Délmagyarország, 1980. szeptember (70. évfolyam, 205-229. szám)

1980-09-02 / 205. szám

Párt- és állami vezetők távirata a VSZK nemzeti ünnepe alkalmából LE DUAN elvtársnak, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának; NGUYEN HUU THO elvtársnak a Vietnami Szocialista Köztársaság ügyvezető elnökének; TRUONG CHINIV elvtársnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság nemzetgyűlése állandó bizottsága elnökének; PHAIW VAN DONG elvtársnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnökének. Kedves Elvtársak! Hanoi, az ország függetlensége, szuverenitása és területi sérthetetlensége megvédéséért folytatott harcával. Támogatjuk az indo­kínai országok összefogását a társadalmi haladás, a nemzeti felvirágzás, a béke és a biztonság érdekében. Elítéljük az impe­rialista és más reakciós erők aknamunká­ját, fenyegetéseit és provokációit a Viet­nami Szocialista Köztársaság és a térség többi állama elleni Meggyőződésünk, hogy a vietnami nép a jövőben is sikeresen teljesíti a szocialista építés feladatait, megvédi hazáját és szo­cialista vívmányait. Örömmel állapítjuk meg, hogy pártjaink és országaink sokoldalú kapcsolatai gyü­mölcsözően fejlődnek a marxizmus—leni­­nizmus és a proletár internacionalizmus elvei alapján a két nép és a szocializmus egyetemes ügye javára. Nemzeti ünnepük alkalmából további si­kereket kívánunk önöknek, a vietnami népnek, a Vietnami Szocialista Köztársa­ság felvirágoztatása, a társadalmi haladás és a béke érdekében kifejtett tevékenysé­gükhöz. Budapest, 1980. szeptember 2. KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; LÁZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke; APRÓ ANTAL, a Magyar Népköztársaság országgyűlésének elnöke ★ A Vietnami Szocialista Köztársaság nem­zeti ünnepe, a független, demokratikus Vietnam létrejöttének 35. évfordulója al­kalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Nép­köztársaság Elnöki Tanácsa, Miniszterta­nácsa és országgyűlése, egész népünk és a magunk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önöknek, a Vi­etnami Kommunista Párt Központi Bizott­ságának, a Vietnami Szocialista Köztársa­ság nemzetgyűlésének, kormányának és a vietnami népnek. A magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép tisztelettel tekint azok­ra a történelmi jelentőségű vívmányokra, amelyeket a Vietnami Kommunista Párt vezetésével a vietnami nép a külföldi gyarmatosítók és agresszorok ellen vívott hősies harcával az ország függetlenségé­nek és­ hazája egységének megteremtésé­ben elért. Napjainkban Vietnam népe eredménye­sen munkálkodik a szocializmus felépíté­sén, a Vietnami Kommunista Párt IV. kongresszusa határozatainak megvalósítá­sán. Széles körű nemzetközi elismerést vált ki a Vietnami Szocialista Köztársaság aktív külpolitikája, a forradalmi és anti­­imperialista erőkkel folytatott együttmű­ködése. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béketanács, a Magyar Szoli­daritási Bizottság, a KISZ KB, a Szakszer­vezetek Országos Tanácsa és a Magyar Nők Országos Tanácsa az ünnep alkalmá­ból táviratban köszöntötte vietnami test­vérszervezetét. x Szolidárisak vagyunk a vietnami népnek Sajtókonferencia Budapesten Népek világparlamentje I­­ I­r­o­m a békéért • Budapest (MTI) Méreteit és politikai jelen­tőségét tekintve is a legna­­gyobb szabású nemzetközi de­monstráció a Béke-világta­­nács idei programjában a szeptember 23. és 27. között Szófiába összehívott „Népek világparlamentje a békéért”, amelynek az emberiség most legégetőbb sorskérdéseiről rendezendő tanácskozássoro­zatára mintegy kétezer de­legátus érkezik a világ min­den tájáról. Romesh Chandra, a Béke­világtanács Magyarországon tartózkodó elnöke közölte ezt hétfői sajtókonferenciá­ján, amelyet az Országos Bé­ketanács hívott össze a Ha­zafias Népfront Belgrád rak­parti székházában.­­ A szó­fiai világtalálkozó nemzet­közi előkészületeinek és programjának ismertetése előtt Romesh Chandra utalt arra, hogy már jóideje nemzetközi békenap a vilá­gon szeptember 1-e, amely örök mementó az e napon megkezdődött második vi­lágháborúra, s egyben a fa­sizmus még ma sem meg­­nyugvó mesterkedései ellen fellépésre serkent. — E nap­tól kezdve a Béke-világta­­nács a földkerekség minden jóakaratú emberét szervezett összefogásra hívja fel, és mozgósítja a kiéleződött nemzetközi helyzetet még veszélyesebbé tevő lépés, az Egyesült Államok elnökének 59. számú üzenete ellen, ez — mint ismeretes — kilá­tásba helyezi az úgynevezett korlátozott nukleáris háború indításának lehetőségét Nincs józanul gondolkodó ember, aki ezt a képmuta­tóan kiagyalt fogalmat s még inkább a vele palás­tolt erőfitogtató lépést, nuk­leáris fenyegetőzést elfo­gadhatná. Éppen e gondokkal terhes — az enyhülés korábbi idő­szakának eredményeit súlyo­san veszélyeztető — idő­szak, a 80-as évek béke­­munkájának, a BVT világ­méretű társadalmi bázisra épülő stratégiájának a kol­lektív kimunkálására lesz hi­vatott a „Népek világparla­mentje a békéért” — hang­súlyozta Romesh Chandra, majd elmondta: Eddig 130 országból je­lezték részvételüket, általá­ban magas szintű küldöttsé­gek. Új vonásként állapít­hatta meg a világparlament nemzetközi előkészítő bizott­sága, hogy minden korábbi­nál nagyobb számban, na­gyobb politikai potenciált képviselve iratkoztak fel ..a delegációk soraiba a nem­zeti békemozgalmak”, a nemzetközi békeszervezetek képviselőivel együtt politikai pártok, szakszervezetek kül­döttei, törvényhozó testüle­tek tagjai. Minden konti­nensről érkeznek hivatalos küldöttségek. Elismeréssel szólt a sajtó­­konferencián Romesh Chand­ra arról, hogy élénk nem­zetközi visszhangot keltett, minden kontinensen kedve­ző fogadtatásra talált az a „Budapesti felhívás”, ame­lyet ez év májusában a ma­gyar fővárosban rendezett üléséről adott ki a Béke­világtanács elnöksége, így fordulva a világ népeihez. ..Vigyázat, háborús veszély!” Az emberek mind jobban megértik. — nemes feladata a békemozgalomnak is meg­értetni velük —, hogy mind­annyiunkon múlik az eny­hülés megmentése. Mind­annyiunk dolga küzdeni a leszerelési tárgyalások foly­tatásáért, a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok igazságos rendjének kialakításáért. A sajtókonferencián Se­bestyén Nándorné, az Or­szágos Béketanács elnöke bejelentette, hogy nemzeti békemozgalmunkat, társa­dalmunk minden rétegét képviselve 20 tagú magyar küldöttség utazik majd a bolgár fővárosba. A szolidaritás jelentősége (Folytatás az 1. oldalról.) — A szolidaritás — mon­dotta — a dolgozó emberek, a népek magas erkölcsi érté­ket hordozó törekvéseinek ér­tését és vállalását jelenti. Olyan fontos alapkövetelmé­nye van, mint a társadalmi, nemzeti és egyéni szabadság, s ebből adódóan küzdelem minden olyan törekvés ellen, amely ezt a nemes célt gátol­ja, illetve veszélyezteti. A szónok részletesen szólt a fasizmus elleni harcról, vázolta a küzdelem legfonto­sabb állomásait, idézve azt a hősiességet, amit a szovjet emberek tanúsítottak a II. világháború során. Emlékez­tetett arra, hogy a szovjet emberek ma is a béke védel­mének első vonalában áll­nak, állhatatosan védik mun­kájuk eredményeit, s min­dennapi tetteikkel építik a békét. Következetesen lelep­lezik az újfasizmus felbuk­kanását bárhol a világon. Szenvedések árán értette meg a világ, hogy a fasiz­mus, a béke ellenségei elleni küzdelem nem egy, vagy egyes népek ügye. Ebből kö­vetkezik, hogy a fasizmus el­leni harc csak a legszélesebb demokratikus összefogással lehet sikeres és eredményes.­­ A szolidaritás ezernyi szállal kötődik a valósághoz, a munkánkhoz és a világ mai életéhez — folytatta. Ez a valóság meghatározza a szo­lidaritás módszereit is. A mai valóság értelmezésében fokozott figyelmet kívánunk fordítani azokra az országok­ra, amelyek nemrég nyerték el függetlenségüket. Sokolda­lúan támogatjuk ezeknek az országoknak forradalmi vív­mányait, leleplezzük az elle­nük irányuló imperialista mes­terkedéseket. Az antiimpe­­rialista és szolidaritási akció keretében kinyilvánítjuk ak­tív szolidaritásunkat a gyar­matosítás, az újgyarmatosí­tás, a fajüldözés, a nemzet­közi imperializmus ellen irá­nyuló népekkel és felszabadí­tó mozgalmakkal. — A Helsinki egyezmény aláírása a békéért folytatott harc jelentős állomása volt — mondotta befejezésül. Hel­sinki szelleme azonban a világ haladó erői szá­mára nem dátumot jelent, hanem a békét, a leszerelés, az enyhülés folytatását. A megnyitó beszéd elhang­zása után Hajdú-Bihar me­gyei együttesek adtak mű­sort. Kedd, 1980. szeptember 2 [.tfíírási sugérzés AKI HAJNALTÓL esti csillagnyílásig .Jó 700 kilomé­tert zötykölődik a buszon, még a kellemes nyaralás re­ményében sem látja valami rózsaszínben a világot. Mire letenyei vámosaink furcsa tárgyilagosságát megemészt­ve (velünk másfél órát sző­röztek, miközben három jár­gány népét átengedték vizs­gálat nélkül) a szomjúságtól elkámpicsorodva, sajgó-ropo­­gó derékkal megérkezik Ra­­bacba (Fiumétól 53 kilomé­terre az Isztriai félszigeten), már csak az ágyika érdekli. Szerencsénkre a jugoszláv ügyintézők negyedórán belül kézbe adták a szobakulcsot. A Hotel Mediteránban min­den klappolt, a soványzse­­bű üdülőknek sem lehet rá panaszuk. Talán csak annyi, hogy nagy a lárma körülötte. Erről azonban nem a ven­déglátók tehetnek, hanem azok, akik még éjfél után is úgy nyerítettek a főbejárat előtt, hogy hangjukat csak a nők visítozása, s egy-egy au­tó bőgetése múlta fölül. Alig­hanem nyugatnémetek vol­tak, mert becsületemre, én hat nap alatt egyetlen DDR- jelzésű kocsit sem láttam a környéken, ellenben a D-s Mercédeszek, BMW-k, For­­dok, Opelek és egyéb világ­márkák ellepték minden lé­tező sétányt, útszegélyt, fa­árnyékot. Szóval elég nyo­morult érzések közt mentett meg hajnal felé az álom. Nem fogadhatjuk el a dol­gokat úgy, ahogy elsődlege­sen megmutatkoznak. A magvasabb igazság mélyeb­ben rejtőzik, s zárkózottsá­gában nehéz hozzárférni. De vajon lehetséges-e néhány nap alatt belátni a rejtettebb zúgokba^s féreg itt, ahol ko­rántsem . Valószínű élet zaj­­lik, hanem a pénzzel föltán­­kolt külföldiek grasszálnak? Az útra készülődés közben olyan könyvet néztem át, amely fél évi nézelődés után íródott Jugoszláviáról, még­is alig mondott többet róla,­­mint egy átlag bédekker. Aligha van tehát számomra más lehetőség, mint elmon­dani azt, ami nem hullott ki belőlem, s amit szívesen he­lyezek el emlékeim tárházá­ban. Igazi nagy élményem volt, hogy Rabacban nincsenek szúnyogok. A tudósok bizo­nyára ismerik ennek okát, tény azonban, hogy ezek a ronda férgek elkerülik a Kvarner-öböl tájékát. Annál több a kabóca. Ezek a szár­nyas rovarok esténti éne­ke igen szórakoztató, csilla­pítja a idegeket, s altatónak is kitűnő. Reggeli sugárzásban a ten­gerpart teljes nyugalmat áraszt. Itt szélesebben moso­lyog a nap, derűje elöl szin­te menekülnek a morózus felhők. Száz lépésnyire a szállodától már megmártóz­hat, aki akar. Ebben a kis beszögellésben nem verik fá­radhatatlan hullámok a szik­lás partszegélyt — a víz tisz­ta tükre szelíden gyűrűzik folyton, a szél is alig fodroz­za, s nem tűr meg a hátán semmilyen mocskot. A parti flóra fölül sirály cikázik a valószínűtlenül kék tenger fölé, mozdulatlan szárnnyal köröz, majd fordul és csőrrel belevág prédája után a víz­be. A távolban vitorlák im­­bolyognak, egy-egy széllovas siklik akadálytalanul, s kin­­tebb, a nyílt víz tarajai közt apró halászbárkák ringatóz­nak. A parton zsúfoltan süt­kérezik olyan hangulatot keltenek, mint egy impres­­­szionista festmény. Ha a bokrok alatt nem túráztatná­nak az autósok és a vízisízők motorjai sem üvöltöznének, Rabac alighanem a legesz­ményibb üdülőhelyek egyike lehetne. A kis város most alakul nevezetes helységgé. Egy domb tetejére települt, s tet­szelgőn nézegeti magát a szélesedő, kitárulkozó vízben, mint Nárcisz. Házai, mint megannyi fecskefészek ta­padnak a kapaszkodókra, a tetők piros cserepei, a ve­randák félkörívei, a tarka­barka zsalugáterek ékszer­ként tündökölnek a tűző nap alatt. A szállodák elegánsak, az utak simák és tiszták és hajnalonta frissen locsoltak. Este villanyfényes korzó, a nők gyerekkel vagy kutyá­val, a férfiak nőkkel, vagy nyalkán feszítve egyedül. Vendéglő lépten-nyomon, de vendég csak módjával, mert az árak borsosak. A lángos cukrozva tíz dinár, egy limo­nádé ugyanennyi. Egy üveg sörért 20, nagy korsóért 12 és fél dinárt kérnek. A fekete­kávé tíz-tizenötbe kerül, at­tól függően, hogy hol szür­­csölik. Harminc dinárért haj­csatot, négyszáznegyvenért Adidas-inget lehet kapni, s a képes levelezőlap hol kettő, hol három dinár, plusz a bé­lyeg. Az újságárus bódék­ban csak nyugatnémet ma­gazinok kaphatók. Újvidéki Magyar Szót egyetlen helyen egyetlenegyszer láttam ,négy­­dináros áron. Híréhségünket enyhítette, hogy este hétkor már a zsebrádión is tisztán bejött a Kossuth adó. KIRÁNDULÁS Pulába és Rovinjba. Szőlőskertek és csacsifogatok mellett húzunk el, szemet gyönyörködtető a vidék. Kúp alakú hegyecské­­ken itt is, ott is várfalakkal övezett házcsoport magaso­dik ki a gyümölcsfás hajla­tokból, középütt román stílu­sú harangtorony nyurgul az égre. Ilyen a Rábáétól öt ki­lométerre ékeskedő Labin is. A 300 méter magas dombról kecses kampanile szemlélő­dik, s a környező hegyek vál­lai közt kilát a kéklő Adriá­ra éppúgy, mint észak felé a ragyogó mezőkre. Labin óvárosából érzékelhetünk va­lamit belső Isztria várroman­­tikus tájaiból, sajátságos han­gulatából. Idegenvezetőnk adatokat sorol Jugoszláviáról, hogy négy és félezer dinár az át­lagkereset, de ez alig mond valamit, mert sokan kényte­lenek beérni kétezerötszáz­zal; hogy a második világhá­ború alatt minden tizedik ember életét áldozta a ha­záért; hogy az idegenforga­lom évi bevétele egymilliárd dollár, ám a szkopjei föld­rengés hetvenmilliárdos kárt okozott; hogy a iwjgati tő­kéből épü­lt szállodák bevéte­lének 51 százaléka illeti Ju­­goszláviát. Pula, római kori arénájá­val emlékezetes marad, ha Rovinj talán még maradan­dóbbat nyújtott. Egymásra zsúfolt házait hízelegve nyal­dossa a tenger, szűk utcács­káinak varázsánál csak a Szent Eufémia-templom fog­ja meg jobban a turistákat. A bazilikális stílusú istenház masszív pillérei, a három templomhajót félköríves bol­tozattal összekötő oszlop­sorok közt érdemes elidőzni és tűnődni a középkor párat­lan építőművészetén. A vá­ros piacán már lehangolóbb a kép. Ha csupán a zöldség­­árakat nézzük, meglepő­dünk: az almának 60, a gö­rögdinnyének 20, a szilvának 40, az uborkának 30, a zöld­paprikának 40, a szőlőnek 70 dinár kilója. Egy üveg kola huszonkét dinár, egy fagylalt tizenöt. Nem mondhatom, hogy nagy lett volna a tüle­kedés. A MI ELLÁTÁSUNKAT Rabacban kifogástalannak könyveltük el, szívesen ma­radtunk volna még. Hazafelé Zágrábig a már ismert úton kanyarogtunk, onnan azon­ban Belgrádnak vágott a so­főr. Mellettünk, ellenkező irányba szakadatlanul özön­löttek, gyakran föltorlódtak a nyugatnémet kocsik, jól esett balra fordulni Eszéken át Mohács felé. A határ mindkét oldalán tisztelegtek szerény társaságunknak az egyenruhás férfiak. Nem így a honi szúnyogok: amint ki­nyílt a buszajtó, annyian tá­madtak ránk, hogy Szegedig, félretéve a szép élmények rendezgetését, már csak a vé­dekezésre gondolhattunk. F. NAGY ISTVÁN Lengyelországi helyzetkép • Varsó (MTI, PAP) Varsóban hétfőn bejelen­tették, hogy a számos tár­sadalmi-gazdasági kérdésről létrejött megállapodás alap­ján felújították a munkát a gdanski tengermellék­ üze­meiben, Szczecinben, Elblag­­ban, valamint több más kör­zetben. Gdanskban vasárnap este óta működik a kikötő, Gdyniában az éjszaka folya­mán megindult a munka a kikötői teherpályaudvaron. Ismét megindult a tömegköz­lekedés Gdanskban, Gdyniá­ban, Szczecinben és Elbing­­ban, és ilyen hírek érkeztek Wroclawból, valamint Poz­nanból is. A munkabeszüntetések okozta veszteségekről még nincs pontos adat, annyi azonban már ismeretes, hogy a károk óriásiak. Számos tengermelléki üzem nem tud­ta teljesíteni az elmúlt he­tekben exportkötelezettségeit, nagy mennyiségű exportra szánt áru vesztegelt a kikötői pályaudvarokon összetorló­dott vagonokban, a kikötők­ben pedig olyan hajók tar­tottak kényszerpihenőt, ame­lyek kőolajat, élelmiszert, gabonát, takarmányt hoztak volna az országnak. A hétfői lengyel sajtó be­számol a Gdanski és a Szczecini megállapodások aláírásáról. Magukat a meg­állapodásokat a későbbiekben köztik majd a sajtóban.

Next