Délmagyarország, 1977. július (67. évfolyam, 153-179. szám)

1977-07-22 / 171. szám

PSntele, 1977. jfflins 225 Elhunyt Vasváry Ödön Most kaptuk a hírt, hogy 12-én Washingtonban el­hunyt Vasváry Ödön ny. re­formátus lelkész, az ameri­kai magyarság történetének kutatója. Szegeden született 1888. október 18-án, az alsó­városi Mátyás tér 19. számú házban.­­Közvetlenül az első világháború kitörése előtt, 1914-ben ment ki az Egyesült Államokba, eredetileg csak néhány évre. Ott maradt, és Pittsburgh-ben, Buffalóban, Cleveland-ben, majd Wa­shingtonban működött, az utóbbi helyen már a magyar reformátusok biztosító inté­zetének főtisztviselő­jeként 1957-ben történt nyugdíjazá­sáig. 1925 táján kezdett fog­lalkozni a Kossuth-emigráció amerikai tevékenységének föltárásával, s ebből a ku­tatásból fél évszázadnál hosszabb időn át folytatott tervszerű tudományos mun­kálkodás bontakozott ki az amerikai magyarság egyete­mes történetének minden vonatkozásáról. Ez idő alatt páratlan gazdagságú gyűjte­ményt teremtett: az ameri­kai magyarokra vonatkozó könyvekből, újságcikkekből, másolatokból, jegyzetekből, bibliográfiai adatokból. Ren­­geteget írt az amerikai ma­gyar vonatkozású tárgyakról, rendszeresen az ottani ma­gyar lapokban, s könyve is jelent meg 1938-ban Lincoln magyar ősei címmel az ame­rikai polgárháborúban Észak oldalán küzdő szabadsághar­cosokról. 1928-ban volt először itt­hon. A felszabadulás után 1960-ban, 1961-ben, 1963-ban, 1966-ban. Mindannyi­szor ellátogatott a Somogyi­könyvtárba, amelynek olva­sótermében diákként még Tömörkény kezéből kapta az olvasnivalót. Beszélgetéseink során érlelődött meg benne az elhatározás, és 1972-ben a washingtoni magyar kö­vetségen kiállított adomá­nyozási iratban testet is öl­tött: az amerikai magyarság történetére vonatkozó egye­dülálló gyűjteményét szü­lő­­városa könyvtárára hagyo­mányosba. P.L. A kétforintos karrierje Nyár elején a soproni üdü­lőben figyeltem fel a kétfo­rintos fontosságára. A több száz beutalt többsége napon­ta élt az interurbán távtár­csázás lehetőségével. Ehhez a telefonáláshoz mindenki három kétforintost használt, így már az ottani tartózko­dás második napjától vadá­szat kezdődött a bronzbarna érmére. Volt, aki tíz forintot adott négy darab kétforin­tosért, volt, aki a presszó­­pincértől csak kétforintoso­kat k­ért vissza fizetéskor. Méginkább nőtt a kereslet, amikor az üdülővendégek a kékfrankos és a tramini csá­bítására naponta többször is beautóbuszoztak a Lövérek­­ből a városba. Igaz, a busz­­perselybe egyforintos is meg­felel, de praktikusabb egy darab érmét dugdosni a lyukba. Így aztán ebédnél, vacso­ránál asztalszomszédainkkal versenyezve azzal dicseked­tünk, kinek mennyi kétforin­tosa van már tartalékban. A forintosra, méginkább az üt­és a tízforintosra rá se néz­tünk­: mit érnek azok, hiszen értük csupán vásárolni le­het?! S most, hogy a szegedi Volán tájékoztatójában ol­vasom, a helyi buszjárato­kon a jegykiadógépek mű­ködni fognak, de csak két­forintos érmével, úgy hiszem, ez az egyszerű, feltűnés nél­küli pénz karrierje csúcsára ért. Kondorosi János Belvárosi ásatás Csaknem kéthónapos munka után igen. mép és értékes ré­gészeti lelettel büszkélkedhet Pécs belvárosa. Kárpáti Gá­bor régész vezetésével a XVI. századbeli török fürdő és egy 1301-ben épített keresztény kápolna feltárása hamarosan befejeződik SZEGEDI ÜNNEPI HETEK A 14. Pedagógia Nyári Egyetem előadásai a Bio­lógiai Kutatóközpontban, délelőtt 9 órától. Csanádi György ipar­művész kiállítása a Gu­­lácsy Lajos Teremben, augusztus 4-ig. Eifert János fotókiál­lítása a Bartók Béla művelődési központban, július 28-ig. Skorutyák János kék­festő és Szekeres István fafaragó alkotásai a Ju­hász Gyula művelődési központban, július 27-ig. „Szeged világa”. A IV. Országos Kisgrafi­­kai pályázati kiállítás a Bartók Béla művelődési központban, július 28-ig. Rékassy Csaba réz­metszetei a November 7. művelődési központ­ban. A Móra Ferenc Mú­zeum állandó kiállításai: Hunok, avarok, magya­rok; Szegedi galéria; Szeged környéki népélet; Kőolaj és földgáz; Sze­gedi kovácsmesterség; Épülő Szeged — város­­rendezési tervek kiállí­tása ; ópusztaszeri rom­kert — állandó idegen­­vezetővel. Tízezer fiatal találkozója városunkkal Háromnapos program, magyar—lengyel barátsági napok A jövő hét végén több mint tízezer fiatal részvételé­vel, tizenegyedszer rendezi meg a KISZ Szeged városi bi­zottsága és az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda a Szegedi Ifjúsági Napokat. A városi KISZ-bizottságon teg­nap tartott tájékoztatón elmondták, hogy a találkozónak külön jelentőséget ad az a tény: itt rendezik meg az első magyar—lengyel ifjúsági barátságnapokat is. Július 29-én, pénteken dél­után az újszegedi szabadtéri színpadon kerül sor az ün­nepélyes megnyitóra, melyet színes műsor követ. Este 8 órától a JATE klubjában a Kaláka együttes és Karsai János pantomimművész mű­sora várja a fiatalokat. Szom­baton délelőtt az Edzett if­júságért! mozgalom jegyé­ben az újszegedi strandon játékos sportvetélkedőket szerveznek. A meghívott mű­vészeti csoportok a Széche­nyi, a Klauzál és a Dugo­nics téren adnak műsort. A programok szüneteiben vi­dám sportversenyekre je­lentkezhetnek az érdeklő­dők. Az antiimperialista szo­lidaritás jegyében, a fiatalos, egészséges kritika és a vi­dámság szellemében rendezik meg az idei ifjúsági karne­vált délután 5 órától. A sze­gedi üzemek és vállalatok ifjúmunkásai, valamint sze­gedi járás fiataljai, összesen 50 produkcióval, élőképpel, jelenettel készülnek e nagy­szabású felvonulásra. Útvo­nal: Kárász utca—Széchenyi tér—Takaréktár utca. Ugyan­csak szombaton 5 órakor az újszegedi Vigadóban P. Mo­bil együttes ad műsort. Hat órától a Kárász utcán a Komplett Ruházati Vállalat KISZ-esei ruhabemutatót rendeznek. Este 9-től utcabál lesz a Széchenyi téren. Vasárnap, július 31-én dél­előtt Szeged terein, utcáin és az Ifjúsági Ház pinceklubjá­ban meghívott művészeti csoportok mutatkoznak be, az újszegedi színpadon há­rom alkalommal rendezik meg az Express show-t, mely­nek keretében a Bergendi együttest köszönthetik a fia­talok. A repülőtéren légibe­mutató várja az érdeklődő­ket. Kora délután a foci ős­korát idézi majd az Aradi vértanúk terén a jelmezes labdarúgó-mérkőzés. Ugyan­csak kora délután az újsze­gedi sétányon a közlekedés­­biztonsági tanács KRESZ- vetélkedőt szervez, délután pedig a Vigadóban disco­­műsor várja a fiatalokat. Mindhárom este fiatal kö­zönsége lesz a szabadtéri előadásainak, a pénteki és vasárnapi Aida, valamint a szombati Lear király előadá­sának jegyeit az ideérkező fiatalok vásárolták meg. Harmincegy különbusszal és tizenegy különvonattal ér­keznek mintegy hétezren a fiatalok az ország minden részéből. Nemzetközi jelle­get ad a fesztivál­ progra­moknak a mintegy 600 kül­földi vendég, köztük a nem­zetközi tiszai vízitúra nyu­gatnémet és francia résztve­vői, valamint az erre alka­lomra érkező fiatal belga színházi szakemberekből álló küldöttség. Az elmúlt év őszén szü­letett a megállapodás a ma­gyar és a lengyel ifjúsági szövetség között, hogy ezen a nyáron első alkalommal megrendezik a magyar—len­gyel barátságnapokat. A 340 tagú lengyel küldöttség július 27-én érkezik Buda­pestre, három napig a fővá­ros vendégei lesznek, majd 29-én Szegedre utaznak, be­kapcsolódnak a szegedi if­júsági napok programjaiba. A delegáció tagjai a lengyel ifjúsági mozgalom legkivá­lóbb aktivistái, a küldöttség­gel érkezik népi együttes, kamaraegyüttes és egy beat­zenekar. E kulturális csopor­tok aktív részesei lesznek az ifjúsági napok különböző programjainak. A lengyel fiatalok július 30-án, szom­baton Csongrád megye és Szeged üzemeibe, termelő­szövetkezeteibe látogatnak, majd megtekintik az ifjúsá­gi karnevált. Két este ott lesznek a szabadtéri játé­kok előadásain. Vasárnap délelőtt az Ifjúsági Ház nagytermében a lengyel if­júság életét bemutató fotó­kiállítást nyit meg a delegá­ció vezetője. A küldöttség­gel érkező fiatal lengyel új­ságírók találkoznak magyar kollegáikkal, s ugyancsak megbeszéléseket folytatnak a testvérkapcsolatokról az or­szág tíz megyéjének képvi­selőivel. A magyar—lengyel barátságnapok eseményso­rozata 31-én, vasárnap este közös vacsorával ér véget, majd elsején a lengyel ven­dégek elutaznak Szegedről. A színész feladattudata körülnézett a színpadon. Mint aki párviadalra készül. Élet-halál küzdelemre. És előtte jól megméri, elég lesz-e a tér, jut-e majd le­vegő, méltók-e az emberhez­­teremtette kulisszák (az ál­landó: a templom, meg az egyszeri: a díszlet), és azok, amelyek létébe ember nem szólhat bele (az égbolt a csillaglámpákkal) — mél­tók-e a játékhoz? Nem közönségesen súlyos léptekkel ment Lear fából, szerkesztett trónszékéhez. Le­ült. Vonásai megváltoztak, csönd lett körülötte. Mintha Lear lenne itt, valahol a kö­zelben ... Aztán fölpattant. Ebbe akartok belegyömöszölni? Összegyűrődöm! Persze, hogy meg kell nyújtani a lábait, vagy legalább egy párnát be­le, jó kemény, kemény pár­nát!” Már kívül volt Lear „ha­táskörén”, keze alatt ropog­tak a csontok, a széles ne­vetés, a baráti ölelés kijárt mindenkinek a színpadon — a legelső idei próba előtt. * Másnap délután a téli so­­kadalomban: másodpercen­ként hárman üdvözlik, a vi­szonzások jóval mogorváb­bak a tegnapinál — kezében a két zacskó tejet mint vé­dőpajzsot tolja maga előtt. Talán Lear érkezett köze­lebb egy napi járófölddel‘> „Régóta ván? Látja, an­­­nyi minden van, amivel még gondolnom kell. Egyelőre. De hamarosan egyedül mara­dok ... Borzasztó ez, a be­mutatóig borzasztó! Föl kell építenem egy óriás katedrá­­list!” Ahogy kiszakadtak, ne­héz gördüléssel előbuktak a szavak — mér megint el­tűnt. A kollégium kapujá­ból int, „rögtön, csak lepa­kolok”.* Végre leülhetünk a néző­téren. Bessenyei Ferenc újabb átváltozása: megint betölti a teret harsogó jó­kedve. (Ismét az az érzé­sem, hangulatainak minősé­ge egyes egyedül Lear „kö­zeledésétől”, Vagy időleges „távolodásától” függ. A fe­lelősség súlya, a teljesít­ményről az önmagának való, szigorú elszámolás kénysze­­re-igénye, az út, amelynek hite-törekvése szerint a csúcsig, az „íme az EMBER” — felmutatásig kell vezetnie — mindez nem tűri a fe­gyelmezett „egyféleséget".) — Mit lehet még monda­ni erről a tökéletes műről? Annyi előadás, elképzelés értékelés, elemzés, telitalálat és melléfogás után? Nincs más kiút, meg kell próbál­ni, nekem is végiggondolni! És aztán eljátszani, ahogy én legjobban tudom. Németh László mondása — hűség önmagunkhoz és bátorság hűségünkhöz — a színésznek azt jelenti: nem szabad ros­­­szabbul játszanunk, mint ahogy tudunk, de ahogy tu­dunk, úgy kötelező. Hosszú pillanatokig magá­ba mélyedten hallgat, arca komor, majdnem barátságta­lan. Végre röpke mosolya van a mellettünk csicsergő színinövendékek csoportjára, aztán — mint akit álomból riasztanak — hirtelen moz­dul, zuhan a rosszul fölsze­relt ülés az előttünk levő padsorról. Az éles csattanás­­ra, mint vezényszóra, újfe­nt mérhetetlen energiák rob­bannak, előleg az esti ég­zengésből, villámlásból. Olyan hévvel beszél a város­ról, a nyárra idehúzó erők­ről és a taszításokról, mint­ha az élete múlna mostani őszinteségén. De a városról és lakókról zengő példabeszéd (megtűz­delve számos ilyenfajta pár­huzammal: íme mögöttünk a teret lezáró egyetemi épüle­tek, szellemi centrumok; és ugyanebben a városban a boszorkányokról is lehet szót ejteni!) újra csak a téren ér véget, száz szó után mindig ott a feladattudat. — Nemcsak azért vagyok itt, mert ez a szerep nekem jutott, mert Leart itt játsz­hatom el. Megjegyzem, be­visszük a falak közé, a szín­házba is. Hanem hitem és meggyőződésem, hogy vala­mennyiünknek az a köteles­sége, segítsen valósággá vál­toztatni a nagyszerű álmot: ebben a csillagkupolás szín­házban otthon legyen a mű­vészet. Sulyok Erzsébet * Lear: Bessenyei Ferenc Telefon a térről Igazán nem találós kér­désnek szánjuk, de tegyünk mégis egy próbát. Ha valaki egy este megiszik mondjuk fél liter alkoholmentes fo­lyadékot — ezzel talán még sokat is mondtunk —, akkor hány liter teát és szódavizet ivott meg szerdán­­ délután 6 órától éjjel fél 3-ig a nép­­táncfesztivál 750 táncosa? Nos, 800 liter teát főztek a MÁV kollégium konyháján, s egész teherautó volt bőven megrakva ásványvizes ballo­nokkal, szódásüvegekkel. Mert hiába a hűvösödő szegedi esték , a táncosok alig győzték vízhiányukat pótolni. Persze kemény munka is várt rájuk, teljes nyolcórás „műszakot” tel­jesítettek első főpróbájukon. ’talonéban gazdag narancs­sárga tasakoktól — vacsora­csomagoktól — színesedett a nézőtér és a színpad kör­nyéke, miközben Fehér Mik­lós díszletén már megjelen­tek az első fénycsóvák. Egyszerre ismerkedett a Szüret forgatókönyvével a késő éjszakába nyúló próbán a tolmácsoktól kezdve a díszletezőkig szinte minden­ki — Novák Ferenc rendező­­koreográfus irányításával — fáradhatatlanul. A ma, pén­teken esti nyilvános főpróba előtt is lesz még bőven elő­­adásteremtő tennivaló, ezért a szabadtéri szokástól elté­rően nem 20, hanem 21 óra előtt hangzik majd fel a hármas fanfárszó. A meghí­vott közönséget tehát este 9-re várja a térre a Szüret összes szereplője. F. K.

Next