Délmagyarország, 1983. április (73. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-01 / 77. szám
4 Kitüntetések, elismerések (Folytatás a 3. oldalról.) munkásának és Gál Sándornak, a Medikémán Ipari Szövetkezet szakmunkásának. * A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa székházában, Budapesten adták át a Kiváló Termelőszövetkezeti Munkáért kitüntetést Oros Dánielnek, a szentesi TÉESZKER igazgatójának, Molnár Jánosnénak, a csanádpalotai Egyesült Téesz Szakügyintézőjének, Virocecz Istvánnénak, a fábiánsebestyéni Kinizsi Téesz kertészének. Az AGROBEH Vállalatnál Dankó Julianna gépíró kapta a Kiváló Munkáért kitüntetést. * A Textilművekben rendezett ünnepségen Vörös Imrém fonógépbeállító, Harcsás Györgyné szövő, Radnai Zoltánná osztályvezetőhelyettes, Kovács Lajos csoportvezető, Tátrai Andrásné szövetelemző, Szarvas Teréz szövő vette át a Kiváló Munkáért kitüntetést. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát Simon Mihály kapta. * A Szegedi Konzervgyárban is megemlékeztek hazánk felszabadulásának ünnepéről. Miklós Mihály szakmunkás, Nagy József üzemvezető, Vér József lakatos és Tápai Györgyné szakmunkás részesült Kiváló Munkáért kitüntetésben. Húszan lettek a vállalat kiváló dolgozói. A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál Csányi Ignác telepvezető, Módra József átvevő, Papczum Anna szárító, Bányai Jánosné munkás és Nagy András csoportvezető kapta a Kiváló Munkáért kitüntetést. * A Csongrád megyei Hadkiegészítési és Területvédelmi Parancsnokság ünnepségén a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta Koncsek József alezredes, Gergely János polgári alkalmazott a bronz fokozatot vette át. Annabring Sándor és Csikós János polgári alkalmazott a 10 éves honvédelmi munkájával érdemelte ki a Honvédelmi Érdemérmet. Többen jutalomban, dicséretben részesültek és tartalékos liszteket léptettek elő. * A Kábelgyár dolgozói közül Papp János a Munka Érdemrend bronz fokozatát érdemelte ki. Az ipari miniszter Kiváló Munkáért kitüntetésben Kósa Ferencnét és Mihaleczki Bélát részesítette. A gyári ünnepségen kettem kaptak aranyjelvényt 30 esztendős törzsgárdatagságuk után: Ábrahám László és Tóth József. Az Állami Biztosító szegedi igazgatóságának dolgozói közül Budapesten vette át a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést Vöneki János biztosítási szervező. A szegedi ünnepségen az Állami Biztosító Kiváló Dolgozója kitüntetésben részesült Simai Mihályné csoportvezető, Köblös Sándor pénzügyi vezető és Lada Ferenc főelőadó. * A megyei Vendéglátó Vállalat Szegeden megtartott ünnepségén Forrai Imre alapszervezeti párttitkár emlékezett meg a felszabadulás jelentőségéről, majd Farsang Lászlóné dr., a megyei tanács vb kereskedelmi osztályának vezetője nyújtotta át a belkereskedelmi miniszter által adományozott Kiváló Munkáért kitüntetést Ern Ferenc főosztályvezetőnek (Szeged, vállalatközpont), Pavlovics Lászlóné üzletvezető-helyettesnek (Szeged, Hági Étterem), Laduver Istvánná munkaügyi előadónak (vendéglátó kirendeltség, Vásárhely) és Gránicz Mihály üzletvezetőhelyettesnek (Szentes, Kontakta-konyha). * A szegedi XI. számú Autójavító Vállalat dolgozói közül ketten kaptak Miniszteri Dicséretet. Ács István esztergályos és Gárdián Imre szerszámlakatos a kitüntetést Budapesten vette át. Újságírókat tüntettek ki csütörtökön a Parlament vadásztermében. Kimagasló újságírói munkája elismeréseként Rózsa Ferenc-díjat kapott: Bánkúti Gábor, a Magyar Rádió főmunkatársa; Csernáth László, az Esti Hírlap rovatvezetője; Gömöri Endre, a Magyarország rovatvezetője; Iglói Zoltán, a Magyar Távirati Iroda pécsi szerkesztőségének vezetője; Máriássy Judit, az Élet és Irodalom rovatvezetője; Nemes János, a Budapester Rundschau főszerkesztője; Sági Ágnes, a Pest megyei Hírlap főszerkesztője; Szabó L. István, a Népszabadság rovatvezető-helyettese. Ugyancsak a sajtóban végzett, eredményes tevékenységükért huszonnyolcan a Munka Érdemrend arany, ezüst, illetve bronz fokozatát, huszonketten pedig a Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt vették át. A kitüntetéseket Németh Jenő, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnökhelyettese adta át. Az ünnepségen jelen volt. Óvári Miklós, az MSZMP KB titkára, Sarlós István, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Politikai Bizottság tagjai, valamint Lakatos Ernő, a Központi Bizottság osztályvezetője. * ID é írt ! Hagyományok Tápén Dalárdától a kórusig A dalolás a régi tápaiak életéhez is hozzátartozott. Főként a téli esték olykor hajnalba nyúló gyékénymunkái adtak rá alkalmat. ..Ahun nem vót cltára, ott megtötte az ijandúr muzsikája is, mánk mögénten láttuk, mondtuk a nótát úgy, ahogy anyámék, nagyanyámék is velünk eggyütt.” Otthon egymást váltották az egyházi énekek és az ősinek mondott régi tápai népdalok. Noha a század első éveiben már alakult alkalmi énekkar a templomban, az első dalárdát Csáti Mihály kántortanító szervezte 1928- ban. Repertoárjukon (ha ugyanilyenről már beszélhetünk) természetesen együtt találjuk az egyházi énekeket és a népdalokat, külön-külön kis csokorba szedve. Egy mindenképpen közös volt bennük: a szegedi nagytáj nyelvjárásába jól beleilleszthető sajátos tápai nyelv, a maga utánozhatatlan szépségű dallamhajlításaival. A dalárda tagjait, legényeket és lányokat a dalokra nem kellett tanítani. Az 1940-es évek elején a fiatalon elhunyt Csóti helyére Waldmann József került. Jól tudta, hogy a folklór kincsesbányájába jutott. A haladó dalárdát újjászervezte, létszámát jelentősen duzzasztotta. Noha ezentúl is elsősorban az egyházi énekversenyek jelentették a legtöbb vidéki fellépést, Waldmann József már elsősorban a tápai népdalok gyűjtésével, azoknak iskolai tanításával foglalkozott. Az öregek ezernyi régi dalt dédelgettek magukban, amelyek lakodalmakon buggyantak ki belőlük. Mivel a régi lakodalmakba meghívták az eskető papot és a kántort is, Waldmannak módjában állott eredeti szépségében hallani a nép dalait. Ezek nagy részét maga is megtanulta, otthon zongoráról lekottázta, szövegüket is leírta. Az 50-es évek elején nyolcvantagú vegyes kar zengte-dalolta Tápé legszebb népdalait, amely gárda már az énekkarok kategóriájába tartozott. Waldmann József következetességének köszönhető, hogy az ekkor dúló álnépiség semmiképpen sem tudta megfertőzni a tápaiak dalait, dalolási módját, anyaguk eredeti, tiszta stílusát. Kulturális versenyeken és bemutatókon, itthon és vidéken szerepeltek, hatuli más sikerrel. Waldmann József Szegedre költözésével lassan elnémultak a szép tápai dalok. Az elmúlt héten aztán kiderült, ismét van dalosgárdája Tápénak! Igaz, nem legények, lányok, hanem úttörő kórustagok, akik jobbára tankönyvből és egyéb énekes kiadványokból tanulják az ország különböző tájainak dalait — köztük természetesen a tápaiakat. A kórus a Juhász Gyula Művelődési Házban a nyugdíjasklub előtt mutatkozott be. Vezetőjük Fehér István tanár. — Bemutatkoztunk mi már egyszer, 1978-ban is, de betegségem miatt megszakadt ez a szép munka. Akkor nyolcvanöten énekeltünk. 1979-ben szerepeltünk a rádióban is, emellett azonban alig volt módunk fellépésre. Most hetven taggal alakultunk újjá. Elsősorban Péczely Attila és a Lele— Waldmann páros közölt gyűjtéseiből tanulunk szegedi, Szeged környéki és tápai népdalokat. A közelmúltban az Éneklő ifjúság seregszemlén a rangos harmadik helyen végeztünk.. Tervünk még alig lehet, célunk annál több. Hogy azokat elérjük, repertoár kell. Ezek a gyerekek, akik most itt vannak, már nem otthon tanulják a dalokat, mint a régi tápaiak. Ez érződik dalolásmódjukon, nyelvükön is. Nagyon tetszett, hogy amikor befejeztük kis műsorunkat, a nyugdíjasokkal közös dalolásba kezdtünk. Olyan volt, mint egy nagy család, csak most nem a citera szólt, hanem Lajos Istvánná zongorázott .. Ifj. Lele József Jégtörő jégfúvókával A világ hajóépítői sokféle módon működő jégtörő hajót építettek. A legelterjedtebb közülük az úgynevezett döngölő« típus amely hossz- és keresztirányú tengelye körül mozogva szinte „felkúszik” a jégre, és saját súlyával összetöri. Helsinkiben új rendszerű 4200 tonna vízkiszorítású fehérhajót építenek, amely egyben jégtörésre is alkalmas lesz. A hajótest első részén a gerinc közelében nyílások vannak, és ezeken keresztül préslevegőt fúvatnak ki. A levegő elősegíti a hajó mozgását azzal, hogy nyomásával a hajótest környezetében erős örvényszerű vízimozgást idéz elő. Bizonyos mértékig kormányozni is lehet a hajót, a különféle irányba térített levegősugárral. Feledékenység ellen Egy londoni kutató napi 30—40 gramm marhaagyból kivont ribonukleinsavat (RNS) adott olyan 62—96 év közötti embereknek, akik feledékenységről panaszkodtak. Négyhónapos kezelés után a tizenhat kísérleti személy közül tizenegynél feltűnő emlékezetjavulás mutatkozott, annak ellenére, hogy némelyikük igen súlyos agyi érelmeszesedésben szenvedett. Olyan is akadt köztük, aki házastársa nevére sem emlékezett, a kezelés után azonban normálisan részt vett a társalgásban. A kezelés hatására valamennyiük szellemi koncentrálóképessége fokozódott, ingerlékenységük csökkent, és általános közérzetük javult. A kutató tulajdonképpen a göteborgi neurobiológiai intézetben elért eredmények alapján jutott, erre a kezelési ötletre. Ott már évek óta számos kísérletben igazolták, hogy a patkányok és más kísérleti állatok agysejtjeiben tanulás közben nő az RNS- koncentráció. Országos középiskolai számítástechnikai verseny A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, a Művelődési Minisztérium, a Központi Statisztikai Hivatal, a Neumann János Számítógéptudományi Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézete meghirdeti az I. országos középiskolai számítástechnikai versenyt. A versenyen a középiskolák III. és IV. osztályos tanulói 2—2 fős csapatokat alakítva indulhatnak; egy osztály legfeljebb egy csapattal vehet részt. A nevezéseket legkésőbb április 7-ig a következő címre kell beküldeni: Neumann János Számítógéptudományi Társaság, Garádi János ügyintéző, Budapest, Pf. 240. 1868. A nevezésnek tartalmaznia kell az iskola nevét, címét, telefonszámát, a résztvevő csapatok számát; az ügyintéző tanár nevét. A verseny témái: számítástechnikai alapismeretek; algoritmusok hatékonyságának összehasonlítása; blokkdiagramok készítése; információelméleti alapismeretek; programkészítés. Az első — iskolai — forduló zárthelyi dolgozat, amelyet maximum két és fél óra alatt kell elkészíteniük a versenyzőknek. A nevezés alapján a rendezők április 11-ig zárt borítékban juttatják el a feladatlapokat az iskolák igazgatóihoz; a borítékok csak a verseny kezdetekor bonthatók fel. Az iskolai forduló időpontja: április 13, szerda, 14 óra. A dolgozatok elkészítéséhez semmiféle segédeszközt nem használhatnak a tanulók. A kész dolgozatokat javítás nélkül jutattják el a középiskolák a Neumann Jánosi Számítógéptudományi Társasághoz. A legjobb munkák készítői vesznek részt a döntőben, ahol — május 9- én — elméleti és gyakorlati feladatokat kell megoldaniuk a versenyzőknek. Péntek, 1983. április 1; kertbarátoknak A permetezésről A gyümölcsfa takácsatkák tömegesen élnek a levél fonákán, ahol a levelek között laza szövedéket is készítenek és azok védelme alatt szívogatják a levelek nedveit. A szövedéken ürülékszemcsék és levedlett bőrök akadnak fel, közöttük maszkálnak a sárga vagy vörös színű, igen apró 0,5 milliméter nagyságú atkák. Szívásuk következtében a levelek megfakulnak, sajátságos ólomfényt vesznek fel, majd fokozatosan elszáradnak és lehullanak. Tojásokkal szaporodnak, melyek színe sötétpiros, gömbölyű és csoportosan rakja le őket a nőstény. Magas hőmérsékleten, száraz körülmények között fejlődésük felgyorsul, évente több nemzedékük is lehet, tehát fertőzésre száraz, meleg körülmények között számítani kell. Megjelenését és kártételét folyamatosan figyelemmel kell kísérni, melyhez nagyító szükséges, amivel a levél fonákán észrevehetjük. Védekezni csak speciális atkaölőszerekkel tudunk ellene, de a tavaszi lemosópermetezéssel jelentősen gyéríthetjük tojásait. Az üvegszárnyú alrtafapille hernyói a fagykárt szenvedett repedéseken, nyílt vágási helyeken keresztül jut be a kéreg alá, és rágja be magát a kéreg és a fatest közé, melynek következtében ágrészeik, súlyos esetekben a fa is kipusztulhat. Hernyó alakjában telel át, melynek hossza 18—20 milliméter. feje barna, teste sárgásfehér, szemölcsös, áprilisban háb>zódik, melyből a kibúvó sötétkék pillék rajzása májusban kezdődik és augusztusig is eltarthat, ami nehezíti a vegyszeres védekezést. Tojásait a kéregrepedésekben rakja le. A legcélszerűbb védekezési mód a kisüzemekben a fertőzött részek éles késsel történő kifaragása és a sebfelület Celloiddel vagy Szantar SM-mel történő kezelése. A levélaknázó molyok az almaültetvények legveszedelmesebb ellenségei az utóbbi néhány évben. Térségünkben a lombosfa fehérmoly hernyóinak kártétele a legsúlyosabb. A kártevő bábalakban telel át, amely könnyen felismerhető a fa kérgén és repedésekben látható néhány milliméter hosszúságú, tömegekben összegyűlt fehér színű bábokról. Az első nemzedék rajzása a hőmérséklettől függően április végén, május elején kezdődik — ez a lepkék megjelenésével egybeesik. A rajzás idejének meghatározásához több módszert is lehet alkalmazni. Az egyiknél a lomb közé zöld színű papírkartont helyezünk el, melyet bekenünk lassan száradó ragasztóval, melyre a lepke felragad. A másik módszernél egy befőttes üvegbe elhelyezünk egy olyan fakéregdarabot, amelyen több báb helyezkedik el és gézzel lekötjük, hogy a rajzás alkalmával ne tudjanak kirepülni, így rendszeres figyelés esetén pontosan megállapítható a rajzás ideje. Fontos az, hogy az üveget olyan körülmények közé tegyük, amely a külső környezeti feltételekkel azonos, tehát nehogy az üvegen keresztül a nappali hőmérséklet magasabb legyen, mint a környezetében. A lombosfa fehérmoly a levelekre rakja tojásait, melyekből a kikelő hernyó közvetlen a levélbe fúrja magát, és ott köralakú aknát készít. A kifejlődött hernyó hossza 4—5 milliméter, hússzínű, a levélből kibújva vékony szálon ereszkedik le, és hábozodik be Az időjárástól függően a három nemzedék rajzása általában május elejére, június végére és augusztusra esik, azonban ezek az időpontok csak tájékoztató jellegűek, a rajzás ideje biztonságosan csak a megfigyelés alapján állapítható meg. Védekezni csak a nyugalmi időszakban a lárvák mechanikai úton történő gyérítésével és a rajzás idején végzett növényvédő szeres permetezéssel lehet eredményesen. Az almamoly a gyümölcs minőségét figyelembe véve az alma legjelentősebb kártevője. Fejlődésének és kártételének a száraz idő kedvez, és ez fokozott figyelemre késztet A hernyó a fa kérge alatt telel át laza fehér gubóban. Tavasszal alakai bábbá és almavirágzás után rajzanak ki a fűlék, melyek csak az esti szürkületben repülnek. A tojásrakás idejére az alma általában mogyorónyi, diónyi nagyságot ér el. Kerek lapos, világossárga, később sötétszürkére színeződő 0,9 milliméteres tojásait egyesével a levelekre vagy a hajtásokra rakja le. A hernyók 7—14 nap múlva kelnek ki először a leveleket hámozgatják és csak néhány nap múlva keresik fel a gyümölcsöt és fúrják be magukat. A kifejlődött hernyó 15—18 milliméter hosszú, sárgásfehér, hátoldala többnyire vörhenyes. A kifejlett hernyóik a gyümölcsöt elhagyják és a kéregrepedésekben, a talajon, a levelek alatt, esetleg a 2_1 centis rétegében szőnek maguknak szürkésfehér gubót. Egy részük bábbá alakul, és két hét múlva kirepül az almamoly, míg a másik hernyóállapotban marad és csak a következő tavasszal bábozódik be. A nyári nemzedékek rajzása júliusban kezdődik és elhúzódik augusztus végéig, ami attól is függhet, hogy a hernyó a fa mely részére húzódott bábozódni. A melegen levő egyedek korábban kifejlődnek. Ennek alapján megállapítható, hogy az almamolynak egy elhúzódó vagy két nemzedéke van. Az ellene való védekezést is életmódja határozza meg, ezért az első rajzástól szinte a gyümölcs szedéséig fennáll a fertőzés veszélye. Életmódját ismerve igen nagy jelentősége van a mechanikai védekezésnek. A tél végi törzstisztogatás alkalmával a hernyók jelentős része elpusztítható. A tenyészidőszak alatt a hernyók ismételt kifejlődésének idejét figyelve — ami június végétől várható — hernyófogó öveket kell a fa törzsére felrakni, és azt tíz naponként kicserélni vagy az alattuk meghúzódó hernyókat és bábokat elpusztítva az övet ismételten fel lehet rakni. A kártevők veszélyességéről úgy igyekeztünk szólni, hogy a kezdő almatermelők is tájékoztatást kapjanak a tennivalókról. Természetesen nem szabad megijedni a feladatoktól. A tájékoztatónknak a másik lényeges célja az, hogy segítséget adjunk a kártevők élettanának alapvető megismerésében, melynek alapján a védekezést meg lehet tervezni, illetve el lehet végezni. Ismételten szeretnénk felhívni a kiskerttulajdonosok figyelmét, hogy a legfontosabb a mechanikai védekezés jó minőségben történő elvégzése. Növényvédő védekezést csak a szükséges időben a rajzások idején és csak, ha a fertőzési szint megkívánja, akkor végezzünk. Dr. Tóth Mihály megyei tokértesz