Délmagyarország, 1979. január (69. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-03 / 1. szám

2 Újévi Üdvözletek • New York, Róma (MTI) Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára új­évi üzenetében rámutatott, hogy az el­múlt esztendőben a nagy világproblémák megoldására tett erőfeszítéseket gyakran a bizonytalanság és a sikertelenség jel­lemezte, de kifejezésre juttatta azt a re­ményét, hogy az új évben fokozódik a világ biztonsága, az egyes országok érzé­kenysége egymás problémái iránt, és újabb lépések történnek olyan egységes civilizáció megteremtése érdekében, amely a realitásokra támaszkodva, figyelembe veszi minden nép és egyén szükségleteit, igényeit. Waldheim hangsúlyozta, hogy az elmúlt évben erősödött a békéért folytatott küz­delem, nagy erőfeszítések történtek a nukleáris katasztrófa veszélyének elhárí­tására, az emberi jogok biztosítására, a közel-keleti konfliktus rendezésére és a dél-afrikai fajüldözés korlátozására. II. János Pál pápa a római Szent Pé­ter téren összegyűlt több tízezer hívő előtt mondott újévi köszöntőjében szintén fo­kozottabb megértésre szólította fel az em­beriséget és a béke megőrzésének pa­rancsoló szükségéről beszélt. Az állam- és kormányfők többsége or­szága kedvező társadalmi és gazdasági fejlődése, a nemzetközi problémák ked­vező megoldása iránti reményének és bi­zakodásának adott hangot az év első nap­ján szokásos üdvözletében. * * RÁDIÓTELEX A KNEF SIKEREI A kambodzsai forradalmi hadsereg a lakosság segítsé­gével felszabadította a Phnom Penhtől 160 kilométerre fek­vő Kratle tartományi székhe­lyet — jelentette a Kambod­zsai Nemzeti Egységfront hírügynöksége. A hadműve­letekben a kormányerők több száz katonája vesztette éle­tét. A KNEF erői három bombázó repülőgépet és je­lentős mennyiségű hadianya­got zsákmányoltak. A kam­bodzsai hadsereg katonái kö­zül sokan átálltak a felkelők­höz. VÁLASZTÁSOK MÁRCIUS 1-ÉN Hétfőn megjelent a spanyol hivatalos lapban a királyi rendelet, amely a parlament feloszlatásáról és március 1-re új választások kiírásáról in­tézkedik. m­­.*rU*rn ■ A PAPA — AZ ABORTUSZ ELLEN Olasz, politikai , körökben nagy visszhangot váltott ki a pápának az abortusszal és a válással szembeni állásfog­lalása. II. János Pál újévi első beszédében ugyanis ki­jelentette: „Nem fogadható el, hogy a válás és az abor­tusz elve az ember javát szolgálná.” A pápa beszédét követően Benelli bíboros, fi­renzei érsek élesen támadta azt az olasz törvényt, ame­lyik — bizonyos megkötéssel — megengedi, hogy az olasz kórházakban művi vetélést hajtsanak végre. sztrájk KlNABAN Egy most megjelent pekin­gi nagybetűs faliújság arról ad hírt, hogy Jühnan kínai tartomány Hszisungpan kör­zetének nyolc állami gazda­ságában ötvenezer fiatal sztrájkol. A sztrájkoló fiata­lok, akiket nyolc évvel ez­előtt küldtek vidékre a kö­zépiskola elvégzése után Sanghajból, Pekingből, Tien­­csinből és más nagyvárosok­ból, követelik, hogy a ható­ságok tegyék lehetővé szá­mukra az azonnali visszaté­rést eredeti lakóhelyükre, il­letve szüleikhez. MERÉNYLET Kedden reggel ismeretlen tettesek géppisztolyból le­adott sorozattal meggyilkol­ták a tartományi kormány­zóhelyettest a baszkföldi Gui­­puzcoa tartomány fővárosá­ban, San Sebastian központ­jában. Jose Maria Herrera, aki egyben a spanyol hadse­reg tisztje, éppen gépkocsijá­ba szállt be, amikor a halá­los lövések érték. Áremelés ausztriában Ausztriában január elsejé­től kezdve megdrágultak a tejtermékek , a sajt, a túró és a kefir. A vasúti viteldí­jak 8,3 százalékkal emelked­tek, a városi közlekedési esz­közökön pedig 10 százalékkal drágultak a menetjegyek. A postai illetékek egyharmadá­­val emelkedtek, s csaknem 20 százalékkal drágultak egyes napilapok. Bécsben a háztar­­tásigáz-tarifa 7,1 százalékkal emelkedett Elutazhat-e „téli szabadságra” a sah? Összecsapások Iránban • Teherán (AFP) Sapur Baktiar ellenzéki politikus hétfői rádió- és te­levíziós beszédben felszólí­totta Irán népét, hogy támo­gassa az általa megalakítan­dó kormányt. Hosszú hetek óta először hétfőn, a külföldi újságírók előtt néhány perc­re megjelent Reza Pahlavi iráni sah. A személyével kapcsolatban, az utóbbi na­pokban elterjedt találgatá­sokról az uralkodó kijelen­tette, hogy szeretne „téli szabadságra” utazni, de erre csak akkor kerülhet sor,, ha „az ügyek lehetővé teszik”. A Mashhad városában va­sárnap történt összecsapások­ról érkezett adatok 106 halá­los áldozatról szólnak. Vasár­nap este súlyos összecsapás volt a sah ellen tüntetők és a katonaság között Tabriz városában is. Itt — hírek szerint — 26 ember vesztette életét. 1979 — az ENSZ nemzetközi gyermekéve • New York, Moszkva (TASZSZ, AP) Az ENSZ-közgyűlés 1976- ban hozott határozatával nyilvánította 1979-et a gyer­mekek nemzetközi évének. Az ünnepségsorozat kezde­te alkalmából a világ min­den táján nyilatkozatot ad­tak ki a politikai vezetők. Leonyid Brezsnyev hétfőn, a Szovjet Televízióban el­hangzott nyilatkozatában méltatta a nemzetközi gyer­mekévet. „A mi feladatunk gondos­kodni arról, hogy a világon egyetlen gyermek se ismerje a háborút, hogy nyugodt és boldog gyermekkora legyen. Még a világ sok helyén dö­rögnek a fegyverek, pusztul­nak nemcsak felnőttek, ha­nem gyermekek is” — hang­súlyozta a szovjet államfő. Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára kijelentette: „A jö­vő nemzedékei csak úgy bontakoztathatják ki az em­beriség alkotóképességét és szolgálhatják a haladás ügyét, ha elismerjük gyer­mekeink jogait és kielégítjük szükségleteiket” Üzenetváltás Peking teljes jogú diplomá­­­­ciai kapcsolatainak felvétele­­ alkalmából. Carter üzeneté­­­­ben „a megbékélés történel­­­­mi jelentőségű aktusának”­­ nevezte a kapcsolatfelvételt, é­s azt állította, hogy az a vi­­­­lágbéke ügyét fogja szolgálni. Hua Kuo-feng az amerikai­­ elnökhöz intézett üzenetében­­ szintén úgy vélekedett, hogy ■ a két ország diplomáciai­­ kapcsolatfelvétele „történel­­­­mi esemény”, amely össz­­­­hangban áll a két ország­­ alapvető érdekeivel, és — • szerinte — kedvezően fogja befolyásolni a nemzetközi­­ helyzetet is.­­ Ez alkalomból üzenetet­­ váltott az Egyesült Államok­­ és Kína külügyminisztere is.­­ A Kínai Népköztársaság országos népi gyűlése (parla­­­­ment) az év végén üzenetet i intézett a tajvani kínaiak­­­­hoz. Leszögezte, hogy a Kí­­­­nai Népköztársaság Tajvan­­­­nal való kapcsolataiban s „tiszteletben fogja tartani a­­ status quót, ésszerű politikát­­ fog folytatni, amely a népi­­ Kínával való újraegyesülés t esetében nem lesz a sziget ’ lakosságának kárára”. I • Peking, Washington (MTI) James Carter, az Egyesült Államok elnöke és Hua Kuo­­feng, a KKP KB és a Kínai Népköztársaság Államtaná­csának elnöke vasárnap üze­netet váltott Washington és Szerda, 1979. január 3: Angolai változások Alig egy hónappal azután, hogy országszerte megemlé­keztek a portugál gyarmato­sítók és a nyugati hatalmak támogatását élvező ellenfor­radalmi csoportok fölött ara­tott győzelemről, a függet­lenség elnyeréséről, Luandá­ban összeült az MPLA­­Munkapárt Központi Bizott­ságának háromnapos rendkí­vüli plénuma, amelyen Agostinho Neto elnökölt. A tanácskozás befejezése után Paulo Texeira Jorge kül­ügyminiszter közleményt ol­vasott fel a rádióban, amely ismertette a plénumnak „a párt és az állam sürgető problémáival” kapcsolatos állásfoglalásait és határoza­tait. A nyugati országok sajtója érthető okokból különös fi­gyelmet szentel a határoza­tok belső helyzettel és a személyi kérdésekkel foglal­kozó részének. Mint ismere­tes, a központi politikai bi­­­­zottság elmozdította minisz­terelnöki posztjáról és meg­fosztotta politikai bizottsági tagságától Lope do Nasci- I mentő kormányfőt, továbbá , Carlos Rocha tervezési és­­ gazdasági együttműködési minisztert, aki ugyancsak el­­­­vesztette a Politikai Bizott­­­ságban viselt tisztségét. Ez­zel egy időben megszüntet­ték a miniszterelnöki és mi­■­niszterelnök-helyettesi posz­■­tokat. A kormányfő tisztét a hírek szerint egyelőre a köz­■­társasági elnök tölti be. Le­ i­váltották a Jomal de Ango­­­­la és a televízió vezetőségét, s új osztályokat hoztak létre ■ a pártközpontban, kiegészí­• tették a Központi Bizottsá­■­got és a Politikai Bizottsá­­­­got, és úgy határoztak, hogy­­ az ország tizenhat tartomá­­­­nyi biztosa a jövőben mi­■­niszteri rangot kap. A személyi változásokon­­ túl a Központi Bizottság ha­­­tározata hangsúlyozza, hogy ■ „tovább kell erősíteni a pár­­­­ton belüli egységet, fokozni kell a párt- és az állam­­apparátusban mutatkozó kis­polgári tendenciák elleni harcot, meg kell szilárdítani a munkás-paraszt szövetsé­get a forradalmi folyamatot fékezni próbáló kispolgárság elleni harcban”. Végezetül a Központi Bi­zottság ülése utáni egyik beszédében Agostinho Neto bejelentette, hogy bátoríta­ni kell a kiskereskedőket és a kisiparosokat a lakosság érdekében kifejtett tevé­kenységük fokozására, fel­szólította az ország lakossá­gát: tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy va­lóra váljanak a termelés nö­velését, a lakosság életszín­vonalának emelését szolgáló elképzelések. Az eseményekkel össze­függésben mindenekelőtt ar­ra kell emlékeztetni az ol­vasót, hogy 1975 november 11-én, a függetlenség kiki­áltásának napján, még sú­lyos harcok folytak az el­lenforradalmi csoportok és a­ dél-afrikai intervenciós csapatok ellen. Az éppen csak megszerzett független­séget Kuba és a többi szo­cialista ország internaciona­lista segítségével sikerült megvédeni. A néphatalom megszilár­dulásával napirendre került a társadalom átalakítására kidolgozott tervek megvaló­sítása. Eközben azonban ki­éleződtek a belső ellentétek, s azok végül is az 1977. má­jus 27-i puccskísérlethez ve­zettek, amelyet Nito Alves és Jose Van­ Dunem, a Poli­tikai Bizottság tagjai irá­nyítottak. Erről szólva az MPLA-Munkapárt 1977 de­cemberében megtartott első kongresszusán a párt elnöke önkritikusan rámutatott, hogy „az általuk elkövetett némely hiba is lehetővé tet­te, hogy az események ilyen fordulatot vegyenek. Szer­vezeti gyengeségünk és a politikai-ideológiai munka hiánya, a szervezeteinkben uralkodó liberalizmus, töb­bek között ezek voltak azok az okok, amelyek tá­pot adtak a frakciósok ma­nővereinek ...” — hangoz­tatta Neto. Ugyanakkor rámutatott arra is, hogy a súlyos gaz­dasági nehézségeket csak részben magyarázza az az óriási kár, amit a távozó gyarmatosítók okoztak az országnak azzal, hogy meg­bénították a közlekedést, tönkretették a termelőbe­rendezéseket és a hírközlő eszközöket. A másik ok az, hogy az iparban és a mező­­gazdaságban is csak lassan áll helyre a termelés. Az ipar teljesítőképessége az 1973. évinek csupán 40—50 százaléka, s nem jobb a helyzet a mezőgazdaságban sem. Kávéból például az 1973. évi 215 ezer tonna he­lyett csupán 80 ezer tonnát takarítottak be 1977-ben. Az ipari és mezőgazdasági termelés stagnálása akadá­lyozza a lakosság ellátását. A párt és a kormány óri­ási erőfeszítéseket tett az ország nemzetközi helyzeté­nek megszilárdítására. Ren­dezte kapcsolatait Zairéval, a termelés beindítására nyu­gati, főként amerikai, belga és portugál segítséget is igénybe vett, a nagy ültet­vényeken pedig állami gaz­daságokat létesített, meg­szervezte az állami kereske­delmet. Ennek ellenére a lakosság ellátása sok helyen továbbra is akadozik. S eb­ben mindezt jel szerint sze­repe volt azoknak a veze­tőknek, akiket a Központi Bizottság határozata nyo­mán tisztségükből leváltot­tak. A határozatnak az egység megszilárdítását sürgető pont­ja arra enged követ­­keztetni, hogy a leváltott politkusokat és minisztere­ket nem csupán kötelessé­­gük teljesítésének elmulasz­tásában találták bűnösnél?. Erre utal egyebek között a határozatnak az a pontja, amely kimondja, hogy „fo­tózni kell a párt- és az ál­­amapparátusban mutatkozó kispolgári tan',<*''';ík ^nem­ harcot”. Kanyó András Tóth Béla 43. Móra Ferenc betűösvényein — A béke lekötött ballonja két cölöphöz van hozzácsomózva. Lloyd Georgehoz és Kerenszki­­hez... Itt aludt ki a szivar, s amikor újra parazsat fogott volna, Emmi megérkezett. Soha nem tit­kolta, milyen közel érzi magához ezt a szép asszonyt. Arca földerült, s a vezércikk pihent a másik szoba asztalán. Dél körütig elidőztek, sokszor megszakítva szavuk áradását, mert jött a számvevőség aktakukaca, jött egy marék ke­felevonat, közben hozták a postát, sokszor csö­römpölt a telefon, így aztán az írás is az éj­szakának maradt Eközben mondom én neki, hogy az én laká­som hűvös is, csöndes is, közel is van, nincs is otthon senki, ha nem veszi tolakodásnak, én elvezetem oda. Érezze, jól magát benne, írjon. — Angyal beszél belőled, Marci, de hát csak nem velem akarod kiszoríttatni a családodat? — Ilyen eperérős időben odaidőznek a tanyai nagyanyjuknál, asszonyostul a gyerekek. Föl­másznak egy darab kenyérrel a fára, jóllakot­­tan jönnek le. Mink is úgy segítünk magun­kon, ahogy tudunk. Móra 1917-es nyári szabadsága alatt a napok így telnek. Reggel kilenc órára beszökik Szatymazról, délig hivatalnokoskodik, ellátja az olvasókat, a keresztrejtvény-fejtőket, a jótékonysági egyesü­leteket, közben öt-tíz levelet is megereszt, amit a postakönyvbe is beír, s ebéd után oson el a Tükör utcába dolgozni, öt óra körü­l megy a szerkesztőségbe, ahol az utolsó vonatig, amely Szatymaz felé jár, elbuzgólkodik. Mint a pontos óra, úgy működik. Tömörkény halála után többféle sóhajtások esnek, de ami szavakban kifejeződik, az inkább így szól: „neki már jó”. Tömörkény hiányáért a Hüvelyk Matyi is ki­­áltozik. Március 25-én jelent meg utoljára, az­tán június végéig úgy tűnt, azt sem támasztja már föl senki. Eltemették Tömörkénnyel. Az ol­vasók kegyetlenek. Követelték a Napló humo­ros mellékletét. A Napló érdeke követelte a Matyi föltámasztását. Magam is kíváncsi vol­tam rá, hová fér ez még Ferkó bátyám batyu­jába? Azelőtt se szerette mások figuráinak le­vetett ruháit, viseletét magára szedegetni. De hát a lapért, mások kedvéért az ördögöt kihaj­totta a lyukjából is. Neki az öröm, ha másnak örömet jelenthet. A Tömörkény temetése napján esedékes Ma­tyi, akár a rendkívüli kiadások, egy oldalon szaladt ki az utcára, belehajtogatva a rendes formába. Móra, a gyászkeretes oldalon, Tömör­kény kedvenc figurájának, Éliás Csamangónak stílusában búcsúzik Tömörkénytől. Herr Koprál­a. Cukzfüzer Éliás Csamangó utolsó levele A legeslegföbb hadúrnak ezen Pár sor írásom sírva címezem, Ámbátor nem tudom az atrecát, S tán költözés is történt odaát... Mer én úgy nézem, a jó reggelét, Hogy más parancsnok vette át helyét És annak is behívót küldetött, Akinek rendelt örök életet. Fölséges úr eztet ne vedd zokon, A köpönyegöd szélit csókolom, De ha az ember nem sóhajtana, Hát alighanem megfulladna ma. Mer máma egytül egyig így vagyunk, Mint a jégverte búza, búsulunk, Előbb magát a Max Kán sírta el S­a her Komám, her Sajtos Mikhael Nyög a Dob erdő, gyászol a Stochod, A­ szívünk, mint a gyászdob, úgy dobog, öreg könny mossa a medáliát És földhöz vágtuk a vergániát. Továbbá még aztal is tudatom, Hogy reszk­et mostan a kezem nagyon És a lelkem is reszket, mint a húr: Meghalt a héten az ömester Ur! Ugyan azóta fönt is van­ talán S ott nézdögél a mennyek ajtaján, — Ha mán nem hagytad ötöt ide lönn, Te magad menj elébe, istenem, Mindjárt a jobb karod felül vezesd, A székit a tied mellé tetesd S a­mit beszél, ha rólunk kérdezel, Aranytollú angyal jegyezze föl... Ezzel bezárom ezen levelem S a pennát mindörökre leteszem. Engem úgy többet senki se szeret, — Ne várjon többet senki levelet. Tizenöt évig együtt dolgoztak, ha akarták, ki­találták egymás gondolatát, ha akarták, tudtak egymás eszével gondolkozni. Erre ritkán kerül­hetett sor, szerették a magukét használni. De hát most a muszáj azt parancsolta, hogy Tö­mörkény rovatait Móra éltesse. A figurák Tö­mörkény szavával szólnak, Móra fejével gon­dolkoznak. Nyögve a szomorúságtól, játszva csinálja, hogy, a szegediek kedvenc újságja meg ne haljon. 1917 májusában a Kecske (így) szavai: — Tudod, pajtás, nem hiszek én ebben a nagy demokrataságban, amit most hirdetnek az urak. Majd, amikor az öreg báros előre köszön a kisbérösnek, akkor kezdek hinni benne. Ad­dig mindig úgy lesz, ahogy a régi törvény tart­ja: szűz rakja a tüzet, ködmön hordja a fát,­ frakk melegszik mellette. Engedelmet kérek! (Folytatjuk.)

Next