Délmagyarország, 1982. január (72. évfolyam, 1-26. szám)

1982-01-03 / 1. szám

2 Miivanza LemekiairtiR ® Varsó (MTI) Az ú­j évet úgy kezdhetik a lengyelek, hogy a kato­nai hatóságok feloldottak néhány korlátozást, amit a szükségállapot bevezetése­­kor léptettek érvénybe, így január első hétfőjén meg­kezdődik a tanítás az általá­nos, a szakmunkásképző és a középiskolákban. Varsóban nyilvánosságra hozták az állami árbizottság árreform tervezetét, amelyet a bizottság az eddigi viták és konzultációk­­ eredményei­nek figyelembevételével ter­jesztett elő, mint a reform egyik fontos és elengedhetet­len alkotórészét. A tervezet az alapvető élelmiszerek (tejtermékek, hús és húské­szítmények, haláruk­ stb.) és az energiaszolgáltatás árai­nak igen nagy mértékű, két­­háromszoros, esetenként négyszeres emelését helyezi kilátásba. Így például, a cukor az eddigi 10,50 helyett 48 zloty ienne, a tej 2,90 helyett 10, a 25 dekás vaj 17 helyett 60, a fél liter étolaj 18 helyett 60 zloty lenne. A karai kiló­ja, amely eddig 90 zlotyba került, 360 zloty lesz a terv szerint. Körülbelül három­szorosába kerül a hal ára, négyszer drágább lenne a szén, mint most. A legdrá­gább kategóriáid feketeszén 2200 zlotyba kerülne má­zsánként A villamos ener­gia országosan 2.20 zlotyra emelkedik kilowatt órán­ként, az eddigi 0,90 zloty he­lyett. a földgáz országosan 4 zlotyra (0,90). a központi fűtés díja országosan átlag 8 zloty­­ lesz (eddig három volt). Ezek az áremelési javasla­tok csak azokra a cikkekre vonatkoznak, amelyek árát központilag határozzák meg. A tervezettel kapcsolatban január 15-ig lehet írásban véleményt nyilvánítani. A rend és a nyugalom megszilárdulásának újabb jele, hogy a szczecini vaj­daságban csökkentették a kijárási tilalmat, amely ja­­nuár 1-től este 11 órától reggel ötig tart.­ ­A Bonn (MTI) Mieczyslaw Rakowski len­gyel miniszterelnök-helyet­tes egy nappal meghosszab­bította NSZK-beli tartózko­dását. Rakowski szerdán a Hans-Dietrich Genscher nvugatnémet alkancellárral, külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseken ismertette Lengyelország belpolitikai helyzetét, és gazdaságának állapotát. Ugyancsak kifej­tette a hivatalos lengyel ál­láspontot a nyugati államok Lengyelországgal kapcsola­tos intézkedéseiről, nyilat­kozatairól. A találkozón a nyugatnémet fél megerősí­tette, hogy Bonn szigorúan tartja magát a be nem avat­­kozás politikájához a len­gyel belügyekkel kapcsolat­ban. Rakowski csütörtökön gaz­dasági megbeszéléseket foly­tatott Kölnben Otto Wolf von Amerongennel, a nyu­gatnémet ipari és kereske­delmi tanács elnökével ta­lálkozott, s délután hazauta­zott Lengyelországba. PBCCS teában . Accra (UPI) Jerry Rawlings repülőszá­zados vezetésével a ghanai hadsereg egységei csütörtö­kön megdöntötték Hilla Li­­mani elnök kormányát, s Rawlings három éven belül másodszor is hatalomra ke­rült. — jelentették a hírügy­nökségek, az Accra rádióra hivatkozva. Előzőleg arról tájékoztattak, hogy lövöldö­­zés robbant ki az accrai re­­­­pülőtéren. a rádió épületé­ben és a helyőrség-parancs­nokság környékén Jerry Rawlings 1979 júniu­sában szervezte első katonai államcsínyét, katonai kor­mányzata azonban még ugyanazon év októberében polgári kormányzatnak adta át helyét. Rawlings csütör­­tökön az accrai rádióban „egységre” szólította fel Ghana lakosságát. Elnyomó­nak nevezte a polgári kor­­mányzatot, megbélyegezte a közállapotokat, a korrupciót. Globális gond az élelmezés Éhezők és jóllakottak Már mindannyiunk előtt ismert a kifejezés: globális probléma. Tudjuk, számolni kell vele az élelmiszer, az energia, a környezetszennye­ződés területén, s mégis, né­ha az az érzésünk támad­hat, hogy úgy­ élünk itt Ma­gyarországon, mintha e prob­lémák, vagy legalábbis egy részük nem is léteznének. Dr. Márton Jánost, az Ag­rárgazdasági Kutatóintézet főigazgatóját az egyik ilyen átfogó­­ gondról, a világ élel­­miszerhelyzetéről, az éhe­zőkről­­“és­­­ a jóllakottakról faggattuk. — Az élelmiszerkérdés az egyik legsúlyosabb globális probléma. Az emberiség élel­mezési helyzete alig javul: úgy léptük át a 80-as évek küszöbét, hogy az éhesek még éhesebbek, a jóllakot­tak pedig még jóllakottab­­bak. Földünkön jelenleg 450 millió ember a szó szoros értelmében éhezik, s to­vábbi 500 millió hiányosan táplálkozik. Évente 50 mil­lióan halnak meg a rossz táplálkozás következtében. Ráadásul sokan úgy tekin­tenek erre a globális prob­lémára, mintha megoldha­­­tatlan volna. Pedig a számí­tások azt mutatják, hogy elég lenne a fegyverkezési kiadások csökkentése az 1960. évi szintre, s máris komoly eredményeket érhet­nénk el. Ehelyett azonban a fegyverkezési kiadások nő­nek ... — Willy Brandt, az ismert nyugatnémet politikus ép­pen hazánkban nyilatkozott nemrégiben úgy, hogy már megért két háborút, amit éhínség követett, de most attól tart, eljöhet egy har­madik világháború, amit az éhínség előz meg. Hogyan vélekedik erről? — Ebben a megfogalma­zásban van némi túlzás, dramatizálás, de igazság is. Már említettem, majdnem egymilliárd ember éhezik bolygónkon, és ez az egy­­milliárd ember napról nap­ra valóban elkeseredettebb. De van egy közmondás: mit ér a harag hatalom nél­kül? — A fejlődő országok a 70-es évek eleje óta meg­duplázták katonai kiadásai­kat, s jelenleg háromszor annyi pénzt költenek ilyen célra, mint amennyi segélyt kapnak. Ezek is aggasztó té­nyek, ha meggondoljuk. — Igen, bár én ezt mind­járt pontosítanám. A fejlő­dő országoknak csupán egy hányada fegyverkezik, az a hányada, amely valóban fe­j­­lődik. Elég megtévesztő ki­fejezés az, hogy fejlődő or­­­szág, fejlődő világ. A fü­getlenné vált országok ön­érzetének tisztelete honosí­totta meg e kifejezéseket az ENSZ-ben. Valójában fej­letlen államokról van szó, amelyek körében akadnak ténylegesen fejlődő orszá­gok. Most jöttem haza Me­xikóból, amelyről nyugod­tan állíthatom, hogy fej­lődő ország. A kormányzat ott egy példátlanul széles körű, nemzetközi tapaszta­latokra támaszkodó élelme­zési programot dolgoz ki. De még ott is szentségtörés lett volna például arról be­szélni, hogy fogják vissza a népesedést. A mexikóiak úgy érvelnek, hisz még csak 70 millióan vagyunk, mikor leszünk annyian, mint az Egyesült Államok lakói, hogy fölvehessük velük a versenyt? A fejletleneken azonban a „mexikói modell” nem se­gít. Hiszen az éhezők vilá­gában, a leginkább veszé­lyeztetett 35 országban, vagy a fantasztikus méretű nép­­szaporulat, vagy a mostoha természeti adottságok, vagy e kettő együtt okozzák — más tényezők mellett — az élelmezési gondokat. Ki­emelném még az eltorzult urbanizációt is. Sok ország­ban a falusi lakosság az utóbbi évtizedekben fölke­rekedett, otthagyta a földet, amit addig, ha keservesen is, megművelt és beköltözött a városokba, ahol ma száz- és százezrek nyomornegye­dekben élnek. Tehát ők is élelmiszer-fogyasztóként je­lentkeznek, ráadásul már városi igényekkel. Ezek az országok elvben három do­log között választhatnak: vagy maguk termelik meg az élelmiszert vagy impor­­tál­­ V., vagy a két mód­­ágért együtt alkalmazzák. Közép-Afrikában, Dél-Ázsiá­­ban és Latin-Amerikában azonban jó néhány állam egyik megoldásra s­m ké­pes. Tehát, a majd’ egymil­liárd éhezővel ebb­en az évtizedben, sőt még az ez­redfordulón is számolni kell. — Mi a helyzet a szocia­lista és a fejlett tőkés or­szágokban? — Ezekben az államokban az emberiség egynegyede él, jelentős részük túl jól él: általában a szükségesnél csaknem egyharmadával több kalóriát használnak fel. A világ gabonatermésének pél­dául több mint a felét ők fogyasztják el. Igaz, ma már általánosan elfogadott a té­tel: ahhoz, hogy az élelmi­szer-ellátás a fejlett ipari államok szintjén alakuljon, egy lakosra egy tonna ga­bona szükséges. A szocialis­ta országok közül egyedül Magyarország az, amelyik az egy tonna/egy fő gabo­natermést rendszeresen túl­szárnyalja, Csehszlovákia és Románia pedig időnként megközelíti. Néhol gyengébb a termőföld, mint Csehszlo­vákiában és az NDK-ban. Másutt az agrárkultúra még nem kielégítő, ilyen Len­gyelország, Románia és a Szovjetunió. Megint máshol kedvezőtlenek az adottságok a gabonatermelésre, főleg Bulgáriában és Jugoszláviá­ban. Általában elég nagy az évenkénti termésingadozás. A Szovjetunió 260 millió la­kosával évtizedek óta ga­bonahiánnyal küzd, 220 mil­lió tonna fölé ritkán emel­kedik az évi termés, de volt már 140 millió tonna alatt is. A hiányt a fejlett tőkés országokból pótolják.­­ Tehát közös érdekünk, hogy a fejlődő országok ga­bonatermése is nőjön. — így van. De van egy még fontosabb érdek is: az, hogy maguk a szocialista or­szágok termeljék meg a számukra szükséges gabo­namennyiséget. Én nem mondom, hogy helyén való gabonafegyverről beszélni. Ellenszenves a kenyeret fegy­verként emlegetni. Mégis­­ megtörténhet, hogy a gabo­nát egyszer-egyszer fegy­verként használják fel el­lenünk. — Vagyis elégedetlen a szocialista országok mező­­gazdasági fejlődésével? — Igen. Tudom, a gazda­sági növekedés üteme vi­lágszerte megtört, s ez a je­lenség a szocialista közös­séget sem kerülte el. Saj­nálatos azonban, éppen előbb vázolt helyzetünk miatt, hogy a legtöbb szocialista országban az élelmiszer-gaz­daság fejlődése is megtor­pant. — Hazánk például jelen­leg 13—14 millió ember szá­mára képes magas színvona­lú élelmiszer-ellátást nyúj­tani. Nem mond ez ellent elégedetlenségének? — Látszólag ellentmond. Büszke is vagyok eredmé­nyeinkre, hasonlóval még a fejlett tőkés országok közül is csak kevés dicsekedhet. De nem lehetünk elége­dettek a föld, a fölművelő ember hazai megbecsülésé­vel. Mondhatja: törvényt hoztunk a föld védelmére; én amiatt vagyok szomorú, hogy ilyen törvényt külön kellett hoznunk. — Optimálisan vagy pes­­­szimistán szemléli a jö­vőt? — Feltétlenül optimistán. Az emberiség 70—80 szá­zalékának élelmiszer-ellátá­sa javulni fog ebben az év­tizedben. Viszont pesszimiz­musra hajt, ha az egymilli­­árd éhezőre gondolok: az emberek, sajnos­, mindig töb­bet költöttek egymás el­pusztítására, mint egymás megsegítésére. S ebben nem történt változás még most, a ' 80-as évtizedekbe érve sem... Kocsi Margit Térképünk a világ legszegényebb országait ábrázolja I Vasárnap, 1982. január 3, A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén Sltm­­izio távirat Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Lázár György, a Magyar Népköztársaság Miniszterta­nácsának elnöke; a Kubai Köztársaság nemzeti ün­nepe alkalmából üdvözlő táviratot küldött dr. Fidel Castro Ruz elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztár­saság Államtanácsa elnökének, a Minisztertanács el­nökének. A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe, a felsza­badulás napja alkalmából a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és egész dol­gozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket és szív­ből jövő jókívánságainkat küldjük önnek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri kubai népnek.­­ A forradalmi Kuba létrejöttét, szocialista fejlődé­sét kezdettől fogva a nemzeti függetlenség és társa­dalmi haladás híveinek őszinte érdeklődése és mély rokonszenve övezte. A magyar nép is elismeréssel te­kint a kubai nép forradalmi vívmányaira,a szocialista társadalom építésében elért eredményeire, amelyek el­választhatatlanul összeforrtak a Kubai Kommunista Párttal, annak következetes marxista—leninista irány­vonalával.* Kuba ma megbecsült tagja a szocialista országok közösségének, amelynek erősítésén odaadóan munkál­kodik. Következetes békepolitikája, internacionalista magatartása megérdemelt tekintélyt biztosít számára az el nem kötelezett országok mozgalmában, a béke, a függetlenség és társadalmi haladás hívei közt világ­szerte. Élvezi ezen erők széles nemzetközi szolidari­tását nemzeti függetlensége és forrada­­i vívmányai megvédéséért folytatott harcában is. A magyar kom­munisták, a szocializmust építő magyar nép teljes mértékben szolidáris és támogatja azt a küzdelmet, amelyet az imperialista beavatkozási kísérletekkel és fenyegetésekkel szemben kommunista pártja vezeté­sével a kubai nép vív a békéért, a biztonságért, a füg­getlenségért és a szocializmusért. Nemzeti ünnepük alkalmából jóleső érzéssel gon­dolunk országaink sokoldalú és gyümölcsöző együtt­működésére, amely a marxizmus,leninizmus és a proletár internacionalizmus arapján ígéretesen fejlő­dik. Pártjaink és népeink barátságának további erő­­sítése találkozik országaink érdekeivel, jól szolgálja közös céljaink elérését. Kívánjuk önöknek, a kubai kommunistáknak és a testvéri kubai népnek, hogy sikerrel valósítsák meg a Kubai Kommunista Párt II. kongresszusának hat­á­­­rozatait hazájuk védelme, felvirágoztatása, a szocia­lizmus és a béke javára. .»Vivvi Az évforduló alkalmából Apró Antal, az ország­­gyűlés elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Fla­­vio Bravónak, a Kubai Köztársaság népi hatalmi nemzetgyűlése elnökének. Táviratban köszöntötte a kubai partnerszervezetét a Hazafias Monfront Orszá­gos Tanácsa, a SZOT, a KISZ, az Országos Béketa­nács és a Magyar Nők Országos Tanácsa. I Államférfiak újévi üzenetei Aggodalmak 1982. január 1-én üzenete­ket intéztek az államfők, ve­zető politikusok a népekhez, a Föld lakóihoz. Aggodalmak és remények — ezek voltak az újévi köszöntők kulcssza­vai. 1981 nehéz esztendő volt, hideg szelek fújtak a nem­zetközi életben és szaporod­tak a gondok a világgazda­ságban. A világ számos pont­ján alakultak ki súlyos vál­sággócok. Az ünnepi alkalomnak megfelelően, finomabban fo­galmazva — az egyensúly megbontására és a fegyver­kezési verseny fokozására való törekvés megtalálható az amerikai elnök és több nyu­gati vezető például a brit miniszterelnök újévi nyilat­kozataiban. Az amerikai elnök hű ma­­rad­ önmagához: újévi nyi­latkozatában — amúgy mel­lesleg — hangsúlyozta," hogy az új esztendő köszöntése amerikai hagyomány, amihez immár másutt is csatlakoztak. Ha történelmi ismereteink nem csalnak, az új év ün­neplése, a számvetés, mérleg­­készítés, tervezgetés ősi em­beri tulajdonság és már az Egyesült Államok alig több mint két évszázados történel­me előtt is szokásban volt. De hát nem ez az egyetlen és nem is a leginkább elgondol­kodásra méltó terület, ahol Washington újabban egyol­dalú értelmezéssel pórbálko­­zik. Bonntól Párizsig, Tokiótól Canberráig számos olyan vé­lemény hangzott el, amely mérsékletre intett. Mindeb­ben nemcsak ezeknek az or­szágoknak politikai és gazda- és remények jogi érdekei fejeződtek ki, de éreztették hatásukat a most záruló esztendő páratlan mé­retű tömegmozgalmai, béke­tüntetései. E józanabb han­gok alapvetően belső fejle­ményként ítélik meg a len­gyel eseményeket (ha több vonatkozásban bíráló meg­jegyzéseket is hangoztatnak), s féltik az újjakezdődött ke­let—nyugati párbeszédet, amely nem kis viharok után az év utolsó heteiben kezdett helyreállni. A remény ezekre is alapozódik, s azzal kap­csolatos, hogy a genfi szov­jet—amerikai párbeszéd bi­zonyos eredményekre vezet­het, s megalapozhat maga­sabb szintű tárgyalásokat is. Van remény — ez tűnt ki az újévi megnyiatkozásokból —, de óvatosan kell vele bánni, hiszen december kö­zepe táján még egy esetleges szovjet—amerikai csúcstalál­kozót sem tartottak kizárt­nak Washingtonban, ma vi­szont még a január végén, Genfben tervezett külügymi­niszteri találkozóval kapcso­latban is „felülvizsgálatot” sürgetnek. •­­ A történelmi optimizmus sugárzik a szovjet párt­ és állami vezető szervek újévi üdvözletéből is, amely rámu­tat, hogy a nehezebb feltéte­lek között is a Szovjetunió mindent megtesz a kommu­nizmus építésének, valamint a béke megőrzésének ügyé­ért. A következetes békepoli­tika egyidejűleg jelenti a megegyezés érdekében tett kezdeményezéseket és a pro­vokációk határozott elutasí­tását. r. a

Next