mértékben fegyverkezik, azonban hűvösebbé teszi a nemzetközi légkört, mint az két esz­tendeje, Helsinki idején volt. Csak­hogy akkor magát a záróokmányt az európai együttélés alaptörvényét kel­lett létrehozni és elfogadni, most pe­dig csak közbenső mérlegkészítésre készülünk. De nemcsak a nemzetközi fejlemé­nyeknek van jelentőségük az európai biztonság szempontjából, fordítva is lemérhető a hatás. Ha sikeresen halad a helsinki záróokmányba foglaltak megvalósítása, ez erősíti a bizalmat egymás iránt, és ismételten igazolja, hogy nincs szükség a fegyverkezésre. A gazdasági és a kulturális együtt­működés mindinkább kiemeli a né­pek, az államok egymásra utaltságát. Belgrádban mérleget vonnak majd a küldöttek, beszámolnak arról, hogy ki mit tett 1975 nyara, a dokumentum aláírása óta. Minden siker, amelyről beszámolnak, minden eredmény gyen­gíti az enyhülés ellenségeinek helyze­tét. A jó mérleg tehát nemzetközi té­nyező lesz, és minden más fórumon érezteti majd üdvös hatását. Belgrád közbenső állomás Helsinki és a jövő között. Két esztendővel ez­előtt a harmincöt állam legfőbb ve­zetői találkoztak a finn fővárosban, és erkölcsi kötelezettséget vállaltak a záróokmány megvalósítására. Most Belgrádban a külügyminisztériumok küldöttei részben beszámolnak arról, hogy mit tett országuk eddig az ügyért, s főleg (remélhetőleg így lesz) meghatározzák, hogyan haladhatnak még gyorsabban az úton. Júniusban, s valószínűleg még­­ egy-két héten át, a diplomaták előkészítő megbeszélése­ket folytatnak a találkozó napirend­jéről, időtartamáról, technikai és szer­vezeti feltételeiről. Az érdemi tárgya­lásokra ezután ülnek asztalhoz ugyan­csak itt, a külügyminiszterek megbí­zottai. A szocialista országok azzal az el­határozással küldik képviselőiket Belg­rádban, hogy építő eszmecseréket foly­tassanak. Azt emeljék ki, ami már ed­dig is hasznos volt, s ebből kiindulva keressék az együttműködés további lehetőségeit Sok jel vall arról, hogy Nyugaton is szép számmal vannak, akik meggyőződéssel hirdetik: az „üveghajónak” nem szabad viharos vizekre sodródnia! Tatár Imre Szerda, 1977. június 1 A magyar külpolitika a közös szocialista célokért A közvélemény érdek­lődése állandósult a nemzetközi esemé­nyek, a külpolitika iránt. Ez teljesen természetes, hiszen életbevágó dolgokról van szó, a háború veszélyének elhárításáról, az emberiség jövőjéről, a társadalmi ha­ladásról. Az állandósult ér­deklődés érthetően kiterjed arra is, hogy a magyar kül­politika mit tesz a nemzet­közi viszonyok javításáért, a Magyar Népköztársaság hogyan vesz részt a világ­méretű harcban a béke és a nemzetközi biztonság meg­szilárdításáért. A Magyar Szocialista Mun­káspárt XI. kongresszusának határozatai — a párt és a kormány külpolitikai felada­tairól — arról szólnak, hogy járjunk tovább a kipróbált úton, a szoros szövetség és együttműködés útján a Szov­jetunióval és a szocialista közösség többi országával. Ez felel meg a legigazibb nem­zeti érdekeinek, hiszen a Varsói Szerződés révén olyan szövetségi rendszer­ben találtunk helyet, amely megbízhatóan garantálja szo­cialista hazánk védelmét és hatékonyan szolgálja nem­zetközi elkötelezettségünket Együtt haladunk szövetsége­seinkkel a közös szocialista célok felé. A szocialista országok kö­zössége egyre nagyobb ha­tást gyakorol a világ sorsá­nak alakulására. A növekvő hatás fontos tényezője, hogy a szocialista közösség orszá­gai egyeztetett külpolitikát folytatnak, amelynek jól is­mert fóruma a Varsói Szer­ződés. Nem tekinthető­ vé­letlennek, hogy a Varsói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testülete minden ülés­szaka kiemelkedő nemzetkö­zi eseménynek számít és széles körű érdeklődést kelt az egész világon. Legutóbb Bukarestben ülésezett a Po­litikai Tanácskozó Testület. Az ülésszak munkájáról nyi­latkozat jelent meg, amely ismertette a tagor­szágok kö­zös értékelését a jelenlegi világhelyzetről, összefoglalta a közös célokat és a javas­latokat a nemzetközi helyzet javítására. A Varsói Szerződés tagál­lamai joggal állapíthatták meg, hogy az utóbbi évek­ben érzékelhető előrehala­dást sikerült elérni a béke megszilárdításában Európá­ban és az egész világon. Előrehaladt a nyitott nem­zetközi kérdések rendezésé­nek folyamata és újabb lé­péseket sikerült tenni a hi­degháború maradványainak felszámolására, az enyhülési folyamat előmozdítására. Mindez nem fedheti el, hogy a nemzetközi légkör javítá­sáért küzdő erők mellett, ma még léteznek a hadiipar­ban érdekelt, reakciós és szélsőséges körök is, ame­lyek újra és újra megjelen­nek mindenhol, ahol árthat­nak az enyhülés ügyének. E körök fokozni akarják a fegyverkezési versenyt és megpróbálnak beavatkozni a szocialista országok belügyei­­be, semmibe véve szuvereni­tásukat; támadást indítottak a Helsinkiben aláírt záró­okmány ellen is. Céljuk nem kétséges: megállítani, s ha lehet visszafordítani a nem­zetközi helyzet kedvező ala­kulását, az enyhülés folya­matát. Mivel ártanak a világ népei valóságos érdekeinek­, teljesen érthető, hogy a Var­sói Szerződés tagállamai bukaresti ülésükön vissza­utasították a visszahúzó tö­rekvéseket és szembeállítot­ták azokkal az enyhülés to­vábbfejlesztésének széles kö­rű programját. S a bukaresti értekezlet azt ajánlotta az euró­pai országoknak, hogy a helsinki eredményekre tá­maszkodva lépjenek a nem­zetközi enyhülés magasabb és gyümölcsözőbb szakaszá­ba. Ennek elfogadható útja az lehet, ha valamennyi or­szág megtartja az elfogadott nemzetközi kötelezettsége­ket, a fegyverkezési verseny korlátozásáról. Nyugat-Ber­­linről, az államok együttmű­ködéséről a kölcsönös érde­kek alapján, ha valamennyi ország kész megtartani a helsinki záróokmányt, mint oszthatatlan egészet. Annak, hogy a világ az enyhülés magasabb osztályá­ba léphessen, fontos felté­tele a politikai enyhülés ki­egészítése katonai enyhülés­sel, mindenekelőtt a helsin­ki záróokmányt aláíró álla­mok körében. Köztudomású, h­ogy a világ katonai kiadá­sának mintegy négyötöde a záróokmányt aláírt országok­ban kerül felhasználásra.­ A Varsói Szerződés tagállamai ennek megfelelően közérthe­tő javaslatokat fogalmaztak meg a bécsi fegyverzet- és haderőcsökkentési tárgyalá­sok előmozdítására, a lesze­relésre, a háborús veszély csökkentésére. A Varsói Szerződés Poli­tikai Tanácskozó Testületé­nek bukaresti ülése hangsú­lyozta, hogy kész a Varsói Szerződés feloszlatására a NATO-val egyidejűleg és ennek első lépéseként elfo­gadhatónak tartaná a kato­nai szervezet likvidálását mindkét fél szövetségében. Az ülésszak javasolta azt is, hogy ne növeljék a Varsói Szerződés és a NATO tag­államainak számát. Széles nemzetközi visszhangot kel­tett és kedvező fogadtatásra talált a népek körében a Varsói Szerződés tagállamai­nak az a határozata is, amelyben egyezményt aján­lottak a helsinki záróok­mányt aláírt államoknak, hogy nem alkalmaznak el­sőként atomfegyvert egymás­sal szemben. A bukaresti tanácskozás kifejezésre juttatta a rész­vevő államok nézetazonos­ságát a világhelyzet megíté­lésében és megerősítette a tagországok céljainak és ér­dekeinek közösségét a bé­kéért, a szocializmusért foly­tatott harcban. Közös fellé­pésük tökéletesítése céljából létrehozták a Politikai Ta­nácskozó Testület intézmé­nyeiként a Külügyminiszte­rek Bizottságát és az Egye­sített Titkárságot. Ezek a javaslatok szemlél­tetően szolgálják­ a népek életbevágó érdekeit és min­denki számára világos mó­don szélesítik az utat a jó­irányú nemzetközi folyama­tok előtt. Joggal elvárható lett volna, hogy a kedvező nemzetközi fogadtatás kiter­jedjen a hivatalos tőkéskö­rök állásfoglalásaira is. Meg­fontoltabb és kedvezőbb vá­laszt kellet volna kapni a NATO szervezetétől is. Mint ismeretes, a NATO felettébb sietve elutasította a Varsói Szerződés javaslatait, mert a Varsói Szerződés úgymond „túlsúlyban van” a hagyo­mányos fegyverzetekben és a NATO nem mondhat le atomfölényéről, mint „elret­tentő erőről”. Ez az érvelés az imperializmus propagan­­daműhelyeiben szerkesztett és összeállított hamis sta­tisztikákon alapul és nem ad választ arra sem, mitől akarják „elrettenteni” a szo­cialista országokat, amelyek társadalmi rendjük lényegé­ből fakadóan minden erő­feszítésüket a béke védel­mére irányítják. A tőkés­országok hivatalos körei fi­gyelmen kívül hagyják, hogy az enyhülés nemcsak a szo­cialista országok ügye, ha­nem valamennyi országnak — a tőkésországoknak is — közös érdeke. K­ifejezésre jutatták a Varsói Szerződés tag­államai, hogy készek bármilyen más javaslatot megvizsgálni, a sajátjukon kívül is, amely az enyhülés folyamatának szolgálatában állhat, amely figyelembe ve­­szi az egyenlő biztonságot és a kölcsönös érdekeket. A magyar külpolitika azt tartja egyik fő feladatának, hogy lehetőségeihez és ere­jéhez mérten kivegye részét a kedvező nemzetközi folya­matok erősítéséből, a Varsói Szerződés Politikai Tanács­kozó Testületének bukaresti ülésén egyeztetett külpoliti­kai feladatok megvalósításá­ból. Tudjuk, hogy az enyhü­lési folyamat minden új lép­csőfokáért meg kell harcol­nunk. Ezt a harcot vállal­juk, folytatjuk. Lehetősé­geinket derűlátóan ítéljük meg, mert meggyőződésünk, hogy élvezzük a haladó vi­lág rokonszenvét, a béke­szerető emberek támogatását minden országban. ROSKA ISTVÁN Neto rádióbeszéde • Luanda (TASZSZ) Agostinho Neto angolai államfő hétfőn rádióbeszédet mondott, s bejelentette, hogy a múlt héten meghiúsított puccskísérletben való rész­vétel miatt letartóztatták Joao Caetanót, az MPLA Központi Bizottsága Politi­kai Bizottságának tagját, a Népi Felszabadító Fegyve­res Erők (FAPLA) vezér­kari főnökének helyettesét. Közölte, hogy eddig csupán a fővárosban száz személyt vettek őrizetbe az állam­csínykísérlet résztvevői kö­zül. Vidéken is voltak le­tartóztatások. Az összeeskü­vésbe­­ belekeveredett a FAPLA néhány tartományi vezetője, valamint a szak­­szervezetek és az országos ifjúsági szervezet több tiszt­ségviselője. Az elnök fel­szólította az ország lakos­ságát, hogy nyújtson aktív támogatást a felforgató ele­mek üldözéséhez. ,

Next