Délmagyarország, 1980. június (70. évfolyam, 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

4 Elismerések pedagógusoknak (Folytatás a 3. oldalról.) a siketek általános iskolájá­nak nevelő tanára, dr. Ve­csernyés Kár­oly­né, a tisza­­szigeti általános iskola ta­nítója és Vízvári Albertné, a Mező Imre általános iskola tanára. Miniszteri dicséretben ré­szesült: Báló József­né, a deszki általános iskola taní­tója. Bozsó Béláné, a tarjá­­ni II. számú óvoda óvónője, Doszpoly Sándorné, a Rózsa Ferenc sugárúti általános is­kola napköziotthon-vezetője. Fodor Istvánná, a Dózsa ál­talános iskola tanára, Frey­­burger Istvánná, az Ifjú Gárda nevelőotthon ápoló­nője, Gátfalvi Kristófné, a dorozsmai I. számú általános iskola tanítója, Gedai Fe­re­ncné, a hattyastelepi óvo­da dajkája, Germán Lajosné, a kü­bekházi általános iskola szakácsa, Gósz Jánosné, a Tisza-parti gimnázium admi­nisztrátora, Horváth Sándor, az öntödei vállalat szakokta­tója, Jenei Mária, a Kőrösy közgazdasági szakközépiskola tanára, Kiss Istvánná, a Földmíves utcai óvoda veze­tő óvónője, dr. Lapos Antal­­né, a Tömörkény gimnázium tanára, Meszlényi Lászlóné, a gedei általános iskola ta­nára, Nagy Miklósné, a fel­sőtagozatos nevelőotthon mo­sónője, Papp Tiborné, a Ge­ra Sándor általános iskola tanára, Pesti Lászlóné, a kis­teleki II. számú általános is­kola napközi otthonának fő­zőnője, Pécsi Lajos, a Ved­res István szakközépiskola tanára, Patrik József, a 600- as számú szakmunkásképző szakfelügyelő tanára, Pusz­taszeri­­ Miklósné, a Móricz általános iskola tanára, Rat­­kay Emese, a tarjáni IV. sz. óvoda óvónője, Rohonyi Éva, a Bebrits szakközépiskola ta­nára, Ruh Rózsa, a 624-es ipari szakmunkásképző ta­nára, Szécsi Szilveszterné, a Fodor József szakközépiskola igazgatóhelyettese, Szunyogh Istvánná, a szatymazi óvoda óvónője, Tary László, a Kő­rösy közgazdasági szakközép­­iskola hivatalsegédje, Tóth Istvánné, a balástyai Mun­kácsy általános iskola isko­latitkára, Varga Györgyné, a Tabán utcai óvoda vezető óvónője, Vám Sándorné, a pusztamérgesi általános is­kola tanítója, Veres Károly­­né, a városi tanács terv­osztályának főelőadója és Zombori László, az algyői általános iskola igazgatóhe­lyettese. Kiváló Pedagógus kitünte­tésben részesült s kitünteté­sét a Parlamentben vette át dr. Németh Kálmán, a JATE Ságvári gyakorló általános iskolájának igazgatója. A közlekedés- és posta­ügyi miniszter a budapesti ünnepségen adta át dr. Bal­la Györgynek, a szegedi Szik­lai Sándor középiskolai kol­légium igazgatóhelyettesének és Orosz Imrének, a Bebrits Lajos szakközépiskola mér­nöktanárának a Kiváló Munkáért kitüntetést, Heintz Bálintot, a Volán 10-es szá­mú vállalat oktatási osztály­­vezetőjét pedig miniszteri di­cséretben részesítette Ugyancsak miniszteri di­cséretet adományozott az építésügyi és városfejlesztési miniszter Németh Tibornak, a szegedi Rózsa Ferenc szak-,­középiskola gyakorlati okta­tójának. ... A könnyűipari miniszter Kiváló Munkáért kitüntetés­ben részeltette Elekes Jó­zsefnét, a szegedi textilipari szakmunkásképző igazgató­­helyettesét, Németh Gyulá­nál, a textilipari szakközép­­iskola gondnokát és Kónya Sándort, az iskola technikus­tanárát. A munkaügyi miniszter Kiváló Munkáért kitüntetést adományozott Dobai Dezső­nek, a 600-as számú ipari szakmunkásképző tanárának. Az egészségügyi miniszter tegnap Budapesten Kiváló Munkáért kitüntetést adomá­nyozott a Szegedi Orvostudo­mányi Egyetemről dr. Ba­­lázspiri Lajos docensnek, dr. Gecséné dr. Szekeres Lenke docensnek, dr. Cserhátiné dr. Pápai Ibolya adjunktusnak, dr. Takács István adjunktus­nak, dr. Thuránszkyné dr. Eperjessy Éva adjunktusnak és dr. Szász Károly tanár­segédnek. Miniszteri dicsé­retet kapott dr. Nagy Sán­dor docens, dr. Csíkos Mi­hály adjunktus, dr. Kozmá­r­né dr. Vona Ida, klinikai or­vos, dr. Kovács Béláné nyelvtanár és Gion Jánosné óvónő (valamennyien a SZOTE dolgozói),­­valamint Döme Dezsőné, a Kossuth Zsuzsa egészségügyi szakis­kola szakoktatója. A kulturális miniszter Ki­váló Munkáért kitüntetést adományozott Csaplár Angé­lának, a Dugonics általános iskola tanárának és dr. Riesz Bélánénak, a Liszt Ferenc zeneiskola tanárának. A kohó- és gépipari mi­niszter ugyancsak Kiváló Munkáért kitüntetésben ré­szesítette . Zöldi Kovács La­­jost, a Déri Miksa szakkö­zépiskola igazgatóhelyette­sét és Vlasics Kálmánt, az iskola műszaki tanárát Ma, vasárnap szegedi nap lesz a Dugonics téri könyv­­pavilonok körül Délelőtt fél 10-kor kiállítás nyílik a idegen nyelvű könyvesboltban Könyvélmények agyagban címmel Tíz órától a Szege­den megjelenő Kincskereső című gyermekirodalmi folyó­iratban megjelent írásokból válogatott műsorral lép fel a Béke utcai általános iskola Kincskereső köre, majd a Balázs Béla Úttörőhöz báb­­szakköre szórakoztatja a leg­kisebbeket. Délután 3 órától a Tiszatáj mutatkozik be, a rendezvénypavilonnál. Ott lesznek a szerkesztőség kép­viselői: Tóth Béla, Mocsár Gábor, Fillöp János,­­Annus József és Vörös László. A Tisza­-parti gimnázium iro­dalmi színpada Csokonai Karnyónéját mutatja be Délután 4 órakor a 70 éves Délmagyarország szerkesz­tőségének képviselőivel talál­kozhatnak az érdeklődők. Az egyetemi tánccsoport műso­rával ér véget délután 6 órakor a szegedi nap. Holnap, hétfőn a szépiro­dalmi napon író-olvasó ta­lálkozókat, rendhagyó iroda­lomórákat és dedikációkat tartanak. Szakonyi Károly délelőtt a Tömörkény gim­náziumba látogat, délután az A­FIT vendége lesz, majd fél 6-kor az odesszai fiókkönyv- A könyvhét szegedi programjából tárban találkozik olvasóival Raffai Sarolta három re­gényt magába foglaló könyv­heti kötetét dedikálja fél 1- kor a könyvtéren, majd a DEFAG-hoz látogat, délután fél 5-kor pedig a Juhász Gyula Művelődési Központ­ban vesz részt író-olvasó találkozón. Balázs Anna dél­után 3 órakor a Komplett Ruházati Vállalathoz láto­gat, majd 5 órakor az algyői olvasókkal találkozik. A So­mogyi-könyvtár olvasótermé­ben délután 6 órakor Dobai Péter lesz a vendég, e talál­kozót követően a Móra Fe­terc Múzeum dísztermében levetítik Huszárik Zoltán Csontváry című filmjét, melynek egyik forgatókönyv­írója Dobai Péter volt Kedden, a zenei napon A magyar néptánchagyomá­nyok című kötet szerkesztő­je, Lelkes Lajos és egyik írója. Martin György látogat Szegedre, 11-től dedikálják a kötetet, délután 6 órakor a Somogyi-könyvtár olvasóter­mében pedig élő illusztrá­ciókkal mutatják be azt Délután fél 5-kor az ÉDOSZ táncegyüttes ad műsort a Dugonics téri szökőkút szín­padán. Este 8 órától a zenélő szökőkútnál bemutatják az új, egyórás komoly zenei programot. A műsorban tíz mű részlete hangzik el Aki a szerzőket és a művek cí­mét megfejti, június 6-ig nyílt levelezőlapon juttassa el a városi tanács művelő­désügyi osztályára. A sike­res megfejtők értékes könyv­­utalványokat nyernek. Zenei verseny Két év után ismét zenei versenyt rendez Gyula. A szombaton kezdődött kétna­pos hangszeres vetélkedőn a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola öt tagozatának ti­zenhárom párosa verseng az értékes díjakért — az első helyezett jutalma tízezer fo­rint A gyulai versenyre öt budapesti, négy pécsi, két szegedi és egy-egy debreceni. valanúfit_ győri _ Xói_plás ja-ré* jutott dlu kiírás alap­ján Mozart­ Beethoven, a romantikusok és huszadik századi zeneszerzők műveit szólaltatták meg. Az Erkel Ferenc születésének százhet­venedik évfordulója tisztele­tére meghirdetett II. Gyulai Zenei Verseny vasárnap a művelődési központban gá­lakoncerttel és díjkiosztással fejeződik be (MTI) Vasárnap, 1 W6. június 1 Operánk öröksége Tartós öröksége a Szegedi Nemzeti Színháznak, hogy operája virul, miközben gyengélkedőn a próza. Hi­vatalos és félhivatalos ér­tékelések, politikai és álla­mi testületek elemzései, összefoglalói dokumentál­ják időről időre, amit úgy­szólván emberemlékezet óta rögzít a köztudat. S legföl­jebb átmeneti periódusokra módosul az arány, hogy a prózának adódnak fölvilla­násai, ám a későbbiekre lé­nyeges és huzamos konzek­venciák nélkül, ezért inkább kivételszámba menően, me­lyekről szoktuk volt mon­dani, a szabályt erősítik. El­húzódó jelenségről van te­hát szó, hosszasan szemlél­ve a fénytörést, elbizonyta­lanodik az ember. Vajh csupán az opera árnyéka nyomasztja a prózát ily ki­tartó válsággal, vagy tény­legesen, in concreto, vérsze­gény . Illetve: nem attól szebb netán az operameny­asszony, hogy a prózavőle­gény csúnyácska szegény?­­ Mert a két fundamentális tagozat mindenkori állapota nem függetleníthető egy­mástól. Közös igazgatás, ve­zetés, szervezés, irányítás alá tartozik, gazdálkodása, költségvetése is ugyanabból a zsebből történik. A per tulajdonképpen még akkor dőlt el, hogy a felszabadu­lás után először talpraállt vidéki színházhoz, a szege­dihez, erős társulatszervező, meghatározó művészegyéni­ségnek Vaszy Viktor került. Operateremtő karmester te­hát, s nem rendező, jellem­­színész vagy mondjuk tán­coskomikus. Igaz, rövid, de annál látványosabb ered­ményeinek dacára hamar fölszámolták a színházi ope­rát. Vaszy eltávozott a fő­városba, s ekkor hegemón szerephez jutva a próza ad­dig, s azóta sem tapasztalt fénykorát élte-élhette. A későbbiekben újraszervezett opera azonban Panlusz Ele­mér, Rubányi Vilmos értő gondoskodása folytán szár­ba szökkent megint, a vis­­­szaérkező Vaszy Viktor szí­ve pedig miután az egész színház vezetése az ölébe hullott — megérthető ön­védelemből hazahúzott, az operai tagozatot fejlesztette inkább, akár a próza rová­sára. E tendencia nyomta rá bélyegét (ismételnénk: át­meneti kivételekkel) a sze­gedi színház fejlődésére ak­kor is, midőn Vaszy elvitat­­hatatlanul elsőrangú, pro­duktív jelenléte már csak közvetve érvényesülhetett s a zeneigazgatói székből be­folyásolta az egész társulat struktúrájának formálását, fejlesztés arányait Próza­igazgatóink, főrendezőink lelke rajta, ha végső­­ soron napjainkig elhúzódó tünet: féloldalas a Szegedi Nem­zeti Színház. Időszerűnek tetszenek eldönteni lassacs­kán: szükségük van egyéb, talán erős, legalább az ope­rával egyenértékű dráma­­színházra vagy sem. Mert a háromtagozatú fölállásból nem következnék szigorúan — más kérdés persze, hogy a város művészeti életének színvonalából, múltjából-je­­lenéből, tehát tradícióiból és létező igényeiből, feltét­­lenül 2. Az idei bemutatók végé­re érkezvén, pár napja a prózáról igyekeztünk diag­nózist adni. Milyen volt az operai évad? Kézenfekvő­nek látszanék műsorpoliti­­kája felől közelíteni ezt te, ám a kiválasztás, a program összeállításának súlya, hord­­ereje, hasonlíthatatlanul nyugodtabb, egyszerűbb, felhőtlenebb tervezésre ad módot az operában, mint a dráma­játszásban. Ama egy­szerű oknál fogva, hogy míg a próza bemutatóit szinte kizárólag eredeti, vagy he­lyileg merőben újnak szá­mító darabok bőséges, úgy­szólván követhetetlen gaz­dagságú irodalmából kell fölkutatni, miként tűt a szénakazalban — az opera viszonylag zárt, behatárolt, jószerivel állandó reperto­árból táplálkozik, döntően abból a romantikus-klas­­­szikus és csak mérsékelten modern anyagból, mely a világon mindenütt körvona­lazza az operaegyüttesek műsorstruktúráját. Némi túlzással szokták mondani, hogy az operatársulatok csupán fölújítanak előadáso­kat; a kérdés mindössze az, milyen régről és mennyi pénzből, vagyis hány pró­bával, új szereplővel, men­­­nyiben más kiállításban. A szegedi operakultúra régóta sajátos színfoltja a hazai operajátszásnak. Meg­különböztető ismérveit. Ka­rakterét még Vaszytól kap­ta örökül. Aki a lehetősé­gekhez képest széles reper­toárt épített ki a szakmá­ban bevett, elfogadott stí­lusirányoknak jellegzetes darabjaiból, miközben elfe­ledett klasszikus műveket és mostohán kezelt, hallgatásra ítélt 20. századiakat fedezett föl, s mutatott be közülük nem egyet hazánkban első­ként Az ő kezét fogva in­dult hát járt utakon. Pál Tamás: S*bár az idei évadra sem jutott modern mű (Né­meth Amadé Villonja volt az utolsó ilyen premier 1977-ből, azóta csak felújí­tásra vállalkoztak Vántus Aranykoporsójával), a fölfe­dezés izgalma, romantikus­klasszikus anyagból, követ­kezetesen Szegedre vonzza­­vonzotta az országos figyel­met. A tavalyi szezonban Verdi fiatalkori operáját, a Giovanna Darcó­t meg a Falstaff témapárját, Nicolai Windsori víg nőkjét halász­ta ki félig-meddig az isme­retlenség homályából a sze­gedi opera — idén Donizet­tivel folytatták a sort, az Anna Borenával. Régi adós­ságát rótta le a város kő­színháza Erkel operájának, a szabadtéri játékokon nép­szerű Bánk bánnak műsor­ra tűzésével; a Szöktetés a szerájból Pál Mozart-ciklu­­sának föltehetően utolsó láncszeme (hacsak nem ve­szi elő hajdanról a Varázs­­fuvolát, s az Idomeneót még), végül a negyedik pre­mier, a Pillangókisasszonyé­ sem számít az Anna Bole­­nához hasonló nóvumnak, legalábbis maga a mű nem, a rendezése-tervezése, új szereplői avattak bemutató­vá. Tudatos mozzanata a műsortervezésnek, hogy a repertoárból ezúttal Doni­zetti darabjait újították föl az Anna Bolena mellé, s egyazon évadban tartották színpadon a „két Falstaffot". Kívülük azonban csak a Traviata felfrissítésére fu­totta, az évadrepertoár kí­nálata így szűkösebb bizony annál, amivel hajdanán ké­nyeztették a helyi operaba­rátokat. Igaz persze, a nagyszínházban. 3. Mert ami átok korábban a prózát sújtotta, utóbb az operistáink idegeit borzolja­ a színpad. Kényszerű albér­letük a moziban nem ígér szórakoztatóan rövid víken­­det, dicséretükre legyen mondva, mégis tűrik vitézül. Különösebb megrázkódtatá­sok nélkül vészelték át a ki­telepítés viszontagságait, hogy gyengébb minőségű a szükséglakás, mi több, tisz­tességesen sikerült belakni­­ok, s még jó képet is vág­nak hozzá. A Zenés színház szűk színpadán leckét kap­nak a „lakberendezők”, rendezők, díszlettervezők, de át kell programozni játéku­kat az énekeseknek, szólis­­táknak, kórusnak is. Hor­váth Zoltán egy-egy pro­dukció előkészítéséhez a bűvészek mágikus tudomá­nyával szeretkezik föl oly­kor, kivált, ha tömegjelene­­teket kell úgy beállítania, hogy miközben a muzsika táplálja, a látszat ne kísért­se a néző illúzióit Fényef­fektusokkal, vetítéssel, a szemfényvesztésig gyakorla­tias szcenikával sok nehéz­ségen tudtak úrrá lenni, az előadások küllemére általá­ban aligha lehet panasz. S összességében a zenei megvalósításokra sem, leg­följebb a Bánk bánnal pro­dukált a szegedi opera saját színvonala alatt. A premie­rek értékelésére azon mele­gében szoktunk vállalkozni, amikor is egyebek között érzékeltettük már bizonyos szerepkörök ellátottságának egyenetlenségeit. Ezzel ös­­­szefüggésben csak annyit: pezsdítően hatott, általános megelégedésre szolgált a vendégkarmesterek jelenlé­­te, az olasz Bruno Campa­­nella közreműködése a Do­nizetti-bemutatóhoz, a szom­bathelyi Petró Jánosé a Pillangókisasszony, a görög Trikolidiszé a Traviata elő­adásain. Mindazonáltal a műfaj sajátos hatásmecha­nizmusának okán szívesen vennénk, ha több énekes szólista is vendégeskednék a produkciókban, ne csal; kényszerűségből, a váratlan helyzeteket mentő, gyors beugrással. Nikolényi István A Közalkalmazottak Szakszervezetének megyei küldöttértekezlete A Közalkalmazottak Szak­­szervezete megyei küldöttér­tekezletét tegnap, szomba­ton tartották Szegeden, a megyei tanács székházában. A résztvevőket dr. Nagy Máté, a Közalkalmazottak Szakszervezete Csongrád megyei bizottságának elnöke köszöntötte. A tanácskozás elnökségében többek között helyet foglalt dr. Prieszel Olga, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Köz­­alkalmazottak Szakszerveze­tének főtitkára, dr. Horváth Károlyné, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője, dr. Kovács István egyetemi ta­nár, a Közalkalmazottak Szakszervezete országos el­nökségének tagja. dr. Petrik István, a megyei tanács ál­talános elnökhelyettese. Ko­vács Sándor, az SZMT tit­kára. Molnár Sándor, a nép­front megyei titkára. Kul­csár Péter, a KISZ megyei bizottságának megbízott első titkára. A küldöttértekezlet először megvitatta és elfogadta az elmúlt ötéves munkát érté­kelő jelentést, amelyet dr. Bíró Lajos, a Közalkalma­zottak Szakszervezete me­gyei bizottságának titkára terjesztett elő, majd elfo­gadta a számvizsgáló bizott­ság jelentését is. Dr. Bíró Lajos beszámo­lójában foglalkozott a szak­­szervezet nevelő funkciójá­val, a dolgozók munkakörül­ményeinek javításával, az államigazgatás egyszerűsíté­sével, a munkahelyi demok­ráciával, a politikai oktatás fontosságával a dolgozók üdülésével, pihenésével, a bizalmik feladataival és a következő időszak legfonto­sabb teendőivel. Az előterjesztés után fel­szólalt Balogh Sándorné dr.. dr. Polcz Emil, dr. Modo­­róczky Edit, dr. Csikós Fe­renc, Dudás Lászlóné, dr. Olasz Sándor, Ábrahám Bé­láné, Kovács Sándor, Gila Antalné, dr. Petrik István. Lippai Jánosné. dr. Horváth Károlyné. dr. Kovács István. Dr. Horváth Károlyné, a megyei pártbizottság nevé­ben köszönetét fejezte ki a szakszervezeti tisztségvise­lőknek társadalmi munkáju­kért. Elismerte az eredmé­nyeket, és hangsúlyozta, hogy egységes, cselekvő rész­vétellel kell megvalósítani pártunk XII. kongresszusá­nak és a megyei pártértekez­­letnek a határozatait. A küldöttértekezlet meg­választotta a Közalkalma­zottak Szakszervezetének Csongrád megyei bizottságát, a megyei számvizsgáló bi­zottságot, valamint a Szak­­szervezetek Megyei Tanácsa küldöttértekezletére és a Közalkalmazottak Szakszer­vezetének IX. kongresszusá­ra a küldötteket. A Közal­kalmazottak Szakszervezete megyei bizottságának titkára ismét dr. Bíró Lajos, elnöke ismét dr. Nagy Máté lett

Next