Délmagyarország, 1983. március (73. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-01 / 50. szám
2 RÁDIÓTELEX GÖRÖG MINISZTER BUDAPESTEN A tudománypolitikai bizottság meghívására hétfőn — delegáció élén — Budapestre érkezett Georgiosz Liánisz görög kutatási és technológiai miniszter. A repülőtéren Tétényi Pál, a tudománypolitikai bizottság titkára fogadta. JKSZ KB-ÜLÉS Belgrádban, hétfőn délelőtt megkezdődött a JKSZ Központi Bizottságának ülése, amelynek napirendjén időszerű eszmei-politikai kérdések megvitatása szerepel. A vitaindító beszámolót Kiro Hadzsivaszilov, a JKSZ KB elnökségének tagja terjesztette elő. ÚJABB SEGÉLY Reagan elnök hétfőn újabb hatvanmillió dollárt kért az amerikai kongresszustól a salvadori hadsereg számára, fegyver, lőszer, és helikopter-pótalkatrészek beszerzésére. PHAN ANH LÁTOGATÁSA Az Országos Béketanács meghívására hazánkban tartózkodik Phan Anh, a Békevilágtanács alelnöke, a Vietnami Békebizottság elnöke. A magyar békemozgalom vezetőivel folytatott tárgyalásainak befejeztével elmondta: megbeszélései középpontjában a júniusban, Prágában megrendezendő békevilágtalálkozó állt. A magyar békemozgalommal is régóta baráti érzelmeken, kölcsönös tiszteleten alapuló kapcsolatokat tartanak fenn: a vietnami nép sohasem fogja elfelejteni a magyaroknak, hogy mindvégig támogattak bennünket az USA elleni háborúban — hangoztatta Phan Anh. TENNESSEE WILLIAMS haláláról Orvosi jelentések ■ szerint Tennessee Williams, a világhírű amerikai drámaíró halálát az okozta, hogy egy műanyag orr- vagy szemcseppentő kapszula a légcsövébe került, elzárta a légutakat, s fulladást okozott. Az orvosi vizsgálat tovább folytatódik, s Williams haláláról hivatalos orvosi jelentést néhány hét múlva adnak ki. Tennessee Williams földi maradványait az egyik St. Louis-i temetőben helyezik majd örök nyugalomra. * I Vajdasági pártértekezletek Jaruzelski beszéde Varsóban • Varsó (MTI) A párt ereje mindenekelőtt a munkásosztállyal, a dolgozó emberekkel való kapcsolatban rejlik. Ezen a téren azonban sok még a tennivaló. Ezt hangsúlyozta Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a LEMP Központi Bizottságának első titkára a LEMP varsói vajdasági szervezetének konferenciáján, amely a másfél hónapja tartó beszámolási kampány utolsó ilyen tanácskozása volt. Mint mondotta, a vajdasági pártkonferenciák a párttagság tevékenységének élénküléséről tettek tanúságot, felszínre hozva egyben a még meglevő gyenge pontokat. Az utóbbiak között említette, hogy jó néhány pártszervezet még mindig nem kellően aktív. A főtitkár egyben felhívta a figyelmet arra, hogy a pártnak politikai offenzívába kell átmennie. Jaruzelski rámutatott: a LEMP nem tekinti ellenfelének azokat, akik eszmeileg, vagy lélektanilag összeroppanva elhagyták a párt sorait Ugyanakkor a pártba visszatérni kívánóknak tettekkel kell bizonyítaniuk, hogy méltóak a tagságra. Örvendetes fejleménynek nevezte, hogy az utóbbi hónapokban sokan jelezték a pártba való belépési szándékukat. Beszédének befejező, külpolitikai részében Jaruzelski arra emlékeztetett hogy Lengyelország továbbra is a szélsőséges imperialista erők támadásának első vonalában van. Tevékenységük napjainkban a gazdasági területre összpontosul: mivel nem sikerült polgárháborút kirobbantaniuk Lengyelországban, most a gazdaságon keresztül akarnak minél több, s minél érzékenyebb veszteséget okozni. Ezért oly fontos, hogy a LEMP valamennyi tagja a gazdaság helyreállításáért vívott küzdelem aktív résztvevője legyen — hangsúlyozta Jaruzelski. Várkonyi Péter Szófiában • Szófia (MTI) Várkonyi Péter, az MSZMP Központi Bizottságának titkára a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására vasárnap Szófiába érkezett. Az MSZMP KB titkárát a szófiai repülőtéren Dimitr Sztanisev, a BKP KB titkára fogadta. Jelen volt Sebestyén Jenő, a Magyar Népköztársaság szófiai nagykövete. Várkonyi Péter megérkezése után virágot helyezett el Georgi Dimitrov szófiai mauzóleumánál, és lerótta kegyeletét a bolgár és a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő alakjának szarkofágjánál. Moszkvai forduló l^oszkvában ma kezdőddik a szovjet—kínai külügyminiszter-helyettesi konzultáció második fordulója. Az elmúlt év ősze óta tartó megbeszélésektől aligha várható látványos és még kevésbé gyors fordulat, a nemzetközi közvélemény mégis nagy figyelemmel kíséri ezeket a tárgyalásokat. Elvégre nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy az ismert, és nem egyszer viharos történelmi előzmények után, hogyan alakul a Szovjetunió és Kína viszonya, amely befalvasnlhatja a világpolitika egészének alakulását is. Ez a megállapítás akkor is igaz, ha a jelenlegi tárgyalások meglehetősen korlátozott célokat tűztek maguk elé: a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság államközi kapcsolatainak normalizálását. Tudjuk: ez sem lenne kis feladat. Hiszen a gyakorlatilag 1969 óta folyó, s a kínai fél hibájából mindmáig eredménytelen tárgyalásokat Peking 1980 elején egyoldalúan megszakította „az afganisztáni fejleményekre" hivatkozva. Azóta azonban sok minden történt. Részben a Pekinget Washington (tajvani fegyverszállítások) és Tokió (tankönyv vita, újrafegyverkezés) irányából ért traumaszerű csalódások, részben — egyéb körülmények mellett — a belpolitikai és személyi változások nyomán a kínai alapállás némi változáson ment át. Ezt mi sem jellemezte jobban, mint az, hogy a KKP legutóbbi kongresszusának anyagaiból már kimaradtak a szokásos éles szovjetellenes vádaskodások, és helyébe bizonyos tárgyalási készség lépett. A Szovjetunió mindvégig türelmes, elvileg szilárd, maradéktalanul konstruktív álláspontja — gondoljunk csak Brezsnyev taskenti és bakui, valamint Jurij Andropov november 22-i beszédére — elvezetett odáig, hogy a két ország között legalábbis elkezdődhetett a közeledést, az államközi kapcsolatok normalizálását szolgáló párbeszéd. A jövőben sem Moszkván múlik majd, hogy ez a párbeszéd sikeres legyen Harmatinért Magyar hét Le Havre-ban nyílt meg Le Havre-ban. Az Andre Malraux Múzeumban Rippl-Rónai József életművét mutatják be, s ugyanitt tekinthetik meg a látogatók a modern magyar textilművészetről átfogó képet nyújtó, gazdag és változatos kiállítást A városházán a Herendi Porcelángyár remekbe készült étkező-, teásét kávéskészleteiben gyönyörködhetnek a látogatók. Ezenkívül a hét során a város különböző kerületi kultúrházaiban kiállítások szemléltetik Bartók, Kodály és József Attila életművét, s a magyar filmplakát művészetét. Vasárnap délután került sor a Nemzeti Színház együttesének fellépésére, a Csíksomlyói passió bemutatására Kerényi Imre rendezésében. A narrátor szövegét, melyet Jean-Luc Moreau francia költő, erre az alkalomra ültette át francia nyelvre, Kertész Péter tolmácsolta. Az előadás nagy sikert aratott. Kedden vitaestet rendeznek Francios Cohen francia író és Boldizsár Iván részvételével. Aczél György ,,Beszélgetés a szocializmusról" című könyvéről, amely tavaly jelent meg francia nyelven az Editions Sociales gondozásában Ljebotka Gábor orgonaművész szerdán este a székesegyházban ad orgonahangversenyt. Nagy sikerrel lépett fel szombaton és vasárnap a debreceni Délibáb együttes, amely a hét folyamán öt ízben vendégszerepel a különböző kerületi kultúrházakban. Bemutatkozik a hét folyamán a Budapest Táncegyüttes is, amely három előadást tart. A magyar hét során bemutatják az Objektív filmstúdió öt alkotását, a 86 . huszár, Feldobott kő. Ménesgazda Bizalom és BUEK Seárki filmeket. • Le Havre (MTI) Szombat óta magyar zászlók díszítik a Le Havre-i városházát, s az utcákon piros-fehér-zöld színű plakátok hívják fel a figyelmet a most kezdődött magyar hét eseményeire e nagy francia kikötővárosban. Szombaton este három nagyobb magyar kiállítás Kedd, 1983. március 1 Marx évszázada Eszmei öröksége és korunk problémái 1818. május 5. és 1883. március 14. E két évszám jelzőoszlopai között ível át az az életpálya, amely Karl Marx, a zseniális gondolkodó, tudós és forradalmár munkásságát foglalja magába. Forradalmi tevékenysége a XIX. század azon évtizedeiben bontakozik ki, amikor a szabadversenyes kapitalizmus ellentétei mindinkább kiéleződnek, amikor a tőke uralma egyre kíméletlenebbé válik, amikor az osztályellentétek leegyszerűsödnek, s „Az egész társadalom mindinkább két nagy ellenséges táborra szakad, két nagy, egymással homlokegyenest szembenálló osztályra: burzsoáziára és proletariátusra.” (Marx—Engels: A Kommunista Párt Kiáltványa.) Marx a tőkés társadalom fejlődését elemezve feltárja annak ellentmondásait, rámutat pusztulásának törvényszerűségére, felfedezi a proletariátus történelmi hivatását, s bebizonyította: „1. hogy az osztályok létezése csupán a termelés fejlődésének meghatározott történelmi szakaszaihoz van kötve: 2. hogy az osztályharc szükségszerűen a proletariátus diktatúrájához vezet; 3. hogy maga ez a diktatúra csak átmenet valamennyi osztály megszüntetéséhez és az osztálynélküli társadalomhoz." (Marx: Joseph Weydemeyerhez.) A XIX. századtól tehát a társadalmi fejlődés középpontjára egyértelműen a munka és a tőke, a proletariátus és a burzsoázia antagonisztikus ellentéte került, s a társadalom mozgását, fejlődését e két osztály harca határozza meg. A társadalom előrehaladása szempontjából a fejlődés adott szakaszán történelmileg alapvetően három olyan feladat került napirendre, amelyek egymással szoros kölcsönhatásban voltak, s amelyek megoldása megteremtette a szubjektív feltételeket kapitalista társadalom forradalmi úton történő felszámolásához, az új, szocialista, kommunista társadalom létrehozásához. Ezek a következők: 1. az emberiség fejlődéstörténete tanulmányozásának, a modern tőkés társadalom gazdasági, társadalmi, politikai, ideológiai viszonyainak, törvényszerűségeinek kritikai elemzése alapján új, forradalmi elméletet, világnézetet kellett alkotni; 2. e forradalmi elméletet meg kellett ismertetni az élenjáró osztállyal, a proletariátussal, azaz ösztönös harcát tudatos harccá kellett változtatni; 3. létre kellett hozni egy olyan szervezetet, amely képes irányítani, vezetni a proletariátusnak a tőkés társadalom megdöntéséért, az osztálynélküli társadalom megteremtéséért folytatott harcát. Másképpen szólva ez azt jelentette, hogy a proletariátust politikai értelemben osztállyá kellett szervezni, történelmi hivatásának tudatára kellett ébreszteni, s egyben irányítani kellett egyre jobban kibontakozó osztályharcát. E történelmi feladatrendszer megvalósításában alapvető, döntő szerepe van Marxnak. Marxnak, mint forradalmárnak tevékenységében egyszerre jutott kifejeződésre az elmélet és a gyakorlat egysége. Elméleti munkássága a proletár osztályharc tudományos megalapozását szolgálta, közvetlen részvétele a munkásosztály harcában a forradalmi elmélet célkitűzéseinek megvalósításához járult hozzá. Kritikai, analizáló és szintetizáló, új, egységes forradalmi elméleti rendszert teremtő, azt egyes kérdésekben az objektív viszonyoknak megfelelően módosító elméleti tevékenységéről a Marxot méltatók közül úgy vélem máig is Lenin megállapítása a legkifejezőbb, aki ezzel kapcsolatban a következőket írta: „Marx folytatója és zseniális betetőzője volt a XIX. század három fő eszmeáramlatának, amely az emberiség három vezető országában bontakozott ki: a klasszikus német filozófiának, a klasszikus angol politikai gazdaságtannak és a francia szocializmusnak, ezzel kapcsolatban pedig általában a francia forradalmi tanoknak.” (Lenin: Karl Marx.) Marx — és tegyük hozzá Engels —elméleti-világnézeti rendszerének lényegi alkotóeleme, jellegzetessége a filozzófiai materializmus, a dialektika, a materialista történetfelfogás, ko/.gazdasági vonatkozásban az érték meghatározása, az értéktöbbletelmélet kidolgozása, a kapitalista gazdasági-társadalmi alakulat törvényszerűségeinek feltárása, az osztályharc elmélete, a szocializmusba, kommunizmusba való forradalmi átmenet elkerülhetetlenségéről szóló tanítás. Marx elméleti rendszerének alapgondolatai tevékenységének kezdeti szakaszában már kikristályosodtak, kiteljesedésükre azonban fokozatosan, az osztályharc tanulságainak elemzése alapján került sor. Így 1842-ben cikkeket ír a „Reinische Zeitung”»; t*«^ar"s»nmnP” zik a „Gazdasági-filozófiai kéziratok", 1845 tavaszán írja meg a Feuerbachról szóló téziseit. 1847-ben ,,A filozófia nyomorúsága”, Proudhon ellen írott műve, 1848-ban jelenik meg Engels közreműködésével írt művük „A Kommunista Párt Kiáltványa”. Ezt követően az 1848— 1849-es forradalmak tanulságait elemző cikkeket írt, majd 1859-ben Berlinben jelent meg „A politikai gazdaságtan bírálatához’ című műve, 1864-ben „A Nemzetközi Munkásszövetség alapító üzenete". 1867-ben Hamburgban jelent meg Marx fő műve „A tőke” I. kötete, melynek II. és III. kötetét Engels adja ki Marx halála után. 1871-ben írta „A polgárháború Franciaországban" című tanulmányát, majd szintén halála után adták ki „A gothai program kritikája" című művét. Ezekben az években — amelyek Marx és családja számára rendkívül zaklatottak a szinte állandó üldöztetések miatt, végül a londoni emigráció — Marx közvetlenül is részt vesz a forradalmi, proletármozgalomban, arra törekszik, hogy olyan nemzetközi szervezet jöjjön létre, amelynek tevékenysége hozzájárul a proletár osztályharc elméleti megalapozásához, az önálló munkáspártok megalakulási feltételeinek létrejöttéhez. Marxnak kiemelkedő szerepe volt a Kommunisták Szövetsége 1847. évi célkitűzéseinek világos megfogalmazásában, a szervezet tevékenységének irányításában. Mint ismeretes, az 1848— 1849-es forradalmak után megerősödő reakció lehetetlenné teszi a Szövetség működését, s ezért 1852-ben kimondják megszűnését. Az 50-es évek végén, a 90-as évek elején, amikor újból fellendültek a demokratikus és proletár mozgalmak. Marx ismét a szervező munka felé fordul, 1864-ben kezdeményezésébe létrejön a Nemzetközi Munkásszövetség, az I. Internacionálé. Közismert, hogy a múlt század negyvenes, ötvenes éveiben még hatottak az utópista szocializmus tanai, illetve az egyes európai országokban elterjedtek a kispolgári szocializmus különböző válfajai, így a tradeunionizmus, a proudhonizmus, a lasal loanizmus, a bakunyinizmus. Ezek a nézetek és politikai irányzatok reformizmusuk reakciósságuk miatt gátolták a forradalmi proletár osztályharc kibontakozását, akadályozták a munkásosztály leválását a burzsoáziáról. Az önálló, tudatos, forradalmi harc szükségessé tette ezeknek a kispolgári szocialista nézeteknek az eszmei felszámolását, ezzel együtt a marxizmus, a tudományos szocializmus eszmerendszerének elterjesztését. Ezt a feladatot végzi el Marx, Engels és az I. Internacionalé, s e tevékenység következtében a Marx előtti szocalizmus vereséget szenved, győzött a marxi tudományos szocializmus, kezdtek megalakulni az önálló munkáspártok. E munka során Mark nagy figyelmet fordított a proletár osztályharc feladatának meghatározására is. Ebben a vonatkozásban elsődlegesnek tartotta a politikai hatalom forradalmi megragadását a proletariátus számára saját, uralmi rendszerének megteremtését. A Kommunisták Szövetsége WJéi't'ÖZjet'T SzSTSa Tvzatóba n világosan megfogalmazódik ez a célkitűzés. „A Szövetség célja a burzsoázia megdöntése, a proletáriárya uralma, a régi osztályellentéteken alapuló polgári társadalom megszüntetése és új, osztályok nélküli és magántulajdon nélküli tásadalom megalapítása.” (Marx —Engels: A Kommunisták Szövetségének szervezeti szabályzata.) Részletes és rendszerezett formában kerül kidolgozásra a kapitalizmus pusztulásának elkerülhetetlensége, a proletariátus történelmi hivatása Marx és Engels közös művében, ,A Kommunista Párt Kiáltványá"-ban. Ebben kifejtik, hogy a proletariátus a politikai hatalmat erőszakos, forradalmi úton ragadja el a burzsoáziától, létrehozza a maga politikai hatalmi rendszerét — a proletárdiktatúrát —, a termelési eszközöket köztulajdonba veszi, s ezt a maga, azaz a szocializmus érdekében használja fel. Ismeretes továbbá az is, hogy Marx — és természetesen Engels is — a proletariátus történelmi hivatásával összefüggésben behatóan foglalkozott általában a forradalomnak, ezen belül a permanens és szocialista forradalomnak, a gazdasági, politikai, ideológiai síkon folyó osztályharcnak, a proletariátus szövetségeseinek — különös tekintettel a parasztságra—, a párt szerepének az osztályharcban a hatalomra került proletariátus burzsoá államgépezethez való viszonyának, az új proletár hatalmi rendszer kiépítésének, jellegének, funkciójának különböző problémáival, a nemzeti, nemzetiségi kérdéssel, a munkásság nemzetközi összefogásával — a proletár internacionalizmussal —, a szocializmus, a kommunizmus lényegének a kérdéseivel. Fehér István (A cikk befejező részét holnapi számunkban közöljük.)