Délmagyarország, 1981. október (71. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-01 / 230. szám
2 Befejeződtek a magyar-dán tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról.) nők gépkocsisora a Koppenhága közelében fekvő Hillered városkában állt meg. Az N. Foss Electric AS elektronikai cég, amelyet Lázár György meglátogatott, viszonylag kis szakmunkásgárdájával és jól képzett mérnöki karával az utóbbi időkben folyamatosan növelte termelését, tekintélyes forgalmat bonyolít le elektronikai mérőműszerek eladásával. Gyártmányválasztékának oroszlánrészét exportálja, s hazánkkal is kapcsolatban áll. A Foss Electric vállalatról közismert, hogy bevételének mintegy egynegyedét kutatásra és fejlesztésre fordítja. A termelési folyamat az 5—8 emberből álló autonóm munkabrigádok rendszerét alkalmazza. Csoportonként, amelyek maguk felelnek a gyártmányok minőségéért. Erre a látogatásra elkísérte a magyar miniszterelnököt Erling Olsen dán lakásügyi miniszter. Innen Elsinoréba, vagy ahogy a világon jobban ismerik : Helsingörbe látogatott el a magyar vendégek csoportja. A Hamlet királyfit idéző városnév ma 30 000- res, lüktető ipar- és kikötővárost jelent Sjaelland (Zealand)-sziget keleti partján, 45 kilométerre Koppenhágától. Shakespeare Hamletjének várát, Kronborgot, amelyet kormányelnökünk most megtekintett, idegenforgalmi központtá fejlesztették az időnként rendezett Hamlet-előadások. De máskor is sokan zarándokolnak ehhez a nyolcszáz esztendős, németalföldi reneszánsz stílusban épült műemlékhez, hogy eltűnődjenek Shakespeare Hamletjének nyugtalanító történetén. Lázár György, a Minisztertanács elnöke, aki Anker Jörgensen dán miniszterelnök meghívására hivatalos látogatást tett Dániában szerdán hazaérkezett. Kíséretében voltak: Hetényi István pénzügyminiszter, Török István külkereskedelmi minisztériumi államtitkár, Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke és Szarka Károly külügyminiszter-helyettes. A küldöttség fogadására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Nagy János külügyminisztériumi államtitkár, továbbá állami életünk több más vezető személyisége. Ott volt Flemming Brochner Petersen, a Dán Királyság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. (MTI) Tudományos tanácskozás • Budapest (MTI) Szerdán, a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében folytatta munkáját az a tudományos ülésszak, amelyet az elmúlt negyed század hazai történelméről rendezett a Magyar Történelmi Társulat és az MTA Történettudományi Intézete. A tanácskozás második napján Huszár Istvánnak, az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete főigazgatójának elnökletével , a legutóbbi évtizedekben Magyarországon vébement társadalmi változásokat, folyamatokat vizsgálták a kutatók előadásaikban. Csütörtökön, a tudományos ülésszak zárónapján a politika és a kultúra területéről hangzanak el előadások. Sevardnadze a baráti látogatásról • Moszkva (MTI) A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa delegációjának magyarországi látogatásáról nyilatkozott az Izvesztyija tudósítójának Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Grúz Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a küldöttség vezetője. Nyilatkozatában elmondta: — Az az egy hét, amelyet a Legfelsőbb Tanács küldöttsége a testvéri Magyarországon töltött, feledhetetlen marad valamennyiünk számára. Olyan ország vendégei voltunk, amely kiemelkedő álkereket ért el a gazdaság, a tudomány, a kultúra fejlesztésében. Marxista—leninista pártjuk vezetésével a magyar dolgozók sikeresen oldják meg az MSZMP XII. kongresszusán kijelölt nagy feladatokat. Ez a tanácskozás fontos mérföldkövévé vált a fejlett szocialista társadalom építésének útján. — Bárhová is vezetett delegációnk útja, bárkivel is találkoztunk ezekben a napokban, mindig éreztük, hogy Magyarországon őszinte és mély baráti érzésekkel viseltetnek országunk, a szovjet emberek iránt. A magyar elvtársak megkértek bennünket, hogy hazatértünk után adjuk át szívélyes üdvözletüket és legjobb kívánságaikat Leonyid Brezsnyevnek, pártunk és államunk más vezetőinek, az egész szovjet népnek. A továbbiakban Eduard Sevardnadze szólt a küldöttség találkozójáról Kádár Jánossal, Losonczi Pállal és Apró Antallal, megállapítva, hogy ezek a beszélgetések kiváló lehetőséget nyújtottak a kommunista és szocialista építéssel kapcsolatos eszmecserére. A Legfelsőbb Tanács küldöttségének vezetője végezetül megállapította: azzal a mély meggyőződéssel tértünk vissza Magyarorzágról, hogy a szovjet és a magyar nép egysége szilárd és megbonthatatlan. A nemzetközösség Szeptember 30-tól október 7-ig tartja állam- és kormányfői csúcsértekezletét Melbourne-ben a nemzetközösség. E furcsa, napjainkban már meglehetősen laza csoportosulás a hajdani brit gyarmatbirodalom tagjaiból állt össze, ám ma már inkább csak a történelmi és kulturális hagyományok, valamint a közös angol nyelv köti őket egybe. A Brit Nemzetközösség 1926-ban alakult, 1931-ben az úgynevezett Westminsteri Statútumban fektették le a tagországok jogait és kötelezettségeit, határozták meg egymáshoz fűződő viszonyukat. Anglia egykori gyarmatai és domíniumai a függetlenné válás után is megőrizték tagságukat, ám 1947-től a „brit” jelzőt már nem használják. A nemzetközösség önkéntes társulás, elvileg a közös alapot a brit koronához való hűség jelentette. Ma ez már kevéssé jellemző, hiszen a tagországok kisebb része ismeri el a brit uralkodót államfőjként, s ez a kapocs legtöbbször még ott is csak jelképes, ahol napjainkban is fennáll az angol királynő által kinevezett főkormányzó státusa (pl. Ausztrália). Sokkal fontosabb tényező volt a preferenciális vámrendszer és a fontsterling-övezethez, tartozás. A kereskedelmi kapcsolatok ma is számottevőek, ám Nagy-Britannia közös piaci csatlakozása és a font háttérbe szorulása óta a gazdasági összefonódás szerepe is jócskán csökkent. Mindennek ellenére a nemzetközösségnek ma is majdnem negyven tagja van — körülbelül egymilliárd lakossal! Akadnak köztük jelentős, földrésznyi államok éppúgy, mint apró szigetek és törpeállamok. A névsor: Ausztrália, Bahama-szigetek, Banglades, Barbados, Botswana, Ciprus, Dominica, Fidzsi-szigetek, Gambia, Ghana, Grenada, Guayana, India, Jamaica, Kanada, Kenya, Kiribati, Lesotho, Malawi, Malaysia, Málta, Mauritius, Nagy-Britannia, Nigéria, Nyugat-Szamoa, Pápua-Új-Guinea, Salamonszigetek, Saint Lucia, Seychelles, Sierra Leone, Sri Lanka, Szingapúr, Szváziföld, Tanzánia, Tonga-szigetek, Trinidad és Tobago, Uganda, Új-Zéland és Zambia. A napokban függetlenné vált Belize is megmarad a Commonwealth kötelékében. Ugyanakkor több ország ki is lépett az elmúlt évek során, pl. Burma, az Ír Köztársaság, Szudán. Az apartheid politikája miatt megbélyegezett Dél-Afrika 1961-ben hagyta el a szervezetet, Pakisztán pedig 1972- ben Banglades csatlakozása miatt távozott. A nemzetközösség a brit miniszterelnök vezetésével rendszeresen csúcstalálkozókat tart. A legutóbbi konferenciák színhelyei: Lusaka (1979), London (1977), Kingston (1975), Ottawa (1973), Szingapúr (1971). A mostani Melbourne-i megbeszélések előtt izgalmat okozott, hogy egyes afrikai tagállamok nem maradnak-e távol, tiltakozásul Új-Zélandnak a pretóriai rendszerrel fenntartott sportkapcsolatai, az emlékezetes, botrányos rögbi-körút miatt. Közéleti napló ÜDVÖZLŐ TÁVIRATOK Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, táviratban üdvözölte Alhadzsi Shehu Shagarit, a Nigériai Szövetségi Köztársaság elnökét, az ország függetlensége kikiáltásának 21. évfordulója alkalmából. Losonczi Pál és Pója Frigyes külügyminiszter Ciprus nemzeti ünnepe alkalmából táviratban köszöntötte Sz. Kiprianut, a Ciprusi Köztársaság elnökét, illetve II. Rolandisz külügyminisztert. CZINEGE LAJOS AUSZTRIÁBAN Szerdán, Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter vezetésével , Otto Rösch, az Osztrák Köztársaság szövetségi hadügyminisztere meghívására a magyar katonai küldöttség utazott hivatalos baráti látogatásra Ausztriába. MEGBÍZÓLEVÉLÁTADÁS Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, szerdán fogadta José Joaquim de Mena e Mendonca rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Portugál Köztársaság nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. Lengyelországi hírek • Varsó (MTI) A fiatalok élet- és munkakörülményeiről, az ország társadalmi-gazdasági helyzetéről tanácskozott Varsóban a LEMP Politikai Bizottsága. Elhatározták, hogy a legközelebbi jövőben összehívják a Központi Bizottság soron következő, IV. teljes ülését. • Újabb — sikertelen — gépeltérítési kísérlet történt Lengyelországban. A LOT légitársaság Varsóból Szczecinbe induló gépét Nyugat- Berlinbe akarta kényszeríteni egy 18 éves fiatalember. Szándéka még az indulás előtt kiderült, s a rendőrség különleges csoportja az utasok közreműködésével, fegyver használata nélkül, ártalmatlanná tette őt. Csütörtök, 198!. október 1.' Kína nemzeti ünnepén Harminckét évvel ezelőtt ezen a napon kiáltották ki Pekingben a népköztársaságot — azóta október elseje Kína nemzeti ünnepe. Az 1949-es nap fordulatot jelentett a sok évtizedes kultúrával rendelkező kínai nép számára. A népköztársaság az imperialisták kiszolgálóinak, a kizsákmányolóknak az elűzését hozta, s az új, szabadabb és boldogabb élet lehetőségét jelezte. A népi Kína fejlődésének első évtizedében gyors léptekkel haladt előre — fejlődött az ipar, a kultúra, a népgazdaság legfontosabb szektora, a mezőgazdaság is minden évben többet adott. Ezekhez az eredményekhez nagyban hozzájárult az a sokirányú segítség, amit a Kínai Népköztársaság kapott a Szovjetuniótól és a többi szocialista országtól. Az ország fejlődésében azonban hamarosan törés következett be: a Kínát irányító maoista klikk szakított a szocialista közösséggel, az országban pedig elnyomó rendszert, bürokratikus katonai diktatúrát valósított meg. Mao halála után örökösei korrigálni akarják a gazdaságban és a társadalmi fejlődésben elkövetett hatalmas hibákat, de eközben arra törekednek, hogy megőrizzék mindennek alapját, a maoizmus kispolgári-kalandor irányvonalát. Továbbra is élesen szovjetellenes, hegemonista politikát folytatnak, fenyegetik a szocialista Indokínát, Mongóliát. Kína ezzel végső soron az Egyesült Államok szövetségesévé lett, szinte minden nemzetközi kérdésben azonos platformra helyezkedik az imperialista hatalmakkal. A szocialista országok több alkalommal a kapcsolatok rendezését javasolták. Nem a Szovjetunión és szövetségesein múlott, hogy nem normalizálódott a viszony Kínával. Országunkban nagyrabecsüléssel tekintünk az egymilliárdos kínai nép tehetségére, szorgalmára. Szeretnénk, ha alkotó erőit, országa kincseit a szocializmus, a béke javára használnák fel. * A Kínai Népköztársaság megalakulásának 32. évfordulója alkalmából Lázár György, a Minisztertanács elnöke, táviratban üdvözölte Csao Ce-jangot, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökét. Légi katasztrófa Meghalt az iráni hadügyminiszter és a vezérkari főnök A London (Reuter) Szerdán Teherán központjától délre a városra zuhant az iráni légierő egyik szállítógépe. A szerencsétlenség következtében életét vesztette Mussza Namdzsa iráni hadügyminiszter, Vahiollah Fallahi tábornok, a hadsereg vezérkari főnöke, valamint több más, a gépen utazó igen magas rangú katonatiszt — közölte a teheráni rádió. A katasztrófa oka ismeretlen, túlélők nincsenek. A Hercules C–130 típusú óriás gép sebesülteket, és az abadani ostromgyűrű áttörését irányító tiszteket szállította a fővárosba. A hatóságok egyelőre nem tudták megállapítani, hogy mennyien utaztak a repülőgépen, amely Teherán belvárosától mindössze 20 kilométerre délre, egy külvárosban zuhant le. A teheráni rádiótól nyert értesülések szerint a becsapódás helyén tartózkodó civilek közül is többen meghaltak. Mussza Namdzsu korábban Khomeini ajatollahot képviselte az iráni legfelsőbb nemzetvédelmi tanácsban, majd júliusban az azóta meggyilkolt Radzsai miniszterelnök nevezte ki hadügyminiszterré. Fallahi tábornok a háború egyik legtapasztaltabb iráni katonai vezetője volt, majdnem kezdettől fogva részt vett a harcok irányításában. A párbeszéd kezdetei Immár lassan tizedik hónapja építgeti a Reagan-kormány a maga új, hidegháborús politikai kurzusát, és sohasem titkolta, hogy „erőpozícióból” akarnak tárgyalni a Szovjetunióval. Miután pedig egész, erőltetett fegyverkezési politikájuk alapját az a hamis, manipulatív demagógia alkotta, hogy az USA, sőt a nyugati világ egésze „elmaradt” a fegyverkezésben a Szovjetunió és a többi szocialista ország mögött — ez az erőpolitikai kurzus a tárgyalások elvi tagadását is jelentette. Érthető, hogy ilyen körülmények között a békéért aggódó világközvélemény és a szovjet politikusok is különösebb remények nélkül, nagy tartózkodással tekintettek Gromiko szovjet és Haig amerikai külügyminiszter New York-i találkozója elé. Ez volt az első magas szintű kapcsolatfelvétel a szovjet és az amerikai kormány között Reagan hivatalba lépése óta. Nem lehetett kizárni azt a lehetőséget sem, hogy a Gromiko—Haig találkozó eredménytelenül végződik, hogy az amerikaiak kitartanak az „előbb fegyverkezési döntés, azután tárgyalás” politikája mellett. Ennél azonban több történt. Már a megbeszélések első szakaszában megállapodás született arról, hogy Genfben november 30-án szovjet—amerikai tárgyalások kezdődnek a középhatósugarú rakéták problémájáról. (Emlékezetes: a nemzetközi helyzet feszülésének egyik jelentős, ha nem a legdöntőbb tényezője éppen az az amerikai elhatározás volt, hogy közép-hatósugarú rakétákat helyeznek el Nyugat-Európában, s ezzel megbontják a jelenleg meglevő fegyverkezési egyensúlyt.) Röviddel az első Gromiko—Haig találkozó után — miután nyilvánvalóan mindketten tanácskoztak kormányaikkal — másodszor is megbeszélést folytatott a két nagyhatalom külügyminisztere. E második találkozón olyan döntés született, hogy jövő év elején ismét tárgyalásokat folytatnak egymással — ezúttal Genfben. Mindebből úgy tűnik, hogy tízhónapos szünet után nemcsak helyreállt a magas szintű dialógus a Szovjetunió és az Egyesült Államok között, hanem biztosították e párbeszéd folytonosságát is. A november 30-i dátum és a jövő év elejére jelzett újabb Gromikov-Haig találkozó azt a felismerést mutatja, hogy van miről tárgyalni és lehet ésszerű, a realitásokat figyelembe vevő hangnemben párbeszédet folytatni egymással. Ennél többet egyelőre aligha lehet mondani. Mindenekelőtt azért nem, mert a Gromiko—Haig megbeszélések eredményei az amerikai külpolitikai vonalvezetés általános irányát semmiképpen sem módosították, az továbbra is változatlan, a Fehér Ház és a Pentagon iránytűje továbbra is az erőltetett felfegyverzés és az erőpolitika alapján folytatott tárgyalások irányába mutat. Azt is látni kell, hogy a Gromikov Haig tárgyalásokon megszületett döntéseket a szovjet külpolitika és a nemzetközi politikai erőviszonyok alakulása kényszerítette ki. A Szovjetunió a legfeszültebb időszakokban sem vette át az amerikai „héják” hangnemét. Az erő pozíciója alapján történő tárgyalásokat természetesen elutasította — de mindvégig hangoztatta, hogy kész a reális alapon folytatott megbeszélésekre és a magas szintű párbeszédet tartja a járható útnak a két ország viszonyában. Az amerikaiaknak tekintetbe kellett venniük a nyugat-európai közvélemény mind hevesebb ellenállását is a közép-hatósugarú rakéták tervezett telepítésével kapcsolatban, s hogy az emberek felháborodása és kétségei a kormányok magatartását is befolyásolták. A helyzetet és ezen belül a szovjet —amerikai kapcsolatokat továbbra is minden illúzió nélkül kell szemlélni. Az alapvető álláspontok közötti különbség egyelőre nem csökkent. Illúziók nélkül is komoly eredménynek kell azonban tekinteni azt a tényt, hogy a dialógus megkezdődött, s a párbeszéd folytatása a jövő év elejéig biztosítottnak látszik a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Réti Ervin