Délmagyarország, 1978. november (68. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-01 / 258. szám

2 Nézetkülönbségek Bagdadban Csütörtökön kezdődik az arab csúcsértekezlet e Bagdad (MTI) Második napja üléseznek Bagdadban az arab külügy­miniszterek. Megbízásuk arra szól, hogy kidolgozzák a no­vember 2-ára kitűzött államfői crúzz értekezlet napirendjét, és rögzítsék azokat a kereteket, amelyek alapul szolgálnak majd a határozatokhoz. A bagdadi arab külügyminiszteri értekezlet kedden sa­ját kebeléből hattagú bizottságot delegált az államfői csúcstalálkozó munkaokmányának megszerkesztésére.­­ A bizottságban Irak, Szr­­relil, mint Izrael szövetsé­­rsa, Jordánia, Tunézia és geset. Khaddam szíriai kül- Kuvait külügyminisztere, va-­ügyminiszter, líbiai kollégá­­ja mint a PFSZ politikai ősz- Jához kapcsolódva, nagyon tályának vezetője kapott be- erélyes hangú beszédben mutatott rá, hogy az Arab Liga 1950 óta hozott hatá­lyát. A csúcs az eredeti tervek szerint csütörtökön kezdődik. Közben a bagdadi lapok a külügyminiszteri értekezle­ten elhangzott felszólalások közül számosat ismertettek. Ezekből kitűnik, milyen vá­lasztóvonalak húzódnak az arab világon belül. A kon­zervatív, amerikabarát tá­bor képviselői nem óhajta­nak radikális döntéseket. A kuvaiti külügyminiszter sze­rint a csúcs határozatainak nem szabad Egyiptom ellen irányulnia. A szudáni kül­ügyminiszter kijelentette, hogy „nem ítélkezni jöttünk" valaki felett. Az Egyesült Arab Emírségek diplomáciá­jának vezetője azt hangoz­tatta, hogy az arabok ellen­sége — Izrael — ellensége Egyiptomnak la. Szemben a Szadatot men­tő igyekezettel a demokra­tikus Jemen képviselője sürgette a Camp David-i al­ku elítélését. A líbiai kül­ügyminiszter hangoztatta, hogy Szadatot úgy kell be­hozatalt mindmáig érvényes­nek kell tekinteni, így azt is, amely előirányozza az Izra­ellel együttműködőknek az Arab Ligából való automa­tikus kizárását. ÚD Washington (MTI) Kedden új lendülettel foly­tatódtak az egyiptomi—izra­eli különbéke-tárgyalások. Az egyiptomi vezetés nagyobb hajlandóságot mutat a meg­egyezésre, mint valaha — közvetlenül azután, hogy Iz­rael újólag leszögezte: ra­gaszkodik a megszállt Cisz- Jordániában létesített telepü­léseihez csakúgy, mint Kelet- Jeruzsálemhez. mm Ünnepi előkészületek • Moszkva (MTI) Országszerte jó politikai hangulatban, újabb munka­­sikerekkel készülnek a szov­­jet dolgozók a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom 01. évfordulójának megün­neplésére. A tyumenyi olajmező — amely ez év tavaszáig egy­­milliárd tonna olajat adott a népgazdaságnak — 24 fúró­­brigádja teljesítette az 1970. évi tervet, örvendetes hír ér­kezett Nabarezsnie Cselnyi­­ből is: befejező szakaszához érkezett a nyizsnyakamszki vízi erőmű építése, megkez­dődött a Kóma vizének be­tonmederbe terelése. Az üzembe helyezés előtti végső próbák­ folynak az Oren­burg—Szovjetunió nyugati határa között nemzetközi összefogással épülő gáztáv­vezeték ötödik, legnyuga­tibb szakaszán. A magyar szakasznak is nevezett iva­­r­os frankovszki és kárpáton­­túli területén a bo3orodcsá­­nyi kompresszorállomás üzemkész állapotban van. Teljes erővel folyik az ara­tás és az őszi mezőgazdasági munkálatok befejezése is. Az ország egyik legfőbb ga­­bonatermő köztársaságában, Kazahsztánban eddig 16,7 millió tonna gabonát, ezen belül 12,6 millió tonna búzát csépeltek ki. A szovjet fővárosban ja­vában folynak a hagyomá­nyos november 7-i katonai díszszemle és a dolgozók ün­nepi felvonulásának előké­születei. Éjszakánként az egyes haderőnem­ek alakula­tai tartanak főpróbát az idei, a szokásosnál korábban be­köszöntött tél miatt már most, fehér lepelbe öltözött Vörös téren. Folyik a főváros fő­útvonalainak és központi te­reinek, épületeinek, hídjainak feldíszítése is. A KGST tizedik tagja is Moszkva (MTI) Moszkvában, a KGST székházában megkezdte mű­ködését a Vietnami Szocia­lista Köztársaság állandó KGST-képviselete. Ebből az alkalomból Nguyen Xuan Trang, a képviselet vezető­jének helyettese az APN tu­dósítójának adott nyilatko­zatában a többi között el­mondotta, hogy országa mi­lyen hathatós segítséget és támogatást kap a szocialis­ta gazdasági közösségtől, és a maga részéről hogyan já­rul hozzá a szocialista gaz­dasági integrációhoz. Mint elmondotta, a KGST végrehajtó bizottságának legutóbbi, ulánbátori ülés­szakán döntés született ar­ról, hogy KGST-közremű­kö­­déssel folytatják azokat az építkezéseket, amelyek a kínai gazdasági és műszaki segítség megszüntetése kö­vetkeztében leálltak. Ezzel egyidejűleg egyeztették, hogy a testvéri országok mi­ként vesznek részt Vietnam népgazdaságának helyreállí­tásában és a szocialista épí­téshez szükséges anyagi-mű­szaki bázis megteremtésében A vietnami gazdasági szak­ember elmondta, hogy az el­ső ilyen beruházás eredmé­nyeként hamarosan megérö­ a transzvietnami Észak—Dél vasútvonal, amely Hanoit kö­ti össze Ho Si Minh-várossal. Ezenkívül szovjet közremű­ködéssel épül Délkelet-Ázsia egyik legnagyobb vízi erőmű­ve, továbbá a hanoi és a hai Chongi házgyár. A rézbá­nyászatban bolgár szakem­berek segítik a vietnami munkásokat, a lengyelek pe­­dig egy hajógyár építésében működnek közre. Magyaror­szág a távközlési berende-é­­sek­­ r’ártásának megszerve­zésében, az ásványi kincsek feltárásában, valamint egy kenyé­r vár és egy bútorgyár érmésében nyújt segítséget Vietnamnak. A maga részéről a vietna­mi nép is kész hozzájárulni e szocialista közösség gazda­sági potenciáljának megszi­lárdításához, például a nem­zetközi munkamegosztás ke­retébe sorolható termelési feladatok megoldásában. El­sősorban olyan területekről van szó, mint a mezőgazda­ság, az élelmiszer- és a kön­­­nyűipar, valamint a gépgyár­tás. A Vietnami Szocialista Köztársaság kezdetben három KGST állandó bizottságban , a tervbizottigban, a tudo­mányos-műszaki bizottság­ban, valamint az anyagi-mű­szaki ellátással foglalkozó bi­zottságban vesz részt. Vietnami küldöttség érlezik Moszkvába C Hanoi (MTI) Bensőséges hangulatú ün­nepséget rendeztek kedden Hanoiia­n az elnöki palotá­ban abból az alkalomból hogy Le Dum­, a VKP fő­titkára és Pham Van Dong miniszterelnök vezetésével a közeli napokban vietnami párt- és kormányküldöttség utazik a Szovjetunióba, az SZKP KB, a Legfelsőbb Ta­nács Elnöksége és a szovjet kormány meghívására hiva­talos, baráti látogatásra. Ez lesz a legmagasabb szintű vietnami delegáció, amely a Szovjetunióba láto­gat. Szerda, 1978. november 1 Az élelmiszeripar és a téeszek gazdálkodásáról (Folytatás az 1. oldalról.) József Attila és a Tiszatáj Tsz-ben. A háztáji termelés segítése, illetve összehangolá­sa a közös gazdálkodással to­vábbra is fontos termeléspo­litikai feladat. Az élelmiszeripar fejleszté­sénél elsősorban azt kell fi­gyelembe venni, hogy Csong­­rád megye mezőgazdasági termelését feldolgozza. Leg­fontosabb a konzervipar fel­újítása, mivel itt használód­tak el legjobban a gépek és az épületek, ami veszélyez­teti a több mint 50 százalé­kos külpiaci értékesítést. A Paprikafeldolgozó Vállalatra vár, hogy a paprika-, zöld­ség- és hagymaszárítást össz­hangba hozza a termeléssel, a tejipar javítsa tovább a minőséget és bővítse a vá­lasztékot. A pincegazdaság I fokozza a kapacitást, főleg az üdítő italok és az exportál­ható minőségi borok terme­lésében ! A szalámigyártás­nál nagy gondot kell fordí­tani a higiéniára, s a mel­léktermékek nagyobb tömegű feldolgozására, a sütőipar fo­kozza tovább a komplex gé­pesítést, építsen új üzemeket és fejlessze a konténeres szállítást. Valamennyi üzem szigo­rúan tartsa be az élelmiszer­­törvényt, s a minőségi ter­mékek gyártása érdekében növelje a műszaki színvona­lat. Mindenütt fordítsanak gondot a korszerűbb anyag­­mozgatásra, a melléktermé­kek maximális feldolgozásá­ra, a gépesített és esztétiku­­sabb csomagolásra stb. A mezőgazdaságban lehetőleg ne csökkentsék a megművelt földterületet, használják föl a tudomány eredményeit a ter­méshozamok növelése érdeké­ben. Növelni kell a fölvásár­lás és a forgalmazás szerve­zettségét, minél több korsze­rű termékkel járuljanak hoz­zá az exporttervek teljesíté­séhez. Mivel a sok-sok tenni­való nem lehetséges emberek nélkül, egy pillanatra sem szabad megfeledkezni a jól dolgozó ipari és mezőgazda­sági közösségek, a tehetséges és önzetlen vezetők erkölcsi és anyagi megbecsüléséről. Harcok Tanzánia és Uganda határán • Bar es Salaam, Nairobi (MTI) Ugandai katonai alakula­tok kedden betörtek Tanzá­nia területére és az ország északnyugati részén, a Vik­­tória-tótól nyugatra heves harcok folynak tanzániai és ugandai csapatok között. Idl Amin ugandai elnök múlt pénteken azzal vádolta a tan­zániai fegyveres erőket, hogy egységeik betörtek Uganda területire. A Daily Nation című nairobi lap viszont hétfőn — ugandai forrásokra hivatkozva — azt írta, hogy Amin vádjaival azokat a hí­reket próbálta leplezni, ame­lyek szerint ugandai katonai egységek fellázadtak ellene. Az AFP nairobi tudósítója ezzel kapcsolatban általában jólértesült forrásokra hi­vatkozva tudni véli, hogy a tanzániai határ közelében fekvő Mutukula városában hétfő óta „heves harcok foly­nak a zendülők és Amin hívei között”. Szakértői konferencia • Montreux (MTI) A Helsinkiben megtartott európai biztonsági és együtt­működési értekezlet 35 részt­vevő államának közreműkö­désével szakértői konferencia nyílt meg kedden a svájci Montreux-ban a vitás kérdé­sek békés rendezéséről. A tanácskozás alapját a helsinki konferencia záróok­mánya képezi, amelyben a 33 európai állam, valamint az Egyesült Államok és Ka­nada azt az elhatározásukat juttatták kifejezésre, hogy megvizsgálják és kidolgozzák a vitás kérdések békés sza­bályozásának általánosan el­fogadható módozatait. Tóth Béla Móra Ferenc betűösvényein 1. Duka Marci létemre honnan is vehettem vol­na akkora bátorságot, hogy Móra árnyékában összegyülekezett tapa­ztalásaimat magamtól dob­ra­m’sem? Jó kutatók, nagy hírű mélybúvárok hordják föl élete minden morzsikáját, szitálják sírja poros rögét, s az aranyszemekből messzi vi­lágló glóriát fonnak feje köré. Örülök neki. Né­mely évtizedekben már nékem is úgy tűnt, el­felejtjük, ahogy írásaiban annyiszor megjöven­dölte némi félelmekkel, hogy is felejtődnek el vi­lághíres költők az évszázadok enyészetében. Ezt tudva, szólásra nem is nyitottam a számat, hiszen én csak amolyan söprögető gyerek voltam Móra körül. Sosem vertem föl a port, senkinek a szemébe nem hajtottam. Nyo­lvanhat éves vagyok, amikor emlékeim selymét eregetem, de nyugodtan meg tudtam volna úgy halni, hogy «i­ha vbzem szermélyes ismereteimet, ahogy eddig is mennyi minden el­­temeődött már. Közlési vágyakozás so­­s­em gyötört, hogy gyerekésszel választott, halálomig megmaradt példaképemről, Móráról egy nyikka­­násnyit is szóljak. Ki is lenne kíváncsi Duk­a Marci ismereteire? Hanem a szegediek kibá­nyásztak a budai hegyek oldalában álló magá­nyos házikómból, hogy elmeséljem azt a har­­m­nckét esztendőt, amit Móra körüli szolgála­­taimmal töl­öttem. Most is, ha visszarévedek a három évtizedre, abban laknak legszebb emléke­im. Fiatal voltam, az is megszépíti a múltat, amit mondok, meg is történt, az meg külön megara­nyozza. Ember vagyok, tévedhetek róla alkotott vélel­memben. Tudom, nem én vagyok az, aki őt az irodalom csillagos egén végső helyére szögezi. De szándékosan hamis fényekben nem oltárom ra­gyogtam­, erre neki sincs szüksége, nekem pedig hazudozni nincs okom. Anyám takarítóasszonynak került az Engel-féle nyomdai műintézetbe, mindjárt 1800-ban, ahogy apám valamilyen szerencsétlenség révén, hajós létére, a Maró­ba ve­­zett Ott maradtunk kisko­rúak árván, éppen öten. Négy lány, mind idő­sebb nálam, meg én. Persze, ahogy csöpörödtünk, sorban dologra indultunk a megélésért. Minek is mehetett a tanulatlan ember gyereke a felsővá­rosi Pille utcából, ha nem oda, ahová tudott. Gyári lánynak, Julcsa a kenderfonó gyárba, Ka­ti a kefegyárba, Etel paprikahasítónak állt, Ter­­ka szobalánynak ment. Nem mondhatom, hogy kivételezett velem anyám, hogy akár egyszer is szeme ragyogásának szólított volna, de azért, mint fiút, valami iparra akart kapatni, hogy ne legyek örökké más keze­­lába, ahogy ő mondta, életem végeztéig. Mint legkisebbet és legtöbb gyámolra szorulót, három­éves koromtól e­­hordott magával a nyomdába. Lecsapott valami mühelyzugba, hogy kárt ne ejt­sek magamban, meg másban. Így legelső emlé­kem a vastag festék­zárthoz kötődnek, a a benne úszkáló zajokhoz. ör omkopogás a szedővasakon, fakalapác­ok zubogása a betűk keretbe verése­kor, és a kézzel hajtott nyomógínek nyiló-csukó­­dó szálának félelmei huppanásak. Engel engem úgy ismert ék, úgy tűrt el, ahogy az udvarukba szorult kóbor kutyát. Anyám dol­got szolgának bizonyult, aki naponta megmászott tizennyolc műhelyablakot, huszonnégy gázlámpát és fölsöpört nyolc termet, és közben a gazdáék­­nak is kimosott Apámat nem ismertem. Egy fénykép nem ma­radt utána. Anyámnak meg több gondja volt, hogy mecélgesse, milyen is lehetett. Talán egyéb oka is volt hallgatni. De én szerettem volna tud­ni, hogy beszélt, evett, viselkedett, dolgozott. Ta­lán nem is éltek olyan jól, hogy anyámnak oka lett volna az emlékét őrizgetni. De ezt sem mondta. Hanem énbennem, mikor hatvankrajcá­­ros futójává lettem az Engel-cégnek, nagyon föl­támadott a szomjúság apám után. Vagy valaki után, aki olyan lehetett, mint apám. Milyen is lehetett az én apám? Keresgéltem rá a példát a műhelyben, az utcákon, boltokban, ahol megfor­dultam. Kihez hasonlított? Senkit sem találtam olyannak. Mert úgy képzeltem, hogy az én apám lehetett a legderekabb, gangosabb, pörge baj­­szúbb, nótásabb a világon. És mindösszességében a legjobb. Szóval, mindenben a legesleg. Jó emberek éltek a műhelyben. Kiváló szedők, füttyösek, nótásak, varázslatos ügyességetek. De mindegyikük csak egy-egy valamiben tűnt né­kem valakinek. Én meg úgy képzeltem, az én apámban minden benne volt egyszerre. Ami száz másban jó meg szép. Tizenkét éves voltam, és épp a Parnasszust, azaz a szerkesztők szobáját söpörtem 902 májusá­ban, amikor Móra, hófehér porcelán ruhában, egy szál sárga virággal gomblyukában, nyakára lógó fekete hajjal, parázsló szemekkel belépett. Meg­­éreztem, ilyen lehetett az én apám a maga ko­rában. De ha nem apám, hát egy férfi, aki min­ta. Talán testvérbátyám. Mért ne lehetett volna nekem bátyám is, nemcsak lánytestvérem? Jók voltak ők is hozzám, de hát előttem mind csak jajgató, esendő nőszem­ély volt, mit tanulha­tott tőlük egy csöpörödőben levő fiúgyerek. Má­ra az első pillanatban megfogott mivoltával, ő az! Ilyen akarok lenni, örökké őt figyelem, hogy ilyen legyek. (Folytatjuk.)

Next