Délmagyarország, 1982. október (72. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-22 / 248. szám

4 Pályák - változtatásokkal Valamikori tanítómeste­rem mondta: Fiam, hét­­nyolcévenként új munkahe­lyet kell keresni. Én is csak azért nem megyek már odébb, mert közel a nyugdíj. Hittem is, nem is, amit mond, hiszen az idő tájt szövegezték újra a kollek­tív szerződéseket, s annak vaskos kötetté dagadt mel­lékleteit, a törzsgárdasza­­bályzatot Húsz év, harminc év, aranylánc medállal, gyűrű­s efféléket­ írtak. Az újságok tele voltak a törzs­­gárdaünnepek hozsannáival, közben meg a vállalathoz be-beléptek az újak és el­­ek­öpdöstek néhány év után. A kabarék, s a Ludas Matyi visszatérő alakja volt,a ván­­k­ocmac ír milós — irgalmat­lanul leszedték róla a ke­resztvizet. bn £ jfífiL. h«-"*»tUmn az tolódáséi. hony'n^ÓJ:?Ör­rncc­n­f­i. . ’• fer>ckükfin *»gémnólU' kéte £ £ £ £ JirsizoÄ­­«« M­ ug­em r.c Vagyok ( Feri mier ál) ' hogy könnyben '* fes‘ előtt __ m,k­e" f­regál «aid az eg­y Cnnv kZm"* cserélődött tÍU "Fonida kJ­" vikASS" fi* «"* nem akn,. _ . labinmert dó lenni. Crt'b- Pályakez­ ls gyakoriott l^rmennyire "ck számítana. ••heza0-fcetóéf’ J H^Bn­w­a P^ya­­pfiyn­? aójíbí­ or,lkeS""k Än VvKb aaSv?*­* vagy m­óc 1 , diplománk birtokában _ újKigunk munkát keresünk e!' 17108 a“”­PwnltatáreAk, '­­1 » 'Teje. a gazdaság zUlme­'eltételek -- 8l-és Bnbcri beilleszkedni nehéz delején. ' ^rcsak a VigZ_IC!fSe­ lb kollégák pe. tett H Fel­?1 “ ei<5bb «nh­­­úgy érzik aZ CRyre inkább btóák , bl­.^'e­sc körül MerT^’­­kezdőkor karoljak‘ fel * S2&-- -««kh5 fednek - "óm is ritkán" 1 Tf t>vand­aaho/.. Mesteremnek abhan k­t’Tara iRaZfí , bizo­be.­nyoioaZaev,e;i^ •?<** rhöyen l­ x , U’ «kar­*nebun.ja. Van aki wt £ Ü ® k vagyik, van -iki s tobbre leginkább több ·Vesebbre­­í Vik­tóriát ° „ u... Pénzre.) p. & S&sr* «unkakörbe helyet* °,yan'­­ 'emi túlzód “T rruvel f n/%rvs ., © le­Cl lehetet 1*^/0 alta,»nossal!) cprwv ^«zelésükre b/zolt JéhT­­ e*1'8 «ngedték közel „ S^rvezáBi- javaslatit I'Kőelem be sem vették. A fel­mondás határán állt, amikor valaki rájött, hogy egy techni­kus „műhelyt söpröget”. Ek­kor emelték ki. Irodába került. P. Viktória eltemette álmait, a fiók mélyére süllyesztette szakdolgozatát — az üzem­ben használt korszerű tech­nológia gazdaságos felhasz­nálásáról írta — és most termelési programot készít. Vajon a legendássá vált törzsgárdahűség kifejezés­nek van-e még tartalma? Azt hiszem, ha van is, már ne­m ugyanaz, mint régen. So­kakban munkálkodik a többre jutás vágya, és nem is meglepő, ha valaki egy­szer csak úgy érzi, kinőtte a számára szabott munkahe­lyi kereteket. Egyszer va­laki azt mondta, azért megy másik helyre, mert a gé­pétől csak a másik gépig látni. Az új munkahelyén szélesebb a horizont. Igaza lehetett. Nem akarok persze föl­mentést kínálni mindenki­nek, aki egyik helyről a másikra megy — hiszen le­het annak száz más oka is, összeférhetetlenség, rossz munkavégzés, személyes üt­közések, vagy egyszerűen csak a belépéskor még nem látszott, hogy ez a tét sem zöldebb, mint az előző volt. Viszont, aki többre vágyva keresett munkát, s az új munkával nemcsak boldogul, hanem öröme is telik benne, helyesen tette, hogy változ­tatott. K. S. Olajipari történeti pályázat Az Országos Magyar Bá­nyászati és Kohászati Egye­sület kőolaj-,­­flogáz és víz­­bányászati szakosztálya, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt, valamint a Magyar Olajipari Múzeum történeti pályázatot hirdet a magyar olajipar fejlődésének feldol­gozására. A kiírás szerint pályázni lehet egyéni vagy csoportos munkákkal, olya­nokkal, amelyeket, még más­hol nem közöltek. Tizenhá­rom témakörben várják a jelentkezőket. A gazdálkodó élet minden területéről le­het­ pályázni, így többek kö­zött a technika, az üzem-, a brigád- és törzsgazda mozga­lom történetével. Életrajz­zal, visszaemlékezéssel, to­vábbá technikatörténeti ér­tékkel bíró, lehetőleg mű­ködőképes makettekkel­, mo­dellekkel, s oktatáshoz, be­mutatáshoz felhasználható kisebb gépek, műszerek stb. metszeteivel. A pályázat tit­kos, ezért a szerzőnek (szer­zőknek) adatait lezárt, azo­nos jeligéjű borítékban kell elküldeni két példányban a Magyar Olajipari Múzeum címére (Zalaegerszeg, 8901. Pf. 68 ). A beküldési határidő 1983 május 31. Az első díjért 5000, a két másodikért 3500, a négy darab harmadikért egyenként 2000 forintot fi­zetnek,______ Bolygók A harkovi egyetem aszt­ronómia obszervatóriumának tudósai arra a következte­tésre jutottak, hogy a Föld körüli 33 fényévnyi sugarú térben 130 — Naprendsze­rünkhöz hasonló — bolygó­­rendszer létezik. A távoli világról a felvételeket a vi­lág legnagyobb, hatméteres optikai teleszkópja segítségé­vel készítették. Ezeknek a kozmikus objektumoknak a tanulmányozása elősegíti a bolygók keletkezésének, fel­építésének és fejlődésének, valamint a világmindenség evolúciójának jobb megis­merését, a törvényszerűsé­gek kimutatását. Kolumbusz földjén t Anderle Adám új könyve Ldún-Amerika a modern tömegkommunikáció jóvol­tából kilépett az útleírások egzotikumából, a naponta áradó információ „kortár­sunkká" tette ezt a tőlünk távoli világot. A nem is nagyon távoli múltban a kubai forradalom, majd a chilei események irányítot­ták figyelmünket a szub­­kontinensre, aztán — „teg­napelőtt” — a nicaraguai forradalomra figyeltünk, manapság El Salvador né­pének küzdelme vagy ép­pen a bolíviai változások keltik fel érdeklődésünket. A napi hírek azonban ké­­részeletűek, s könnyen ért­hetetlenné válnak, vagy ku­riozitásba vesznek, ha nem ismerjük azokat a történeti folyamatokat, amelyek meg­határozzák, kiváltják vagy motiválják a ma esemé­nyeid Anderle Ádám szegedi történész új könyve (Mun­kásmozgalom Latin-Ameri­kában. 1870—1959) — ha­sonlóan a szerző korábbi kötetéhez (Vihar a Sierrá­­ban) — ehhez az alaposabb­­ tájékozódáshoz, a ma már nélkülözhetetlen eligazodás­hoz nyújt értékes segítséget, a történész látószögéből, módszereivel elemezve a la­tin-amerikai osztályküzdel­mek alakulását. A könyv „főhőse" a munkásosztály, a sokféle etnikumból (beván­dorolt európaiakból, néger rabszolgák utódaiból, le­­­igázott indiánok unokáiból) összekovácsolódott, s még napjainkban is formálódó latin-amerikai proletariátus. De Anderle Ádám nem szű­kíti le témáját a munkás­­mozgalom puszta történeté­re. proletariátus fejlődé­sét beágyazza a földrész sokarcú, ellentmondásos gazdaság- és társadalomtör­ténetének lényeges folya­mataiba. Így a gazdag adat­bázisra támaszkodó könyv­ből képet kapunk a kapita­lizmus latin-amerikai kiala­kulásának, térhódításának főbb összetevőiről a­­ gyar­mati rendszer bomlásának korszakától a 20. századi függő kapitalizmus, az im­perialista tőkének aláren­delt gazdaság problematiká­jáig. A rendező elv, amely az elemzést át- meg átszö­­vi, a gazdasági függetlenség kérdése. Másrészt a könyv a szé­les értelemben vett latin­­amerikai osztályküzdelmek elemző krónikája. Nemcsak a proletariátus harcai kap­­nak benne helyet, hanem a polgári-kispolgári erők ha­ladó mozgalmai, törekvései is Különösen gazdag a két világháború közötti antiim­­peralista töltésű kispolgári mozgalmak elemzése. An­­deric Adám azt is érzékel­­teti, hogy ezekből sokféle I.Í­.HF , az im­­perialista po­litikával lepaktáló populiz­­mustól a proletármozgalom­mal való azonosulásig válto­zik a színkép. Vázlatosabb a paraszti mozgalmak be­mutatása, de maga a szer­ző hívja fel a figyelmet ar­ra hogy ezek részletesebb feltérKépezése még a szű­ken vett szakirodalom szá­mára is a jövő feladata Természetesen a szerző eze­ket a mozgalmakat kettős optikával szemléli. Képrészt bemutatja, hogyan véleke­dett róluk a korabeli latin­­amerikai Proletariátus, másrészt igyekszik meghatá­rozni objektív helyüket a földrész történetében, lett légyen szó a proletariátus és a mexikói forradalom kapcsolatáról vagy a nemi APR­A ideológiai-politikai vargabetűiről. Szerencsés esetekben _ a m­odármoz­­galom eszmei tisztánlátásá­nak korszakaiban _ a két nézőpont eredménye azonos. An­­dérné Ádám könyve rá­világít a latin-amerikai munkásmozgalom olyan sa­játosságára is, amely az ún. harmadik világ más térsé­geiben is jellemzi a prole­tariátus fejlődését Neveze­­tesen arra, hogy — a tőkés fejlődés sajátosságai miatt •— a szubkontinensen egy­más U torlódtak, „egymásba gyűrő­dtek” a proletariátus fejlődésének különböző fá­­zisai. Ennek következtében Például az osztállyá szerve­ződés és a kommunista­­ mozgalom megjelenése szá­­mos országban egybeesett,­­ illetve jó néhány országban­­ a kommunista párt vált az osztállyá szerveződés motor­jává. A kommunista mozgalom megjelenése eszmeileg is vízválasztó a latin-amerikai munkásmozgalom fejlődésé­ben. Nemcsak arról van szó, hogy korábban az anarchiz­mus, anarchoszindikalizmus képviselői uralták a terepet, s a döntően reformista szo­ciáldemokrácia képviselői a legWbb országban eszmeileg is kisebbségben voltak. In­kább azt tekinthetjük lénye­­gg­e snek, hogy a kommunis­ták előtt minden irányzat döntően európai sémákkal dolgozott. a kommunista mozgalom kísérelte meg elő­ször — bukdácsolva, kudar­cokkal, nehezen szabadulva a Komintern egyszerre ins­piratív és ugyanakkor gát­ló, mégis európai gondolko­­dásmódjától — a latin-ame­rikai fejlődés sajátosságai­nak megértését, s az ebből fakadó nemzeti és kontinen­tális feladatok programmá fogalmazását. Anderle Ádám könyve részletesen elemzi ennek a máig tartó­­ folya­matnak a főbb állomásait, kiemelve az első stáció, a népfrontpolitika megjelené­sének (s ezzel a nemzeti fel­adatok megértésének) fon­tosságát a harmincas évek­ben. Anderle Ádám nevekkel, adatokkal, eseményekkel zsúfolt könyve nem könnyű olvasmány. A szakember számára a magyar latin­­amerikanisztika Wittman Tibor kezdeményezte vonu­latához kapcsolódik, s a to­vábbgondolásra, kutatásra váró kérdések egész sorát is felveti. Az érdeklődő nagy­­közönségnek is kínál szel­lemi csemegét, ha az olvasó vállalkozik a nélkülözhetet­len adatokkal, események­kel való együttélésre, meg­­barátkozásra. Ez esetben olyan eredeti intézmények­kel találkozhat, mint pél­dául a „lectura” Kubában, a népi egyetemek a húszas években, vagy a vallásos szervezetek, a cofradiák szerepe a korai munkásmoz­galomban. Az izgalmas, s Anderle által marxista mó­don megközelített kérdések közé tartozik például az etnikumok­­ egybeolvadásá­nak-együttműködésének problematikája, a faji kér­dés és a munkásmozgalom kapcsolatának vizsgálata, az antiimperialista és az an­tifasiszta feladatok részle­ges ellentmondása a máso­dik világháború előtt és alatt, a nem proletár ere­detű forradalmárok, cso­portok radikalizálódásának lehetőségei, feltételei ko­runkban stb. A szerző kitekintést ad az 1959 utáni fejlődésre is. Rö­vid fejezetben elemzi a ku­bai forradalom óta kibon­takozott politikai folyamato­kat. Anderle Ádám — a nemzetközi szakirodalom­ból ismert munkásmozga­lom-történetek többségétől eltérően — nem az egyes országok proletariátusának, osztályküzdelmeinek törté­netét tárgyalja. A fejlődési folyamatot, a latin-amerikai munkásosztály fejlődésének ívét kívánja megrajzolni, kiemelve az eszmei és poli­tikai csomópontokat. Ez még akkor is figyelemre méltó törekvés, ha helyen­ként óhatatlanul ismétlődé­sekhez vezet. Lehetséges, hogy a könyv vitákat is ki­vált majd. Bizonyos azon­ban, hogy a szerző — a Kos­suth Könyvkiadó támogatá­sával — hozzájárult történe­ti ismereteink fehér foltjá­nak megszűnéséhez, euro­­centrizmusunk oszlatásához, amikor a Munkásmozgalom La­tin-Amerikában megírá­sára vállalkozott. Kukovecz György Péntek, 1982. október 22 kertbarátoknak A bor kezelése A korábbiakban már szó volt a szüret időpontjának meghatározásáról, a szüret­ről, az erjesztés alatt szük­séges megfigyelésekről és a végzendő munkákról. Mi­után a must zajos erjedése befejeződött, ha egészséges volt a szőlő, még egy dara­big a törkölyön hagyhatjuk a bort, de ügyelni kell ar­ra, hogy miután az erjedés teljesen leállt, a hordót vagy üveget légmentesen zárjuk le. Célszerű azonban a bor tisztulását követően az első fejtést megejteni, mivel a feldolgozáskor a mustba ke­rült bogyórészek és egyéb szennyezőanyagok, az elhalt élesztősejtek erjedése után leülepszenek. Később a bor tisztulása, fejlődése folya­mán mindig válnak ki kü­lönféle anyagok, amelyek szintén a hordó fenekére szállnak le. A borból kivált és leülepedett sűrű, zavaros anyagot borseprőnek, a hí­­gabb részt aljbornak nevez­zük. A fejtés célja egy­részt az, hogy a bort a sep­rőtől elválasszuk, másrészt, hogy a bort levegőztetve elő­segítsük fejlődését. A bor szebben fejlődik, ha a fejtéskor a levegőből be­kerülő felesleges oxigént kénnel lekötjük, ezért, vala­mint a káros baktériumok elpusztítása végett mindig kénezett hordót használjunk. A mustba adott kén ugyan­is az erjedés alatt teljesen lekötődik. Ha borként hasz­nálunk kénezéshez, akkor is égessük el egy kevés ként fejtés előtt az üres hordóban. A kén adagját a bor állapo­ta szerint, határozzuk meg. Az első fejtés a legfonto­sabb. Ideje az erjedés befe­jezése, illetve a bor letisztu­lása után van. Egészséges szőlőből készült bornál meg­várhatjuk a bor teljes letisz­tulását. rothadt szőlőből ké­szült bort a tisztulás kezde­­­­tével egy időben fejtsük le. A lágy borokat korábban fejtsük, s savanyúakat ké­sőbben, mert a seprőjén álló bor savtartalma csökken az almasavbontó baktériumok hatására. Hamarabb fejtsük a gyengébb, valamint a pe­­nészes, rothadt szőlőből származó borokat, és később a minőségi borokat Az első fejtést általában nyíltan, megfelelő levegőztetéssel vé­gezzük, vagyis a bort csapi­ból szabadon folyatjuk az edénybe. Ha a bornak záp­tojás (kénhidrogén) vagy kellemetlen illata van, a fejtéskor a csapiot felfelé fordítjuk, vagy szellőző ró­zsát teszünk rá, esetleg más alkalmas módon segítjük elő, hogy sok sugárban foly­va, minél több levegővel érintkezzen a bor. Ha borunk könnyen le­tisztult, akkor az első fejtés­kor is csökkentsük a levegő­vel érintkezés lehetőségét zárt fejtéssel, kopr frisse­ségét adó széndioxidból mi­nél több maradjon a bor­ban. Első fejtés előtt a bo­rokkal mindig végezzünk törési próbát. Ennek célja, hogy megállapítsuk: borunk hajlamos-e a bamatörésre. Előfordulhat, hogy a külön­ben szép, tiszta nedű első festéskor, ha azt nyílt körül­mények között végezzük, a levegővel érintkezve meg­bámul, törött ízű lesz. (A borok gyakori­­ betegsége a barnatörés.) A törési próbá­hoz egy színtelen palackot félig töltünk borral. A bort rázással alaposan megleve­gőztetjük, és egy napig áll­ni hagyjuk. Az egészséges bor színe nem változik. A barnatörésre hajlamos borok felső részén barna gyűrű je­lenik meg, később a bor tel­jesen megbámul. A barna­törést nagyon könnyű kéne­­zéssel megelőzni, de gyógyí­tani sokkal nehezebb. A fejtés alkalmával a hordót csapra ütjük és a ki­folyó bort kannával merjük át a másik hordóba. Kisebb hordó esetén megoldható a fejtés úgy is, hogy a hordót felemelve, a másik hordóba gumicsővel engedjük át a bort, illetve a hordóból na­gyobb kannába és onnan a tiszta hordóba. A fejtéshez használt eszközök tiszták le­gyenek­, és ügyeljünk arra, hogy a kanna, merőedény, csap fából, rézből, műanyag­ból legyen. Levert zománcú vasedényt, vasból levő töl­csért borfejtéshez ne hasz­náljunk. Ha gumicsővel vé­gezzük a fejtést, mérjük meg az akonanyílás és a csapi­lyuk közötti távolságot, majd a gumicsövet annak megfelelően eresszük a hor­dóba. Azután megszívjuk a gumicsövet és a kifolyó bort figyelve lassan leeresztjük addig, amíg a bor kezd za­varodni. Ekkor néhány mil­liméterrel feljebb hozzuk a gumicsövet, így teljes egé­szében le tudjuk a seprőről szedni a tiszta bort. A tisztán és egészségesen kezelt bor kénezés nélkül is megőrzi értékes tulajdonsá­gait, azonban ez olyan nagy körültekintést és odafigye­lést igényel, hogy nem cél­szerű vele megpróbálkozni. A kénezés ma már hozzátar­tozik az alapvető borkezelé­­si folyamatokhoz, helyesen eljárva elősegíti a bor fej­lődését, tisztulását, és meg­óvja a különféle betegségek­től. A ként tehát tulajdon­képpen a bor gyógyszerének tekinthetjük. A borokat ál­talában csak az esedékes fej­tésekkor kell kénezni. A ké­­nezéskor keletkező kén­dioxid színtelen, szúrós sza­gú gáz, amely mérsékelten alkalmazva az egészségre teljesen ártalmatlan. Kéne­­zésre a kisüzemekben a kén­szeleteket és a borként (ká­­liummetabiszulfit) használ­ják. A forgalomban levő kén­szelet súlya körülbelül 5 gramm. Használatakor egy ürótdarabra felszúrjuk, a kénszelet felső részét meg­gyújtjuk és gyorsan, a hordó akonanyílásán a hordóba he­lyezzük. Miután a kénszelet elégett (felülről meggyújtva lassabban ég el, és nem cse­peg) a dróton levő papír­­.­zeletkét kivesszük és a hor­dót bedugjuk. Néhány per­ces várakozás után meg­kezdhetjük a bor betöltését. A borkén 10 grammos pasztillákban (tablettákban) műanyag tasakban kristályos és por alakban kerül forga­lomba. A kénezés mértéke különböző lehet, melyet a bor faja, egészségi állap­ota határoz meg. Igen enyhe kénezés: hektoliterenként 1 —2 gramm kénszelet vagy 5 gramm borkén szükséges a fiatal­­ fehér, siller és vörös borok harmadik fejtéséhez. Gyenge kénezés: hektolite­renként 2—3 gramm kénsze­let vagy 7—10 gramm bor­kén kell második fejtéskor a száraz savas és az édeskés lágy borokhoz. Közepes ké­nezés: hektoliterenként 4—3 gramm kénszelet vagy 15— 20 gramm borkén kell első fejtéskor az édeskés borok­hoz, a nehezen tisztuló — barnatörésre hajlamos — valamint az összegyűjtött borokhoz. Erős kénezés: hek­tónként 6—10 gramm kén­szelet vagy 25—40 gramm borkén kell a meleg helyen tárolt édeskés, alacsony szeszfokú és erősen barna­törésre hajlamos borok ké­­nezéséhez. Igen erős kéne­zés: hektónként 11—15 gramm kénszelet vagy 40— 60 gramm borkén kell az erős utóerjedés elfojtására, az erjedés leállítására, me­leg időben pedig a must szállításához. Dr. Tóth Mihály megyei főkertész

Next