Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-01 / 283. szám
2 Falfiatták a Legfelsőbb Tanács ülésszaka 1 Moszkva (MTI) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán csütörtökön egyhangúlag jóváhagyták az 1979. évi népgazdasági terv és költségvetés törvénytervezetet, amelyeket szerdán terjesztett a két ház együttes ülésén a képviselők elé Nyikolaj Bajbakov miniszterelnök-helyettes és Vn-Garbuz pénzügymr A Legfelsőbb Tanács ülésszaka csütörtökön a szövetségi tanács és a nemzetiségi tanács külöln-külön üléseivel folytatódott. A szövetségi tanács ülésén Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a legfelsőbb Tanács Elnökségének elnöke vezetésével részt vettek az SZKP és a szovjet állam vezetői. A szovjet parlament két házának vitájában több mint harmincan szólaltak fel. A Legfelsőbb Tanács állandó bizottságai által előterjesztett módosítások figyelembevételével a jövő évi költségvetés bevételeit 269,2 milliárd, kiadásait 266,9 milliárd rubelben határozták meg. A Legfelsőbb Tanács ülésszaka ma folytatódik. Apró Antal látogatása Csongrád megyében (Folytatás az 1. oldalról) ben folyik, a szövetkezet önkormányzata és önkormányzati szervei működnek, az elmúlt években változatlan területen jelentősen emelkedett a termelési érték. Szólt a folyamatban levő beruházásokról, többek között a korszerű szárítóról, valamint a juhtenyésztés gyorsabb fejlődését szolgáló rekonstrukciós tervekről. A szövetkezet adottságai a juhtenyésztésre rendkívül kedvezőek, s azt tervezik, hogy a jelenlegi 8 és fél ezres anyajuhállományt 12 ezerre növelik, amivel évente 10—11 ezer hízóbárányt tudnak előállítani exportra. A szövetkezet elnöke beszélt 1978 különlegesen nehéz időjárási viszonyainak kedvezőtlen és az eredményeket jelentősen csökkentő hatásáról. Megemlítette, hogy csupán a teljes belvízkár mintegy 1200 hektárt érintett, ami 18—20 millió forintos kiesést vont maga után. A kedvezőtlen időjárás az ősz folyamán tovább növelte az amúgy is magas termelési költségeket. Végül szólt a háztáji gondozásáról, megemlítette, hogy amíg 1977-ben a háztáji forgalom 15 milliót, 1978-ban már 25 milliót tett ki, a háztáji gazdálkodás fejlesztését természetesen a közös nagymértékben segítette. Apró Antal ezt követően a Kontakt a szentesi gyárát kereste fel, ahol a gazdasági, valamint a társadalmi szervek vezetői fogadták. Dr. Tokody Pál vezérigazgató tájékoztatójában hangsúlyozta, hogy ez az üzem a párt vidéki ipartelepítési politikájának egyik kiemelkedő létesítménye. Közép- Európa egyik legjelentősebb alkatrészgyára. A Kontaktában jelentős technológiai szakosítást hajtottak végre, ennek keretében Szentesre került többek között a galvanizáló bázis, valamint a bakelittechnológia. Hangsúlyozta a szentesi gyár jelentőségét, amely ma többet termel, mint 1972- ben az egész Kontakta termelt. Ezt követően Lehmann Béla, a szentesi gyár igazgatója magát a szentesi üzemet mutatta be, ahol a termelés dinamikáját mutatják azok az adatok, hogy amíg 1972-ben a teljes termelés 235, 1977-ben már 485, 1978-ban pedig 530 millió forintot tesz ki. Jelentősen nőtt a termelékenység, a munkáslétszám, és imponálóan bontakozott ki a brigádmozgalom, amely a termelés és a minőség nagy emelője. Apró Antal elismeréssel szólt az üzem fejlődéséről hangsúlyozva, hogy ez is annak bizonyítéka, hogy helyes volt a párt politikája e vidék iparosítására, de az a törekvés is, hogy ez az ipar minél korszerűbb legyen, örömmel szólt arról, hogy Szentesen kinevelődött egy olyan kitűnő szakembergárda, amely ma már a legbonyolultabb technikát is képes fogadni, és kezelni. Hangsúlyozta azonban annak fontosságát, hogy a fejlődés akkor eredményes, ha mindez gazdaságosan történik. A tájékoztató után üzemlátogatás következett. A vendégek sorra megtekintették a Kontakt a szentesi gyára korszerű műhelyeit. Kedves pillanat volt, amikor az Angela Davis, valamint a Gagarin szocialista brigádok tagjai virággá köszöntötték Apró Antalt, aki elismerő sorokat írt be a brigádnaplóba. Ez ismétlődött meg a szereldében is, ahol a szocialista címmel ötször kitüntetett Béke brigád, valamint a vállalat Kiváló Ifjúsági Brigádja címet viselő Ságvári brigád brigádnaplójába történt elismerő bejegyzés. A szentesi program ezzel befejeződött. Ekkor csatlakozott a vendégekhez dr. Szucsán Sándor, a szentesi járási pártbizottság első titkára és dr. Remzső József, a szentesi járási hivatal elnöke, akik a megyei vezetőkkel együtt Apró Antallal felkeresték a szegvári Puskin Termelőszövetkezetet. Itt a szövetkezet vezetői, valamint Tonomár István, a szegvári községi pártbizottság titkára és Pokorny János, a szegvári tanács elnöke köszöntötték Apró Antalt. Az út nyomban a szövetkezet Üvegháztelepének megtekintéséhez vezetett. A szegvári szövetkezetnek 1,8 hektáron termálvízzel fűtött üvegháza, 8,3 hektáron fűtött fóliája és 1,3 hektáron fűtött hollandi ágya van, amiben primőröket termelnek. Jelenleg igen jelentős mennyiségű friss paradicsomot szállítanak a ZÖLDÉRT-nek. A nagyon szép kertészeti kultúrát Ludányi János zöldségtermesztési főüzemág vezető mutatta be a vendégeknek, akik végül „megtekintették a szövetkezet korszerű és most is épülő szakosított szarvasmarhatelepét, amit Elek Sándor ágazatvezető mutatott be. A szövetkezet központjában tartott tanácskozáson Tornay Sándor tsz-elnök részletesen is ismertette Apró Antallal a több mint 6500 hektáron gazdálkodó nagy szövetkezet termelési eredményeit, büszkén szólt arról, hogy 1526 hektáron az idén termelt 53,6 mázsás búzatermésátlagokkal első helyezést értek el, és miniszteri dicséretet érdemeltek ki. Beszélt a fejlesztési tervekről is, többek között arról, hogy 1978—1930 között 86 milliós beruházással további 2,5 hektárral bővítik az üvegháztelepet, azonban a fűtéshez szükséges termálkút megfúrásához segítséget is kért, amit a megyei vezetők megígértek. Beszélt arról is, hogy továbbfejlesztik a szakosított szarvas marhatelepet. Apró Antal egynapos Csongrád megyei látogatása a szövetkezetben folytatott hasznos eszmecserével ért véget iAdhímex NDK-NYILATKOZAT A Német Szocialista Egységpárt Politikai Bizottsága és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya csütörtökön nyilatkozatot tett közzé a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének november 22—23-án Moszkvában megtartott ülésével kapcsolatban. A nyilatkozat szerint a vezető testületek jóváhagyták az NDK küldöttségének tevékenységét és jelentését, kifejezték teljes egyetértésüket az ülésszak eredményeivel, valamint az ott elfogadott nyilatkozattal, amelynek különös jelentőséget tulajdonítanak. SZAKSZERVEZETI KONGRESSZUS KUBÁBAN A központi beszámoló vitájával és felszólalásokkal folytatta munkáját szerdán a Kubai Dolgozók Központjának XIV. országos kongresszusa. A kongresszus vendégeiként Havannában levő külföldi küldöttségvezetők között szerdán felszólalt Gál László, a Magyar Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkárhelyettese is. MUNKAÉRTEKEZLET Illetékes kínai forrás csütörtökön megerősítette, hogy november 10. óta folyik a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága által összehívott kibővített munkaértekezlet, amelyet néhány napon, esetleg egy héten belül követhet a Központi Bizottság plenáris ülésszaka A 188. PLENÁRIS III.ÉS Edwin Bolland nagykövetnek, Nagy-Britannia küldöttsége vezetőjének elnökletével tegnap Bécsben megtartották a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgyalássorozat 1R8. plenáris ülését.A csütörtöki tanácskozás egyedüli felszólalója dr. Emil Keblusek nagykövet, a csehszlovák delegáció vezetője volt. ensz-határozat Az ENSZ-küzgyűlés a szavazatok túlnyomó többségével elfogadott határozatában élesen elítélte a nyugati országokat, azért, mert politikai, gazdasági és katonai segítséget nyújtanak a rhodosiai és dél-afrikai fajüldöző rezsimnek. A határozat rámutat arra, hogy Salisbury és Pretoria főként a nyugati támogatás révén képes folytatni a faji megkülönböztetésen és az apartheiden alapuló kolonialista politikáját. Péntek, 1078. december í.' Hazánkba érkezik Men giszln Halié Mariam • Budapest (MTI) , Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívására a közeli napokban hivatalos, baráti látogatásra hazánkba érkezik Mengisztu Hailé Mariam alezredes, a szocialista Etiópia ideiglenes katonai kormányzó tanácsának elnöke, állam- és kormányfők Magyar—etióp kassalatok Az egymillió 222 ezer négyzetkilométeren elterülő, 27 millió lakosú északkelet-afrikai Etiópiát Szudán, Kenya, Szomália, Dzsibuti és Ík Vörös-tenger határolja. Az ország több évszázadon át gyarmati elnyomás alatt élt, a feudális egyházi monarchiát, a császári uralmat 1974 szeptemberében döntötte meg a hadsereg haladó szellemű szárnya, az ideiglenes katonai kormányzó tanács. Államosították a bankokat és a pénzintézeteket, az iskolákat, valamint a legfontosabb 76 termelővállalatot, s állami irányítás alá vették a külkereskedelmet. Néptulajdonná nyilvánították a földet, szabályozzák a külföldi tőke működését. Az ország vezetése a tudományos szocializmus elvét követő élcsapatpárt megszervezését, öt népi demokratikus államforma létrehozását tűzte ki célul. Etiópia híve az enyhülésnek, ellenzi az újfajta tömegpusztító fegyverek bevezetését, s támogatja a szocialista országoknak a béke megszilárdítását szolgáló törekvéseit. Támogatja az afrikai felszabadító mozgalmakat, valamint a függetlenségüket elnyert államoknak az önállóságért, a szuverenitásén és a fejlődésén vívott harcát. A forradalom győzelme óta — imperialista ösztönzésre — számos külső és belső támadás érte az új rendszert. A Szomália agresszió visszaverésében a szocialista országok — köztük hazánk is — politikai, diplomáciai és gazdasági segítséget is nyújtottak. Magyarország 1959-től követi, majd 1964-től nagyköveti szinten létesített diplomáciai kapcsolatot Etiópiával, az ország fővárosában, Addisz Abebában 1962-ben nyílt kereskedelmi kirendeltségünk. 1974-től kapcsolatainkban minőségi változás következett be, és az együttműködés számos területen kiugróan fejlődött. Az elmúlt években politikai, jószolgálati küldöttségek érkeztek Etiópiából, és a két ország vezetői között állandó, rendszeres a tapasztalatcsere. Tavaly Etiópia nemzeti ünnepén az igazságügy-miniszterünk vezetésével járt kormányküldöttség Addisz Ábeljában. Az idén külügyminiszterünk, majd — a Központi Bizottság titkárának vezetésével — magyar párt- és kormányküldöttség látogatott az északkelet-afrikai államba. Az elmúlt hónapokban Magyarországon fogadták az etióp építésügyi államtitkárt, valamint a főváros polgármesterét. Az elmúlt három évben megháromszorozódott a kereskedelmi forgalmunk, s a magyar kivitelben nőtt a gépipari termékek aránya. A két ország 1978-ra 50 Ikarusautóbusz szállítására kötött szerződést, s exportunkban megtalálhatók a fonodai gépek, a gyógyszerek és a textiláruk is. Tavaly két tábori kórházzal, orvosi műszerekkel, gyógyszerekkel, valamint a szakszervezetek és a Magyar Vöröskereszt segélyszállítmányaival igyekeztünk hozzájárulni a külső agressziókból és az ország gazdasági fejletlenségéből adódó gondok enyhítéséhez. A műszaki-tudományos együttműködés keretében 1978—79-ben 35 szakértőt küldünk Etiópiába, s vállaltuk 80 szakember — köztük 50 szakmunkás — magyarországi képzését. Tavaly 87 ösztöndíjas tanult a magyar felsőoktatási intézményekben, számuk az idén tovább növekedett. 1977-ben a kulturális és tudományos együttműködésre is munkaprogram készült, és a tervek valóra váltása hozzájárul a dinamikusan fejlődő kapcsolatok további szélesítéséhez. Tóth Béla 22. Móra Ferenc betűösvényein A fülem ott volt minden Móra-rezzeneten. Nekem a bátyám volt ő, s úgy éreztem, ahogy halad az idő, még inkább bátyámmá válik. Nem tudta, de megérezhette, s tűrte jelenlétemet, mint az árnyékát Mit tarthatott a körülötte való szorgoskodáomról, soha nem vélelmezte. Pedig mindig friss, pocsolyátlan a tintatartója, az asztala rendbe rakva, tiszta papírokkal, jól égő gázláng a feje fölött, tartalékba tett rövid szivarok a fiókjában. Néha a kezembe adta az árát máskor odatette a dohány mellé. De hát vonzalmunkról való nyilatkozatok nélkül is tudtam, hogy közeli valakije vagyok. Huszonkilenc éves koromban házasodtam, már beszéltem róla, hogy a feleségemet is lánykorából ismerte, aki nyomdai berakónőként dolgozott velünk. Hosszadalmas gyötrődés után kértem föl násznagyomnak. Nagyon természetesen fogadta, fölállt, gratulált. A tízes év talán leggazdagabbnak számít az életemben, s úgy suhant el, mint az álom. Zökkenőre nem emlékszem benne, csak örömökre. Akárhogy számolgatom, Móra kevesebbet írt, mint az előző évben. Igaz, két vátában is hetekig turkálta a csíkai Kremenyák-domb tűzköves korú falvait, temetőit. Ha kéziratai késtek vagy sürgőssé vált a korrektúra, fölugrottam a kikindai vonatra, másfél órás zötyögés után ott voltam. De sokszor megjártam biciklivel is. Az alatt a pár hét alatt tízszer is megfordultam ásatása területén. S hányszor ott találtam Emmi asszonyt. Hol az embereket fényképezte, hol a leleteket. Néha lent csücsült a sírok fenekén, máskor fönt trillázott a kiásott földkupacokon. Gondolom, nem a kenyere hajtotta oda. És mindennap utazott. A kora reggelivel elindult, nemritkán a férjével együtt, s a legkésőbbi vonattal érkezett vissza Szegedre. A korabeli Naplóban Domokos elemzéseket, tudósításokat közölt a kőkorszaki ember életéről. Szerette Mórát. Bár valószínű, féltette tőle a feleségét, ahogy Móráné a férjét. De barátok voltak, valami egészen nemes értelmében a szónak. Összekarolkozva nem jártak, nem kocsmáztak, nem kártyáztak. Igaz, egymástól függetlenül sem. De gondolatot cserélni legfesztelenebbül ők tudtak csak igazán, amikor a jövőbe lesekedve, a politikai kérdéseket firtatták. Hogy lesz, hogy alakul Magyarország sorsa az elkövetkező években? Mára finom morális kérdéseket feszeget, hiszen nem volt kenyere a nagybetűs, csinnadrattás téma. Gyilkosság, gyújtogatás soha nem esett kezére. Csöndeskésen beszélget olvasóival, ahogy az életében szokott. Az áporodott társadalmi posványban rengeteg öngyilkosság a lapokba zsúfolódott mostanában, amik kártyaveszteségek miatt történtek, s az újságok, mentalitásuk szerint, nagy feneket kerítettek valamennyinek. Mára csöndet pisszentett. — Nem értem, miért jajveszékeli a sajtó annyira a világot, valahányszor hazavisz az ördög a maga fekete rezidenciájába egy-egy hazárdjátékost? Mi sajnálni való van azon, ha egy nagypénzű valaki kitöri a nyakát? Tudom menteni a haramiát, meg tudok szánni még egy halálra ítélt gyilkost is, de kártyatragédia nem rezzent meg a szívemet. A kőműves, aki lezuhan az állványról, a bányász, akit agyonnyom a tárna, mindannyiunk halottja. De mi közöm a gavallérhoz, a talpig ú-hoz, mert nincs neki többé miből kártyáznia? M<g élt, senkinek sem használt, halála senkinek sem veszteség. Mert gavalér úrnak lenni, semmi egyébnek, az egyénileg kellemes foglalkozás, az emberi közösség szempontjából ocsmány mesterség. Az előző évben Szegeden kedvünkre szónokoló Áchim L. Andrást békéscsabai lakásán lelőtték a Zsilinszky testvérek. A szervezett munkásság összegyülekezett, tüntető táblák, s nagy zúgás, hogy így is kevés a harcos, ebben a társadalomban hagyják lelövöldözni őket, mint a veszett kutyákat. Tüntetők munkabeszüntetéseket követeltek. A Napló kétértelműen, megvetéssel írt a mártírul meghalt Achimról. Domokos László ugyan rokonszenvezően eresztgette gondolatait, de ő is kicsi kézlegyintésekkel. Mára egész május hónapban az előző évben elkezdett csókás ásatásokon dolgozik, de innét is megereszt kilenc vezércikket és hét tárcát. Úgy háromnaponként ugrok vonatra hol Zenta felől, hol a nagybecskereki vonalon próbálgatom a tűzköves domb megközelítését. Másfél órás út. Nagyon sebesen fordulok vissza a kefelevonatokkal, mert Móra még az ásatás mostoha, körülményei között is pontos, akár a patikusok, és kényes a kezéből kikerült munkák külcsíni alakjára éppúgy, mint a belbecsére. Szép tájékon, Tisza-kubikolta szárazulaton élhetett a tűzkövekből szerszámot készítő emberiség, s itt az egész kultúrája, a sok ezer éves, a sok ezer darabból álló a földben, amit Móra tizenketted magával kapargál elő. Második éve folynak itt az ősöket vallató munkálatok, s ez idő alatt kiástak ötszáz sírt, húsz földbe vájt házat, műhelyt, kemencét. Mára olyan szenvedéllyel számolta az utolsó köcsögfület is, akár valami drága aranyakat, s úgy beszélgetett napszámosaival, a Gyúrókkal, Látókkal, Mátyásokkal, Jánosokkal, ahogy a saját családjában szokott. Nagy szenvedélye miatt a befejezés előtt álló ára attól el nem szaladhatott, hogy a világ zalgásaival izgassa magát, ezért minden kimenetelemkor kosárszámra vittem ki neki a napilapokat. így tudott percnyi pontossággal az Achim-ügyben lá rögtön reagálni, s lókoponyán ülve, térde kalácsán írva eresztgette a gondolat selymét. " (Folytatjuk.)