Délmagyarország, 1981. február (71. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-01 / 27. szám
2 Megállapodás a szabad szombatokról Fémipari delegáció Lengyelországban m Varsó (MTI) Hosszas tárgyalások folytak Varsóban a lengyel kormány és a három szakszervezeti tömörülés képviselői között. Ezek egyik fő témája a munkaidő csökkentése volt. Szombaton reggel a tárgyalások eredményeként, mint távlati célt, elfogadták a heti 40, napi 8 órás munkaidő bevezetését, amelynek részleteiről az idei év folyamán tárgyalásokon döntenek. 1981-ben a munkahét 42 órás lesz, mégpedig úgy, hogy három egymást követő szombat szabad, a negyedik pedig 8 órás munkanap. A bányászatban továbbra is érvényben marad az összes szabad szombat rendszere, amelyet a jastrzebiai megállapodásnak megfelelően már ez év elejétől bevezettek. Miután a kormány képviselői és a „Szolidaritás” országos egyeztető bizottságának megbízottai között egyetértés jött létre a munkaidő csökkentésének alapelveiről, megállapodtak abban is, hogy akik a hivatalosan munkanappá nyilvánított január 10-i, illetve a január 24-i szombaton nem jelentek meg munkahelyükön, ezeket a napokat februári szabad szombatokon ledolgozhatják. A „Szolidaritás"-sal folytatott megbeszélések második témaköre a tömegtájékoztatási eszközökben való véleménynyilvánítási lehetőség volt. Egyebek között megállapodtak abban, hogy a „Szolidaritás” a jövőben, országos terjesztésű hetilapot adhat ki. Egy harpiadij< témakörben megállapodtak arról, hogy a kormány bizottságot küld Rzeszowba, az ottani sztrájkbizottsághoz, amely úgynevezett „Falusi Szolidaritás” bejegyzéséről kíván tárgyalni. A Lengyel Egyesült Munkáspárt, az Egyesült Parasztpárt és a kormány álláspontja szerint a földművesek érdekeinek képviseletére a nagy hagyományokkal rendelkező gazdakörök a legalkalmasabbak. Egy új szervezet létrehozása károsan befolyásolná ezek tevékenységét. A „Falusi Szolidaritás” létrejöttének ezenkívül még jogi akadálya is van, hiszen az egyéni gazdák egy személyben munkaadók és munkavállalók, s mint ilyenek, nem alakíthatnak hagyományos értelemben vett szakszervezetet. • Moszkva (TASZSZ) A Lengyel Fémmunkások Szakszervezetének meghívására január második felében Lengyelországban tartózkodott a Fémipari Dolgozók Szakszervezetei Nemzetközi Szövetségének küldöttsége. A látogatás tapasztalatairól nyilatkozott a Trud című lapnak V. Goscsinszkij, a delegáció vezetője. „A gyárakban folytatott beszélgetések megerősítették azt a benyomásunkat, hogy a lengyel munkásság széles rétegei a nehézségek megoldására törekszenek. Az ágazati szakszervezetek vezetői és a szakszervezeti aktivisták bírálták azoknak a Szolidaritás köntöse alá rejtőző erőknek a tevékenységét, amelyek jelentős károkat okoznak a szocialista Lengyelország népgazdaságának és a dolgozók életszínvonalának. Elítéljük az agressziót Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság mély felháborodással értesült az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) maputói képviselete ellen a dél-afrikai rohamosztag által elkövetett bestiális agresszióról. Az Országos Béketanács és a Magyar Szolidaritási Bizottság, a szocializmust építő magyar társadalom együttérzését kifejezve, teljes szolidaritásáról biztosítja a délafrikai nép igazságos küzdelmét, a nemzetközi imperializmus által támogatott kegyetlen, fehértelepes uralom ellen. Követeljük a brutális támadások megszüntetését, a bűnösök felelősségre vonását! MAGYAR—ROMÁN KULTURÁLIS KAPCSOLATOK A magyar—román kulturális vegyes bizottság január 27—31. között Bukarestben tartotta 6. ülésszakát. A magyar küldöttséget Tóth Dezső művelődési miniszterhelyettes, a román delegációt Aurel Duca a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács elnökhelyettese vezette. A magyar tárgyalócsoportot fogadta Suzana Gadea, a Szocialista Művelődési és Nevelési Tanács elnöke. A tárgyalásokon véleményt cseréltek a kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről és feladatairól az 1981—1985-ös időszakra. Az ülésszak idején egyeztették a Bartók- és Enescu-centenárium alkalmával sorra kerülő rendezvényeket, amelyek között közös megemlékezéseket is tartanak. SZABADLÁBON A KÉT OLASZ ÚJSÁGÍRÓ Egy római vizsgálóbíró pénteken óvadék ellenében ideiglenesen szabadlábra helyezte a* L'Espresso című olasz hetilap két őrizetbe vett munkatársát. A vádat azonban nem ejtették ellenük: bűnpártolásért, cinkosságért és hamis tanúzásért kell felelniük a bíróság előtt. A vizsgálóbíró nem indokolta meg a L’Espresso munkatársainak szabadon bocsátását elrendelő döntését. Mario Scialoia és Gianpaolo Bultrini újságírókat január elején tartóztatták le, miután interjút készítettek a ,,Vörös Brigádok” terrorcsoport embereivel. TÜNTETÉSEK KÍNÁBAN A kínai társadalmon belül olyan ellenáramlatok jelentkeznek.. a.pj,e,lVéhk.„Veszélyeztetik a pártvezetés által hirdetett politikai egységet és stabilitást. Ez derül ki azokból a kommentárokból és vezércikkekből, amelyek a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának decemberi kibővített munkaértekezletén elhangzott beszédeket, vagy legalábbis azok fővonalát ismertetik. A sajtó utalásaiból világos, hogy az ellenáramlatok képviselői elsősorban az ifjúság és az értelmiség körében találhatók, de fellelhetők a munkások között is. Kínai források rámutatnak hogy az utóbbi hónapokban ismét elszaporodtak Kínában a tüntetések. Vasárnap, 1981. február 1. A hét 3 kérdése 1. Mit jelent az iszlám csúcskonferencia határozata a „szent háború” meghirdetéséről? Semmiesetre sem — háborút ... A ...dzsihad” amolyan mozgósítást jelent, azaz a mohamedán államvallású országok tartoznának mindent megtenni azért, hogy rászorítsák Izraelt az 1967-ben elfoglalt arab területek kiürítésére, és hogy ezt követően sor kerüljön a palesztin nép önrendelkezési jogának érvényesítésére. A „szent háború” fenyegetése már túl sokszor és túlságosan hatástalanul hangzott el a múltban, semmint hogy a katonai lépéseket akarták volna most is mindenekelőtt kilátásba helyezni. Ugyanúgy nem adtak hangsúlyt az „olajfegyver” bevetésével kapcsolatos lehetőségeiknek sem. E tekben is hatástalanoknak bizonyultak már korábban a fenyegetőzések. És akkor? Mégis jelentős dolog, hogy 38 jelenlevő küldöttség, királyok, köztársasági elnökök, emírek, sejkek, kormányfők együttese a Palesztin Felszabadítási Szervezet mellett állott ki. Ezzel elvetették a Camp David-i amerikai politikát, félretolták a „jordániai megoldást” is, amely szerint a palesztinok Jordánia fennhatósága alá kerülnének, s a végén szoros gazdasági, politikai kapcsolatok alakulnának ki az ilyen Jordánia és Izrael között. Az iszlám csúcskonferencia elítélte Izrael álláspontját a jeruzsálemi kérdésben is. Az iszlám országainak vezetői Taifban egy igazi háborúról ■•szintén: nyilatkozni akartak volna.: az,,iraki— iráni „nem szent” háborúról. De Irán nem képviseltette magát, emiatt aztán hivatalosan nem nyílt mód arra, hogy állást foglaljanak, hogy közvetítési kísérletet tegyenek, hogy felszólítsák a hadviselőket, hagyják abba az ellenségeskedést. De a folyosókon annál több szó esett erről. Valószínű, hogy új kísérletek kezdődnek a két mohamedán államvallású szomszédország közötti fegyvernyugvás, majd tárgyalások érdekében. 2. Hogyan alakul a salvadori helyzet Reagan elnök beiktatása után? Az új amerikai kormányzat folytatja a segítségnyújtást a salvadori juntának, pén, fegyver és katonai tanácsadó egyre özönlik a közép-amerikai országba. A hivatalos nyilatkozatokból is azt olvasni ki, hogy csak növelni fogják a junta fennmaradásához szükséges támogatást. Az Egyesült Államok szerepének megnövekedésére utal az a tény, hogy a salvadori Forradalmi Demokratikus Front ismételten kifejezte készségét — az USA- val való tárgyalásokra! Az elmúlt hetekben, azaz a Carter-kormányzat utolsó időszakában megindított általános népi támadás megmutatta, hogy a junta egymaga képtelen lenne az ország teljes területének ellenőrzésére. A felszabadított övezetekben a lakosság a haladó erőket támogatja. Ami a baloldal által meghirdetett általános sztrájkot illeti, ez nem hozta meg a remélt eredményt. Kevesebben vettek részt a munkabeszüntetésben, mint számítottak rá. Persze, nyilvánvaló, hogy a junta épp akkor csak fokozta kegyetlen elnyomását. Az életével játszott mindenki, aki engedelmeskedett a baloldaliak sztrájkfelhívásának. A Forradalmi Demokratikus Front úgy döntött, hogy a forradalmi fegyveres erők taktikai visszavonulását rendeli el. Ezzel egy időben azonban Latin-Amerika országaiban a salvadori népi küzdelemmel való együttérzés mind több jelét látni. Ezt a rokonszenvet igyekszik táplálni a salvadori baloldal küldötteinek korát tiltjk latin-grmerikai, fővárosban. A diplomáciai és társadalmi-PóJ^tíliai. akció célja az, hogy erősítsék a nemzetközi kiállást a salvadori nép ügye mellett, és az amerikai beavatkozás ellen. 3. Mit hozott ez a hét a lengyelországi helyzet alakulásában? Lengyelországban egyrészt folytatódik a kormány és a szakszervezetek képviselőinek tárgyalásai, másrészt azonban elhangzott az első igen komoly figyelmeztetés a sztrájkhullámot meglovagolni akarók címére. Figyelemre méltó a TASSZ szovjet hírügynökségnek az a megállapítása, hogy Lengyelországban aktivizálódtak az ellenzéki, szocialistaellenes erők. A lengyel minisztertanács közleménye utalt arra, hogy a stabilizáció bonyolult folyamatát megzavarják veszélyes akciók és tendenciák. Középületeket foglaltak el itt, és ott, törvényes munkanapok szervezett bojkottjára került sor, sztrájkok voltak, így aztán akadozott a gyárak és a bányák munkája. A gazdasági helyzet gyors ütemben romlik. Fokozódnak a nehézségek a lakosság alapvető szükségleteinek kielégítésében. Csökken az export, korlátozódik az import, romlanak az ország fizetési lehetőségei. Így aztán csökkennek a tavaly augusztusi megállapodásának, megvalósításának anyagi alapjai. Az állam életében káosz és anarchia vegyül, ez pedig veszélyezteti Lengyelország és állampolgárai sorsát. Ha tovább tart a sztrájkhullám a kormány kénytelen lesz meghozni azokat a szükséges döntéseket, amelyek a társadalom jól felfogott érdekeinek megfelelően biztosítják a vállalatok, üzemek normális működését. A Lengyel Népköztársaság kormánya leszögezte: alkotmányos kötelezettségeiből adódóan köteles biztosítani a rendet, a nyugalmat és a fegyelmet, köteles megteremteni a feltételeket az állampolgárok normális életéhez. Ugyanekkor a lengyel kormánynyilatkozatban leszögezték, hogy tovább kívánják építeni a kapcsolatokat a szakszervezeti mozgalommal, és hogy tovább kell vinni a szocialista megújulás folyamfsftffi w5o! ■. A szakszervezetek, képviselőivel folytatott tárgyalásokon a szabad szombatok kérdésével foglalkoztak elsősorban. A megegyezés szerint minden hónapban három lesz a szabad szombatok száma. Megállapodás történt arról is, hogyan élhetnek a szakszervezetek a sajtó, rádió, televízió nyilvánosságával. Az augusztusi megállapodások egyik lényeges pontjával kapcsolatban pedig hivatalos bejelentés történt: március 1-ével bevezetik , a húsjegyrendszert, ami a munkásbizottságok követelései között szerepelt. Pálfy József Mexikói képeslapok Trópusi eső. Most tényleg újra jelentést kap az ócska közhely: mintha dézsából öntenék. Átfutok a másik oldalra , közben minden ruhadarab átázik rajtam. Az esőcsöppek összekapaszkodva zuhognak alá. Az úttesten már bokáig érő zavaros vízáradat kavarog. Most látni csak, milyen célszerű okból építik itt ilyen magasra a járdaszegélyeket. Néhány perc elteltével vízben úszik az egész város. A forgalom akadozik, egyes buszjáratok leállnak, húszcentis, zavarosan hömpölygő áradatban gázolnak a hazafelé igyekvő emberek. Pedig ez most a száraz évszak — jegyzi meg valaki. A helybeliek mosolyognak. Aztán kisüt a Nap. Lehet újra ismerkedni Méridával, a Yucatán-félsziget — és a hasonló nevű tartomány — háromszázezer lakosú székvárosával. Megtekintjük a főteret, a kontinens legrégibb katolikus székesegyházában található Krisztus-korpont, amely a világ egyik legnagyobb Jézus-szobra (fából). Egy régi nemesi kúriát. Valahai konkvisztádorok kései leszármazottja, egy asztmás angolt beszélő, arisztokratikusan debilis kinézetű, rozzant öregúr kalauzol bennünket házában, melynek berendezése a 19. század hangulatát idézi. Van természetesen az épületnek belső udvara is. Pálmafák, bambuszos dísznádak, narancsfán narancsok. Kifejlett gömbkaktuszok, húsos óriásagavék. Mesterséges úton létrehozott, jól kondicionált magány. Fényfoltok vibrálnak a levegőben, csupa zöld minden, akár a mesében, és madarak is csivitelnek. Madarak, melyeket idecsalt a csönd. Micsoda életformák nőttek ki egykoron ebből az akváriummagányból — miközben a falakon túl, a méridai főtéren a maga útját járta a hétköznapi élet. Különben itt a halottak napja ez a mai. A városszél felé elkalandozva próbálom megkeresni a helybeli temetőt (hisz a sírkertek mindenütt oly ánalkodóak). Sajnos, nem találom. Ellenben, mind mélyebbre hatolok egy kertvárosias rész labirintusába. A növényzet szinte kidönti a kerítéseket. Mindenfelé örökzöldek gúlái, háromszögei. Gyulladó hevü harangvirágok, Bourbon-lüomformát mintázó sárga kelyhek, lila fürtzuhatagok, karavánbarna bogyók, húsos levelek közt megbújó narancslabdák, erőszakos ágbogak, szeszélyes mintázatú levélzetek, trópusi szag- és szagáradat. Exkluzív kertek. Nagy pázsitfelületek, katonássá egységesített díszpáfrányok, mesterségesen felsudarosított fenyők, karcsú ciprusok, ágyásokba regrutált virágok. Kertészek gallyaznak, álmosan csattogtatva ollóikat. A halálra ítélt ágvégek lomhán földre vitorláznak, közben ragacsos illatot szakít ki belőlük az agónia. Újra rákezdi, az eső (szerencsére, most már csak szemerkél). Kezd magával ragadni a búcsú, a többet-úgyse-jutok -el-ide-azéletben hangulata. Sarki boltok mellett baktatok el. Afféle vegyeskereskedések, ahol kólát, sört, szendvicset mérnek, de árulnak tévét, mosógépet, motorbiciklit is, és a betérők szórakoztatásáról is gondoskodnak. A szűk vásárlótérben tinédzser korú fiúk-lányok csattogtatják a játékautomatákat. Fölöttük enyhe félhomályba burkolózottan lebeg a kisvárosias unalom. Rájuk gondolok még a méridai repülőtéren is: mintha a világ végén élnének. (Nekik meg persze Magyarország lenne a világ vége , ha egyáltalán tudnának róla.) Nemsokára indulunk Mexikóvárosba. A továbbiakban ott már igen feszes lesz a program. Néhány óra alvás, majd hajnalban startolás a repülőtérre. Utazunk tovább Montrealba, félnapos út. A reptér légkondicionált, már-már kriptás hűvösségű. S valami gyanús benne. A zaj és a csönd egymást követő hullámai. Aztán meglátom a vörösfekete csíkokat. Már tizenkét repülőtársaság sztrájkol. Holnap estére valószínűleg az összes beszünteti a munkát: szolidaritásból. Az Aero Mexikó még működik. Vagy ötszázan ostromolják a csöppnyi irodabutikot. E kétes hírű társaság egyik pillanatról a másikra uralni kezdi a mezőnyt. Csak segítségével lehet továbbutazni. Elég hozzá néhány perc, hogy előtűnjenek a konjunkturális helyzet vadhajtásai. Jegyünk van,de az 542-es járatra szóló helyünket — nyilván jó pénzért — eladták. Majd az ötszáztízes járattal mehetünk, valamikor hajnalban — közük nyolcunkkal. A tisztviselő arcán látszik: maga sem nagyon hiszi, amit mond. Belesüppedünk a bizonytalanságba. Kimegyek a levegőre. Olyan ez, mintha hűtőszekrényből lépnék át egy felforrósított gőzkamrába. Leülök oldalt egy járdaszegélyre. Tenyeremmel támogatom lüktető homlokom. Most újra előttem az ország, az egész Mexikó. Hatvanötmillió lakos, (közel) kétmillió négyzetkilométer, a becslések szerint 13 (!) millió Egyesült Államokban élő — közülük ötmillió tartózkodási engedéllyel sem rendelkező — vendégmunkás. A világ legolcsóbb munkaerői, a cinberek, akiket „nedveshátúaknak” csúfolnak a jenkik, mert sok közülük a Rio Grandét átalúszva lopódzott be az USA-ba. A munkaképes lakosságnak mintegy a fele teljesen vagy részlegesen időszakosan munkanélküli. A családok felének csak akkora jövedelme van, amely az átlagos helyi létminimum felét sem éri el. Hogy is szól a régi mexikói mondás? „Az a bajunk, hogy túl közel vagyunk az Egyesült Államokhoz, az istenhez meg nagyon messze”. S bár a mexikói (gazdasági-politikai) önállósodási törekvések imponálóak, a függőség ma is nyomasztóan nagy. És egyre újabb terheket ró az országra. Tény, hogy az USA Mexikónak például a nála már kiöregedett technikát adja el. S a latin-amerikai országot érintő gazdasági akciói sokszor nem közvetlen beruházásokat jelentenek, hanem a már működő, mexikói tulajdonú nagyvállalatok felvásárlását. Mexikó kereskedelmi forgalmának hetven százaléka az USA-ba irányul. Nagy — mintegy harmincmilliárdos nagyságrendű — az eladósodás mértéke is. Hogy a tartozást visszafizethessék, ehhez a kőolajipart kellene továbbfejleszteni — körülbelül ugyanekkora összeggel. Amit szintén az Egyesült Államoktól kellene kölcsönkérni. Ördögi kör. A feketepiros szalaggal átragasztott pultelőkék kihaltan sorakoznak egymás mellett. Csupa elhagyatott légitársasági iroda. Nalhány nap kellene hoz-hogy ellepje őket a por, fe szövődjenek falszögleteikbe a pókhálók, és végül megjelenjenek a patkányok, hogy felfaljanak mindent (az egész hóbelevancot, a repülőjegyeket, prospektusokat, még kitöltetlen beszállókártyákat)? Ugyan mennyi? Kint újra rákezdi az eső. S az ötszáznegyvenkettes járat DC—9-ese 1— nélkülem — elhúz a reptér fölött: Mexikóváros felé... Papp Zoltán (Vége.)