Délmagyarország, 1982. június (72. évfolyam, 126-151. szám)
1982-06-01 / 126. szám
Zsambsna Sáimél látogatása , Budapest (MTI) Lázár Györgynek, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága tagjának, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására Zsambin Batmand, a Mongol Népi Forradalmi Párt Politikai Bizottságának tagja, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke június első felében hivatalos, baráti látogatást tesz hazánkban. Brezsnyev vietnami kitüntetése • Moszkva (MTI) La Duan, Vietnam Kommunista Pártjának főtitkára hétfőn a Kremlben átnyújtotta Leonyid Brezsnyevnek a Vietnami Szocialista Köztársaság legmagasabb kitüntetését, a Hu Si Minh Rend első fokozatát és a Vietnami Szocialista Köztársaság Hősének érmét. A kitüntetést a múlt évben adományozták az SZKP KB főtitkárának, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének 75. születésnapja alkalmából. Magyar-NDK kapcsolatok Baráti szálakon Azon a napon, amikor az újságokban hivatalosan bejelentették, hogy Erich Honecker, az NSZEP első titkára párt- és kormányküldöttség élén baráti látogatásra hazánkba érkezik, az NDK külügyminisztériumának meghívására Berlinben tartózkodó magyar újságíróküldöttség dr. Herbert Kirollkowski külügyminisztériumi államtitkárhoz volt hivatalos. Mi sem természetesebb, a beszélgetés a közeli látogatás jegyében zajlott. Dr. Herbert Krollkowski, aki egyébként a külügyminiszter elsői helyettese,,,, élt mondotta a Központi Sajtószolgálat képviselőjének, hogy a maguk részéről igen jelentősnek tartják a találkozót, és biztosak abban, hogy tovább mélyíti népeink barátságát. Az országaink közötti kapcsolatokat példásan rendezettnek, barátinak minősítette. Szerinte legfőbb közös tennivalónk annak felderítése, hogy hol, hogyan lehetne az együttműködést tovább finomítani, hisz kapcsolataink felölelik az élet úgyszólván minden területét; a tudományt, az árucserét éppúgy, mint az üzemi, vagy a kulturális együttműködés kínálta lehetőségeket. — Számunkra ez a természetes — fejtegette az államtitkár —, hiszen számos azonosság van közöttünk az elvi, politikai alapállástól a gazdasági helyzetig. Ebből fakad, hogy olykor a gondjaink is egybeesnek. Magyarországnak, az NDK-nak is kevés a nyersanyaga és energiában is szegények. Ez a tény viszont a közös kutatásokra, és a tudományos eredmények közös hasznosítására kell, hogy serkentsen bennünket, mint ahogy ez így is van. A megyei lapok olvasóira való tekintettel e témánál hosszabban elidőztünk. Az államtitkár elmondotta, hogy ismeri és jónak tartja azokat a hosszú távú terveket, amelyeket a testvérmegyék kidolgoztak. E tervek részleteiben — éppen úgy, mint Magyarországon — ők sem szólnak bele, hisz az a meggyőződésük, hogy az együttműködés lehetőségeit a helyiek ismerik a legjobban. A lényeg, hogy a kapcsolat ne formális, hanem élő, eleven legyen. És, hogy ezt a megyék mindkét részről helyesen értelmezik, arra példák tucatját lehet felsorolni. Fontos rendezvényekre, szakmai tanácskozásokra hívják meg egymást. Gyakoriak egy-egy üzem, vagy gazdaság szakembereinek tapasztalatcserelátogatásai. Szó esett a politika nagyobb kérdéseiről is. Dr. Herbert Krolikowski beszélt annak jelentőségéről, amit a békés egymás mellett élés szolgálatában a két ország politikusai összehangoltan tesznek annak érdekében, hogy a világ békeszerető erői összefogjanak az óriási méretűvé nőtt, esztelen fegyverkezési hajsza beszüntetéséért. — Mi, itt az NDK-ban a béke elkötelezett hívei vagyunk — mondotta az államtitkár, és hogy ez nem csupán a politikus véleménye, arra mintegy válasz volt ugyanazon az estén százezer berlini fiatal békenagygyűlése az August Bebel téren. A rakéta telepítőnek ellen fellépő, igazi fiatalos lendületű, de komoly felelősségérzettől áthatott tömegdemonstráció színhelye egyébként pontosan az a tér volt, ahol a világot lángba borító fasiszták annak idején példátlan vandalizmussal máglyára vetették a világ — és benne a németség — leghaladóbb elméinek könyvekbe rögzített gondolatait. Ám a szellemet a tűz nem égeti el, mint ahogyan ezt az NDK-ban tett látogatásunk is igazolja. Fejes István Púja Frigyes Kanadába utazott , Budapest (MTI) Hétfőn Púja Frigyes külügyminiszter Mark Macquigan kanadai külügyminiszter meghívására hivatalos látogatásra Kanadába utazott. Búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Dorothy Jane Armstrong, Kanada budapesti nagykövete. Kanadai tárgyalásait követően a magyar diplomácia vezetője New Yorkba utazik, ahol részt vesz az ENSZ-közgyűlés 2., rendkívüli leszerelési ülésszakán. Szakszervezeti eszmecsere O Budapest (MTI) Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára látogatást tett a Német Szövetségi Köztársaságban és Hollandiában. Düsseldorfban megbeszélést folytatott a Német Szakszervezeti Szövetség (DOB) újonnan megválasztott elnökével, Ernst Breittel és találkozott Heinz O. Vetterrel, a DGB volt elnökével. Amszterdamban a Holland Szakszervezeti Szövetség elnökével, Wim Kokkal találkozott. Mindkét országban a kétoldalú kapcsolatok továbbfejlesztése, a nemzetközi és az európai szakszervezeti mozgalom, a béke, az enyhülés, a leszerelés időszerű kérdései álltak az eszmecserék középpontjában. Falkland-szigetek I brit csapatot! Port Stanley ostromára teszülnek 4 pápa tartós és igazságos békét sürget O London (MTI) Hétfő esti jelentések szerint a keleti Falkland-szigeten partra tett brit erők 15—20 kilométerre közelítették meg a falklandi fővárost, Port Stanleyt, a város argentin védői — számszerint 7—10 ezren — egy huszonöt kilométer hosszú és tíz kilométer széles félszigetre szorultak vissza. Küszöbön áll-e a roham ellenük, vagy sem, nem ismeretes. Szombaton a legtöbb nyilatkozó katonai szakértő hét-tíz nap körüli időt jósolt a támadási előkészületekhez. A britek — újabb háromezer katona megérkeztével — most már nincsenek számbeli kisebbségben az argentinokhoz képest. Élvezik emellett a flotta repülőgép-anyahajóiról felszálló Harrierek és a hajóágyúk támogatását. Mellettük szól a nagyobb hivatásbeli rutin és jobb technikai felszereltség is. Saját megítélésük szerint ezek az erények domborodtak ki a Goose Green és Port Darwin visszavételéért folyó ütközetben, ahol alig több mint 500 brit ejtőernyős megadásra kényszerített, egy nagyobb létszámú argentin helyőrséget, 1400 foglyot ejtve. Ebben a harcban 16 brit katona vesztette életét és 31 sebesült meg. A brit kézre került argentin sebesültek száma 120. Az argentin légi ellencsapás, amely a hadügyminisztérium közleménye szerint nagy erőkkel folyt, eredménytelen maradt. Brit részről egy Skyhawk lelövését jelentették, és beismerték, hogy két nappal korábban elvesztették egy Harrierjilket. Lezuhant egy brit helikopter is. Vasárnap és hétfőn Londonban két ízben is cáfolták az argentin félnek azt a bejelentését, hogy találat érte a brit flottacsoportosításhoz tartozó két repülőgép-anyahajó egyikét. II. János Pál pápa, aki negyedik napját tölti brit földön vasárnap is, hétfőn is a vártnál szenvedélyesebb formában tett hitet a béke mellett. Vasárnap Coventryben azt mondta, hogy a háború, mint a nemzetek közti vitás kérdések megoldásának eszköze „teljesen elfogadhatatlan”. Hétfőn Yorkban — előre megírt beszédétől eltérve — újból igazságos és tartós békét sürgetett, megkímélendő további családokat — Nagy- Britanniában és Argentínában egyaránt — szeretteik elvesztésétől. Spanyolország a NATO tagja • Brüsszel (MTI) innen Spanyolország vasárnap az Észak-atlanti Szerződés szervezetének, a NATO-nak rendes tagjává vált: a washingtoni spanyol ügyvivő letétbe helyezte a csatlakozási jegyzőkönyv ratifikációs okmányait az 1949-ben aláírt szerződés eredetije mellé. A csatlakozási jegyzőkönyvet december E-án Brüsszelben írták alá a 15 NATO-tagország külügyminiszterei, spanyol részről pedig Pedro Perez-Llorca külügyminiszter. A ratifikáció azóta sorban megtörtént valamennyi tagországban, utoljára Athénban a görög kormány és parlament részéről. Joseph Luns NATO- főtitkár ezt követően a szerződés csatlakozásra vonatkozó pontja alapján felkérte a tagországok nevében Spanyolországot: csatlakozzék a szervezethez. A csatlakozással Spanyolország egyelőre a szövetség politikai szervezetének válik részesévé. Kedd, 1082. Június 1: Közéleti napló LOSONCZIVAL ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA Losonczi Pál, az Elnöki nököt a Tunéziai Köztársaanács elnöke táviratban ság nemzeti ünnepe alkaldvözölte Habib Burgiba elmából. AFGÁN nőpolitikusok tárgyalAbai Május 24. és 30. között dött még Duschek Lajosnéfgán küldöttség tartózko-nak, a Magyar Nők Onszáott hazánkban dr. Anahitagok Tanácsa elnökének megatebzadnak, az Afganisztán hívására érkezett Magyaroki Népi Demokratikus Párt szagra. A delegációt foga Politikai Bizottsága tagjára Németh Károly, az ak, az Afganisztáni De- MSZMP Politikai Bizott Balokratikus Nőszövetség el gának tagja, a Központi Biökének vezetésével. A bizottság titkára, POZSGAY IMRE PRÁGÁBAN A szocialista országok kül re művelődési miniszter kemény minisztereinek tüzetésével hétfőn magyar kalácskozására Pozsgay Imdett még utazott Prágába. MAGYAR NÉPI ELLENŐRÖK LÁTOGATÁSA MOSZKVÁBAN Szakall Józsefnek, a Köz küldöttsége utazott Maszkénti Népi Ellenőrzési Birába, Alekszej Skolnyikov- Jttság elnökének vezetésénak, a Szovjet Népi Ellenőr hétfőn baráti látogatás- őrzési Bizottság elnökének a magyar népi ellenőrök meghívására. A FRANCIA SZÖVETKEZETEK KÜLDÖTTSÉGÉNEK MEGBESZÉLÉSEI A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának meghívására Alain Duchalais elnök vezetésével egy hétig hazánkban tartózkodott a Flanei* Mezőgazdasági Szövetkezetek Országos Szövetségének küldöttsége. A francia küldöttség a magyar és a francia szövetség együttműködésének bővítéséről tárgyalt a TOT-ban Szabó István elnökkel és Elek János főtitkárral. Dér Endre Tornádó 13. — Én már kinőttem a mai világból, nem értem a mai fiatalokat. — Minden megoldódik, asszonyom. — S Gábor úr most nem jól kipróbált mosolyát vette elő, inkább tudálékosan fejtegette a mai élet átmeneti voltát, amikor a kisember csigaházába vonul vissza, tudni, látni, hallani is elfelejt, inkább az életerős, vállalkozó kedvű embernek áll az élet, mivel megbomlott az egyensúly. Az élet értelme már nem olyan leszűkített, asszonyom, mint teszem azt. a század elején, amikor Ferenc Jóska megkérdeztette a kamarásától:: „Hát hogyan is állnak azok a magyarok.” S a kamarás azt válaszolta: „takarékoskodnak, kuporaatnak és szidják önt, uram.. .'‘,mire Ferenc Jóska azt mondta: „NagYobb adót kell kivetni ráluk!" És csak akkor hökkent meg egy kissé, amikor a kamarás jelentette: „dorbázolnak, szórják a magyarok a pénzt, uram...” Csak akkor intett a császár egy nanyot: „Nem emeltük tovább az adót!” Mi, egyszerű halandók ma már nem azon töprengünk, fizetjük-e a nagyobb adót a császárnak, vagy pedig elszórjuk a pénzt, ma nem létezik Ferenc Jóska, és Isten se létezik, asszonyom, a vagyon maholnap elveszti funkcióját, a tőkések egyszerű lóhajcsárok lesznek, a lóhajcsárok pedig püspökök. Licsek mama hüledezett Gábor úr fejtegetésein, már-már azt hitte, elment az esze ennek a pesti vagánynak, mert már ő is kezdte magában azt a hitet táplálni Gábor úr felől. „Messziről jött ember azt mond, amit akar..de istenhivő lévén, be akarta fejezni a beszélgetést, s odaszólt nekem: — Kicsim, fél nyolc van, ment az iskolába, majd én ittmaradok. — Ő! — ugrott talpra Gábor úr. — Nekem is mennem kell! Elkísérhetlek? Gábor úr ekokr tegezett először, én azt gondoltam, anyámnak nincs pénze. Gábor úr pedig nem sokra becsüli anyám reményét az új üzletet illetően, itt vagyok hát én, fiatalon, miért ne kezdene hát ki énvelem?... Egy ideig szótlanul, egyre gyorsabban mentünk egymás mellett. — Abból az üzletből nem lehet semmi, ezt anyáddal meg kellene értetned! Kint a temető melett kinek akar italt mérni, a halottaknak? — Mindennap temetnek. Ott áll meg az autóbusz. Mindenféle üzlet van a közelében, fűszerüzlet, virágüzlet, egy egész sor kisiparosnak műhelye van arrafelé, és egy új telep is kezd kibontakozni. És már kialakították a tábori laktanya helyét is. — Tehát a tornádóra spekulálsz te is, mint anyád? A háborúra? — Háborúra?! — Megálltam, mert már régen tudom, hogy Gábor úr mindennap elolvassa az aznap megjelenő újságokat, tájékozott, jól informált, az ősjogásztól hallottam egyszer, hogy „politika” miatt kellett Gábor úrnak eljönnie Budapestről, túlságosan egy húron pendült a németekkel! Ezt akkor mondta nekem az ősjogász, mielőtt végképp egy másik vendéglőbe tette át a székhelyét. — Igen. Már jócskán benne vagyunk a háborús előkészületekben, éppen ezért kellene rávenni anyádat, hogy hitelre vásárolja meg Licsek mamától az üzletet. Ez a biztos, ez. ide fognak eljárni a katonák, ha kitör egyszer a háború, mert itt lányok vannak, itt élet van, a Kék Macskából aranybányát lehetne csinálni! — A hitelt is ki kell egyszer fizetni — mondtam. — Természetesen — nevetett Gábor úr. — Egyszer! De hát hadba vonulnak, és a háború új jogok forrása. Egyszer! Érted? Majd ha béke lesz! Meggyorsítottam a lépteimet, mire Gábor úr megrántott, és ott, az utcán szájon csókolt. A Király utca sarkán. Sokáig szorított magához, s amikor eleresztett, én már csak a menekülésre gondoltam. Már tizenhat éves voltam, 1939-et írtunk, lehet hogy háború lesz, lehet, hogy nem, az iskola most már annyira sem érintett, mint eddig, pillanatnyilag föl se fogtam, milyen órán ülök bent, a tanáraim se igen törődtek velem, s így utánagondolhattam, imert óonen nekem, nekem, a tiznhat évesnek mondta Gábor úr, Licsek mama üzletéhez ragaszkodjunk ,mert az már kész! Akkor is, ha nincs rá pénzünk. S nem tudom, hogyan emelkedhetett magamban hirtelen olyan magasra unyám alakja, éppen akkor láttam meg magamban tétovázó, kereső tekintetét, amikor ezt kérdezi tőlem. ..Hozzámenjek én ehhez az emberhez?" Miért kérdezte tőlem, éppen tőlem, éppen akkor, amikor szinte beszélő viszonyban se voltunk egymással? És nem vagyunk beszélő viszonyban egymással, amikor imádom az anyámat, és ő is mindig szeretett engem... Az lehetetlen, hogy féltékeny legyen rám, éppen rém, aki csúnya vagyok, fejletlen, ostoba és még gyerek . .. Gyerek vagyok! Gyerek vagyok! — szerettem volna ordítani —, én semmit nem akarok, semmit, semmit nem akarok! Késő este mentem haza. Anyám megnofozott. Gábor úr nevetett, s Licsek mama nagyon furcsán nézett rám. Nem tudom, mit véthettem, iparkodtam szorgalmas lenni, anyám kedvében járni. De nem lehetett az ő kedvébe járni. Éltél körül, amikor éppen be akartam jelenteni, hogy lefekszem, anyám mintha megsainált volna, magával húzott a konyhába: — Akkor hát rit tanácsolsz, hozzámenjek Gábor úrhoz, vagy nem?! Sokáig nem válaszoltam, legszívesebben nem válaszoltam volna, de anyám egyre idegesebb lett, tányérok csapódtak egymáshoz, ha egyetegyet elmosott. — Nos! Feleli hát! — Te tudod... Ha szereted... — Szeretem! — jelentette ki büszkén. — Akkor hát?] — Azért mondom! Még egyszer meg akartam ismételni, amit a múltkor mondtam anyámnak, hogy tudniillik, joga van a boldogsághoz, mert akkor ez nagyon tetszett neki, de most nem volt többre kíváncsi. — Lefekhetsz! —jelentette ki ridegen. (Vége.)