Délmagyarország, 1977. december (67. évfolyam, 282-307. szám)
1977-12-01 / 282. szám
Magyar—szovjet mém eovettmekülés (’Fülyards az 1. oldalról.) óta az árucsere-forgalom csaknem hétszeresére nőtt — Igen fontos kérdés — mondotta a továbbiakban — a teherszállítási problémák megoldása is, éppen az árucsere-forgalom további fejlődése érdekében. Megállapodtunk egyebek között a határállomások átrakó- ás áteresztőképességének további fokozásában. Az ülésszakon megállapítottuk, hogy a Nagy Októberi Szociálista Forradalom «0. évfordulójának tiszteletére, a csepeli dolgozók által kezdeményezett munkaversenyriozgalom kapcsán tett felajánlások kedvező eredménysket hoztak mindkét ország népgazdasága számára, elősegítették terveink teljesítését, s éreztették termékenyítő hatásukat a nemzetközi gazdasági együttműködésben is. Mindent egybevetve, elmondhatom, hogy a bizottság eredményes munkát végzett, elősegítette a két ország együttműködésének további fejlesztését — fejezte be nyilatkozatát a Minisztertanács elnökhelyettese. A tanácskozásról kiadott közlemény szerint a kormányközi bizottság áttekintette és jóváhagyta a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió legfontosabb iparágai közötti gyártmányezakesítás és kooperáció hosszú távú fejlesztésének alapvető irányelveit. A bizottság áttekintette és jóváhagyta a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió minisztériumainak azokat a javaslatait, amelyek a termelési-műszaki együttműködés kiszélesítésére és elmélyítésére irányulnak a rádióiparban, a hajóépítésben, az energetikai, a nehézipari és közlekedési gépgyártásban, valamint az építőanyag-gyártásban. Megvitatták és jóváhagyták a két országnak az áruszállítás meg avítására Irányuló intézkedéseit is. A kormányközi bizottság ülésének jegyzőkönyvét a két társelnök: Szekér Gyula és Konsztantyin Katusev írta alá. A Szovjetumó és Szíria az átfogó közel-keleti rendezésért száll síkra Brozsnyov fogadta Khaddamot • Moszkva (MTI) — A Szovjetunió a nemzetközi szolidaritás lenini elvétől vezettetve szilárdan a szabadság és a haladás erői mellett áll az arab keleten abben a harcban, amelyet az imperializmus próbálkozásai ellen vívnak az izraeli agresszió következményeinek felszámolásáért — jelentette ki Leonyid firessnyto Khaddam szíriai külügyminiszterrel szerdán lezajlott találkozóján. Az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsalnökségének elnöke Andrej Gromikóval, az SZKP politikai Bizottságának tagjával, a Szovjetunió külügyminiszterével együtt fogadta a Szovjetunióban baráti látogatáson tartózkodó Abdel Halim Khaddam Szíriai miniszterelnök-helyettest és külügyminisztert, az Arab Újjászületés Szocialista Pártja vezetőségének tagját. Khaddam átnyújtotta Leonyid Bresnyevnek Hafez Asszad szíriai elnöknek, a párt főtitkárának személyes üzenetét. A barátság és a teljes egyetértés légkörében lefolyt megbeszélésen a felek megállapították, hogy nézeteik teljesen azonosak a közel-keleti helyzet megítélését, az igazságos és tartós béke megteremtését illetően éppúgy, mint a szovjet— Szíriai kapcsolatok továbbfejlesztésével kapcsolatban. A felek kifejezésre juttatták megelégedésüket azzal kapcsolatban, hogy a két ország sokoldalú együttműködése sikeresen fejlődik Aláhúzták, hogy mind a Szovjetunió, mind pedig a Szíriai Arab Köztársaság külpolitikája fontos feladatának tartja baráti kapcsolataik további megszilárdítását és elmélyítését. A Szovjetunió és Szíria határozottan visszaver minden olyan kísérletet, amely barátságuk és együttműködésük megbontására irányul. A Szovjetuniónak és Szíriának egyaránt eltökélt szándéka az, hogy kivívja az átfogó közel-keleti rendelést, olyan körülmények között, amelyek kizárják az egyes arab országok vezető által szorgalmazott külön megállapodásokat és amelyek biztosítják a Palesztinai arab nép törvényes képviselője, a Palesztina Felszabadítás! Szervezet teljes jogú részvételét a rendezés Fei-ben. Ha az az esett fordulna elő, hogy a genfi konferencia meghiúsul, akkor súlyos felelősség terhelné azokat, akik ebben közrejátszottak. Afcdel Hillm Khaddam a Szíriai Arab Köztársaság vezetése és népe nevében nagyra értékelte a Szovjetunió külpolitikáját, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére, az egyetemes béke megszilárdítására irányul. Háláját fejezte ki a Szovjetuniónak az arab népek igazságos ügyéhez, a közel-keleti igazságos és tartós békéért vívott harcához nyújtott állandó támogatásáért. Szerdán hazautazott Moszkvából Abdel Halim Khaddam. NDK-KÜLDÖTTSÉG Utazott Vietnamba Erich Honeckernek, az NSZEP KB főtitkárának, az NDK államtanácsa elnökének vezetésével szerdán elutazott az a párt-i és állami küldöttsag, amely felkeresi a Vietnami Szocialista Köztársaságot, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot és a Fülöp-szigeteket. GIEREK—BERLINGUER MEGBESZÉLÉS a hivatalos látogatáson Olaszországban tartózkodó Edward Szerek Lengyelország római nagykövetségén találkozott Enrico Berliniguerrel, az ÖKP főtitkáráv Val. A két kommunista vezető tájékoztatta egymást országaik helyzetéről, a Lengyel Egyesült Munkáspárt és az Olasz Kommunista Fitt politikájáról és áttekintett néhány nemzetköz kérdést is. TODOROV ETIÓPIÁBAN Mengisztu Hallé Mariamnak, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzó tanács elnökének meghívására szerdán magas színtű küldöttség élén Addisz Abebába érkezett Setanko Todorov bolgár miniszterelnök. DAJAN hazaérkezett Móse Dajan izraeli külügyminiszter, aki az elmúlt három napban hivatalos látogatást tett az NSZK-ban, szerdán délután hazaérkezett Tel Avivba. Megérkezésekor Dajan „termékenynek“ minősítette tárgyalásait, de nem volt hajlandó részletesen ismertetni megbeszéléseinek eredményeit. ÚJABB 6 HÓNAP Az ENSZ Biztonsági Tanácsa szerdán újabb 8 hónappal meghosszabbította az Izrael és Szíria közti területen megfigyelői szolgálatot teljesítő ENSZ-erők megbízatását. NSZK DELEGÁCIÓ BUDAPESTEN Szerdán dr. Otto Schlechtnek, az NSZK gazdaságügyi minisztériumi államtitkárának vezetésével delegáció érkezett Budapestre a magyar E NSZK gazdasági, ipari és műszaki együttműködés vegyes bizottság második ülésére. Csütörtök, 1977. december ÍJ A Magyar Népköztársaság diplomáciai kapcsolatot létesített nagyköveti eeinten a Comoro tíöetársasággal és a Seixhelle-szigetek Köztársasággal. Comoro Köztársaság A Comore Köztársaságot 1075. november 12-én az ENSZ 142. tagállamaként felvették a Világszervezetbe. A fiatal állammal diplomáciai kapcsolatokat létesített többek között az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Csehszlovákia, Lengyelország, az NDK, Jugoszlávia, Kuba. A Comore Köztársaság az Afrikai Egységszervezet tagállama. A Comore-szigetcsoport az Indiai-óceán nyugati részén, Afrika délkeleti partjainál, Madagaszkártól északnyugatra fekszik. A szigetcsoporthoz tartozó négy sziget — Grande Comore, Anjouan, Mohéli és Mayotte — összterülete 2237 négyzetkilométer, lakosainak száma 1975. évi becslés szerint 300 000. A mai lépésiig arab—maigat—négér keverék. Fővárosa 1838 óta a 15 ezer lakosú Moroni. A főként mohamedán vallású lakosság mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozik. Főbb exporttermékek: a vanília, a kávé, a kakaó, a kopra és a különféle illóolajkivonatok. A szigetcsoport a XIX. században lett francia gyarmat 1058-tól Franciaország úgynevezett tengerentúli területe volt, élén francia főbiztos állt. 1901 decemberében belső autoconómiát kapott: helyi parlament és kormány alakult Az 1972-es választások előtt a függetlenség követelésének jegyében a szigetcsoport legjelentősebb pártjai szövetségre léptek. A választások után Ahmed Abdallah, a Compret Demokratikus Szövetség vezetője alakított kormányt, amely azonnal tárgyalásokat kezdett a francia kormánnyal a szigetek függetlenségéről. 1913 májusában megegyezés jött létre, hogy a lakosság népszavazáson dönt az ország jövőjéről. Az 1974. december 42-én megtartott népszavazáson a szavazók 95,56 százaléka a Franciaországtól való elszakadás, a teljes függetlenség mellett döntött. Mindössze az 5 099 lakosú Mayotte-szigeten volt fordított eredményű a referendum. Erre a tényre hivatkozva a francia parlament 1975. június 30-án a népszavazás szigetenkénti megismétlését rendelte el. Ahmed Abdallah akkori miniszterelnök ezt törvényellenesnek minősítette, s 1975. július 6-án egyoldalúan kikiáltotta a Comöre-Szigetek függetlenségét; Abdallahot államfővé vé’mtatták meg A Mayotte szigeti képviselők ezzel egyidőben hűségnyilatkozatot küldtek a francia államfőnek. A szigeten 1978. február 8-án megtartott népszavazáson a lakosság Mayotte Franciaországhoz Való tartozása mellett döntött. A Comore Köztársaságban 1975 augusztusában az ellenzéki pártokat tömörítő Egyesült Nemzeti Front (FNI ) égisze alatt végrehajtott államcsíny megfosztotta hatalmától Ahmed Abdallahot, államfővé 1978. január 2-án Ali Sailihot választották el. Az ENSZ-közgyűlés 82. ülésszaka 1977. november 1 . sején határozatot szavazott meg, amelyben felszólította a Comore-szigetek és Francisország kormányát, hogy dolgozzon ki olyan igazság rendezést a Comone-szigetekhez tartozó Mayotte-Sziget problémájára, amely összhangban áll a Comoee-szigetek politikai egységének és területi sérthetetlenségének tiszteletben tartásáról intézkedő ENSZ-határozatokkal A közel 99 szigetből álló Seychelle-szigetek az Indiaióceánon, Kelet-Afrika partjai mellett fekszik. A főképpen korall-szigetekből álló szigetcsoport területe #77 négyzetkilométer, a hozzá tartozó lakatlan szigetekkel együtt 376 négyzetkilométer. Lakóinak száma: közel 60 ezer (1978). Fővárosa Viktoria (14 599 lakos) a legnagyobb szigetén, Mehén terül el. Seychelle mezőgazdasági ország. A városi és a falusi lakosság számaránya 26:74. A megművelt terület körülbelül 60 százalékát kókuszpálma-ültetvények foglalják el. Termesztenek továbbá fahéjt, vaníliát, illatszer készítésére alkalmas növényeket. Inara az utóbbi időben indult fejlődésnek. Kisebb korpa- és vaníliafeldolgozó üzemei, illóolaj-lepárlói és szappanfőzői vannak. Mezőgazdasági termékei egyben külkereskedelmének legfontosabb tételei is. Kivitele elsősorban Indiába irányul, behozatala legnagyobbrészt Nagy-Britanniából származik. A portugálok fedezték fel, 1595-ben, az akkor még lakatlan szigeteket, amelyeket 1744-ben megszálltak a franciák. A francia telepesek nevezték el a EvarmMot Moreau de Séchelles, XV. Lajos korabeli francia politikusai. Az angol csapatok által lendben elfoglalt terület az 1814- es poriai békeszerződés értelmében brit birtok lett, és közös gyarmati közigazgatás alá tartozott Mauritusszal. Az alkotmányjogi tárgyalások eredményeképpen 1975. október 1-én a Seychelle-szigetet teljes belső önkormányzatot kapott, majd 1976. június 28-án éjfélkor elnyerte teljes függetlenségét Az 1876. június 28-én életbe lépett új alkotmány értelmében az ország államformája: köztársaság. Az elnök kezében összpontosul a végrehajtó hatalom. A függetlenség elnyerésekor koalíciós kormány alakult élén Albert Renével, aki 1977. június 5-én sikeres államcsínnyel átvette a köztársasági elnöki hatalmat is, az éppen Londonban tartózkodó James Manehamtól. Az államcsínyt bejelentő közlemény szerint Manchem megkísérelte módosítani az alkotmányt és öt évvel elodázni a választásokat A hatalom átvételekor Albert René nyilatkozatban jelentette be, hogy kormánya el nem kötelezett politikát kíván folytatni. A Seychelle-szigetek Köztársaság 1876. szeptember 21-e óta tagja az ENS2-nek (145. tagállam), 1976. június 29-e óta az Afrikai Egységszervezetnek (48. tagállam). Seychelle-szigetek Köztársaság Berczeli A. Károly 148. Vándorének (Regény) Voltak paloták, amelyeknek csak márványlépcsői maradtak meg, s mögöttük nagy rakás kő és tégla, melyből kinyúltak ágaskodva a vasrudak és balkonrácsok, mint megmerevedett karok és lábak egy föltárt tömegsírból. Aztán fabódék mindenfelé, s előttük elcsigázott, szomorú emberek. És magányos falak, vagy félházak, melyeknek oldalát úgy ahogy bedeszkázták, s most lakássá alakították át kényszerűségből. S közben az a konok elszántság, hogy a várost mégis újra fölépítik, bár arról már eleve le kellett mondaniuk, hogy egy emeletnél magasabb házakat emeljenek. S ezeket vastraverzekkel és betonnal erősítették meg, hogy új földrengés esetén jobban ellenálljanak az elemi szerencsétlenségnek. De a sok rom között már alakulgatott valami, a város tele volt állványzatokkal és építőmunkásokkal, mert eltökélt szándékuk volt, hogy újra kezdik az életet. Ilyen körülmények között bizony nem sok látnivaló akadt, még az újraépülő dóm sem nyújtott különösebb esztétikai gyönyört, bár mindent elkövettek, hogy eredeti, „normann stílus”-ban rekonstruálják. Csak az Annunziata del Catalani őrzött meg hajdani, XII. századbeli szépségéből valamit, de ez is körül volt állványozva, mert alapos kiigazításokra szorult. Hanem a kikötő nagy öble, melyet sarló alakú földnyúlvány karolt át olyannyira, hogy csak szűk bejáratot hagyott nyitva, mindenképpen megérdemelte csodálatunkat. Nem hiába mondják, hogy a világ egyik legjobb kikötője, ami érthető is, ha arra gondolunk, hogy Messinát valamikor tengeri kalózok alapították, s ezeknek mindenkor szükségük volt a védekezés fokozott lehetőségére. De jócskán horgonyoztak itt a hajak, s hatalmas volt a rakpart is. Jelezve, hogy a kereskedelmi élet nem bénult meg, sőt a nagy pusztulás után még szinte fel is lendült. Lakosainak száma legalább is megnövekedett az elmúlt tizenöt év alatt , ez élénken bizonyítja, hogy az embert, ha boldogulni és alkotni kíván, nem nyugtalanítja a veszedelem közelsége. Az ostrom utáni Budapest hasonlított ehhez, a romok még ott füstölögtek, de már az üres kirakatokban meghúzódtak a kereskedők, s áruikat kínálták a mindenét elvesztett lakosságnak. Az élet meg tovább — szokták mondani, s Messina erre valóban kitűnő példa volt. Maga a város ugyanúgy átesett a görög, arab és normann hódításokon, mint Szicília többi helysége. Itt is megfordult Oroszlánszívű Richárd, fosztogattak Anjou Károly hadai, és bevonult V. Károly császár, a lepantói diadal után. S a földrengéseken kívül a pestis és a kolera is tizedelte a lakosságot, de élni kell, s a város túlélte az 1908-as földrengést is, mely legnagyobb volt történetében, s melynek következtében még a partok is lesüllyedtek vagy fél méternyire. Siettünk ki a hajóállomásra, melynek közelében egy spanyolok építette erődítmény emelkedett, s rögtön megtudakoltuk, hogy mi módon mutatnánk Nápolyba. A válasz igen kedvezőtlen volt, a legtöbben azt javasolnék, hogy utazzunk Palermóba vonaton, s ott szálljunk hajóra. Peme, ezt képtelenségnek tartottam, mert ennyi pénz már valóban nem állt rendelkezésemre. A másik javaslat szintén leverően hatott, mert ez meg úgy hangzott, hogy kéreszkedjünk fel egy fehérhajóra, csekély összegért esetleg az is elvisz Nápolyba. Ettől is viszolyogtam. Közben az eső újra elkezdett szemerkélni, s kezdtünk átnyirkosodni a sok látásban-futásban. Tanácstalanul tépekedtünk, hogy mitévők legyünk, mert ki volt téve annak is, hogy esetleg napokig kell egyepegnünk a kikötőben, amíg megfelelő megoldás kínálkozik. A parton sokféle hajó sorakozott fel, legtöbb egészen a mólóhoz simult, s hídon lehetett a fedélzetet megközelíteni. Egy darabig sétálgattunk, beültünk a hajóállomás várótermébe, de aztán dél felé mégis csak előmerészkedtünk, s elhatároztuk, hogy amíg itt vagyunk, a hajókat fogtuk megsarcolni. Ez Ernst ötlete volt, aki — talán mert a frontot is megjárta — ilyen esetekben mindig cinikusabban viselkedett, mint mi, s természetesnek találta, hogy rajta segítsenek. Először egy olasz hajóra somfordáltunk föl, és kedélyesen szóba elegyedtünk a szakáccsal, aki éppen apró halakat sütött. Nevetett rajtunk, mikor előálltunk óhajunkkal, hogy szeretnénk tőle valami kis élelmet kérni, s az egyszerűség kedvéért neki is azt mondtam, hogy én német vagyok. A szakács hitetlenkedve rázta fejét s azt mondta, hogy az nem lehet. Erre Ernst és Karl is erősködött, hogy mi igen is, „germanest ’-k vagyunk. Maguk igen —■ felelte a szakács —, de ez az Úr nem ax — s rám mutatott Meglepett a dolog, mert őszintén szólva, szőkébb voltam két társamnál, s így németebbnek látszottam náluk. — Miből gondolja? — kérdeztem tőle. *— Ahogy beszél. A kiejtésén hallom. Ez még meglepőbb volt mert én is erősen törtem az olaszt, igaz, hogy a németek úgy recsegteték-ropogtatták a lágy, dallamos szárakat hogy sokszor én is a fülemhez kaptam. így kénytelen voltam bevallani, hogy magyar vagyok, s a szakács, afeletti örömében, hogy neki ilyen pompás hallása van, jól belemarkolt a halastálba, s nekem egyet még külön is adott ráadásul, s azt harsogta kacagva: Éljen Magyarország ! Nem tarthattuk fel sokáig a kedves, sürgölődő emberkét mert nyilván időre kellett elkészülnie az ebéddel, de a mólón letelepedve a zsákmánnyal, sokáig tűnődtem azon, hogy ennek a szakácsnak miért volt jó, hogy én magyar vagyok, s a képviselő miért fenyegetett meg emiatt. Ki tudna eligazodni azon, hogy egy nemzet mikor nyert meg egy idegen rokonisenvét, s mikor veszti el azt. fa külföldön mindenesetre igyekeztem mindig úgy viselkedni, mintha egész hazámat képviselném, mert egyetlen rossz gesztus. Idétlen cselekedet általános következtetésekre késztetheti az idegen, s én azon voltam, hogy ezt lehetőleg kedvezően befolyásoljam. Mi £ész napi lebzselés után este egy dalmát hajóra szemtelenkedtünk föl. Kis bárka vált, nyilván csak a part mentén közlekedett, de az a néhány matróz, akik különben kotyogtak olaszul is, elég barátságosan osztotta meg velünk vacsoráját. Füllesztő, sötét kamu volt, ahová betessékeltek, egy-egy tányért rakva elénk, töltött polippal kínálták meg bennünket. (Folytatjuk^