Délmagyarország, 1982. szeptember (72. évfolyam, 204-229. szám)

1982-09-01 / 204. szám

Utak, forgalmi rend, közlekedésbiztonság ■ [UNK] Ülést tartott a megyei tanács vb A Csongrád megyei tanács Végrehajtó bizottsága tegnap, kedden, Szegeden, ülésezett. Az előterjesztések elfogadá­sa után a testület megvitat­ta a közúti közlekedés szer­vezésének tapasztalatairól és a közlekedésbiztonság hely­zetéről készült beszámolót. Nem mondunk újat, ha azt állítjuk, a közlekedés hely­zete, állapota közügy, hiszen mindenkit érint. És hozzá­tartozik a dologhoz, ha a közlekedés biztonságos, za­varmentes, akkor az a­­ gép­kocsivezetőt, a gyalogost egy­aránt megnyugtatja. A köz­utak helyzetével, illetve a baleset megelőzésével hat év­vel ezelőtt foglalkozott utol­jára részletesen a vb, így most a téma napirendre tű­zésénél először a testület át­tekintette azokat az intézke­déseket, amelyek az utóbbi időszakban születtek a for­galmi rend kialakítása érde­kében. A felsorolás nem tel­jes, csak a legfontosabb je­lenségekről néhány ismertető mondat. A közúti jelzőlámpákat a baleseti és a forgalmi ada­tok ismeretében helyezték el. A megyében 31 forgalomirá­nyító jelzőlámpa működik, ebből 27 Szegeden található. Közülük a legkorszerűbb a számítógéppel vezérelt, a városra vagy városrészre ki­terjedő összehangolt rend­szerű. Sajnos, e gyors kiépí­tést a tanácsok anyagi for­rásai nem teszik lehetővé, ezért először egyes útvonala­kon hangolják össze műkö­désüket és így több csomó­ponton keresztül megállás nélküli áthaladást a „zöld­­hullámok" biztosítják. (Ilyen működik a Nagykörúton.) Az elmúlt időszakban jelen­tős törekvés volt, hogy a vas­úti átjárók biztonságát fo­kozzák. Az intézkedések eredményeképp minden vas­úti átjáróban megtalálható a „vasúti átjáró kezdete” elnevezésű jelzőtábla. De más ismert körülmények megteremtésével tették biz­tonságossá a forgalmat vas­útvonalak és közutak talál­kozásánál. Az eredmények elismerése mellett a tegnapi ülésen néhány hiányosságot is szóvá tettek. Gyakran elő­fordul, hogy a megye úthá­lózatán a karbantartást vég­ző vállalatok nem igazolják a változó körülményekhez az ideiglenes forgalomkorláto­zásokat. Így a gépkocsiveze­tők egy része nem veszi ko­molyan a jelzéseket, mert nem tartja azokat valósak­nak és ez adott helyzetben közlekedési balesetet idézhet elő. A közlekedés jobb kö­rülményeinek megteremtése érdekében vetették fel, hogy településenként a jelenlegi­nél több kerékpárutat épít­senek. Néhány dicséretes kezdeményezés is elhangzott, így Csongrádon, Szentesen, Kiszomboron és Makó között épül, illetve Apátfalván ké­szült külön út a kerékpáro­soknak. Tudomásul kell azonban venni, hogy a ta­nácsok korlátozott pénzfor­rásai ennek a népszerű programnak a megvalósulá­sát egyelőre nem teszi le­hetővé. A közlekedés azért is kap egyre nagyobb társa­dalmi figyelmet, mert a gép­jármű-állomány állandóan növekszik és jelenleg a me­gyében meghaladja a 93 ez­ret. Jelentős számban növe­­­­kedett az utóbbi időben a­­ kerékpárok és a segédmoto­rok száma. A járművek ará­nyának növekedése ellenére a forgalom mégis mérséklő­dik, ezt bizonyítja az Áfor statisztikája: míg 1979-ben 63 ezer tonna, addig tavaly csak 59 ezer tonna benzint használtak el a motorosok, autósok. A közúti balesetek száma az elmúlt két évben lényegesen nem változott, 85 százalékát a járművezetők, 15 százalékát a gyalogosok hibája okozta. A baleseti adatokat egyébként a JATE kibernetikai laboratóriuma számítógépen feldolgozza és okulásként az illetékes szer­vek rendelkezésére bocsátja. A tapasztalatokat felhasznál­ják a tanácsok az útépítés­nél, a közlekedésszervezés­nél. A tegnapi ülésen egybe­hangzó vélemény volt, hogy bár a közlekedési morál so­kat javult, azonban a bal­esetmegelőzésben a rendőr­ségnek, a hatóságoknak, a tanácsoknak továbbra is fo­kozott, összehangolt munká­jára van szükség. A testület rámutatott arra, hogy a bal­esetek csökkentésében, a tar­talékok egyelőre „kimerít­­hetetlenek”, hiszen az embe­rek felelősségét tovább kell növelni és a közlekedési kul­túrát javítani. A végrehajtó bizottság tá­jékoztatót hallgatott meg ez­után az időskorú lakosság helyzetéről, illetve az öregek körülményeinek javítására hozott intézkedésekről. Csong­rád megyében ez a téma azért is jelentős, mert Bé­kés megye után pátriánkban a legmagasabb az öregek aránya. A testület áttekin­tette a területi szociális el­látás fejlesztésének eredmé­nyeit. Megállapította a vb, hogy településenként nem egyformák a feltételek. Amíg például a makói járás min­den községében van már öregek napközi otthona, ad­dig a szegedi járás 25 tele­pülésén csak négy napközi otthont szerveztek. Továbbra is kiemelt feladat a tanyán élő idős korúak ellátása, bár az utóbbi tíz évben jelentő­sen csökkent a tanyai lakos­ság aránya. Ez a gondosko­dás mégis megtartotta lét­­jogosultságát. 1970-ben több mint 90 ezer ember élt kül­területen, ebből a 60 éven felüliek aránya meghaladta a 16 ezret. 1980-ban a közel 57 ezer külterületi lakosból 12 ezer 776 volt a 60 évet betöltöttek aránya. A ta­nyákról tehát elsősorban a munkaképes korúak költöz­nek el, és a kint maradók­­ nagyobb számban idős korú­ak, s egy részük magányos. ] A testület foglalkozott a szo­ciális otthonok korszerűsí­tésével, a szociális ellátás jövőjével, az öregek ottho­nának szakosításával is. A testület végül tájékozó­dott a családi eseményeket szervező irodák tevékenysé­géről, a családi események helyzetéről. Évekkel ezelőtt hozott a végrehajtó bizottság olyan határozatot: meg kell találni a módját, illetve te­remteni a feltételeit, hogy a családi események színvona­lasabbak, bensőségesebbek legyenek. Ennek a rendelke­zésnek a végrehajtásaként 1976—81 között a községek­ben is sokat tettek azért, hogy a családi ünnepekhez jobb feltételeket teremtse­nek. A megye városaiban pedig tíz éve működnek az ünnepségeket szervező iro­dák, és az eddigi tapaszta­latok a létjogosultságukat bizonyították. Különösen a szegedi és a hódmezővásár­helyi iroda szolgáltatásai magas színvonalúak és ga­rantálják a családi esemé­nyek bensőségességét. A Fogyasztási Szövetke­zetek Országos Tanácsa el­nöksége tegnap kihelyezett ülést tartott Győrben. A testület megvitatta a fo­gyasztási szövetkezetek és szövetkezeti vállalatok idei tervteljesítésének eddigi ta­pasztalatait. Megállapította: az áfészek működési terüle­tükön , a községekben, kis­településeken és a városok­ban is — összességében ki­egyensúlyozott, színvonalas áruellátást biztosítottak, megkülönböztetett figyelmet fordítottak az alapellátásra. Kereskedelmi forgalmuk a tervezettet meghaladóan 7,5 százalékkal, a szövetkezeti vendéglátás bevétele pedig 9,2 százalékkal növekedett az első félévben. A választé­kosabb ellátást jól segítette az új működési formák to­vábbi terjedése: jelenleg a szövetkezeti kereskedelem­ben mintegy 2 ezer vendég­látóhely, zöldség-gyümölcs szaküzlet s egyéb bolt mű­ködik szerződéses rendszer­ben. A mezőgazdasági árufor­galmazás mennyiségileg el­maradt a tervezettől: a szö­vetkezeti zöldség-gyümölcs malma mintegy 12 százalék­kal volt kevesebb az elmúlt esztendő azonos időszakáé­nál. Az elnökség nagy figyel­met fordított a külgazdaság egyensúlyi helyzetének ja­vításával összefüggő tevé­kenység elemzésére. Az ipa­ri termelés 11 százalékkal emelkedett, ez segítette az export-árualapok növelését. Ehhez hozzájárult a háztáji gazdaságokban folyó inten­zív kistermelés, valamint a kis tételű áruk egyre foko­zottabb mértékű külföldre szállítása is. Dinamikusan, 48 százalékkal növekedett a szocialista export, ugyan­akkor a dollárbevétel a nem­zetközi pénzügyi viszonyok kedvezőtlen változása miatt mérséklődött. Hazánkba érkezik a norvég külügyminiszter Svenn Stray, a Norvég Királyság külügyminisztere Puja Frigyes külügyminiszter meghívására szerdán, ma hi­vatalos látogatásra hazánkba érkezik. 72. évfolyam 204. szám 1982 szeptember 1., szerda Ára: 1,40 forint • P Őszi szolidaritási akció Az MSZB nyilatkozata A Magyar Szolidaritási Bizottság kedden nyilatkoza­tot tett közzé az őszi szoli­daritási akciósorozat alkal­mából. Nehéz időszakot él át az emberiség. Évtizedek óta nem volt ennyire feszült, el­lentmondásokkal, veszélyek­kel terhes a világ. Az Egye­sült Állmok politikájában az éles konfrontáció, a fegy­verkezési verseny új hullá­ma került előtérbe. Földün­kön mélyülnek és szaporod­nak a nemzetközi biztonsá­got fenyegető helyi válsá­gok; mindezek miatt a világ országai növekvő belső gaz­dasági nehézségekkel küzde­nek — állapította meg be­vezetőben a dokumentum. A békét féltő tömegek mind bátrabban és erőtelje­sebben lépnek fel az emberi­séget fenyegető veszélyek el­len. E világméretű küzde­lemben — elsősorban a ha­­tékonyabb szocialista építő­munkával — részt vállal a magyar nép is. A Szovjet­unió, a szocialista országok, a világ népei és haladó erői­nek cselekvő szolidaritása, összefogása a békéért, a há­­tFolytatás a 2. oldalon.) Takarmánykonzerválók Szinte­ a levegőbe ugrat a2­ óriás Rába-traktor a rúzsai bikaistállónál, mikor tapos­sa a szecskát. Irányítója, Ka­tona Imre tekeri, csavarja a kormányt, hogy kordában tartsa a prüszkölő gépet. A betüzesedett vasparipa bi­zonyára menne világnak a silórakás tetejéről, ha nem az volna a dolga, hogy na­ponta százszor is oda-vissza járva, jól megtapossa a­­ te­henek télire való takarmá­nyát. A most még dunyha­puha szecskahalom idővel majd betonkeményre tömö­­rödik, olyannyira, hogy té­len a tehenészek százszor is megszidják a taposónak még a tíz körmét is. Termé­szetesen nem komoly az ak­kori zsörtölődés, mert ha nem lenne jól megtaposva a szecska, idővel begyulladna, megpenészedne és tönkre­menne az állatok eledele. Rúzsán már jó ideje si­­lóznak. Előbb a Napsugár, majd a Népszabadság Tsz­­ben álltak munkába a ta­karmánykonzerváló brigá­dok. A Szivárvány majori bikaistállónál hétfőn kere­kítették meg a silókazal al­ját. — Azért ekkorát — mu­tat Török József, a szemre kicsi zöld kupacra —, mert ami ide kell, az éppen be­lefér. Ha nagyobbra akar­na nyújtózkodni a megenge­dettnél, ott a tolólap és megigazítjuk vele a formá­ját. Mintha Kálmán Ferenc hallotta volna, miről be­szélünk, kék traktorával körbeborotválja a kazlat. Éppen jókor, mert Loson­cz József érkezik az újabb ra­kománnyal. Az MTZ is föl­­pufög a szecskanálordra és ketreces pótkocsijáról ,le­billenti a zöldet, hogy is­mét hasig süllyedjen a si­­lórakásba, a nagy nehéz Rá­ba. Aztán az is kiderül, hogy a takarmánykonzerváló bri­­gádnak csak az egyik felé­vel találkoztunk, a többiek kint szecskáznak a határ­ban. Mégpedig Ácsai Varga J­ózsef és Dicső György a vágógépet kezeli, Donka László és Tanács Zoltán bil­lentős teherkocsival jár a nyomukba. Zákányszéken, az Egyet­értés Szakszövetkezetben két hegyes bálakazal közé szo­rítják a silónak való kukori­cát. Erre mondják a rúzsai­­ak: úgy is jó, mert márkor lóval szaggatják föl, nem kell tartaniuk, hogy majd a lovas kocsi a kazaltól nem tud a silórakás mellé áll­ni. — Felénk így szoktuk meg — mondja erre a zákányszé­­ki silótaposó — de az is közrejátszik, hogy nálunk azért lényegesen több a jó­szág, mint odaát. S ebből nyilván következik is: a többnek több kell. A Szücs-táblán Kürti An­­talné járja a silótarlót. Ha nem is gyorsan, de azért megtelik a zsák csöves ku­koricával. Arrébb éppen áll­nak a silózógépek. A fiatal­­asszony tudja is miért. — Kiszakadt az egyikből egy nagy rugó, és azt ke­resik. Különben már csak alig van — mutat a még meglevő haragos zöldtengeri­­csíkra. Hétfő óta vágják a Tombácz-tanyánál, már hagyják beérni, annyira szép rajta a silónak vetett kuko­rica. Nyomban kitudódik, ha el­indulnak. Szekeres Ferenc ül a silókombájnon, Bozsó János és Kalmár Géza kö­veti a traktorral. Az Ónozó­­tanyai tehenészetbe hordják, ahol két Dutra tapossa a szecskát. Egy teríték kuko­ricára egy teríték herét rak­nak. — Aki ennyire tudja, kö­ze lehet a dologhoz... — A férjem az egyik ta­posó az Önozó-tanyán. — Akkor azért is a bön­gészés? — Nem, szedheti, aki akarja. Vétek lenne ha le­­szántanák az itthagyott szép csöveket. — Fizetnek érte? — Majd elmegyünk a kö­­­zösbe szüretelni. Meg hát, nem olyan sok az, amit el­szór a gép. A zöld kígyócsíkot fújó gé­pet tátott szájjal bámuló kisgyerek láttán, Kürti An­­talné megjegyezte: neki is van kettő,, s ha kint lenné­nek, biztos föl is kéredzked­­nének valamelyik gépre, így is rá lehet szokni a dologra­ . A silózás az őszi takar­mánytartósítás egyik mód­ja. Lényege, hogy az össze­darabolt kukoricaszár közül kiszorítsák a levegőt, és így segítsék a biológiai folya­matot, az erjedést. Ezáltal a teheneknek jó takarmány te­hető el télire. A szakember véleménye ekként hangzik: " Amibe tárolják, az a siló, s amit a tehenészek a jászolba raknak, az a szi­­lázs. A kettő sajnos csak a szakember szavajárásában választódik szét, mert az egyszerű halandó minden műveletet silózásnak nevez." S ennél fogva silót­­ etet a jószágokkal, ami ugye, le­hetetlen. Persze, ettől még nyugod­tan alhatunk, mert ha si­lóznak, ha szilázst készíte­nek­­, mind egyre megy: az őszi nagy munkák egyiké­be fogtak. Csongrád megyé­ben, az idei őszön a gaz­daságokban csaknem 15 ezer hektár, föld terméséből te­szik el a télire való takar­mányt. S ebből a képzelet­­beli hatalmas szecskahegyből szinte észrevétlenül nyomják ki a levegőt a vad gépet sze­lídítő durrások, rábások, meg a többi takarmánykonzervá­ló. Majoros Tibor Siloznak Zákányszéken

Next