Délmagyarország, 1978. április (68. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-01 / 77. szám

2 amszirszk vézetése az SZKP KB főtitkára , Novoszibirszk (TASZSZ) Leonyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságá­nak főtitkára, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének elnö­ke — szibériai körútja so­rán — tegnap Novoszi­­birszkbe érkezett, ahol fel­szólalt a megyei párt- és gazdasági aktívagyűlésein. Az SZKP KB főtitkára mindenekelőtt hangsúlyoz­ta a tavaszi mezei munká­latok kellő idejű és meg­felelő szintű elvégzésének fontosságát. Hangoztatta, hogy Novoszibirszk­­— a vá­ros és a megye — a nyu­gat-szibériai gazdasági kör­zet fontos nagyipari lánc­szeme. A megyében a tudo­mány — tekintettel a Szov­jet Tudományos Akadé­mia szibériai tagozatára — kedvező hatást gyakorol a körzet, sőt a tágabb érte­lemben vett szibériai tér­ségek fejlődésére. Leonyid Brezsnyev alá­húzta: az eddig elért ered­mények ellenére még többet kell tenni annak érdekében, hogy a tudomány vívmá­nyait a gyakorlatban al­kalmazzák a fűtőanyag- és energetikai problémák meg­oldásában, a geológiai fel­tárásokban, a petrolkémiá­ban, a gépgyártásban és más területeken. Továbbra is abban az irányban kell munkálkodni — mondotta Leonyid Brezsnyev —, hogy a tudósok aktívan közre­működjenek a tudomány és a gyakorlat összehangolásá­ban, s ezáltal előmozdítsák az ország termelőerőinek fejlesztését. Fjodor Gorjacsev, az SZKP novoszibirszki terü­leti bizottságának első tit­kára tájékoztatta Leonyid Brezsnyevet a megye ipa­rának és mezőgazdaságának helyzetéről, s közölte, hogy a megye eredményesen tel­jesítette az ötéves tervidő­szak első két évének ter­vét, valamint az idei ne­gyedévi tervet. Lemondott a francia kormány • Párizs (MTI) A francia kormány pén­teki rendkívüli ülésén Ray­mond Barre miniszterelnök benyújtotta kormányának lemondását. A lemondást Giscard d’Estaing államfő elfogadta, majd tegnap este ismét megbízta kormány­alakítással. A köztársasági elnök — mint ismeretes —, március 22-i beszédében, a válasz­tások mérlegét megvonva jelentette be, hogy tanács­kozásokat kezd a politikai és szakszervezeti vezetőkkel, és ezt követően fogja ki­nevezni az új kormány el­­­nökét. Eskisehiri Phantomok Kommentár Pénteken két Phantom tí­pusú vadászbombázó szállt le Törökországban, az eski­sehiri légitámaszponton. Az Ankarától 230 kilométerre fekvő repülőtéren a gépeket nyomban közrefogták, s az amerikai felségjel helyébe a törököt festették. Kissé jelképes az ese­mény. Jól időzítették: a Phantomok akkor szálltak le a török légitámaszponton, amikor Warren Christopher­ amerikai külügyminiszter helyettes egy küldöttség élén befejezte tárgyalásait An­karában. Bár a török ve­zetőkkel folytatott eszme­cseréiről csupán annyi is­meretes, hogy azokat An­kara pozitívnak és konst­ruktívnak minősítette, a Phantomok feltették a pon­tot az i-re. Annál is in­kább, mert a török vezér­kar bejelentése szerint a kettőt további 38 gép kö­veti a közeli hónapokban. A ciprusi török partra­szállás óta mélyhűtött vi­szony Ankara és Washing­ton között túlélte a krí­zist, s az utóbbi napokban „olvadásnak” indult. Ece­vit kormányfő a múlt hé­ten még rendkívül ború­látóan nyilatkozott az Egye­sült Államokhoz fűződő kapcsolatokról: szerinte An­kara belefáradt a fegyver­embargó feloldásának ki­várásába. Közismert ugyan­­is, hogy az amerikai kong­resszus befagyasztotta a Tö­rökországnak szánt segé­lyeket. Persze Ecevitnek teljesen igaza volt abban, hogy Tö­rökország biztonsága nem függhet teljes mértékben az USA-tól és a NATO-tól. A török fenyegetés azonban úgy látszik, hatott. Elképzel­hető, hogy az Egyesült Ál­lamok — a NATO déli szár­nyának megerősítése érde­kében — enged szigorából, s kedvező lépésként fogja föl a török és a görög kor­mányfő nemrég Svájcban le­zajlott találkozóját Az általában nagy tekin­télyűnek tartott New York Times aligha véletlenül szentelt pénteki számában vezércikket a török—ameri­kai kapcsolatoknak. Burkolt fenyegetésnek is beillik a vezércikk megállapítása, mi­szerint a törökök kilépése a NATO-ból kétségtelenül sok­ba kerülnek az USA-nak, de Törökország járna ros­szabbul, ha a nyugattal fenntartott kapcsolatai gyen­gülnének. Ankara gazdasági gond­jai, feltartóztathatatlanul nö­vekvő inflációs rátája, ál­landósult energiahiánya, a munkanélküliek számának emelkedése ellen Ecevit alig­ha talál más gyógyírt, mint az újabb és újabb külföldi kölcsönt. Miután az ország hitele alaposan megcsap­pant, Washington jóindulata nélkül kevés reménye lenne a támogatás elnyerésére. A pénteken érkezett két Phan­tom alighanem ennek a jó­szándéknak a hírnöke. Gyapay Dénes EfcMTiml HONECKER— KREiSKY MEGBESZÉLÉS A berlini NDK—osztrák tárgyalások csúcspontjaként, tegnap hosszú ideig tartó megbeszélést folytatott egy­mással Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának el­nöke és dr. Bruno Kreisky osztrák szövetségi kancellár. A baráti légkörű találko­zón — amelyen részt vett többek között Willi Stoph miniszterelnök is — meg­elégedéssel állapították meg, hogy az NDK és Ausztria kapcsolatai a két állam, a két nép javára kedvezően fejlődnek és hozzájárulnak az enyhülési folyamathoz is. A két államférfi egyetértett abban, hogy a békés egy­más mellett élés elve és a helsinki záróokmány egésze jó lehetőségeket nyújt a két állam együttműködésé­nek továbbfejlesztéséhez és együttműködéséhez. Tegnap a két ország között több megállapodást is aláír­tak. MEGNYÍLT AZ IKP KONGRESSZUSA Pénteken megkezdte mun­káját az Indiai Kommunis­ta Párt XI. kongresszusa az észak-indiai Punjab állam­beli Bathindában. A kong­resszust Avtar Singh Mal­­hotra, az indiai kommunis­ták Punjab állambeli szer­vezetének vezetője, az IKP Központi Végrehajtó Bizott­ságának, a párt országos ta­nácsának tagja, a kongres­­­szus szervező bizottságának elnöke nyitotta meg. JORDÁNIA! KERESKEDŐK HAZÁNKBAN Március 25-e és 31-e kö­zött Marwan al-Kasszem jordániai ellátásügyi minisz­ter vezetésével keresk­­del­­mi-piackutató delegáció tartózkodott Magyarorszá­gon. A külkereskedelmi vállalatokkal elsősorban ma­gyar élelmiszerek és ipari fogyasztási cikkek vásárlá­sának lehetőségeiről tár­gyaltak. KIÜRÜLTEK A TARTÁLYOK Kiürült az Amoco Cadiz, a Bretagne partjai előtt ha­jótörést szenvedett libériai tankhajó. A haditengerészet helikopterei által végrehaj­tott csütörtöki, majd pén­teken megismételt bombá­zás után a búvárok jelen­tése szerint „egy csepp kő­olaj sem maradt a tartá­lyokban”. A robbantások si­kere azt jelenti, hogy teljes lendülettel kibontakozhat a több mint százk­­ométeres szennyezett partszakasz tisz­títása. Szombat, 1978. április 1; M­eg­emlékezések, kitüntetések, jutalmak (Folytatás az 1. oldalról.) nál. Az ünnepségeken ki­tüntetéseket adtak át. A Belkereskedelem Kiváló Dolgozója kitüntetésben ré­szesült: Lázár Ferenc és Szabó Sándorné árudaveze­tő, Kiss János árudavezető­helyettes, Tóth Józsefné pénztáros (szegedi ELIKER), Grécs Györgyné eladó, Hódi Győzőné főpénztáros, Szél Mihályné boltvezető (Komp­Hazánk felszabadulásának 33. évfordulója alkalmából tegnap kitüntetési ünnepsé­get tartott a Honvédelmi Mi­nisztérium. Az ünnepségen megjelent: Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Központi Bizott­ság titkára, ott voltak a társ­fegyveres testületek magas beosztású képviselői, és a Honvédelmi Minisztérium katonai tanácsának tagjai. Jelen volt Jurij Naumenko vezérezredes, a Varsói Szer­ződés egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyaror­szági képviselője. Az ünnepségen Czinege La­jos vezérezredes, honvédelmi miniszter tábornoki kinevezé­seket, kitüntetéseket adott át. A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa — politikai és szakmai felkészültségük, a hadsereg fejlesztésében, harc­­készültsége növelésében hu­zamosabb időn­ét kifejtett ki­emelkedő tevékenységük el­ismeréseként — hazánk fel­­szabadulásának 33. évfordu­lója alkalmából vezérőrnag­­­gyá nevezte ki Komlódi Ele­mér mérnök ezredest és Szathm­áry Miklós ezredest.. Tizennégyen kaptak Vörös Csillag Érdemrendet, 33-an Kiváló Szolgálatért Érdem­rendet, egy-egy kitüntetett pedig a Munka Érdemrend ezüst-, illetve bronz fokoza­tát vette át A honvédelmi miniszter 23 tisztet ezredessé, többeket pedig soron kívül léptetett elő. Sok tisztet, zászlóst, tiszt­­helyettest és polgári alkal­mazottat tüntetett ki a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany, ezüst és bronz fokoza­tával, illetve a Honvédelmi Érdeméremmel. A kitüntetetteket és az elő­léptetésben részesülteket Bisz­ku Béla köszöntötte. Ugyancsak ünnepséget ren­deztek hazánk felszabadulá­lért Ruházati Vállalat), Pá­pai Jenőné titkárnő, Szilá­gyi Lajosné árelőadó, Suri­­nya Imre és Gyuris János árudavezető (DELTA Ke­reskedelmi Vállalat), Bar­­tus József termelő üzemve­zető, Mágori István és Ra­­konczai Mihályné üzletveze­tő, Rakita István elszámol­tató, Sarlai Márta cukrász, Szabó Elemér felszolgáló, Tamás Imréné konyhai dol­gozó, Tóth István konyhá­jának 33. évfordulója alkal­mából a Belügyminisztérium­ban. A Belügyminisztérium­ban végzett eredményes mun­kájuk elismeréseként a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa vezérőrnaggyá ne­vezte ki Bogye János rendőr ezredest és Rédei Miklós rendőr ezredest. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa nyolc belügyi dolgo­zónak a Vörös Csillag Ér­demrendet, 36-nak pedig a Kiváló Szolgálatért Érdem­rend kitüntetést adományoz­ta. A belügyminiszter 11 al­ezredest ezredessé léptetett elő. Főtiszteket, tiszteket, tiszthelyetteseket a Haza Szolgálatáért Érdemérem, a Közbiztonsági Érem és a Tűz­biztonsági Érem arany, ezüst fokozatával tetette ki. A ki­tüntetéseket, előléptetéseket Benkei András belügyminisz­ter adta át. Az ünnepségen részt vett Huszár István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, s ott voltak a társ­­fegyveres testületek, vala­mint a Belügyminisztérium tábornoki és parancsnoki ka­rának képviselői. Az előlép­tetésben és kitüntetésben ré­­szesülteket Huszár István kö­szöntötte. főnök (Csongrád megyei Vendéglátó Vállalat). * Az „ötvenéves kisipari munkásságért’’ éremmel és aranygyűrűvel jutalmaztak 25 szolgáltató kisiparost. A kitüntetést Molnár József, a KIOSZ elnöke nyújtotta át pénteken Budapesten a kis­iparos klubban. Az idős mesterek — csökkentett munkaidőben — jelenleg is gyakorolják szakmájukat. Átadták a Rózsa Ferenc­­díj­akat Pénteken a Parlamentben Várkonyi Péter államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke kitünte­téseket adott át újságírók­nak. Az ünnepi eseményen jelen volt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Győri Imre, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, Grósz Ká­roly, a Központi Bizottság osztályvezetője és Fodor László, a Központi Bizottság osztályvezető-helyettese. Rózsa Ferenc-díjat kapott Hajdú János, a Népszabad­ság munkatársa; Koncz Ist­ván, a Népszabadság rovat­vezető-helyettese; Köves Ti­bor, az MTI külpolitikai szer­kesztőségének főszerkesztője.* Paizs Gábor, az Esti Hírlap főszerkesztő-helyettese; Rajti András, a Népszava főmun­katársa; Rapcsányi László, a Magyar Rádió főmunkatársa; Várkonyi Margit, a Hétfői Hitek főszerkesztő-helyettese és Vígoeszki Ferenc, az MTI fotó­­-főmunkatársa. Harminchárman részesül­tek kormánykitüntetésben, 16-an vették át a Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt. Tábornoki kinevezések, előléptetések Magyar-iraki árucsere­forgalmi megállapodás • Budapest (MTI) Március 25—31. között magyar—iraki kereskedel­mi vegyes bizottsági tár­gyalások folytak Budapes­ten. A tárgyalások eredmé­nyeként pénteken, tegnap aláírták az 1978. évre szóló árucsere-forgalmi jegyző­könyvet. Az előző évi 80— 80 millióról az idén csak­nem 100—100 millió dollár­ra akarják növelni a két ország egymás közötti ex­portját,­­ illetve importját, vagyis az árucsere tovább­ra is kiegyensúlyozott ma­rad. A magyar exportnak kétharmada gépipari ter­mék. Elvi egyetértésben a hatékonyabb munkáért Pártunk egész tevékenységében meghatározó szerepet játszanak az alapszervezetek. Munká­juk színvonalától nem kis mértékben függ, hogy miként érvényesül társadalmunkban a párt veze­tő szerepe. Tevékenységüket jelentőségüket alá­húzta a XI. kongresszus is, amely kiemelte: ,,A pártmunka színvonalát­ és eredményességét nagymértékben az határozza meg, hogy a mun­ka miként halad a végrehajtás első vonalában, az alapszervezetekben.” A vezető szerep eredményes érvényesítése, a politikai irányvonal következetes megvalósítása csak úgy lehetséges, ha a párt folyamatosan tökéletesíti saját munkastílusát. E törekvésnek elválaszthatatlan része az alapszervezeti munka stílusának, módszereinek továbbfejlesztése. A fej­­lett szocialista társadalom építésének, a reánk háruló politikai feladatok megoldásának ez nap­jainkban lényeges követelménye. Az alapszervezeteknek sokrétű tennivalóik van­nak a párthatározatok valóra váltásában, a vég­rehajtás megszervezésében és ellenőrzésében. Mégsem lenne helyes szerepüket erre szűkíteni. Leegyszerűsítő, pontatlan az a — gyakorta em­legetett —­ megállapítás, amely szerint az alap­szervezetek arra hivatottak, hogy végrehajtsák a párt határozatait. Rendeltetésük, hivatásuk több ennél: működési területükön ők a politikai mun­ka, a politikai élet fő irányítói és szervezői. Ez azt jelenti, hogy a párt általános érvényű hatá­rozatainak szellemében elemzik, vizsgálják terü­letük politikai viszonyait, a felsőbb pártszervek határozataival összhangban döntéseket hoznak a megérett kérdésekben és szervező munkával, po­litikai befolyásukkal biztosítják ezek végrehajtá­sát. E tevékenységük szervesen beleilleszkedik po­litikai rendszerünk működésének mechanizmu­sába. Más szóval: a pártszervezet az egyenran­gúság elve alapján termékeny kapcsolatot tart fenn az adott terület állami vezetésével, s szoros szálakkal kapcsolódik az egész munkahelyi kol­lektívához, az ott tevékenykedő társadalmi szer­vezetekhez, mozgalmakhoz. A munkában kiala­kult egymásra utaltság — úgy is fogalmazhat­nám: kölcsönös függőség — alapján együtt, egyetértésben dönt az adott gazdasági egység vagy intézmény állami vezetőivel a kollektívát érintő legfontosabb politikai természetű, kihatású kérdésekben. Mint az adott terület kommunistái­nak közössége, a szakszervezettel, az ifjúsági szervezettel, a szocialista brigádokkal és más tár­sadalmi mozgalmakkal való együttműködésen ke­resztül befolyásolja az egész dolgozó kollektívát. Törekszik minél alaposabban megismerni e kol­lektíva érdekeit, véleményét, hangulatát, hogy az egész közösség valós érdekeinek képviselője és szószólója lehessen. A pártszervezet ezáltal köz­vetlen eleme, tényezője a munkahelyi demokrá­ciának; tevékenysége alapvető szerepet játszik abban, hogy az általa képviselt munkahelyi kol­lektíva részt vehessen az irányításban, a dönté­sekben. Ha így fogalmazzuk meg az alapszervezetek szerepét, pontosabban tudjuk megjelölni helyüket a politika kialakításának és megvalósításának rendszerében. Ez a felfogás egyaránt ösztönöz a határozatok pontos és gyakorlatias megvalósítá­sára és a kezdeményezésre, az öntevékenységre. A pártalapszervezetek többsége a gazdasági élet területén tevékenykedik. Ezért az előbb em­lített feladatkör számukra tartalmilag minde­nekelőtt a gazdaságpolitika megvalósítását, a gaz­dasági kérdések megoldására irányuló fáradozást jelenti, abban ölt testet. Tanulságos megvizsgálni, kiket tesznek általá­ban felelőssé a pártszervezetekben a különféle gazdasági természetű határozati, munkatervi pontok megvalósulásáért. Leginkább mérnököket, technikusokat, agronómusokat, közgazdászokat, versenyfelelősöket és így tovább. A magyarázat, az indok általában az, hogy nekik ez munkaköri kötelességük is, így a pártmunkában is ők tud­nak vele a legjobban foglalkozni. Úgy véleked­nek tehát, hogy az ilyen feladatokat legcélsze­rűbb szakemberekre bízni. A hatékonyság előtérbe kerülése a gazdaság­­szervező pártmunkában is fokozódó hozzáértést, szakértelmet igényel. Az említett felfogással mégis vitába kell szállnunk. A pártszervezetek­nek a gazdasággal kapcsolatos tevékenysége nem lehet csupán a kommunista gazdasági vezetők, szakemberek feladata. A pártmunkában ugyanis a gazdasági feladatok közül elsősorban azokat célszerű és helyes kiválasztani, előtérbe állítani, amelyek politikai természetűek. Ezek olyan kér­dések, amelyek megoldása egyaránt igényli a konkrét szervezést és az emberek gondolkodásá­nak alakítását, vagyis a politikai munkát. Eb,

Next