Délmagyarország, 1980. május (70. évfolyam, 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
4 Változások őrzői Harmincöt év, hetven plakát. Ez a címe annak a kiállításnak, melyet a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum anyagából rendeztek a Móra Ferenc Múzeum Horváth Mihály utcai Képtárában. Jellemezhető-e az utca művészetével, évenként két-két falragasszal a felszabadulásunk óta eltelt 35 esztendő megannyi politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális mozzanata?! Természetesen nem De hetven plakát — ha jól válogatták azokat a hatalmas mennyiségből — jelezhet fontos történéseket, utalhat tendenciákra, fő irányokra. A falragasz ugyanis a legdemokratikusabb művészeti ágak egyike. Célját, funkcióját, megjelenését tekintve mindenképpen közérthető, központilag ellenőrzött Tehát „hivatalos” álláspont tükrözője, akár tartalmát akár formai megoldásait figyelembe véve. Ez a hetven plakát azt mindenképpen bizonyítja, hogy két, jól elkülöníthető részre oszlik az elmúlt három és fél évtized, az 1960- as évek előtti és utáni szakaszra. Míg a felszabadulást követő másfél évtizedben a plakátművészet elsősorban a napi politika agitátora volt, addig az utóbbi évtizedekben művészi igényességű tájékoztatóvá vált. A korabeli jelmondatok, közhelyes ábrázolások, hosszadalmas szövegek, a politikai tartalom túlburjánzásának múltával módosultak a tematikai arányok és a plakát mindinkább az informálás, a tájékoztatás művészi közvetítője lett. A felszabadulást követő időszak romos házfalait, sebhelyes kerítéseit agitatív célzatú plakátok borították el. „Saját barlangjában végzünk a fasiszta fenevaddal!” — hirdeti a szöveg a rohamsisakbunkerben remegő karikatúra Hitler alatt „Gyökeresen tépi ki a reakciót a Magyar Kommunista Párt4*, olvashatjuk egy másikon, majd több“’plakát" idézi a sürgető építőmunka feladatait: „Takarítsd el a romokat!”, „Építsünk!”, „Termeljöbbet!” stb. E korszakból tán legjobb és legmaradandóbb Konecsni György nevezetes A kenyér itt kezdődik című alkotása, amely a munkásosztály és a parasztság érdekeinek szoros összefonódására utal korszerű, képi nyelven. A kor feszültségei is leolvashatók a plakátok „lázmérőjén”: „Enyém a föld, magamnak aratok” — mosolygó paraszt arca mellett a következő falragasz már felszólító módban fogalmaz: „Kaptál földet, adj kenyeret!” Ismét mellette pedig már egyenesen követel: „Lakat alá a feketézőkkel!” Fontosabb ez idő tájt a politika, a termelés, a társadalmi erők harca, mint a kultúra, így hát a három- és ötéves tervek plakátjai mellett elvétve fordul elő kulturális tematika. A hatvanas évektől egy egészen más plakátművészet teljesedik ki. Jellemzője ennek a gazdagodó tematika, az oldott ábrázolásmód, mind több kiváló alkalmazott grafikus jelentkezése. A politikai téma természetesen marad, de a direkt agitáció helyett a figyelemfelkeltés, a megdöbbentés a célja Jelszerűen, mellbevágóan fogalmaznak (Sok Ky neutronbomba-ellenes plakátjának expresszív, „tépett” grafikai megoldására vagy Kemény György Indokína-falragaszának sárga-fekete kontrasztjára, bomba- és felkiáltójelmotívumára gondolok). A termelés plakátjai áttételesebbek (az ötödik ötéves terv növekvő számjegyei), a kultúra jegyében született munkák sokszínűbbek (Filo Kiállítási napló Budapesti Művészeti Hetek pávamadara mellett Máté András filmplakátja jó példa erre). W, B A mind rangosabb magyar plakátművészet megoldási módjainak gazdag skáláját jelzi Hincz Gyula az 1918-as köztársaságra emlékező plakátjának grafikussága; a gyerekekhez szóló színes, kedves játékosság jellemzi Reich Károly nemzetközi gyermekévre készített rajzát. A festői hatásokra épít Schmall Károly 70-es nőnapi falragasza vagy Szyksynan Wanda az országos úttörő-találkozóra készített nyakkendővirága. Az emblémajelleget legpregnánsabban Konecsni György bravúros megoldása — a nők helsinki világkongresszusára — jelzi, s az ő nevéhez fűződik a tán legötletesebb elképzelés is: a szocialista alkotmány gondolatát két óva kéz között az Országház kupolájával fejezi ki. A fotós megoldás hatásos darabja Bakos István 1945—1975 című plakátja, melyen a két évszám plasztikus betonképéből készít műalkotást, a sokszorosítás technikájára utal „Faragó” csillagraszterpontokból megformált Lenin-portréja. így őrzik ezek a plakátok — mint egy kórlap — társadalmi életünk változásait Hímzett életfa Él-e, élhet-e a népművészet évszázados hagyománya; megőrizhető vagy még inkább megújítható-e egy-egy néprajzi ág napjainkban?! Sok-sok példa bizonyítja a lehetőségek széles spektrumát a divatjelenségektől egészen a bartóki szintézis magasságáig. Az előbbire természetesen többen vállalkoznak, az utóbbi magasságokat csak kevesen érik el. De van a lehetőségek között egy nagyon tisztes fennsík, ahol mind szebben és igazabbul virágzik újra a népi hagyomány. Ezt a fennsíkot járja dr. Szabó Imréné népi iparművész, akinek hímzéseiből a közelmúltban nyílt kiállítás Szegeden, a Juhász Gyula Művelődési Központ nagytermében. A békési táj, a Viharsarok hímzésvilágának kiváló ismerője és újraalkotója dr. Szabó Imréné. Rajzai, összegező munkái, gyűjtései bizonyítják, hogy magáénak tudja a magyar népi hímzések gazdag és változatos mintakincsét, öltéstechnikáját. Nyers színű, természetes vásznain, posztóin visszafogott, mély tüzű zöld, bordó, kék fonalakkal teremti újjá e táj motívumkincsét az egyszerű levél- és v virágmintákitól a kakasokig és szimbolikus életfákig. Egyszerre otthonos a futódíszítések alkalmazásánál, a népművészetre oly jellemző szimmetrikus szerkesztésnél, de a centrális ábrázolásoknál is. Térítők, szettek, párnák, falvédők, hímzett ruhadarabok, nyakékek, könyvjelzők, tarisznyák jelzik a funkció őrzését és gazdagítását, hagyományos futódíszítések a múlt tiszteletét, bordó-lila-rózsaszín fonalakkal hímzett térítők a megújító törekvéseket. Két évtizede lesz lassan, hogy a Békés megyei Kamutón dr. Szabó Imréné elsők között teremtett olyan szűkebb közösséget, népművészeti szakkört, mely egy országos mozgalom elindítója is lett. Kétszer nyert díjat az országos Kis Jankó Bori-pályázaton, 1971-ben lett népi iparművész, 1975-ig hetvenkét tanítványa vizsgázott Békés megyében, öt éve él Szegeden, s vezeti a Juhász Gyula Művelődési Központ népi díszítőművészeti szakkörét. Kiállítása bizonyítja, hogy nemcsak nagy elhivatottsággal, de kiváló szakmai tudással, művészi színvonalon is. Tandi Lajos Tejtermelők jutalmazása Növekedett megyénkben a tejtermelés, annak ellenére, hogy az állomány bővítése elmaradt a tervezettől A kistermelők idén 8 százalékkal tartanak kevesebb szarvasmarhát, mint 1978-ban. A nagyüzemi szarvasmarha-állomány is csak 1,4 százalékkal növekedett. A kevesebb tehén viszont több tejet adott Bálint Jánosnak, a Csongrád megyei Állattenyésztési és Takarmányozási Felügyelőség igazgatójának értékelő szavai után dr. Szilágyi Ernő, a Csongrád megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályvezetője adta át a jutalmakat a megyei tejtermelési verseny győzteseinek. Három kategóriában értékelték a gazdaságok eredményeit. A Derekegyházi Állami Gazdaságban adott a legtöbb tejet egy-egy tehén: 5096 kilogrammot. Második lett a Szegedi Állami Gazdaság, tehenenként 4814 kilogrammal. Harmadik a székkutasi Új Élet Tsz, 4189 kilogrammos hozammal. A száz hektár mezőgazdasági területre jutó tejtermelés kategóriájában a felgyői Alföldi Róna Tsz lett az első, száz hektáronként 99 571 kilogrammos eredménnyel. Második a röszkei Kossuth Tsz, száz hektáronként 54 783 kilogrammal. A tej hozam növelését jutalmazó kategóriában a pitvaros Felszabadulás Tsz lett az első, második pedig a makói József Attila Tsz. Az országos verseny különböző kategóriáiban második helyezést ért el a Hódmezővásárhelyi Állatorvostudományi Egyetemi Tangazdaság, a szegvári Puskin Tsz és a Gorzsai Állami Gazdaság. Különdíjat kapott a hódmezővásárhelyi Rákóczi Tsz. A kistermelők megyei versenyében a legtöbb tejet, 37 181 litert Benkő József hódmezővásárhelyi lakos értékesítette 1979-ben. A második helyezett Kormányos Sándor csengelei tsz-tag, 34 225 literes eredménnyel. A legmagasabb tejhozamot, 7430 litert Gallyas Ferenc hódmezővásárhelyi lakos tehene adta. A második legjobb eredményért 7071 literért Terhes János sándorfalvi lakos kapott jutalmat A megyei tanács mezőgazdasági osztályának jutalmát további hat kistermelő vette át. Az ünnepélyes eredményhirdetésen részt vett Keresztúri Istvánná, az MSZMP Csongrád megyei bizottságának munkatársa, dr. Szabó János megyei főállatorvos és Csupenszki István, a Csongrád megyei Tejipari Vállalat igazgatója. Csütörtök, 1980. május 1. Átadták a SZOT-díjakat Szerdán a SZOT-szállóban ünnepélyesen kiosztották az 1980. évi SZOT-díjakat. Az ünnepségen részt vett Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és Pozsgay Imre kulturális miniszter is. Virszlay Gyula, a SZOT titkára üdvözölte a kitüntetetteket, hangoztatva, hogy a szakszervezeti mozgalom messzemenően támogatja a művészetet, amely az embert, a munkát ábrázolja, a dolgozók tudatát formálja. Mint mondotta, a művész alkotó munkája nem öncélú tevékenység, értékét azon lehet lemérni, hogy azt mennyire tudják befogadni a dolgozók tömegei, hogyan formálja gondolkodásukat, magatartásukat, szemléletüket. Az ilyen művészet nélkülözhetetlen társadalmunk számára, s s ezért a szakszervezeti mozgalom ezt továbbra is támogatja. A SZOT-díjakat Gáspár Sándor adta át. SZOT-díjat kapott: Adorján Lajos, az Ózdi Kohász néptáncegyüttes vezetője, Aradi Nóra művészettörténész, Bokor László filmrendező, Galambos Tibor koreográfus, Gácl Rezső (Rodolfo) artistaművész, a Gyöngyössy Imre—Kabay Barna író-rendező alkotópáros, Inka László színművész, Ipper Pál újságíró Kakuczi Géza, a debreceni dolgozók általános iskolájának igazgatója, Kalló Viktor szobrászművész, Kapusi Rózsa, a Magyar Rádió főmunkatársa, Korai József zeneszerző-karnagy, Kiss István, a HVDSZ Liszt Ferenc férfikarának karnagya, Kovalik Károlyné ,Hegyi Imre, a Magyar Rádió alkotópárosa, Kovács Kati táncdalénekes, Lóránd Hanna színművésznő, Olcsói Kiss Zoltán szobrászművész, Raszler Károly grafikusművész, Tóth Béla író és Zelk Zoltán költő. Juhász Gyula-díjasok Elismerések szakszervezeti munkáért Az Eszperantó utcai székháziévig tegnap, szerdán rendezték meg az SZMT ünnepségét. Juhász Imréné, a szakszervezeti bizottság titkára köszöntötte az SZMT munkatársait, a szakszervezeti aktivistákat. Ott volt a megyei pártbizottság képviseletében Szögi Béla osztályvezető, a városi pártbizottságot Rigó Szilveszter osztályvezető képviselte. Az elnökségben foglalt helyet Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese is. A Mihálka György vezette Szakszervezetek Általános Munkáskórusának ünnepi műsora után Kovács Sándor, az SZMT titkára mondott beszédet. Azoknak, akik a munkásművelődésben, a szakmai és politikai műveltség fejlesztésében, a szocialista művészet megteremtésében kiemelkedő sikereket érnek el, évenként Juhász Gyula-díjat adományoz a Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa. Az idén két kollektívának ítélték a díjat, amelyet a tegnapi ünnepségen adott át Oláh Mihály, az SZMT elnöke. Vásárhelyi szocialista brigád, az Állatorvostudományi Egyetem tangazdaságának „Április 4.”, a vállalati Kiváló címet elnyert brigádja az egyik kitüntetett. Tagjainak eredményes gazdasági tevékenységéért, általános, szakmai, politikai műveltségük rendszeres fejlesztése és közéleti aktivitásuk alapján kapta a brigád a díjat, a vele járó emlékplakettet és pénzjutalmat. A Szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat „Bolyai" szocialista brigádjának tagjai példamutató gazdasági munkájuk, a vállalati brigádmozgalomban és a munkásművelődés terén évek óta végzett színvonalas tevékenységük alapján részesültek a kitüntetésben. A szakszervezeti mozgalomban végzett munka elismeréseként a Szakszervezeti Munkáért arany fokozatú kitüntetésben részesült: dr. Harmatos József, dr. Sipos Györgyné, Kiss Mihály, Megyaszai Imre, Kovács Katalin, Pusztai György, Veres János, Bogár Sándor, Pintér Ilona, Babik Ferencné, Papp József, dr. Tényi Mária, dr. Rácz János, dr. Papos Mihály, Harkai Vilmos. Az ezüst fokozatú kitüntetést kapták: Bukovics Béla, Farkas Istvánná, Bódi Ilona, dr. Cserniczki Gyuláné, Gyulai István, Nagy János, dr. Kovács Lászlóné, Dura Géza, Jójárt István, Terhes István, Bánfi József, Lantos Illés, Pataki Mária, dr. Kosztolányi Gyula, Mari Józsefné, Máté József, Juhász Sz. István, Vőneki Mihály, Pázmán István, dr. Veres József, Fórizs Józsefné, Matzing Mária, Sisa Zoltán, Lehelvári Sándorné, Nákófalvi József, Kohajda József, Rostás Ernőné, Nyíri Imréné, Molnár Györgyné és Szabó Aurél. A társadalmi aktivisták közül összesen 122-en a Szakszervezeti Munkáért oklevelet kapták. A tegnapi ünnepségen kapta meg Kiváló Dolgozó kitüntetését Kiss Jánosné és Daru Ernő. Kiváló Munkáért oklevelet kapott Raffai Zoltán és jó munkájukért számosan kaptak tegnap jutalmakat is. A SZOT elismerő oklevelét kapta a szakszervezeti mozgalomban végzett eredményes munkájáért Szabó Sándorné, a szegedi Férfi és Női Divatszaba Vállalat 3. számú fiókjának dolgozója. A kitüntetetteket a megyei pártbizottság és a megyei tanács nevében Szabó C. László köszöntötte. SZOT-díjas: Tóth Béla „Hetekig szabtunk a szalagfűrészen, porosak voltunk, mint a lisztes molnárok.*’ „Verekszünk naponta.. . Ha fülön kapom apámtól örökölt nagy gyalumat, őseim világegyengető szerszámát, egyenesbe hozom vele mindazt, ami görbe, kajsza, igaz útjainkról ferde süllyesztőkbe siklató.” Tóth Béla egyik legutóbbi kötetének (Gyaluvonások) az első, meg az utolsó lapjairól valók az idézetek. Onnantól — eddig kínálja magát a nem túl eredeti gondolat, s rest küzdeni jobbért a mások dolgáról számvetni mindig (hivatalból) kész elme. És mert való igaz: nagy útja volt a tanult asztalosnak, a nagy gyalutól a nagy gyaluig „Fényes szelek” jöttek, NÉKOSZ-kollégiumba, egyetemi előadótermekbe emelték, eszméltették önmagára, a világra. Megtudta, „nincs izgalmasabb munka az emberi lélek rejtelmeinek búvárlásánál”, idestova harminc éve ismeri ennek a gyönyörűségeit és a kínjait. Írásai, regényei, novellái hiteles és súlyos szavúak, légióként ezért szépek. Fedezetük van, érvényesek. Életküzdelem hitelesíti őket, ami tartott végig az úton, s most is, hiszen: „verekszünk naponta”. Szóljanak bár tápai révészekről, más vízen járókról, kocsisokról és kormányférfiakról — egy-egy tiszteletteljes főhajtás a dolgokat a két keze munkájával a világra szerkesztő ember előtt. Belülről ismeri a várost is, a múltját a mostani életét. „Móra Ferenc betűösvényein” nemrégiben végigvezette a mai lakóit, akiket S. E. „öreg könyvek őrizőjeként” és újak írójaként egyre szolgál. Kovács János sikere Gyöngyösön Gyöngyösön, az impozáns Mátra Művelődési Központban rendezte meg múlt héten a Kulturális Minisztérium, a Színházművészeti Szövetség és Heves megye tanácsa az első országos monodráma-fesztivált, ahol Sinkovits Imre, Bessenyei Ferenc, Bánfi György, Pécsi Ildikó, Csernus Mariann, Sütő Irén és Spányik Éva társaságában bemutatkozott Kovács János, a Szegedi Nemzeti Színház művésze is. Gerhard Dörfer és Anton Zettel monodrámáját, a Josef Lang cs. kir. hóhért elevenítette meg a zárónapon rendezett szakmai bemutatón, ahol a részt vevő szakemberek és a közönség egyöntetű elismerését váltotta ki, produkcióját a szakmai értékelésen a legjobbak között emlegették. A szegedi művész nagy sikert aratott a gálaesten is, ahol Móra-prózát és Petőfi- verset mondott, s adott ráadást, amit a közönség követelt. Május 5—9. Akadémiai közgyűlés A Magyar Tudományos Akadémia idei közgyűlését május 5. és 9. között rendezik meg — jelentették be szerda délelőtt a közgyűlésről tartott sajtótájékoztatón. A május 5-i nyitó napon az Akadémia elnökségének írásbeli beszámolóját — az elmúlt években végzett munkáról — Szentágothai János, az MTA elnöke, főtitkári beszámolóját pedig Márta Ferenc terjeszti be. Ugyancsak a közgyűlés nyitó ülésén adják át az Akadémiai aranyérmet és az Akadémiai díjat.