Délmagyarország, 1980. április (70. évfolyam, 77-100. szám)
1980-04-01 / 77. szám
4 Vizek, vezetékek, csatornák A Föld vízkészletének alig több mint két százaléka az édesvíz, de ennek nagy része is a sarkvidéken található, jégtakaró és gleccser formájában. A kevés hozzáférhető, ivásra alkalmas víz azonban hovatovább természeti ritkaság lesz: a Föld lakosságának 89 százaléka ugyanis már egészségre ártalmas vizet iszik. Saját jövőnket veszélyeztetjük, ha nem álljuk útját a vizek elszennyeződésének. • Sajátos gondokkal kell megküzdeniük világszerte a környezetvédelem szakembereinek, aszerint, milyen földrajzi, geológiai, gazdasági körülmények határozzák meg az adott helyen a víz minőségét Hazánk felszíni vizeinek 90 százaléka külföldön ered. Két vízgyűjtőnk, a Duna és a Tisza övezetében egyenlőtlen a vízkészletek eloszlása, elsősorban a földrajzi viszonyok miatt. Nehezíti a víznyerési lehetőségek bővítését hogy ezeken a területeken épültek föl legnagyobb ipari városaink is. A szélesebb kitekintés után nézzünk szét szűkebb pátriánkban, Szegeden: milyen vizet isznak itt az emberek, milyen vizet használ föl az ipar és milyen vizet ad vissza a természetnek, elegendő vizünk van-e, és elegendő lesz-e, elég tiszta lesz-e majdan itt élő gyermekeinknek, unokáinknak? Minderről dr. Tószegi Leventené, a Szegedi Vízművek és Fürdők laboratóriumának vezetője tájékoztatott Szeged az ország legmélyebben fekvő települése. Viszonylag könnyen jutunk itt vízhez, ugyanakkor alaposan megszenvedünk a szenny- és csapadékvizek, a belvizek elvezetésével. Sok évvel ezelőtt akár elbizakodottak is lehettünk volna: a város alatti, több rétegből nyerhető, magától föltörő mélységi víztartalékunk kimeríthetetlennek látszott az iparosodás, de a családok emelkedő életszínvonala is egyre több tiszta vizet igényelt. Míg 1972-ben 14 millió köbméter vizet használt el a város, 1979-ben már 21,5 millió köbmétert. Jelenleg 70—80, többnyire már szivattyúval fölszerelt kút, hét vízműtelep dolgozik Szegeden, közös körvezetékbe, illetve közbeiktatott tárolómedencékbe és három víztoronyba juttatva a vizet. És a jövő? Az ezredfordulóra mai vízfogyasztásunk megsokszorozódik. Győzzük-e vízzel? A VÍZITERV felmérése szerint fogyóban vannak a Szeged alatti készletek. Ha a mélységi vízzel csínján bánunk, egy ideig még fönntartható a jelenlegi termelési mód. És ha már nem? A szakemberek szerint három lehetséges megoldás előnyeit egyesítve kínálkozik a megoldás Szegedtől 10—12 kilométerre, az algyői olajmező fölött mélyfúrású kutakat, melléjük parti szűrésű kutakat telepítenének és kiépítenének egy olyan rendszert, amely közvetlenül a Tiszából nyerné a vizet. Első lépésként, a három helyről 60 ezer köbméter vizet szállítanának távvezetéken Szegedre. • Milyen vizet isznak a szegediek? Az itt nyert víz az érvényben lévő szabványnak — a hőfok kivételével — megfelel. Tehát: fogyasztásra alkalmas, mentes olyan anyagoktól, amelyek károsak az ember szervezetére. Kémiai, biológiai tisztítására nincs szükség, az esetleg bekerülő káros mikroorganizmusok ellen azonban klórozzák, mielőtt a körvezetékbe engednék. Jónéhány olvasónk valószínű gyanakodva fogadja e sorokat, hiszen amint a szerkesztőség postájából is értesültünk róla, a közelmúltban néhány helyen barna víz folyt a csapokból. Tudomása volt erről a vízműveknek is, olyannyira, hogy a vállalat jelenleg egyik legkomolyabb gondja is ezzel kapcsolatos. Valamennyi szegedi kút robbanásveszélyes a vízben oldott metántól — állapították meg a JATE kutatói. Méghozzá olyannyira, hogy feltétlenül gáztalanítani kell. Ennek egyik, olcsóbb módja — ha nagy felületen érintkeztetik a vizet a levegővel — egyebek között a kellemetlen megjelenésű, de egészségre nem ártalmas vashidroxid kiválást idézi elő. E vízminőséget károsító eljárás helyett más megoldást keres a vállalat Nálunk jelenleg jókora területek nem kapcsolódtak be a csatornahálózatba, s a szennyvíz közvetlenül a talajba kerül szikkasztással. Sajnos akkor is, ha a talajvíz-viszonyok ezt nem engednék meg. A városban egyébként 178,8 kilométer hosszúságú csatornarendszer vezeti el a szennyvizet, hol 20 centiméter, hol 270 centiméter átmérőjű csöveken. A legszélesebb természetesen a legkorszerűbb, a rókus-móravárosi főgyűjtő, amely Északdéli irányban szeli át a várost Mélycsatornának hívják, noha a világ hasonló csatornái közül talán ez fekszik a legkevésbé mélyen. De, hogy a víz lefolyjék, biztosítani kellett a lejtését. Átemelők közbeiktatása még mindig gazdaságosabbnak bizonyult mint a csatorna mélyebbre fektetése. Ezért épült föl a rókusi átemelő is, ahol szivattyú segítségével jut a szenyvíz az egyik csatornaszakasz legmélyebb pontjáról a következő legmagasabb szintjére, összesen hét átemelőn keresztül visz a szennyvíz útja a Tiszába. Jelenleg négy kifolyóból ömlik a város szennyvize az élővízbe. Ez nem lehet a végleges megoldás. A tervek szerint a szenny- és csapadékvizet zárt csatornában vezetik hattyústelep felé, majd tisztítás után ömlik egy helyen a Tiszába. Annál is inkább sürgető ez az alapvető korszerűsítés, mert a vízfogyasztással együtt nő a szennyvíz mennyisége, azaz a Tisza fertőzöttsége. A környezetvédelem tehát műszaki intézkedést is követel. A központi szennyvíztisztító telepet két lépcsőben építik föl, először a mechanikai tisztítást oldják meg ráccsal, homokfogóval, ülepítővel, majd a biológiai szennyvíztisztítót készítik el. Ezen kívül jogi eszközökkel is megpróbálják védeni a víz tisztaságát és a csatornák, a berendezések épségét. Az az intézmény, amely 27 fajta anyag valamelyikének határérték fölötti mennyiségével szennyezi a vizet, köteles bírságot fizetni. A vízművek laboratóriumi vizsgálatai szerint a szegedi üzemek, főként az élelmiszeripari, a nehéz- és a gépipari üzemek, ülepedő anyaggal, zsírokkal, olajokkal, szulfáttal és rézzel terhelik a közcsatornákat Emiatt 1972-től 1979-ig 21,3 millió forint bírságot kellett fizetniük. Hogy volt-e nevelő vagy kényszerítő hatása a pénzbüntetésnek? Néhány üzemben hoztak intézkedéseket a környezetvédelem címén, de az igazi cél sajnos a progresszív bírság csökkentése vagy stabilizálása volt . Mindebből talán kitűnik: Szeged sem feneketlen kutakból nyeri a biológiai és gazdasági léthez nélkülözhetetlen vizet. És már tudjuk: az sem mindegy, miként szolgáltatjuk vissza a természetnek hajdani tiszta kincsét Ipari üzemek vezetőjének, és a városszéle lakójának egyaránt kötelessége, hogy takarékoskodjék folyékony értékünkkel és a jövőre is gondolva őrködjék tisztaságán. Chikán Ágnes A belsőépítész műhelyében Gyakorló belsőépítészek vagyunk valamennyien. Alig várjuk, hogy fedél legyen a fejünk felett, azon nyomban hozzáfogunk a munkálkodáshoz. Feltérképezzük sajátságos térbeli adottságainkat, majd bútorokkal, textíliákkal, világítótestekkel — s a legkülönfélébb tárgyakkal,— benépesítjük a lakást. Hogy praktikus, kényelmes és szép legyen, hogy jól érezzük magunkat benne. A hivatásos belsőépítész is ezt teszi voltaképpen csak nagyobb méretekben, önállóbb formaképzéssel, komolyabb felelősséggel. Náluk a külső- és belső tér összehangolása, a belsőépítészeti rendszer megkomponálása majd mindig a szélesebb közönség érdekeit szolgálja, mert az előadóteremben, a szállodában vagy az útszéli borozóban is jól kellene érezni magunkat. Amatőr belsőépítészek vagyunk tehát mindannyian, de igazában keveset tudunk a hivatásos alkotók tevékenységéről. Van, aki a bútortervezésre szűkíti munkáját, mások meg teremberendezőket látnak bennük. Holott a belsőépítész egyszerre rendező és tervező ember, aki a komplex térszervezéssel együtt falburkolatot, térelválasztókat, netán faliszőnyeget és gyermekjátékot komponál. S ha betoppanunk egy-egy igényesen, esztétikusan kialakított étterembe vagy házasságkötő terembe, ki mondja meg, hol találjuk meg az alkotók neveit. Szóval nem sokat tudunk általában belsőépítészeinkről, egyszersmind a munkájukat se értékeljük mindig méltóképpen. Pedig modern tárgyéi környezetkultúránk kialakításában domináns szerepet játszanak, igazában ők a környezetkultúra mindenesei. Lapozzunk csak bele a Corvina műterem legfrissebb kötetébe, amely Mikó Sándor belsőépítész munkásságát ismerteti — mindjárt meggyőződhetünk erről ! Reprezentatív étterembelsők, intim presszórészletek és borozott képei váltakoznak a lapokon, azután archaikus vagy könnyed formaképzésű székeket, homlokzati dekorációkat és lágy hajlékonyságú üvegedényeket látunk. Olyan tárgyakat és környezeteket, amelyeknél a funkcionális és az esztétikai tényezők szerencsésen kiegészítik egymást. Kovács Anikó tanulmánya is elsősorban ezt a kettős meghatározottságot veszi alapul, miközben nagy vonalakban bemutatja a jeles belsőépítész pályáját. A jelentősebb feladatokra, a komolyabb tanulságokkal szolgáló tervezői munkákra koncentrál, s mindehhez sokoldalú, meggyőző erejű reprodukciós anyagot mellékel. Mikó Sándor munkássága főként a vendéglátóiparhoz kapcsolódik. Az előző felsorolásból is kitűnhetett, hogy különböző rendeltetésű szállók, éttermek, presszók és borozók belsőépítészeti tervezését végezte, amelyek között ott van a Royal Nagyszálló, a Dunapark Kávéház vagy az Erdélyi Sörkert. Nyilvánvaló hasonlóságok, azonos kézjegyek ismerhetők fel ezekben a környezetekben, és mégis egyedi, különös ízű majd minden produkció. A kötet írója plasztikusan érzékelteti, miként változik a tervező gondolkodásmódja, ahogyan egy-egy újszerű feladat jelentkezik, összehasonlítja az Amigo és a Te meg én eszpresszó megoldását, amelyekben a méretbeli adottságok eltérő kiképzésű forma- és színegyütteseket követeltek. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy a tervezőt az építészeti-városképi környezet, a sajátságos szociológiai-látogatottsági tényező is determinálja. A Remy Martin presszóban például határozottan elkülönül az átfutó forgalom az intimebb, nyugalmasabb térrésztől, ahol viszonylagos zártságú boxrendszer található. Maga az U alakú bárpult kialakítása is újszerű, amivel egyrészt az optimális vendéglétszám ellátását, másrészt a kiszolgálók célszerű mozgását biztosította a tervező. Lám, ennyire beleszól az iparművész életvitelünk milyenségébe! A sok-sok kötöttség ellenére persze az igazi belsőépípítész nem veszti el egyéniségét. A sörözők és borozók komponálása például lehetőséget nyújtott Mikó Sándornak, hogy visszatérjen kedvenc anyagához: a fához. A Rondella borozó vagy az Erdélyi Sörkert bútorzatában, térszervezésében a népi tárgyformálás évezredes tapasztalatai éppúgy jelen vannak, mint a népművészetből kihámozott célszerű gondolkodás. Egyébként is: Mikó Sándor kisteleki asztalosfiú, nála a kézművesség és a művészi formaképzés termékeny és természetes összhangban áll. Mint ahogy az alkotó és a közéleti ember is elválaszthatatlan az ő pályafutásában. A kötet végén található „dokumentumok” mindenesetre szerencsés ízelítőt adnak Mikó közösségi programjából, etikai arculatáról, ami szervesen illeszkedik személyes alkotói gyakorlatához. Hiteles és pontos a művész hitvallása: ......feladatunk, úgy formálni a környezetet, hogy az maga is emberformáló legyen.” (Corvina műterem, Bp., 1979.) Szuromi Pál házasság Vígh Ferenc is Mihoska Erzsébet, Ágoston József és Rekeczki Etelka Rozália, Gárdai Lajos és Windecker Ibolya, Tassi László Lajos és Dávid Ildikó, Oláh István és Hankó Mária Zsuzsanna, Szögi József Imre és Gyenes Mária Margit, Bene Lajos és Tanács Erika, Öveges Lajos András és Hódi Zsuzsanna, Gyuris István János és Hevesi Ágnes, Mede Zsolt István és Császár Ilona, Petők János Ferenc és Argyelán Erika, Huzrik József és Stifter Klára, Raub Bálint és Oltványi Erika, Daróczi Mihály és Móra Anna Mária, Molnár Sándor és Zsuppény Sarolta, dr. Czikó Mihály és Tóth Éva. lantos László és Farkas-Csamangó Zsuzsanna Mária, Kelemen Zoltán és Szalontai Anikó házasságot kötöttek. SZÜLETÉS Tóth Andor Lajosnak és Kiss Julianna Veronikának Zisak, Vigi Mihály Sándornak és Bakos Erzsébetnek Edina Elvira, Ball Jánosnak és Berec Erzsébetnek János Ezeklel, Ki*-Faragó Lajosnak és Molnár Katalin Irénnek Bakits, Bérczi Tamásnak és Elek Ágnesnek Gergely, Pusztay István Vincének és Molnár Erzsébetnek István Gergely, Csáti Lászlónak és Baksa Margitnak Lilla, Pigniczki Istvánnak és Terhes Katalin Ilonának Péter Pál, dr. Gallé László Imrének és Markos Mártának Agnes Anna, Székesi Gézának és Kovács Eszternek Szilvia, Volent Józsefnek és Kovács Ildikó Katalinnak József, Rózsi Ferencnek és Virgoncz, Máriának Agnes, Pusztaszeri Jánosnak és Schön Magdolnának Tamás Gábor, Németh Józsefnek és Csőke Máriának Tímea Melinda, Mikrta Márknak és Szilágyi Irénnek Norbert Richárd, Gulyás Györgynek és Horváth Irén Évának Krisztina, Gyenes Lajos Jánosnak és Pálati Erzsébetnek Krisztina Erzsébet, Józsa Gusztáv Istvánnak és Mocsai Andrea Anasztáziának Fianni, Schwarcz Emil Jánosnak és Táncsics Évának Emil, Papp Imrének és Lővey Évának Andrea, Bunda Mihálynak és Szatmári Ibolyának Ibolya, Zsikai Lászlónak és Medvegy Klárának László, Piti Sándornak és Menyhárt Juliannának Zsuzsanna, Debreceni Pálnak és dr. Fekete Évának Attila, Szekeres Jánosnak, és Frank Editnek Szilárd. Hencz Ferenc Bálintnak és Hegyközi Irén Etelkának Andrea Kamilla, Szuknai László Sándornak és Ocskó Anna Magdolnának Gabriella, Nagy Imrének és Kis Mária Zsuzsannának Gábor, Beregszászy Zoltánnak és Barát Családi események Veronikának Adám, Erdődi Károlynak és Temesvári Jolán Erzsébetnek Mónika, Színák Gábornak és Városik Gyöngyinek Csilla, Dankó Györgynek és Nagy Évának Viktória Sarolta, Nagy István Ferencnek és Makó Juliannának Otília, Benkó Pál Péternek és Szilasi Ágnesnek Csaba Norbert, Berta József Károlynak és ördög Rozália Arankának Mónika, Sándor Lászlónak és Pelsőczi Klárának László, Szekeres Sándornak és Bódi Gizella Máriának László, Bart János Józsefnek és Baráti Mária Matildnak Matild, Ágoston Józsefnek és Szabó Jolán Katalinnak Kitti, Rácz Pálnak és Sárdi Évának Éva Piroska. Móricz István Ferencnek és Molnár Erikának Erika Erzsébet. Tápai Istvánnak és Pintér Teréziának Mónika. Takács Ferencnek és Balogh Irénnek Edina Mariann, Papp Sándornak és Juhász Máriának Csaba, Győrfi Antalnak és Pölös Mária Annának Mónika, Tóth Péter Pálnak és Tóth Katalinnak Andrea Katalin, Gregus Ferencnek és Bóka Erzsébet Irénnek Krisztián, Nádházi Gusztávnak és Molnár Ibolya Ágnesnek Nikolett, Hízó Józsefnek és Gacsó Éva Magdolnának Tímea Éva, Medovarszki Pál Tamásnak és Szabó Piroskának Piroska, Medovarrszki Pál Tamásnak és Szabó Piroskának Regina, Medovarszki Pál Tamásnak és Szabó Piroskának Emese, Terhes Illésnek és Zsigmond Katalinnak Katalin, Raffai Józsefnek és Seres Etelkának Gábor Zoltán, Varga Ferencnek és Bolovai Gyöngyinek Tímea, Gonca Antalnak és Pataki Margitnak Barbara Éva, Himer Andrásnak és Lőrik Ágota Máriának András, Mészáros András Sándornak és Szász Piroskának Henrietta, Nacsa Istvánnak és Tóth Erzsébetnek Márta, Verba László Attilának és Ambrus Editnek Edit, Molnár Pál Jánosnak és Kis Klárának Dorina, Huszta Gellértnek és Ortutay Évának Miklós, Pálinkó Zoltánnak és Tibit Rozáliának Krisztina, Kovács Nándornak és Csipas Piroskának Ivett, Veres Istvánnak és Kakas Emmának István, Szép Zoltánnak és Sebők Ilonának Zoltán, Apró Nándor Lászlónak és Török Márta Erzsébetnek Zsuzsanna, Boszák Jánosnak és László Rozália Juditnak János, Berényi Lászlónak és Szabó Katalinnak Brigitta Rozália, Csikós Lászlónak és Szücs Jolánnak Adrián, Masa Imire Lászlónak és Makovinszky Gyöngyi Erzsébetnek Tamás, Lakó Károlynak és Tóth Ágnesnek Zsuzsanna, Tábrik Istvánnak és Locskai Erzsébetnek Judit, Tóth Sándornak és Eke Piroskának Gábor Pál, Halmágyi Tibornak és Jenei Mária Eszternek Helga, Szabó Sándornak és Szekretár Ilona Annának Edina, Bajusz Jánosnak és Antal Jusztinának Éva Adél, dr. Gut Zoltán Vilmosnak és Daróczi Erzsébetnek Karola nevű gyermekük született. HALÁLOZÁS Vess Istvánná Hódi Piroska, Schembók Gyula, Sánta Pálné Vetró Katalin, Vigh István, Gsúcs Béláné Németh-Krisztin Margit, Bodó Imre, Joó Mihály, Tóth Gyukáné Schulcz Frida, Kocsis-Savanya Lajosaié Födi Piroska, Szalma-Baksi István, Tóth Margit, Apró Józsefné Jónás Rozália, Dubány Sándorné Berta Etelka, Szűcs Sándor, Baróczi Imréné Hidvéger Magdolna, Somogyvári Zoltánná Bárkányi Zsuzsanna, Kertész Lajosné Beke Katalin, Antali Mihály, Tárkány-Szűcs Ferenc, Fodor Józsefné Molnár Ilona, Tihanyi Lipótné Bagó Erzsébet, Zsemberi Márkné Fodor Anna, Bugyi Ferencné Iván Viktória, Nagy Istvánná Szakál Ilona, Benkő Istvánné Dékány Rozália, Hídvégi Gergely, ncs Mihályné Farkas Viktória, Németh Zsuzsanna, Garas Vince, Szabó János, Kovács István, Madarász Józsefné Vidaszücs Eszter, Varga Jánosné Zádori Margit, Vogt András, Sebák Sándor, Boncz Pálné Erszli Ilona, Jenei Kálmánná Nagy Erzsébet, Happ Istvánné Kelemen Teréz, Komlódi József, Vas István Mihály, Mig István, ördög Ferenc János, Benyó István, Csányi Jenő, Hajdú Farkasné Varsányi Klára, SonkolóK Ernő Istvánné Banáth Matild, Bernáth Sándorné Fálmafalvi Anna, Tóth-Csató Jánosné Marsa Ágnes, Huszár Adamílé Szabó Rozália, Tary Sándorné Kohajda Piroska, Deák István, Bartók Istvánné Tatár Jusztina, Pósa Jánosné Bársony Terézia, Apró Antal, Miklós Szilveszter, Pósa István, Bakos András, Györkei Miklós Lajosné Sári Mária, Matók Józsefné Tóth Piroska, Argyelán Mihályné Hevesi Erzsébet, Somkúti Józsefné Szörényi Emilia, Eberhardt Lajos meghalt. _______ Kedd, 1980. április 1 fiz Országos Anyagos Árhivatal közleménye 1980. április 1-i hatállyal az alábbi hatósági árak változnak: A 86-os oktánszámú normál benzin literenkénti fogyasztói ára 10 forintra, a 92-es oktánszámú szuperbenziné 11,50 forintra, a 98- as oktánszámú extrabenziné 13 forintra módosul. Az általános gázolaj ára literenként 8 forint lesz. Változatlan marad a háztartási tüzelőolaj fogyasztói ára. Az üzemanyagköltségek növekedése miatt emelkednek az áruszállítási tarifák. A taxi viteldíjak 30 százalékkal nőnek. Változatlanok maradnak az egyéb személyszállítási díjtételek. A faanyagok hatósági fogyasztói ára is változik. A fenyőfűrészáru ára átlagosan 16, a farostlemezek és faforgácslapok ára 19—30 százalékkal emelkedik. A faragott fenyőgerenda ára 33, a tölgy fűrészárué 49, a bükk fűrészárué 8, a nyár fűrészárué pedig átlagosan 37 százalékkal nő. A faanyagok áremelése általában az azokból készült késztermékek árszintjét is növeli. Nem emelkedik az ára a fából készült ablakkereteknek, ajtóknak és a parkettának. A tűzifa fogyasztói ára is változatlan marad. A bútorok árszintje általában nem változik. Változatlan szintű ártámogatás mellett is kisebb mértékben emelkedik néhány gyermekbútor ára. Az ártámogatás növelésének következtében nem nő a járóka és a gyermekágy fogyasztói ára. (MTI) Nyereménybetétkönyvek sorsolása Az Országos Takarékpénztár tegnap, hétfőn Tatán rervJdezte a nyereménybetétkönyvek első negyedévi, sorrendben 115 sorsolását. A húzáson a március 29-ig váltott és a sorsolás napján forgalomban levő nyereménybetétkönyvek vettek részt. Mindazok a betétkönyvek, amelyek sorszámának utolsó három számjegye (számvégződése) megegyezik az alább felsorolt számokkal, az 1980. első negyedévi átlagbetétjüknek a számok mellett feltüntetett százalékát nyerték. A nyereményösszeget a betétkönyvet kiállító OTP-fiók, postahivatal,vagy takarékszövetkezet április 18-tól fizeti ki (MTI)