Délmagyarország, 1980. április (70. évfolyam, 77-100. szám)

1980-04-01 / 77. szám

4 Vizek, vezetékek, csatornák A Föld vízkészletének alig több mint két százaléka az édesvíz, de ennek nagy ré­sze is a sarkvidéken talál­ható, jégtakaró és gleccser formájában. A kevés hozzá­férhető, ivásra alkalmas víz azonban hovatovább termé­szeti ritkaság lesz: a Föld lakosságának 89 százaléka ugyanis már egészségre ár­talmas vizet iszik. Saját jövőnket veszélyeztetjük, ha nem álljuk útját a vizek el­szennyeződésének. • Sajátos gondokkal kell megküzdeniük világszerte a környezetvédelem szakem­bereinek, aszerint, milyen földrajzi, geológiai, gazda­sági körülm­ények határoz­zák meg az adott helyen a víz minőségét Hazánk felszíni vizeinek 90 százaléka külföldön ered. Két vízgyűjtőnk, a Duna és a Tisza övezetében egyenlőt­len a vízkészletek eloszlása, elsősorban a földrajzi viszo­nyok miatt. Nehezíti a víz­nyerési lehetőségek bővíté­sét hogy ezeken a területe­ken épültek föl legnagyobb ipari városaink is. A szélesebb kitekintés után nézzünk szét szű­kebb pátriánkban, Szegeden: mi­lyen vizet isznak itt az em­­­­berek, milyen vizet használ föl az ipar és milyen vizet ad vissza a természetnek, elegendő vizünk van-e, és elegendő lesz-e, elég tiszta lesz-e majdan itt élő gyer­mekeinknek, unokáinknak? Minderről dr. Tószegi Leven­te­né, a Szegedi Vízművek és Fürdők laboratóriumának vezetője tájékoztatott Szeged az ország legmé­lyebben fekvő települése. Viszonylag könnyen jutunk itt vízhez, ugyanakkor ala­posan megszenvedünk a szenny- és csapadékvizek, a belvizek elvezetésével. Sok évvel ezelőtt akár el­­bizakodottak is lehettünk volna: a város alatti, több rétegből nyerhető, magától föltörő mélységi víztartalé­­kunk kimeríthetetlennek látszott az iparosodás, de a családok emelkedő életszín­vonala is egyre több tiszta vizet igényelt. Míg 1972-ben 14 millió köbméter vizet használt el a város, 1979-ben már 21,5 millió köbmétert. Jelenleg 70—80, többnyire már szivattyúval fölszerelt kút, hét vízműtelep dolgo­zik Szegeden, közös körveze­tékbe, illetve közbeiktatott tárolómedencékbe és három víztoronyba juttatva a vizet. És a jövő? Az ezredfor­dulóra mai vízfogyasztásunk megsokszorozódik. Győzzük-e vízzel? A VÍZITERV felmé­rése szerint fogyóban van­nak a Szeged alatti készle­tek. Ha a mélységi vízzel csínján bánunk, egy ideig még fönntartható a jelenlegi termelési mód. És ha már nem? A szakemberek szerint három lehetséges megoldás előnyeit egyesítve kínálkozik a megoldás Szegedtől 10—12 kilométerre, az algyői olaj­­mező fölött mélyfúrású ku­takat, melléjük parti szűré­sű kutakat telepítenének és kiépítenének egy olyan rend­szert, amely közvetlenül a Tiszából nyerné a vizet. Első lépésként, a három helyről 60 ezer köbméter vizet szállí­tanának távvezetéken Sze­gedre. • Milyen vizet isznak a sze­gediek? Az itt nyert víz az érvényben lévő szabvány­nak — a hőfok kivételével — megfelel. Tehát: fogyasz­tásra alkalmas, mentes olyan anyagoktól, amelyek károsak az ember szervezetére. Ké­miai, biológiai tisztítására nincs szükség, az esetleg be­kerülő káros mikroorganiz­musok ellen azonban klóroz­zák, mielőtt a körvezetékbe engednék. Jónéhány olvasónk való­színű gyanakodva fogadja e sorokat, hiszen amint a szer­kesztőség postájából is érte­sültünk róla, a közelmúlt­ban néhány­ helyen barna víz folyt a csapokból. Tudo­mása volt erről a vízművek­nek is, olyannyira, hogy a vállalat jelenleg egyik legko­molyabb gondja is ezzel kap­csolatos. Valamennyi szege­di kút robbanásveszélyes a vízben oldott metántól — állapították meg a JATE ku­tatói. Méghozzá olyannyira, hogy feltétlenül gáztalaníta­­ni kell. Ennek egyik, olcsóbb módja — ha nagy felületen érintkeztetik a vizet a leve­gővel — egyebek között a kellemetlen megjelenésű, de egészségre nem ártalmas vashidroxid kiválást idézi elő. E vízminőséget károsító eljárás helyett más megol­dást keres a vállalat Nálunk jelenleg jókora területek nem kapcsolódtak be a csatornahálózatba, s a szennyvíz közvetlenül a ta­lajba kerül szikkasztással. Sajnos akkor is, ha a talaj­víz-viszonyok ezt nem en­gednék meg. A városban egyébként 178,8 kilométer hosszúságú csatornarendszer vezeti el a szenny­vizet, hol 20 centiméter, hol 270 centi­méter átmérőjű csöveken. A legszélesebb természetesen a legkorszerűbb, a rókus-móra­­városi főgyűjtő, amely Észak­­déli irányban szeli át a vá­rost Mélycsatornának hív­ják, noha a világ hasonló csatornái közül talán ez fek­szik a legkevésbé mélyen. De, hogy a víz lefolyjék, biztosítani kellett a lejtését. Átemelők közbeiktatása még mindig gazdaságosabbnak bizonyult mint a csatorna mélyebbre fektetése. Ezért épült föl a rókusi átemelő is, ahol szivattyú segítségé­vel jut a szenyvíz az egyik csatornaszakasz legmélyebb pontjáról a következő leg­magasabb szintjére, összesen hét átemelőn ke­resztül visz a szennyvíz út­ja a Tiszába. Jelenleg négy kifolyóból ömlik a város szennyvize az élővízbe. Ez nem lehet a végleges megol­dás. A tervek szerint a szenny- és csapadékvizet zárt csatornában vezetik hattyústelep felé, majd tisz­títás után ömlik egy helyen a Tiszába. Annál is inkább sürgető ez az alapvető korszerűsítés, mert a vízfogyasztással együtt nő a szennyvíz men­­­nyisége, azaz a Tisza fertő­­zöttsége. A környezetvéde­lem tehát műszaki intézke­dést is követel. A központi szennyvíztisztító telepet két lépcsőben építik föl, először a mechanikai tisztítást old­ják meg ráccsal, homokfogó­val, ülepítővel, majd a bio­lógiai szennyvíztisztítót ké­szítik el. Ezen kívül jogi eszközök­kel is megpróbálják védeni a víz tisztaságát és a csator­nák, a berendezések épségét. Az az intézmény, amely 27 fajta anyag valamelyikének határérték fölötti mennyisé­gével szennyezi a vizet, kö­teles bírságot fizetni. A vízművek laboratóriumi vizsgálatai szerint a szegedi üzemek, főként az élelmi­­szeripari, a nehéz- és a gép­ipari üzemek, ülepedő anyag­gal, zsírokkal, olajokkal, szulfáttal és rézzel terhelik a közcsatornákat Emiatt 1972-től 1979-ig 21,3 millió forint bírságot kellett fizet­niük. Hogy volt-e nevelő vagy kényszerítő hatása a pénzbüntetésnek? Néhány üzemben hoztak intézkedé­seket a környezetvédelem cí­mén, de az igazi cél sajnos a progresszív bírság csökken­tése vagy stabilizálása volt . Mindebből talán kitűnik: Szeged sem feneketlen kutak­ból nyeri a biológiai és gaz­dasági léthez nélkülözhetet­len vizet. És már tudjuk: az sem mindegy, miként szolgál­tatjuk vissza a természetnek hajdani tiszta kincsét Ipari üzemek vezetőjének, és a városszéle lakójának egyaránt kötelessége, hogy takarékos­kodjék folyékony értékünk­kel és a jövőre is gondolva őrködjék tisztaságán. Chikán Ágnes A belsőépítész műhelyében Gyakorló belsőépítészek vagyunk valamennyien. Alig várjuk, hogy fedél legyen a fejünk felett, azon nyomban hozzáfogunk a munkálkodás­hoz. Feltérképezzük sajátsá­gos térbeli adottságainkat, majd bútorokkal, textíliák­kal, világítótestekkel — s a legkülönfélébb tárgyakkal,— benépesítjük a lakást. Hogy praktikus, kényelmes és szép legyen, hogy jól érezzük ma­gunkat benne. A hivatásos belsőépítész is ezt teszi vol­taképpen csak nagyobb mé­retekben, önállóbb forma­képzéssel, komolyabb felelős­séggel. Náluk a külső- és belső tér összehangolása, a belsőépítészeti rendszer meg­­komponálása majd mindig a szélesebb közönség érdekeit szolgálja, mert az előadóte­remben, a szállodában vagy az útszéli borozóban is jól kellene érezni magunkat. Amatőr belsőépítészek va­gyunk tehát mindannyian, de igazában keveset tudunk a hivatásos alkotók tevé­kenységéről. Van, aki a bú­tortervezésre szűkíti munká­ját, mások meg teremberen­dezőket látnak bennük. Hol­ott a belsőépítész egyszerre rendező és tervező ember, aki a komplex térszervezés­sel együtt falburkolatot, tér­elválasztókat, netán falisző­nyeget és gyermekjátékot komponál. S ha betoppanunk egy-egy igényesen, esztétiku­san kialakított étterembe vagy házasságkötő terembe, ki mondja meg, hol találjuk meg az alkotó­k neveit. Szó­val nem sokat tudunk álta­lában belsőépítészeinkről, egyszersmind a munkájukat se értékeljük mindig méltó­képpen. Pedig modern tárgy­éi környezetkultúránk ki­alakításában domináns szere­pet játszanak, igazában ők a környezetkultúra mindenesei. Lapozzunk csak bele a Corvina műterem legfrissebb kötetébe, amely Mikó Sándor belsőépítész munkásságát is­merteti — mindjárt meggyő­ződhetünk erről ! Reprezen­tatív étterembelsők, intim presszórészletek és borozott képei váltakoznak a lapokon, azután archaikus vagy kön­­­nyed formaképzésű székeket, homlokzati dekorációkat és lágy hajlékonyságú üvegedé­nyeket látunk. Olyan tárgya­kat és környezeteket, ame­lyeknél a funkcionális és az esztétikai tényezők szeren­csésen kiegészítik egymást. Kovács Anikó tanulmánya is elsősorban ezt a kettős meg­határozottságot veszi alapul, miközben nagy vonalakban bemutatja a jeles belsőépí­tész pályáját. A jelentősebb feladatokra, a komolyabb ta­nulságokkal szolgáló terve­zői munkákra koncentrál, s mindehhez sokoldalú, meg­győző erejű reprodukciós anyagot mellékel. Mikó Sándor munkássága főként a vendéglátóiparhoz kapcsolódik. Az előző felso­rolásból is kitűnhetett, hogy különböző rendeltetésű szál­lók, éttermek, presszók és borozók belsőépítészeti ter­vezését végezte, amelyek kö­zött ott van a Royal Nagy­szálló, a Dunapark Kávéház vagy az Erdélyi Sörkert. Nyilvánvaló hasonlóságok, azonos kézjegyek ismerhetők fel ezekben a környezetek­ben, és mégis egyedi, külö­nös ízű majd minden pro­dukció. A kötet írója plasz­tikusan érzékelteti, miként változik a tervező gondolko­dásmódja, ahogyan egy-egy újszerű feladat jelentkezik, összehasonlítja az Amigo és a Te meg én eszpresszó megoldását, amelyekben a méretbeli adottságok eltérő kiképzésű forma- és szín­együtteseket követeltek. Ugyanakkor azt is tapasztal­juk, hogy a tervezőt az épí­tészeti-városképi környezet, a sajátságos szociológiai-láto­gatottsági tényező is deter­minálja. A Remy Martin presszóban például határo­zottan elkülönül az átfutó forgalom az intimebb, nyu­galmasabb térrésztől, ahol viszonylagos zártságú box­­rendszer található. Maga az U alakú bárpult kialakítása is újszerű, amivel egyrészt az optimális vendéglétszám el­látását, másrészt a kiszol­gálók célszerű mozgását biz­tosította a tervező. Lám, ennyire beleszól az iparmű­vész életvitelünk milyensé­gébe! A sok-sok kötöttség elle­nére persze az igazi belső­­épípítész nem veszti el egyé­niségét. A sörözők és boro­zók komponálása például le­hetőséget nyújtott Mikó Sán­dornak, hogy visszatérjen kedvenc anyagához: a fához. A Rondella borozó vagy az Erdélyi Sörkert bútorzatá­ban, térszervezésében a népi tárgyformálás évezredes ta­pasztalatai éppúgy jelen vannak, mint a népművé­szetből kihámozott célszerű gondolkodás. Egyébként is: Mikó Sándor kisteleki aszta­losfiú, nála a kézművesség és a művészi formaképzés ter­mékeny és természetes össz­hangban áll. Mint ahogy az alkotó és a közéleti ember is elválaszt­hatatlan az ő pályafutásá­ban. A kötet végén található „dokumentumok” minden­esetre szerencsés ízelítőt ad­nak Mikó közösségi prog­ramjából, etikai arculatáról, ami szervesen illeszkedik személyes alkotói gyakorla­tához. Hiteles és pontos a művész hitvallása: ......fel­adatunk, úgy formálni a kör­nyezetet, hogy az maga is emberformáló legyen.” (Cor­vina műterem, Bp., 1979.) Szuromi Pál házasság Vígh Ferenc is Mi­hoska Er­zsébet, Ágoston József és Re­­keczki Etelka Rozália, Gárdai Lajos és Windecker Ibolya, Tas­­si László Lajos és Dávid Ildikó, Oláh István és Hankó Mária Zsuzsanna, Szögi József Imre és Gyenes Mária Margit, Bene La­jos és Tanács Erika, Öveges La­jos András és Hódi Zsuzsanna, Gyuris István János és Hevesi Ágnes, Mede Zsolt István és Császár Ilona, Petők János Fe­renc és Argyelán Erika, Huzrik József és Stifter Klára, Raub Bálint és Oltványi Erika, Da­­róczi Mihály és Móra Anna Má­ria, Molnár Sándor és Zsuppény Sarolta, dr. Czikó Mihály és Tóth Éva. lantos László és Farkas-Csamangó Zsuzsanna Mária, Kelemen Zoltán és Sza­­lontai Anikó házasságot kötöt­tek. SZÜLETÉS Tóth­ Andor Lajosnak és Kiss Julianna Veronikának Zisak­, Vigi­ Mihály Sándornak és Ba­kos Erzsébetnek Edina Elvira, Ball Jánosnak és Berec Erzsé­betnek János Ezeklel, Ki*-Faragó Lajosnak és Molnár Katalin Irénnek Bakits, Bérczi Tamás­nak és Elek Ágnesnek Gergely, Pusztay István Vincének és Mol­nár Erzsébetnek István Gergely, Csáti Lászlónak és Bak­sa Mar­gitnak Lilla, Pigniczki István­nak és Terhes Katalin Ilonának Péter Pál, dr. Gallé László Im­rének és Markos Mártának Agnes Anna, Székesi Gézának és Kovács Eszternek Szilvia, Volent Józsefnek és Kovács Ildikó Ka­talinnak József, Rózsi Ferenc­nek és Virgoncz, Máriának Ag­nes, Pusztaszeri Jánosnak és Schön Magdolnának Tamás Gá­bor, Németh Józsefnek és Cső­ke Máriának Tímea Melinda, Mikrta Márknak és Szilágyi Irén­nek Norbert Rich­árd, Gulyás Györgynek és Horváth Irén Évának Krisztina, Gyenes Lajos Jánosnak és Pálati Erzsébetnek Krisztina Erzsébet, Józsa Gusz­táv Istvánnak és Mocsai Andrea Anasztáziának Fianni, Schwarcz Emil Jánosnak és Táncsics Évá­nak Emil, Papp Imrének és Lővey Évának Andrea, Bunda Mihálynak és Szatmári Ibolyá­nak Ibolya, Zsikai Lászlónak és Medvegy Klárának László, Piti Sándornak és Menyhárt Juliannának Zsuzsanna, Debre­ceni Pálnak és dr. Fekete Évá­nak Attila, Szekeres Jánosnak, és Frank Editnek Szilárd. Hencz­ Ferenc Bálintnak és Hegyközi Irén Etelkának Andrea Kamilla, Szuknai László Sándornak és Ocskó Anna Magdolnának Gab­riella, Nagy Imrének és Kis Mária Zsuzsannának Gábor, Be­­regszászy Zoltánnak és Barát Családi események Veronikának Adám, Erdődi Ká­­rolynak és Temesvári Jolán Er­zsébetnek Mónika, Színák­ Gá­bornak és Városik Gyöngyinek Csilla, Dankó Györgynek és Nagy Évának Viktória Sarolta, Nagy István Ferencnek és Ma­kó Juliannának Otília, Benkó Pál Péternek és Szilasi Ágnesnek Csaba Norbert, Berta József Károlynak és ördög Rozália Arankának Mónika, Sándor Lászlónak és Pelsőczi Klárának László, Szekeres Sándornak és Bódi Gizella Máriának László, Bart János Józsefnek és Baráti Mária Matildnak Matild, Ágoston Józsefnek és Szabó Jolán Kata­linnak Kitti, Rácz Pálnak és Sárdi Évának Éva Piroska. Mó­ricz István Ferencnek és Molnár Erikának Erika Erzsébet. Tápai Istvánnak és Pintér Teréziának Mónika. Takács Ferencnek és Balogh Irénnek Edina Mariann, Papp Sándornak és Juhász Má­riának Csaba, Győrfi Antalnak és Pölös Mária Annának Mó­nika, Tóth Péter Pálnak és Tóth Katalinnak Andrea Katalin, Gregus Ferencnek és Bóka Er­zsébet Irénnek Krisztián, Nád­házi Gusztávnak és Molnár Ibolya Ágnesnek Nikolett, Hízó Józsefnek és Gacsó Éva Mag­dolnának Tímea Éva, Medo­­varszki Pál Tamásnak és Szabó Piroskának Piroska, Medo­­varrszki Pál Tamásnak és Szabó Piroskának Regina, Medovarszki Pál Tamásnak és Szabó Piros­kának Emese, Terhes Illésnek és Zsigmond Katalinnak Kata­lin, Raffai Józsefnek és Seres Etelkának Gábor Zoltán, Varga Ferencnek és Bolovai Gyöngyi­nek Tímea, Gonc­a Antalnak és Pataki Margitnak Barbara Éva, Himer Andrásnak és Lőrik Ágo­ta Máriának András, Mészáros András Sándornak és Szász Pi­roskának Henrietta, Nacsa Ist­vánnak és Tóth Erzsébetnek Márta, Verba László Attilának és Ambrus Editnek Edit, Mol­nár Pál Jánosnak és Kis Klá­rának Dorina, Huszta Gellértnek és Ortutay Évának Miklós, Pá­li­nkó Zoltánnak és Tibit Ro­záliának Krisztina, Kovács Nán­dornak és Csipas Piroskának Ivett, Veres Istvánnak és Kakas Emmának István, Szép Zoltán­nak és Sebők Ilonának Zoltán, Apró Nándor Lászlónak és Tö­rök Márta Erzsébetnek Zsu­zsanna, Boszák Jánosnak és László Rozália Juditnak János, Berényi Lászlónak és Szabó Ka­talinna­k Brigitta Rozália, Csikós Lászlónak és Szücs Jolán­nak Adrián, Masa Imire Lászlónak és Makovinszky Gyöngyi Erzsébetnek Tamás, Lakó Károlynak és Tóth Ágnes­nek Zsuzsanna, Tábrik István­nak és Locskai Erzsébetnek Judit, Tóth Sándornak és Eke Piroskának Gábor Pál, Halmágyi Tibornak és Jenei Mária Eszter­nek Helga, Szabó Sándornak és Szekretár Ilona Annának Edina, Bajusz Jánosnak és Antal Jusz­tinának Éva Adél, dr. Gut Zol­tán Vilmosnak és Daróczi Er­zsébetnek Karola nevű gyer­mekük született. HALÁLOZÁS Vess Istvánná Hódi Piroska, Schembók Gyula, Sánta Pálné Vetró Katalin, Vigh István, Gsúcs Béláné Németh­-K­risz­tin Margit, Bodó Imre, Joó Mihály, Tóth Gyuk­áné Schulcz Frida, Kocsis-Savanya Lajosaié Födi Piroska, Szalma-Baksi István, Tóth Margit, Apró Józsefné Jó­nás Rozália, Dubány Sándorné Berta Etelka, Szűcs Sándor, Baróczi Imréné Hidvéger Mag­dolna, Somogyvári Zoltánná Bárkányi Zsuzsanna, Kertész Lajosné Beke Katalin, Antali­ Mihály, Tárkány-Szűcs Ferenc, Fodor Józsefné Molnár Ilona, Tihanyi Lipótné Bagó Erzsébet, Zsemberi Márkné Fodor Anna, Bugyi Ferencné Iván Viktória, Nagy Istvánná Szakál Ilona, Benkő Istvánné Dékány Rozália, Hídvégi Gergely, n­cs Mihályné Farkas Viktória, Németh Zsu­zsanna, Garas Vince, Szabó Já­nos, Kovács István, Madarász Józsefné Vidaszücs Eszter, Var­ga Jánosné Zádori Margit, Vogt András, Sebák Sándor, Boncz Pálné Erszli Ilona, Jenei Kál­mánná Nagy Erzsébet, Happ Istvánné Kelemen Teréz, Kom­lódi József, Vas István Mihály, Mig István, ördög Ferenc Já­nos, Benyó István, Csányi Jenő, Hajdú Farka­sné Varsányi Klára, SonkolóK Ernő Istvánné Banáth Matild, Bernáth Sándorné Fál­­mafalvi Anna, Tóth-Csató Já­nosné Marsa Ágnes, Huszár Adamílé Szabó Rozália, Tary Sándorné Kohajda Piroska, Deák István, Bartók Istvánné Tatár Jusztina, Pósa Jánosné Bársony Terézia, Apró Antal, Miklós Szilveszter, Pósa István, Bakos András, Györkei Miklós Lajosné Sári Mária, Matók Józsefné Tóth Piroska, Argyelán Mihály­né Hevesi Erzsébet, Somkúti Józsefné Szörényi Emilia, Eber­hardt Lajos meghalt. _______ Kedd, 1980. április 1 fiz Országos Anyag­os Árhivatal közleménye 1980. április 1-i hatállyal az alábbi hatósági árak változnak: A 86-os oktánszámú nor­mál benzin literenkénti fo­gyasztói ára 10 forintra, a 92-es oktánszámú szuper­­benziné 11,50 forintra, a 98- as oktánszámú extrabenziné 13 forintra módosul. Az ál­talános gázolaj ára literen­ként 8 forint lesz. Változat­lan marad a háztartási tü­zelőolaj fogyasztói ára. Az üzemanyagköltségek növekedése miatt emelked­nek az áruszállítási tarifák. A taxi viteldíjak 30 szá­zalékkal nőnek. Változatla­nok maradnak az egyéb sze­mélyszállítási díjtételek. A faanyagok hatósági fo­gyasztói ára is változik. A fenyőfűrészáru ára átlago­san 16, a farostlemezek és faforgácslapok ára 19—30 százalékkal emelkedik. A faragott fenyőgerenda ára 33, a tölgy fűrészárué 49, a bükk fűrészárué 8, a nyár fűrészárué pedig átlagosan 37 százalékkal nő. A faanyagok áremelése általában az azokból készült késztermékek árszintjét is növeli. Nem emelkedik az ára a fából készült ablak­kereteknek, ajtóknak és a parkettának. A tűzifa fo­gyasztói ára is változatlan marad. A bútorok árszintje általában nem változik. Változatlan szintű­­ ártá­mogatás mellett is kisebb mértékben emelkedik né­hány gyermekbútor ára. Az ártámogatás növelésének kö­vetkeztében nem nő a járó­ka és a gyermekágy fo­gyasztói ára. (MTI) Nyerem­énybetétkönyvek sorsolása Az Országos Takarékpénztár tegnap, hétfőn Tatán rervJ­dezte a nyereménybetétkönyvek első negyedévi, sorrendben 115 sorsolását. A húzáson a március 29-ig váltott és a sor­solás napján forgalomban levő nyereménybetétkönyvek vet­tek részt. Mindazok a betétkönyvek, amelyek sorszámának utol­só három számjegye (számvégződése) megegyezik az alább felsorolt számokkal, az 1980. első negyedévi átlagbetétjük­nek a számok mellett feltüntetett százalékát nyerték. A nyereményösszeget a betétkönyvet kiállító OTP-fiók, postahivatal,­­vagy takarékszövetkezet április 18-tól fizeti ki (MTI)

Next