Délmagyarország, 1983. február (73. évfolyam, 26-49. szám)
1983-02-01 / 26. szám
2 Hollai Imre Líbiában • Tripoli (MTI) Hollai Imre, az ENSZ-közgyűlés 37. ülésszakának elnöke, magyar külügyminiszter-helyettes a líbiai kormány meghívására január 29. és február 1. között látogatást tett a Líbiai Arab Szocialista Népi Dzsamahírijában. A látogatás során fogadta őt Moamer el-Kadhafi ezredes, a líbiai forradalom vezetője. Megbeszélést folytatott Abdelati el-Obeidivel, a legfelsőbb népi bizottság külkapcsolatokkal foglalkozó irodájának titkárával egyes nemzetközi kérdésekről, valamint a magyar—líbiai kapcsolatokról. A találkozón jelen volt Gál Bálint, a Magyar Népköztársaság tripoli nagykövete. A termelés hatékonyságáról Jurij Andropov beszéde a szovjet gazdaság helyzetéről • Moszkva (MTI) Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára hétfőn látogatást tett a moszkvai Ordzsonikidze szerszámgépgyárban, s a Szovjetunió gazdasági életének legidőszerűbb kérdéseiről mondott beszédet. Beszédében örömmel állapította meg, hogy az SZKP KB-nak a Szovjetunió gazdasági feladatait megszabó, múlt év novemberi plénumán hozott határozatai támogatásra találtak a munkásság, a szovjet emberek körében. Ez annál is értékesebb, mert az ország előtt valóban nagy feladatok állnak, s ezek megoldását ma még sok nehézség hátráltatja. A Központi Bizottság ülése megállapította például, hogy a szovjet gazdaság nem teljesíti több, az ötéves tervben megszabott mutatóját. Nem növekszik megfelelő ütemben például a munkatermelékenység. Az üzemekben az indokoltnál több anyagot használnak fel, és sokszor túl nagy a munkaráfordítás. Mindenki ismeri például a tervmódosítás kifejezést. De egyszer sem hallottam még, hogy a módosítás a tervfeladatok növelését jelentette volna — állapította meg a főtitkár. — Ha módosításról beszélnek, az mindig a feladatok csökkentését jelenti. A termelés tehát csökken, a fizetés pedig változatlan marad. Állami méretekben ez végül is azt eredményezi, hogy szakadék keletkezik az árukészlet és a lakosság fizetőképessége között. Csodák természetesen nincsenek. Az állam csak annyi árut biztosíthat, amennyit megtermeltek. A fizetésemelés, ha nincs megfelelő mennyiségű jó minőségű áru, ha akadozik a szolgáltatás, nem vezet az anyagi jólét val ® növekedéséhez. Ebből a helyzetből természetesen van kiút. Emelhetnénk például az árakat, de mi ezt nem akarjuk általános irányvonallá tenni, még akkor sem, ha az árképzésnek vannak bizonyos hiányosságai, amelyeket meg kell szüntetnünk. Járható útként marad tehát a termelés hatékonyságának növelése. Több árura van szükség, hogy az üzletek polcai ne tátongjanak üresen —hangsúlyozta. Kijelentette, hogy a rendteremtést a munkafegyelem megszilárdításával kell kezdeni. Bármilyen sok élmunkása van ugyanis az országnak, csupán az ő erőfeszítéseik nem elegendőek a szovjet gazdaság előtt álló feladatok megoldásához. A fegyelemre mindenhol szükség van: a munkahelyen, a tervfeladatok teljesítésében, az állami életben. Ez még csak anyagi ráfordítást sem igényel, viszont óriási eredményekkel járhat. A munkafegyelem megszilárdítását természetesen nem lehet leszűkíteni néhány perces késések kicsinyes számon kérésére, mivel az vonatkozik a technológiai előírások betartására, az üzemek szállítási kötelezettségének maradéktalan teljesítésére, s a termelőmunka minden elemére. A munkafegyelem betartását a ■‘rKtmRSSWr TfSMWTj a miniszterig mindenkitől szigorúan számon kell kérni. Jurij Andropov egyebek között megköszönte az üzem dolgozóinak a meleg fogadtatást az iránta tanúsított bizalmat amelyet — mint mondotta — munkájával igyekszik igazolni. Hangsúlyozta: úgy tekinti, hogy ez nem személyének, hanem az egész Központi Bizottságnak és a Politikai Bizottságnak szól. Pekingi „kártyajáték" George Shultz szerdán olyan időpontban érkezik Kínába, amikor egyrészt Washingtonban egyre gyanakvóbban szemlélik a ,,kínai kártya“ relatív értékcsökkenését — másrészt pedig Pekingben világosan az Egyesült Államok kormányának értésére adták: Kína nem akar kártyalap lenni senkinek a kezében — még kevésbé szeretné betölteni a mérleg nyelvének szerepét a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. Az amerikai külügyminiszter távol-keleti útjának legfontosabb állomása kétségkívül Kína. Nakaszone Jaszuhira japán kormányfő közelmúltban tett washingtoni látogatása után Shultz külügyminiszterre már csak inkább az aprómunka vár Tokióban. A dél-koreai— amerikai kapcsolatok pedig Washington véleménye szerint is „jó formában” vannak, így Shultz látogatása inkább csak protokolláris jellegű — egy közeli szövetséges „megbecsülése”. Hongkongban azért áll meg Shhultz külügyminiszter, hogy a térségben működő amerikai nagyköveteknek kiadja az újabb utasításokat; ez a megálló is inkább a pekingi látogatás fényében érdekes, hiszen Kína a térség politikaformáló nagyhatalma , ám Washington szemszögéből már kissé kiszámíthatatlan partner: a kínai politika változása Délkelet-Ázsiában is kiszámíthatatlan változásokat vonhat maga után. Schultz külügyminiszter nem azzal akarja tölteni Pekingben az idejét, hogy holmi „textilvitákkal” foglalkozzék, amelyek az utóbbi időben beárnyékolták a kínai—amerikai kereskedelmi kapcsolatokat. Washingtonnak elege van abból is, hogy Peking örökösen felhánytorgatja a tajvani kérdést: az Egyesült Államok ezt a problémát egy időre elintézettnek véli azzal a tavaly augusztusi nyilatkozattal, amely szerint Washington fokozatosan csökkenti fegyverszállításait Tajvannak. Jóllehet Peking a maga részéről ugyancsak tett egy homályos nyilatkozatot, hogy a tajvani kérdést békésen kívánja rendezni , de Tajvan ügyét Kínában nem kívánják levenni a napirendről. Schultz maga jelentette ki körútjára elutazván, hogy a kínai—amerikai kapcsolatokat „egészséges, szilárd és fejlődő alapokra” kívánja helyezni — ami árnyalt elismerése Washington nyugtalanságának. A kínai—amerikai kapcsolatok több mint egy évtizede kezdődött látványos felfutása óta ugyanis nemcsak Washington , de Peking is gyanakvóan méricskéli a washingtoni kapcsolat értékét. Kína a „négy modernizálás” programjának meghirdetésekor számított az amerikai—kínai kereskedelmi forgalom megugrására, Washington segítségére. Ám, kínai megfogalmazás szerint „sokat dörgött az ég — de keveset esett” — azaz Peking reményei nem váltak valóra. Kínában ugyanakkor a „kiigazítások kiigazításával” fokozatosan változott a külpolitikai orientáció. A washingtoni kapcsolat túlzottan szorossá tétele gyanakvóvá tette Kína potenciális szövetségeseit. Akadályozta a pártközi kapcsolatok fejlesztését olyan országok kommunista és munkáspártjaival, amelyek tiszta lelkiismerettel nem támogathatták az egyértelműen szovjetellenes, Washington-barát kínai politikát — és ezt a politikát diktáló Kínai Kommunista Pártot. A realizmus — és pragmatizmus — lassacskán teret nyer Kínában — bár még kínai mértékkel mérve is lassan. Nemcsak a külkapcsolatok kiegyensúlyozásának szándéka vitte rá Kínát arra, hogy a közelmúltban ne a teljes elutasítás hangján adjon választ a többszöri szovjet nyitásra — hanem a józan megfontolás is. Mint ahogy a józan helyzetértékelés nyomán nyitott új alapokon Kína a fejlődő világ felé is, amellyel közös érdekekben osztozik gazdasági és politikai téren egyaránt: igaz ugyan például az, hogy délkeletázsiai és távol-keleti kérdésekben sok tekintetben azonos Peking és Washington álláspontja. De sokkal több az ellentét Washingtonnal a fejlődő világ dolgait, konfliktusait érintő ügyekben. Washingtont nemcsak a szovjet—kínai kapcsolatokban megindult lassú olvadás aggasztja — amerikai vélemény szerint ugyanis az igazi „olvadás” még messze van,’ mert a szovjet—kínai kapcsolatok — Pekingből nézve — három nagy’ kérdésében, Afganisztán, Kambodzsa és a szovjet—kínai határon levő szovjet csapatok ügyében, eddig nincs előrelépés. Az Egyesült Államokat inkább a pekingi kártya lassú színeváltozása idegesíti — az, hogy a Peking által emlegetett „hegemonizmus” eddig majdnem kizárólag szovjetellenes kicsengése kezd észrevehetően „amerikanizálódni”. Ez az általános aggodalom viszi Shultzot Pekingbe — és még valami: közeleg az elnökválasztás Amerikában. Reagan elnöknek esedékes egy kínai útja — egy látványos pekingi út, a kínai kártya hatásos felmutatása jól jöhet a választási kampányban. Fodor György Kedd, 1383. február 1. Tárgyalások a leszerelésről • Genf (MTI) Miután az elmúlt héten folytatta munkáját a középeurópai hagyományos fegyverzet és fegyveres erők csökkentéséről folyó bécsi, illetve a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverrendszerek korlátozását célzó genfi tárgyalássorozat ezen a héten két további leszerelési tanácskozás is folytatódik a Genfi-tó partján. A Nemzetek Palotájában kedden megnyílik a leszerelési bizottság újabb ülésszaka, melynek munkájában 40 ország — köztük Magyarország — küldöttsége elsősorban a vegyi- és radiológiai fegyverek betiltásán, valamint a nukleáris kísérletek teljes eltiltásán fáradozik Közéleti napló GÁSPÁR SÁNDOR LENGYELORSZÁGBAN Gáspár Sándornak, a országba, a Lengyel Egye- SZOT főtitkárának vezetése- 801 Munkáspárt Központivel vasárnap szakszervezeti , . ... * küldöttség utazott Lengyel Bizottságának meghívására. KOHÓ- ÉS GÉPIPARI MEGBESZÉLÉS Méhes Lajos, ipari miniszter meghívására hétfőn hazánkba érkezett Edward Lukasz, a Lengyel Népköztársaság kohászati és gépiparének kérdéseit. HOLLAND ÚJSÁGÍRÓ-KÜLDÖTTSÉG LÁTOGATÁSA A Magyar Újságírók Országos Szövetsége meghívására látogatást tett hazánkban a Holland Újságírók Szövetségének küldöttsége Maximilian de Bekelin minisztere. A tárgyalásokon a miniszterek áttekintik az együttműködés fejlesztének vezetésével. Megbeszélést folytatott a MUOSZ vezetőivel a két szövetség kapcsolatairól és az európai újságírók együttműködésének lehetőségeiről. USA Költségvetés e Washington (MTI) Az Egyesült Államok elnöke hétfőn a kongresszus elé terjesztette a kormány 1983—4. évi (az 1983. november 1-én kezdődő pénzügyi évre szóló) költségvetését. Ez — tekintettel a jelen költségvetési évben várt 208 milliárd dolláros deficitre — az összes állami kiadások befagyasztását, illetve csökkentését irányozza elő, egy kivételével: az amerikai katonai költségvetés a tervezet szerint jövőre is 30 milliárd dollárral nő. Az 1984-re tervezett költségvetés bevételi rovata 680 milliárd, kiadási rovata pedig 848,5 milliárd dollár. A bevételi rovat 188,5 milliárddal „rövidebb”. Az 1984-es költségvetés katonai célokra 238,6 milliárdot irányoz elő, ami névértékben 14 százalékos, de a tervezett 5 százalékos infláció beszámításával is mintegy 10 százalék növekedés az ideihez képest. A katonai költségvetés növekvő összegeket tartalmaz az MX rakéták, a B—1 bombázók, a közép-hatótávolságú Pershing-rakéták, a Trident-típusú tengeralattjárók, az F—18-as új vadászgéptípus és más költséges fegyverrendszerek fejlesztésére és építésére. Siklós János: Az égbolt közepén a hold Amikor a köztársaság elnökének meglehetősen szolid autója fut az utcákon, akkor előtte nagy BMW-motorkerékpároikon ülő rendőrök szirénáznak és „tisztítják” az utat. Az elnöki kocsi előtt egy jeep halad, gépfegyvercsövek merednek előre, s a képzett lövészek keze az elsütőszerkezeten. Ugyanilyen jeep fut az elnöki kocsi mögött. Nem valamiféle vad személyi kultusz tükre ez, inkább a biztonság okán szükséges abban a puccsos világban. Az elnök mellett haladt egy magas, szürke ruhás férfi. „Ki az?” — kérdeztem helybeli kísérőmet. „A kínai kulturális bizottság alelnöke” — hangzott a válasz. Stadionavató. Fölsorakoznak a díszszázadok, halványzöld egyenruhások sorfala húzódik a rögtönzött tribüntől a szónoki emelvényig. Az elnöki testőrség az elnök körül foglal helyet (12. szál magas néger fiú, különleges, elegáns sötétkék egyenruhában). Megszólal a zenekar. Benin és Kína himnuszát játsszák, és a kínai vendég a mikrofonhoz megy. Köszönti a jelenlevőket, üdvözli az ország lakosságát és méltatja Kína szerepét Afrikában, a testvéri segítség e példaképét — a stadiont — átadja Cotonou lakosságának. Az emelvényre lép a néger igazgató és átveszi az ajándékot. A főbejáratnál elvágják a szalagot. Valamennyien elindulunk és szemrevételezzük az új létesítményt. Bámulatos látvány. Nem stadion, sportkombinát; a legmodernebb építkezési stílus és felszerelés — elképesztő! A futballpályát körülveszi a harmincötezer nézőt befogadó lelátó, amelynek egy kis rész — az előkelőségnek szánva — fedett A gyepszőnyeg kitűnő, és világversenyek rendezésére alkalmas a futópálya, tartán burkolattal; versenyuszoda, kézilabda-, röplabda- és teniszpályák, edzőpályák. S mindenütt gép, műszer, s a legkorszerűbb. Az eredményjelző táblák Japánból valók. A stadion bejárása után Kerekou elnök a lelátó széles teraszán fogadást adott a hazai és külföldi vendégek tiszteletére. Délután „avatómérkőzés”: Benin válogatottja és egy kínai tartományi válogatott labdarúgó-mérkőzése. Mindenki ott van. Százezrek tolonganak a kapuk körül, de csak harmincötezren férnek be. Gyötrik, tépik egymást, hogy bejussanak. Kivonul a hadsereg — fölborult a rend —, a rendőrség nem bír a kiváncsiak ideges sokadalmával, hiszen minden ingyenes a nyitás napján. Bezárták a lelátókhoz vezető szürke vaslemez ajtókat, de valahogyan kinyílhatott az egyik díszpáhollyal szemben, és tódultak, másztak be az emberek, taposták, lökdösték egymást. Végül a vad tülekedés — nem ismeretlen az ilyesmi nálunk sem — a pálya irányába lejtő lelátó korlátjához préselte a korán érkező helyfoglalókat. Életveszély jelentkezett. Az emeletnyi magasságú lelátóról — a korláton átesve, mások menekülve — levetették magukat a futópályára. A rendezők ideje, ereje csak arra volt elég, hogy az idősebbeket elkapják vagy csökkentsék az esés erejét. A köztársasági elnök mellől fölemelkedett egy magas, egyenruhás férfi, lesétált a lépcsőkön, körben a futópályán és megállt a halálugrást végzők előtt. Semmiféle vezényszó stb. nem volt, néhány katona és rendőr vette körül az odaérkezőt, és percek múltán fönt, a benyomott ajtónál gumiboterdő emelkedett a fejek fölé és a következő öt percben az ülőhelyeken levők maradtak, az ajtót bezárták. ,,A rendőr-miniszter” — mondta a kísérőm, amikor az egyenruhás férfi visszajött és leült a helyére. A labdarúgó-mérkőzés eredménye természetesen döntetlen — 1-1 volt. „Ti mennyiben vagytok ebben az építkezésben?” — kérdeztem. „Tíz százalékkal, a többit Kína fedezte, az ő szakemberei dolgoztak itt két éven keresztül." „Értem” — ezzel a szóval zárult jegyzetblokkomban a kitérő. Azt kérdezte Baco Yacoubou, a szakszervezetek főtitkárhelyettese, kulturális miniszter, hogy működik-e Hajdúszoboszlón a Béke Szálló. Felvilágosítottuk, hogy csak az év végén üzemel, felújítás miatt bezárták. Volt már ott, ízületén javított a szoboszlói gyógyvíz. „Ahol csak megfordultunk az országban, mindenhol szép, homokszínű egyenruhás diákokkal találkoztunk, iskolába mentek vagy déli időben onnan jöttek” — jegyeztük meg. Yacoubou készséges volt a magyarázattal. Minden szellemi erőt összefogtak, hogy a lakosságot, de elsősorban a 14 éven aluliakat megtanítsák írni, olvasni. Természetesen francia nyelven oktatnak, tanítanak. Hogy ez milyen nagy vállalkozás, aligha tudjuk fölmérni. Százezrek tanulták meg a betűt, a nyelvtant és olvasnak. Ez mindennek az alapja. És a törzsi nyelv? Az már nem „ennyire egyszerű” munka. Hiszen a törzsi nyelvnek nemhogy nyelvtana, de a hangokat kifejező, rögzítő formája, betűje sincs. Először a betűrendszerét, frammatikáját kellene megteremteni az ősi nyelvnek, mert csak ezáltal válhatnak iskolai tantárggyá. (Véleményem szerint erre aligha jut idejük, pénzük, legalábbis a közeljövőben.) Hogy mit tud a nép a változásokról? Némiképpen válasz a stadion, a tévé és a nagyméretű tanulás. Némiképpen, mert a lényegesebb válaszokra a későbbiekben került sor. Másnap délelőtt Gunvnébe utaztunk. Rövid ideig a tengerpart mentén haladtunk. Beljebb a vizen keskeny, hosszú pirogue-okban halászok serénykedtek. Ősi mesterség ez, a tenger adta lehetőséget most használják ki; valódi iparággá fejlesztik a halászatot. Óvatosan mozognak a keskeny lélekvesztőkben, mert ha kibillenne belőle valamelyikük, a falkában nyüzsgő cápák martaléka lenne. A hálóhúzás a legveszélyesebb mozzanat, az éhes cápafalka eszeveszetten hajtja az élelmet, és előfordul, hogy egy-egy kiadós példány eközben a ladik alá úszik és fölborítja. Egyszerre kell védeniük a zsákmányt és önmagukat. Ezért először inkább a sekélyebb helyeken próbálkoznak, ahol a cápák nem csavarognak, de a megélhetésért mégiscsak oda mennek a halászok, ahol nagyobb a haljárás. (Folytatjuk.)