Délmagyarország, 1978. augusztus (68. évfolyam, 179-205. szám)

1978-08-01 / 179. szám

2 Havannában, a Világifjúsági és Diáktalálkozón­­ Megkezdte munkáját a nemzetközi bíróság • Havanna (MTI) A gyarmatosítás és a neo­­kolonalizmus elleni vádpont tárgyalásával vasárnap dél­előtt megkezdte munkáját a VIT nemzetközi seondark­ési központja keretében működő nemzetközi bíróság. E témá­ban a vádlot a Palesztinai nemzeti VIT-előkészítő bi­zottság. A hivatalosan szombaton alakult nemzetközi bíróság el­nöki tisztét Hugo Vitliti, a nemzetközi VIT-előkészítő bi­zottság uruguayi tagja látja el. A bírói testületben — az elnökségben — helyet kapott az USA vietnami agressziója idején nemzetközileg ismertté vált észak amerikai jogász és békeharcos, William Sharp. Az imperializmus bűneit le­leplező és dokumentumokkal bizonyító hatnapos eljárás so­rán más vádpontokat is tár­gyalnak: Dél-Afrika küldött­sége terjeszti be a diszkrimi­náció különböző formáiról megfogalmazott vádiratot. A harmadik téma Vietnam elő­terjesztésében hangzik el. Kuba adja elő a negyedik vádpontot az imperializmus katonai, gazdasági és politi­kai szervezeteinek bűnös te­vékenységéről. A terror, az elnyomás és a fasizmus vád­pontot a chilei delegáció, az imperializmus mint a társa­dalmi bajok forrása vádat az Egyesült Államok küldöttsége terjeszti be.• Magyar vitaindító felszóla­lással kezdte meg munkáját a havannai VIT egyes számú vitaközpontja, amely a fiata­loknak és diákoknak a világ­­békéért, az enyhülésért, a biz­tonságért, a nemzetközi együttműködésért, a fegyver­kezési hajsza megszüntetésé­ért, az általános és teljes le­szerelésért folyó harcával foglalkozik. A legfontosabb havannai vitafórum megalakulását kö­vetően, akárcsak a többi négy vitaközpontban, a részvevőkt bizottságokban folytatták a munkát. A megnyitón Rajcsonyi Pé­ter, a magyar VIT-delegáció politikai csoportjának tagja hangsúlyozta: az emberiség előtt a fegyverkezési hajsza megfékezésének, vagy egy új világégés fellobbanásának le­hetőségei állnak. Javasolta: az európai enyhülés és a bé­kéért folyó harc szolgálatára hozzanak létre összeurópai if­júsági tömörülést. Felszólí­totta az európai kontinens fiatalságát, hogy tevőlegesen vállaljon részt a reakciós és a háborút szító erők elleni küzdelemben.• „Ázsia napjaként” szerepelt a hétfő a XI. havannai fesz­tivál programjában. Ennek megfelelően a VIT-küldöttek a koreai, a laoszi és a vietna­mi nép melletti szolidaritá­suknak adhattak hangot a kora délelőtti, valamint a dél­utáni órákban megtartott nagygyűléseken. Ezeken — akárcsak a politikai vitaköz­­pontok ülésein — felszólaltak Magyarország képviselői is. A magyar VIT-delegáció programja Hazai idő szerint már va­sárnap volt, amikor a ma­gyar VIT-delegáció tagjai is­mét kedves vendéget köszön­töttek a havannai nemzeti klubban: a chilei VIT-kül­­döttséget. Ezek a fiatalok nem Chiléből érkeztek a fesztivál­­fővárosba, valamennyien emigrációban élnek. Odahaza — mint Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KISZ KB első titkára is hangsúlyozta Pinochet börtönei fenyeget­nék őket. A találkozón az emigráció­ba kényszerített fiatalok, Manuel Gerrerónak, a Chilei KISZ titkárának vezetésével, a szemtanú hitelességével számoltak be a fasiszta junta gaztetteiről. Aztán a vendéglátók lettek vendégek. A magyar autóbu­szok a szovjet nemzeti klub­ba indultak. Borisz Pastiu­­hov, az SZKP KB tagja, a Komszomol KB első titkára fogadta a magyar fiúkat, leá­nyokat Szavaira Maróthy László válaszolt. Hangsúlyozta, a két ifjúsági szövetséget összefűző testvéri kapcsolatokat. Az összejövetelen régi ba­rátok is felfedezték egymást. A leningrádi szovjet—magyar ifjúsági fesztiválon kötött is­­merettségek újultak fel, s a Szovjetunióban tanult ma­gyar ösztöndíjasok is leltek az egyetemről, főiskoláról megjegyzett arcokat. Így az­tán nem csoda, hogy a talál­kozó a délutánba nyúlt, bő­ven akadt beszédtéma. Küldöttségünk sportolói kö­zül Tordasi Ildikó olimpiai és világbajnok tőrözőnk, Nébald György junior egyéni világ­bajnok kardvívónk, a ham­burgi felnőtt csapat-világbaj­nokság hőse, a nemzetközi sportklubban rendezett be­számolón vett részt. A „Bu­­dapest-klubban” bemutatko­zott a KISZ Központi Műv­­észegyütesének tánckara, a magyar­ nemzeti klubban a Sebő-együttes, illetve a Tolcsvay-együttes adott ki­tűnő műsort. Hétfőn este Havanna Ala­­mara kerületének lakói lát­ták vendégül a magyarokat. Helsinki három éve Éppen három esztendeje írták alá a nevezetes Finlan­­dia-palotában, Helsinki ék­kövében harmincöt állam legmagasabb rangú képvise­lői az európai biztonsági konferencia emlékezetes zá­róokmányát. Az ember — sajnos — könnyen felejt. Három év történelmi mércé­vel egyetlen pillanat töredék, de még emberi mércével sem igazán tekintélyes idő. Mégis úgy tűnik, nem árt feleleve­níteni, mi volt annak a záró­okmánynak a lényege. Sajátos módon már a részt­vevők száma utal az okmány „kemény magjára”, legfonto­sabb részére. Az a harmincöt ugyanis a „harminchárom plusz kettő" képletből állt ö össze. Harminchárom európai ország, valamint az amerikai kontinens két országa, a Egyesült Államok és Kanada Állam- és kormányfői ülték körül azt az immár történel­mi kerekasztalt. Hogy kerültek az európai biztonsági konferenciára a távoli földrész képviselői? Úgy, hogy az események ala­kulása folytán e hatalmak (persze mindenekelőtt az USA) több szempontból is érdekeltek Európa történé­seiben, sorsában. Lehet-e kétséges, hogy ez a tény nem a résztvevők mindegyikének tetszik? Aligha. De attól a tény tény marad és ez volt Helsinki lényege: a valóság, a második világháború kö­vetkezményeinek, az azóta eltelt időszak fejleményeinek m­­esszemenő figyelembevéte­­lé­vel, két lábbal állva a ráá­llások talaján továbbépíteni kontinensünk jövőjét. Ez Helsinki legfőbb örök­sége — a záróokmány szel­leme és betűje nem egyik vagy másik csoport álmain* vágyain, hanem a tömény földrajzi-politikai — és tár­sadalmi! — valóságon ala­pult, ezen a létező alapon tette meg megvalósítandó és megvalósítható ajánlásait. Ha Helsinki segített— már­pedig sokat segített — az enyhülési folyamat kiteljesí­tésében, az mindenekelőtt ennek a realista megközelí­tésnek köszönhető. És ha most bizonyos körök maga­tartása komoly aggodalomra ad okot — márpedig, sajnos, adl —, akkor annak éppen az az oka, hogy ezek a kö­rök a valóság helyett saját, külön bejáratú vágyaikból indulnak ki. Helsinki lényege annak el­ismerése volt, hogy a vilá­gon is, Európában is külön­böző társadalmi berendezke­désű országoknak kell béké­sen, sőt barátian egymás mellett élniük, hogy vannak és erősödnek a szocialista országok. A záróokmány alá­írása után mindössze három évvel nincs groteszkebb, szo­morúbb színjáték, mint az a mostanában nem ritka nyugati kísérletsorozat, amely rendszerük, jellegük miatt támadja a szocialista orszá­gokat, vagy egyszerűen azért, mert — mint minden más állam a világon — eljárnak azokkal szemben, akik meg­sértik törvényeiket. Pedig Helsinkit „Helsinki nevében” sem lehet meg­csúfolni. Harmat Endre Hz OBT távirata a nukleáris leszerelési világkonferenciához O Budapest (MTI) Az 1978. évi nukleáris leszerelési világkonferencia To­kióban kedden, ma nyílik meg. Az Országos Béketanács elnöksége a tanácskozás résztvevőihez a következő táv­iratot küldte: Ezekben a napokban vi­lágszerte — a Magyar Népv­köztársaságában is — kegye­lettel adóznak az első atom­­támadás áldozata, Hirosima és Nagaszaki ártatlanul el­pusztult polgárai emléké­nek. Azóta a tömegpusztító fegyverek gyártása megsok­szorozódott, a vele együtt fokozódott a veszély is, hogy egy felelőtlenül kirobbantott háború az egész emberiség pusztulását vonja maga után. A békevilágmozgalom újabb és újabb akciói ha­talmas társadalmi erőket ál­lítanak csatasorba a jó ügyért, az egyetemes biz­tonság feltételeinek megte­remtéséért. A Szovjetunió és a szocialista országok is­mételt és reális javaslatokat tettek a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a tömegpusz­tító fegyverek betiltására. Mélységes aggodalommal ál­lapíthatjuk meg, hogy az Egyesült Államok, a NATO nyílt fenyegetésével belát­hatatlan következmények­kel járó újabb fegyverkezési hajszába akarják kényszerí­teni a világot. Az amerikai hadiipar a legembertelenebb, minden eddiginél pusztítóbb fegyverrel, a neutronbombá­val kívánja kiegészíteni há­borús arzenálját. Hazánk — a Szovjetunió­hoz és a többi szocialista országhoz hasonlóan — kö­vetkezetes békepolitikát folytat, amelynek sarkalatos pontja a leszerelés és az enyhülési politika tovább­fejlesztése. Ebben a szel­lemben támogatjuk a Béke­világtanács világméretű ak­cióit, a fegyverkezési ver­seny megállításáért, a tö­megpusztító fegyverek el­til­tásá­­ért, a leszerelésért. A magyar békemozgalom támogatásáról biztosítjuk a konferencia minden résztve­vőjét a fegyverkezési verseny megállításáért, a tömegpusz­tító fegyverek betiltásáért, a leszerelésért és a tartós bé­kéért, a társadalmi hala­dásért folytatott küzdelem­ben — hangsúlyozza befeje­zésül a távirat. befejeződött A TANÁCSKOZÁS Vasárnap az előzetes el­képzelésekhez és az elfoga­dott napirendhez képest egy­napos késéssel véget ért az el nem kötelezett országok külügyminiszteri értekezlete. Joszip Vrhovec jugoszláv szövetségi külügyi titkár (külügyminiszter), a konfe­rencia elnöke rekesztette be a tanácskozást, amelyet egy­értelműen az el nem kö­telezett mozgalom sikerének minősített. MAGYAR—SZOVJET PETROLKÉMIAI MEGB­ESZÉÉLÉSEK Simon Pál nehézipari mi­niszter meghívására hétfőn Budapestre érkezett Viktor í­jodorov, a Szovjetunió kő-­ ijpliDIÓmiX olaj-feldolgozóipari és pet­rolkémiai minisztere. A két miniszter budapesti tárgya­lásokon áttekinti az eddigi együttműködés helyzetét és a kapcsolatok bővítésének további lehetőségeit. kormányátalakíTás SZUDÁNBAN Gaaffar Nimeri szudáni el­nök jelentős kormányátala­kítást hajtott végre a hét végén. Leváltotta Nimeri többek között Mohamed Ali hadügyminisztert, aki egy­ben a szudáni fegyveres erők vezérkari főnö­ke tisztét is betöltötte. Rajta kívül még három minisztert váltottak le. TÚSZDRÁMA PÁRIZSBAN Hétfőn a kora esti órák­ban zavaros és tragikus kö­rülmények között ért véget Irak párizsi nagykövetségé­nek k­­lencórás túszhistóriá­­ja. A túszok szabadon bo­csátásának pillanatában tűz­­párbaj robbant ki, amely­nek egy francia rendőrfel­­ügyelő és az iraki nagy­­követség biztonsági szolgá­latának egy embere esett áldozatul. A lövöldözésnek több sebesültje is van. Mint utóbb kiderült, a nagykö­vetség öt alkalmazottját egy — minden jel szerint — arab fegyveres férfi ejtet­te túszul. Kedd, 1978. augusztus 1 Szíria, avagy közel van Kelet 5. Múlt és jövő Adnm­ Khalik fiatal em­ber, Magyarországon tanulta meg a konfekciógyártás, szalagtermelés titkait. Haza­térve művezetője lett az it­teni, a damaszkuszi ruha­gyárnak, s egybe „gazdája” vagy kétszáz nőnek és né­hányszor tíz férfinak. A ruhagyári látogatást megelőzően már sikerült va­lamelyes,­ de általános képet kapni, hogyan alakul a szír munkásosztály, hogyan fej­lődik az ipar. Aki a tájékoz­tatást adta: Audé Kaszisz, a Szíriai Munkások Általános Szövetségének egyik titkára volt.­­­Audé Kaszisz: — Fő feladatunk megte­remteni a szír munkás em­beri élet­ és munkakörül­ményeit. Alapvetően persze az egész nép ügyeivel is tö­rődnünk kell, mert csakis együtt lehetséges a gyor­sabb fejlődés. Viszonylag könnyebb a helyzetünk az állami tulajdonban levő vál­lalatoknál, ez a szír ipar 70 százalékát jelenti, nagyobb gond már a szervezés és a szervezettség a magántulaj­don szférájában, elsősorban a kereskedelemben és a vá­rosi közlekedésben. A mi szervezetünk 300 ezer mun­kást tömörít, ez a nagyüze­mi munkások 90 százaléka... Szíria összes munkásainak a száma, beleértve a magán­­szektort is, eléri az egymil­liót. Nos, a ruhagyár felépítése — ezer munkásnő és mun­kás dolgozik itt — nemcsak egyszerűen egy újabb lépést jelentett az ország iparosí­tásában. Azt is, természete­sen­ — Szíriának nem volt kon­fekcióipara. Ezzel a gyárral megteremtettük ennek az iparágnak az alapját — mondja a bemutatkozás után és beszélgetésünk ele­jén, az NDK-ban végzett textilvegyipari mérnök, G. Zakhour, a gyár igazgatója. — A magyar segítséggel fel­épült 16 ezer négyzetméte­res üzem egyben majdani káderutánpótlását is jelenti a továbbiakban felépítésre kerülő üzemeknek. De hát addig van itt is gondunk ép­pen elég... Kovács László főszabász, a budapesti „anyavállalat­tól”: — Akik a gépnél ül­nek, azokkal nincs különö­sebb baj. Megtanulták a munkát, a szalag rendjét és fegyelmét. A középvezetők begyakoroltatása a nagyob­bik gond. Hozzá kell azon­ban tennem, hogy egy-egy ilyen nagy szalag irányítása nálunk otthon, a begyakor­lottaknak sem gyerekjáték. Voni itt olyan, aki nyolc ki­lót fogyott néhány hónap alatt, de a szalagot megszer­vezte. Adnan Khalik a fiatal részlegvezető az, aki kilóival fizetett a gyár indulásáért, a helybeli munkásosztály ki­alakításáért. — Ha visszagondolok, Al­lah csak a megmondhatója, hogyan is jutottunk el idáig. De eljutottunk. Azt hittem, hogy könnyű a dolog. Azt hittem, amíg haza nem jöt­tem és be nem álltam a sza­laghoz egyedül... De hát itt olyanok dolgoznak, akik so­ha még üzemet se belül, se kívül nem is láttak. A gyár most már a terve­zettnek megfelelően, kapa­citásának nyolcvan százalé­kát termeli, a felfutás egyen­letes és a minőség ... — Nem túlzok, esküszöm nem, otthon is elfogad­nám ... — mondja Kovács László, igazolván, hogy azért nem veszett kárba az a bi­zonyos nyolc kiló. * Homszk, hatalmas ipari város, már lassan eléri a félmilliót. Aleppó sem csak a kereskedelméről nevezetes már, mint ahogyan a fél év­tized alatt háromszorosára, kereken kétmillióra duzzadt Damaszkusz sem a kereske­delem, a kultúra és az isz­lám egyik központja csak. Velük együtt, sok más tele­pülés környékén is épülnek az új üzemek, műhelycsar­nokok. Nemcsak a csehszlo­vák segítséggel felépült homszki olajfinomító, s ál­talában az olajipar jelenti a Szíriai gazdaság „másik lá­bát” amin jó erősen meg­vetheti magát, de a fosz­fát-, a fém­ és a bőrfeldol­gozás, a televíziószerelés is ad munkát és egyre többet Szíria lakóinak. Gazdag ország. Már ami a holnapi lehetőségeit illeti. Fejlődő ország, ha jelenéről van szó. És elszánt ország, ha a közvetlen múltjának történetéről, az immáron történelemmé formálódott évtizedes harcáról van szó. Nem kétséges, hogy ettől a múlttól elválaszthatatlan a jövő. Dr. Fadel Al Ansari, a Baath-part — nemzeti — tá­jékoztatási osztályának a vezetője: • — Egyesülés, szabadság, társadalmi haladás: ez a mi hármas jelszavunk. Elsőren­dűnek tartjuk az arab egye­sülést, mert az imperializmus megosztotta az egykor egy­séges arab nemzetet. Az egység véleményünk szerint, az arab gazdaság egységé­nek, a haladó erők egységé­nek megteremtését is jelen­ti. Gyökeres társadalmi, po­litikai változásokra van te­hát szükség. Párhuzamos harc ez; egyszerre nemzeti és egyszerre haladó. ". Majd később: — Mi Itt Szíriában hiszünk az állandó, az igazságos bé­kében. De nagy a különb­ség a béke és a megadás között. Szíria most óriási gazdasági nyomást kénytelen elszenvedni, hogy adja fel a harcát, járuljon hozzá a szadati lépésekhez. Ám mi erre nem vagyunk hajlan­dók. Abdul Fattah, El Saurá­­ban, az Eufrátesz gátnál. Az igazgatóság vezető munka­társa : — Gondolja, hogy ezt, amit megépítettünk, s azt, amit még építeni fogunk, azt hagyjuk, csak úgy pré­dának, bárkinek is? Szíria épít és barátai segítségével meg is tudja védeni azt, ami az övé. Fauzi Keyall, a Szocialis­ta Unió főtitkára:­­ Izraelnek az a szerep jutott, hogy állandóan szít­sa a tüzet Közel-Keleten. Voltaképpen az izraeli nép is egy agresszív politika ál­dozata. * Nézem, amit eddig írtam. Nézem a jegyzeteimet: hát bizony, aki a Kelet romanti­káját kereste írásomban, az jócskán csalódhatott. Nem írtam például a híres da­maszkuszi bazárról, nem szóltam a Harika negyed va­rázsáról, az Azem-palota ezernyi történetéről, mit sem mondtam a legendás Szalahadin sírjáról, meg hegy­­csúcsra épített váráról, arról a színpompás képről sem, amelyet száznyi husseynléi asszony ezernyi színű ruhá­ja festett elém, amint eskü­vőre vonult a vad sárga sziklák között. Mit sem mondtam Palmyra csodála­tos romjairól, Basra óriási római színházáról, vagy az aleppói fellegvárról. Semmi ősi, semmi miszti­kus, semmi varázsos ... Csak Szíria. Ma. Szíria, amely kereken háromezer kilométerre fekszik tőlünk keletre, de amely mégis kö­zel van hozzánk. Mert kö­zel van Kelet. És minden égtája is a világnak, ahol az emberek emberségükért har­colnak. Gyurkó Géza

Next