Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-01 / 230. szám

2 Befejeződtek a magyar-dán tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) n­ők gépkocsisora a Koppen­hága közelében fekvő Hil­­lered városkában állt meg. Az N. Foss Electric AS elektronikai cég, amelyet Lázár György meglátogatott, viszonylag kis szakmunkás­­gárdájával és jól képzett mérnöki karával az utóbbi időkben folyamatosan nö­velte termelését, tekintélyes forgalmat bonyolít le elekt­ronikai mérőműszerek el­adásával. Gyártmányválasz­tékának oroszlánrészét exportálja, s hazánkkal is kapcsolatban áll. A Foss Electric vállalatról közis­mert, hogy bevételének mintegy egynegyedét kuta­tásra és fejlesztésre fordít­ja. A termelési folyamat az 5—8 emberből álló autonóm munkabrigádok rendszerét alkalmazza. Csoportonként, amelyek maguk felelnek a gyártmányok minőségéért. Erre a látogatásra elkísérte a magyar miniszterelnököt Erling Olsen dán lakásügyi miniszter. Innen Elsinoréba,­­ vagy ahogy a világon jobban is­merik : Helsingörbe látoga­tott el a magyar vendégek csoportja. A Hamlet király­fit idéző városnév ma 30 000- res, lüktető ipar- és kikötő­várost jelent Sjaelland (Zealand)-sziget keleti part­ján, 45 kilométerre Koppen­hágától. Shakespeare Ham­­letjének várát, Kronborgot, amelyet kormányelnökünk most megtekintett, idegen­­forgalmi központtá fejlesz­tették az időnként rendezett Hamlet-előadások. De más­kor is sokan zarándokolnak ehhez a nyolcszáz esztendős, németalföldi reneszánsz stí­lusban­­ épült műemlékhez, hogy eltűnődjenek Shakes­peare Hamletjének nyugta­lanító történetén. Lázár György, a Minisz­tertanács elnöke, aki Anker Jörgensen dán miniszterel­nök meghívására hivatalos látogatást tett Dániában szerdán hazaérkezett. Kísé­retében voltak: Hetényi Ist­ván pénzügyminiszter, Tö­rök István külkereskedelmi minisztériumi államtitkár, Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatá­si Hivatalának elnöke és Szarka Károly külügyminisz­ter-helyettes. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megje­lent Aczél György, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, Nagy János külügyminiszté­­riumi államtitkár, továbbá állami életünk több más ve­zető személyisége. Ott volt Flemming Brochner Peter­sen, a Dán Királyság buda­pesti nagykövetségének ide­iglenes ügyvivője. (MTI) Tudományos tanácskozás • Budapest (MTI) Szerdán, a Magyar Tudo­mányos Akadémia kong­resszusi termében folytatta munkáját az a tudományos ülésszak, amelyet az elmúlt negyed század hazai törté­nelméről rendezett a Magyar Történelmi Társulat és az MTA Történettudományi In­tézete. A tanácskozás má­sodik napján Huszár István­nak, az MSZMP KB Tár­sadalomtudományi Intézete főigazgatójának elnökleté­vel , a legutóbbi évtize­dekben Magyarországon vé­­bement társadalmi változá­sokat, folyamatokat vizsgál­ták a kutatók előadásaik­ban. Csütörtökön, a tudo­mányos ülésszak zárónapján a politika és a kultúra te­rületéről hangzanak el elő­adások. Sevardnadze a baráti látogatásról • Moszkva (MTI) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa delegációjának ma­gyarországi látogatásáról nyi­latkozott az Izvesztyija tudó­sítójának Eduard Sev­ardnad­­ze, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának póttagja, a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a küldöttség vezetője. Nyilat­kozatában elmondta: — Az az egy hét, amelyet a Legfelsőbb Tanács küldött­sége a testvéri Magyarorszá­­g­­on töltött,­ feledhetetlen ma­rad valamennyiünk számára. Olyan ország vendégei vol­­tun­k, amely kiemelkedő­­ ál­­kereket ért el a gazdaság, a tudomány, a kultúra fejlesz­tésében. Marxista—leninista pártjuk vezetésével a ma­gyar dolgozók sikeresen old­ják meg az MSZMP XII. kongresszusán kijelölt nagy feladatokat. Ez a tanácsko­zás fontos mérföldkövévé vált a fejlett szocialista tár­sadalom építésének útján. — Bárhová is vezetett de­legációnk útja, bárkivel is találkoztunk ezekben a na­pokban, mindig éreztük, hogy Magyarországon őszinte és mély baráti érzésekkel vi­seltetnek országunk, a szov­jet emberek iránt. A magyar elvtársak megkértek ben­nünket, hogy hazatértünk után adjuk át szívélyes üd­vözletüket és legjobb kíván­ságaikat Leonyid Brezsnyev­­nek, pártunk és államunk más vezetőinek, az egész szovjet népnek. A továbbiakban Eduard Sevardnadze szólt a küldött­ség találkozójáról Kádár Já­nossal, Losonczi Pállal és Apró Antallal, megállapítva, hogy ezek a beszélgetések ki­váló lehetőséget nyújtottak a kommunista és szocialista építéssel kapcsolatos eszme­cserére. A Legfelsőbb Tanács kül­döttségének vezetője végeze­tül megállapította: azzal a mély meggyőződéssel tértünk vissza Magyarorzágról, hogy a szovjet és a magyar nép egysége szilárd és meg­bont­hatatlan. A nemzetk­özösség Szeptember 30-tól októ­ber 7-ig tartja állam- és kormányfői csúcsértekezle­tét Melbourne-ben a nem­zetközösség. E furcsa, nap­jainkban már meglehető­sen laza csoportosulás a­­ hajdani brit gyarmatbiro­dalom tagjaiból állt össze, ám ma már inkább csak a történelmi és kulturális ha­gyományok, valamint a közös angol nyelv köti őket egybe. A Brit Nemzetközösség 1926-ban alakult, 1931-ben az úgynevezett Westminsteri Statútumban fektették le a tagországok jogait és kötele­zettségeit, határozták meg egymáshoz fűződő viszonyu­kat. Anglia egykori gyarma­tai és domíniumai a függet­lenné válás után is meg­őrizték tagságukat, ám 1947-től a „brit” jelzőt már nem használják. A nemzet­közösség önkéntes társulás, elvileg a közös alapot a brit koronához való hűség jelen­tette. Ma ez már kevéssé jellemző, hiszen a tagorszá­gok kisebb része ismeri el a brit uralkodót államfőj­ként, s­­ ez a kapocs legtöbbször még ott is csak jelképes, ahol napjainkban is fennáll az angol királynő által ki­nevezett főkormányzó státu­sa (pl. Ausztrália). Sokkal fontosabb tényező volt a preferenciális vámrendszer és a fontsterling-övezethez, tartozás. A kereskedelmi kapcsolatok ma is számotte­vőek, ám Nagy-Britannia közös piaci csatlakozása és a font háttérbe szorulása óta a gazdasági összefonódás szerepe is jócskán csökkent. Mindennek ellenére a nem­zetközösségnek ma is majd­nem negyven tagja van — körülbelül egymilliárd lakos­sal! Akadnak köztük jelen­tős, földrésznyi államok éppúgy, mint apró szigetek és törpeállamok. A névsor: Ausztrália, Bahama-szigetek, Banglades, Barbados, Bots­wana, Ciprus, Dominica, Fidzsi-szigetek, Gambia, Ghana, Grenada, Guayana, India, Jamaica, Kanada, Ke­nya, Kiribati, Lesotho, Ma­lawi, Malaysia, Málta, Mau­ritius, Nagy-Britannia, Ni­géria, Nyugat-Szamoa, Pá­­pua-Új-Guinea, Salamon­­szigetek, Saint Lucia, Seychelles, Sierra Leone, Sri Lanka, Szingapúr, Szvázi­­föld, Tanzánia, Tonga-szige­­tek, Trinidad és Tobago, Uganda, Új-Zéland és Zam­bia. A napokban független­né vált Belize is megmarad a Commonwealth köteléké­ben. Ugyanakkor több or­szág ki is lépett az elmúlt évek során, pl. Burma, az Ír Köztársaság, Szudán. Az apartheid politikája miatt megbélyegezett Dél-Afrika 1961-ben hagyta el a szerve­zetet, Pakisztán pedig 1972- ben Banglades csatlakozása miatt távozott. A nemzetközösség a brit miniszterelnök vezetésével rendszeresen csúcstalálkozó­kat tart. A legutóbbi konfe­renciák színhelyei: Lusaka (1979), London (1977), King­ston (1975), Ottawa (1973), Szingapúr (1971). A mostani Melbourne-i megbeszélések előtt izgalmat okozott, hogy egyes afrikai tagállamok nem maradnak-e távol, til­takozásul Új-Zélandnak a pretóriai rendszerrel fenn­tartott sportkapcsolatai, az emlékezetes, botrányos rög­bi-körút miatt. Közéleti napló ÜDVÖZLŐ TÁVIRATOK Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke, táviratban üd­vözölte Alhadzsi Shehu Sha­­garit, a Nigériai Szövetségi Köztársaság elnökét, az or­szág függetlensége kikiáltá­sának 21. évfordulója al­kalmából. Losonczi Pál és Pója Frigyes külügyminisz­ter Ciprus nemzeti ünnepe alkalmából táviratban kö­szöntötte Sz. Kiprianut, a Ciprusi Köztársaság elnökét, illetve II. Rolandisz külügy­minisztert. CZINEGE LAJOS AUSZTRIÁBAN Szerdán, Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédel­mi miniszter vezetésével , Otto Rösch, az Osztrák Köz­társaság szövetségi hadügy­minisztere meghívására a magyar katonai küldöttség utazott hivatalos baráti lá­togatásra Ausztriába. MEGBÍZÓLEVÉL­ÁTADÁS Losonczi Pál, a Népköz­­társaság Elnöki Tanácsának elnöke, szerdán fogadta José Joaquim de Mena e Men­­donca rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetet, a Portugál Köztársaság nagy­követét, aki átadta megbí­zólevelét. Lengyelországi hírek • Varsó (MTI) A fiatalok élet- és mun­kakörülményeiről, az­ ország társadalmi-gazdasági helyze­téről tanácskozott Varsóban a LEMP Politikai Bizottsága. Elhatározták, hogy a leg­közelebbi jövőben összehív­ják a Központi Bizottság so­ron következő, IV. teljes ülé­sét. • Újabb — sikertelen — gép­eltérítési kísérlet történt Lengyelországban. A LOT légitársaság Varsóból Szcze­cinbe induló gépét Nyugat- Berlinbe akarta kényszeríte­ni egy 18 éves fiatalember. Szándéka még az indulás előtt kiderült, s a rendőrség különleges csoportja az uta­sok közreműködésével, fegy­ver használata nélkül, ártal­­­­matlanná tette őt. Csütörtök, 198!. október 1.' Kína nemzeti ünnepén Harminckét évvel ezelőtt ezen a napon kiáltották ki Pekingben a népköztársaságot — azóta október el­seje Kína nemzeti ünnepe. Az 1949-es nap fordulatot jelentett a sok évtizedes kultúrával rendelkező kínai nép számára. A népköztársaság az imperialisták kiszolgálóinak, a kizsákmányolóknak az elűzését hozta, s az új, sza­badabb és boldogabb élet lehetőségét jelezte. A népi Kína fejlődésének első évtizedében gyors léptekkel­­ haladt előre — fejlődött az ipar, a kultúra, a népgaz­daság legfontosabb szektora, a mezőgazdaság is min­den évben többet adott. Ezekhez az eredményekhez nagyban hozzájárult az a sokirányú segítség, amit a Kínai Népköztársaság kapott a Szovjetuniótól és a többi szocialista országtól. Az ország fejlődésében azonban hamarosan törés következett be: a Kínát irányító maoista klikk szakí­tott a szocialista közösséggel, az országban pedig el­nyomó rendszert, bürokratikus­ katonai diktatúrát va­lósított meg. Mao halála után örökösei korrigálni akarják a gazdaságban és a társadalmi fejlődésben elkövetett hatalmas hibákat, de eközben arra töre­kednek, hogy megőrizzék mindennek alapját, a maoiz­­mus kispolgári-kalandor irányvonalát. Továbbra is élesen szovjetellenes, hegemonista politikát folytatnak, fenyegetik a szocialista Indokínát, Mongóliát. Kína ezzel végső soron az Egyesült Államok szövetségesévé lett, szinte minden nemzetközi kérdésben azonos plat­formra helyezkedik az imperialista hatalmakkal. A szocialista országok több alkalommal a kapcso­latok rendezését javasolták. Nem­ a Szovjetunión és szövetségesein múlott, hogy nem normalizálódott a viszony Kínával. Országunkban nagyrabecsüléssel te­kintünk az egymilliárdos kínai nép tehetségére, szor­galmára. Szeretnénk, ha alkotó erőit, országa kincseit a szocializmus, a béke javára használnák fel. * A Kínai Népköztársaság megalakulásának 32. év­fordulója alkalmából Lázár György, a Minisztertanács elnöke, táviratban üdvözölte Csao Ce-jangot, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökét. Légi katasztrófa Meghalt az iráni hadügyminiszter és a vezérkari főnök A London (Reuter) Szerdán Teherán központ­jától délre a városra zuhant az iráni légierő egyik szál­lítógépe. A szerencsétlenség következtében életét vesztet­te Mussza Namdzsa iráni hadügyminiszter, Vahiollah Fallahi tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke, valamint több más, a gépen utazó igen magas rangú katonatiszt — közölte a teheráni rádió. A katasztrófa oka ismeretlen, túlélők nincsenek. A Hercules C–130 típusú óriás gép sebesülteket, és az abadani ostromgyűrű át­törését irányító tiszteket szállította a fővárosba. A ha­tóságok egyelőre nem tudták megállapítani, hogy men­­nyien utaztak a repülőgépen, amely Teherán belvárosától mindössze 20 kilométerre délre, egy külvárosban zu­hant le. A teheráni rádiótól nyert értesülések szerint a becsapódás helyén tartózko­dó civilek közül is többen meghaltak. Mussza Namdzsu korábban Khomeini ajatollahot képvi­selte az iráni legfelsőbb nemzetvédelmi tanácsban, majd júliusban az azóta meggyilkolt Radzsai minisz­terelnök nevezte ki hadügy­miniszterré. Fallahi tábornok a háború egyik legtapasztal­tabb iráni katonai vezetője volt, majdnem kezdettől fog­va részt vett a harcok irá­nyításában. A párbeszéd kezdetei Immár lassan tizedik hónapja épít­geti a Reagan-kormány­ a maga új, hidegháborús politikai kurzusát, és sohasem titkolta, hogy „erőpozíció­ból” akarnak tárgyalni a Szovjetunió­val. Miután pedig egész, erőltetett fegyverkezési politikájuk alapját az a hamis, manipulatív demagógia alkot­ta, hogy az USA, sőt a nyugati világ egésze „elmaradt” a fegyverkezésben a Szovjetunió és a többi szocialista ország mögött — ez az erőpolitikai kurzus a tárgyalások elvi tagadását is jelentette. Érthető, hogy ilyen körülmények között a békéért aggódó világközvé­lemény és a szovjet politikusok is kü­lönösebb remények nélkül, nagy tar­tózkodással tekintettek Gromiko szov­jet és Haig amerikai külügyminiszter New York-i találkozója elé. Ez volt az első magas szintű kapcsolatfelvétel a szovjet és az amerikai kormány kö­zött Reagan hivatalba lépése óta. Nem lehetett kizárni azt a lehetősé­get sem, hogy a Gromiko—Haig talál­kozó eredménytelenül végződik, hogy az amerikaiak kitartanak az „előbb fegyverkezési döntés, azután tárgya­lás” politikája mellett. Ennél azonban több történt. Már a megbeszélések első szakaszában meg­állapodás született arról, hogy Genf­­ben november 30-án szovjet—ameri­kai tárgyalások kezdődnek a közép­hatósugarú rakéták problémájáról. (Emlékezetes: a nemzetközi helyzet feszülésének egyik jelentős, ha nem a­­ legdöntőbb tényezője éppen az az amerikai elhatározás volt, hogy kö­zép-hatósugarú rakétákat helyeznek el Nyugat-Európában, s ezzel meg­bontják a jelenleg meglevő fegyver­kezési egyensúlyt.) Röviddel az első Gromiko—Haig találkozó után — mi­után nyilvánvalóan mindketten ta­nácskoztak kormányaikkal — másod­szor is megbeszélést folytatott a két nagyhatalom külügyminisztere. E má­sodik találkozón olyan döntés szüle­tett, hogy jövő év elején ismét tár­gyalásokat folytatnak egymással — ezúttal Genfben. Mindebből úgy tűnik, hogy tízhóna­­pos szünet után nemcsak helyreállt a magas szintű dialógus a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, ha­nem biztosították e párbeszéd folyto­nosságát is. A november 30-i dátum és a jövő év elejére jelzett újabb Gro­mikov-Haig találkozó azt a felisme­rést mutatja, hogy van miről tárgyal­ni és lehet ésszerű, a realitásokat fi­gyelembe vevő hangnemben párbe­szédet folytatni egymással. Ennél többet egyelőre aligha lehet mondani. Mindenekelőtt azért nem, mert a Gromiko—Haig megbeszélé­sek eredményei az amerikai külpoli­tikai vonalvezetés általános irányát semmiképpen sem módosították, az továbbra is változatlan, a Fehér Ház és a Pentagon iránytűje továbbra is az erőltetett felfegyverzés és az erő­politika alapján folytatott tárgyalások irányába mutat. Azt is látni kell, hogy a Gromikov Haig tárgyalásokon megszületett dön­téseket a szovjet külpolitika és a nemzetközi politikai erőviszonyok alakulása kényszerítette ki. A Szov­jetunió a legfeszültebb időszakokban sem vette át az amerikai „héják” hangnemét. Az erő pozíciója alapján történő tárgyalásokat természetesen elutasította — de mindvégig hangoz­tatta, hogy kész a reális alapon foly­tatott megbeszélésekre és a magas szintű párbeszédet tartja a járható út­nak a két ország viszonyában. Az amerikaiaknak tekintetbe kellett ven­niük a nyugat-európai közvélemény mind hevesebb ellenállását is a kö­zép-hatósugarú rakéták tervezett te­lepítésével kapcsolatban, s hogy az emberek felháborodása és kétségei a kormányok magatartását is befolyá­solták. A helyzetet és ezen belül a szovjet —amerikai kapcsolatokat továbbra is minden illúzió nélkül kell szemlélni. Az alapvető álláspontok közötti kü­lönbség egyelőre nem csökkent. Illú­ziók nélkül is komoly eredménynek kell azonban tekinteni azt a tényt, hogy a dialógus megkezdődött, s a párbeszéd folytatása a jövő év ele­jéig biztosítottnak látszik a Szovjet­unió és az Egyesült Államok között. Réti Ervin

Next