Délmagyarország, 1982. január (72. évfolyam, 1-26. szám)
1982-01-03 / 1. szám
2 Miivanza LemekiairtiR ® Varsó (MTI) Az új évet úgy kezdhetik a lengyelek, hogy a katonai hatóságok feloldottak néhány korlátozást, amit a szükségállapot bevezetésekor léptettek érvénybe, így január első hétfőjén megkezdődik a tanítás az általános, a szakmunkásképző és a középiskolákban. Varsóban nyilvánosságra hozták az állami árbizottság árreform tervezetét, amelyet a bizottság az eddigi viták és konzultációk eredményeinek figyelembevételével terjesztett elő, mint a reform egyik fontos és elengedhetetlen alkotórészét. A tervezet az alapvető élelmiszerek (tejtermékek, hús és húskészítmények, haláruk stb.) és az energiaszolgáltatás árainak igen nagy mértékű, kétháromszoros, esetenként négyszeres emelését helyezi kilátásba. Így például, a cukor az eddigi 10,50 helyett 48 zloty ienne, a tej 2,90 helyett 10, a 25 dekás vaj 17 helyett 60, a fél liter étolaj 18 helyett 60 zloty lenne. A karai kilója, amely eddig 90 zlotyba került, 360 zloty lesz a terv szerint. Körülbelül háromszorosába kerül a hal ára, négyszer drágább lenne a szén, mint most. A legdrágább kategóriáid feketeszén 2200 zlotyba kerülne mázsánként A villamos energia országosan 2.20 zlotyra emelkedik kilowatt óránként, az eddigi 0,90 zloty helyett. a földgáz országosan 4 zlotyra (0,90). a központi fűtés díja országosan átlag 8 zloty lesz (eddig három volt). Ezek az áremelési javaslatok csak azokra a cikkekre vonatkoznak, amelyek árát központilag határozzák meg. A tervezettel kapcsolatban január 15-ig lehet írásban véleményt nyilvánítani. A rend és a nyugalom megszilárdulásának újabb jele, hogy a szczecini vajdaságban csökkentették a kijárási tilalmat, amely január 1-től este 11 órától reggel ötig tart. A Bonn (MTI) Mieczyslaw Rakowski lengyel miniszterelnök-helyettes egy nappal meghosszabbította NSZK-beli tartózkodását. Rakowski szerdán a Hans-Dietrich Genscher nvugatnémet alkancellárral, külügyminiszterrel folytatott megbeszéléseken ismertette Lengyelország belpolitikai helyzetét, és gazdaságának állapotát. Ugyancsak kifejtette a hivatalos lengyel álláspontot a nyugati államok Lengyelországgal kapcsolatos intézkedéseiről, nyilatkozatairól. A találkozón a nyugatnémet fél megerősítette, hogy Bonn szigorúan tartja magát a be nem avatkozás politikájához a lengyel belügyekkel kapcsolatban. Rakowski csütörtökön gazdasági megbeszéléseket folytatott Kölnben Otto Wolf von Amerongennel, a nyugatnémet ipari és kereskedelmi tanács elnökével találkozott, s délután hazautazott Lengyelországba. PBCCS teában . Accra (UPI) Jerry Rawlings repülőszázados vezetésével a ghanai hadsereg egységei csütörtökön megdöntötték Hilla Limani elnök kormányát, s Rawlings három éven belül másodszor is hatalomra került. — jelentették a hírügynökségek, az Accra rádióra hivatkozva. Előzőleg arról tájékoztattak, hogy lövöldözés robbant ki az accrai repülőtéren. a rádió épületében és a helyőrség-parancsnokság környékén Jerry Rawlings 1979 júniusában szervezte első katonai államcsínyét, katonai kormányzata azonban még ugyanazon év októberében polgári kormányzatnak adta át helyét. Rawlings csütörtökön az accrai rádióban „egységre” szólította fel Ghana lakosságát. Elnyomónak nevezte a polgári kormányzatot, megbélyegezte a közállapotokat, a korrupciót. Globális gond az élelmezés Éhezők és jóllakottak Már mindannyiunk előtt ismert a kifejezés: globális probléma. Tudjuk, számolni kell vele az élelmiszer, az energia, a környezetszennyeződés területén, s mégis, néha az az érzésünk támadhat, hogy úgy élünk itt Magyarországon, mintha e problémák, vagy legalábbis egy részük nem is léteznének. Dr. Márton Jánost, az Agrárgazdasági Kutatóintézet főigazgatóját az egyik ilyen átfogó gondról, a világ élelmiszerhelyzetéről, az éhezőkről“és a jóllakottakról faggattuk. — Az élelmiszerkérdés az egyik legsúlyosabb globális probléma. Az emberiség élelmezési helyzete alig javul: úgy léptük át a 80-as évek küszöbét, hogy az éhesek még éhesebbek, a jóllakottak pedig még jóllakottabbak. Földünkön jelenleg 450 millió ember a szó szoros értelmében éhezik, s további 500 millió hiányosan táplálkozik. Évente 50 millióan halnak meg a rossz táplálkozás következtében. Ráadásul sokan úgy tekintenek erre a globális problémára, mintha megoldhatatlan volna. Pedig a számítások azt mutatják, hogy elég lenne a fegyverkezési kiadások csökkentése az 1960. évi szintre, s máris komoly eredményeket érhetnénk el. Ehelyett azonban a fegyverkezési kiadások nőnek ... — Willy Brandt, az ismert nyugatnémet politikus éppen hazánkban nyilatkozott nemrégiben úgy, hogy már megért két háborút, amit éhínség követett, de most attól tart, eljöhet egy harmadik világháború, amit az éhínség előz meg. Hogyan vélekedik erről? — Ebben a megfogalmazásban van némi túlzás, dramatizálás, de igazság is. Már említettem, majdnem egymilliárd ember éhezik bolygónkon, és ez az egymilliárd ember napról napra valóban elkeseredettebb. De van egy közmondás: mit ér a harag hatalom nélkül? — A fejlődő országok a 70-es évek eleje óta megduplázták katonai kiadásaikat, s jelenleg háromszor annyi pénzt költenek ilyen célra, mint amennyi segélyt kapnak. Ezek is aggasztó tények, ha meggondoljuk. — Igen, bár én ezt mindjárt pontosítanám. A fejlődő országoknak csupán egy hányada fegyverkezik, az a hányada, amely valóban fejlődik. Elég megtévesztő kifejezés az, hogy fejlődő ország, fejlődő világ. A fügetlenné vált országok önérzetének tisztelete honosította meg e kifejezéseket az ENSZ-ben. Valójában fejletlen államokról van szó, amelyek körében akadnak ténylegesen fejlődő országok. Most jöttem haza Mexikóból, amelyről nyugodtan állíthatom, hogy fejlődő ország. A kormányzat ott egy példátlanul széles körű, nemzetközi tapasztalatokra támaszkodó élelmezési programot dolgoz ki. De még ott is szentségtörés lett volna például arról beszélni, hogy fogják vissza a népesedést. A mexikóiak úgy érvelnek, hisz még csak 70 millióan vagyunk, mikor leszünk annyian, mint az Egyesült Államok lakói, hogy fölvehessük velük a versenyt? A fejletleneken azonban a „mexikói modell” nem segít. Hiszen az éhezők világában, a leginkább veszélyeztetett 35 országban, vagy a fantasztikus méretű népszaporulat, vagy a mostoha természeti adottságok, vagy e kettő együtt okozzák — más tényezők mellett — az élelmezési gondokat. Kiemelném még az eltorzult urbanizációt is. Sok országban a falusi lakosság az utóbbi évtizedekben fölkerekedett, otthagyta a földet, amit addig, ha keservesen is, megművelt és beköltözött a városokba, ahol ma száz- és százezrek nyomornegyedekben élnek. Tehát ők is élelmiszer-fogyasztóként jelentkeznek, ráadásul már városi igényekkel. Ezek az országok elvben három dolog között választhatnak: vagy maguk termelik meg az élelmiszert vagy importál V., vagy a két módágért együtt alkalmazzák. Közép-Afrikában, Dél-Ázsiában és Latin-Amerikában azonban jó néhány állam egyik megoldásra sm képes. Tehát, a majd’ egymilliárd éhezővel ebben az évtizedben, sőt még az ezredfordulón is számolni kell. — Mi a helyzet a szocialista és a fejlett tőkés országokban? — Ezekben az államokban az emberiség egynegyede él, jelentős részük túl jól él: általában a szükségesnél csaknem egyharmadával több kalóriát használnak fel. A világ gabonatermésének például több mint a felét ők fogyasztják el. Igaz, ma már általánosan elfogadott a tétel: ahhoz, hogy az élelmiszer-ellátás a fejlett ipari államok szintjén alakuljon, egy lakosra egy tonna gabona szükséges. A szocialista országok közül egyedül Magyarország az, amelyik az egy tonna/egy fő gabonatermést rendszeresen túlszárnyalja, Csehszlovákia és Románia pedig időnként megközelíti. Néhol gyengébb a termőföld, mint Csehszlovákiában és az NDK-ban. Másutt az agrárkultúra még nem kielégítő, ilyen Lengyelország, Románia és a Szovjetunió. Megint máshol kedvezőtlenek az adottságok a gabonatermelésre, főleg Bulgáriában és Jugoszláviában. Általában elég nagy az évenkénti termésingadozás. A Szovjetunió 260 millió lakosával évtizedek óta gabonahiánnyal küzd, 220 millió tonna fölé ritkán emelkedik az évi termés, de volt már 140 millió tonna alatt is. A hiányt a fejlett tőkés országokból pótolják. Tehát közös érdekünk, hogy a fejlődő országok gabonatermése is nőjön. — így van. De van egy még fontosabb érdek is: az, hogy maguk a szocialista országok termeljék meg a számukra szükséges gabonamennyiséget. Én nem mondom, hogy helyén való gabonafegyverről beszélni. Ellenszenves a kenyeret fegyverként emlegetni. Mégis megtörténhet, hogy a gabonát egyszer-egyszer fegyverként használják fel ellenünk. — Vagyis elégedetlen a szocialista országok mezőgazdasági fejlődésével? — Igen. Tudom, a gazdasági növekedés üteme világszerte megtört, s ez a jelenség a szocialista közösséget sem kerülte el. Sajnálatos azonban, éppen előbb vázolt helyzetünk miatt, hogy a legtöbb szocialista országban az élelmiszer-gazdaság fejlődése is megtorpant. — Hazánk például jelenleg 13—14 millió ember számára képes magas színvonalú élelmiszer-ellátást nyújtani. Nem mond ez ellent elégedetlenségének? — Látszólag ellentmond. Büszke is vagyok eredményeinkre, hasonlóval még a fejlett tőkés országok közül is csak kevés dicsekedhet. De nem lehetünk elégedettek a föld, a fölművelő ember hazai megbecsülésével. Mondhatja: törvényt hoztunk a föld védelmére; én amiatt vagyok szomorú, hogy ilyen törvényt külön kellett hoznunk. — Optimálisan vagy pesszimistán szemléli a jövőt? — Feltétlenül optimistán. Az emberiség 70—80 százalékának élelmiszer-ellátása javulni fog ebben az évtizedben. Viszont pesszimizmusra hajt, ha az egymilliárd éhezőre gondolok: az emberek, sajnos, mindig többet költöttek egymás elpusztítására, mint egymás megsegítésére. S ebben nem történt változás még most, a ' 80-as évtizedekbe érve sem... Kocsi Margit Térképünk a világ legszegényebb országait ábrázolja I Vasárnap, 1982. január 3, A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén Sltmizio távirat Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára; Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke; Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke; a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából üdvözlő táviratot küldött dr. Fidel Castro Ruz elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa elnökének, a Minisztertanács elnökének. A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe, a felszabadulás napja alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és egész dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önnek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri kubai népnek. A forradalmi Kuba létrejöttét, szocialista fejlődését kezdettől fogva a nemzeti függetlenség és társadalmi haladás híveinek őszinte érdeklődése és mély rokonszenve övezte. A magyar nép is elismeréssel tekint a kubai nép forradalmi vívmányaira,a szocialista társadalom építésében elért eredményeire, amelyek elválaszthatatlanul összeforrtak a Kubai Kommunista Párttal, annak következetes marxista—leninista irányvonalával.* Kuba ma megbecsült tagja a szocialista országok közösségének, amelynek erősítésén odaadóan munkálkodik. Következetes békepolitikája, internacionalista magatartása megérdemelt tekintélyt biztosít számára az el nem kötelezett országok mozgalmában, a béke, a függetlenség és társadalmi haladás hívei közt világszerte. Élvezi ezen erők széles nemzetközi szolidaritását nemzeti függetlensége és forradai vívmányai megvédéséért folytatott harcában is. A magyar kommunisták, a szocializmust építő magyar nép teljes mértékben szolidáris és támogatja azt a küzdelmet, amelyet az imperialista beavatkozási kísérletekkel és fenyegetésekkel szemben kommunista pártja vezetésével a kubai nép vív a békéért, a biztonságért, a függetlenségért és a szocializmusért. Nemzeti ünnepük alkalmából jóleső érzéssel gondolunk országaink sokoldalú és gyümölcsöző együttműködésére, amely a marxizmus,leninizmus és a proletár internacionalizmus arapján ígéretesen fejlődik. Pártjaink és népeink barátságának további erősítése találkozik országaink érdekeivel, jól szolgálja közös céljaink elérését. Kívánjuk önöknek, a kubai kommunistáknak és a testvéri kubai népnek, hogy sikerrel valósítsák meg a Kubai Kommunista Párt II. kongresszusának határozatait hazájuk védelme, felvirágoztatása, a szocializmus és a béke javára. .»Vivvi Az évforduló alkalmából Apró Antal, az országgyűlés elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Flavio Bravónak, a Kubai Köztársaság népi hatalmi nemzetgyűlése elnökének. Táviratban köszöntötte a kubai partnerszervezetét a Hazafias Monfront Országos Tanácsa, a SZOT, a KISZ, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa. I Államférfiak újévi üzenetei Aggodalmak 1982. január 1-én üzeneteket intéztek az államfők, vezető politikusok a népekhez, a Föld lakóihoz. Aggodalmak és remények — ezek voltak az újévi köszöntők kulcsszavai. 1981 nehéz esztendő volt, hideg szelek fújtak a nemzetközi életben és szaporodtak a gondok a világgazdaságban. A világ számos pontján alakultak ki súlyos válsággócok. Az ünnepi alkalomnak megfelelően, finomabban fogalmazva — az egyensúly megbontására és a fegyverkezési verseny fokozására való törekvés megtalálható az amerikai elnök és több nyugati vezető például a brit miniszterelnök újévi nyilatkozataiban. Az amerikai elnök hű marad önmagához: újévi nyilatkozatában — amúgy mellesleg — hangsúlyozta," hogy az új esztendő köszöntése amerikai hagyomány, amihez immár másutt is csatlakoztak. Ha történelmi ismereteink nem csalnak, az új év ünneplése, a számvetés, mérlegkészítés, tervezgetés ősi emberi tulajdonság és már az Egyesült Államok alig több mint két évszázados történelme előtt is szokásban volt. De hát nem ez az egyetlen és nem is a leginkább elgondolkodásra méltó terület, ahol Washington újabban egyoldalú értelmezéssel pórbálkozik. Bonntól Párizsig, Tokiótól Canberráig számos olyan vélemény hangzott el, amely mérsékletre intett. Mindebben nemcsak ezeknek az országoknak politikai és gazda- és remények jogi érdekei fejeződtek ki, de éreztették hatásukat a most záruló esztendő páratlan méretű tömegmozgalmai, béketüntetései. E józanabb hangok alapvetően belső fejleményként ítélik meg a lengyel eseményeket (ha több vonatkozásban bíráló megjegyzéseket is hangoztatnak), s féltik az újjakezdődött kelet—nyugati párbeszédet, amely nem kis viharok után az év utolsó heteiben kezdett helyreállni. A remény ezekre is alapozódik, s azzal kapcsolatos, hogy a genfi szovjet—amerikai párbeszéd bizonyos eredményekre vezethet, s megalapozhat magasabb szintű tárgyalásokat is. Van remény — ez tűnt ki az újévi megnyiatkozásokból —, de óvatosan kell vele bánni, hiszen december közepe táján még egy esetleges szovjet—amerikai csúcstalálkozót sem tartottak kizártnak Washingtonban, ma viszont még a január végén, Genfben tervezett külügyminiszteri találkozóval kapcsolatban is „felülvizsgálatot” sürgetnek. • A történelmi optimizmus sugárzik a szovjet párt és állami vezető szervek újévi üdvözletéből is, amely rámutat, hogy a nehezebb feltételek között is a Szovjetunió mindent megtesz a kommunizmus építésének, valamint a béke megőrzésének ügyéért. A következetes békepolitika egyidejűleg jelenti a megegyezés érdekében tett kezdeményezéseket és a provokációk határozott elutasítását. r. a