Délmagyarország, 1978. december (68. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-01 / 283. szám

2 Falfiattá­k a Legfelsőbb­­ Tanács ü­lésszaka­ ­1 Moszkva (MTI) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán csü­törtökön egyhangúlag jóvá­hagyták az 1979. évi népgaz­­­dasági terv és költségvetés törvénytervezetet, amelyeket szerdán terjesztett a két ház együttes ülésén a képviselők elé Nyikolaj Bajbakov mi­­niszterelnök-helyettes és Vn-Garbuz pénzügymr­ A Legfelsőbb Tanács ülés­szaka csütörtökön a szövet­ségi tanács és a nemzetiségi tanács külöln-külön üléseivel folytatódott. A szövetségi ta­nács ülésén Leonyid Brezs­­nyev, az SZKP KB főtitkára, a legfelsőbb Tanács Elnök­ségének elnöke vezetésével részt vettek az SZKP és a szovjet állam vezetői. A szovjet parlament két házának vitájában több mint harmincan szólaltak fel. A Legfelsőbb Tanács állandó bizottságai által előterjesz­tett módosítások figyelembe­vételével a jövő évi költség­vetés bevételeit 269,2 milli­árd, kiadásait­ 266,9 milliárd rubelben határozták meg. A Legfelsőbb Tanács ülés­szaka ma folytatódik. Apró Antal látogatása Csongrád megyében (Folytatás az 1. oldalról) ben folyik, a szövetkezet ön­­kormányzata és önkormány­zati szervei működnek, az elmúlt években változatlan területen jelentősen emelke­dett a termelési érték. Szólt a folyamatban levő beru­házásokról, többek között a korszerű szárítóról, vala­mint a juhtenyésztés gyor­sabb fejlődését szolgáló re­konstrukciós tervekről. A szövetkezet adottságai a juhtenyésztésre rendkívül kedvezőek, s azt tervezik, hogy a jelenlegi 8 és fél ezres anyajuhállományt 12 ezerre növelik, amivel éven­te 10—11 ezer hízóbárányt tudnak előállítani exportra. A szövetkezet elnöke be­szélt 1978 különlegesen ne­héz időjárási viszonyainak kedvezőtlen és az eredmé­nyeket jelentősen csökkentő hatásáról. Megemlítette, hogy csupán a teljes belvíz­kár mintegy 1200 hektárt érintett, ami 18—20 millió forintos kiesést vont maga után. A kedvezőtlen időjá­rás az ősz folyamán tovább növelte az amúgy is magas termelési költségeket. Végül szólt a háztáji gondozásáról, megemlítette, hogy amíg 1977-ben a háztáji forga­lom 15 milliót, 1978-ban már 25 milliót tett ki, a háztáji gazdálkodás fejlesz­tését természetesen a közös nagymértékben segítette. Apró Antal ezt követően a Kontakt a szentesi gyárát kereste fel, ahol a gazdasá­gi, valamint a társadalmi szervek vezetői fogadták. Dr. Tokod­y Pál vezérigaz­gató tájékoztatójában hang­súlyozta, hogy ez az üzem a párt vidéki ipartelepítési politikájának egyik kiemel­kedő létesítménye. Közép- Európa egyik legjelentő­sebb alkatrészgyára. A Kon­­taktában jelentős technoló­giai szakosítást hajtottak végre, ennek keretében Szentesre került többek kö­zött a galvanizáló bázis, va­lamint a bakelittechnológia. Hangsúlyozta a szentesi gyár jelentőségét, amely ma többet termel, mint 1972- ben az egész Kontakta ter­melt. Ezt követően Leh­mann Béla, a szentesi gyár igazgatója magát a szentesi üzemet mutatta be, ahol a termelés dinamikáját mu­tatják azok az adatok, hogy amíg 1972-ben a teljes ter­melés 235, 1977-ben már 485, 1978-ban pedig 530 mil­lió forintot tesz ki. Jelen­tősen nőtt a termelékeny­ség, a munkáslétszám, és imponálóan bontakozott ki a brigádmozgalom, amely a termelés és a minőség nagy emelője. Apró Antal elismeréssel szólt az üzem fejlődéséről hangsúlyozva, hogy ez is annak b­izonyíték­a, hogy he­lyes volt a párt politikája e vidék iparosítására, de az a törekvés is, hogy ez az ipar minél korszerűbb legyen, örömmel szólt arról, hogy Szentesen kinevelődött egy olyan kitűnő szakembergár­da, amely ma már a legbo­nyolultabb technikát is ké­pes fogadni, és­ kezelni. Hangsúlyozta azonban an­nak fontosságát, hogy a fej­lődés akkor eredményes, ha mindez gazdaságosan törté­nik. A tájékoztató után üzem­­látogatás következett. A vendégek sorra megtekin­tették a Kontakt a szentesi gyára korszerű műhelyeit. Kedves pillanat volt, ami­kor az Angela Davis, vala­mint a Gagarin szocialista brigádok tagjai virággá­ kö­szöntötték Apró Antalt, aki elismerő sorokat írt be a brigádnaplóba. Ez ismétlő­dött meg a szereldében is, ahol a szocialista címmel ötször kitüntetett Béke bri­gád, valamint a vállalat Ki­váló Ifjúsági Brigádja cí­met viselő Ságvári brigád brigádnaplójába történt el­ismerő bejegyzés. A szentesi program ezzel befejeződött. Ekkor csatla­kozott a vendégekhez dr. Szucsán Sándor, a szentesi járási pártbizottság első tit­kára és dr. Remzső József, a szentesi járási hivatal el­nöke, akik a megyei veze­tőkkel együtt Apró Antallal felkeresték a szegvári Pus­kin Termelőszövetkezetet. Itt a szövetkezet vezetői, valamint Tonomár István, a szegvári községi pártbi­zottság titkára és Pokorny János, a szegvári tanács el­nöke köszöntötték Apró Antalt. Az út nyomban a szövetkezet Üvegháztelepé­­nek megtekintéséhez veze­tett. A szegvári szövetkezet­nek 1,8 hektáron termálvíz­zel fűtött üvegháza, 8,3 hek­táron fűtött fóliája és 1,3 hektáron fűtött hollandi ágya van, amiben primőrö­ket termelnek. Jelenleg igen jelentős mennyiségű friss paradicsomot szállítanak a ZÖLDÉRT-nek. A nagyon szép kertészeti kultúrát Lu­­dány­i János zöldségtermesz­tési főüzemág vezető mutat­ta be a vendégeknek, akik végül „megtekintették a szö­vetkezet korszerű és most is épülő szakosított szarvas­marhatelepét, amit Elek Sándor ágazatvezető muta­tott be. A szövetkezet központjá­ban tartott tanácskozáson Tornay Sándor tsz-elnök részletesen is ismertette Ap­ró Antallal a több mint 6500 hektáron gazdálkodó nagy szövetkezet termelési ered­ményeit, büszkén szólt ar­ról, hogy 1526 hektáron az idén termelt 53,6 mázsás búzatermésátlagokkal­­ első helyezést értek el, és minisz­teri dicséretet érdemeltek ki. Beszélt a fejlesztési tervek­ről is, többek között arról, hogy 1978—1930 között 86 milliós beruházással további 2,5 hektárral bővítik az üvegháztelepet, azonban a fűtéshez szükséges termál­kút megfúrásához segítséget is kért, amit a megyei ve­zetők megígértek. Beszélt arról is, hogy továbbfejlesz­tik a szakosított szarvas marhatelepet. Apró Antal egynapos Csongrád megyei látogatása a szövetkezetben folytatott hasznos eszmecserével ért véget iAdh­ímex NDK-NYIL­ATKOZ­AT A Német Szocialista Egy­ségpárt Politikai Bizottsága és a Német Demokratikus Köztársaság kormánya csü­törtökön nyilatkozatot tett közzé a Var­sói Szerződés tagállamai politikai tanács­kozó testületének november 22—23-án Moszkvában meg­tartott ülésével kapcsolatban. A nyilatkozat szerint a ve­zető testületek jóváhagyták az NDK küldöttségének te­vékenységét és jelentését, ki­fejezték teljes egyetértésüket az ülésszak eredményeivel, valamint az ott elfogadott nyilatkozattal, amelynek kü­lönös jelentőséget tulajdoní­tanak. SZAKSZERVEZETI KONGRESSZUS KUBÁBAN A központi beszámoló vi­tájával és felszólal­ásokkal folytatta munkáját szerdán a Kubai Dolgozók Központ­jának XIV. országos kong­resszusa. A kongresszus ven­dégeiként Havannában levő külföldi küldöttségvezetők között szerdán felszólalt Gál László, a Magyar Szakszer­vezetek Országos Tanácsának főtitkárhelyettese is. MUNKAÉRTEKEZLET Illetékes kínai forrás csü­törtökön megerősítette, hogy november 10. óta folyik a Kínai Kommunista Párt­ Központi Bizottsága által összehívott kibővített mun­kaértekezlet, amelyet néhány napon, esetleg egy héten belül követhet a Központi Bizottság plenáris ülésszaka A 188. PLENÁRIS III.ÉS Edwin Bolland nagykövet­nek, Nagy-Britannia küldött­sége vezetőjének elnökletével tegnap Bécsben megtartották­ a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentéséről folyó tárgya­lássorozat 1R8. plenáris ülé­sét.­­A csütörtöki tanácsko­zás egyedüli felszólalója dr. Emil Keblusek nagykövet, a csehszlovák delegáció veze­tője volt. ensz-határozat Az ENSZ-küzgyűlés a sza­vazatok túlnyomó többségé­vel elfogadott határozatában élesen elítélte a nyugati or­szágokat, azért, mert politi­kai, gazdasági és katonai segítséget nyújtanak a rhodo­­siai és dél-afrikai fajüldöző rezsimnek. A határozat rá­­m­utat arra, hogy Salisbury és Pretoria főként a nyugati támogatás révén képes foly­tatni a faji megkülönbözteté­sen és az apartheiden alapuló kolonialista politikáját. Péntek, 1078. december í.' Hazánkba érkezik Men giszln Halié Mariam • Budapest (MTI) , Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa elnökének meghívására a közeli napokban hivatalos, baráti látogatásra­­ hazánkba érkezik Mengisztu Hailé Ma­riam alezredes, a szocialista Etiópia ideiglenes katonai kor­mányzó tanácsának elnöke, állam- és kormányfők Magyar—etióp kassalatok Az egymillió 222 ezer négy­zetkilométeren elterülő, 27 millió lakosú északkelet-afri­kai Etiópiát Szudán, Kenya, Szomália, Dzsibuti és Ík Vö­rös-tenger határolja. Az or­szág több évszázadon át gyarmati elnyomás alatt élt, a feudális­ egyházi monar­chiát, a császári uralmat 1974 szeptemberében döntötte meg a hadsereg haladó szellemű szárnya, az ideiglenes kato­nai kormányzó tanács. Álla­mosították a bankokat és a pénzintézeteket, az iskolákat, valamint a legfontosabb 76 termelővállalatot, s állami irányítás alá vették a kül­kereskedelmet. Néptulajdon­ná nyilvánították a földet, szabályozzák a külföldi tőke működését. Az or­szág veze­tése a tudományos szocializ­mus elvét követő élcsapat­párt megszervezését, öt népi demokratikus államforma lét­rehozását tűzte ki célul. Etiópia híve az enyhülésnek, ellenzi az újfajta tömegpusz­tító fegyverek bevezetését, s támogatja a szocialista orszá­goknak a béke megszilárdí­tását szolgáló törekvéseit. Tá­mogatja az afrikai felszabadí­tó mozgalmakat, valamint a függetlenségüket elnyert ál­lamoknak az önállóságért, a szuverenitásén és a fejlődé­sén vívott harcát. A forrada­lom győzelme óta — impe­rialista ösztönzésre — szá­mos külső és belső támadás érte az új rendszert. A Szo­mália­ agresszió visszaveré­sében a szocialista országok — köztük hazánk is — poli­tikai, diplomáciai és gazdasá­gi segítséget is nyújtottak. Magyarország 1959-től kö­veti, majd 1964-től nagykö­veti szinten létesített diplo­máciai kapcsolatot Etiópiá­­val, az ország fővárosában, Addisz Abebában 1962-ben nyílt kereskedelmi kirendelt­ségünk. 1974-től kapcsolata­inkban­­ minőségi változás következett be, és az együtt­működés számos területen ki­ugróan fejlődött. Az elmúlt években politikai, jószolgálati küldöttségek érkeztek Etiópiá­ból, és a két ország vezetői között állandó, rendszeres a tapasztalatcsere. Tavaly Etió­pia nemzeti ünnepén az igaz­ságügy-miniszterünk vezeté­sével járt kormányküldöttség Addisz Ábeljában. Az idén külügyminiszterünk, majd — a Központi Bizottság titká­rának vezetésével — magyar párt- és kormányküldöttség látogatott az északkelet-afri­kai államba. Az elmúlt hó­napokban Magyarországon fogadták az etióp építésügyi államtitkárt, valamint a fő­város polgármesterét. Az elmúlt három­­ évben megháromszorozódott a ke­reskedelmi forgalmunk, s a­ magyar kivitelben nőtt a gép­ipari termékek aránya. A két­ ország 1978-ra 50 Ikarus­autóbusz szállítására kötött szerződést, s exportunkban megtalálhatók a fonodai gé­pek, a gyógyszerek és a tex­tiláruk is. Tavaly két tábori kórházzal, orvosi műszerek­kel, gyógyszerekkel, vala­­mint a szakszervezetek és a Magyar Vöröskereszt segély­­szállítmányaival igyekeztünk hozzájárulni a külső agres­­­sz­i­ókból és az ország gazda­sági fejletlenségéből adódó gondok enyhítéséhez. A mű­szaki-tudományos együttmű­ködés keretében 1978—79-ben 35 szakértőt küldünk Etiópiá­­ba, s vállaltuk 80 szakember — köztük 50 szakmunkás — magyarországi képzését. Ta­valy 87 ösztöndíjas tanult a magyar felsőoktatási intéz­ményekben, számuk az idén tovább növekedett. 1977-ben a kulturális és tudományos együttműködésre is munka­­program készült, és a tervek valóra váltása hozzájárul a dinamikusan fejlődő kapcso­latok további szélesítéséhez. Tóth Béla 22. Móra Ferenc betűösvényein A fülem ott volt minden Móra-rezzeneten. Ne­kem a bátyám volt ő, s úgy éreztem, ahogy ha­lad az idő, még inkább bátyámmá válik. Nem tudta, de megérezhette, s tűrte jelenlétemet, mint az árnyékát Mit tarthatott a körülötte való szorgoskodá­­omról, soha nem vélelmezte. Pedig mindig friss, pocsolyátlan a tintatartója, az asztala rendbe rakva, tiszta papírokkal, jól égő gázláng a feje fölött, tartalékba tett rövid szivarok a fiókjában. Néha a kezembe adta az árát máskor odatette a dohány mellé. De hát vonzalmunkról való nyilatkozatok nélkül is tud­tam, hogy közeli valakije vagyok. Huszonkilenc éves koromban házasodtam, már beszéltem róla, hogy a feleségemet is lánykorá­ból ismerte, aki nyomdai berakónőként dolgo­zott velünk. Hosszadalmas gyötrődés után kér­tem föl násznagyomnak. Nagyon természetesen fogadta, fölállt, gratulált. A tízes év talán leggazdagabbnak számít az életemben, s úgy suhant el, mint az álom. Zök­kenőre nem emlékszem benne, csak örömökre. Akárhogy számolgatom, Móra kevesebbet írt, mint az előző évben. Igaz, két vátában is hete­kig turkálta a csíkai Kremenyák-domb tűzköves korú falvait, temetőit. Ha kéziratai késtek vagy sürgőssé vált a korrektúra, fölugrottam a kikin­­dai vonatra, másfél órás zötyögés után ott vol­tam. De sokszor megjártam biciklivel is. Az alatt a pár hét alatt tízszer is megfordultam ásatása területén. S hányszor ott találtam Emmi as­­­szonyt. Hol az embereket fényképezte, hol a le­leteket. Néha lent csücsült a sírok fenekén, máskor fönt trillázott a kiásott földkupacokon. Gondolom, nem a kenyere hajtotta oda. És min­dennap utazott. A kora reggelivel elindult, nem­ritkán a férjével együtt, s a legkésőbbi vonattal érkezett vissza Szegedre. A korabeli Naplóban Domokos elemzéseket, tudósításokat közölt a kő­korszaki ember életéről. Szerette Mórát. Bár valószínű, féltette tőle a feleségét, ahogy Móráné a férjét. De barátok vol­tak, valami egészen nemes értelmében a szónak. Összekarolkozva nem jártak, nem kocsmáztak, nem kártyáztak. Igaz, egymástól függetlenül sem. De gondolatot cserélni legfesztelenebbül ők tudtak csak igazán, amikor a jövőbe lesekedve, a politikai kérdéseket firtatták. Hogy lesz, hogy alakul Magyarország sorsa az elkövetkező évek­ben? Mára finom morális kérdéseket feszeget, hi­szen nem volt kenyere a nagybetűs, csinnadrat­­tás téma. Gyilkosság, gyújtogatás soha nem esett kezére. Csöndeskésen beszélget olvasóival, ahogy az életében szokott. Az áporodott társadalmi pos­ványban rengeteg öngyilkosság a lapokba zsú­folódott mostanában, amik kártyaveszteségek miatt történtek, s az újságok, mentalitásuk sze­rint, nagy feneket kerítettek valamennyinek. Mára csöndet pisszentett. — Nem értem, miért jajveszékeli a sajtó an­­­nyira a világot, valahányszor hazavisz az ördög a maga fekete rezidenciájába egy-egy hazárd­­ját­ékost? Mi sajnálni való van azon, ha egy nagypénzű valaki kitöri a nyakát? Tudom men­teni a haramiát, meg tudok szánni még egy ha­lálra ítélt gyilkost is, de kártyatragédia nem rezzent meg a szívemet. A kőműves, aki lezu­han az állványról, a bányász, akit agyonnyom a tárna, mindannyiunk halottja. De mi közöm a gavallérhoz, a talpig ú-hoz, mert nincs neki töb­bé miből kártyáznia? M<g élt, senkinek sem használt, halála senkinek sem veszteség. Mert gaval­ér úrnak lenni, semmi egyébnek, az egyéni­leg kellemes foglalkozás, az emberi közösség szempontjából ocsmány mesterség. Az előző évben Szegeden kedvünkre szónoko­ló Áchim L. Andrást békéscsabai lakásán lelőt­ték a Zsilinszky testvérek. A szervezett munkás­ság összegyülekezett, tüntető táblák, s nagy zú­gás, hogy így is kevés a harcos, ebben a társa­dalomban hagyják lelövöldözni őket, mint a ve­szett kutyákat. Tüntetők munkabeszüntetéseket követeltek. A Napló kétértelműen, megvetéssel írt a már­tírul meghalt Achimról. Domokos László ugyan rokonszenvezően eresztgette gondolatait, de ő is kicsi kézlegyintésekkel. Mára egész május hónapban az előző évben elkezdett csókás ásatásokon dolgozik, de innét is megereszt kilenc vezércikket és hét tárcát. Úgy háromnaponként ugrok vonatra hol Zenta felől, hol a nagybecskereki vonalon próbálgatom a tűz­köves domb megközelítését. Másfél órás út. Na­gyon sebesen fordulok vissza a kefelevonatokkal, mert Móra még az ásatás mostoha, körülményei között is pontos, akár a patikusok, és kényes a kezéből kikerült munkák külcsíni alakjára épp­úgy, mint a belbecsére. Szép tájékon, Tisza-kubikolta szárazulaton él­hetett a tűzkövekből szerszámot készítő emberi­ség, s itt az egész kultúrája, a sok ezer éves, a sok ezer darabból álló a földben, amit Móra ti­­zenketted magával kapargál elő. Második éve folynak itt az ősöket vallató munkálatok, s ez idő alatt kiástak ötszáz sírt, húsz földbe vájt há­zat, műhelyt, kemencét. Mára olyan szenvedéllyel számolta az utolsó köcsögfület is, akár valami drága aranyakat, s úgy beszélgetett napszámosai­val, a Gyúrókkal, Látókkal, Mátyásokkal, Jáno­sokkal, ahogy a saját családjában szokott. Nagy szenvedélye miatt a befejezés előtt álló ára attól el nem szaladhatott, hogy a világ zalgásaival iz­gassa magát, ezért minden kimenetelemkor ko­sárszámra vittem ki neki a napilapokat. így tu­dott percnyi pontossággal az Achim-ügyben lá rögtön reagálni, s lókoponyán ülve, térde kalá­csán írva eresztgette a gondolat selymét. " (Folytatjuk.)

Next